• Nem Talált Eredményt

f Dr BARTS FERENCZ

In document Religio, 1896. 1. félév (Pldal 24-29)

erdélyi nagyprépost.

Az erdélyi feliérvári káptalan mély megilletődéssel jelenti, h o g y n a g y s á g o s és főtisztelendő dr Barts Ferencz k á p t a l a n i n a g y - p r é p o s t és k a n o n o k , r i c h n ó i czimz. prépost, a jeles v a s k o r o n a r e n d I I I . oszt. l o v a g j a , szépmüvészetek-, bölcsészet- és h i t t u d o r , stb. aranymisés áldozópap m u n k á s életének 83ik, áldozó p a p s á g á -n a k 59-ik évébe-n, a sze-ntségek buzgó felvétele u t á -n folyó ' h ó 3-án esti 7 órakor, végelgyengülés következté-ben az Ú r b a n e l h u n y t . H ü l t t e t e m e i folyó hó 5-én d é l u t á n 2 y2 órakor a róm. k a t h . t e m e t ő b e t é t e t t e k le a feltámadás n a g y n a p j á i g . H a l h a t a t l a n lelkéért a szent miseáldozat f. hó 7-én délelőtti 9 órakor a székesegy-h á z b a n m u t a t t a t o t t be a M i n d e n székesegy-h a t ó n a k . Az örök v ilá-gosság f é n y e s k e d j é k n e k i !

E s z t e r g o m , jan. 5. A papság újévi tisztelgése a bíbor-noknál.—

Az újév alkalmából január 1-én, délelőtt fél tizenkettő-kor fogadta ő eminencziája a bíboros herczegprimás az esz-tergomi fokáptalan s a városi papság együttes üdvözlő tisztelgését.

A teljes számban megjelent fokáptalan élén Sujánszky Antal püspök s nagyprépost következő lendületes beszéddel üdvözölte ő eminencziáját: „Főmagasságu Bibornok-Ersek ! Kegyelmes Urunk ! Nem a rideg szokás kényszerűségéből, hanem a fiúi tisztelet és hódolat suggallatából jelenik meg ismét a fokáptalan — és pedig most az összes esztergomi klérus kíséretében eminencziád kegyes színe előtt. Látva a magyar kath. egyház egész egére tornyosuló vészterhes felhők sokaságát, egyszersmind mindnyájan gyászba borult szívvel üdvözöljük eminencziádat, ki magas méltóságá-nál, eget és földet átölelő feladatánál fogva, a kísértés napjaiban velünk együtt érez, velünk együtt kesereg. S mert országszerte sajnos tapasztalatuk azon közmondásnak igaz-ságát : mely szerint „ concordia res parvae crescunt, discordia autem vei maximae dilabuntur," ezen újév borongó hajnalán, mely hivatva volna egy ujabb ezredév hiterkölcsi haladásá-nak, a keresztény jólétnek képét varázsolni szemeink elé, vájjon mi jobbat, mi czélszerübbet, mi üdvösebbet kíván-hatnánk eminencziádnak, mint, hogy az üldözött katholiczizmus szent ügyének minden egyházi és világi tényezője magára

RELIGIO. 21 öltvén a hit- és szeretetnek pánczélát, sisakúl az üdvösség

reményét az ellenség ujjongó, eró'szakoskodó táborának legyőzésére egy sziv- és lélekkel, teljes odaadással, a vallá-sos nép egész seregével sorakozzék eminencziád magas sze-mélye köré. Az isteni üdvözitő, ki keserves kínszenvedése és halálával a pokolnak hatalmát megtörve, dicsőségesen ül az atyának jobbja felöl, ki a világ végéig diadalmasan fogja hirdettetni magáról: „ne féljetek én legyőztem a világot," eminencziádat annyi gond, annyi aggály, oly sok küzdelem és munka súlya alatt, árassza el mennyei malaszt-jának minden erejével, minden édességével, s az összetartás

az együtt működés hatalmával, a lankadhatlan buzgalom pallossával kivívandó bár csekély sikernek reményében, vajha birtokában és élvezetében, ép és friss egészségben sokáig, igen sokáig tartsa és éltesse !"

Az éljenzést keltő beszédre, amint sikerült följegyez-nünk, ő eminencziája meghatottan s mély érzelemmel körül-belül következőleg válaszolt: „Ha valaha, ugy most érzi kiki az evangélium szózatát: adj számot sáfárkodásodról.

A múltról számadást kell adni mindnyájunknak, s bármi ért bennünket, lelkiismerete kinek-kinek bírája. Számolva önmagával az ember, sokszor akad gyarlóságaira, de érzi egyúttal, hogy Isten irgalma fölöttünk kimeríthetetlen. Sok szomorúságot s küzdelmet éltünk át, de a küzdelmek s szenvedések azért nem fognak elmúlni, A mire oly szépen hivatkoztak, az összetartás s együttműködés szükséges tényezője minden törekvéseinknek pro aris focis ; és a mily örömére szolgál testvéreinek szíves megjelenése, oly szere-tettel kíván mindnyájunknak viszont kegyelemtelj es újévet."

Lelkes éljenzés követte ő eminencziája válaszát, ki érzelemgazdag beszéde után a jelenlevők mindegyikével kezet szorítva, külön-külön is megköszönte kegyeletes meg-emlékezésüket.

Székesfej érv r. Főpásztori levél a milléniumi év kezdetének megünnepléséről.—*)

Regi saeculorum immortali, invisibili, soli Deo honor et gloria in saecula saeculorum. Amen!

VENERABILES FRATRES ET FILII DILECTISSIMI !

Nostis VV. FF. et F F . DD. Regnum Hungáriáé proximo, quod ingruet anno, mille durationis suae annorum solemni modo celebrare memóriám.

Avet animus, de tanto Dei beneficio laetus, et Omni-potenti Largitori gratus, Vos hac in auspicatissima memoria affari, Vosque in Domino orare, ut una mecum, gratias agatis Regi saeculorura, pro insigni, quem genti nostrae, regno nostro, elargiri dignatus est favore, supplicique prece rogetis Dominum : Conserva Domine regnum hoc, opus Tuum in medio annorum, vivifica illud.

Nostis VV. F F . et FF. DD. regni huius fundamenta, largient. Domino, posuisse secura, virum, quem e gloriosa Stirpe Árpád elegit Dominus dominantium, et constituit, ut aedificet et plantet,2) elegit et constituit, ut mittat in

fun-*) Hogy a müléniumi főpásztori oktatások és buzdítások közlésében el ne maradjunk, sietünk az ősi királyi és koronázó város főpásztorának levelét a papsághoz eredeti latin szövegében e helyütt közzétenni.

!) Hab. 3, 2.

2) J e r 1, 10.

damentis Hungáriáé regni lapidem, laquidem probatum, pre-tiosum;3) electumque virum circumcinsit zona gloriae, et in-duit eum stolam gloriae, et coronavit eum in vasis virtutis.4)

Animadvertitis VV. FF. et FF. DD. S. Stephani Eegni nostri gloriosi Conditoris me celebrare memóriám, cuius sanctis Apostolicis laboribus, quibus gentem suam, reg-numque suum, sancta catholica fide imbuit, millenaria, quae agimus, debentur solemnia. Aedeficavit domum suam — regnum suum — supra petram, et descendit pluvia, et venerunt flumina, et flaverunt venti, et irruerunt in domum illám, et non cecidit, fundata enim erat supra petram.5)

In hunc gentis nostrae magnum Apostolum figentes aciem oculi gratitudinis pleni lacrimis, laetabundi recolimus verba Christi in terris Vicarii, eodem in regnum nostrum, gentemque nostram flagrantis amore, ac ille qui sacro Sanctum nostrum Stephanum redemit diademate : „Ipsa testis est Hungaria, munus a Deo nullum posse vel homi-nibus singulis vel civitatibus dari maius, quam ut eius be-neficio et accipiant catholicam veritatem et acceptam cum perseverantia retineant.

In euismodi munere per se maximo inest aliorum bonorum cumulata complexio, quorum ope non solum homines singuli sempiternam in coelis felicitatem;

sed civitates ipsae magnitudinem veri nominis pro-speritatemque adipisci queant. Quod cum princeps Regum Apostolicorum plane intellexisset, nihil a Deo con-suevit vehementius contendere, nihil in omni vita aut laboriosius curavit aut constantius egit, quam ut fidem Catholicam toti regno inferret, ac stabilibus fundamentis vel ab initio constituer et. Ita religione auspice nota civitas

Vestra, eademque custode et duce, non ad maturitatem solum, sed ad ftrmitudinem imperii gloriamque nominis pleno gradii pervenistis.u

Aeternae itaque grates Deo, Regi Regum, Domino Dominantium, qui talem ac tantum regno nostro dedit Conditorem! Aeternae grates Sancto Regi Stephano, qui apostolicis suis laboribus huius regni posuit stabilia funda-menta, dulceque hoc natale solum in omne roboravit saeculum !

Sed quum grati in Deum, grati in famulum eius Stephanum solemnia celebramus servatae tot inter adversa, per mille annos patriae, sancto, quem Christus docetet lar-gi/ar patriae amore repleti, gentique nostrae aeternae et huius vitae saluti in omne aevum prospecturi, patriaeque prosperitati, Sancti Stephani gloriosa sequamini vestigia oportet. Magni gentis nostrae Apostoli firmissima repleti catholica fide, inconcussa in Sanctam Dei Ecclesiam eius-que Visibile Caput fidelitate, ateius-que tenerrimo amore, prom-tissimoque obsequio, eiusdem magni Apostoli repleti zelo ardentissimo augendi gloriam Dei, dilatandi, tuendi, exal-tandi sanctam Dei Ecclesiam, salvandique animas, pergite fideles Vestris creditos curis docere sanctam Christi, quam Ecclesiae Suae custodiendam, annuntiandam tradidit fidem, docere utroque doctrinae genere, tam quod in sermone, quam quod in opere, vitaeque exemplo consistit;6) docete

3) Isai. 28, 16.

4) Eccli 45, 9.

•') Matth. 7, 24, 25.

6) S. Greg. Naz. Apolog. ad patrem suum.

eos unum audire Magistrum, per Magisterium Ecclesiae Suae loquentem, docete eos intrepide suam catholicam pro-fiteri fidem, suam que huic sanctae fidei conformare vitám.

Docete eos amare, tueri Ecclesiam. petram que in qua ea aedificata est Romanum Pontificem ; docete eos sanctum, promtissimum, frangi nescium obsequium in Christi Sanctam Sponsam, in Christi his in terris Yicarium. Sacram magni Apostoli imitantes dexteram largimini, prout grandis Yestri est muneris, gratiae sanctae dona, et succurrite quantum vires ferunt, omnibus fidelium terrenae quoque vitae indigentiis. Sit unusquisque Vestrum alter Stepbanus,

cum fide catholica, cum gratiae coelestis muneribus, pa-rans in omne saeculum, omnigenam prosperitatem et gló-riám haeredi S. Stephani, Regi Apostolico, haereditati S.

Stephani, charae patriae,- Regno Hungáriáé. Ut autem sancti Yestri labores quo uberiore ditentur fructu, Sanctaque Dei Ecclesia in isthoc regno, remotis, quibus affligitur adversis quo ocyus, in ipsius charae patriae emolumentum, feliciore videat tempóra, assiduis precibus invocate potentissimam

opem Magnae Nostrae Dominae, B. Y. Mariae pacis nos-trae apud Deum sequesnos-trae,- cui Yos, fideles Yestros, to-tumque Regnum Sanctus Proto-Rex Stephanus commenda-bat, assiduis precibus invocate patrocinium ipsius Sancti Stephani omnique zelo propagate piissimum cultum Sanc-tissimae Nostrae in coelis Patronae Sanctique Nostri Pa-troni; Vos imprimis YV. FF. et FF. DD. qui ad venerandi Sancti Regis sepulcri rudera. gentis hungarae operamini salutem. Gratia Domini Nostri Jesu Christi cum omnibus Vobis. Amen. 7)

Solemnia autem Millenii agantur sequenti modo : 1-o. Ultima anni currentis die, in consueta devotione vespertina, cantetur solemne Te Deum, fiantque gratiarum actiones pro singulari quoque Dei beneficio, quo patriam nostram per mille annos servavit. In Signum piissimae huius nostrae gratitudinis, eodem vespertino tempore, post salutationem Angelicam, parva interiecta mora, pulsentur omnium Ecclesiarum campanae, per quadrantem horam.

Praemoneantur autem fideles tum de gratiarum actione millenii quoque beneficium concernente, tum de pulsu cam-panarum, eiusque significatione.

2-0. In festo Circumcisionis Domini, hora concionis consueta praelegatur e sacro ambone adnesa mea epistola pastoralis ad fideles data; Sacrum solemne celebretur cum exposito Sanctissimo, quo finito, celebrans vel alius sacerdos e sacro ampone alta voce eliciat cum fidelibus — omnibus in genua provolutis — professionem fidei catholicae iuxta formám Tridentino-Vaticanam, prouti habetur in Rituali Strigon. p. 90. et sequ., ubi initium Ultimi segmenti: „Es mindazokat, miket a szent végzések stb. hoc modo recitan-dum : „Es mindazokat, miket a szent végzések és közzsina-tok, kiváltképen a szentséges tridentinumi gyülekezet és vatikáni közzsinat hagyott, végzett és megmagyarázott, jelesen a római pápa főnökségéről és tévmentes tanitói hivataláról, kételkedés nélkül elfogadom és vallom. És mindezekkel stb. stb."

Deinde clare, distincte recitet idem sacerdos adnexam orationem gloriosi catholici viri, palatini Pauli Principis Esterházy Oratio ad Beatissimam Virginem Mariam, ut

') R o m . 16, 24.

propitia respiciat e coelis Hungáriám Suam, recitetque cum fidelibus 3 Pater et Ave in honorem S. Stephani, ut suo tueatur Sanctam Dei Ecclesiam regnumque suum coelesti patrocinio. Haec quoque mea dispositio fidelibus praevie annuntietur.

Albae-Regiae, die 27. Decembris. 1895.

Philippus m. p.

Episcopus.

M I L L E N I U M .

Isten csodája, hogy „él nemzet e hazán."

(Vége.)

Az utolsó árpádházi sarj elhaltával, nemzetünk sok megpróbáltatásnak volt kitéve, mígnem Nagy Lajos kirá-lyunkban a keresztény szellem kimagasló alakja nem támadt, aki hadjárataiban a magyar fegyvernek, melyet buzgóság és hazaszeretet emelt magasra, dicsőséget, a béke áldásos napjaiban pedig jólétet szerzett népének.

Ismeretes, hogy fogadalomból Nagy-Mária-Czellben a boldogságos Szűznek, az ország Pátronájának fényes tem-plomot emelt, melynek oltárára tűzte fegyvereit. Azóta szakadatlanul zarándokol népünk a nagy király emléke által is dicső kegyhelyre, vigasztalást merítve és esdeklé-seivel kégyelmet könyörögve.

Szóljak a török-verő hős Hunyadi János vallásosságá-ról, aki méltó fegyvertársával, Kapisztrán sz. Jánossal Nándorfehérvárnál a szent kereszttel ékesített magyar zászló alatt'megsemmisitette egy időre Európa czivilizáczió-jának, Krisztus vallásának ellenségét, az izlámot! E

győ-zelmet III. Callixtus pápa oly döntőnek tekintette, hogy emlékére az egész keresztény világon elrendelte a déli harangozást. Azóta világszerte a magyar fegyverek dicső-ségét hirdetik a déli imára hivó harangok, azon fegyve-rekét, melyeket vallásosság és hazafiság emeli magasra !

Nézzétek meg Hunyadi Mátyás király máig meg-levő pajzsát, hogy az ország czimerén kivül mivel ékesítette föl ? Fohászszal az ország Védasszonyához :

„ Alma Dei Genitrix Maria, interpella pro rege Matliia.'"

(Istennek dicső anyja Maria, légy Mátyás király szó-szólója !)

És a nemzet nagy temetője helyén, a mohácsi csatatéren, ahol II. Lajos királyunk, főpapjaink, ország-nagyjaink, mondhatni legjobbjaink és egy egész nem-zedék reménye, ifjúsága ontotta vérét s a Szűz Mária képével ékített zászló alatt vesztette életét: e zászló ma-radt végső reménységünk, a remzet feltámadásának, — mint a hajótörötteknek az árbocz — utolsó

vigasztalása-A több mint másfél százados török járom újból imádkozni, szent vallásához ragaszkodni tanította meg a nemzetet. Pedig az izlám súlyos uralmán kivül ugy társadalmi, mint vallási téren nagy megpróbáltatásoknak volt kitéve ez időtájt az ország.

A pártoskodás fertőjébe, melyben kétségbeeséssel határos elkeseredéssel küzdött testvér testvér ellen, az u. n. hitújítás áramlata még több gyűlölséget, még több ellenségeskedést ontott. — Már-már a legjobb hazafiak kipróbált hite is megingani látszott, amikor a szentszék hathatós segedelmével és a külföld részvétele

RELIGIO. 1 5 mellett, fegyvert ragadott „Jézus nevében" az ország, s

a félhold felett diadalra vezette a szent kereszt jel-vényét !

Az országból kivonuló török nyomában mindenfelé pusztulás maradt. . .

Ismét kezdetét vette az ujjáalkotás nehéz m u n k á j a . Harmadízben kellett immár csaknem újból megalapitani a honszerző Árpád örökét.

Nem vázolom a nehézségeket, melyekkel e m u n k a járt, nem részletezem e nemzet küzdelmét veszélyeztetett szabadságáért.

A vivott harczok után, Mária Terézia királyunk alatt végre békésebb korszak köszöntött be, melynek a vallás és tudomány terén fontos alkotásokat köszön-hetünk. Szent István és László királyunk óta ő állit föl u j püspökségeket és vissza hozza az első apostoli király fejereklyéjét és sz. j o b b j á t Raguzából.

Ki ne látta volna közülünk arany- és ezüstpénzein a bold. Szüznek> Magyarország Védasszonyának dicső képét ?

A hitélet hatalmas világító oszlopként emelkedett ú j r a föl a nemzet lelkéből, mely a népben gyökerezve, fényt árasztott a trónra s azt környező országnagyokra.

Gondoljuk csak meg, mily idők voltak ezek, a m i k o r a király helyettese, Eszterházy Pál herczeg nádor m a g a s méltóságával megegyezőnek találta a bold. Szűz kegy -képeiről könyvet irni és adni a nép kezébe.

A hétéves háború alatt pedig, magyar huszárjaink tarsolyából nem hiányzott Kempis Tamás aranykönyve :

„Krisztus követése."

Ez az igazi hitélet edzette meg a magyar nem-zetet annyira, hogy a nagy királynő utódjának, II.

József császárnak, aki szent István koronáját fejedelmi ékszernek és nem országos szent symbolumnak tekintette, vallást és nemzeti önérzetet egyaránt megingató újításait az állami lét veszélyeztetése n é l k ü l kiállhatta.

A hit bástyáin őrködő szerzetesek, a könyörület testvérei feloszlathatok voltak : de a katonáitól meg -fosztott vár felett ezentúl is ott virrasztott Magyarország Nagyasszonya, Pátrónája, a ki szent István k o r o n á j á t továbbra is viselte.

Es e fejedelem, a kiről azt szokás mondani, h o g y bölcseségével korát megelőzte, utolsó óráján, a m i k o r az örökkévalóságba átköltözendő volt, egy tollvonással visszavonta intézkedéseit és méltán könyezhette m e g földi pályája sikertelenségeit. Felkiálthatott ő is : w Vicisti Galilaee!11 (Győztél Galilei!) Igazán sok tanulság r e j l i k ezen eseményben minden időkre !

Hogy mennyi szenvedésen, viszontagságon ment át a legújabb korban nemzetünk, hosszasabban fejtegetnem már azért is felesleges, mert számos tanuja és részese él még közöttünk Á. K., akik e mozgalmas korszakot átküzdötték, a gyermekek és unokák pedig atyáik és n a g y -atyáik ajkairól közvetlenül értesültek róla.

Valóban Isten csodája, hogy „él nemzet e hazán !u

Mit mondjunk n a p j a i n k r ó l ? Az ország bíboros fő-papja következőleg nyilatkozik pásztorlevelében: „ s a j á t szemeitekkel látjátok az ügyek szomorú hanyatlását — hogy mindenfelé, szép hazánk terein „ellenségeskedés,

viszálkodás, versengés, harag, veszekedés, visszavonás"

(sz. Pál a galatákhoz 5, 20.) honolnak és dúlnak. Való-ban lehetetlen, hogy legmélyebb szomorúsággal ne töltse el sziveinket, legnagyobb fájdalom ne fogja el lelkeinket, eszünkbe juttatva az apostol szavait : „De ha ti egymást marjátok és rágjátok, meglássátok, b.ogy egymást föl ne emészszétek, " (A galatákhoz 5. 15.) Lelkünknek ily nagy szomorúságában, melyre emberi gyógyszert nem találunk, keserű fájdalomtól elnyomottan gyakran kell igy felkiáltanunk: „ U r a m ! mi lesz v e l ü n k ! " * )

A magyarság, mint évszázadok előtt cselekedte, amikor idegenből j ö t t elemeket fogadott kebelére v hos-pes"-eknek (vendégeknek) nevezve bánt velők: ma is megosztja utolsó falatját is, de — és ezt jegyezzük meg jól : a kenyeret erőszakkal szájából kiragadni nem engedi.

Igaz, hogy pénzeinkről lekopott már Nagyasszo-nyunk dicsőséges alakja : de ne feledjük, hogy r a j t u k ragyog még szent István koronája és — ez a mi bi-zalmunk erős záloga — e koronát az ország P á t r ó n á j a továbbra is viselni fogja !

Ily érzelmek között talál bennünket az ezredévet záró nap estéje : s jobb jövő reménységét kelti lelkünk-ben a szent hitünkbe vetett bizalom az uj évezred haj-nalán.

Azért A. K ! ha holnap reggel öt órakor az ösz-szes harangok zúgását halljátok, ne csak a vett jók és megpróbáltatások jussanak eszetekbe, hanem a kö-telességek is, melyeknek jövőben ujult erővel, vallásos és hazafias lelkesedéssel megfelelni tartoztok. Az apos-toli bitvallás, melyet Isten sz. oltára előtt holnap meg fogtok újítani, hassa át egész valótokat, gondolatai-tokat, szavaitokat és cselekedeteiteket. Annak tételeiből soha semmi áron, egy pillanatra se engedjünk egy h a j szálnyit sem.

És most hozzátok fordulok keresztény katholikus anyák ! A ti kezeitekbe van letéve a jövő reménysége, az uj nemzedék, mely a reánk virradó évezredben lesz hivatva hitőseinkhez méltóan megállani és ha kell meg-védelmezni őseink hitét. Neveljétek őket Krisztus szelle-mében, tanítsátok bátorságra szent hitünkért, igazi [haza-szeretetre, amely már magában foglalja a felebaráti szeretetet is.

Ti atyák pedig, példátokkal és folyton őrködő éber-ségtekkel tartsatok távol mindent, ami a családi tűzhelyete-ken égő vallásosságnak csöktűzhelyete-kenését okozhatná. A csa-ládok összesége teszi a nemzetet, a keresztény csacsa-ládoké pedig azon élő magvat, mely hazánkat egy évezreden át

„annyi balszerencse közt, oly sok viszály után" nemcsak fentartotta, de a jövő virágzás csiráját is magában rejti.

Hozzátok is van szavam, kedves ifjak és gyermekek!

Az isteni Gondviselés kegyelme benneteket választott ki, hogy a letűnő évezred alkonyán, annak eseményeiből tanúságot merítve, az u j évezredet velünk együtt meg-kezdjétek. Véssétek jól emlékezetekbe a mai napot és órát, ezt az ünnepélyes perczet s inkább száradjon össze csontjaitokban a velő, de atyáitok sz. vallását, mely nem-zetünket máig fentartotta, el ne hagyjátok.

*) Claudius Card. Vaszary : Circulares Dioecesanae- XXIII.

176. lap.

Az u j évezredben az ősi vallás ö n m a g á r a lesz utalva ; ez fokozni f o g j a az összetartozás és b u z g ó b b e g y ü t t -munkálás szükségét. Hazánk Nagyasszonya, P á t r ó n á j a azonban virrasztani f o g fölöttetek h a t h a t ó s szószólásával szent F i á n á l a jövőben i s : t e g y é t e k m a g a t o k a t ezen

ki-váló kegyelemre méltókká. T a r t s á t o k mindenha boldog-s á g t o k c a k , hogy Kriboldog-sztuboldog-s boldog-szent valláboldog-sának vagytok hivei és szerencsének, h e g y m a g y a r n a k születtetek, aki h a z á j á t nem szeretni képtelen.

H a ezen vallásos és hazafias érzelmekben m e g e r ő -södtök : n a g y a t y á i t o k és atyáitok n y u g o d t a n t é r h e t n e k pihenőre, m e r t a sz. vallás és haza örökét a ti biztos ke-zeitekbe tették le.

Es most b o r u l j u n k le Isten szent Fölsége előtt?

hálát mondva a vett j ó k é r t és m e g p r ó b á l t a t á s o k é r t . Imád-kozzunk szentséges a t y á n k é r t , X I I I . Leo p á p á é r t , aki a

világ l e g r é g i b b t r ó n j á r ó l k o r m á n y o z z a a katholikus ösz-szességét, h o g y engedje megérnie a jóságos Isten az anya-szentegyház diadalát, felmagasztaltatását.

Imádkozzunk .apostoli királyunk ő felségeért, aki szent István k o r o n á j á t viselve, az ország N a g y a s s z o n y á -nak g o n d j a i b a n osztozik, hogy m e g p r ó b á l t a t á s o k k a l teljes k o r m á n y z á s á b a n , l e g d r á g á b b kincse, — ami eddig is

vi-gasztalta, szent hite mpg ne f o g y a t k o z z é k .

Imádkozzunk F ő p á s z t o r u n k é r t , hazánk biboros fő-p a fő-p j á é r t , hogy fő-püsfő-pöktársaival, a k i k e t „a Szentlélek tett az Isten anyaszentegyházának kormányzására" (Apóst.

Csel. 20, 28.) egyetértésben vezérelhesse jóra a g o n d j a i r a bizott hivek lelkeit.

Imádkozzunk a hatalom birtokosaiért, h o g y Krisztus szellemében kormányozzanak, megemlékezvén az i g é k r ő l :

„Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat" (Krisz-tus győzedelmeskedik, Krisz(Krisz-tus uralkodik, Krisz(Krisz-tus kor-mányoz), m e r t nincsen hatalom, csak 0 tőle.

I m á d k o z z u n k a tévelygőkért, h o g y az igazság ú t j á t s r a j t a leikök örök boldogságát megtalálhassák.

V é g ü l — isteni M e s t e r ü n k szent p é l d á j á t követve — imádkozzunk ellenségeinkért is, hogy világosítsa föl el-m é j ü k e t az U r , gyülölségöket változtassa szeretetté, igaz-talan fenyegetéseiket testvéri kézszoritássá.

M o s t pedig térdrehullva, hozzád f o r d u l u n k hazánk Védőasszonya. (Következett a felajánló ima.)

V E G Y E S E K .

— A g y ő r i s z é k e s e g y h á z b a n u j év napján a millé-niumi év megható nagy ünnepséggel nyilt meg. D. e. 9 óra-kor felolvastatott a milléniumi főpásztori levél. 10 óraóra-kor maga az aranymisés főpásztor m u t a t t a be a szent mise áldozatot. Szent mise után a nép a papsággal együtt mondta el a ker. kath. hitvallást és együtt ajánlotta hazánkat

— A g y ő r i s z é k e s e g y h á z b a n u j év napján a millé-niumi év megható nagy ünnepséggel nyilt meg. D. e. 9 óra-kor felolvastatott a milléniumi főpásztori levél. 10 óraóra-kor maga az aranymisés főpásztor m u t a t t a be a szent mise áldozatot. Szent mise után a nép a papsággal együtt mondta el a ker. kath. hitvallást és együtt ajánlotta hazánkat

In document Religio, 1896. 1. félév (Pldal 24-29)