Két évvel ezelőtt Chicago vallási parlamentnek volt szinhelye. E parlament példáján indulva, — állítólag, Pá-risban is ily általános vallási kongresszust akarnak szer-vezni. „E kongresszus eszméje, — irja a L'Eclair egyik munkatársa, egynehány fiatal franczia paptól jő, kik a katholikus egyetlen (l'Institut catholique) s a Sorbonne együttes látogatásával alapos tudományra és nagyfokú vallási „türelmességre" tettek szert. — Ezek névszerint : Klein Félix, katholikus egyetemi tanár a , Vallási és iro-dalmi irányzatok11 ismeretes szerzője, Joinniot, 4meauxi püspöki helynök, Vignot P é t e r és Charbonnel, ki e terv-nek, melynek vázlatát már el is készítette, a Revue clé Paris-ben egyik legbuzgóbb szószólója."
A VEclair munkatársa elment Charbonnel úrhoz megtudni, hogy tulajdonképp mi is akarna lenni ez a
Vallásügyi világkongresszus ?
— A dolog nagyon egyszerű, — válaszolt Charbon-nel ur. — Néhányan fel a k a r j u k ujitani az evangéliumi és demokratikus hagyományt, fel a k a r j u k keresni a népet, melynek számára a vallásban legalább is erkölcsi támaszt
*) Természetesen, bukott eszme volt ez a dolog kezdettől fogva. I t t adjuk a dolog történetét, és egy következő czikkelyben;
annak kudarczos végét. A szerk.
látunk. Hogy e czélunkat elérhessük, a vallást nem sza-bad a népre erőszakolnunk, hanem elő kell adnunk a tant a maga egyszerűségében, méltóságában, egész őszin-tén s a népre kell hagynunk, hogy abból a neki hasznos
és szép dolgokat elfogadja.
Természetesen, — mi ezzel egy pillanatig sem von-juk kétségbe, hogy az igazságnak joga van uralkodni, — hanem ugy gondoljuk, hogy gyakorlatilag véve a dolgot, első és fődolog a lelkiismereti szabadság föntartása, s hogy épp ezért a vallásnak csakis erkölcsi tanait ad-juk elé.
Nem terjeszkedünk ki annak a vizsgálatára, — váj-jon van-e a katholikus vallásúak, — amint azt tántorít-hatatlanul hisszük, oly erkölcsi becse, mely diadalt hoz számára, sem azt, vájjon lehetséges-e egy a jelenlegitül különböző oly kor, melyben a társadalmi nagy kérdések meg lfsznek oldva. Mi gyakorlatilag veszszük a d o l g o t , s minden további kutatás nélkül, a fősúlyt az erkölcsi nevelésre fektetjük, mely mellett századok bizonysága szól, s melyre a nép az átöröklés utján már előkészítve van."
De e törekvésöket mily tényekkel fogják nyilvános-ságra hozni? Sikerül-e majd ez] embereknek megértetni a néppel, hogy ők nem egy uj felekezet tanitói, hogy ők nem valamely u j vallás, — hanem a szélesebb körű
er-kölcsi nevelés érdekében buzgólkodnak ?
, A mi véleményünk szerint, folytatá Charbonnel ur, egy oly parlament, melyre minden vallás különbség nélkül meghivatnék, melyen az összes vallások szolgái tanaikat teljes szabadsággal előadhatnák és magyaráz-hatnák, a leghathatósabban bizonyítaná a nép előtt őszinteségünket, midőn néki vallásról beszélünk.
Ön tehát látja alapelvünket, melyből kiindulunk, s tudja, hogy mi a szándékunk, midőn a chicagói példá-jára — mi általános vallási kongresszust tervezünk. De jegyezze meg azt is, hogy mások nagyon is eltérő esz-mékkel és czéllal lehetnek eltelve.
íme, már több mint egy éve, hogy e kongresszus érdekében Bonet-Maury úrral, ki a chicagói gyűlésen az európai reformált egyházak képviselője volt tárgyalunk, eszménket alávetettük Gibbons kardinálisnak, ki azt me-legen pártfogolta."
E Francziaországban tartandó kongresszusról XIII.
Leóhoz állítólag feliratot intéztek volna, jelezve, hogy az eszme már többek részéről helyesléssel találkozott. A pápa mint mondják, föltétlenül jóváhagyta az eszmét, de éppen, hogy a tökéletes sikert biztosítsa, nem a k a r t nyiltan védnökéül fellépni, nehogy e tervezett gyűlés, melynek függetlennek és általánosnak kell lennie, vala-mikép ugy tűnjék fel, hogy azt tulajdonkép a pápa tartja.
„Az igazat megvallva, folytatá Charbonnel ur, azon hir, hogy egy ily fajta gyűlés fog tartatni Francziaor-szágban, ugy látszik, kissé megütközést keltett a katho-likusoknál, kik egész mostanáig, általában véve tartóz-kodólag viselik m a g u k a t ; a mi ó-világunkban még min-dig megvan a régi vallási viták iránt táplált ellenszenv ; nálunk a különböző vallások képviselői nem keresik fel egymást eszmecsere szempontjából, sőt gondosan kerülnek minden érintkezést.
18*
Amerikában már egész másként megy a dolog;
bizonyos ügyekben az ellenséges vallások képviselői szívesen egyesitik erőiket. Ott van Gibbons kardinális ki egy protestáns pásztor után szónokolt egy meetingen (nép-gyülés) a szabad ég alatt, s mint ő szokta mondani, a dogmákban fel kell tartani a különbséget de sz er-kölcsi működésben ott egyesülni keli.
Ily szellemben kívánjuk mi megtartani a kon-gresszust, melyet egyáltalán nem szabad a „keresztény-ség tizenkilencz évszázados történetének nemzetközi és általános kiállítása" gyanánt felfogni, melyben bő része lesz a korképeknek mindenféle jeleneteknek és korfestő öltözeteknek. Nem, korántsem akarjuk az 1889-iki kiál-lítás cairoi utczáját a vallás szempontjából ismét léte-síteni czélunk tudományos gyűlés.u
A gyűlés a tervezet szerint két szakra oszlanék ; az elsőben mindegyik vallás külön külön megvitatná a nyilvánosan elmondandó beszédek tárgyát.
A másodikban pedig mindegyik vallás saját szóno-kai által bizonyítaná igazát a nép előtt.
A kongresszus a Sorbonne nagy termében folynék l e : itt, Puvis de Chavannes freskói alatt, a tudomány ez épületében, mely az üres theologiai viták menhelyét fölváltotta, fog e gyűlés megtartatni, melynek czélja az összes vallásokat közös erkölcsi cselekvésre egyesíteni.*)
* *
Bevallom, hogy a dolog előttem nem oly egyszerű, mint Charbonnel ur e l ő t t ; és jóllehet, szerfölött sajnálom, hogy e tekintetben nem érthetek egyet oly emberekkel, kiknek érdemeit becsülöm, kiknek j ó a k a r a t a kétségtelen, kik valóban buzgó, fenkölt szellemű papok s fáradhatat-lanul munkálkodnak a jó tanok terjesztésén s kik közül többen barátaim is, mégis, nem bírom elképzelni, hogy e nemű kongresszus csak valamikép is elősegítené a vallásos élet újra ébredését.
E jó akarattól vezérelt csapat a mint Charbonnel ur társait nevezi a vallásos egyesülés és kibékülés nagy müvét a türelem nevében szándékozik végrehajtani. A vallási türelem ! íme egyik hangzatos jelszava száza-dunknak, mindenki megvárja, hogy a pap, hogy a vallás türelmes legyen, a polgári törvény is, ezért biztosítja a teljes vallásszabadságot, előtte minden vallás egyformán jó. Ha van is kor, melyben a hires hadvezérrel azt kell vallanunk, hogy Egy hit, egy törvény, van ismét más idő, midőn azt kell mondanunk, mit Fénelon mondott I I . J a k a b fiának: „ Adja meg az összes vallásoknak a polgári szabadságot, nem mintha mindegyik vallás egyen-lőkép közönyös dolog volna, hanem mert el kell tűrnünk nekünk is azt, amit Isten eltűr." A vallásnak jelenleg Francziaországban oly tökéletes és feltétlen szabadsága van, hogy ennél nagyobb szabadságát még csak képzelni is lehetetlen ; de vájjon legalább is nem helytelen dolog e ez állapotot ünnepélyesen jóváhagyni, s igazolni a
tör-vény közönyösségét, mely jogi szempontból vétkes dolog, s a vallási-közönyt hathatósan terjeszti. Ha az általános vallási kongresszuson a kath. egyház is résztvenne s ha mindjárt a legelső helyen is szerepelne, nem feledkeznék-e
meg arról, hogy az égből származik, hogy ő az egyedül igaz vallás s hogy következőleg türelmetlennek kell lennie a többi tanokkal szemben ?
Meg vagyok győződve, hogy ha van hely, melyen a katholikus egyháznak nem lehet megjelennie, akkor ez a hely a Sorbonne nagyterme, mely 1900-ban az összes S vallások képviselőit fogja magában fogadni.
Mert hiszen, minden igazság szükségképpen türel-metlen az ellentétes nézet iránt. Ha valamit állítunk ki van zárva annak a lehetősége, hogy ugyanakkor megta-gadjuk ugyanezt a dolgot; fény és sötétség meg nem fér-nek egymással. Ott, hol semmi sem bizonyos, semmi sincs eldöntve, ott lehetnek különböző vélemények és meggyőződések. A kétes dolgoknál értem és követelem is a szabadságot. De mihelyest az igazság
félreismerhe-; tetlenül jelentkezik, éppen azért, mert igazság, azonnal
! szükségképpeni, egy és türelmetlen. A türelmes igazság önmagát öli meg. Ha állításunkban kételkedünk, — akkor gyengitjük ez állításunkat ; már pedig a kételkedés jele, ha a tagadást közönynyel nézzük. Az igazságnál a türel-metlenség az önfentartási ösztön megnyilatkozása s a tu-lajdonjog törvényes gyakorlata. Ha birtokába vagyunk az igazságnak, védenünk kell azt, máskülönben nagyon köny-nyen elveszíthetjük.
De hiszen a türelmetlenség — egyenesen a dolgok természetéből kifolyólag, — mindenütt jelentkezik, mert mindenütt jóval, rosszal, igazsággal, hamissággal, renddel : és rendetlenséggel találkozunk ; a jó pedig kizárja a
rosz-szat, a rend ellensége a rendetlenségnek, P . o. melyik tétel türelmetlenebb, ennél : 2 X 2 = 4 ? Ha ön azt mondja nekem, hogy 2 X 2 = 5 vagy hogy 2 X 2 = 3 — azt felelem önnek, hogy 2 X 2 = 4. S ha ön erre azt vála-szolja, hogy nem vonja kétségbe az én számitásom he-lyességét, de mégis megmarad előbbi tétele mellett, s a r r a kér, hogy én is hasonlóan elnéző legyek önnel szem-b e n , — akkor, szem-bár teljesen meg vagyok győződve, hogy az igazság az én részemen van, mégis talán hallgatni fo-gok, mert utóvégre is, nem nagyon fontos dolog, hogy van oly ember is, a ki szerint kétszer kettő annyi mint három vagy öt. Némely kérdésekben tehát — bizonyos határig, békén el lehetünk egymás mellett. Igy pl. engedékeny leszek az irodalmi, politikai és művészeti kérdésekben,
mert ezeknek nincs egyetlen egy kizárólagos és megbatá-rozott eszménye (typusa). E tárgyaknál a szép és igaz többé-kevésbé a megállapodástól függ, a melytől ha va-laki eltér, legfölebb a józan ész és jó ízlés anathémáit vonja magára. De ha a vallási igazságról van szó, melyet Isten tanított vagy nyilatkoztatott ki, hogy ha az ön örök bol-dogságáról és lelkemnek üdvéről van szó, — akkor meg-szűnik minden alkudozás. Itt már hajlithatatlan leszek, s annak is kell lennem. Minden igazságnak türelmetlenség a sajátsága ; de mivel az összes igazságok között a vallási igazság a legfüggetlenebb s a legfontosabb, — követke-zésképp a türelmetlenség ennél van leginkább kifejlődve.
(Folytatjuk.)
*) L'Eclair 1895. szept. 9.
RELIGIO. 155
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁS.
Augsburg, febr. 23. A bajor püspöki kar felirata a regenshez a német birodalmi polgári törvénykönyv előmunkálatai alkalmából a kőtelező polgári házasság ellen. —
Különösen a kötelező polgári házasság ellen irányul az a felirat, melyet a németországi p o l g á r i t ö r v é n y k ö n y v kidolgozása alkalmából a (bajor) püspökök a regens elé terjesztettek. A k a t h o l i k u s jogász-egylet „ N é m e t o r s z á g tervbe vett polgári t ö r v é n y k ö n y v é n e k m e g b i r á l á s a " czimü iratban m á r 1890-ben jogtudományos a l a p o n ellenezte azt, hogy a kötelező p o l g á r i házasság a tervbevett törvénykönyvbe felvétessék.
E tervbevett t ö r v é n y k ö n y v ö n dolgoztak ugyan kiváló e z e n t r u m - p á r t b e l i jogászok is, de, kisebbségben lévén, a
házasságkötésre vonatkozó keresztény alapelveket érvényre nem j u t t a t h a t t á k . Most e törvényjavaslat p o n t j a i
egyen-ként gondos tanácskozás t á r g y á t képezik az o r s z á g g y ű l é s egy külön bizottságánál, s ezután az országgyűlés nyil-vános üléseiben végleges t á r g y a l á s és szavazás alá ke-rülnek. A czentrum bizonynyal minden lehetőt el fog követni, h o g y a kötelező polgári házasság az u j
törvény-könyvből k i m a r a d j o n , s ekként a p ü s p ö k ö k felirata súlyában nyerjen.
De szükséges, hogy a közjólét e rendkívül fontos alapkérdésében maga a katholikus nép is felvilágositást n y e r j e n és h o g y föltétlenül csatlakozzék egyházi és po litikai vezéreihez és képviselőihez. H a a k o r m á n y nem látja, h o g y a püspökök m ö g ö t t a czentrum, s a czentrum m ö g ö t t ott áll az összes k a t h o l i k u s nép, a k k o r a püs-pökök legszebb beadványai is az állam papirko s árjába kerülnek, vagy pedig, mint az áldatlan L u t z minisztérium idejében megvető visszautasitásban részesülnek.
A polgári házasság türelmetlenség és vallási gyű-lölet gyümölcse. E l s ő ízben 1580-ban t a g a d t a m e g az állam — N y u g o t - F r i e s l a n d kálvinista t a r t o m á n y a i b a n és Hollandiában — a katholikus és l u t h e r á n u s házasságoktól az állami elismerést, s az összes házasságok p o l g á r i l a g csak akkor voltak érvényesek, ha vagy kálvinista lelkész, vagy pedig állami közeg előtt k ö t t e t t e k . 1656-ban a polgári házasság e f a j a k i t e r j e s z t e t e t t az egész N é m e t Alföldre. A n g l i á b a a m á s k é n t gondolkozókkal de k ü l ö -nösen a katholikusokkal szemben f a n a t i k u s türelmetlen-séggel viselkedő protestáns Cromwel hozta be a kötelező polgári házasságot. A katholikusoknak és más feleke-zetüeknek egyházilag k ö t ö t t házasságát n e m a k a r t a el-ismerni ; midőn azonban a katholikusok lelkiismerete fel-lázadt az ellen, h o g y az állam által feltolt felekezetek lelkészei előtt kössék házasságukat, — kénytelen volt, a házasságkötésnek egy semleges f o r m á j á t engedélyezni.
Mig eddigelé a polgári házasság i n k á b b csak ki-v é t e l e s és szükségbeli intézmény ki-volt, addig az első franczia forradalom teljesen a l a p j á b a n változtatta meg a
dolgot. A franczia forradalom L u t h e r és Calvin elveivel teljes összhangzásban m e g t a g a d t a a házasság vallási jellegét, s azt hirdette, h o g y a házasság „pusztán testies dolog, s mint egyéb más foglalkozás, mint a ruházkodás s élelem, ház és udvar az elöljáróság (Obrigkeit) alá van
rendelve." Az 1789-iki franczia a l k o t m á n y ezt az alapelvet állította fel : „A törvény a házasságot csakis polgári szerződésnek tekinti."
S e nem csupán a keresztény, hanem a természeti j o g e l v e k k e l is ellenkező s az emberiség erkölcsi h a g y o
-mányaival ellentétben álló téves alapon nyugszanak a Napoleon-codex-nek a házasságot illető intézkedései, melyek, mint a franczia f ö n h a t ó s á g maradványai,
Pfalz-u n k b a n máig is érvényben vannak.
N é m e t o r s z á g egyéb részeiben a polgári házasság behozatalára irányuló mozgalmak e század 40-es éveiben az u . n. „német- katholiczizmus"-sal s a forradalmi irány-zattal vették kezdetüket. Mig azonban a politikai téren a forradalmi mozgalom elcsendesült, addig a vallási és társadalmi téren ismét u j u l t erővel tört ki. Oldenburg még megelégedett a fakultativ polgári házassággal (1855 óta) W ü r t t e m b e r g pedig (1858 óta) a
szükségbe-livel (Nothcivilehe) : Badenben azonban m á r a kötelező polgári házasság kellett 1869-ben.
Poroszországban 1874. márcz. 9-én hozatott be a kötelező polgári házasság, kifejezetten mint kulturharczias törvény, m é g pedig mint ezt F a l k kultuszminiszter szóról-szóra m o n d t a — „a többi kulturharczi törvények megerő-sítésére, kibővítésére és szigorítására." S e törvények a
még n a g y o b b fokú megerősítés, kibővítés és szigoritás szempontjából kiterjesztettek az egész birodalomra. A k u l t u r h a r c z katonái ezzel a katholikus népet a k a r t á k elszakítani a p a p s á g t ó l s az egyháztól. De mind h i á b a ! A k a t h o l i k u s nép nem engedte m a g á t elszakittatni és végre is Bismarck volt kénytelen megválni F a l k j á t ó l s lemondani k u l t u r h a r c z törvényeiről, s a kötelező p o l g á r i házasság kevesebbet á r t o t t a katholikus egyháznak, mint a protestáns állam-egyháznak.
P f a l z u n k b a n t e h á t a polgári házasság a franczia f ö n h a t ó s á g n a k , N é m e t o r s z á g b a n pedig az áldatlan porosz k u l t u r h a r c z n a k maradványa, s m á r csak ez indokokból sem szabad belekerülnie az u j polgári törvénykönyvbe, melynek szükségkép németnek és államfentartónak kell lennie.
T a g a d h a t a t l a n , h o g y az államnak s egyáltalán a polgári társadalomnak igen fontos érdekei f ü g g n e k a házassági viszonyok rendezettségétől. De éppen a rend érdekében veszélyes, ha a házasságot egyoldalulag csakis polgári szerződésnek t e k i n t j ü k . Már a pogány római jogszerint a házasság ndivini et humani juris communi-cation v. i. az isteni és emberi jognak közössége. A Napoleon-féle polgári házasság pedig épp ez isteni jelleget törli el s a házasságnak csakis alárendelt jelentőségű oldalát ismeri el. Ez nem rend, hanem rendetlenség, zavar.
S valóban, a polgári házasság elve, a gondolkodás szigorú törvényei szerint, a házasság teljes megsemmisüléséhez vezet, előttünk áll Bébelné asszonyság ki Bébel szerint,
„az emberiség k u l t u r f e l a d a t á n a k szenteli életét," ruegvau a szocziál demokraczia „szabad szerelme."
A kereszténység alapelvei szerint a házasság nem valami pusztán testies dolog, hanem isteni és vallásos intézmény. Megvan természetesen polgári vonatkozása is, s ez L u t h e r r e l szólva, „a r u h á z a t és élelem, ház és udvar," — s a katholikus egyház nem annyira
egyol-dalu, hogy e hasonlókép fontos vonatkozást oly makacsan tagadja, mint ezt az ellenfelek a fontosabb vallási vonat-kozzással teszik. A házasságnak „külső, testies dolgait"
„a ruházatot és élelmet, a házat és udvart" teljesen átengedi az egyház a polgári hatóságnak, de másrészről kötelessége azt követelni, hogy a mi a házasságban benső és lényeges, a kölcsönös megegyezés és akaratnyilvánítás szentségi jellege elismertessék, s hogy a házasságnak e magasabb, szellem-erkölcsi vonatkozása kizárólag az Egy-házra bizassék.
E czélt tartja szem előtt a bajor püspökök felirata, s a németországi katholikus jogász-egyesület nyilatko-zata, s a czentrum is hasonló czélt akar elérni az u j polgári törvénykönyv jelen megvitatásánál. Vajjha si-kerülne elérni, hogy a természetjoggal, az emberiség magasabb hagyományaival, az isteni joggal s a keresz-ténység hitczikkelyeivel ellentétben álló következőleg az álliberalizmus forradalmi alapelveivel összhangzó polgári házasság a német birodalomban általános és állandó
kény-szerintézkedéssé ne váljon.