Hozzátok intézek; fogadjátok azt készséges j ó a k a r a t t a l , hogy a fogékony szivbe befogadott magja az isteni igének minden jóra kész éle-t e éle-t e k b e n gyümölcsöző legyen Iséle-ten dicsőségére és lelketek megszentelésére.
* *
%
I A mindenható U r Isten, miután bevégezte a teremtés nagy munkáját, megnyugovék a hetedik napon és megáldá a hetedik napot és megszentelé azt : hogy mi is h a t nap dolgozzunk, a hetediken pedig nyugod-junk- Ezen törvényt maga a teremtő U r Isten adta és mint bölcs törvényhozó szentesíti is azt, földi jutalmat ígérvén azoknak, akik azt megtartják és büntetéssel fenyegetvén azokat, a kik parancsát á t h á g j á k . íme, ezek az U r Istennek szavai : Ha parancsaimat megtartjátok, esőt adók nektek idejében és a föld megadja termését és a fák megtelnek gyümölcsökkel. Békességet adok határaitok-ban ; aludni fogtok és nem lesz, ki fólrettenscn. Kiirtom az ártalmas vadakat és fegyver nem megy át határaitokon.
Rátok tekintek és megszaporítlak. Hajlékomat közétek helyezem és nem vet el titeket az én lelkem. Közöttetek járok és Istenetek leszek és ti népem lesztek.. . . De ha
nem cselekszitek meg minden parancsomat, hamar meg-látogatlak titeket szükséggel és hőséggel mely megrontsa szemeiteket és elemészszen titeket. Munkátok hiába fog
esni, a föld nem hoz termést, sem a fák gyümölcsöt nem adnak. Rátok bocsátom a mezei vadakat. Mirigyhalált bocsátok közétek és az ellenség kezébe adattok sat. (Mózes 3. k . 26. r.) Az isteni parancs : Megemlékezzél, hogy a szombatnapot megszenteljed (Móz. 2. k. 20. r. 8. v.), az ahhoz kötött ígéret, valamint a büntetés nem csak izrael népének adatott, hanem a keresztényeknek is szól, kik szombat helyet a h é t első napját szentelik meg, mert Istennek fia, Krisztus Urunk ezen napon támadott fel halottaiból.
Mi katholikus keresztények a vasárnapokon kivül megszenteljük még azon ünnepnapokat is, melyeket az anyaszentegyház szent hitünk magasztos titkainak s a dicsőült szentek hálás emlékének megülésére rendelt.
Ezen napokon szorosan tiltva van szolgai munkát vé-gezni, a minők : a szántás, vetés, kapálás, aratás, taka-rodás, szüretelés, favágás, varrás, kézi ipar ; bíráskodás ; a szükséges élelmiszerek kivételével, adás-vevés és vá-sározás, mert ez az U r napjainak megszentelésével el-lenkezik s a híveket a szentmisétől visszatartja. Szolgai munkát vasár- és ünnepnapokon csak akkor szabad végezni, h a azt a telebaráti szeretet parancsolja a betegek ápolása és a holtak eltemetése alkalmával ; tobbá az isteni tisztelet körül végzett munkák, melyek
elodázha-! tatlanul szükségesek, szintén m e g vannak engedve : valamint a főzés, szobasöprés s annak rendbe hozása ! végre a nagy és égető szükség vagy veszedelem is mely életünket, vagyonunkat fenyegeti, megengedhetővé teszi a szolgai m u n k á t ; tanácsos azonban ezen utóbbi esetben,
RELIGIO. 137 ha idő van reá, az anyaszentegyház engedélyét arra a
lelkésztől kikérni.
Lássuk már most az isteni törvény tilalmának okát.
Istennek szent áldása minden jónak forrása, mint ezt a közmondás is t a r t j a és a tapasztalás bizonyítja. Istennek áldását ugy várhatjuk, a mint Neki szolgálunk és en-gedelmeskedünk ; ha az ő parancsolatát, mely vasár- és ünnepnapokon a szolgai munkát tiltja, készséges en-gedelmességgel m e g t a r t j u k , és beérjük a hat napi mun-kával : a jó isten megáldja az istenfélő keresztényt jó terméssel, friss egészséggel és vidám kedvvel, hogy örömmel végezze munkáját akkor, midőn annak itt van az ideje. Mert ne gondoljátok ám, Kedves Híveim, hogy el van vesztegetve azon idő, melyet vasár- és ünnepna-napokon nyugodva és az Isten-házában töltünk. Az a jó Isten legbölcsebb törvényhozó, a ki nem ok nélkül rendelte a nyugalom napját, jóságos atyánk is és kegyes Urunk, aki gyermekeinek, kedves övéinek javát a k a r j a és százszorosan tudja és fogja is pótolni szent áldásával azon időt, a melyet mi az ő szolgálatában töltünk. Ha valaki köznapokon szorgalmasan dolgozik, nem szorul a vasárnapi munkára, a melyen ugy sincs áldás, mert haszontalan és hiábavaló munka az, a melyet valaki az U r szent napján végez. A mi jó és vallásos magyar őseink nem dolgoztak az U r n á k megszentelt napjain és mégis vagyonosabbak voltak, pedig ünnep is több volt, mint ma van ; manap vasár- és ünnepnapokon is dol-goznak az emberek és mégis szegények és elégedetlenek, pedig még igazságtalan uton-módon is keresik a vagyont és gazdagságot ; csak igaz marad mindig, a mit a szent-írás m o n d : hogy a bün teszi szegénynyé a népet, az igazság pedig felemeli a nemzetet. ( P é l d a b . k. 14. 34.)
Említettem a friss egészséget és vidám kedvet, melylyel a jóságos Isten megáld b e n n ü n k e t , ha meg-szenteljük a tiszteletére rendelt napokat. A munkás embernek nyugalomra van szüksége ; az éjjeli nyugalom azonban magában nem elég arra, hogy az elfáradt ember a naponként végzett nehéz munka után felüdüljön, h a -csak időközönkint tartósabb nyugalomban nem részesül ; | a hosszabb szünet nélkül naponkint m e g ú j u l ó erős munka rövid idő alatt egészen kimerítené az ember testi erejét, minek következtében egészsége, sőt élete is a megsza-kítás nélkül folytatott munkának lenne áldozata. Igen bölcsen rendelte azért az Ur Isten, hogy hat napon át dolgozzunk s a hetedikeu megnyugodjunk, mert ily mó-don lélekben és testben is megujulva örömmel és vi-dáman fogjuk végezni a hatnapi munkát, mely nemcsak nem meríti ki erőnket, sőt inkább azt edzi és fokozza s így az egészségre is áldásos hatással van. Hogy miért éppen a hetedik nap a nyugalom napja, annak is meg-van a maga észszerű oka : a véghetetlenül bölcs és jóságos Isten ugyanis azt akarta, hogy a hatnapi munka után következzék a hetedik napi szünet, ezen bölcs és arányos beosztás mellett lesz igazán édes a munka után a nyugalom ; a mi nem történnék meg, ha hat napnál rövidebb vagy hosszabb időközi munka után következnék a nyugalom n a p j a : az első esetben ugyanis elpuhulna az emberi test tevékeny ruganyossága, a második esetben
pedig tulfeszittetnék az emberi erő és igy mindkét eset-ben káros hatással lenne az emberre.
Végre egy magasabb szempontból is kell ezen isteni intézkedést fontolóra vennünk. A vasár- és ünnepnapi nyugalom áldozat, melylyel mi az öröklétű Istennek, az idő s a mindenség teremtőjének hódolunk és a nekünk kegyelmesen adott életnek, az időnek egy részét Neki, a fölséges Ur Istennek szenteljük. De a földi nyugalom elő-képe is az örök nyugalomnak a nemzetek apostolának ezen szavai szerint : Hátra van még a nyugodalom az Isten népének, mert a ki bemegy az ő nyugodalmába, az is megnyugszik munkáitól, mint Isten övéitől. Siessünk
tehát bemenni ama nyugodalomba (Zs. 4, 9 —11.). A mi végczélunk az örökké boldog nyugodalom az Isten orszá-gában, mely az ő szinének látásában és örökké tartó sze-retetében képezi örök j u t a l m u n k a t ; de erre csak ugv leszünk érdemesek, ha földi életünkben Istennek szolgá-lunk, Ot szeretjük, vagyis ha m e g t a r t j u k az ő parancsait ; mindez azonban fáradságba, önmegtagadásba, sőt áldo-zatba is kerül ; de a jó keresztény mindenre kész ; az örök nyugodalom édes reménye lelkesíti őt állha-tatos kitartásra, hisz ő tudja az Urnák igéretét, hogy a ki mindvégig állhatatosan megmarad az ő követésében, az üdvözül. Siet tehát bemenni ama nyu-godalomba s addig is, mig a jó Isten arra érdemesiti itt a földön, előre megízleli és élvezi a vasárnapi nyugoda-lomban azon nagy, mert örök nyugodalmat, melyet U r Isten készít övéi számára.
II. Az U r Isten az ő szent napjain nyugodalmat és munkaszünetet rendelvén, nem tétlen nyugalmat kíván, hanem azt parancsolja, hogy az ő napjait meg is szen-teljük. Az anyaszentegyház által meghatározza a meg-szentelés módját, midőn azt parancsolja, hogy vasár- és ünnepnapokon szentmisét hallgassunk és pedig becsületesen vagyis összeszedett elmével, ájtatos lélekkel, buzgó szív-vel es hódoló tisztelettel hallgassuk meg a z t ; azon szent áldozatot, mely szalézi szent Ferencz szavai szerint, a lelki gyakorlatoknak fénylő napja, a keresztény vallásnak középpontja, az istenességnek szive, az ájtatosságnak lelke, kimondhatatlan titok, az isteni szeretetnek mélysége, mely által az Ur Isten magát valóságosan nekünk adja, az o ajándékait és kegyelmeit velünk bőven közli. A szentmise-áldozat ugyanis az újszövetségnek valóságos szentmise-áldozata, melyben Istennek Fia, a mi Urunk Krisztus Jézus, a ke-nyér és bor szine alatt igazán, valóságosan és lényegesen jelen levén, magát érettünk mennyei A t y j á n a k feláldozza;
a kereszten bemutatott véres áldozattal egy és ugyanaz, mert mind a kettőben maga Krisztus Urunk az áldozat és áldozópap; a külömbség csak abban van, hogy a ke-resztfán Krisztus Urunk valóban meghalt és szent vérét kiontotta : a szentmisében azonban csak emlékét üljük az ő kinos halálának, mert a halottaiból dicsőségesen feltá-madott Krisztus többé nem halhat meg, de kész lenne ismét szenvedni és meghalni, ha a mennyei Atya azt akarná és éppen ezen szenvedni kész akaratában az Ur Jézusnak rejlik a szentmisének áldozati természete, az otc valóságosan és igazán jelenlevő Istenember, az élő Ur Jézus megalázza magát, midőn a kenyér és bor szine alatt a szentmisében közöttünk megjelenik azon készséges
aka-17*
rattal, hogy ha már újra meg nem halhat, engesztelő halálának érdemeit velünk közölje.
A szentmise-áldozat tehát valódi áldozat, mely által az abban igazán jelenlevő Ur Jézus által az Istent mél-tóan imádjuk, Neki a vett jókért szebt Fia által hálát adunk, Öt szent Fiának érettünk kiontott vére által meg-engeszteljük és ezen nagy áldozat véghetetlen érdemeinek tekintetéből lelki és testi javakban részesülünk ; vagyis a szentmise valóban imádó, hálaadó, engesztelő és kérő ál-dozat. Midőn a szentmise-áldozatot bemutatjuk, az Istent imádjuk, az angyalokat megörvendeztetjük, az anyaszent-egyháznak épülődésére szolgálunk, az élőket segítjük, a
megholtaknak enyhülést szerzünk és minmagunkat min-dennemű kegyelmek részeseivé teszszük. A szentmise-áldo-zatnak ezen magasztos volta, megbecsülhetetlen, mert véghetetlen nagy érdeme az egyszerű ok, a miért az anyaszentegyház vasár- és ünnepnapokon éppen és csak a szentmise hallgatását teszi szoros kötelességünkké. A szentmise minden időre való, az egyházi év minden részé-hez illő, mert abban mindig Krisztus U r u n k jelenik meg közöttünk : karácsonkor kisded alakjában mintegy újra születik, a szenvedés idején mint érettünk szenvedő isteni bárány, húsvétkor mint a dicsőén feltámadó Istenember;
szóval Krisztus mindig ugyanaz, bármi alakban jelenjék is meg közöttünk, 0 mindig a mi Urunk, Istenünk és mindenünk.
A szentmise-áldozatot maga Krisztus U r u n k szerezte az utolsó vacsora alkalmával engesztelő halálának em-lékére, midőn kezeibe vévé a kenyeret, megáldd és meg-szegé és tanítványainak adá és mondá: Vegyétek és
egyé-tek, ez az én testem. És vévén a kelyhet, hálát ada és nekik adá, mondván: Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az újszövetségé, mely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
(Máté 26. 26—28. Luk. 22. 19.) Az U r Jézus irántunk való nagy szeretetének nem volt elég érettünk a kereszt oltárán meghalni és magát feláldozni ; hanem egyházának, az ő kedves arájának, mint a tridenti szent zsinat (22.
ülés I. íej.) tanitja, látható áldozatot is szerzett és ha-gyott emlékül, mit az emberi természet is kiván. 0 , az örök főpap saját testét és vérét ajánlotta fel a kenyér és bor szine alatt a mennyei Atyának, az apostoloknak pedig, kiket akkor áldozó papokká szentelt s azok utó-dainak az áldozó papságban, megparancsolta, hogy ezt cselekedjék az ő emlékezetére. Ez azon nagy áldozat, azon tiszta és szent áldozat, mely Máláchiás próféta jö-vendölése szerint napkelettől napnyugatik minden helyen az Isten nagy nevének bemutattatik. (1. 11.) Ezen áldozat ujul meg oltárainkon is, midőn a szentmisében az áldozó papok kezei által az élő Krisztus Jézus, az élő Istennek fia bemutatja és feláldozza magát mennyei Atyjának érettünk, bűnös emberekért, hogy mi ezen nagy áldozat bőségesen áradozó gyümölcseiben részesüljünk. Ez az anyaszentegyház tanítása a szentmiséről.
Kedves Híveim ! A mi szent kötelességünk már most, hogy az Ur Istennek ezen nagy jótéteményét nagy hálával fogadjuk ; ezen kötelességünknek ugy teszünk igazán eleget, ha megtartjuk az anyaszentegyháznak arra vonatkozó parancsolatát, vagyis ha vásár- és
ünnep-napokon hálatelt szívvel és ájtatos lelkülettel jelenünk meg a szentmise-áldozaton és azt elejétől fogva egészen végig és — mint a magyar találóan mondja — becsü-letesen azaz jól meghallgatjuk ; ez pedig akkor történik, ha a szent misének fő részeire különösen figyelünk : felajánláskor ajánljuk fel lelkünket minden tehetségeivel, testünket minden érzékeivel az U r n á k ! Urfelmutatáskor imádjuk térdre borulva a jelenlevő Ur J é z u s t ; a pap áldozásakor pedig vegyük magunkhoz lelkileg az Urnák szent testét ; a többi időt, míg a szentmise tart, ájtatos érzületben töltsük buzgó imával vagy épületes énekkel.
A szentmisét vasár- és ünnepnapokon hanyagságból vagy könnyelműségből elmulasztani nagy bűu lenne és csakis fontos ok menti fel a keresztényt ezen fontos köteles-ség teljesítésétől, igy például betegköteles-ségben sinlődők, lábba-dozók, — azok, kiknek a beteg mellett kell lenniök vagy házat őrizniök ; továbbá akik a szentegyháztól igen messze laknak, rossz időben és rossz utak mellett, föl vannak mentve a szentmise-hallgatástól. Azért, Kedves Hiveim, intve kérlek Benneteket, hogy ezen fontos köteles-séget lelkiismeretes hűséggel teljesítsétek, mert csak ugy várhatjátok az Ur Isten áldását, a mint Neki buzgón szol-gáltok. Legyen gondotok arra, hogy ha marad is otthon valaki a házőrzés végett, de az egyik hitestárs, a gyer-mekek, szolgák, szolgálók mind elmenjenek a szentmi-sére és lehetőleg a szent beszédet is és a ker. tanítást meghallgassák, mert az Isten igéje a léleknek tápláléka, mely azt a jóban megerősíti és Isten szent akaratának teljesítésére buzditja. Kedves Szülők, arra is ügyeljetek, hogy gyermekeitek valóban elmenjenek szentmisére és az alatt magukat illedelmesen s ájtatosan viseljék, imádkoz-zanak vagy énekeljenek.
Az anyaszentegyház vasár- és ünnepnapokon csak a szentmise hallgatását parancsolja ; kívánja azonban, hogy a keresztény hívek ezen szent napokat különösen Isten dicsőségére és halhatatlan lelkök megszentelésére fordít-sák. A jó Isten szent kegyelmével hat napon át segitett:
méltó és igazságos dolog, hogy a vett jókért a hetediken hálát adjunk. A nyugalom napja után ismét megujul a munkaidő, melyet csak ugy fogunk üdvösen végezni, ba a jó Isten arra ismét segitő kegyelmet nyújt ; igenis helyes dolog tehát, ha az Urnák szent napjain alázatos szívvel és gyermeki bizalommal kérünk áldást a munkára.
Hét közben sok b a j adja elő magát, mi a keresztényt türelmetlenné teszi, talán nagy bűnt is követ el és meg-bántja a jó I s t e n t ; mi természetesebb már, mint hogy vasárnapokon ismét a jóságos és irgalmas Istennél keressen vigasztalást és segítséget a felmerülő bajok és viszontagságok ellen ? Mi igazságosabb, mint hogy őszintén megtörődött szívvel tartson bűnbánatot ? Mire ismét az U r n á k szent napja nyújt kedvező és könnyű alkalmat, hogy őszinte és töredelmes gyónás által ki-béküljön az Ur Istennel, magához vegye az Urnák szent testét, mely által lelkében és testében megujulva és meg erősödve megnyerhesse a jó Istennek szent áldását, hogy igy azután mindent az ő nagyobb dicsőségére s az ő szent akarata szerint végezzen és jó tettei által minél több érdemet szerezzen az örök életre.
Kedves Hiveim ! Mint láthatjátok, sok jót lehet tenni
R E L I G I O . 139 a nyugalom szent napjain Isten dicsőségére és lelkeitek
üdvösségére. De még nincs kimerítve a jónak f o r r á s a ; mert az irgalmasság lelki és testi cselekedeteinek gya-korlására is sok alkalom nyílik e>en n a p o k o n : épületes beszélgetések, jó könyvek felolvasása, jó tanács adása által használhattok embertársaitoknak ; vigasztalhatjátok továbbá a szomorúakat, meglátogathatjátok a betegeket?
segíthettek a nyomorultakon. A délutáni isteni szolgálat alatt sokat imádkozhattok kedves tieitekért, a bűnösökért s az anyaszentegyházért ; annak végeztével meglátogat-hatjátok az Urban elhunyt híveket, kiknek ájtatos imád-ság által enyhülést szereztek. De a családi körben is több időtök marad az imára és kedvetek szerint kiimádkozhat-játok magatokat, mit hét közben nem lehet oly nyugod-tan tenni. Ezen szent napok valóban az áhitat napjai,
melyeken bőven száll az Isten áldása a családra.
Végre, Kedves Hiveim, e szent napokon a tisztes-séges mulatságnak is szabad bizony c s időt engedni az isteni szolgálat végeztével ; de óvakodjatok, nehogy e szent napokon megbántsátok az U r Istent'; mert nagy háladatlanság lenne vétkezni oly napon, melyet az Ur a maga szolgálatára rendelt. Örüljetek, mondom szent P á l apostollal, de örüljetek az Urban mindenkor; ismét
mon-dom, örüljetek. (Filipp. 4. 4.) Különösen az ártatlan és keresztényhez illő kedvtöltésben keressetek szórakozást és felüdülést; ellenben kerüljétek azon helyeket, melyek a bűnre, az Isten megbántására alkalmul s z o l g á l n a k ; sok és nagy bűnök követtetnek el az ilyen helyeken, melyeket nem akarok felsorolni, csak azt jegyzem meg, hogy azok a szentírás szavai szerint kizárják az embert a mennyországból és a szegény embernek már itt a földön is sok bajt, még több kárt és veszedelmet okoznak.
Szenteljétek meg azért tisztességes mulatsággal az Ur napjait, hogy Reátok jöjjön az Istennek szent áldása, mely mindazon jónak bő forrása, melyet az U r az Öt szeretőknek, vagyis azoknak igért, a kik az ő parancso-latait megtartják.
* *
Ezeket akartam, Krisztusban Kedves Hiveim, jelen évi böjti körlevelemben szivetekre kötni. Fogadjátok atyai szózatomat minden jóra készséges szivvel és tart-sátok meg hiven mindazt, amit Elétek adtam. A böjti szent időt pedig, ezen kedvező időt, az üdvösség eme napjait használjátok fel különösen halhatatlan lelketek üdvösségére, különösen az által, hogy jó húsvéti szent gyónást végezzetek, hogy méltóan vegyétek magatokhoz az Ur Jézust az Oltáriszentségben, hogy 0 Tibennetek éljen, Ti pedig Őbenne éljetek és Ővele egyesülve sok érdemet szerezzetek az örök életre, mit adjon meg a kegyes és irgalmas Isten.
A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme a ti lelke tekkel. Amen.
Pannonhalmán, 1896-ik évi január hó 23-ikán, a boldogságos szűz Mária eljegyzésének napján.
Ipoly, főapát.
Dr Dulánszky Nándor pécsi püspök.
1829—1896.
(Vége.)
A tudományok müvelését nagyban sürgette és a tudori oklevél értékét hangsúlyozta. Minden téren
dok-torokat és tudósokat képeztetett, a jogakadémián a inü-velődéstörténelem számára tanári széket állított, melyet maga honorált. Első példa hazánkban. A theologián a
patristika számára széket állított, melynek honoráltatá-sáról szintén gondoskodott. Már előbb a bölcsészetet behozta. Mindkettő — mondhatnók — Pécset történt először az egész országban. A bosznita növendékek magyar szellemben való neveltetése végett a közoktatás-ügyi miniszterrel egyértelmüleg intézkedvén, számukra Pécsett állandó intézetet alapított. Ker. müarcheologiai muzeum alapját vetette meg Részt vett minden jelen-tékenyebb mozgalomban. Rómába Pécsről kétszer utazott.
Utoljára részt vett a nagy római zarándoklatban.
Pénztárát jótékony czélokra gyakorta nyitotta meg.
Az agg-papok segély-alapjának ügyét első rendezte minden magyarországi püspök között és az ezek javára általa első izben tett alapítványt 10,000 forintra egé-szítette ki.
Mult 1895. évi 3610. XX. körlevelével, október 14-én kelt elhatározásával tudatja, hogy „a mohácsi szigeti püspökségi birtokon általa eszközölt befektetések-nek a, püspökségi törzsvagyon javára leendő végleges átvétele czéljából a kiküldött miniszteri bizottság által legutóbb foganatosított leltározása és felbecslése alkal-mával a törzsvagyon terhére" irt 83088 f r t 74 krt, illetve, mivel a káptalan annak egy negyedét kifogásolta, a minisztérium által megállapítandó összeget az egy-házmegyének, első sorban szintén az aggpapok segély-alapjának hagyományozza.
Három ezer forintot adott a szegények házára.
A Legény-Egyletnek 1882 ben 1288 forintot adott, azóta évenkint rendesen legalább 100 forinttal segélyezte ujabb időig ; számtalanszor adott ily összeget a nőegy-letnek, és egyéb egyleteknek, 1892-ben 3000 forintot küldött a városnak a templomfelszentelési és király-fogadtatási ünnepély lehető fényessé tételére. Tízezer forintot adott az api'czák iskolájának diszes u j épületére
A nádasdi püspök-lakot jó karban tartotta és nagy áldozattal — vagy 20,000 forinton — pompás parkot alkotott !
19 évi munkás élet után főpáaztorunk elődeihez költözött. Baja már régóta aggasztó volt. Már a 80-as évek elején veszélyes máj- és szívbaja, elhájasodása volt, de akkor dr Pazsiczky Ede tanácsára Karlsbadba ment, s ez megmentette.
Aggasztó fordulatot vett a baj harmadfél év előtt.
A k k o r dr Ángyán üdülést, pihenést ajánlott neki.
Előbb már nagy vérvesztést szenvedvén, először Me-hádiába ment julius közepén, onnét visszatérve, 1884. okt.
28 án Arcoba indult telelni.
Az üde éghajlat zöld növényzetével alkalmas leen-dett más körülmények között az üdülésre, de beteg
Az üde éghajlat zöld növényzetével alkalmas leen-dett más körülmények között az üdülésre, de beteg