Dr Zalka János győri püspök
ötvenéves irói jubileuma.
Győr lánglelkü s galambszivü főpásztorának öt-venéves áldozópapi jubileumával karölvte j á r az arany-tollú litterátornak, dr Zalka Jánosnak ötvenéves irói jubileuma.
Sőt ez utóbbi meg is előzte amazt.
Ezt a tényt csak iró ember képes fölfedezni, olyan publiczista, akinek figyelme kiterjed mindenre s m é g ezenfelül is egyre-másra.
Az irodalomtörténet nem számol ezekkel, hanem igenis a tényekkel.
Tény pedig, bogy dr. Zalka János, győri püspök irodalmi működése egy félszázaddal nyul vissza ama korba, midőn az irodalommal vajmi kevesen foglalkozá-nak, amidőn maga a magyar irodalom is gyermekéveit élte.
HELI&iO. 8 5 Jóval 1846-ban történt pappá szenteltetése előtt,
még mint növendékpap, fényesen folytatott bittudományi tanulmányai mellett, üres óráiban nagy előszeretetted áldozott a Múzsának ; nevezetesen a Pázmáneumban iró1
tehetségének számos jelét adta és nem csekély sikereket ért el.*)
E munkálkodása bizonyára nem szakadt meg, midőn mint fölszentelt áldozópap a lelkipásztorkodás gyakorlati terén fejtette ki ügybuzgóságát, vagy később, midőn szent Ágostonról nevezett bécsi felső hittudományi intézetbe jutott, ahol doctori koronát szerzett.
Okvetetlenül máris jó hangzású irói nevének kellett lennie, amit csak irodalmi dolgozatai révén szerezhet vala, mert különben nem bizták volna rá már egy évvel utána a Katholikus Néplap szerkesztését, kevéssel azután, hogy 1848. évi augusztus havában Budapest belvárosi plébániáján mint káplán ama zivataros nagy napokban sokféle nehézségek között s nem csekély önfeláldozással segédkezett a lelkipásztorkodásnak akkor vajmi kényes, mitöbb veszedelmes mezején.
Budapest, akkor még Pest és Buda bombáztatása, Budavár ostroma s dicső bevétele, majd a magyar
kor-mány menekülése, utána az osztrákok bevonulása bi-zonyára elég méltatásra találtak a történelem lapjain valamint a még élő kortársaknak, mint szemtanuknak emlékezetében, hogy megközelítő képét nyerjük ama körülményeknek, melyek közepette az ifjú szerkesztő s lelkipásztor forgatta a tollat és szolgálta a hivők lelki üdvét.
Tolla szellemi vigaszt nyújtott az akkor mélyen háborgó lelkeknek, pásztorkodása pedig a sebesülteknek, haldoklóknak és szomorodott hozzátartozóiknak üdvöt
s békességet adott minőt a világ nyujtaûi nem képes.
Már ekkor fényes bizonyságát adá erős s mégis szelid lelkének a fiatal pap-szerkesztő, mintegy előjeléül annak, amit később, áldásos élete folyamában mindig tanúsított, az erős és szende lelkületnek bizonyítékát, amit jelszójában is kifejez vala : fortiter et svaviter, erősen és szelíden : fortiter in re, svaviter in modo, erős elhatározottsággal a dolog érdemében, szelíden az em-berekhez s viszonyokhoz mérten.
A szabadságharcz leveretésével halálos dermedtség szállt az egész hazára ; elnémult a sajtó s félbeszakadt dr Zalka János irói munkálkodása is.
Budapestről Esztergomba helyezte át főpásztora, mintegy menedékhelyet adva a szerkesztőnek, aki a Haynau-uralom és a rákövetkezett, nem kevésbé gyászos korszak alatt nem volt teljes biztosságban ott, hol minden magyar irót rebellisnek vagy még rosszabbnak tartottak és a hol a fölszentelt papi hivatás sem mentett
m eg a gyanúsítástól.
Dr Zalka János azonban csakhamar visszakerült az ország fővárosába: a budapesti m. kir. tudomány-egyetem egyenes meghivására 1853-ban az egyháztörténelem taná-rává neveztetett ki, és nemsokára átvette a Religio felelős szerkesztését, mely ez időtől fogva nagyobb
el-*) Emiétkönyv dr. Zalka János püspöké szenteltetésének XXV. évfordulója alkalmából : 37. lap.
terjedést nyert és nagy tekintélynek örvendett ország-szerte.
A szerkesztőnek és körüle csoportosult jeles íróknak nevei már magukban is elégséges magyarázatát adják ennek, de hozzájárult ahoz még ama körülmény is, hogy egy ideig a Religio volt az egyedüli magyar füg-getlen lap az országban, és majdnem a hatvanas évek közepéig az egyetlen katholikus lap az ország szivében:
A Religio mindig fontos missziót teljesitett ; e gyásznapokban azonban egyedüli vigasza vala a reménye veszett magyarságnak, egyedüli képviselője az orosz segedelemmel levert, de meg nem hódított, magát soha meg nem adott magyar nemzetnek.
E kettős hivatását a Religio dr Zalka János szer-kesztésében oly nagy sikerrel tölté be, hogy boldog emlékű Danielik János, kinek utóbb oly nagy része vala Deák Ferencz oldalán a kiegyezés nagy müvének létesí-tésében, sokszor mondogatá e sorok irója, akkoriban a Magyar Korona főmunkatársa előtt, hogy a Religio nélkül az ország ázsiai tespedésbe s elvaduitságba esett volna és hogy a Religio az a lánczszem, mely az 1848 előtt s alatt bámulatosan felpezsdült, de a szabadság-harcz befejeztével úgyszólván Petőfivel ismeretlen sírba elhantolt magyar sajtót az ötvenes évek közepén csecse-mőként járni lépdelni próbálkozott hazai irodalommal összeköti.
Mily nehéz volt akkor a szerkesztés !
Falk Miksáról, a hatvanas évek első tekintélyű napilapjának, a „Pesti Napló"-nak, Kemény Zsigmond és Danielik János dolgozó társáról tudjuk, hogy nagy hirre vergődött a tolla azzal, hogy az akkori czenzura százszemü vizsga ellenőrzése daczára is oly ügyesen tudta szavakba burkolni a hazafi gondolatot, mint a pók a hálójába került l e g y e t : a czenzor, ha nem akart maga
„felségsértési" avagy „hazaárulást" elkövetni, nem magya-rázhatta a szavakba, a czikkelyekbe, melyek sokszor a czim után indulva Kínáról szóltak, azt az értelmet, mely-lyel azok voltaképpen birtak az előtt, aki a sorok közt tudott olvasni ; és akkor ez a tudomány volt a legszük-ségesebb, mert akkor „zsindely volt a házon" — min-denfelé kémek s denuncziánsok leskelődtek a hazafiak után.
Amit Falk igy a hatvanas évek elején valóságos remekeléssel folytatott, azt még nagyobb mértékben és nehezebb politikai és czenzurai viszonyok között már az ötvenes évek közepe előtt gyakorolta a Religio dr Zalka J á n o s szerkesztésében.
Midőn e sorok írója nem régiben átvette a Dunán-tuli Hírlap szerkesztését és a kétszeres jubiláns győri püspök urnái tisztelgett, ő exczellencziája megemlékezett felelős szerkesztősége emez idejéről,
— Nehéz idők voltak azok : úgymond a kegyelmes ur. Sok fáradságot adott a lap, mikor minden számra annyi kéziratot kellett összeállitani.
Bizony manap alig birjuk elképzelni e nagy ne-hézségeket.
Az óvatosak nem akartak irni a nyilvánosság szá-mára ; a körültekintők egyet mondtak s kettőt
vissza-11*
vontak belőle; az elővigyázók két teleirt iven nem mondtak semmit; a hevesek, bármennyire mérsékelték is tüzüket, túllőttek a czélon.
Ily körülmények között, jó dolgozó társakkal szerkesztette dr Zalka János a Beligiót, folyton-folyvást Sczilla és Karibdisz közt hányódván, esztendőkön át bámulatos eszélylyel és páratlan tapintattal kikerülvén az egyiket ugy, mint a másikat, és mégis a legnagyobb sikerrel oldván meg a kimondhatatlanul nehéz föladatot
— fortiter et svaviter.
Ha a magyar tudományos akadémia a magyar irodalomnak s tudománynak hivatott képviselője akarna lenni és felül tudna emelkedni bizonyos felekezeti s személyes é r d e k e k e n : akkor bizonyára már rég méltá-nyolja azokat az érdemeket, melyeket a Religio akkori szerkesztője a magyar tudomány s irodalom körül az elnyomatás ama gyászos napjaiban szerez vala.
De a való érdem az akadémia tudta s beleegyezése nélkül is — kitör az elfogulatlan közvélemény elisme-résének révén, és eget kér.
Dr Zalka János irói munkássága oly érdemko-szorut nyert Scitovszky herczegprimás és az ország kezéből, amilyent sem az akadémia, sem más irodalmi társulat ma nem is nyújthat.
Mikor ugyanis Scitovszky 1857-ben személyesen vezette az ország nagyjait, papjait s népét az engesztelő s könyörgő, de nem kevésbé tünjtető búcsújárásra a m á r i a c z e l l i kegyelemképhez, ott Nagyasszonyunk cso-dái által megszentelt helyen, ez országos s nemzeti nagy bizonyságtétel ünnepélyes alkalmával dr Zalka búcsúztatta el a sok ezernyi népet, a nagyokat s kicsi-nyeket egyaránt a Boldogságos Szűz képétől és ő mondta nevökben azt a forró imát, mely utána milliók kebléből felszállt az égbe, Magyarország Pátronájához :
Nézd örökségedet, Hű magyar népedet,
Akiben magadnak megtetszettél:
Terjeszd ki ótalmad, Anyai szárnyadat
Bánk, kiket mindenkor védelmeztél.
Ez emlékezetes nemzeti bucsujárásnak történetét, a benne résztvett 25.000 magyarnak, valamint a honma-radottak millióinak érzelmeit dr Zalka János megörö-kítette abban a müvében, mely Mária-czelli liliomok czime alatt látott napvilágot, és amely az ötvenes évek legfényesebb nemzeti mozgalmának tolmácsa vala akkor, midőn minden más nyilvánulása a hazaszeretetnek súlyos büntetés terhe alatt tiltva volt.
Dr Zalka János hivatott irói munkásságának nem kevésbé emlékezetes s maradandó becsű eredménye: a Szentek élete, mely a Szent-István-Társulat kiadásában jelent meg. Magyarország prímásának arany áldozata czimü m u n k á j á v a l nemcsak hálaadóját rótta le jótevője>
atyai b a r á t j a iránt, hanem jelentősen gazdagította vele nemzeti irodalmunkat, mely valóban szűkölködik oly müvek hiányában, melyek az elnyomatás korszakának eseményeit s kimagasló történeti alakjait az utókor szá-mára megörökitenék.
Dr Zalka, kit amaz események kellő közepébe állit vala a Gondviselés, és aki a herczegprimás udvará-ban, hol az ötvenes s hatvanas években a hazafias s egyúttal dinasztikus törekvések szálai mintegy góczpont-ban összefutottak, tevékeny részt vett a hazafiak nagy munkájában : megbecsülhetetlen szolgálatokat tesz vala egyházának, hazájának s királyának ez időtájban, amidőn egyfelől a sajtóban a tollával, másfelől azzal a S Z Í V Ó S ,
fáradhatatlan s ernyedetlen munkásságával, mely hatá-rozottsága és szelid tapintata által csodákat volt képes művelni anélkül, hogy feltűnést keltett volna, nem egy akadályt segitett az útból eltávolítani, nem egy félre-értést eloszlatni és nem egy sikert elérni vagy legalább a közel jövő számára biztosítani.
Az esztergomi tartományi zsinat körül szerzett kiváló érdemeihez vajmi sok fűződik azokból a vívmá-nyokból, melyek ennek révén a politika küzdő terén az igaz hazafiak önzetlen fáradozásait koronázták és ame-lyeknek üdvös következménye lőn az, hogy az ország és a nemzet meg lett kímélve ujabb rászkódtatásoktól vagy mindent koczkáztató forradalmi vállalkozásoktól, amelyek az időben napról napra más és más alakban kísértetbe akarták sodorni a magyar népet.
Ide tartozik ama szakavatott tevékenysége is, melyet ugyancsak Scitovszky herczegprimás megbízásából az esztergomi tartományi zsinat előmunkálatainak veze-tése és határozatainak előkészíveze-tése s szövegezése körül kifejtett. Ugy szintén ide sorozhatjuk latin nyelven irt egyháztörténelmi nagy munkáját is.
Az irodalom elfogulatlan mivelői s barátai sze-mében még ezeknél is nagyobb babérokat aratott dr Zalka János főpásztori leveleivel, melyek immár a huszonMlenczedik kötetben a vallás és erkölcs, a hitbuz-góság és művelődés, a király iránti hűség és hazasze-retett oly mélységésen átgondolt s ragyogó stílusban előadott intelmeit s tanításait foglalják magukban, hogy irodalmunkban a lángszellemü Lonovics érsek pásztorle-veleivel egy színvonalon állanak. Es ha a modern iroda-lomtörténet ezekre nem vet ügyet, hanem inkább a nem-zetközi, kozmopolita, vagy agyrémeket kergető fantaszti-kus irói termékekkel foglalkozik : ez épp oly kevéssé képes az előbbiek irodalmi becséből valamit levonni, mint nem képes az a másik nem kevésbé sajnálatos törekvés a politikában a helyes s sikeres kormányzás alapelveit meggyöngíteni, amely országot erkölcs nélkül, hazát vallás nélkül, nemzetet Isten nélkül vél fentartani, gya-rapítani és nemes czélok ki vívására fogékonynyá s ké-pessé tenni
Dr Zalka János emez ötven évesnél hosszabb irói pályafutásának megfelelő méltatására e lap hasábjai szű-keknek bizonyulnak : nálamnál avatottabb toll fog talán e nemes s szép föladatra vállalkozni.
Befejezésül nem hagyhatom mégis emlitetlenül a jubiláns írónak szépséges nyelvezetét, tőről metszett ma-gyaros zamatosságát.
Amikor az ötvenes és hatvanas években a szeren-csétlen Ballayi Bloch a magyar nyelvet a tudományos akadémia nagy tekintélyeinek cselekvő s szenvedő támo-gatása mellett valósággal kínpadra feszitette; amikor a
RELIGIO. 87 legképtelenebb s legmagyartalanabb szókat (p. üdvlelde)
gyártották ; amikor a nyakatekert képzőket s kificzamitott határozó ragokat még ujabb hóbortosnál-hóbortosabb képzőkkel s ragokkal megtoldották: — akkor dr Zalka János az általános divat ellenére megőrizte egyszerű, tömött és világos magyar stílusát. Ez őt mint irót oly magasra helyezi kor- s kartársai fölé, hogy ehhez az ő stílusához lehetne fűzni a magyar nyelv újjászületésének kiinduló pontját.
Emellett stílusa mintegy megtermett arra, hogy a nagy igazságokat ünnepélyesen határozott és mégis szivrehatóan kedves alakban hirdesse. Fortiter et svaviter.
Olvassuk el a fönidézett műveket, vagy még in-kább 1867-ben püspöki székének elfoglalása alkalmából kibocsátott pásztorlevelét és hasonlitsuk az 1896. jan.
4-én közzétett jubiláris szózattal, és meg fogunk győ-ződni, hogy irodalmi stílusa 40—50 év előtt nagyjában és egészében ott állott, hová a legjobb íróink csak a blochiádák fáradalmas kiirtása után nehezen küzdhették föl magukat.
Csak röviden említem meg dr. Zalka püspöknek nagy fáradozását, melylyel az irodalmi működést meg-kedveltette kiterjedt egyházmegyéje papságával ; nem-különben áldozatkészségét, melylyel a sajtót s irodalmat támogatja.*)
Irodalmi működésének jellemzése röviden abba foglalható, hogy soha sem sugallta a pártszellem, hanem az igazság kultusának áldozván, nem hízelgett a szen-vedélyeknek, nem kímélte az előítéleteket, nem tüzelte s nem kápráztatta a szellemeket : annál erélyesebben s egyszersmind szelíden vezérelte az embereket kötelessé-geikhez Isten, haza s király iránt.
Dr. Zalka János ötven évesnél jóval hosszabb írói pályafutására írhatta Kölcsey :
„Szép az emberi élet, midőn a mindennapiság parányi köréből kiemelkedik s magát valami nagy, szent s milliókat érdeklő czél után intézi — szép világító csillagként tűnik föl ezrek élén."
Csippék Ferencz.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁS.
Róma, jan. 30. XIII. Leo pápa levele az amsterdami „De Tijd" (Az Idő) cz. kath. lap szerkesztőjéhez és munkatár-saihoz, a lap ötvenévi jubileuma alkalmából:
D I L E C T I S FILIIS LAMBERTO E Y G E N R A A M SAC.
AB INTIMO CUBICÜLO N O S T R O MODERÁTORI EPHEMERIDIS „ D E T I J D "
SOCIISQUE SCRIPTORIBUS
LEO PP. XIII.
Dïlecti ßii, solidem et Apostolicam benedictionem. — Egregium sane id est atque bonorum comprobatione
*) Ez utóbbiról nem vagyok hivatva szólani ; nálamnál hivatottabb Ruschek Antal esp.-pleb., ki emlékkönyvében részint névvel, részint anélkül több adatot közöl. Cs. F.
dignum, quod anno iam exeunte quinquagesimo ex quo istius Ephemeridis initia sunt posita, hanc vos memóriám habere et celebrare faustam velitis. Nuncius rei accidit Nobis iucundus. Novimus enim quae proposita, inde a primordiis, scriptores eius tenuerint et quas ediderint multis módis utilitates. In observantia nimirum ac disci-plina Ecclesiae matris omni fide constantes, sic rationes dignitatemque rei catholicae assidue spectaverunt, ut ea simul studiose curarint quaecumque ad rei civilis vei ho-nestatem vel prosperitatem conducerent. Ipsorumque prae-clara est laus, tum de Hierarchia instauranda, gravissimo quidem negotio, prudenter feliciterque contendisse, tum pro veritate institutisque catholicis adversus multiplicem errorem saeculi magno opere propugnasse. — Haec autem quae dicimus, superiora praesertim tempóra respicientes, volumus eadem ad vos pari iure conversa, dilecti filii, qui priorum vestigiis religiose ingressi, eadem atque il Li studia animo erecto profitemini aemulâque actione iamdiu probatis. E t quoniam vobis est optatissimum, expectationi Nostrae cumulatiore in dies fructu respondere, hoc ipsum minime profecto defuerit, si vos causa religionis, quae beni communis eadem est causa, defensores habere pergat non modo ardore animi strenuos, sed etiam iis praesidiis maxime confidentes quae divina Evangelii praescripta at-que huiusce Apostolicae Sedis documenta peropportune suppeditant. — In quo facile quidem videtis, res ut sunt apud vos, muneris vestri officium non ultimum esse, omni occasione dilligenter uti qua liceat firmamentum admovere lumenque afferre animis de religione sollicitis. Hinc spem bonam Nosmetipsi alimus, vestram iudicii operaeque sol-lertiam haud minimum habere virtutis posse ad Nostra quoque provehenda consilia; qua videlicet parte nunc impensius nitimur reconciliationem fovere in christianis gentibus quae unitatis catholicae sunt expertes. Hoc autem doctrinae caput, de unitate fidei et communionis quam in Ecclesia inesse sua Christus omnino constituit, satis cre-bram et convenientem tractationem, sive ad tuendum, sive ad illustrandum, exposcit. Quippe hoc est quod variis ar-tibus antiquus humani generis hostis impugnare acrius consuevit, nefarie fidens se, sectatorum Christi discissis animis, Christum ipsum eiusque redemptionis opus usque-quaque eversurum : nullo enim pacto neque in se neque in mystico suo corpore divisus est Christus. — Ita vos similesque homines catholicos, qui scriptis vel quotidie vei ex intervalio emittendis dant operam, coeptis velle Nostris maiorem in modum obsecundare pro certo ha-bemus. Quo rectius id vero utiliusque eveniat, studete naviter vos aeque et illi, vehementer hortamur, cum doctrinae sincerae solidaeque instructu copiam coniungere prudentiae, aequitatis concordiae, quarum munere laudum, et omnia devitentur quae offensiones in nostris conten-tionesque serere possint, et multo augeantur eorumdem vires ac decus, cum alienis agentium. Hoc amplius, talium scriptorum prorsus esse debet, sacrorum Antistitum vereri maxime auctoritatem, persequi ductum, desideriis ipsis concedere ; id quod adhuc vos praestitisse, dilecti filii, iure gratulamur, perindeque agnoscimus quasi argu-mentum uberioris gratiae quae laboribus vestris sit apud Deum intemque apud homines in posterum obventura. —
Nos interea,ut fateamur quod in animo est, erga nationem vestram, generosam ingenio gestisque rebus nobilem, voluntate admodum propensa movemur, nec unquam de ipsa nisi magno cum desiderio recordamur. Memoria nempe subit quum earn Willibrordus, apostoliéi exempli vir, a Sergio I decessore Nostro Archiepiscopus Frisiorum con-secratus sacroque pallio insignitus, velut feli cem agrum subegit Christo ac diu multumque excoluit ; quam earn-dem non pauca saecula et integritate fidei et digna prae-stantia operum florentem, Ecclesia catholica habuit caris-simam. Qui deinceps successere casus! Quae autem mise-rentis Dei in Neerlandiam benignitas ! Est enim pergratum videre in ea ut, acres post hiemes ac procellas, lux veri-tatis et gratiae pristina secsim recepta sit, quotidieque, in iuris potestatisque publicae aequitate, increscat. At vero quantum in communibus votis supersit, probe intel-ligitis, dilecti filii, ac sentitis ipsi, pro ea quae vos tenet urgetque patria et Christiana Caritas. Agite igitur, cursum auspiciis no vis repetentes, instate propositis, alacritatem intendite : ut optimos vestrae operae fructus cives omnes largius percipiant, ii in primis qui de fide dissentiunt.
Quorum in causa hoc habetote tamquam documentorum summam, studia vestra non tam esse oportere de adver-sariis coarguendis et revincendis, quam de fratribus, eis-que non una spectatis laude, ad veritatem invitandis, ad sinumque reducendis eiusdem matris. — lam vobis, prout ! valde precamur, aspiret Deus et adsit continua ope ; cuius accipite pignus in Apostolica benedictione quam singulis effusa caritate impertimus.
Datum Romae apud Sanctum Petrum die XV de- ! cembris anno MDCCCVC, Pontificatus Nostri decimo octavo.
LEO P P . XIII.
KATH. E G Y E S Ü L E T I É L E T .
À Szent-István-Társulat igazgató-választmányának ü l é s e .
Az igazgató-választmány jan. 30-áa tartott ülésén Zichy Nándor gróf elnökolt.
1. Elnök kegyeletes szavakkal emlékezett meg a hazai katholiczizmus legújabb veszteségéről, mely azt Dulánszky Nándor pécsi megyéspüspök halálával érte.
A boldogult a magyar püspöki karnak egyik disze volt, ki örök emléket állított magának az által, hogy a pécsi kathedrális gazdag segédforrásait ugy tudta művészi érzékkel irányítani, hogy azok felhasználásával hazánk egy legszebb, művészi alkotás tekintetében is egyik leg-becsesebb dómja állott elő. — Indítványára a választ-mány a pécsi székesegyházi káptalanhoz részvettáviratot intéz.
2. Elnök fájdalommal jelenti, hogy a társulatnak alakulása óta buzgó tagja, a választmánynak pedig 1864 óta tevékeny munkása, Bornemisza Antal ny. septemvir meghalt. A boldogult, mig egészsége engedte, tevékeny részt vett a társulat ügyeinek intézésében ! a társulat kegyelete és fájdalma kiséri sirjába s a választmány ezt a jelen ülés jegyzőkönyvében is kifejezi.
3 Dr. Kisfaludy A. Béla alelnök jelentést tesz,
hogy a karácsonyi ünnepköz alatt a bécsi nunczius ő exczellencziájának átadá a társulat szeretetadományát ő szentsége számára. Az átvételről Rampolla kardinális levele megjelent, amelyben ő szentsége a társulat ra-gaszkodásáért köszönetet mond s a társulatra apostoli áldását adja. — Örvendetes tudomásul vétetik.
4. Bemutattatott Zalka János győri megyéspüspök levele, melyben a társulatnak aranymiséje alkalmából kifejezett jókivánatait és üdvözletét megköszöni. — Örvendetes tudomásul vétetett.
5. Bemutattatott a Budapesti Kath. Kör átirata,
5. Bemutattatott a Budapesti Kath. Kör átirata,