Claudius
Card. AEppus.
Államosított papi fizetés az egyház zsebéből, harcz az egyház lelke, a hierarkia ellen,
és állami protestáns hizlalás vagyis dotáczió,
esetleg kath. vagyon elkobzásával.
A vallás- és közoktatásügyi ministerium kultusz-programtnja a legközelebbi időre.
[Wlassich Gyula minister beszéde a képviselőház febr. 5-iki ülésében.]
(Vége.)
A harmadik dolog, amelyről szólani akarok, a protestáns és a többi bevett vallások autonómiájának kérdése, amely minden esetre nagyon közelről és mélyen érdekli a t. házat. E n e kérdésben határozott elvi ki-jelentést tettem. Az 1895-iki budgetben, amint
méltóz-tatik emlékezni, 100,000 forint van felvéve a lelkészi illetmények kiegészítésére. Midőn ezen 100,000 frt kiosztásáról intézkedtem, leiratot intéztem az összes i egyházi főhatóságokhoz és abban a következőket
mond-tam : Ez összegnek a szükséglettel szemben csekély voltát senki sem érzi élénkebben, mint én, ennél fogva törekvésem oda irányul, hogy az ország pénzügyi hely-zetéhez képest fokozatosan emeltessék, a méltányos kívánság lehetőleg kielégíttessék, sőt nem zárkózom el azon óhajom kifejezése elől sem, miszerint a szükség-letek végleges megállapítása után törvényhozási intéz-kedéssel biztosittassék a lelkészi illetmények fokozatos kiegészítésére szükséges dotáczió, (Altalános helyeslés.)
RELIGIO. 115 É n tehát erre nézve már határozott álláspontot
foglaltam el. De a megelőző kormány összeírást is teljesíttetett, a mennyiben az evangélikus református, továbbá az ágostai hitvallású evagélikus, az unitárius és végül a görög-keleti román egyház püspökeit felszólí-totta, hogy a lelkésze illetmények kiegészítésére vonat-kozólag tegyenek előterjesztést, hogy a legszegényebb javadalmazottakat mutassák ki, felvéve mindig bizonyos létminimumot 600 — 800 forintot, de leginkább ugy mutatták ki és nézetem szerint is a mai viszonyoknak megfelelőbben, hogy a 800 frtnyi minimumot vették alapul. A felterjesztést megtette az evangélium szerint református és az ágostai evangélikus egyház is.
A rendelkezésemre álló adatok szerint, amelyeket azonban — az egyes püspököktől érkezvén be — tud-tommal az evangélikus református egyház konventje még felül nem vizsgált, körülbelül egy fél millió forintra megy az az összeg, amely a lelkészi illetmények kiegé-szítésére az evagélium szerint reformált egyházban szükséges. Ugyancsak az ágostai evangélikus egyház is tett felterjesztést; de a szükségeit összeg tekintetében azon adatok között, ami eddig rendelkezésemre áll és amelyeket a püspökök terjesztettek elém s az utolsó memorandumban foglalt szükséglet között némi eltérést veszek észre, tehát annyi bizonyos, hogy a mai napig végleg nincsenek megállapítva a szükségletek erre a czélra, ugy, hogy esetleg törvényjavaslatba lehessen foglalni e kérdés megoldását.
De kijelentem és ezt kijelenthetem a kabinet nevében, hogy a kormány az egyház dotáczió kérdésére nézve törvényjavaslatot szándékozik a ház asztalára le-tenni, hogy fokozatosan — miután természetesen az igények egyszerre való kielégítéséről nem lehet szó, — de fokozatosan az igények kielégíttessenek. De, hogy minden félreértésnek elejét vegyem, kijelentem, hogy nincs itt másról szó, mint a lelkészi illetmények kiegé-szítéséről. Másra a magam részéről nem vállalkozhatom, nem vállalkozhatom különösen valami olyasféle szuppo-zitum alspján, amelynek h á t t e r e : a szekulárizáczió.
Ilyentől távol állok, távol áll az egész kabinet. De azt hiszem, hogy ezt méltányosan és jogszerűen nem is kívánhatja senki; hanem igenis a lelkészi illetmények kiegészítése megtörténhetik fokozatosan, állami dotáczió-val i s ; de ismétlem, hogy mindez csak a pénzügyi hely-zet tekintetbe vételével és fokozatosan történhetik meg.
De súlyt helyezek a törvényre, súlyt helyezek arra, hogy az illetménykiegészítések, necsak budgetszerüleg ál-lapíttassanak meg, hanem törvény utján, mert a törvény az állandóságot van hivatva biztosítani s az esetleg vál-takozó kormányok felfogásában esetleg beálló változás-nak is elejét veszi. Ennek következtébeu azt hiszem, hogy e téren is helyes nyomon járok, midőn olyan ér-telemben szándékozom cselekedni, amint azt kifejtettem.
(Altalános helyeslés.)
T. ház! Most ez alkalommal más kérdésre kiter-jeszkedni nem akarok. Mondottam, hogy szorosan csak az aktuális kultur-kérdéseket akartam előrebocsátani fenntartom természetesen magamnak a jogot, de a kö-telességet is, hogy megtegyem különösen a tanügyi
kérdésekre vonatkozó észrevételeimet, amikről ez alka lommal egyáltalában nem szólottam, de a vita elején nem is találtam szükségesnek szólani, mert bőven ki-fejtettem álláspontomat első költségvetésem tárgyalása alkalmával és azóta jóformán nyitott könyv minden egyes napi intézkedésem.
Kérem a t. házat, méltóztassék a költségvetést elfogadni. (Altalános élénk tetszés. Helyeslés és éljenzés.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁS.
Ungvár, febr. 6. A „Kelet" politikai lappá változik. — Hogy a „Kelet", mely a mint czimirata mondja,
„a magyarországi görög katholikusok érdekeit képviseli,"
politikai lappá változott át és a néppárt támogatására vállalkozott, azt biszem oly esemény, melyet katholikus egyházunk annáleseiben fel kell jegyezni. Magyarország keresztény restaurácziójának nagy munkájához tehát Ma-gyarország éjszakkeletén a vallásos és hazafias ruthén és magyar ajkú gör. szert, katholikusainak csatlakozása el-végzett, históriai tény.
A nevezett lap e nagy jelentőségű eseméryt kettős vezérczikkben ünnepeli. Az egyikben maga, a másikban, a néppárt vezére, Zichy Nándor gróf szól a közönséghez.
Közöljök mind a k e t t ő t :
a) A „Kelet" a mai számmal, — igy szól a szerkeszr-tőség, — a politikai lapok sorába lépett, s ámbár e változás előnyössége nem szorul bizonyításra, mégis szükségesnek véljük ez alkalomból részint indokolásképpen, részint ol-vasóink tájékoztatása végett egyet-mást előrebocsátani.
Lapunk iránya ezután is a régi marad, t. i. a köz-ügyek vezetésére és a kultura fejlesztésére aképpen hatni, hogy azok a katholiczizmus eszméjével összhangban le-gyenek s különösen, hogy azokban és azok által a görög katholikus egyházhoz tartozó polgárok ugy egyházi mint világi vonatkozású érdekei megóvassanak.
Napjainkig, mig ugyanis az egyház és az állam mű-ködési tere határozottan el volt különítve, az említett irányban való hazafias tevékenységnek semmi akadály sem állott útjában, mert a religio és politika két — j mást kizáró — külön fogalomnak volt elismerve, és
egy-! házi ügyeinket a sajtó terén is nyiltan, szabadon tárgyal-hattuk a nélkül, hogy eljárásunk az országkormányzati ügyekhez való hozzászólásnak lett volna minősithető, amit köztudomásúlag a sajtótörvény a hírlapoknak csakis bizo-nyos és pedig nem mindenkinek módjában álló föltétel alatt enged meg.
De ma, vagyis mióta közügyeink vezetésében egy az évezredes hittel, jogokkal és erkölcsökkel ellenkező törek-vés ütötte fel vadállati f e j é t ; mióta a pokol kapui elér-kezettnek gondolják az időt, hogy ősi jogon és szent ha-gyományokon otrombán átgázolni akarva, a megváltás kősziklájára épített szentegyházon erőt vegyenek ; mióta az országunk kormányát kezelő férfiak csalárdul az egy-ház és állam különválasztását hangoztatva jelszó gyanánt, éppen e különtermészetü két társadalmi alapintézmény közti válaszfalon törtek rést, és az egyház igazait eltu-lajdonítva és a közkormányzat terére áthurczolva megcsinál-ták az úgynevezett egyházpolitikát: azóta alig lehet az
egyház ügyeiről szólni annak a veszélye nélkül, bogy szavainkat az álszabadelvüseg csűrés-csavarása politizálás-nak mondaná s a törvényben erre nézve föltételül szabott biztosíték hiányában mint vétséget üldözni fogja.
Ezért volt szükséges a ,,Kelet"-et politikai jellegű lappá tenni.
Es ha már ezt tettük, természete, hogy élni is fogunk az uj állapot előnyeivel.
Amennyiben egyházunk és népünk érdeke kivánni fogja, mindenkor tárgyalni és birálni fogjuk a politikai élet terén jelentkező eseményeket, és hatáskörünkben mint fő czélra, arra fogunk törekedni, hogy az egyház-politikai törvények, — de legfőképpen a kötetező pol-gári házasságra vonatkozó, — revizió alá kerüljenek az országgyűlésen ; de egyebekben is az országos néppárt álláspontjára helyezkedünk, mint a melyet a többi par-lamenti párt közt leghivatottabbnak és legalkalmasabbnak tartunk az alkotmányos szabadság és egyházunk jógainak biztositására é3 a közjólét eszközlésére.
Meg vagyunk győződve, hogy e kijelentésünk min-den eddigi előfizetőnk helyeslésével találkozik, sőt jo-gosultnak tartjuk azon reményünket is, hogy működé-sünket minden katholikus, de különösen minden görög-katholikus hazafi s általában minden jóérzelmü, elfogu-latlan honpolgár ugy szellemileg mint anyagilag, vagy kitől hogyan telik, támogatni fogja.
Ennél fogva teljes bizalommal felkérjük elvbará-tainkat, de különösen hitsorsosainkat, hogy a megyei és községi közélet terén történő politikai érdekű esemé-nyekről s egyébb az olvasókat érdekelhető dolgokról is minket értesítsenek s lnpunkat ismerőseik közt ter-jeszszék.
Mi pedig annak tudatában, hogy igaz és szent ügyet szolgálunk s az igazság győzelmének hitében, valahányszor kezünkbe vesszük nyűgétől felszabaditott tollúnkat, igyekezni fogunk fentebb jelzett feladatunknak bátran és csüggedetlenül megfelelni.
A szerkesztőség.
b) Feladatunk a jövőben. A „Kelet" számára irta : gróf Zichy Nándor.
Ha visszatekintünk arra, hogy jutottunk el az egyházpolitikai törvényjavaslatokig, hogy miként hozták egymással mesterségesen összeütközésbe a keresztény telekezeteket, hogy azután a kötelező polgári házasságot, az állami anyakönyvvezetést, a zsidó receptiót, s végre a felekezetnélküliséget és benne a keresztség megtaga-dását lehessen a törvényhozásban keresztül vinni : ugy lehetetlen nem bámulnunk azon ravaszkodást, melylyel ellenfeleink eljártak, de egyszersmind saját jóhiszemű bárgyuságunkat is meg kell siratnunk.
De mindenekfölött le kell vonnunk magunk számára ebből a tánulságot, és mivel most már megismertük, hogy kivel van dolgunk, egy pillanatra sem szabad többé
önmagunkról és hitünkről megfeledkeznünk. Nekünk is azt az utat kell jóformán követnünk, amelyről láttuk hogy eredményre vezet.
A mi a legnagyobb bajunk s a mi legerősebb sérelmünk késtégkivül a kötelező polgári házasság. Ha egyszer ebben megtagadja Isten törvényét az állam és
i az ügyet a maga érdekében intézi ; akkor ebben nincs többé megállapodás, mert aki az igaz útról letér, annak mindig tovább kell tévelyegnie. Bizonyos, hogy a köte-lező polgári házasságban a legnagyobb rossz a kinyilat-koztatott keresztény igazságnak és az egyháztanitásáuak megtagadása; de emellett ki nem számitható, mennyire fog a polgári törvény ebben is az igazság s az erkölcs alapjától eltérni, mennyire fogja az még feldúlni azt a családi viszonyt, mely elvégre is az emberi társadalomnak s az államnak alapja.
De hát a szabadkőművesek sem azon kezdették, hogy az egyház politikai törvényeket szavazták volna meg minekünk ; hanem azzal kezdették, hogy az egyház minden ügyét elhanyagolták, félre taszitották. Ott a szegény papoknak sorsa : javitottak-e rajta csak vala-melyest is a liberális kormányok? Ott vannak a keresz-ténységnek jótékony alapitványai ; ott van maga az egyházi vagyon : belé szólhatunk-e mi mind ezekbe ? Ezt mind kezükbe kerítették Kérik az egyházak, kérte a kath. egyház is az őt törvényesen megillető autonómiát, önkormányzatot.
A liberálizmus ugy bánt el evvel, mint a halász a csalétekkel, igérte hitegetett, de meg nem adta.
A liberális kormányok kezében az utóbbi évtizedek alatt mintegy pusztulásnak indult mindaz, ami a keresz-ténységnek és a katholiczismusnak éltető eleme. Amit oly ádáz küzdelem után sem tudtak elvenni tőlünk, az a hit az egy igaz Istenben, a remény egy jobb jövőben és a sziveinket betöltő keresztény szeretet, melyeket mi az evangélium igazságából és az egyház tanításából merítünk.
Míg ezeket birjuk, — és ezektől földihatalom nem foszthat meg minket, — mindaddig Isten segítségével indazt visszahódíthatjuk, a mit elvesztettünk. Nekünk tehát ezekhez kell ragaszkodnunk, ezekben kell keresnünk azt a sziklát, melyen lábainkat megvethetjük. Vissza kell térnünk oda, a honnét az egyház ellenségei kiin-dultak ; vissza kell követelnünk az egyház minden jogát számot kell kérnünk az egyház minden vagyonáról és mindenekfölött tántorithatlanul kell ragaszkodnunk az egyház törvényeihez.
Csak igy, ezen az alapon fog a hitélet s a keresz-tény család oly erős lenni, hogy mint a szentírás mondja
„Még a pokol kapui sem vesznek erőt rajta."
T Á R C Z A .
 „Tanítsatok" cz. é s Kath. Hitszónoklati é s Hit-oktatási Folyóirat Czélja é s Munkatervezete.
(Folytatás.)
B) Munkatervezet.
Midőn e folyóirat eszméjét legelőször felvetettem, mint emlitém, többen azzal a megjegyzéssel igyekeztek jóakaratulag lehűteni iránta való lelkesedésemet, hogy a
megmunkálandó tér nagyon csekély és mihamar kifo-gyunk a tárgyból. Győzzenek meg az ellenkezőről az alábbiak bennünket.
RELIGIO 117 Folyóiratunk m u n k a t e r v e z e t é t röviden ugy fejez- j
h e t j ü k ki, ha azt m o n d j u k , hogy a p a p s á g tanitői hiva-talával foi? foglalkozni, bele értvén ebbe mindent, m é g azt a legutolsó allocutiót is, melyet a plébános vagy káplán az örök igazságokkal kapcsolatban az iskolás gyermekekhez, házasulandókhoz, nyilvános b ű n ö s ö k h ö z betegekhez, sőt asetleg a fehér asztalnál, felköszöntő a l a k j á b a n m o n d ; mert a p a p mindig „tanit," még a k k o r is, midőn azt hiszi, hogy n e m tanit. Bele é r t j ü k t o v á b b á azokat a mozzanatokat, indítványokat is, amelyek a tanítói h i v a t a l üdvösebb kezelését előmozdítják. E s z e r i n t a) foglalkozik a t a n í t á s kötelezettségének alapjával, eredetével, módozataival, segédeszközeivel ;
b) az egyházi ékesszólástannal elméleti és g y a k o r -lati alapon ;
c) a hitoktatás elméletével és g y a k o r l a t i kezelésével ; d) ezek történelmi részével, mozgalmaival, indítvá-nyaival, irodalmával stb.
a)
Az ezen p o n t alatt elsoroltak nem szorulnak bővebb magyarázatra.
&)
Az egyházi ékesszólástan elméleti részében a hit-szónoki tiszt f o g a l m á t , czélját, fenségét, eszközeit, az a r r a való előkészülést, a hitszónok lelki és testi t u l a j d o n -ságait, a hitszónoklati a n y a g kiválasztását, felosztását, tervszerű berendezését az egész évre vagy t ö b b evre, alaki kivitelének nyelvtani, mondattani, esztetikai és logikai szabályait vagyis a „ Veritas pateat. placeat, moveat" elvének keresztül vitelét, a szónoki művek elő-adását a nyelv, arcz, kezek és az egész test segedelmével és más ide tartozó szabályokat f o g j a t á r g y a l n i . Majd a különös részben a szentbeszédek kölönféle fajai egyenként és lehetőleg részletesen f e j t e g e t t e t n e k , nem e g y m á s u t á n , nem tankönyv modorban, hanem összevissza; mert a folyóirat czélja nem az alapvető tanítás első sorban, hanem a tanultak felelevenítése és a részletek kidolgo-zása, életreható fejtegetése.
A g y a k o r l a t i részben különösen a szentbeszédek, homiliák stb. készítésére megkívántató t a n u l m á n y o k r ó l h a n g u l a t megszerzéséről, a szentbeszédek mikénti készí-tésének a p r ó r a tagolt módozatáról, a kész szentbeszédek
észszerű és az önképzést ki nem záró használatáról, a szónoki müvek betanulásról |lesz szó, meg sok másról, amit itt bajos mind elsorolni.
Olyan nagy tér ez m á r m a g a is, annyiszor és annyi alakban vétenek ellene, hogy egymaga is képes lenne évek hosszú során át eltartani egy folyóiratot.
Adjuk hozzá ezekhez azt a különféle modort, mely*
lyel a történelem különböző korszakaiban kezelték az egyházi ékesszólástant, egyes kimagasló férfiaknak Ön-képzési folyamatát, rendkívüli hatásaiknak okát, szava-lásaiknak sajátságait, alakjokat, beszédeik logikai elrendezését, esztetikai szépségét, életök lefolyását és h á t r a -hagyott beszédeiknek ismertetését.
Mennyi mident lehet írni és írnak is a hitszónokok kiképzéséről ; a különféle országok, szerzetes rendek erre irányuló elméleti és gyakorlati irányáról. A hitszónoklati könyvtár összeállítása szintén nem egy eszmecserére
adhat alkalmat. Hitszónoklati termékeinknek évenkénti, kritikai méltatása és a t a n u l s á g o k levonása szintén sok üdvös dolgot ölelhet fel. A népszerű vagyis t e h á t a keresve keresett, igazi predikáczíói és homolliai nyelvezet de sok szót eltűr, de sok gondolatot s z ü l h e t !
H á t még a templomi hitelemzés, ez a sok helyen annyira onus „grave" és j u g u m „odiosum" tere hol van ? Mikor kelljen, miért, hogyan, milyen terv szerint e katecheziseket tartani, milyen források nyomán, mennyi hozzá szólani valóra nem ad alkalmat.
Sőt m é g a házasulandók oktatása, a felnőttek tanítása, a g y ó n t a t ó - és predikálószék között levő viszony, végre az igehirdetés és a lelkipásztorkodás többi á g a i n a k összetartozása, mind t á r g y á t képezheti egy egész sereg értekezésnek.
N e m emiitettem m é g most sem azokat az eszkö-zöket, melyek segedelmével a lelkipásztor az elszórt jó m a g v a k a t óvhatja, á p o l h a t j a , nevelheti, minők a külön-féle hitbuzgalmi müvek, a világi és hírlapirodalom, hazai és egyetemes, katholikus, á j t a t o s társulataink, intézmé-nyeink terjesztése n é p k ö n y v t á r a k és iskolai könyvtá-rak stb.
H a l l g a t t a m még eddig azokról a kérdésekről is, melyek csak mellesleg érintik az igehirdetést, de minden tanitani kötelezett egyént érdekelhetnek ; p. o. a lelki-pásztori egészségtannak ide vonatkozó részei, mint a légző szervek óvása, sérvek kikerülése, t e m p l o m o k szel-lőztetése, az iskolai egészségtan, bizonyos bűnök, emberi korok természetének megfelelő tanítások, kitérések. A t e m p l o m o k berendezése az akusztika szempontjából, a csendzavarókkal való bánásmód szintén t á r g y u n k érdeméhez tartozik. Milyen legyen az igehirdető élete, t á r -sadalmi szereplése, házi köre stb. szintén megbeszélen-dőnek tartom alkalomadtán. A papnöveldékben és más intézetekben való lelkivezetés sem lehet egészen kizárva.
Némely mintaszerű vagy kimagasló, világraszóló vagy országos a l k a l m a k k o r elmondott szentbeszédek vagy felszólalásokat sem mellőzhet ezen folyóirat. V é g r e figyelemmel kiséri a hitszónoki állásokat, az e téren észlelhető mozzanatokat, hiányokat, kinevezéseket, indít-ványokat, m o z g a l m a k a t lehetőleg világszerte és a hit-szónoklati irodalmat ; szóval mindent, ami a papot, mint hitszónokot érdekelheti.
Azt hiszem ennyi, ilyen t e r j e d e l m ű m u n k a t é r előtt nem arról kell panaszkodnunk, h o g y nem lesz mit tenni, hanem i n k á b b a r r a kell imádva kérni Jézus szt. Szivét, adjon alkalmas és szakképzett m u n k á s o k a t és közérdeklő-dést ezek serény m u n k á j á v a l szemben. P e d i g az itt elmondottak mindössze csak egy fénysugár, melyet h a m a r j á b a n vetitetünk folyóiratunk egyik erdejébe. Mái-mennyi Jkitünő sudár t ü n t elénk, melyekből Sz. P é t e r h a j ó j a számára árboczot, bordát, evezőt vagy éppen tartalék k o r m á n y r u d a t f a r a g h a t u n k . H á t h a még, imádva borulok le érte a Sz. Szivek előtt, engedjék megérnem e z t ! benne leszünk a munkában, mi mindent nem fogunk felfedezni. (Vége köv.)
KATH. E G Y E S Ü L E T I ÉLET.
— A Szent-lstván-Társulat Tudományos é s iro-dalmi osztálya feb 12-én délután 5 órakor tartotta ez évi első közgyűlését a Társulat dísztermében a tagok élénk rész-vétele mellett.
Kisfaludy A. Béla elnök fényes beszédben üdvözli az osztály tagjait a millénáris év küszöbén s vázolja azon tevékenységet, a melyet az osztálynak a múlton okulva a jövőben kifejteni kell. Az érdekes beszédet — a melyet a tagok éljenzéssel és tapssal fogadtak — szerdai számunkban egész terjedelmében közöljük.
Utána Mátyás Flórián akadémiai tag olvasta fel nagyérdekü értekezését „Korunk történetírói és a tudo-mány" czimmel, a melyben éles kritika alá veszi korunk történetíróit s példákkal illusztrálja azokat az alapos hibákat és tévedéseket, a melyek egyebeken kívül külö-nösen „A magyar nemzet története" cz. millénáris disz-müben előfordulnak.
A nagy tetszéssel fogadott fölolvasás után az osz-tály az érdemleges ügyekkel foglalkozott.
A Szabó István emlékszobra elkészítésével Holló fényes tehetségű szobrászunkat bízza meg az osztály. A katholikus-kör óda pályázatának bírálatára Kisfaludy Á.
Béla és Kaposi József tagok küldetnek ki, a kikhez harmadikul a kath. kör alelnöke, Pintér Kálmán csat-lakozik.
Az első szakosztály egy, a müveit közönség szá-mára irandó neveléstani munka tervezetének megbeszé-lése végett bizottsággá alakul Mihályfi Akos dr-nak „A papi nevelés" c. két kötetre terjedő munkáját, a mely irodalmi nyereségnek tekinthető, kiadásra elfogadják s a mükiállitásával az „Alkotmány" nyomdáját bízzák meg.
Még az ez idei költségvetést állapították meg 6064 írt 26 krajczárban, mire a gyűlés véget ért.
IRODALOM,
*** Világosság a sötétségben. Vitázó katekizmus katholikusok és protestánsok számára. Irta Scheffmacher Jakab S. J . Toldalékul: A reformáczió következményei és gyümölcsei, protestáns szólamok és ferdítések. Függelék : A keresztény család erkölcstüköre. Kiadta egy augsburgi pap, fordította győri Farkas Sándor, nyug. plébános.
Budapest, Müller K. 1896. 8-r. 160 1. Ára 1 f r t 50 kr.
Minden katholikus olvasó körnek, sőt minden katho-likus családnak meg kellene szereznie, hogy kathokatho-likus híveink a vallásos igazsághoz való viszonyuk páratlan-ságának teljes tudatára emelkedjenek fel s a fennhéjázni szerető más vallásuakra tudjanak üdvösségesen, tanulsá-gosan hatni.
= Nuntius Romanus. Cura Societatis Divini Sal-vatoris. Annus XV. Fase. 1. Romae, Typis Soc. Div.
Salvat. 1896. 8-r. 24 1.
Ephemeris „Nuntius Romanus" semel in mense edi-tur. Referuntur Litterae Encyclicae Romani Pontificis et selecta SS. Congregationum Romanarum décréta aliaque.
Singuli fasciculi, qui constant 24 paginis, ultimis singulorum mensium diebus publicantur, ut, quae mense elapso acta sunt, referri queant.
Pretium associationis : pro Italia 3 lib., pro ceteris regionibus 4 lib. (4 fres. vel 3.20 Marc, vel 2 flor), quas associati solvere possunt carta moneta cuiusvis regionis, mittenda Administrationi „Nuntii Romani."
Romain, Borgo vecchio 165.
N. B. Apud eandem Administrationen! semper prae-sto sunt huius ephemeridis collectiones tum singulorum annorum tum totius operis. Eas tarnen, derogatis ante concessis, abhinc nonnisi ordinario pretio supra notato vendi poterunt; intégra ergo collectio (Annus I—XIV.) prostat pro Italia pretio üb. 42. pro reg. exteris lib. 56.
+ A Biblia é s a Tudomány. Főszerkesztő dr.
Csuday Jenő. Felelős szerkesztők Dugovicli Imre és dr.
Zelliger Vilmos 1. fűz. Mutatványszám. Budapest, 1896.
Újból a legmélyebben ajánljuk ezt a nagyszabású
Újból a legmélyebben ajánljuk ezt a nagyszabású