Nein tudom, milyen lesz, hogyan végződik majd, az országos ezred éves ünnepély, melynek jubilálásába oly sok jogos és j o g t a l a n diszszonanczia keveredik. Annyi immár lény, hogy ez ország egyik részének, mely „nequaquam
minima est in principibus Juda," a győri egyházmegyének, mely két egész, egy háromnegyed, és egy félvármegyére terjed ki, egy dologban egészen örvendetes év ez, mert ez olyan lelkiismereti természetű ügy, melyben az egy-házmegye minden tagja, minden hive tartózkodás nélkül közös örömben egyesül.
Ez a győri megyés püspök, dr Zalka János papi
felszenteltetésének és első szent miséjének ötven éves év-fordulója.
Mi csak az elsőről szólunk, mert abban személyesen is szerencsénk volt részt venni, mig a másik, midőn ezt í r j u k , még hátra v a n ; különben pedig úgyis jól tudjuk, hogy amily lelhi összefüggés van a két esemény között, ugy fog annak még hátralevő része legalább lélekben az elsőhöz méltóan, kitűnően sikerülni.
Tehát pappá szenteltetésének 50-dik évfordulóját ünnepelte e hó 15 én, mult szerdán, Győr minden tekin-tetben maradandó nevü püspöke. A llReligio-Vallás'i-nak van ugyan Győrött kitűnő tollú munkatársa, ki nem két-lem, hogy ezen amily kimagasló, oly örvendetes esemény-ről nem késik tanulságot tenni ; de nehogy valaki azt higyjn, hogy ez az ünnepély csak a győrieké volt s a provinczia abban sziv és cselekedetben érdemileg nem osztozik, vagy, nehogy az egyforma nagy kötelezettségnél fogva az értesítést egymástól várjuk, s igy avval elkés-sünk, sietek részemről a provincziából megjelenni a
„Religio-Yallás" sorompói előtt.
Midőn 11 éves koromban olvastam félig német nagyanyám igen bő kivonatu, vagy tán szó szerinti nagy német Suriusában nemcsak turi szent Mártonról, hanem alamizsnás Jánosról, ki a szegényeknek, ha egyebe nem volt már, utolsó reverendáját is odaadta, és aranyszájú szent Jánosról, ki Antiokiában egyszerre százezer embernek is prédikált szabad ég alatt, mert a hallgatókat ugy nem fogadhatta be a legnagyobb templom, mint a nagy város az összetódult idegeneket, kik e miatt sáto-rokban tanyáztak egész évszakokon át, hogy minél többször hallgathassák a bámulandó férfiút! midőn egy év múlva olvastam „a paraguay i jezsuitákról", mint lettek ott a tudós szentek majd favágókká, majd Jubal utánzóivá, hogy az emberevő vadakat fizicze és lélekben megközelíthessék s a keresztény életnek megnyerjék ! midőn ismét másik év múlva olvastam a most már nyolcz kötetre bővült Annegarnban (Jansen első lelke-sítőjében), mint vallották meg a derék kath. szavojai Jenő és az épp oly derék protestáns Malborough herczeg szövetséges hadvezérek egymásnak, hogy mennyit imád-koztak magukban hevesb csatáik a l a t t ! s olvastam még ugyanazon munkában : mint tette ugyanazt századunk egyik legnagyobb fia O'Connel, ki aranyszájú szent Jánosként ugyancsak százezeres tömegeket ragadott el egyszerre nyilvános szónoklataival — a parlamenti harczokban ! . . megszoktam a kimagasló polczok betöl-tőit papi, katonai, politikai téren ezen mérték alá állítani.
S azóta — negyven év múlva — folyton gyarapodva tapasztalatokban, látom, hogy aki ezt a kritikát gyako-: rolta és jobban mint eddig, mai nap is gyakorolja, az —
tetszik nem tetszik, — nem én voltam, hanem az egész jóindulatu „közvélemény" pusztán az evangéliumra
támaszkodva! Annak kellenek, az keresi a Czimonokat és Arisztideseket, midőn maga nem is tud az lenni ! az az alamizsnás és aranyszájú szent Jánosokat, akiket nem tud követni! az O'Conneleket, a szavojai Jenőket, akiket elárul, s akik ha nem volnának mégis, még a csirája is elveszne a jónak. Csak igy marad az m e g ! igy virágzik legalább itt és ott, miként itt és ott még gyümölcsözik
RELIGIO. 53 i s ! Mundus quaerit eos, in quos velut in speculum ocula
conjuciat, et de quibus sumat, quod i m i t e t u r !
Zalka püspök amint m e g é r t e t t e ezt a súlyos k r i -tikát, ugy m e g sem ijedt a benne rejlő igazságtalan-ságtól, hanem a szerint csupán magáért a jó ügyért cselekedett !
Századokon á t csaknem szokássá vált Jézus szol-gálatát csak nagyban, fényben, hatalomban, gazdagság-ban keresni. Mintha Róma, Jeruzsálem, Bizáncz és Budapest — a k k o r lett volna l e g n a g y o b b , legjobb, mikor legnagyobbak és legfényesebbek kezdtek lenni az épületei ! Igy gondolkodott Heródes és T r a j á n császár, kinek személyében a l e g n a g y o b b hadi bölcseséggel a legnagyobb emberi elvetemültség egyesült, s kit m é g pogány kora is helyesen itélt meg, midőn őt egyik nem legnagyobb, de akkor is feltűnő gyengeségéért „parietáriának,"
„falfünek" nevezte el, az általa szükség nélkül is, és csupán egyéni h i ú s á g b ó l restaurált műemlékeken feltűnő helyeken ott díszelgő neve m i a t t ! Hálás ugyan iránta az u t ó k o r a nagy „oszlopáért," de ez az utókor nem az ö népe, mert az elpusztult az ő és követői bűnei m i a t t !
A keresztényeknek nem csupán egy szentélyük van, melynek aztán e miatt külső méreteiben is n a g j n a k kell lennie, csak egy helyen ő r i z t e t n i e ! „ M i n d e n helyen áldozni f o g n a k és tiszta áldozatot b e m u t a t n i az én n e v e m n e k ! " *) m o n d j a az U r Malakiás szája által. E z a szent mise, ennek helye a katholikus t e m p l o m . A leg-kisebb falusi templom, melyben a kenyér szine alatt ott van az U r Jézus, éppen olyan templom, mint a legna-gyobb római bazilika. T e h á t ép ugy megérdemli a gondozást. E s mivel a vallás legfőbb czélja az, hogy az e m b e r szive változtassák át Isten templomává, — a legutolsó falusi iskola fiai szivébe bevésve j o b b helyen van a jótevő épitő neve, mint m á r v á n y b a róva az utcza felé való főbejáratok felett !
Ezt bárkinél is jobban megértette Zalka püspök.
A századokon át létesített nagy alkotások sokszor elvonták a kicsinyek költségét, elszívták életét ; Zalka m e g l á t t a és észbe vette a z t ! Meghallotta a messzelevő s soká elfojtott fuldokló fohászokat, s fölkereste Jézust nemcsak a földi trónon, hanem a jászolban, szegényen, fázva, éhen-szomjan, fogolyképpen, és iparkodott rajt segiteni ! . . .
Van Sopronnak egy kedves kiránduló helye, Bán-falvának hívják. Nem ok nélkül ! Kövekbe vésve volt benne őrizve, néhai pálos-klastromában, egy szegény elti-port nemzet bánata. A kirándulóknak csak egyik része tudott o ' t sokáig mulatni, a másik nem, amelyik meg-tanult Szczipio és Máriussal a nemzetek sorsán, emlék-kövein elmerengeni. Nem használt a bánfalvai klastrom és templomnak, hogy falai közt készült csendesség és alázatosságban a haza és egyház szolgálatára ennek egy jó fia (Széchényi György) akképpen, hogy mint az or-szág egyik legnagyobb prímása képesittetett kettős magas állásra kötelmeit mindkettő közös boldogságára betölteni.
Talán éppen ezért tette rá a klastromra kezét József császár, s nem engedte rendeltetését folytatni ! Es ott állott templom, klastrom üresen, profanálva éppen egy
*) Mal. 1, 11.
századik. És j ö t t e k szebb n a p o k ! lett a klastromban élet, a t e m p l o m b a n pihenés, a menynek egy püspök, — Zalka püspök, és egy magas ú r h ö l g y által, ki születé-sére nem is magyar ; — pénzén vették m e g az egyház-nak, pénzen restaurálták, mit nem ők, nem a katholikus egyház adtak és pusztítottak volt el! Az idegen
szár-mazású magas u r n ő egész vagyont költött arra, hogy a kolostori épület eredeti czéljának, mely az áhitat i m á j a az egyházért, a hazáért, a m a g y a r vallásalaptól vissza-szereztessék, s hasonlót a püspök, hogy az alaptól a j á n d é k b a visszakapott templom czéljának megfelelőleg helyrehozattassék ! Zalka nélkül mi lett volna m e g mindebből ? . . .
Az alkotmányosság u j a b b életbeléptetése előtt nagyon el volt h a g y a t v a a zárdai nőnevelés nálunk, s ami volt is, — jó formán német v o l t ! Sokkal t ö b b kellett és m a g y a r ! S ezen igény kielégítése összeesik Zalka püspökségével. Még ott is segített, ahol az ember annak k é n y t e l e m é g é t el nem hitte volna mert voit gazdag p á t r o n u s ! Ahol ilyen és semmiféle anyagi t e h e t s é g m e g nem volt, de megvolt a szükség, — ott j ó f o r m á n mindent m a g á n a k kellett volt kiállania! Ilyen a most szép méretekben az ő költségére készülő enesei templom, mely községnek prostansok az urai, de k a t h o
likusok ezeknek a cselédjei, kiknek nincs vallásilag is semmijök, s ők töltik m e g gyermekeikkel a községi protestáns felekezetű i s k o l á t ! Ilyen volt kevéssel előbb a bőnyi és uj-szőnyi k ö z s é g ; a b b a n volt két protestáns iskola, két templommal, két pappal, de a számra ama-zokat együttesen is jóval fölöző katholikusoknak nem vala se iskolájuk, se t e m p l o m u k . Ma van a püspök jó-voltából, kinek csak ugy mint a matczbeli plébánosnak nincs a nagy h a t á r b a n egy talpalatnyi b i r t o k a ! Mert a tagosztályok alkalmával csak a katholikus földes urak tudták, mi az a nagylelkűség s más felekezetűek leik1
szükségei és igényeivel szemben ! Hogy az összesen csaknem kétezernyi lakosú Uj-Szőny beillik már Komá-r o m külváKomá-rosának, melybe most lett csak bekebelezve csinos katholikus templomával, melyet pár év előtt még csak egy árva harangláb képviselt, annak idején m e g volt irva, a „Religio-Vallás"-ban ! S ezt megint a lakosok aránylagos gyengeségénél fogva nem a volt patronusnak, hanem a győri püspöknek kell az u j külváros felett patrónussá lett Komárom királyi városnak köszönnie!
Igy osztotta el Zalka liarminczéves püspöksége évi jövedelmeit. Nem emelt egy helyen „gulyákat" a magci nevének, de emelt sok helyen azt, amire szükség volt, ami mindenütt az alvó tengődő katholiczizmus felvirradását, életrekelését hirdeti. Hány hely van ilyen ! ?
U j elv volt az, a mit itt Zalka püspök követett és keresztülvitt ott, ahol j o b b a n kellett és lehetett, közel egy milliónyi költséggel! . . .
De Zalka nemcsak pénzt áldozott, ami igen könynyű annak, akinek bőven van s szereti hirnevét, hanem személyes íáradságot, utazást, virrasztást püspöki hiva tása összes ágainak teljesítésében, ami az ő anyagi áldozatainak a jelleget m e g a d j a s a világ fiai áldozataitól, melyek nincsenek soha érdek nélkül, élesen megkülön-bözteti. Mem t a r t o t t a ő m a g á t egyházmegyéje
„fő-épit-7*
tetőjének," pedig tehette volna, — nem is „fő-alamizs-násának," hanem ezek tettei hü gyakorlása mellett első helyen azt mondta az apostolokkal : vego autem verbo Domini intentus ero!u Teljes arányban van ezen buz-gósága az anyagi áldozatokkal, hogy kitegye a püspököt.
Arányban aztán a kormányzásban való lelkiismeretes ébersége, mi mindig nehezebb dolog lesz a mai viszonyok között.
Szóval, együtt működött Zalkában sz. J á n o s evan-gélistával az alamizsnás s az aranyszájú János, s hogy ezt tovább folytathassa némely nagy elődjei, egy Zichy, egy Szécheny püspök példájára, a vasárnapi (e hó 19 ki) jubileumi buzgóság é3 megyei közájtatoság fogja az U r Jézustól és az ő szent anyjától leesdni. Szerdán kétszázötven papja jelenléte, vasárnap a hivek serege fogja erről a hőn szeretett főpásztort bizonyossá tenni s a kölcsönös áldásokat az övével egyesiteni !
Legyen mindennek bő foganatja az é g b e n ! ss.
Mélt. és ft. Bende Imre nyitrai püspök ur milléniumi föpásztori levele.
De solemiiis Millenii, et illis in Ecclesia quáliter celebrandis dispositio.
Annus 1896, quem paucos ante dies Supremi N u -minis dementia fausto ingressi sumus omine, antiquorum scriptorum ac historicorum etiam recentiorum testimonio, pro gente hungara, seu pro Regno et cara nostra patria miilenaris annus habetur, et qua talis ab omnibus istius patriae civibus, pia memoria, et maxima erga Om-nipotentem Deum gratitudine recolendus; imo ut rarus hic in orbe terrarum eventus quemlibet suae gentis et patriae amore aestuantem civem, ad maximam in Deum^
a cuius nutu et inscrutabili dispositione omnia dependent, gratitudinem contestandam excitet ac exstimulet ne-cesse est.
Perscrutatis enim gentis hungarae primordiis illius-que gestis et factis, in quantum ea posteritati relicta existunt, ecquis non perspiciat admirabilem divinae pro-videntiae circa gentem hungaram in eo dispositionem, quod relictis ante decern secula suis asiaticae regionis in-cunabulis, in banc terram, quam Regnum Hungáriáé, caram nostram Patriam merito adpellamus, Deo optimo Maximo ita volente, deducta, illatn pro sua occupaverit, et in ea stabile domicilium fixerit, ut subin ipsamet sanctae Religioni, a Jesu Christo Domino Nostro de coelo adla-tae, per lavacrum r e g e n e r a t i o n s adgregata, aliis christia-n s , et ichristia-n civilisatiochristia-ne eotum iam progressis gechristia-ntibus atque nationibus vicinis associata, et Orientem inter ac Occidentem quasi clypeus et antemurale consti-tuta, christianitatis defensorem ac propugnatorem ageret intrepidum ? Neminem certe latet, quae et quanta gens hungara ad consolidandum Regnum suum mox in primordiis experiri debuerit certamina? qualia in primis cum paganis ex oriente advenientibus et in earn irruentibus gentibus sustinere debuerit praelia ? et quales videre ac superare debuerit suae gentis et Institutorum atque civitatuum devastationes imo totius fere Regni de-populationem ? E t his omnibus non obstantibus, imo per
tot secula cum Dei adiutorio feliciter superatis, ecce in hoc millenario anno iubilari adest et firmiter consistit R e g n u m Hungáriáé, dulcis et percara nostra Patria !
Plaudite igitur mecum manibus, date gloriam Deo, « laudate, hymnum dicite ac benedicite Domino, qui fecit nobiscum magnam hanc misericordiam !
Huius vero tarn solatiosi pro nobis eventus, istius Dei misericordiae, quod non simus consumti, si quaera-mus, baud aliam invenimus veritatem : quam quod eadem gens hungara, non multo post suum ducem Arpadum, in duce Vayk, prius gentili, dein suscepto S. baptismate no-mine Stephano nacta sit sapientissimum Proto-Regem Apostolicum, quo agente tum ipsa gens hungara Christo nomen dedit illiusque Religionem unice salvificam am-plexa est, tum conditis in doctrina Jesu Christi salutari-bus institutionisalutari-bus, et fundatis in iustitia legisalutari-bus, novae patriae fundamenta per hoc posuit, aliarumque nationum et gentium fiduciam lucratus, futuram illius stabilitatem firmaverit, atque ipsum Regnum Beatissimae Virgini Ma-riae sub praesidium et tutelam obtulerit, . probe noscens?
quod in vera fide sit salus reipublicae, et quod iustitia sit regnorum fundamentum, in Magna autem Nostra Do-mina potentissimum in quibusvis tribulationibus adiu-mentum.
Nos existimo necesse ex história Regni in huiuä rei testimonium exempla uberius proferre, utpote quae cuili-bet illam tractanti nota s u n t ; sufficiat provocare : Regnum Hungáriáé nisi salutaribus Sancti Stephani Proto-Regis apostoliéi institutionibus ac legibus, per illius s u c c e s s o r s Reges non modo observatis verum etiam ampliatis, in tristissimis quoque adiunctis conservatum, atque fidem in Deum verum, et Beatae Mariae Yirginis patrocinium, praecipuum fuisse Gentis hungarae in omnibus tribulatio-nibus auxilium. Nam, prout vera fides in Deum omnium animos erexit ac roboravit, atque sub insigni vexillo Sanctae Crucis et invocatione fideli Sanctissimi Nominis Jesu eos duxit ad victoriam ; ita Magnae Nostrae Domi-nae et patroDomi-nae Hungáriáé, — quam ipsi Reges, Duces ac Optimates velut auxilium Christianorum implorare, vexillis praeferre, amuletis gestare, gladios suos SSmo Rosario ornare non erubuerunt, — ope et praesidio suf-fulti, sibi suis que pacem et Regno tranquillitatem procu-rarunt. Huius in Beatam Yirginem pietatis, continuae ad-haesionis, et experti magni patrocinii gratia ipsi etiam nummi effigie Magnae Dominae, velut patronae Hungá-riáé, ornati, eidem Beatae Yirgini, qua potentis9imae ad-iutricis hungaricae gentis, plurimae in Regno Ecclesiae in honorem ac in testimonium gratitudinis erectae fuere.
Summorum Pontificum inde a Sylvestro II. Papa usque modo erga nationem hungaram, tamquam olim christianitatis propugnaculum, tum precibus ad Deum, tum consiliis atque etiam magnis sumtibus testatam pro-pensionem et favorem hic dumtaxat memorare sat e s t ; nemo enim inficias ibit eorumdem Pontificum adiumen-tum, quaqua demum ratione ac modo Regno Hungáriáé praestitum, in conservandam nostram caram Patriam múl-túm contulisse.
Innegabile est etiam, gentem hungaram per internas I dissensiones persaepe et multum aberrasse, a via recta
RELIGIO. 55 deflexisse et in Deum graviter peccasse ; in quorum
se-quelam ipsum Regnum quasi in se divisum, cives pluri-mum discordes ac dilaniati, vix effugissent iram et in-dignationem Dei, nisi protinus misericordissimus Deus suscitasset sapientissimos lieges ac Duces timoratos, ha-bentes tum fidei tum fortitudinis iacula, quibus eadem gens ad rectum tramitem reducta, ab interitu liberata
est-Non expedit bic memorare novissima, et utinam non pro percara nostra Patria tristissimarum sequelarum ; verum sicut gentis hungarae ac Regni nostri inter tot et tantas tribulationes ac temporum vicissitudines per decur-sum mille annorum usque modo conservationem parte ex una in divinae providentiae dispositione laeti agnoscimus et profitemur, ita parte ex altera hanc Dei Optimi Ma-ximi in nos effusam miram benignitatem, misericordiam et clementiam, recte ex obtutu recurrentis huius iubilaris anni millenarii arripiamus, tum ad contestandam nostram pro elargitis nobis tantis beneficiis maximam erga Deum gratitudinem, tum ad praecavendam a Regno nostro Dei iram et indignationem, tum denique ad manifestandum nostrum verum erga „Deum et Patriam" amorem ; atque Dei altissimi, omnipotentis ac iustissimi opem et miseri-cordiam, Beatae Mariae Deiparae Virginis semper Imma-culatae, Magnae nostrae Dominae et patronae Hungáriáé, nec non Sancti Stephani Proto-Regis nostri Apostoliéi patrocinium eo ferventius imploremus : ut Deus miseratus nostri, Regnum et percaram nostram Patriam etiam in futurum benigno vultu de Alto respicere, ab omni tribu-latione et a flagellis iracundiae suae liberare, et contra omnes hostium insidias defendere ac protegere, nos in sua sancta Religione conservare, et cunctis populis christianis pacem et concordiam donare dignetur ; utve nos Dei et Patriae amore semper ferventes confortare velit, nec un-quam in hoc ab invicem divelli permittat. Fiat, fiat, fiat!
Cum autem iustum ac aequum sit, ut secuti antena-torum et Maiorum nostrorum exemplum, ad illos in pri-mis confugiamus, quorum hactenus maxime patrocinium experti sumus, eorumque auxilium imploremus, horum in nexu secutus b. dispositionell Eminentissimi Domini Car-dinalis Priusipis Primatis et Archi-Episcopi Strigoniensis qua Metropolitae nostri, per praesentes dispouimus et mandamus :
1-o ut Dominica II. post Epiphaniam, festo quippe SSmi Nominis Jesu, sub cuius glorioso vexillo gens hun-gara tam célébrés reportavit victorias, in S. Sermone ex ambone dicendo, fidelis populus edoceatur de iubilari hoc anno millenario eiusque festis domesticis, exponaturque breviter ^is et varietas illorum beneficiorum, quibus Deus Regnum Hungáriáé decursu tot seculorum est prosecutus.
2-0 Eadem die celebretur Missa cantata sub expo-sitione Sanctissimi in Ostensorio, ac decantato Evangelio Missae, celebrans deposita Casula, aut alter Sacerdos, ubi adest, ascendat ambonem, atque omnibus ad genua
provo-lutis, eliciat professionem catholicae fidei iuxta formám Tridentinam cum additamento concilii Vaticani, suo tem-pore ad singulam Parochiam transposito. — Terminata professione fidei dicat Orationem ad Magnam Dominam Nostram, qualem pro qualibet parochia isthic adnecto lingua vernacula typis procusam. Finita hac Oratione
celebrans prosequatur Missam, et intonato „Credo" pul-sentur omnes campanae usque ad canonem Missae.
8 o Post meridiem absolvantur consueta hora coram exposito Sanctissimo Litaniae de Sanctissimo Nomine Iesu cum orationibus congruentibus, et his terminatis po-pulus cantet aliquam e cantilenis, uti „Imádunk Szent Ostya", in qua mentio fit regni nostri. Tum intonetur hymnus Ambrosianus „Te Deum laudamus" cum solita oratione pro gratiarum actione, eidemque addatur Collecta tum pro Papa, tum pro Rege.
4-0 Ab hac die seu 19 a Januarii usque finem anni currentis omnibus diebus Dominicis tantum, in Missis tam cantatis quam privatis, dummodo id per rubricas admitti-tur, — sumatur collecta de S. Stephano R. H. ex Missa festi 20-ae Augusti aut 2-ae Septembris.
Diebus vero Sabbathi per totum annum sumatur Ora-tio imperata de Beata Maria Virgine, e Missis votivis pro tempore conveniente.
E t haec omnia in laudem et gloriam Dei, Beatis-simae Virginia Mariae patronae Hungáriáé, et S. Stephani Regis Hungáriáé honorem, atque carissimae nostrae Patriae prosperitatem, et fidelium nostrorum salutem !
Datum Nitriaefesto Epiphaniae die 6-a Januarii 1896, Emericus m. p. Episcopus.