Budapest, febr. 21. A bulgáriai államcsíny egy kis- ' deci lelke ellen. —
Erről a gyászos eseményről, melyben egy apa me- ! rényletet követett el gyermekének lelke ellen. Bécsből a következő megrendítő részletekről kapott tudósítást az
„Osservatore Romano," mely nem szokott meséket tények gyanánt elfogadni és hirdetni :
Közlöm önökkel ama kinos részleteket, melyek a szerencsétlen Mária Lujza fejedelemné elutazását meg-előzték, s melyek által ez a szánalomra méltó anya erő-szakosan szakittatott el hőn szeretett fiától.
I A fejedelemné sehogysem akart megválni kedves elsőszülöttjétől. Forró könnyei folyvást patakokban öm-löttek s lázas izgatottságban szüntelenül csókolta a kis herczeget. Nem akart mellőle sehogyse tágítani és akár-hogy kélte a férje, akár-hogy távozzék, ő mintegy megköve-sülve maradt helyén és nem tudott mozdulni.
Végre Ferdinánd udvari tisztjei és szolgái igyekeztek i a gyermeket az anya kezei közöl erőszakkal kiszabadítani.
Sokáig tartott ez a kegyetlen harcz ; végre a szerencsét- j len urnő elájultan földre rogyott. A dolgot akkor abba | hagyták.
A synodus elnöke és Gergely metropolita meghívást kaptak, hogy kísérletet tegyenek a vigasztalhatatlan anya megvigasztalására. Azzal igyekeztek őt félrevezetni, hogy hiszen nem keresztelésről, hanem csak puszta formalitás-ról, csak pótlásról lesz szó, hogy a bérmálás szentségét feladják a kis herczegnek. Annyira mentek
hitegetésük-ben, hogy a fejedelemnének kijelentették, miszerint a kis herczeget katholikus papok fogják nevelhetni
A fejedelemné eme hazug ígéretek által nem hagyta magát rábeszéltetni, és nyíltan kimondotta, hogy nem fél semmiféle se alattomos, se erőszakos eljárástól.
Mikor aztán a fejedelem emberei végre erőszakkal elvették tőle a gyermeket, velőtrázó sikoltásba tört ki és két órán át tovább tartó magánkivüli állapotba esett.
F é r j e Bulgária határáig kisérte őt könnyes szemek-kel kérve és könyörögve, hogy bocsássa meg neki ezt a lépését, melyet politikai okokból tett. A fejedelemné szi-lárd maradt s a kibékülés nem történt meg.
Mária Lujza kijelentette, hogy nem fog többé visz-szatérni Bulgáriába. Családja is, különösen édes atya, a parmai herczeg, kimondták, hogy ezentúl semmi közük a hitehagyott fejedelemhez."
A „handlé" politikának ilyen keserves következmé-nyei vannak. Még keserüebbek is fognak következni,
Nem szeretnék Kóburg-Koháry Ferdinándnak és kath. hittanitójának bőrében lenni ! ? ?
Ungvár, febr. 9. A Julián- és Gergely-féle naptár. — Az itteni „Kárpáti Lapok"-ban a következő magas közérdekű irányczikkely látott napvilágot.
E napokban újra felszínre került a kétféle naptár kérdése. " *
Ezen ügy a hetvenes években nagy hullámot vert.
Ellene is, mellete is a legtágabb agitáczió folyt. Mert a két naptár fenntartása érdekében vezetett heves galom élén nagytekintélyű egyének állottak. Es a moz-galom oly nagy mederben hullámzott, hogy Máramaros megye minden görög szertartású katholikus orosz ajkú hitközsége kérvényezett a püspök ő méltóságánál, hogy oda hasson hathatós közbenjárásával, hogy a Mára-marosmegyei orosz ajkú gör. szert, katholikusok a Julián-féle naptár mellett m a r a d j a n a k ; habár mindenki tudta, hogy nagyemlékű akkori püspökünk Pankovics István a kétféle naptár egyesítése mellett volt; és mind-amellett a mozgalom heve oly nagy volt az egyesítést ellenzők részéről, hogy az akkori 44 alesperesi kerület hívei közöl, alig 10 — 12 alesperesi kerület volt az egye-sítés mellett; a többi egyházkerületek pedig fenn óhaj-tották tartani a Julián-féle naptári számítást, mely 12 nappal késik, a Gergely-féle naptár napszámitásától.
Az ügy nem dőlt el. A főpásztor hirtelen halála levette a napirendről a tárgyat is, melynek ő volt a lelke.
Már megakarta indítani azon aktiót, melynek si-kerülése, az egyesült gör. sz. kath. egyházakban kikü-szöbölte volna a használatból a Julián-féle naptárt.
Megakarta indítani ugyanis azon mozgalmat, hogy az egyesült püspökök, ugy a saját, mint híveik szemé-lyében összesen adjanak be egy kérvényt ő Szentségéhez, hogy rendelje el — mint történt a Gergely-féle naptár-számítás behozatala alkalmával, — hogy az ujabb nap-tárt elfogadott helyeken egy alkalmas időben a külön-bözetet előidéző 12 napot hagyják ki a számitásból ; például a Julián-féle naptár szerint, mikor október l - j é t kellene írni, írják 13 át, és a többi aztán megyen minden sorban.
RELIGIO. 131 Nagyon természetes, bogy azért a kétféle naptár
részletesen megmaradt volna. A görög egyház napi szentjei a helyökön megmaradtak volna, csak éppen a nagyobb ünnepek — ebből sem mind — estek volna együvé, és a napok számításai.
A húsvéti betü. A vasárnapi szám. A nap- és hold-köri szám mind maradtak volna a magok helyén és számításukban, és szertartásos könyveink szintén a saját beosztásuk szerint.
Igy kontemplálta azt nagynevű b. e. akkori püs-pökünk.
Ez lett volna — hogy ugy mondjuk — a naptár egyesítésének technikai keresztülvitele. Hogy beleegyezett volna-e ő Szentsége ennek keresztülvitelébe, azt minden-esetre nem tudhatjuk, mert az ügy nem haladt elő ily kifejlett állapotra.
Egyébként különös fontos okul hozattak fel olyan körülmények, melyek mindenesetre zavarólag folytak volna be az ügyre pár évig, pl. a köznépnél sokan vannak, kik -— az úgynevezett Damaszczenus keze által — a kezökön kiszámítják, mely ünnepek mily napra esnek. De ezt csak muló okul lehetett felhozni.
Erősebb ok volt a másik, t. i. ott, hol vegyesen nagyobb tömegben laknak egyesültek és nem egyesültek.
I t t már nagy feltűnést keltett volna az addig egyszertar-tásuak ünnepeinek különtartása.
Itt felhozták, hogy ő Szentsége, ugy t a r t j a a görög szert, katholikusokat, mint egy hidat, melyen a keleti egyház bevonul a nyugati egyház kebelébe, hogy legyen egy akol és egy pásztor.
Es az egyesültekre is felhozták : nem fog-e a nép megrendülni hitében, ha látja, hogy eddigi ünneplése megváltozott, és nem fog-e a naptáregyesités helyett a hitbeli egyesüléstől is eltávozni."
Tehát mind a két árnyalat nyomós okokkal har-czolt, és ha a naptár változtatása csak kicsinyes dolog-nak vétetett volna, a régibb időben mindenesetre az unió, alkalmával, ha üdvösnek látták volna, és semmi veszély-lyel nem járónak, minden bizonnyal azon is változtattak volna. Tehát a naptár változtatását ő Szentségére kell
bíznunk.*) 0 a legalkaltnasab időt fogja kiválasztani.
Ha pedig — a mit a jó Isten mi előbb adjon — a keleti egyház elfogadná a Gergely-féle naptárt a Julián-féle helyébe technikailag, abból nem az követ-kezik, hogy az egyesült egyház akkor valami odiozus, vagy ironikus, vagy furcsa helyzetbe kerül, hanem az, hogy a jó Istentől rendelt világbivatásának egy részét már megtette, és még csak a hitegységi hivatását keli betölteni. Tehát ezen idő bekövetkezésétől nem félnünk vagy tartanunk kell, de imádkoznunk és munkálnunk, hogy az minél előbb bekövetkezzék.
Igaz, hogy a jelen korban, midőn egyházunk hivei a nagy világban mozognak és ottan számot tesznek, sokszor előfordul azon körülmény, különösen a hivatal-nokok és a munkások között, hogy vagy munkálkodniok kell az ünnepnapon vagy ha nem munkálkodnak, a
mun-kából elbocsáttatnak, és igy anyagi kárt kell vallásukéi^
szenvedniök ; de ezen esetek oly szórványosak, hogy alig jöhetnek számba.
Aztán meg ő Szentsége ezen években intézkedni is méltóztatott, hogy hol a két szertartás közöl az egyik többségben és a másikból csak szórványosan van, ott a kissebbség a többség felekezete szerint ajtatoskodhatik, minden lelki kár nélkül.
A hol pedig mind a két felekezetnek van temploma, ott a hivatalfőnök bizonyosan legalább a sz. mise szol-gálat idejére felmenti a kérvényező hivatatnokot, hogy vallási ajtatosságainak eleget tehessen.
Igaz, hogy kedves hazánkban sok olyan hely van, hol a naptár napjainak együttszámitása igen emelné az ajtatosság magasztosságát. És az ily helyekre különösen is üdvös volna a Gergely-féle naptári számítás.
Ugy szintén a tisztán görög szertartású katholikusok által lakott helyeken való ünneplés 12 nappal előbb, nem járna semmi lelki k á r r a l ; de ilyen nagyfontosságú ügye-ket nem szabad provincziális szempontok szerint elbírálni, sem pedig a szórványos megjegyzésekből ünnepeink tar-tásának idejére nézve irányt elfogadni.
Hogy a Gergely-féle naptár berendezése, technikája, mennyivel tökéletesebb a 12 nappal való előbbjáró Julián-féle naptárénál, azt én nem birálom el, mert sem csillag-vizsgáló, sem naptárcsináló nem vagyok. Sem azon hasz-not nem látom, mely létrejönne az egyházakra akkor, ha az eddigi Gergely-féle naptár szerint vezetett anyaköny-vek ezentúl — h a b á r. mint egyházi okmányok — a Julián-féle naptár szerint vezettetnének. Valóban szerettem volna, ha közöltetik hova kellett volna elkönyvelni a ki-hagyott 12 nap adatait? Mert még a naptárból ha egy-szer ki fogja valamikor az egyház hagyni azon 12 szent officiumát. ki lehet talán engesztelni őket más napokon, ha mindjárt félig-meddig is. De az egyszer kihagyott napi adatokat valóban nem tudom hova könyveinők el?
Ne feszegessük tehát ezen ügyet ily szempontokból, de várjuk be azt az időt, mikor egyesült görög szertar-tású püspökeink együttesen lépést tesznek ez ügyben, és szentegyházunk feje : 0 Szentsége a római pápa szentesíti eljárásukat.
Addig pedig, a különféle naptár mellett is, legyünk egyek az igaz keresztényi tényleges szeretetben Istenünk, szent egyházunk és kedves hazánk iránt.
Haluskay József, kricsfalvai g. sz. kath. lelkész.
*) De informálni kell őt a mi viszonyainkról és körül-ményeinkről.
KATH. E G Y E S Ü L E T I E L E T .
— A katholikus körök millénáris kongresszusa tárgyában szombaton, február 22-én előértekezlet lesz a Budapesti Katholikus Kör helyiségeiben. A kongresszusban való részvételre eddig 118 vidéki katholikus egyesület jelent-kezett.
— A Budapesti Katholikus Kör VII. rendes köz-gyűlését 1896. évi márczius hó 3-án kedden d. u. 5 órakor fogja megtartani a kör dísztermében (Koronaherczeg-utcza 17. sz. I. em.), melyre a kör tagjai tisztelettel meghívatnak.
Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó. 2. Évi jelentés. 3. Az
1895. évi zárszámadások. 4. A számvizsgálók jelentése.
5. Az 1896. évi költség-előirányzat. 6. A számvizsgálók kiküldése. 7. A választmány kiegészitése. 8. Indítványok.*)
Budapest, 1896. évi február 20-án.
Gróf Esterházy Miklós Móricz elnök.
IRODALOM.
A „Tanítsatok" kritikája.
„Arma, virumque cano . . ."
Vergilius.
Ez alatt a czim alatt az „E. E. K." a következő kemény kritikát közié, melynek kereszttüzét, ha az újszülött lap kiállja, erős és még sokra érdemesülendő férfiú válhatik belőle :
Az egri egyházmegye irodalmi élete valaha igen szép napokat látott. Yezérszerepe volt. A kolosszális csappanás oka nem csupán az emberekben, de a viszo-nyok sajátosságában is keresendő. De hagyjuk ezt a dolgot. Mikor valamely neves múltú törzs mohát hán-togatjuk, könnyen bukkanhatni darázsfészekre. Hol pedig a darázsfészek, ott a zúgás, ott a csipés. Haj, tempi passati, fölragyog-e még valaha az az édes melegség, világosság, mely benneteket aranyozott?
Az újesztendő egyházirodalmi munkásságának első fecskéjét Végh Kálmán által indított „Tanitsatok" czimü hitszónoklati és hitoktatási folyóiratának beköszöntő fü-zete képezi, az ékesszólás és hitoktatás „elméleti és gyakorlati tárgyalását" jelölve meg czilul.
Mindenki elismeri ily szerkesztmény szükségét az érdeklődők csekély száma ellenére is. Az eszme bátor harczosát üdvözöljük elvben, a jövőt illetőleg lehet, hogy ténykedese alapján is ? Miért ne ? Ügyes, szor-galmas ember, az erő bizonyos mértéke sem hiányzik nála. Sokat tehet még.
Ám, ez az első füzet nincs jó benyomással az em-berre. Laszámitva két értekezést s a budapesti hitoktatók méltányos panaszát, a többi szakasza csöppet sem ko-moly, ugy tetszik, miutha a maga mulatságára szerkesz-tette volna. Egyébként mellőzöm a részeket, csupán a főben járó czikket „Folyóiratunk czélja és munkater-vezetét" veszem bonczolókésem alá, mint a vállalat alapkeretét.
Ez a huszonegy lapon keresztül való ömlengés ha-tározottan tévesztett dolog s nem csak árt ügyének, de az amúgy sem kedvelt egriekre nézve alapos ürügy, hogy kinevessenek bennünket.
A beköszöntőnek mindössze pár magvas mondatból kellett volna állania, megjelölve éles logikával a kontúrt, azután tüstént a dolgra.
Végh azonban vég és határ nélkül önti a szót logi-kátlanul, ellenmondásokba keveredve, közben elmei és szivbeli diszíölvonulásokat rendez önmaga számára ; el-mondja az eszme megtestesitésének minden örömét, baját ;
*) Az alapszabályok 15. § - a értelmében a közgyűlésen tár-gyaltatni kivánt indítványokat legalább nyolcz nappal a köz-gyűlés előtt az igazgató választmányhoz Írásban keÜ benyújtani.
kicsinyit egyet-egyet magán, hogy aztán a vájt alapon háromszorosan magasítson ; leszól egyént, kasztot, intéz-ményt; szóval beszédének zöme fölösleg, szükségtelen, zavaró. Ezt nevezem kofa-stilusnak.
Biz c nyitok.
1. Logikátlanság:
A czimlapon iratának folyamát elsőnek, egyben tizenegyediknek nevezi; olyképp érvelve, hogy vállalata
„összeolvadt" Bognár Ádám megszakadt „Katholikus Hit-o k t a t á s i v a l . Tekintve, hHit-ogy BHit-ognár lapja jóval előbb kiadta lelkét, miképp lehet bizonyos nem létezőnek szer-vesen egybeforrnia egy születgető létezővel. Ez misztifi-káczió. Talán a mult vállalat szerkesztőjét megnyerte munkatársul, vallott elveinek további együtt munkálása alapján. Ez a valóság. Es Bognár Ádám a bemondott összefüződés után, miképp lehet mégis a nem létező „Kath.
Hitoktatás" „szerkesztőtulajdonosa" ?
A „Munkatervezet" valóságos tohuvabohu. Igazán
„össze-vissza" beszél (12. lap), mint maga mondja.
Ugy az ékesszólástan, mint a hitoktatás méitatá:ának ter-vében egyetlen határozott jegyet sem találtam, mely az elmélet és gyakorlat határkövét jelölné. Különben is el-méleti folyóirat keretében ily megkülönböztetéshez már
„in terminis" sok szó férne. Szétválasztó Ítéletein lehetet-len eligazodni. Mindez hagyján, de a fölölelehetet-lendő tárgyak oly rengetegét ecseteli, persze minden rendszer nélkül, hogy beleszédül a fejünk. Csak egy kis szemelvényt: a légzőszervek óvása, a sérvek kikerülése, a papnöveldei és más intézeti lelkivezetés; a hitoktatásnak az egyetemen való alkalmazása ; igen nagy gondot szándékozik f'ordi-tani az Alföld nagy mezővárosaira ; éber figyelmet a gyermekirodalomra ; az is fő szempont lesz, midőn a hit-tanár, mint nevelő vagy tanulmányi fölügyelő szerepel valamely családban ; mert „Oh, hiszen hazánk virágos kertjének a legszebb kaméliáit, és rózsáit (tulipánjait) ők gondozzák." Tény, hogy a nevelő sokat tehet, ám a fő szerep a gyökéré és virághagymáé. Ezzel nincs kimerítve a tartalomjegyzék. Szándékozik foglalkozni a hitoktató társadalmi szereplésével, a családi nevelés elveivel ; a bör-tönök, szegényházak, kórházak hitoktatásával, azután a hitelemzés múltjával különös tekintettel hazánkra ; a honi és külföldi szakirodalommal, a hittanitói állások betölté-sével, fog dicsérni és korholni ; ingyen közöl előfizetési fölhívásokat; nem zárja ki az „attikai sót", lesznek „élez, ötlet, szellemi karambol." (Még mi nem?) Majd röviden jelzi a kath. világ, hazánk és magyar egyházunk kimagasló eseményeit. Most jön a java: „Midőn e sorok érdemetlen iróját kegyelmes főpásztora, hitszónokká és hittanárrá kinevezte:
egyúttal a földrajz tanításával is megbízta, theologiai képzettségem (!) folytán e tudományhoz eleinte nem nagy kedvet éreztem ; későbben azonban dr Márky Sándor ur középiskolák számára irt, két részből álló, iskolai földrajzának áttanulmányozása után egy óriási látkör (nem kettő ?) nyílt meg előttem és míg egyrészről keservesen, szánalommal csüggöttem az öt continens vad pogányainak elijesztő sülyedtségén és erőt merítettem isteni Mesterünk magasztos tanainak hazám földén való minél szorgalmasabb hirdetésére ; másrészt sohasem léptem a beszédes térkép elé anélkül, hogy itt is, amot^
RELIGIO. 133 is fel ne tünt volna egy-egy dominikánus, jezsuita, trappista,
szt-ferenczes, lazarista stb. alakja, a mint elvadult test-véreinket oktatta.u (Üdvözlöm Végh hallatlan arányú fantáziáját, melyet a Márky-földrajz nyújtotta egy óriási látókörnek köszönhet ; én pedig azt mondom, hogy a kit ez a kicsinyitett vígjáték meg nem nevetett, egy-hamar alig fog mosolyogni.)
(Az idézet ortografiájáért különben az iró felelős.) Szól pedig a szerkesztő igy azért, mert a missió ügyet is éber szemmel óbajtja vállalata keretében kisérni.
Ez a reugeteg vázlat a közölt sorrendben mind benne vagyon a „Munkatervezet"-ben. Ily galimatiást halandó még össze nem markolt. Ha ennyifelé kíván ágazni, kérjen még vagy egy tuczat fejet magának és esdekeljen a jó Matuzsálem koráért. S mindezt a
lelki-pásztorkodástan törzséről lemetszett egyetlen galyacs-kának nevezi, melyet „díszes sudárban szökkentve, erő-teljes fává akar tenni ;" mindezt, továbbá, csak egy fénysugárnak mondja, melyet hamarjában vetitett folyó-irata egyik erdejében." Micsoda? Hát az egyetlen ga-lyacskából erdő, pláne erdők lőnek m á r ?
Az is eredeti, hogy erősen nekivág e kész prédi-kácziós füzeteknek ; azután meg hasznos intézménynek minősiti ; sőt a szónok egyéniségéhez való átgyúrást sem engedélyezi, mert igy veszélyeztetjük „az irály szépségeit s száraz, sivár váz marad meg." Ez nem a határozott, ítélkezni képes ember beszéde. Különben ennek a házi Pál-fordulásnak az a magyarázata, hogy a czimlapon ugyancsak hirdeti „A béketürés"-ről szóló nagyböjti elmélkedéseit. Ezen ellenmondás ötlete a napi lapok kalmárságát juttatja eszembe, melyek vezérczikk-ben mennydörgenek a „korrupczió" ellen, míg az apró hirdetésekben a legkétesebb becsű üzelmeknek nyitnak tért.
2. Nézeteinek méltánytalansága: A .papok „Boltba mennek szentbeszédekért és megveszik azt, amelyiket éppen találják, — sok esetben szombaton este." (6. lap.) Ez a mondás igy, kivétel, föntartás"nélkül még nagyitásnak is ha-zugság. Krisztus születésétől 1896. év február hó 16-ikáig bezárólag, ha csak egyetlen papocskára képes hivatkozni ; a ki szombat estve ment a könyves boltba, hogy reggeli beszédjét megvásárolja : zöldbeszédü uraságod részemről a legfényesebb elégtételre számolhat. Hogy az ügy iránt nem volna érzék, ezt is tagadom. Hogy a lévita mi mó-don sajátítja el a hitoktatás elveit: „sebtiben"-e, vagy másképp, az mindegy, csak elsajátitsa. Hogy „sehogyse"
sajátitná el, ez oly fából való vaskarika beszéd, melyet Véghtől már megszoktunk.
3. A díszfölvonulások :
a) Midőn a szerkesztő vállalata eszméjét Máriaorszá gának papsága elé, az első füzetben megtestesítve, „meg-birálás végett terjeszteni szerencsés," azóta a mü gondo-latát „mint a glecscser zuhataga alá került követ", foly-ton forgatta, csiszolta, kerekre idomította. Ajánlom, hogy ezt az áldásos követ el ne vegye még lelke glecscserének zuhataga alól, mert mind ez óráig igen szögletes. (1. lap.) b) „Legelőbb erőm gyenge volta döbbentett meg és korom (korára Hazafi Veray János hivatkozik előszere-tettel) ; ezt eddigi irodalmi tevékenységem elgondolása és az áltai bátorítottam fel, hogy a művelni szándékolt
talaj-jal meglehetősen tisztában vagyok és erőm éppen a leg-nehezebb akadályok leküzdésében vivta eddig is legszebb sikereit." No hát csak „Macte puer!" (1. lap.)
c) Végh kedves szerénységgel nem fog sokkal többet mondani „mint könyvtáraink szerzői." (2. lap.)
Sajnálkozzam, nevessek vagy boszankodjam ?
d) Kedvencz terveit félretéve, elsőben a „Katholikus hitoktatást szándékozott fölvirágoztatni." Miért nem ezt tette, miért nem ?
e) „Újév táján a hitszónoklat tanulmányozása vé-gett Budapestre utazott." Éppen olyan, mintha valaki makiári kéj-kirándulásait emlegetné — aránylag. El-meséli aztán Bognárral és Gerelylyel való találkozását.
Még csak az volt hátra, hogy a szövegbe szőjje, hogy kik kínálták meg szivarral. De azt már nem vallotta be irományában, hogy 48 órai „tanulmányútja" közben állítólag mit felelének neki az ország szivében: „Ha szónokokat akar tanulmányozni, menjen vissza Egerbe ; mi fölötte el lévén foglalva, nem érünk rá klasszikuskodni.'*
I Ez már magyar őszinteség.
f) Munkáját „sugallmazott irodalmi mü"-nek nevezi.
Ez több, mint elbizakodás.
Száz szónak is egy a vége.
Azt akartam beigazolni, hogy a „Tanítsatok" elöl-járó füzete nem komoly szerkesztés és az átlagos tónus nem válik az egri név dicséretére.
Végh pedig, ha a nemes ügyet tőle telhetőleg dű-lőre akarja segiteni, ne nyargaljon kósza föllegeken, ne legyen oly tűrhetetlenül alanyi ; de dolgozzék komolyan a földön, a földnek az égért; ez a módja, hogy „veritas pateat, placeat, moveat." Ha nem igy, hát vegye be a czégért, mielőtt a közvélemény józanító esője lemosná róla a festéket.
Az egri papok első mulatságos füzetével nem vállal-nak szolidaritást
Kritikámért jót állok, felelek nevem aláírásával : Huttltay Lipót.