Nm. és föt. dr Samassa József egri érsek ur
milléniumi főpásztori l e v e l e . Honfoglalásunk évezrede.
(Latin eredetiből.)
(Folytatás.)
A kereszténység intézményeit nemzetünk korán, már sz. István vezetése alatt meghonosítva,
hitbuzgal-*) 125. Zsolt. 6. v.
4*
mának oly fényes tanúságát adta s vette annak meg-tisztelő jutalmát, hogy tetteivel Krisztus paizsa, a hit védbástyája czimére érdemesült.
Országunk, a kereszténység szolgálatában, munkás-ság, igazmunkás-ság, u j intézmények és törvények művelő ha-tása alatt bámulatosan gyarapodott. Az államfő hatalmát
a szabadság és közjó érdekében törvények korlátozták.
A törvények és országos intézmények nagyrészben az egyháztól vétettek át. Békében és hadban a jó erkölcsök uralkodtak. Hódolt az erénynek minden. A hitbuzgó magyarság két módon : harczban bátorsággal és vitéz-séggel, békében munkássággal és szellemi művelődéssel szolgálta hazáját.
S ez természetes.
A társadalomnak legerősebb kapcsa és alapja a vallás ; azért a társadalom csak ugy állhat fenn szilárdan?
rendje, nyugalma csak akkor teljes, ha maga a vallás' melyen nyugszik, minden részében tökéletes s valóban az Ur igazsága ; ugy hogy a mennyire a vallás ez igaz-ságtól eltér, a társadalomra oly mérvben szakadnak a bajok. És éppen ezért, mivel a kath. egyház az egész igazságot birja, s az örök rendnek a mulandó lét viszo-nyai közt hü kifejezője : a társadalmi rendnek mindenkor legerősebb támasza s legtökéletesebb előképe volt. Mennyi és mily nagy jótéteményekkel boldogitá pedig nemze-tünket, tanú rá történelmünk. Az egyház ugyanis azokat, kik vadságukban, müveletlenségükben más hatalmat azonkivül, mely tűzzel vassal pusztítva dul, nem ismertek, emberiességre nevelte. A nyers erő helyébe a jogot t e t e ; a magánjogi s nemzetközi viszonyokat az igazság kö-vetelményeinek megfelelően szabályozta : érvényre emelte a testvéri szeretet közös érzetét, mig előbb a harczi kegyetlenség csak a legyőzöttnek végpusztulásával csil-lapult. Olyképp vonta meg és biztositá mindannyiak jogkörét, hogy egyúttal áldozatkész szeretetében min-dennemű nyomor enyhítésére forrást nyitott. Az egyház ez anyai gondozása alatt századokon át csudaszépen virágzott fel hazánkban a keresztény műveltség. Ennek
sértetlen megóvására pedig vallásos királyaink az úgy-nevezett vegyes gyűléseken — synodusokban — legtöbb-nyire a zsinati kánonok és pápai határozatok nyomán s azokkal összhangzó törvényeket szabtak ; tisztán egyházi ügyekben törvényhozói hatalmat maguknak nem igé-nyeltek, de az egyház törvényeinek végrehajtását tőlük telhetőleg elősegitették. E gyűléseken frigyben volt a tudomány, bölcseség, tekintély és erény. Az állam az egyházfők tekintélyét, mely az alattvalók fegyelmezésében üdvösen érvényesült, gyanús vagy irigy szemekkel nem nézte; és a hol saját ereje elégtelennek bizonyult, nem vetett akadályt a jónak. Egyház és állam tehát karöltve haladt, egymást gyámolította; a lelki hatalmat támo-gatta a világi hatalom ; az állami felsőség iránt az alatt-valókat engedelmességre, szeretetre nevelte az egyház, megtartva mindig a jogosság, a méltányosság törvényeit.
A visszaélések kiirtattak ; a gyöngék elnyomóik ellen alkalomadtán mindenkor védelemre találtak. így virult a társadalmi béke ; igy alakult, fejlődött Magyarország.
Ez időktől őseinek magának az isteni gondvise-lésnek nagy és üdvös tettekre hivatott munkatársaiul
tűntek fel és dicsőségük a keresztény hit védelmének, a barbárok közti hitterjesztésnek, a szentföld felszabadí-tásának munkájában gazdagult. Amig pedig fensőbb hivatását követve, a hit védelmében hűen kitartott, a nemzetek sorában méltán foglalt el kiválóbb helyet Vaknak kellene lennie valóban, aki be ne látná, hogy a m i n t Magyarország ekképp az emberiség javának mun-kálásában mindannyiaknak élén haladt : ennek alapja ott v a n , hogy Istentől szeretve, az egyház által a maga képére alakítva, ez isteni forrásból mérité ama kiváló értelmi fönséget és erkölcsi nagyságot, mely szelleme sajátos tulajdonaképp természete nemességének kitüntető jellege. Az egyház iránti odaadó hűségének s lángoló buzgalmának jutalmául pedig amaz viszont fenséges feladatának részesévé tette, s a lelkek értelmi s erkölcsi kormányzásában munkatársává magasztalta fel. Dicsőbb kitüntetés nemzetet nem érhetett, sem magán és nyil-vános élete örvendetesebb előjelek között virágzásnak nem indulhatott, szerencsésebben nem fejlődhetett.
A teremtés Ura, kitől az államok jótetteik s erényeik földi jutalmát veszik, valóban sok áldással hal-mozta el hazánkat. Az ország intézményei hangosan szólanak : iskolák nyilnak, nagyszerű lyceumok kelet-keznek, nyilvános könyvtárak, a művészet remekeivel m e g r a k o t t u j muzeumok támadnak.
A keresztény népeknek csak ugy, mint az egye-s e k n e k , üdvök vagy romláegye-suk egyképp azon fordul m e g :
mennyiben szolgálják Isten czelját vagy hajlanak el a t t ó l ; s azért rendesen, midőn hűséges buzgalommal ragaszkodnak Istenhez, utjok természetszerűleg boldog-s á g r a viboldog-sz; midőn elpártolnak tőle, aláhanyatlanak.
E n n e k tanúságát m u t a t j a nemzetünk sorsa is.
A m i g ugyanis ősi intézményeink, régi törvényeink teljes erejökben fennállottak: a nemzet nagysága is rendületlenül naegálit; és sem külellenség támadásai, sem belvillongások tusái meg nem ingathatták, meg nem gyöngíthették ; de mihelyt a birvágy a lelkekbe berágta magát, a kegyhajbászat elernyeszté a szelle-m e k e t : ingadozás, bizonytalanság fogta el az országot, s mert megszilárdítására egynél a bátorság, másnál a b e l á t á s hiányzott, erősebb válságokat szenvedett.
Mint mindig és mindenütt, nálunk is pártoskodást szitott az a bűnös szellem, mely nyughatatlanságában s fékezetlenségében szabadságért, dicsőségért, hatalomért versengeni mindenha kész. Zavargások, lázongások, bel-háboruk törtek ki, midőn egy-két kényúr, kiket a kegy-hajhászók serege környezett, a szolgaságba hajtott, adóságba vert népet a folytonos háborúskodásban adó-zással, katonáskodással zsarolta, elűzte földjéről s az általános nyomor közepett ütötte fel zsarnoki uralmát.
Gaztett, aljasság, becstelenség, mind nem szolgált aka-dályul, hogy a hatalmat bitorolhassák ; az önkényt, a zsarnoki szeszélyt vallva törvényökül.
Nemzetünk is tapasztalta tehát az irás szavainak i g a z s á g á t : a bűn nyomorba veti, az igazság felemeli a népeket.
Barbárok fegyvereitől elnyomva hazánk már-már összeroskadott. A tatár és török dúlás pusztításait is-m e r j ü k . A gyászos csapások eis-mlékétől is-megborzad,
RELIGIO. 29 visszariad lelkünk. Megfertőzött, lerombolt, leégett
temp-lomok, legyilkolt papok vérétől festett oltárok, kifosz-tott városok, vértől párolgó mezők, holttestektől duz-zadó folyók, vad gyönyörrel kigondolt hóhérmunkák, feldúlt sirok, szétszórt csontok, hamvak. . . . Nem lehet oly ellensége a magyarnak, kit e látvány könyekre ne fakasztana. Oh Magyarhon, hősöknek, dicső királyoknak szülőhona !
De a jóságos Isten, ki midőn boszul is, kegyes, midőn büntet is, irgalmas csak figyelmeztetni, inteni akarta e nemzetet, hogy a föld nem maradandó lakása csak szálló-helye; hogy mindent ő intéz akarata szerint, s mi szilárd-nak, mélyen begyökerezettnek látszik, ledönti egy pilla-nat alatt.
De a h a Magyarország önmagáról megfeledkezve egy időre le is tért Istentől kijelölt hivatása útjáról és rossz szellemnek engedett: Isten végtelen kegyelméből végképp még sem bukott el ; bajaiból magához jött s élvezni kezdte a béke áldásait.
Mindeme nehéz küzdelmek és súlyos csapások kö-zepett pedig sokszorosan kitűnt az egyház isteni ereje, hatalma ; nyilvános tényekben jelentkeznek, ragyognak fel hazánkkal éreztetett nagy jótéteményei. A közszükségben és nyomorban legáldásosabbnak bizonyult az egyház anyai szeretete ; mely legfőbb dicsőségét egyébként is mindig a közjó közös munkálásában birta. A józan hala-dást mindenben elősegítette ; az emberi törekvések sikerét saját erejének hatályával fokozta s a társadalom legfőbb érdekeit együttesen mind felkarolta.
Hamisítatlan történeti emlékeink az egyházat minden elfogulatlan s nyugodt szemlélő előtt önmagukban fénye-sen igazolják.
Az egyház és haza kiválóbb fiainak közös törekvése oda irányult, hogy a hazát helyes kormányzati elvekkel és eszközökkel akképp szilárdítsák meg, hogy hatalomban megdönthetetlen, javakban gazdag, dicsőségben nagy, léleknemességben fenkölt legyen. (Vége köv.)
E G Y B m TUBOSÏTASOE,
Erdélyi e g y h á z m e g y e . Főpásztori utasítás a milléniumi évforduló egyházi megünneplésére : —
4700/1895. szám.
Az erdélyi püspöki megye tisztelendő papságának Istentől áldást és üdvöt!
A közeledő milléniumi év alkalmából addig is, mig erre nézve külön intézkedésemet megteszem, folyó de-czember hó 31-én az összes plébániai templomokban a hálaadó isteni tisztelet lehető legünnepélyesebb meg-tartását, éjfélkor pedig az u j ezredév kezdetének jel-zésére az összes templomokban egy negyed óráig az összes harangok meghuzatását rendelem. IJjév napján a szent misét, mely szentség kitétellel tartandó, ünnepélyes
„Veni Sante" előzze meg, mise után három „Miatyánk"
és h á r o m „Üdvözlégy Mária" mondandó, a szent beszéd igazi vallásos hazafisággal emlékezzék meg a millénium magasztosságáról. Károlyfehérvárt, 1895. deczember 25.
f Ferencz, s. k. erdélyi püspök.
S z é k e s f e j é r v á r . Milléniumi főp. szózat a hívekhez. — Krisztus Jézusban szeretett kedves híveim !
Istennek irgalmából Magyarország a jövő évben megüli ezeréves fennállásának emlékét. Midőn lelkem mé-lyéből hálát mondok Istennek, az országok s nemzetek Urának, a nagy jótéteményért, hogy hazánkat, nemzetün-ket, ezer éven át, annyi viszontagság között fentartá, Hozzátok iniézem Kr. J . Sz. H. főpásztori szavamat, hogy térdre borulva Istennek szent Felsége előtt, velem együtt leghálásb szívvel felkiáltsatok: „Az Ur irgalmassága, hogy meg nem emésztettünk" ! s rebegjétek a hálaimát :
„Imádás, dicsőítés és hála Neked irgalmas Istenünk, hogy hazánkat, nemzetünket megtartottad. Hála Néked irgalmas Istenünk, minden jótéteményért, minden 3zent malasztért, minden áldásért, amelylyel e nemzetet, ez országot ezen ezredév alatt elárasztottad !u S e hálaimát rebegve, kell hogy megemlékezzünk országunknak ama nagy jóttevőjé-ről, aki által Isten nyújtotta e nemzetnek a legnagyobb jótéteményt, a ki által ez országot egyedül biztos alapra helyezte; meg kell emlékeznünk dicsőséges szent István királyunkról, a ki mint Istennek kiválasztott eszköze, letevé ez ország fennállásának, boldogságának egyedül biztos alapját akkor, midőn országát, nemzetét a kath.
Anyaszentegyház anyai ölébe letevé. Ezen az alapon érte el ez ország fennállásának ezredik évét ; ezen az alapon daczolt ez épület a századok viharaival nemcsak, hanem a keresztény hitnek, a keresztény művelődésnek védbástyája volt. A kath. szent hittel, a melyet lankadatlan buzga-lommal nemzetének nyújtott a szent Király, nemcsak biztosította népének legelső, legfőbb érdekét, az örök üdvösséget, hanem egyszersmind országának szilárdságát, boldogságát, dicsőségét. S hogy a drága alap, a kath. hit, a melyre országát épité, fenmaradjon ez országban, s így fenmaradjon ez ország, országát s nemzetét a boldogságos szent Szűznek oltalmába ajánlta. így állott fenn dicső országunk, igy érte el fennállásának ezredik évét, daczára minden csapásnak, daczára minden viszontagságnak, amely érte e hazát, e nemzetet! S azért, midőn hálás szívvel Isten iránt, üljük Magyarország ezer éves fenállásának emlékét, első sorban forró hálát mondunk Istennek a leg-nagyobb jótéteményért, amelylyel országunkat, nemzetün-ket az ő szolgájának szent István királyunknak dicsőséges szent jobbja által megajándékozá, forró hálát adunk kath.
hitünkért. Hála legyen Istennek, az ő kimondhatlan aján-dékáért. 2)
De hálátok necsak ezen imában nyilvánuljon. Teljes csak akkor lesz hálátok, ha ama legdrágább kincseteket, kath hiteteket, amelyet első szent királyunktól nyertetek, hűségesen megőrzitek s megbecsülitek. Legyen a lélek — sz. Ágoston intelme szerint — ájtatos, hűségesen keresz-tény, nem hálátlan a szent kegyelem iránt.3)
Azért Kr. J. Sz. H. az Ur Jézus nevében, szent István királyunk drága emlékére kérlek és buzdiídak Benneteket, ragaszkodjatok mindenkor rendületlenül ker.
kath. hitetekhez, amelynek terjesztésére annyit imádko-zott, annyit fáradozott a szent király, ragaszkodjatok,
i) Jer. Siral. 3., 22.
«) 2. Kor. 9., 15.
3) Szt. Ágost. Serm. 160.
miként szent István királyunk, a legnagyobb tisztelettel, a legbensőbb szeretettel, a legkészségesebb engedelmes-séggel anyátokhoz, a kath. anyaszentegyházhoz.
Lelkesült örömmel s bátran valljátok, miként szent István királyunk, a kath. anyaszentegyház szent tanítását, gyermeki engedelmességgel teljesítsétek szent parancsait, a magánélet, a családi élet terén éppen ugy, mint a köz-élet terén ; szent tanítása, szent parancsai szerint intézzé"
tek egész életeteket. Soha se hagyjátok el anyátok tör-vényét. 4) Buzgón, miként szent István királyunk, használ-játok fel szentegyházunk kegyszereit, melyekből Isten-nek megvilágosító, megerősítő, megszentelő malasztja ára-doz. Szent István királyunk dicső példájára. Isten fogadott gyermekeinek szeretetével és bátorságával, egy szívvel, egy lélekkel védjétek édes anyátoknak, a kath. anyaszent-egyháznak jogait és szabadságát, orvosoljátok szenvedett sérelmeit. Tartsátok miként szent István kiráJyunk, s dicső őseink, legfőbb dicsőségeteknek, legfőbb boldogságotok-nak, hogy Krisztus Jézus anyaszentegyházáboldogságotok-nak, a kath.
anyaszentegyháznak tagjai vagytok.
Szent Pál apostol intelme szerint, állhatatosak legye-tek a hitben, cselekedjelegye-tek férfiasan.5)
Szent István királyunk dicső példája szerint le-gyetek buzgó tisztelői a bold. Szűz Máriának, a kinek hathatós oltalmába ajánlta országát, nemzetét, a szent király. Tekintsetek őseitek megható példájára, a kik szent István nyomdokain haladva, a bold. Szent Szűz áhitatteljes tiszteletével szivükben, képével győzelmi zászlóikon, rózsafüzérével kezükben esdettek oltalmáért, védették, nagygyá tevék e hazát. Legyetek buzgó tisz-telői szent István királyunknak, országunk, nemzetünk Apostolának, legnagyobb Jótevőjének ; kövessétek h ű -ségesen dicső példáját. így leendetek méltó unokái a szent királynak, méltó unokái az ő dicső nyomdokait követő kath. őseiteknek. így háláljátok meg szent István forró imáit, könyeit, lankadatlan buzgó fáradozásait nemzete örök s ideiglenes üdvének, országa fennállásának, boldogságának biztosításában.
Szent István unokái, lelkesüljetek honalkotó kirá-lyotok dicső példáján ! Avval a hazaszeretettel, a mely az ő, a haza legnagyobb jótevőjének, lelkében élt, sze-ressétek e hazát, avval a hazaszeretettel, a mely nem öntudatlan, értéktelen rajongás, hanem keresztény erény, a melyet az Ur Jézus könyüivel szentelt meg,6) avval a dicső keresztény erénynyel, a mely mindenek előtt keresve Isten országát s az ő igazságát,7) Isten parancsából, Isten tör-vénye szerint, Istenért szolgál a haza védelmének boldogságá-nak, nagyságáboldogságá-nak, s kész feláldozni a hazáért mindent, még életét is. Hűséges, hódoló tisztelettel tiszteljétek Krisztus Jézus parancsa szerint8) azt, kinek homlokát Szent István király dicsőségövezte szent koronája érinté, az apostoli királyt.
Ily lelkülettel, Szent István királyunk szellemében, üljétek édes örömmel a drága haza ezeréves fenállásának
4) Példab. 118.
5) I. Korinth. 16., 18.
6) Luk. 19., 41.
7) Luk. 12., 31.
8) I. Pét. 2., 17.
emlékét, s éppen azért, midőn az újév napján, a haza második ezredévének első napján az én rendeletem sze-rint, a szent mise után, lelkipásztoraitok fellépnek a szószékre, s előlmondják nektek a kath. szent hitvallást, szent István királyunk hűséges, rendithetlen kath. hité-vel valljátok azt ünnepélyesen ; s midőn majd előimád-kozzák lelkipásztoraitok azt a megható imádságot, amelyet édes hazánk egyik nagy fia, katholikus őseink egyik dicső alakja, Esterházy P á l herczeg, nádor rebe-gett egykoron hazánk Nagyasszonyához, e haza boldog-ságáért, szent István királyunk hűséges, buzgó tiszte-letével a bold. Szűz Mária iránt, lángoló keresztény hazaszeretetével, esedezzetek lelkipásztoraitokkal, ezen imával Szentséges Védasszonvunkhoz, oltalmazza kath.
szentegyházunkat, kath. szent hitünket, szeretett apostoli királyunkat, édes hazánkat s egész nemzetünket. Ese-dezzetek buzgón Magyarország védőszentjeihez, mennyei pártfogásukért, s azok élén, hálatelt szívvel s buzgó áhítattal és gyermeki bizodalommal imádkozzátok fő-pásztori rendeletem szerint háromszor az Ur imádságát s az Angyali Üdvözletet honalkotó szent István királyunk tiszteletére, hogy oltalmazza, védelmezze hathatós köz-benjárásával Istennek trónja előtt kath. szent hitünket amelyre épité országát, oltalmazza, védelmezze édes hazánkat s nemzetünket.
Az . örökkévalóság halhatatlan és láthatatlan ki-rályának, az egyedül való Istennek pedig tisztelet és dicsőség mindörökön örökké. A m e n .9)
Ami urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mind-nyájatokkal. Amen. 10)
Székesfehérvár, deczember 27. 1895. Fülöp s. k.
püspök.
Franczi&ország. Az atheizmus ellen. —
A hatalmon levő republikánusok vétke, hogy az atheizmust Francziaországban diadalra segítették.
Tudtommal, mondá Robespierre, nincs nép, mely összességében elfogadta volna az atheizmust. Az ilyen nép vagy borzasztóan oktalan vagy pedig romlott volna.
A köztársaság kormánya megtette azt, a mi Robespierre t borzadálylyal tölte el. Nem tudom ok-talanságból-e vagy pedig romlottságból. Azt hiszem, hogy azok, kiknek agyvelejében megfogamzott az Isten nélkül működő állam eszméje, — romlottak. Eszmé-jüket a tömeg közé dobták, s az oktalanok lépre mentek.
Az eredményt látjuk : Francziaország elpártolt az Istenttői !
Francziaország, mely eddig az Istenért küzdött, most már a vallástalanság szolgálatába szegődött.
Regente Francziaországban állam-vallás volt, most van : állam-vallástalanság. *)
A köztársaság elnöke, a miniszterek s egyéb állami hivatalnokok beszédjeikben scha sem ejtik ki az Isten nevét. A hatalom ugyan, viszonyban van az Egy-házzal, de Istent nem ismeri.
9) 1. Tim. 1., 17.
10) 2. Thess. 3., 13.
*) Elvben már nálunk is igy áll a dolog.
RELIGIO. 31 Ily szörnyű állapotok csakis Francziaországban
léteznek.
A vallástalanság azonban még sem tartozik a re-publikánusok ősi hagyományaihoz, — hisz, 1848-ban még megáldatták a Szabadság fáit (les arbres de la liberté) ; a császárság alatt pedig Hugo Victor, midőn a republikánusokat egyesíteni akarja, igy ir : „Isten segélyével mindig győztünk." (Châtiments).
Csakis a modern republikánusok emelték a vallás-talanságot kormányzási rendszerré.
Kiterjesztették az egész nemzetre a vallástalanságot, vagyis : kivetkőztették nemzeti jellegéből Francziaor-szágot.
A történelem arra tanit, hogy a nemzet, mihelyt vallástalan lett, bukását ki nem kerülheti.
Az a kormány, mely eldobott minden vallási eszmét, sem bent a rendet nem tarthatja fönn, sem künn az ország fényét nem emelheti.
Az Istentől elpártolt nemzet testén azonnal kiüt az erkölcsi baj, mely megássa sir ját a társadalomnak és előkészíti az anarchia uralmát ; mert végelemzésben, a vallási eszmék képezik azon alapot, melyen a társadalmi épület nyugszik.
Az a nemzet, mely kivonta magát a vallás vezető keze alól, kénytelen csakis önmagával bajlódni, mert az ország határain kivül többé semmifele tevékenységet ki nem fejthet.
Angolország vájjon nem protestáns misszió-társula-tainak köszönheti-e, hogy műveltsége, áruczikkei és esz-méi oly messze országokig eljutottak? S Oroszország Keleten nem az orthodox hit terjesztésétől remél-e min-d e n t ? S ha Francziaországnak a külfölmin-dön még minmin-dig van tekintélye és befolyása, ez nem onnan származik-e, hogy országunk századokon át pártfogója volt a katholi-czizmusnak, — vagy mint hajdanta mondták — hogy az egyház legidősebb leánya volt? á z az ország, mely félre lökte a vallást, a külföld előtt nem ragyoghat. Sötét éj borul reá, ragyogása lassanként csökken, mig végre egy másik nemzet ébredő hajnalánál egészen megszűnik.
Midőn a hatalmon lévő republikánusok a vallás-talanságot az egész nemzetre kiterjesztették, ezzel az or-szágot minden fegyverétől megfosztották ugy bel- mint külellenségeivel szemben. Mert a vallástalan nemzet tehe-tetlen tömeg s nép-söpredék.
Ezért mondom, hogy államférfiaink, midőn száműz-ték Istent és megteremtetszáműz-ték a vallástalan államot, a ha-zán felségsértést követtek el (crime de lèse-patrie).
Azok, kik hazájukat nem tisztelik, s kiknek nincs val-lásuk, előttem egyformák.
De, hál Istennek, vannak még hazánkban becsületes emberek, derék polgárok, kik hazaszeretetükben készek a vallást védni, — mert tudják, hogy ezzel nemzetüket védik.
A régi pártok lassanként eltűnnek. A politikai kér-dések háttérbe vonulnak a felszínre vergődő vallási és társadalmi kérdések elől, s eljő az idő, midőn csak két párt fog szemben állani egymással: a hivők s a hitetle-nek p á r t j a ; azok pártja, kik a vallás égisze alatt meg akarják oltalmazni az ember szabadságát és méltóságát, s azok pártja, ki a népet egy Marat és valamely utczai
Cézár által megszemélyesített, anyagelvü és istentelen állam zsarnok igája alá akarják vonszolni.
Tehát nemcsak honszeretetünket követjük, hanem egy-szersmind a társadalom fönállását biztosítjuk, ha csatla-kozunk azon ligához, mely minden felekezeti eszme kizá-rásával az atheizmus ellen vívandó harczot tűzte ki fel-adatául. Az atheizmus ellen létesült liga tehát sem nem vallási, sem nem politikai társulat, hanem kiválólag nem-zeti jelleggel bír. S azok, kik e ligába belépve az atheiz-mus ellen küzdenek, tulajdonképp Francziaország zászlaja alatt harczolnak.