! A vallás- és közoktatásügyi ministerium kultusz-programmja a legközelebbi időre.*)
[Wlassich Gyula minister beszéde a képviselőház febr. 5-iki ülésében.]
Az igen t. előadó ur kiemelte, hogy programmomat kifejtettem már akkor, amidőn először volt szerencsém a képviselőházban tárczámat képviselni és azért itt most, a vita elején nem is szándékozom programmszerü fejtegeté-sekbe bocsátkozni, de talán mégis helyesen járok el, ha nem a vita végén szólalok fel (Általános élénk helyeslés), hanem bizonyos kérdésekre nézve előzetesen tájékoztatom a t. képviselőházat. (Helyeslés. Halljuk ! Halljuk !) Tájékoz-tatom pedig azért, mert esetleg felesleges vitának elejét
; veszik azok a kijelentéseim, amelyek inkább bizonyos tényekre vonatkoznak és egyúttal anyagot is talál a mélyen t. képviselőház arra, hogy megbirálja, vájjon helyesen fog-juk-e fel ezen kérdéseket, vagy nem. (Helyeslés. Halljuk ! Halljuk !)
Tárczám kettős természeténél fogva ez alkalommal nem akarok szólani a tanügyi politikáról ; erre fenntartom jogomat arra az időre, hogy ha m a j d hallom az észrevéte-leket — minthogy programmot már ugy is adtam — azok-hoz fűzöm megjegyzéseimet és további terveimre vonatkozó felvilágosításaimat is.
Azonban a szorosan vett kultusz-politika keretében elő-fordul három nagyfontosságú kérdés, amelylyel a t.
képvi-S1) Matth. X I . 30.
*) Egyházunkra a közel jövőben ismét nagy megaláztatások várnak. Ezt m u t a t j a a vallás- és közoktatásügyi ministernek az az emlékezetes beszéde, mely három részből áll. Az első rész szól a kath. papság kongrua-rendezéséről ; a második a kath.
autonómiáról; a harmadik a prot. (és most már természetesen a hozzájuk „bevett" zsidó) — „egyházak" nagyban való állami dotácziójáról. Mind a három rész — veszélyeket rejt a méhében a kath. egyházra nézve. A kongrua , állami rendezése" az egyház minden földi javának állami elkezdésére, saecularisatióra vezethet ; a protestáns és egyéb „bevett" felekezeteknek állami dotácziójára, végre pedig éppenséggel az állam üres erszényeire legkényelme-sebb eljárásnak tűnhetik fel a kath. egyház javainak elkobzása és szétosztása. Hova vezethet az egyház kormányzó lelke, a hierarkia ellen való folytonos áskálódás és tusakodás, Bizancz története m u t a t j a : az egyház szolgaságára, az egyházi szellem kiölésére, a keresztény vallás megbénitására, mint a nemzeti államegyházas népek megdermedt keresztény élete mutatja. Çzért oly jelentős és messzevágó ez a ministeri beszéd. Ezért közöljük szórói-szóra. A király, ugy látszik ebből a beszédből is, a magyar államot elkereszténytelenitő absolut szabadelvüség jármüvére szált át a kath. egyház hajójából. A kcnzekvencziák kérlelhetle-nül következnek.
12 *
selőház bizonyára foglalkozni fog. Az egyik a katholikus kongrua kérdése, a másik a katholikus autonómia kérdése és a harmadik a bevett egyházak dotácziójának kérdése és erre a kérdésre nézve azonnal és határozottan kivánok nyi-latkozni (Élénk helyeslés.) és határozottan akarom a kor-mánynak álláspontját jelezni. (Élénk helyeslés. Halljuk!
Halljuk !)
Eló'ször szólok tehát a kongruáról, azután a katholikus autonómiáról és végre a többi bevett egyházak dotációjának kérdéséről. (Halljuk ! Halljuk !)
T. képviselőház ! Nincs senki közöttünk, aki nem tudná azt, hogy a katholikus és a görög katholikus lelkészek egy része kétségtelenül olyan mostoha helyzetben van, hogy ezen segiteni szükséges. Alig van valaki, aki ne tudná, hogy itt egy százados mulasztást kell helyrehozni, mert hisz a század elején 300 frtban állapíttatott meg a kongrua és ennek következtében már az előző kormányok megtették azokat az intézkedéseket, amelyek ennek a kérdésnek a megoldásához szükségesek.
Az első, amit a kongrua-bizottság javasolt, az, hogy mindenekelőtt feltétlenül az összeírást kell teljesíteni és pedig két irányban, t. i. a nagyobb javadalmasok, tehát a katholikus és görög-katholikus érsekségek, püspökségek, társas- és székes káptalanok, apátságok és prépostságok javadalmának összeírását, azután pedig a lelkészkedő papság jövedelmének összeírását szintén teljesíteni kell, ugy
azon-ban, hogy ez parallel történjék. Ezt az összeírást én elfo-gadom és ez összeírás alapján fogom megkezdeni a kongrua rendezését, amely kétségtelenül igen beható és körültekintő munkásságot igényel.
Nézzük t. képviselőház, mi lesz ennek az összeírásnak a czélja? Sokkal kisebb és jelentéktelenebb dologhoz sem foghatunk kellő statisztika nélkül, de egyenesen azt mon-dom, hogy a czélt el nem lehet érni, hogy ha ez a két parallel összeírás meg nem történik. Én három czélt tűzök ez elé : az egyik az, hogy a kongrua, azaz a lelkészi illetmény kiegészítésére szolgál alapul, a má-sodik az. hogy támpontul szolgáljanak az 1887-iki királyi rezoluczióban foglalt következő kérdésekre : a kegyuraságra, a párbérre, a stóladijakra és a gör. kath. lelkészségek ren-dezésére; harmadik czélom pedig az, hogy az igy teljesített összeírás alapján a lelkészi jövedelmek behajtása
határozot-tan biztosittassék. Már most ezt a hármas czélt magam elé tűzve ugy kell egész rendeletemet alkotnom, hogy ennek
a hármas czélnak megfelelőleg irja elő azokat a rovatokat, amelyeket a bevallóknak kitölteniök kell.
Kérdezheti a t. ház, vájjon minő rendszert és alap-elvet fogok az összeírásnál elfogadni ? Azonnal bejelentem a t. háznak, hogy én az önbevallás alapján akarom ezt az összeírást eszközöltetni. Tudom, t. ház, vannak sokan, kik ezt a rendszert ellenzik és pedig leginkább abból az okból, mert nálunk a mult században és e század elején is az u. n. nyomozó összeirási eljárás volt folyamatban. Én azowban az önbevallás rendszere mellett határoztam el magamat, különösen azért, mivel azóta lényegesen megvál-toztak a viszonyok, mert telekkönyv, kataszter és fejlett adórendszerünk van, majd minden adatot hiteles okmány-nyal lehet bebizonyitani s igy én feleslegesnek tartom a
régi nyomozó eljárásra fektetni súlyt, amelynek egyébiránt megvannak a maga hátrányai.
Ez a rendszer jónak bizonyult Ausztriában is. habár előre kijelentem, hogy a rendelet és szisztéma, melyet köve-tünk az eljárásnál, nem az ausztriainak utánzata, hanem az a hazai, közjogi és egyházjogi viszonyokkal a legszorosab-ban leszámol, (Élénk helyeslés.) de mégis azt gondoltam, hogy mivel ott már eredményt látunk, tanácsos azt tekin-tetbe venni, mert én mindig jobban szeretek a gyakorlati politikában ab esse ad posse, mint a posse ad esse argu-mentálni. De a nyomozási rendszert azért sem fogadhattam el, mert először tetemes költségbe kerül és nem tettek volna akkor sem egyebet, mint a hiteles okiratokat kérték volna elő. Ezen önbevallási rendszer is tulajdonképen semmi egyéb, mint a hiteles okmányok alapján való kitöltése a rovatok-nak. Továbbá a községről-községre való járás mindenesetre nagy megterheltetésével is j á r t volna sok szegény parochiá-nak is. Azonfelül előttem még az is lebegett -— s azt hi-szem, ezt helyeselni méltóztatik, — hogy ha ezek a ko-missziók igy jártak volna községről-községre nyomozni, a mennyiben itt-ott félre van vezetve a közhangulat, bizonyos irányban esetleg ellenállásra is találtak volna, különféle ürügyek és meg nem engedett fegyverekkel harczolva. (He-lyeslés.)
Én tehát, t. ház, alapelvül az önbevallást fogad-tam el.
Szükséges, hogy tájékoztassam a t. házat az össze-irási eljárásról is. (Halljuk!)
Az összeirási eljárást ő felsége, mint legfőbb kegyúr rendelvén el, az három minisztériumnak: a vallás- és köz-oktatásügyi, a bel- és pénzügyminisztériumnak együttműkö-désével fog történni, oly formán t. ház, hogy az egyház-j megyei hatóság fog intézkedni az összeírás iránt. Az össze-' irást azután az esperesek ellenőrzésének igénybevételével
teljesíteni fogják maguk az illető plébánosok, annyiban, amennyiben az önbevallás szerint a szükséges rovatokat ki fogják tölteni. Azután az egyházi főhatóságok fogják vizs-gálni ezeket a bevallásokat alakilag és ha alakilag meg-vizsgálták, minden törvényhatóságnak területén alakittatik egy felülvizsgáló bizottság, mely meg fogja vizsgálni, vájjon helyesen történt-e a bevallás, igen, vagy nem. Ennek a felülvizsgáló-bizottságnak elnöke lesz a törvényhatóság első tisztviselője, egyházi tagjai lesznek az egyházmegyei főha-tóság három kiküldöttje, világi tagjai a pénzügyigazgató, tiszti ügyész, az illető járás főszolgabírója, a törvényható-ság egyik jegyzője, mint előadó és a jegyzőkönyvvezető.
Megkezdi ezen bizottság működését, mihelyt valamely ily egyházmegyei főhatóság részéről az összeírásokat meg-kapja. (Egy hang balfelől: Minő hatáskörrel?) A felülvizs-gáló bizottság tárgyalására — ezt közbevető megjegyzésre kell kijelentenem — az érdekelt lelkész is meghívandó és igy fel lehet világosítani közvetlen tárgyalással az egész helyzetet. Azután lesz intézkedés — nagyon is a részletekbe nem akar bele menni — arról, hogy aki pl. szándékosan nem helyesen teszi a bevallást, az a kongruailletmény kiegészítésére vonatkozó igényeit elveszti ; ismétlem, ha szándékosan helytelen bevallást tesz és nem, hogy ha vélet-lenül vagy tévedésből történik a helytelen bevallás. (Helyeslés.)
Azután egy központi kongruabizottság szerveztetik, a
RELIGIO 95
mely az összeírásokat felülvizsgálja. És itt nem állapithat- : tam meg, ugy mint a kongrua-bizottság akarta, hogy ezzel be legyen fejezve az összeirási munkálat. Abba, hogy őfel-ségének legfőbb kegyúri joga és ebből folyó hatalmi köre abszolúte kívül maradjon ezen összeirási eljárásnál, nem egyezhettem bele és ennek folytán a kultuszminisztérium-nak is bizonyos revizionális jogkört fenntartani szükséges-nek tartottam. (Helyeslés jobbfelől.)
Ezek az elvek, melyeket előadni szerencsém volt a kongrua rendezése érdekében szükséges összeírásra vonat-kozólag, ő felsége által már jóváhagyattak, ezek az elvek és az alapelveket tartalmazó elaboratumot közöltem a püs-pöki karral is, mely azokat tárgyalás alá vette.
A püspöki kar lényeges változtatásokat nem proponált, ami részletes változtatásokat pedig proponált, azoknak nagy részét a részletes utasításokban fogom felhasználni.
Jelenthetem, t. ház azt is, hogy én már a napokban közzé teszem a két alaprendeletet, amely a nagyobb egy-házi javadalmasok és a lelkészkedő papság jövedelmeinek összeírására vonatkozik. Mindakettőt egyidejűleg. (Helyes-lés.) Ezeket követni fogja egy-egy részletes utasítás minda-kettó're nézve, melyek a legkimeritőbb mintákkal fognak elláttatni, sőt fogok gondoskodni arról, hogy a minták már előzetesen ki legyenek töltve, mert tapasztaltam más téren is, hogy ha üres mintákat küldünk el, nem érünk el oly eredményt, mintha jól elkészitett és kitöltött mintát bocsá-tunk rendelkezésre.
Hogy ez eddig meg nem történt, erre vonatkozólag azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a részletes utasítás ki-dolgozása előtt nem akartam az alaprendeleteket kiadni, mert aki ily dolgokkal foglalkozott, nagyon jól tudja, hogy ily részletes utasítás kidolgozásánál derül csak ki az, hogy esetleg bizonyos tekintetben hézag mutatkozik és azon se-gíteni kell; de különben is több minisztériumnak ügyköre érintetvén, a véleményezés stb. bizonyos hosszabb időt vesz igénybe. Mindazonáltal, mint emlitém, abban a helyzetben vagyok, hogy a lehető legrövidebb idő alatt ki fogom ad-hatni a rendeletet. (Helyeslés és tetszés.)
Én azt gondolom, t. ház, hogy kétségeskedni minden nagyobb akczió meginditásánál lehet és nem kis számúak ilyenkor redszerint a kétségeskedők és lehet is minden ily nagy eljárás ellen akadályokat gördíteni, de én azt hiszem, hogy az összeírás sikerülni fog, mert a czél, melyért ez történik, lelkesíteni is fogja az illetőket arra, hogy ezen összeírás a lehető legjobb eredményre vezessen.
Azonban, ha csak annyit mondanék a t. háznak, nem lehetne megelégedve. Arról is kívánom tájékoztatni, hogy az összeírás után mit akarunk keresztülvinni? Először a jövedelmi minimum ujabb megállapítását. Természetes
do-log, hisz ez főczélja az összeírásnak.
Már előbb mondottam, hogy egyik főczél a kongrua-illetmény kiegészítése. A másik az igényelt szükséglet fede-zésére vonatkozó összeg előteremtése. Bocsánatot kell kér-nem a t. háztól, hogy arra nézve, hogy ez miként történik, most nem nyilatkozhatom, mert ez későbbi tárgyalások fel-adata. De talán méltóztatnak ezt ismerni azok, akik érdek-lődtek ez iránt, mert hiszen csaknem köztudomásúak bizo-nyos tervek.
Az egyik a Schlauch féle terv, a másik a Császka-,
a harmadik a Samassa-féle terv és más tervek is. Erre nézve, most felelősségteljes állásomban nem nyilatkozom de korai is volna nyilatkoznom, mert hisz az összeirási mun-kálat után kell ebben a kérdésben állást foglalnom. Azután következik a legfontosabb és amit mindennap tapasztalhatunk és a t. képviselő urak is kiknek ilyen dolgokban közremű-ködni kell, jól tudják, hogy már igazán égetővé válott a kegyuraság, a párbér. a stóladijak rendezése. És ennek az összeírásnak olyannak kell lennie, hogy ez e területeken ugy a jog alapját, mint az egésznek ténybeli alapját is kimutassa (Ugy van!) és enélkül én nem merem ajánlani senkinek sem. hogy pl. a kegyuraság kérdésének rendezé-sébe fogjon, ameddig nem látja maga előtt azt a sok és különböző viszonyt, mert mondhatom, hogy a lehető legkü-lönbözőbb viszonyok vannak, amelyek nincsenek szabályozva és esetről-esetre egyes rezoluciókkal vannak a legkényesebb kegyúri kérdések eldöntve. Én megvallom magam, t. kép-viselőház, a legnagyobb nehézségekkel kell döntenem külö-nösen, ha községi kegyuraságról van szó.
Hát azt hiszem, t. képviselőház, hogy nem is a rész-letekbe egészen belemenve, de a főbb vonásokban tájékoz-tattam a képviselőházat arról, hogy a kongrua rendezésének kérdésénél az összeirási müvelet és az összeirási eljárás milyen alapelvek szerint történik ; minő összeirási eljárást óhajtok követni és az összeirási eljárás befejeztével milyen czélt akarunk elérni ezen az alapon.
(Folytatjuk.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁS.
Budapest, febr. 7-én. Fokozatos és teljes államo-sítás! —
Mi, katholikusok, igazán jámbor lényei vagyunk en-nek a furfangos világnak. Ha valaki a szabadelvű tábor-ban, a hol pedig tudjuk, hogy a keresztény vallástói való apostasia uralkodik s a keresztény kinyilatkoztatás termé-szettfölötti isteni lényiségének még csak lehetősége is tagadtatik, ha valaki mondom, a szabadelvű táborban szép
melodramatikus hangon elénekli, h o g y : béke legyen;
csak fokozatos államosítás, fokozatos elszabadulás a ker.
vallástól van tervbe véve, nem föltétlen, nem teljes és bevégzett: mi, jámbor lelkű katholikusok rögtön meg-nyugtatva érezzük magunkat, sőt meg is dicsérjük a fo-kozatos elkereszténytelenedés emberét, mint tapintatos, mérsékelt ügyes embert, a ki megnyugtatni képes.
Valóságos epigon korszak következett Magyarország-ban a hajdan politikailag és társadalmilag oly hatalmas kath. egyházra. Szabadelvű jövő-menő divatférfiak befo-lyásolják az ország keresztény jellegét és jövőjét s döntenek a kath. egyház 800 éves jogállása fölött, — s nincs ember, a ki a keresztény vallás megaláztatását s a kath. egyház biz-tos állásának felforgatását megakadályozni tudná vagy bírná. Az egyetlen ember, a ki ebben az országban erre nézve hatalommal bir, a király, a szabadelvüség hajóján fogadja az örökkévalóság felé ott utazó szabadelvű kö-zönség hozannáját.
S azt hiszitek, hogy ez a nyomorúságos állapot, a katholikus egyház e tehetetlenségének az állapota leg-újabb keletű, csak imént keletkezett hazánkban ?
Csalód-tok ! Ez már réges-régi marazmus az egyházon hazánk-ban. Mikor kihalltak az egyházból a Pázmány-féle, nagyságuk által igazi önálló fejedelmi fensőbbségre és alkotásokra, fejedelmi elhatározásokra. Es termett apostoli férfiak s a „sacratissima majestas," szó — mindent el-n y e l t : akkor, már akkor kezdődött a kath. egyház epigon-korszaka, a kath. egyház megaláztatása Magyar-országban. S azóta sok idő folyt le az enyészet méhébe, sok viz folyt le a Dunán, sok nemzedék következett egymásután ; de igazi nagy nemzedék nem született mely a katb. egyházat, Isten dicső és szent aráját, a legkülönfélébb, néha igen furcsa emberek által képviselt állami hatalom és kormányzás aranyos rabszolgaságából ki tudta volna szabadítani. Mert azaranyláncz mindig tetszett, most, bogy az Istentől elrugaszkodott szabadelvüség rozsdás durva vaslánczokkal akar magához lebilincselni minden Istentől adott keresztény szabadságot: a szabad-elvüség számit — és nem siker nélkül — a megszokott katholikus szolgaságra s nincs ember, a ki talpra tudná állítani Magyarország 10 millió katholikus polgárát, hogy ránczbaszedjék az istentelen liberalizmust, mint ránczba szedte a német centrum Bismarck pápista-ölő
„kulturharczát."
Az elmék kimondhatatlanul nagy, mondhatni végze-tes elgyengülésére mutat ily körülmények között az, h o a v — megnyugtatást lehet kelteni katholikus körökben az által, ha azt mondja valaki: Ne féljetek jámboroki nem szakad rátok az istentelenség uralma egy perez a l a t t ! Mi csak fokozatosan, lassan, erőnkböz képest csináljuk a z t ! . . . E mberek, kortársak, egyháziak és világiak ! Eről-tessétek meg egy kissé eszeteket, s tekintsétek meg a dolog — véget ! Vájjon mi a fokozatos szabadelvüségnek, a fokozatos államosításnak a czélja? Talán mindeneknek térdreborulása Jézus előtt ? Dehogy ! A teljes és végleges elszabadulás a kereszténységtől, a teljes államosítása mindennek, még annak is, hogy szabad e, lehet-e az igaz Istent Magyarországban szabadon és békében imádni, — a mint ez minden pogány, vagyis emberi önkényre ala-pított államban okvetetlenül bekövetkezik.
„Principiis obsta ; sero medicina paratur, cum mala per longas invaluere moras." Elveiben és kezdetén kell elfojtani a r o m l á s t ; mert ha annak elveit az elmék fölött uralkodni engedjük s fokozatos munkájában meggondo-latlan megnyugvásunkkal, sőt talán még istentelen tá-mogatásunkkal is elősegítjük : magunkra vessünk, ha végre ránk szakad a teljes felfordulás végleges rombo-lása. Példából még világosabb lesz a dolog! Milyen
»megnyugtató"volt pl. annak idején, midőn Irányi Dániel ab-solut vallasszabadsagi elvével, vagyis a magyar államelvi elke-reszténytelenitésével szemben Trefort mindenkor sikeresen használta azt az ügyes frázist, hogy hiszen a fokozatos vallásszabadság utján vagyunk, senkit vallásáért Magyar-orszagban nem bántanak, nem zaklatnak. Szóval Trefort fokozatos szabadelvüsége megnyugtató vol;, és senki sem gondolt arra, hogy Csáky-t majd a konzekvenczia r á f o g j a vinni a teljes szabadelvüségre, az absolut vallásszabad-ságra. a mely Magyarországot immár elvben tényleg meg-fosztotta dicsőségétől és reményétől, megmeg-fosztotta keresz-tény jellegétől. Senki komolyan nem gondolt arra, hogy
a fokozatos elkereszténytelenedésnek teljes elkeresztény-telenedés lesz a vége, hogyha ú t j á t nem álljuk.
Ú t j á t állni egy ország elkereszténytelenedésének pedit;
csakis egy eszközzel lehet : az ifjúság keresztény kath.
nevelésével. Ugyan ki gondolt a hatalmasok közöl komo-lyan arra, hogy ha katholikus intelligencziát akarunk : akkor annak katholikus tudomány-egyetemet kell bizto-sítanunk, szereznünk, a l a p i t a n u n k ? Ha elszántan gondolt volna erre a király vagy az episcopatus: tudomány-egye-temünk már volna, s nem vinné el a hitehagyott névleges katholikusok, a protestánsok és zsidók szabadelvű érdek-szövetsége ifjuságunk virágát az egyház ellenségeinek, a pokolnak hadseregébe szolgálatra.
Epigon-korszakot élünk. Alkuszunk és megnyug-szunk igen üres frázisokban. Nagyot nem bírunk alkotni.
Az Isten és a keresztény vallás ellenségei teljes bizton-ságban épitik „fokozatosan" bábeli tornyukat. Pog-e tenni Isten csodát a magyar szabadelvüség, táborában a fokozotosság és véglegesség elvének gyászos intézői között, megzavarva bábeli nyelvzavarral összetartásukat, nem t u d h a t n i ; mert bizony-bizony gyenge az imádság.
A fokozatos államosítás egyébiránt legújabban igen tetszetős czim alá vonult árulni portékáját. Ki-mondták, hogy revideálni kell a népoktatásügyi törvényt.
A népoktatás revíziója tehát a bűvös szó. Érdekes és tanulságos, a mint ezt a revisiót a félhivatalos „Nemzet,1' annak szándéklataival, elveivel s részleteivel együtt kifejti.
A félhivatalos közlemény mindenekelőtt konstatálja, hogy a törvény egész revíziójára még nem alkalmas az i d ő ; a nézetek még nem eléggé tisztultak; az állam pénzügyi helyzete még nem elég erős a teljes revízióval járó kiadások fedezésére, tehát egyelőre csak részleges revízióról lehet szó. A czikk különben a revízió főbb elveiül a következőket állítja f e l : 1. Elengedhetlenül meg kell követelni a nem allami iskolafentartóktól, hogy kellő biztosítékot nyújtsanak az állami érdekek meg-óvására. Ebből a czélból az államnak teljes megnyugvást kell szereznie a felől, hogy a különböző jellegű iskolák-ban működni hivatott tanítók képesítése az állam érde keinek minden tekintetben megfelelő. A mint tehát a középiskolai törvény a középiskolákra kizárólag az állami képesítést teszi kötelezővé, éppen ugy kimondandó lenne a népoktatási törvény revíziójánál első sorban az, hogy bármely jellegű népoktatási tanintézetben csak oly tanitó alkalmazható, a ki a tanképesitést az e végből kiküldendő állami vizsgáló bíróságoktól nyerte. De ez még nem elég.
2. Biztosítani kell azt, hogy az államilag képesített tanitó, bármily jellegű iskolánál nyer is alkalmazást, folyton híven és lelkiismeretesen gondozza az ifjúság hazafias nevelését, (ki ne óhajtaná ezt ?) E tekintetben elkövetett vétségek megtorlása kizárólag az állam joga. Ez el van már ismerve az 1893. évi XXVI. t.-czikkben az államilag segélye-zett felekezeti iskoláknál működő tanítók irányában, kik ellen, ha államellenes irány követésével vannak vádolva, a
2. Biztosítani kell azt, hogy az államilag képesített tanitó, bármily jellegű iskolánál nyer is alkalmazást, folyton híven és lelkiismeretesen gondozza az ifjúság hazafias nevelését, (ki ne óhajtaná ezt ?) E tekintetben elkövetett vétségek megtorlása kizárólag az állam joga. Ez el van már ismerve az 1893. évi XXVI. t.-czikkben az államilag segélye-zett felekezeti iskoláknál működő tanítók irányában, kik ellen, ha államellenes irány követésével vannak vádolva, a