Volt idő, midőn e hazában sokan az iparvédegylet hatását veszélyesnek gondolva, ellene óvószert, ellenmérget kerestek, mely ez annyira ártalmasnak hirdetett egyesület erejét megrontsa, mely azt, mitől egy rész annyi jót, a másik annyi rosszat várt, eredménytelenné, nevetség tárgyává tegye. Azon bécsi német, kivel Agricola az iparműkiállításban összejött, ez annyira keresett óvószert igen helyesen jelölte ki. A szolgabírói pálca, mely mély belátású politikusaink egy része által annyi ideig az adminisztráció s igazságszolgáltatás leghatályo-sabb eszközének tartatott, úgyhogy ezen urak felfogása szerint alkotmányunknak e pálcánál erősebb támasza nem is volt, úgy látszik, még egy célra használható, hol a varázsvesszőnek hatalmát eddig nem tapasztaltuk, s ha törvényeink szerint a peres ellenállásra nem szükséges egyéb, mint hogy az ellenálló felemelve pálcáját birtoka határához álljon: ha az ipart, mely e hazában első foglalásait most kezdé el, határainktól vissza kívánjuk tartóztatni, egypár hajdú, felemelt botokkal a haza széleire állítva, úgy hisszük, tökéletesen meg fog felelni ezen szán-déknak. Nemcsak anyagi jólét s vagyonbátorság, személyes biztosság is szükséges, hogy az ipar kifejlődése lehetségessé váljék, s hol ez nem létezik, hol az iparűző egyes tisztviselőknek, oly tisztviselőknek önkénye alatt áll, kiknek választására semmi befolyása nem volt, hol ezen tisztviselő által oly büntetésnek vettethetik alája, mely jóravaló emberre a legsúlyosabb, mert őt becsületétől fosztja meg, ott ipar kifejlődni nem fog, s alkossunk száz védegyletet és ipar-egyesületet, fizessük kettős áron a magyar készítményeit, változtassuk hazánkat az iparűzőre nézve valóságos paradicsommá, a hajdú, ki fölemelt botjával édenünknél áll, az ipart vissza fogja űzni paradicsomunk kapuitól, szintúgy, mintha egy angyal égő karddal állna ott.
De ki is kételkedik ezen? Midőn Nógrád megyében egy gyármunkás pálcabüntetéssel fenyítte-tett, nem tölté-e el indignáció kiáltása az egész országot, nem szólaltak-e fel minden magyar lapok e tett ellen, megyéink egy része nem jelenté-e ki rosszallását, s Pest megye nem vett-e alkalmat magának statútum alkotására, mely szerint minden mesterember és gyármunkás a szolgabírói pálca alól kivétetik; s most, midőn a civilizáció ösvényén ismét két évig halad-tunk, mi akkor az országban általános meggyőződésnek látszott, most nem volna többé az, e haladó században csak mi volnánk azok, kik visszafelé indulnak? - Az nem lehet, ugye?
Szinte nemzetelleni bűn volna ilyes valamit föltenni. S mégis, habár ebbeli meggyőződésünk nem változott, ha teljes hitem szerint teóriában ugyanúgy szólnánk most, mint akkor, s Pest megye kétségen kívül ma ismét megújítaná akkori, a külföldön is annyi méltánylásra talált statútumát: Pest megyének utolsó határozata nem semmisíti-e meg ama statútum minden lehető üdvös eredményeit, nem állít-e rosszabb helyzetbe, mintha az soha nem alkottatott volna, midőn ismét több van egy példával, hogy maga a törvény, s az, mi vele hasonló erejű-nek tartatik, megyei szabályaink is mi kevés biztosságot nyújtanak e hazában. - Hogy ezen nézet helyes, arról e lapnak olvasói, eddig talán magok Pest megye rendei is egyenkint meg-győződhettek, ha még egyszer meggondolták határozatuk következményeit.
E lapok olvasói emlékezni fognak azon esetre, mely néhány hét előtt Pest megyében történt.
Egy molnár Pest megye egyik szolgabírája által 25 pálcával fenyíttetett. A hírnek bizonyosan nem nyittattak volna meg e lap hasábjai, ha annak valóságáról kezeskedést oly egyén nem vállalt volna magára, kinek hitelességében a szerkesztő bízhatott, s azért mindazoknak, mik e büntetés okairól és körülményeiről előadatnak, teljes hitelt tulajdoníthatnánk; azonban mindez nézetünk helyességének bebizonyítására nem szükséges. Hogy a molnár vasárnap, hogy
kereszt előtt botoztatott meg, hogy a bíró által önkocsiján vitetett büntetése helyére, valamivel erősebben vagy könnyebben köttettek-e össze a bíró által kezei, mindez kétségen kívül az érzésre, mellyel a hír fogadtatott, nem volt hatás nélkül, de most itt általunk mellőztetni fog:
fő dolog az, hogy a molnár rövid úton megbotoztatott, s hogy ez Pest megyében történt, mely statútum által a botbüntetésnek alkalmazását hasonló esetben szolgabíráinak eltiltá, s ezt, úgy hisszük, nem fogja senki tagadni.
S mi volt Pest megyének határozata, midőn az eset panaszképpen elibe terjesztetvén, az említett szolgabíró ellen bírói kereset elrendelése kéretett? - Az, hogy Pest megye szolgabírája tettét rosszallja, de hogy a bírói keresetnek helye nincsen.
Elemezzük kissé e határozatot. K. szolgabírónak eddigi hivataloskodásáról ismeretem nem lévén, mellőzök mindent, mi egyenesen csak K. úr személyét illethetné, sőt továbbmegyek, megengedem még azt is, hogy a megveretett molnár büntetésre érdemessé tette magát, s min-den oly törvényhatóságban, mely Pesthez hasonló statútumot nem alkotott, megpálcáztatása ellen nem panaszkodhatott volna, de vajon ezért statútumának fenntartása kevésbé állt-e Pest megye kötelességében, vajon a bíró kereset megtagadása kevésbé fog-e vétkéül tulajdoníttatni.
Pest megyének rendei szolgabírájok tette iránt kimondák rosszallásukat. Kérdem, mi jognál fogva? Mint büntetést? de hisz a közgyűlés csak perbe fogó s nem ítélőszéknek tisztét teljesíti, s büntetéseknek kimondására, bármi csekélyek legyenek azok, hatósággal nem bír; tehát a rosszallás nem mint büntetés, hanem csak mint Pest megye rendei által szolgabírájok fölött kimondott vélemény tekinthető. De ha azt tesszük, ugyan mily logikai összeköttetésben áll a rendek azon véleménye, hogy szolgabírájok rosszul cselekedett, azon határozatukkal, hogy a bírói keresetnek helye mégsincs, miként fér össze a meggyőződés, hogy a szolgabíró hivatala hatáskörén túllépett - mert hiszen, mi másért rosszalltatott volna cselekvése? - azon követ-keztetéssel, mely belőle vonatott, hogy mindamellett senkinek ellene keresete nem lehet? Igen szeretnők, ha valaki ezt megmagyarázná, mert azt csak nem akarjuk elhinni, mit belőle rossz-akaróink hihetőképp következtetni fognak: Pest megye választott tisztviselőit a bírói eljárás ellen védelmezni akarja még azon esetben is, ha hibáikat önmaga belátja, sőt ünnepélyes határozat által elismeri.
Igen, de Pest megye statútuma nem is szól ily emberekről, minő a megveretett molnár - azt hallók a napokban valakitől. Mi külföldi gyárosokat akaránk biztosítani, s az említett egyén még nem is mester, s így nem védelmezteték statútumunk által. Valóban rendkívüli dolog, hogy miután Pest megye egy statútumának alkotására azáltal indíttatott, mivel Nógrád megyé-ben egy egyszerű gyármunkás botoztatott meg, e kedvezését saját kenyerükön élő egyénekre kiterjeszteni nem akarta, s a céhbeli kiváltságokat egyszerre annyira tiszteli, hogy kedvezéseit senkire kiterjeszteni nem akarja, kit a céh mestereinek sorába nem iktatott; s még csodálato-sabb, hogy valamely megye azon kedvezést, melyet a külföldi gyármunkásnak nyújt, a honban született iparűzőtől megtagadja, habár polgári állásra nézve a gyármunkásnál sokkal magasabb helyzetet foglalna is el, s csak azért, mivel szerencsétlenségére magyarnak születtetett. De hagyján, engedjük meg mindezen valószínűtlenségeket, ismerjük el, hogy Pest megye statútu-ma nem sértetett; de ugyanezen esetben tehát miért rosszalltatott K. szolgabíró tette? Talán csak azért, mivel a statútumhoz ragaszkodott, s azt olyanra nem terjeszté ki, kikre azt a megye alkalmaztatni nem akarta? Ha történt, akkor a rendek K. szolgabíró úrnak elégtétellel tartoznak, hogy rosszallást mondának ki oly tetteért, mely e rosszallást nem érdemlette, s nem tehetnek kevesebbet, mint hogy e sértő határozatot visszavegyék, s tettét helybenhagyják; hisz úgyis, miután a rendek által a bírói eljárásnak helye nem találtatott, K. úr előtt elzáratott az egyetlen út, melyen magát törvényesen igazolhatná.
Mindez helyes lehet - így szólnak talán néhány olvasóim -, de az élet kineveti a logikát (úgy látszik, néha a megyei statútumokat is); s bármennyire helyesnek látszanék is, ha a megye szolgabírája ellen a perbe fogást elhatározza, nem teheté anélkül, hogy tisztviselőinek tekin-télyét ne csonkítsa. - Némelyeknek rendes fogalmaik vannak a hivatalos tekintélyről, s nem fogunk velök vitatkozni; nekünk azonban, úgy látszik, hogy oly országban, melyet szabadnak nevezünk, az egyes polgárnak is némi tekintetben kellene állani, melyről senkinek s leg-kevésbé szabad pedig tisztviselőnek megfeledkezni. De vajon a hivatalos tekintély is csak úgy tartathatik-e fel, ha az egyes megyei tisztviselő szabadon botoztathat, és senki által eziránt feleletre nem vonathatik? Ha ez Pest megye, tetteiket rosszallva, egyszersmind kinyilatko-ztatja, hogy miért nem változtatta meg azt, mihelyt e meggyőződésre jutott? Vagy talán az neveli a tisztviselők tekintélyét, ha a megye, tetteiket rosszallva, egyszersmind kinyilatkoz-tatja, hogy bármi rosszul cselekedtek, ellenök keresete senkinek sincs? Pest megyének derék alispánjai e részben másképp éreznek, s az összes haza, mely eddig ismeri azon állást, mely-ben az említett határozat alkotásakor voltak, bizonyosan velünk egyetért, midőn mély tisz-teletet jelentünk ki irántok, kik most, mint mindég, személyes tekinteteken túlemelkedve mindent elkövettek, hogy megyéjöket megmenthessék a következetlenségtől, melyet e határo-zat által nemcsak ezen egy statútum, de évek óta vallott elvei ellen elkövetett. Et magnus interdum dormitat Homerus, s így Pest megye hibázhatott, de a sajtó s főképp annak azon orgánumai, melyek e törvényhatóság eljárása iránt mindég helybenhagyásukat jelenték ki, vétenének kötelességök ellen, ha a hibát elpalástolni, vagy gyáva hallgatás által a közönség megrovásától megőrzeni akarnák, főképp, miután abból, hogy még Pest megyében is ily dolog történhetett, a jövőre nézve is sokat tanulhatunk. Éspedig:
Először: Hogy ha nem nemes osztályainknak valamely részét a lealázó botbüntetéstől meg-őrzeni akarjuk, erre megyei statútum nem elég, s hogy iparűzőink biztosítására is törvényről kell gondoskodnunk.
Másodszor: Hogy megyei gyűléseink a perbe fogó szék kötelességeinek teljesítésére nem al-kalmatos testületek, s hogy a büntető törvénykönyv életbeléptetése, mely utolsó országgyű-lésünkön nem sikerült, a haza legfőbb szükségei közé tartozik. Jelen büntető eljárásunk mellett az egyes polgár személyes bátorságát úgyszólván csak szerencsés véletlen biztosítja.