szo-kott megküldetni. A fönnidézett törvényczikkek az ujabb időkig érvényben voltak; mig régi institu-tióinkkal 1848-ban a magyar prímások cancellári méltósága is sirba szállott. Egyedül czime ma-radt fönn, emlékeiil a régi hatalomnak.
( F o l y t a t j u k . )
Főm, és ft. Simor János,
hibornok hg-primás főp. rendelete a lelkészi jövedelmek összeírásáról.
Nem ismeretlen ezen főegyházmegyének papsága előtt, hogy hosszabb idő óta tanácskozmányok folytak a magas kormány és a püspöki kar között, melyeknek czél-ja volt megállapítani, miként lehetne némely, czél-javitásra valóban szoruló lelkészi állomások jövedelmeit fölszapo-ritani, ugy hogy azokon a lelkészek állásuknak megfelelő minden tulcsigázott igényektől ment ellátásban részesülve?
annál buzgóbban, szabadabban szentelhessék idejöket ma-gasztos papi hivatásukkal j á r ó kötelességeik teljesítésének.
A segélyezés eszméje, főleg e főegyházmegyében nem u j ; mert eddig is évenkint nagy összegeket tevő segélyek osztattak ki s folyton osztatnak a segélyek valóban szo-rult szegényebb javadalmazásu plébánosok és helyettes lelkészek között s valamint az érsek maga, ugy a főszékes-egyházi káptalan sem vonta meg soha az alsóbb papság-tól anyagi támogatását. Azonkívül az érsek maga évi tízezer forintnyi segélyben részesiti a főegyházmegyei szűkebb ellátású káplánokat.
Minthogy azonban ez állandó s más egyházmegyé-ben is dívó segélyezések mellett, mindig előtérbe lépett a papi kongruának rendezése s megállapítása, a ma-gyar püspöki kar azon elvből indulván ki, hogy addig a mig a plébánia javadalmak mostani anyagi értéke kide-rítve s megállapítva nem lesz, sem a följavitásra szükséges segélyösszeget, sem az egyes állomásoknak n y ú j -tandó kongrua kiegészítő összegnek nagyságát megha-tározni nem lehet : folyó évi április hó 25-én és 26-án Budapesten elnökletem alatt tartott tanácskozmányában abban állapodott meg, hogy mindenekelőtt a javadalmak hiteles össszeirását eszközlendi. Elhatározta továbbá, h o g y
1741. 10. t. cz.
2) 1751. 3 t. cz.
8* •
ez összeírást, saját hatáskörében fogja keresztülvinni s mint igen bonyolultat s költségest, mellőzendi a vegyes kongrua-bizottság egyes tagjai által javasolt országos összeirást.
Igaz ugyan, hogy ö cs. és apóst. kir. felségének a kongrua-ügyében 1887. évi márczius hó 22-én kelt
leg-magasabb határozata értelmében a plébánia jövedelmek megállapitása előtt, sok egyéb a legmagasabb határozat-ban fölsorolt kérdést kell megoldani, de nehogy addig is, mig ezek tárgyalása befejezve nem lesz, az egész eljárás szüneteljen, maga az összeírás elrendelendő volt.
A nagyméltóságú püspöki karnak határozatát főszé-kesegyházi káptalanommal is közölvén, ez szives készséggel jelentette ki a határozat megvalósításában való közremű-ködését. Mindezek után a lelkészi állomások jövedelmeinek összeírását ezennel elrendelem. E czélból minden egyes plébánia hivatal részére az összeíráshoz szükséges ivek-ből két példány küldetik, melyek tisztán leirva és csak egy példányban csatolandó mellékletekkel fölszerelve, folyó évi október hó 15-ig a főegyházmegyei hivatalhoz küldendők be. A bevallási iveket a kerületi alesperes urak vegyék át a plébániai hivataloktól és azután egyszerre küldjék be.
Azonkivül mellékeltetik egy kitöltött mintaiv, egy plébánia jövedelmeiről, mely a plébánia jövedelmek össze-írásánál zsinórmértékül szolgálhat. A segédlelkészi jöve-delmek bevellására szükséges ivekből annyi két példány küldetik minden alesperesi kerületbe, a hány rendszeresí-tett állomással bír maga az alesperesi kerület. Megjegyez-tetik azonban, hogy ha egy plébánián több segédlelkészi állomás van, azok mind egy ivre irhatok össze. Ezekre vonatkozólag is mellékeltetik egy mintaiv.
Az összeírás három külön ténykedésből fog állani.
A) A jövelmeknek az illető lelkészek által az e kör-levélhez csatolt rovatos iveken kimutatandó és hiteles
okmányokkal igazolandó bevallásából.
B) Ezen bevallási iveknek egy általam a főegyház-megye központján fölállítandó bizottság által eszközlendő felülvizsgálásából ; és
C) az ekként felülvizsgált iveknek plébániaként esz-közlendő hitelesítéséből.
A felülvizsgáló bizottság összeállítása és a hitelesí-tők kiküldése iránt később fogok intézkedni, most az ügy sürgősségénél fogva elegendőnek tartván, hogy főegyház-megyém papságát a jövedelembevallás gondos és lelkiis-meretes elkészítésére fölhívjam. Gondosan és lelkiismere-tesen készüljön a bevallás. Ezt nemcsak állásunk becsü-lete kívánja meg, hanem magának az egész ügynek fon-tossága, melyet a fölületes, hiányos, a valóságnak meg nem felelő bevallások csak veszélyeztetnek. É p p e n azért elvárom főegyházmegyém papjaitól, hogy összes jövedel-meiket a legnagyobb lelkiismeretességgel be fogják val-lani, s egyiknél sem fog előfordulni azon eset, mely miatt sz. P é t e r Ananiás nejéhez e kérdést intézte: „Mondd meg nekem asszony, ha annyiért adtátok-e el a mezőt ?"
(Ap. Csel, 5. 8.), amit annyival inkább kellene sajnálni, mert az összeírások más hatóságok kezébe is kerülvén, azok hiányossága miatt a papság hírneve is csorbát szenvedhetne.
A bevallásnál követendő irányelvek a következők : (.Leszámítva a helyi intézkedéseket, ugyanazok, melyeket a kalocsai érseki rendeletben lapunk jun. 27. sz. már közölt.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
B u d a p e s t , julius hó 24. A vallási kérdés Orosz-országban. —
A pillanatban, mindőn Oroszország nagy hivatalos erőfeszítéssel, kereszténységre térésének kilenczszázados évfordulóját szándékozik megünnepelni, az aktualitás jel-legével bir mindaz, ami ez országban a vallási kérdésre vonatkozik.
Néhány hónapja, hogy egy orosz, épp oly tudós, mint vallásos férfiú, Szoloviev ur, mintegy husz tételt tett közzé hazájában ama czélból, hogy elősegítse az orosz egyház visszatérését a katholika egyházba, a szent P é t e r utódja iránti engedelmességre. Nem j u t o t t nyilvánosságra, hogy ennek folytán a magát egyedül „orthodox"-nak nevező orosz-nemzeti egyház főbbjei megkísérelték volna megczáfolni e tételeket s meggyőzni a szerzőt tévedé-séről. Avagy vájjon ellene is amaz eszközöket alkal-mazták, amelyeket Pobjedonoscseff, a „sz. synodus" el-nöke oly igen szeret igénybe venni, vagy pedig replikát nem t ű r ő - a r g u m e n t u m o k működtek közre, hogy nevezett szerző elhagyta Oroszországot? Ez teljesen ismeretlen előttünk, de az bizonyos, hogy néhány hete Párisban vau, és hogy itt kiváló közönség előtt értekezést olvasott föl a hő óhajokról, melyeket mint keresztény s orosz hazafi táplál.
Szoloviev ur most kiadta ez értekezését, amelyből a következőkben adjuk a legérdekesebb részt.
,.Az orosz nép — irja szerzőnk — keresztény nép, és következésképen avégből, hogv ismerjük az igaz orosz eszmét, nem azt kell kérdezni, hogy mit fog Orosz-ország önmagától s önmagáért tenni, hanem hogy mit kell tennie a keresztény elv nevében és az egész keresz-ténység javára. Hogy igazán betöltse misszióját, szívvel-lélekkel be kell lépnie a keresztény világ közös életébe és összes nemzeti erőit alkalmaznia kell arra, hogy egyet-értve a többi népekkel megvalósítsa az emberi nem amaz egyetemes s teljes egységét, melynek elmozdithatatlan alapja meg van adva Krisztus egyházában. De a nemzeti önzés szelleme nem h a g y j a magát oly könnyen feláldozni.
Módot talált azonban nyilvánulni anélkül, hogy megta-gadná nyilván az orosz nemzetiségben rejlő vallásos jelleget. Nemcsak elismerik, hogy az orosz nép kitün-tetőleg keresztény nép, de fennen hirdetik azt is, hogy
ő a kiválóan keresztény nép, és hogy az egyház az orosz nemzeti élet igaz alapja ; ez mégis csak azért történik, hogy azt mondhassák, hogy az egyház csak Oroszor-szágban van, és hogy az oroszok bírják a hit és keresz-tény élet monopoliumát. Ily módon az egyház, amely a valóságban az egység és egyetemes szolidaritás tántorít-hatatlan kősziklája, Oroszországra nézve a szoros nemzeti partikularizmus palládiumává és gyakran önző és gyűlö-letes politika passzív eszközévé válik."
„Vallásunk — folytatja szerző — amennyiben a nép
60 RELIGIO. 61 hitében és istenitiszteletben nyilvánul, tökéletesen
ortho-dox. Az orosz egyház, amennyiben fentartja a hit igazsá-gát, az apostuli utódlás örökkévalóságát és a szentségek érvényességét, lényegesen részt vesz a Krisztus által ala-pított egyetemes egyház egységében. Es ha szerencsét-lenségünkre, ez egység nálunk csak -rejtett módon létezik
és nem válik élő aktuálitássá, ennek oka az, hogy évszá-zados lánczok kötik egyházunk testét egy tisztátalan hullához, amely föloszlásában m e g f o j t j a . A hivatalos intézmény, mely egyházi kormányzatunk és hittudományi iskolánk által van képviselve, és amely minden áron r a -gaszkodik partikuláris és kizárólagos jellegéhez, bizo-nyára nem élő része a Krisztus által alapított igaz egye-temes egyháznak. Hogy mi legyen a valóságban, azt
megmondja nekünk egy szerző, kinek tanúbizonysága ez alkalommal kivételes értékkel bír. Ez az „orosz p á r t "
legkitűnőbb fejeinek egyike, buzgó orthodox, hazafi és szlávbarát minőségében nyilt ellensége a N y u g a t n a k álta-lában és a római egyháznak különösen, aki irtózott a pápaságtól és gyűlölte a Jézustársaságot : ez Akszakoff J . S., aki nem jöhet gyanúba, hogy az orosz nemzeti egyház iránt ellenséges előítélettel viseltetett volna. Es habár osztotta p á r t j á n a k előiteleteit s tévelyeit, mégis felül tudott emelkedni a közönséges pánszlávokon nem-csak tehetségénél fogva, hanem jóhiszeműsége, gondol-kodásának őszintesége s szabad kimondása által. Sokáig üldözték Oroszországban, tizenkét évre hallgatásra kény-szeritették és csak élete utolsó éveiben k a p t a meg szemé-lyes és mindig kényes kiváltságul azt a viszonylagos szabadságot, hogy mindent nyilvánosságra hozhatott, amit gondolt.
„Egyházunk — irta ezen férfiú — kormányzására nézve ugy tűnik föl mint egy roppant iroda vagy kan-czellária, amely Krisztus nyája legeltetésének hivatalában a német bürokratizmus összes fogásait a nekik sajátos hamissággal alkalmazza. Az egyházi kormányzat ugy
lévén szervezve mint egy világi hivatal, és az e g y h á z szolgái az állami tisztviselők számába lévén beosztva, maga az egyház is csakhamar a világi hatalom működé-sévé alakult át vagy egyszerűen az állam szolgálatába lépett. Látszólag csak a szükséges rend hozatott be az egyházba, de lelkét elvették tőle. A valóban lelki kor-mányzat eszményét a tisztán alaki s külső korkor-mányzati renddel helyettesitették. Nemcsak a világi hatalom, ha-nem világi eszmék is behatoltak az egyház körébe és annyira hatalmukba keritik papságunk lelkét és szellemét, hogy alig értik az egyház küldetését a maga igaz s élő érteményében. Vannak nekünk „fölvilágosodott" papjaink, kik azt állítják, hogy vallásos életünk nincs kellőleg rendszabályozva az állam által, és ettől u j törvény-könyvet s szabályrendeleteket követelnek az egyház szá-mára. Pedig a birodalom jelen törvénykönyvében ezernél több §-t találhatni, melyek megállapítják az állam gyám-kodását az egyház fölött és szabályozzák a rendőrség ténykedését a hit s áhitat terén."
„Törvénykönyvünk a világi kormányt „az uralkodó vallás hitágazatai fentartójának és a szentegyházban a jó rend őrének" nevezi. L á t j u k ez őrt fölemelt karddal, készen neki rontani emez orthodoxia minden infractiója
ellen, amely orthodoxia nem annyira a Szentlélek segéd-letével lett megállapítva, mint inkább az orosz birodalom büntető törvényei által. Ott, ahol nincs élő s benső egy-ség, a külső integritást csak erőszakkal s csalárdsággal lehet fent artani."
Az orosz egyháznak legőszintébb s legeszesebb vé-delmezői, (például Pogodin történetíró, kit sok mással Akszakof is idéz) szabadon kijelentik, hogy amint egy-szer Oroszországban a vallásszabadság megengedtetik, a parasztok fele áttér a raskol felekezetre (óhitűek schiz-mája, melynek hívei az üldözések daczára igen számo-sak), ellenben a képzett emberek fele kotholikussá válnék.
Mi azonban azt hiszszük, hogy amazok is az emiitett kerülő uton vagy anélkül a kath. egyház kebelébe tér-nének.
„Mit jelent hasonló vallomás ? kérdi Akszakoff : azt, hogy az „orthodox" egyház fele csak látszólag hive annak, hogy az embereket csak a világi büntetésektől való félelem t a r t j a annak kebelében. Ilyen tehát az orosz egy-ház mostani á l l a p o t a ! Ez pedig méltatlan, szégyenletes és sajnos állapot ! Mennyi szentségtörés az oltár körül, mennyi képmutatás, mely az igazságot arczul veri, mily rémuralom a szeretet helyett, mily romlottság a külső rend leple alatt, mily rosszhiszeműség az „orthodoxia"
(igazhitüség) erőszakos védelmében, mily tagadása az igaz hitelveknek magában az egyházban, élő létjogosult-ságának, mennyi hazugság és hitetlenség ott, hol az igaz-ságnak s hitnek lennie, élnie s működnie kellene ! A legnagyobb veszély azonban nem az, hogy a b a j behatolt a hivő körökbe, hanem hogy p o l g á r j o g o t nyert, hogy az egyház e helyzetét a törvény idézte elő, hogy ez ano-mália csak szükségszerű következménye az orosz állam s társadalom által elfogadott szabálynak."
„Általában nálunk Oroszországban az egyházi, va-lamint más körökben csak a látszatot, a decorumot akar-ják mindenek fölött megóvni és ez elég az egyház iránti szeretetünknek, ennek a rest szeretetnek, a mi szentes-kedő hitünknek. Mi készakarva lecsukjuk szemeinket, mi magunk azon vagyunk, hogy saját tekinteteink s másokéi, az egész világ előtt eltitkoljuk a nagy bajt, amely kon-venczionális fátyol alatt rákfeneként kimarja vallási szer-vezetünk élet-lényegét."
„Az orosz egyház mindeme b a j á t — s ez fő fontos-ságú — ismertük s ismerjük, megalkudtunk és békében élünk velők. De e szégyenletes béke, e megbecstelenítő kompromonisszum nem képes megőrizni az egyház béké-j é t és az igazság ügyére nézve ez nem csekély hanyatlást jelent, ha ugyan árulást nem. Védelmezői, az orosz egy-ház nagy, de hitetlen nyáj, melynek pásztorai a rend-őrség, amely erőszakkal, kancsukaütésekkel h a j t j a az akolba az eltévedt bárányokat. Vájjon megfelel-e ez Jézus Krisztus egyháza eszményének ? És ha nem, akkor az egyház többé nem Krisztus egyháza, és akkor mi hát ? Állami intézmény, a mely hasznos lehet az állam érde-keinek, az erkölcsi fegyelmetlenségnek. De az egyház, s ezt nem szabad feledni, ama tér, melyen az erkölcs alap-jának megingatása semmiképen sincs megengedve, ahol az éltető hitelv ellen elkövetett semmiféle hűtelenség nem maradhat büntetlenül; ahol, aki hazudik, nem az
embereknek, hanem Istennek hazudik. A Krisztus tes-tamentumához hütelen egyház a legterméketlenebb s leg-anormalisabb látvány a világ előtt, amelyet elejétől fogva kárhoztatott Isten szava!"
„Egyház, amely egy államnak, e világról való országnak egy részét képezi, lemondott küldetéséről és osztozni fog a világ sorsában. Ily egyház nem bir ön-magában semmi titokkal, önmaga kárhoztatja magát a hanyatlásra s halálra."
„Az orosz lelkiismeret nem szabad Oroszországban és a vallásos eszme tehetetlen s terméketlen marad ;
pusztaság és elvetemültség burjánzik föl a trón körül, és a halál lehellete fúv az éltető szellem helyett ; a lelki kard, az ige hüvelyébe tér vissza és helyét az állam anyagi kardja foglalja el, és az egyház körül, a be- s kijáratot őrző, Isten angyalai helyett csak csendőröket s rendőri tisztviselőket lehet látni: az orosz „orthodox"
hitágazatok ez őreit, az orosz lelkiismeret e vezéreit."
Akszakoff igy végzi szigorú kutatásait :
„Az igazság szelleme, a ker. szeretet szelleme, az élet szelleme, a szabadság szelleme, — ennek fuvallata : ime ez az, ami az orosz egyházuak hiányzik."
Szoloviev igy világitja meg eme jelentős vallo-másokat :
„Szükségtelen szüntelen ismetelni, hogy nemzeti szervezetünk ép, egészséges és életteljes ; mintha g y ö n gének s betegnek kellene lennie, hogy meg legyen f o j t -ható. Bármilyenek legyenek az orosz nép benső képességei, ezek nem fejthetők ki rendes módon, ameddig lelkiisme-retét s gondolkodását az erőszak és obskurantizmus uralma paralyzálja. Mindenek előtt szabad hozzáférhetést kell biztosítani a tiszta levegőnek s világosságnak, el kell távolítani a mesterséges korlátokat, melyek t u n y a s á g b a n és elszigeteltségben t a r t j á k nemzetünk vallásos szellemét : meg kell nyitni előtte az egyetemes utat a teljes s élő szabadsághoz."
„De a szabadságtól félnek, mert az igazság k a t h o -likus, vagyis egyetemes. Minden áron külön vallást, orosz hitet, czári egyházat akarnak. Teszik ezt pedig nem ma-gáért, hanem meg akarják óvni a kizárólagos nemzetiség tulajdonságát és szentesítését. Azok azonban, akik nemzeti önzésüket nem akarják föláldozni az egyetemes igazságnak, nem lehetnek és nem neveztethetnek keresztényeknek."
BrÜSSZel, julius hó elején. Aktuális könyv. — Tournaiban Casterman kiadásában egy könyv jelent meg, melyben valóban avatott kézzel lerántja a fátyolt a szabadkőművességről maga annak volt souverain fő nagy-inspektora. A könyv czime e z : vSatan et Cie. Associa-tion universelle pour la destrucAssocia-tion de l'ordre social.
Révélations complètes et définitives de tous les secrets de a Franc-Maçonnerie, par le très illustre Souverain Grand Inspecteur Général du 33 e et dernier degré de la F r a n c -Maçonnerie, Paul Rosen." (A sátán és társai. Egyetemes szö-vetkezet a társadalmi rend lerontására. Teljes és végleges le-leplezések a szabadkőművesség minden titkairól, a szabadkő-művesség 33-ik s utolsó fokú méltóságos souverain fő nagy-inspektora, Resen Páltól.) Nyolczadrét 408 l a p ; ára 5 franc.
A nagyszámú okmányokkal fölszerelt munka teljesen leleplezi azt a sátáni fegyvertárt, melyet a szabadkőmű-vesség tagjai bűnös üzelmeiknél felhasználnak ; teszi pedig azt ama munka oly elvitathatatlan s tényleges auctoritás-sal, hogy az olvasó megütközve s rémülten áll a lesújtó vallomásokkal szemben, melyek ama halálos veszélyeket fölfedik, a melyek a családokat, a tulajdont s a közjót fenyegetik.
„Satan et Cie" három részre oszlik, amelyekben le-lepleztetik a szabadkőművességnek 1. czélja, 2. története, 3. tanítása.
Rosen Pál nagy érdemeket szerzett az egész embe-riség körül és ha valamikor eltűnnék, mint lelkiismeretes odaadásának áldozata, neve a kötelesség teljesítésének vértanúi közt fog diszleni a szó legtágasabb értelmében.
Szerző ugyanis a szabadkőművességet teljes sátáni munkájában m u t a t j a be, a rombolás és romlottság terjesz-tésében igyekezvén minden eszközzel megalapítani a fék-telen szabadságot a rossz számára, az egyenlőséget zsarnok-ságára nézve, és a testvériséget az anarkhiában. E k k é p a mű mint a társadalom üdvének eszköze, oly halálos lelep-lezéseket tartalmaz a szabadkőművességre nézve, hogy ennek tagjai e csapás alatt le fognak roskadni. Számos és becses ábrázolatokkal lévén diszitve, szemlélhetővé is teszi ama titkos szövetkezet borzalmait és buvósdi komédiáit.
-A mű ajánlásaul szolgál az is, hogy Woeste, volt miniszter és a belga kath. egyesületek szövetkezetének elnöke, elfogadta annak dedikáczióját. A szerző egyébiránt maró gunynyal fölajánlja e müvét ama pályázatra, melyet a belgiumi Nagy Oriens 1889. évre 10,000 frank juta-lommal kitűzött a szabadkőművességről közzétett legjobb műre.
„Satan et Cie" nem csak könyv, hanem hatalmas fegyver a társadalom megszabadítására ama nyomorultak igájától, akik azt föl a k a r j á k forgatni.
A munka jellemzésére a következőkben néhány rész-letet adunk.
A szabadkőművesek rágalmazóknak mondják azt, ha ők a vallás, a tulajdon és társadalmi szervezet megsem-misítésére irányult törekvésről vádoltatnak. Halljuk azon-ban, mit szól e tekintetben Rosen P., aki a 33-dik fokot s méltóságot viselte a páholyban. Ily fokú testvérek uta-sításában ez olvasható: „Az embert nem kötelezheti sem a törvény, sem a tulajdon, sem a vallás . . . E gyaláza-tos három ellenség közöl a vallás kell, hogy halálos táma-dásaink állandó tárgya legyen, mert egy nép sem élte tul vallását, és mert megölvén a vallást, a mi kényünkre-kedvünkre marad a törvény s tulajdon, minthogy e gyil-kosok tetemére megalapítván a szabadkőműves vallást, szabadkőműves törvényt, szabadkőműves tulajdont, újjá-szervezhetjük a társadalmat.14 (297. lap.)
Ugyanazon utasítás továbbá igy szól: „A 33-diknak azon kell munkálkodnia, hogy megsemmisíttessék a katho-liczismus, mely bűnös visszaélés a bizalommal, mely ellen egyformán jó minden eszköz a cselekvésre . . . Ami illeti a czélunk elérésére alkalmazandó eszközöket, minden esz-köz jó, föltéve, hogy sikert arat." (283. lap.)
Ugyanott a politikai akczió, melyet a
szabadkőmü-60 RELIGIO. 63 vesek tagadnak, következőleg ajánltatik : „A
szabadkőmű-vesség nem lévén egyéb, mint az akczióban levő forrada-lom, nem egyéb, mint állandó összeesküvés a politikai s vallási despotizmus ellen, a szabadkőművesség maga soha-sem fogadta el ama nevetséges diszeket (czimzéseket, mél-tóságokat stb.). De a fejedelmek s papok nem győzhetvén le intézményünket, mely ellenségük s mely velük szemben oly hatalmas, különböző időszakokban elég perfidek voltak az ellenséges táborba átmenni, m a g u k a t szabadkőműve-sekké tenni és a szabadkőművességbe behozni a szokáso-kat, formulászokáso-kat, czimeket, fonák legendászokáso-kat, a melyeknek meg kelle hamisitniok az intézmény szellemét, amelyek kivetkőztették természetükből irányzatait és amelyek a liberális s demokrata tanelvek helyett a vallásos és
szabadkőmű-vesség nem lévén egyéb, mint az akczióban levő forrada-lom, nem egyéb, mint állandó összeesküvés a politikai s vallási despotizmus ellen, a szabadkőművesség maga soha-sem fogadta el ama nevetséges diszeket (czimzéseket, mél-tóságokat stb.). De a fejedelmek s papok nem győzhetvén le intézményünket, mely ellenségük s mely velük szemben oly hatalmas, különböző időszakokban elég perfidek voltak az ellenséges táborba átmenni, m a g u k a t szabadkőműve-sekké tenni és a szabadkőművességbe behozni a szokáso-kat, formulászokáso-kat, czimeket, fonák legendászokáso-kat, a melyeknek meg kelle hamisitniok az intézmény szellemét, amelyek kivetkőztették természetükből irányzatait és amelyek a liberális s demokrata tanelvek helyett a vallásos és