Németország. Protestáns hang a béke és egyesülés érdekében. —
A pápa egyre nyomósabban inti és kéri a megsza-kadt kereszténységet a hitegység megvalósítására, hogy az Ur akarata és parancsa szerint egy pásztor és egy nyáj legyen. E vágy és óhaj egyre mélyebb és mélyebb gyökereket kezd verni a katholikus egyház valamennyi hü és jó fiának szivében. Vajha e gondolat és vágy ott a tidsó oldalon, a nem katholikusoknál is megfogam-zanék s az egyesülés gondolata s e gondolat megtestesité-sének vágya átjárná e lelkeket is s vajha a legfőbb pásztor szava ott is visszhangra találna. Mi katholikusok mindig örömmel üdvözöljük, ha a fülsiketítő és fanatikus csatazajban s a „Róma ellen" kiadott számtalan hadüze-net között legalább néha a béke szózatát is észreve-hetjük.
A Majna melletti Frankfurtban (a Foesser féle ki-adásban) már harmadik bővített kiki-adásban) jelenik meg egy kis iratocska, ily czimmel: Egy szó a jelenkor felekezeti küz-delmeihez, s e mottóval: „Hiszek, azért beszélek.11 A két első kiadás czimlapján szerző nem tárca fel nevét, hanem csak mint
„lutheránus lelkész" szerepelt. E legújabb, harmadik ki-adásnál, mint szerző: Opitz Hermann, superintendens van megnevezve. Ugy tudjuk, Szászországban él. A béke és egyesülés érdekében katholikusoknak és protestánsoknak egyaránt ajánljuk e békeiratot. A protestánsok megtanul-hatják ez iratból, hogy a katholikus egyházat és tannal szemben táplált előítéleteiket és hamis nézeteiket elhagy-ják és kijavítsák, a katholikusok pedig látni fogelhagy-ják, hogy
egyik-másik protestáns mily közel áll hozzánk.
Szerző ur a harmadik kiadás előszavában maga mondja el nékünk, hogy miért bocsájtotta az első két kiadást név nélkül közre : igy tárgyilagos kritikát remélt, s azt
akarta bebizonyítani, hogy kizárólag Isten dicsőségén fáradozik. „Midőn pedig most nevemet aláírom, nyilvá-nosan bevallom, hogy az egyháznak akarok véle szol-gálatot tenni. Isten áldása kisérje e munkámat, ha or-szágának megalapításához csak egy szemernyivel is já-r u l h a t : a mi gyajá-rló embejá-ri munka benne, — az égjen el a megtisztulás tüzében."
Hogy e rendkívül érdekes könyv szellemét és irá-nyát jellemezzük, néhány mondatát idézzük aforizmák alakjában.
„Minél alázatosabban nyitjuk meg szemeinket a hit fényességének, annál jobban fogjuk látni, hogy a hit minden igazzal, jóval és széppel teljes összhangban
RELIGIO. 65 van. A szabad kutatás, de ba igazán szabad, az összes
hivőket közelebb viszi egymáshoz, mert az igazság csak egy." (3. lapon.)
„Minden elkopik, még a szent ellen szórt guny i s ; a szent azonban nem veszti varázsát. . . . A X I X . szá-zad kezdetének rágalmaira a szétváltak egyesülése volna méltó felelet a század végén. Akkor elnémul
Melanchton-ak oly különbözőkép elferdített panasza: „Ha látom az Elbát, elszomorodik lelkem, mert ha annyi könnyem volna is, mint vizcseppje e folyónak, ki nem önthetném fájdalmamat azon meghasonlás láttára, mely Európát megbolygatta;" — e panasz az én panaszom is." (4. lapon.)
„Ez a gonosz szellem haditerve: Először elfogulttá tett, hogy szétválaszthasson. Most pedig e szétválá-sunkat használja fel arra, hogy elfogultságunkban meg-tartson és megerősítsen. . . . Kerülni minden tanácskozást, csak azért, mert az eredmény nincs szemünk előtt, ép oly dolog, mintha az orvos azt m o n d a n á : „Eljövök, majd ha felgyógyul a beteg." Arra hivatkozom, ki ezt m o n d t a :
„Ha hisztek . . . semmi sem lehetetlen." Vájjon ne volna meg a hittel mondott imádságnak az a melege, mely a szivek j é g b u r k á t megolvasztja, mely a S2 ivekben a kölcsönös szeretet tüzét g y ú j t j a f ö l ? " (6. lap.)
„Az örvény a keresztény és modern világnézlet között oly mély és széles, hogy áthidalmi lehetetlen, de azért kötelességünk választani. . . . Elvek állanak egy-mással szemben abban a harczban, mely előttünk folyik le. Arról van szó, hogy az innenső vagy túlsó oldal, Krisztus, vagy a világ győzzön-e? S mi még habozunk, hogy melyik oldalra álljunk ?" (6. és 7. lap.)
„Isten talán éppen most u j fellendülést fog Krisztus egyházának szerezni; ez azonban csakis az egyesülés által történhetik meg. Az egyesülésre való őszinte tö-rekvésnek nem a hitetlenség, hanem a hit szülőanyja.
A i hitetlenségnek természetében fekszik, hogy megha-sonlást szül. Igazi egyesülés csak a hitben lehetséges."
(9. lapon.)
„Folyton azt h a n g o z t a t n i : hogy az egyház lényege szerint egy és hogy külső megjelenésében is eyynelc kell lennie, — másrészről azonban ez egység megteremtésé-hez hozzá nem járulni, sőt azokat, kik e feladatnak szentelik erejüket, gunynyal illetni, — ez a tetterő hiá-nyának bizonyítéka, mely a kishitüségben gyökerezik.
Most, midőn a harcz a kinyilatkoztatás és az Isten léte körül folyik az összes felekezetekhez tartozó kereszté-nyeknek kezet kellene fogniok mindnyájunk közös kin-csének, a J é z u s Krisztusban, Isten fiában való hitünknek megvédésére, s meg kellene emlékeznünk Janssen azon intő szavairól, hogy „gondosan ápolnunk kell azt, a mihez a kereszténység különböző pártjait még élő hit csatolja." Szivem egész melegével karolom fel a keresz-tény pártok ez egyesülését mindenütt, a hol az egyesülés elérhető, — de különösen a hitetlenséggel és a materi-alizmussal szemben, melyek minden egyháznak közös
ellenségei. Ha erőinket, melyek eddig a kölcsönös táma-dásban emésztődtek fel, a közös czél elérésére irányítjuk, mily örvendetes verseny fog kifejlődni a lelkek üdvének és Isten dicsőségének előmozdításában, s e buzgalmunkat mily fönséges siker fogja koronázni." (10. lap.)
„Mi, lutheránusok, a katholikusoktól nem szakad-tunk el teljesen. A mi bennünket, mint keresztényeket egyesit, sokkal magasabban áil annál, a mi tőlük mint lutheránusokat elválaszt. Kapcsoljon egybe a Jézus Krisztusban való hit. A katholikusok is „evangélikusok", mert nem szégyenkeznek a Jézus Krisztus evangeliuma miatt." (11. lap.)
„Az ágostai hitvallásban nincsenek meg a válás alapjai. Sőt e hitvallás a szakadás ellen irányul. — A schmalkaldeni pontok idézték elő a szakadást, s ez Luther müve, a fejedelmek megbízásából. Luther buzgalma a máshitüek üldözésében nagyobb volt, mint hite a min-dent legyőző szeretetben." (14. 15., lap.)
„A válás csak akkor lett volna szükséges, ha az egyház lényege változott volna meg. Azonban a hituj-jitók visszaélésnél egyebet nem tudtak bebizonyitani. A ki azonban visszaélésnél egyebet nem bizonyít be, az csakis azt m u t a t j a ki, hogy e visszaélés megszüntetendő, esnem azt, hogy az elváláshoz kell folyamodni." (16, lapon,)
„A nemzetek egységes életet kezdenek élni és előre haladnak, -— s csakis az összesek számára alkotott egy-ház, melytől a nemzetek a közös élet eszméjét kölcsönöz-ték, — csakis az egyház eméssze erejét a külön egyházak czivódásaiban ? Lassanként eltünedeznek az ország szük határai, melyeken belül eddig minden nép külön egységes egészet, egy egész külön világot képezett; nem kel-lene e a felekezeteknek is közeledni egymáshoz? Külsőleg e közeit dés már meg is van. Az egész világon a katho-likus templomok oldalán ott emelkídnek a lutheránus t e m p h m o k is, és viszont, — de miért ninss meg a belső közeledés ? A hittudomány s a keresztény-egyesülés mun-kásai oly közelségben dolgoznak, hogy hallják egymás kalapácsütéseit, — vájjon szándékosan nem vesznek tudo-mást e g y m á s r ó l ? Vagy talán azt, a mit a túloldal a tu-domány birodalmában vagy pedig a lelkek üdvének érde-kében müvei, kötelességünk figyelembe nem venni, csak azért, mert munkásai nem tartoznak hozzánk? Ez annak a jele volna, hogy nagyobb bennünk a felekezeti gyűlöl-ség, mint az igazságosság és könyörülő szeretet. Tehát a nyomornak kell megtanítania az egyesülésre? De nem elég nagy-e már nyomorunk ? . . . Ha megfigyeljük, hogy a világi hatalmak egyesülésükkel mint akarják az egy-házat hatalmának kifejtésében megakadályozni, — szégyen-keznünk kell, hogy mi is nem keressük az egyesülést, melyre az egyháznak szüksége van, hogy hivatását, t. i.
a világ lelki üdvének előmozdítását, betölthesse." (31.
lapon.)
„Vitáinkban mindnyájan oly messze megyünk, a mily messze büntetlenül mehetünk. Ellenfelünket előbb a ma-gunk szája ize szerint átidomítjuk, — azután nagyot hu-zunk rajta. így olcsón jutnak dicsőséghez a tömeg előtt.
Ha pedig kérdőre vonnak, azonnal kész a mentségünk:
„Csakis a római bérenczeket, az ultramontánokat értet-tük." —• Hogy az ultramontán jelző hogyan válik be gúnynévnek, bajos kitalálni. Hogy a katholikus egyház középpontja Németországra nézve az Alpokon tul fekszik,
— mi lehet ebben kárhozatra méltó ! A nép mondás így szól: A hegyek mögött is emberek laknak. A vitatkozás, melynek lángja a reformáczióban kigyullatt és azóta foly-ton ég, — az elszakadás keserű gyümölcse és átka." (32.
és 33. lapon.)
„Nem akarjuk a tényleges különbséget gyöngíteni vagy letagadni. Csak egy uton tűnhetnek el, — ha t. i.
egész alapokig megvizsgáljuk."
„Nem Ítéljük el azokat, kik hitükhöz buzgón ragasz-kodnak. E buzgalom, mely a hagyomány tiszteletéből fakad, többet ér a közönynél, melynek minden hit egyenlő, — mivel — véleménye szerint — hitre szükség egyáltalán nincs."
„Nem akarunk végleg Ítélni, — nehogy későbbi jobb meggyőződésünknek esetleg útját álljuk."
„Nem akarjuk egymástól a létjogosultságot eltagadni s hitünkbe vetett bizalmat megingatni. — A kölcsönös megértésre irányul törekvésünk. — Igazságosak legyünk egymás iránt. — urizkedjünk csalfa barátainktói, kik örülnek buzgalmunkon, melyet a másik egyház ellen ki-fejtünk, sőt kik tüzelik buzgalmunkat, nem ugyan igaz-ságszeretetből, hanem azért, mert ettől az összes egyhá zak bukását várjuk. — Mindig meg kell gondolnunk, hogy más egyházak hivő tagjai közelébb állanak hozzánk, saját hitehagyott fiainknál." (34—36. lapon.)
„Borzasztóbb félelemmel semmi sem töltheti el ellenségeinket, mint annak a reménynek bár halvány felcsillámlása, hogy mindnyájan egyesülünk.* (39. lapon.) A 96 oldalra terjedő alaposan megirt tanulmányból még több pontot is ki kell emelnünk; ilyenek: az egyesülés • módja, eszközei és terjedelme, az egyház, pápa-ság, isteni tisztelet, szentek tisztelete. A közölt részek
elegendők arra, hogy ez iratnak a katholikus és protes-táns körökben való minél szélesebb elterjesztését ajánljuk : Tolle et lege.
Budapesten, 1896. jan. 17. Tinikó László.
Róma, Magyarok a pápánál. — F . hó 20-án fogadta X I I I . Leo külön kihallgatáson Fraknói Vilmos cz. püspököt, apostoli protonotariust és nagyváradi kanonokot, mint a római magyar történeti iskola alapító igazgatóját, a ki egyúttal Schlauch Lőrincz bibornok nagyváradi püspök ur péterfillerjét adta át a szent atyának s bemutatta ő szemségenek a nevezett intézet jelenlegi tagjaiul mons.
Villányit, Hodinka, Váry, Kacziány és Aranyossy dokto-.lókat. (Osservatore Romano.)
V E G Y E S E K .
*** A Theologia a mult és a jelen században ke-serves megpróbáltatáson ment keresztül. A mult század-ban tönkre tette, sok országszázad-ban, ősi nagyszabású arányait és magas szárnyalását az u. n. „udvari politika", jobban mondva „udvari theologia", melynek behozatalát nálunk a jó lelkű Mária Terezia kezdte meg rosszleikü tanácso-sok befolyása alatt, s tetőpontra emelte a sekrestyés József császár, a kinek koronás forradalmi szelleme a koronátlan forradalmárok kezébe menve át itt-ott, például Franczia-országban a nagy forradalom ideje alatt, egész egy fél-századra kihatólag, és Olaszországban egész mai napig érezhetnleg tönkre tette a történelmi nevezetességű theolo-giai fakultatásokat egymásután. Most resuscitálni, halot-taikból feltámasztani kell, a theologiai tudomány
nagy-szabású arányainak és régi magas szárnyalásának vissza-vivása végett, mindenfelé, a hitetlenség uralkodása által tönkre tett ilyetén régi theologiai fakultásokat. Paduában, a hires páduai egyetembe bekebelezve volt theol. fakultást, melyet az u j Olaszországot összeragadozó forradalom meg-semmisített, f. hó 16-án nyitotta meg újra mgre Callagari püspök, mint önálló pápai, theol. fakultást teljes promo-tió-joggal.
— A s z e n t Collegium v e s z t e s é g e . Meignan bi-bornok toursi érsek f. hó 20 án reggel szolgája által ágyában halva találtatott. A tudós bíboros neve a Renan elleni keresztény harcz idejéből hazánkban is jó hang-zásúvá lőn mint abbé Meignan a Renán Jézus élete czimü vakmerő férczmü ellen irt védő irata által.
— Xlll. Leo pápát a szent pétervári orosz tudo-mányos akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. Ugyanez alkalommal tiszteletbeli tagokká választattak: Aumale herczeg a franczia akadémia tagja, és Alexandrovics György orosz trónörökös.
— Tény, hogy a venezuelai kérdésben Crespo, a venezuelai köztársaság elnöke, a pápát békebirói eljá-rásra felkérte. Azonban előbb Angolország, utóbb az Egyesült-Államok eljárása folytán a pápa a békebirói tisztet ebben az ügyben nem gyakorolhatja.
— Â zárdák mint a haladás minta-intézetei. Mű-veltség, tudomány, művészet, a zárdákban, a hol az igazi szerzetesi élet virágzik, mindenkor menedéket és kedvező otthont találának. Európa műveltsége, bátran mondhatni, még a földmivelés is, a zárdákból indult ki. Most a Niagara-vízesés mellől jelenti egy amerikai tudósitá*, hogy e világhírű vízesés közelében van egy karmelita apácza-zárda, a mely elhatározta, hogy a Niagara-Power-Company részvénytársaság által a Niagara-vízesésben rejlő erőből fejlesztett villanyosságot bevezetteti s nemcsak világításra, de fűtésre, főzésre, emelésekre, sőt vasallásra is villamerőt fog használni, ugy hogy a tudomány e leg-újabb vívmányának felhasználásában még a rohanva ha-ladó Amerikában is ritkitani fogja párját.
— Czuczor-emléktábla. A lapokban olvastuk, hogy Budapesten a muzeum-köruton levő Brázay-házat, Récsey Viktor jeles régiségbuvárunk indítványára, emléktáblá-val fogják megjelölni, mert nagynevű költőnk ott irta meg „Riadó" czimü költeményét. Ennél mi többet jelentüak ma A budapesti közp. papnevelő-intézetben is Czuczor-emléktáblával készülnek a millénium alkalmából feldíszíteni egy szobát: azt, melyben a boldogult szerze-tes lantos mint kispap „Az augsburgi ütközet" czimü köl-teményét irta. A közp. papnevelő-intézet többi miileniumi előkészületeiről még időelőtti volna beszélni, de ha el-jön az ideje, örömmel fogunk kihirdetni mindent.
— Katholikus tudosok k o n g r e s s z u s a van tervbe véve a millénium alkalmából Budapesten. Ma csak ennyit.
A fenséges eszmét üdvözöljük s Isten termékenyítő áldá-sát kérjük rája.
TARTALOM. Vezéreszmék cs Tanulmányok • f Dr Dulánszky Nándor püspök. — Jézus szentséges nevének oltalma. — Egyházi Tudósítások: N é m e t o r s z á g : Protestáns hang a béke és egyesülés érdekében. — R ó m a : xMagyarok a pápánál. — Vegyesek.
Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: B r e z u a y Béla, hittudor, k. m tad. e g y e t e n i ny. r. tanár.
Budapest, 1896. Nagy kSándor könyvnyomdájából. (Papnövelde-utcza 8. sz.)
Megjelenik e lap heten-ként kétszer : szerdán es szombaton.
Előfizetési dij:
félévre helyben s posta-küldéssel 5 f r t . Szerkesztő lakása :