A B. P. Híradó tisztelt vezére kijelenti afeletti tűnődését: miért nem tettem néhány hetek előtt írt cikkelyem elébe e szavak helyett: Jőjünk tisztába, inkább ezeket: Jőjünk bele a személyes-ségbe? Remélem, a cím, mellyel jelen cikkelyeimet megkezdtem, s mely egyik fő vágyamat mondja ki, ki fogja elégíteni kívánatát. - Csak még néhány szót az előbbiekre vonatkozólag, s oka nem én leszek, ha cikkelyeimben ezentúl csak egy szó találtatik, mely akár saját, akár másnak személyes állására vonathatnék.
A méltóságos vezér úr hosszasan s érzékenyen előadja az okot, minélfogva engem, valamint eddig, úgy ezentúl a zsurnalisztika mezején is tisztelt barátjának fog nevezni - megnyugtatva azonban elvbarátait, hogy e megszólítási cím egyszerűleg a vitatkozás formáihoz tartozik. - Én részemről nem tudom, azon háladatosságon bámuljak-e inkább, mi által gr. D. E. magát irántam lekötelezve állítja, s pedig oly tett miatt, melyre én hasonló viszonyok között maga-mat minden ismerőseim iránt - ideértve ellenségeimet is - lekötelezve érzeném; vagy azt csudáljam, hogy a tisztelt gróf barátságának bebizonyítására nem ismer jobb módot, mint úgynevezett barátját misztifikátornak, olyannak, ki honfitársai rászedésén fárad stb. nevezni;
azonban mindenkinek megvannak sajátságai, s ezek szerint másképp bizonyítja be érzelmeit is; nincs jogom e felett vitatkozni, csak egyet legyen szabad egyszerűen előadnom, az okot ti., minél fogva én a méltóságos úr irányában a zsurnalisztika mezején baráti címmel élni ezentúl sem fogok. Okom egyszerűen az, mert hírlapban mindig plurálisban szólván, az egyes, legyen az vezér vagy közlegény, csak pártja vagy legalább lapja nevében szólhat, s hogy én részemről éppoly nevetségesnek tartanám, ha gr. D. E.-t a P. Hírlap-ban barátunknak (azaz a P. Hírlap barátjának) nevezném, mint ha gr. D. E. iránta állítólag tett nagy baráti érdemeimet ekképp beszéli el: „1841-ben kilenc hétig veszedelmes epeláz miatt nyomtuk az ágyat. Az igen vesze-delmes nyavalya közel vive sírunkhoz, s egy ideig bennünk is kialudt már minden remény.
Rendes orvosunk nem mindig lehetett jelen stb. stb.” Gondolja meg a tisztelt vezér úr a hatást, melyet a történetnek ily módoni előadása olvasóira tesz. Az összes B. P. Híradó kilenc hétig epeláz miatt ágyát nyomván, önmaga is lemond minden reményről. S miként megyek azután én hófuvatok miatt alig járható utakon Sárospatakra (mellékesen mondva, az út éppen nem volt oly rossz, mint azt a méltóságos úr leírja), hogy a nagybeteg felgyógyítására Paternos orvostanár urat hívjam - nem fogja-e e kép kacagásra készteni legkomolyabb olvasóját? -, s ha a méltóságos úr ezt maga is érezé, s a szokott plurálistól ez alkalommal eltérve, olvasóit egy valóban jó tréfa élvezésétől megfosztá, kérem, ha már barátsága megszerzésére állítólag tett érdemimet singulárisban méltóztatott elmondani: miért a jutalomnál ennyi nagylelkűséggel a plurált használni, melyet - Isten látja lelkemet - a B. P. Híradó-tól sem nem kívánok, sem nem érdemlek?
Politikai lapnak csak elvbarátai vagy elvellenei lehetnek, s ki e helyen a „barát” címet más értelemben használja, oly vitatkozási formával él, mely nemcsak semmi szellemi jelentőséggel nem bír, de egyszersmind helytelen. Ez legalább az én nézetem e tárgyról, melyet követni fogok; ki másképp vélekedik, tegye ellenkezőjét, - sem jogom, sem kívánatom valakit e kedvtöltésében akadályoztatni, főképp miután a baráti címnek használása, mint a tapasztalás mutatta, a B. P. Híradó olvasóit egy jó tréfától sem fosztja meg, mely vezérének eszébe jut.
S most a tárgyra. - A B. P. Híradó némi öntudattal említi, hogy júliusban közrebocsátott cikkelyei a P. Hírlap-ban s Erd. Híradó-ban együttvéve 16 cikket idéztek elő, s ámbár kissé neheztelni látszik amiatt, hogy irányában a P. Hírlap-ban csak egyetlenegy bók találtatik, nem titkolhatja el az örömet, melyet annak látása benne gerjesztett, miként néhány cikkeivel egész
kis irodalmat idézhetett elő? - nehogy azonban a vitatás mindig szélesebb körökre terjedve, olvasóinak unalmassá váljék, nyolc pontot jelöl ki, mi körül a vitatásnak ezentúl folyni kellene. Követjük a példát, azon különbséggel, hogy e nyolc pontot kettőre szállítjuk le.
Az első: vajon helyes-e állításunk, hogy a megyeszerkezet alkotmányunk biztosítéka ezentúl nem lehet?
A második: vajon az, mit a megyeszerkezet helyébe pótlékul ajánlunk, fog-e alkotmányunknak biztosítékul szolgálhatni, s mennyiben remélhetjük, hogy azt a birodalommal való összekötte-tésünk gyengítése nélkül életbe léptethetjük?
Ha ezen pontokra nézve tisztába jövünk, a többi, közöttünk felforgó kérdéseknél nem nagy nehézségeket találandunk.
Több ízben kijelentettük már az elsőre nézve azon meggyőződésünket, hogy megyei szerke-zetünk, jelen körülményeink között, alkotmányunk biztosítéka többé nem lehet. Sokszor szóltunk e tárgyról, s úgy hisszük, nem kevés okot hozánk fel nézeteink bizonyítására. - A főbbek ezek valának: 1. Hogy miután a megyék leginkább azáltal válnak alkotmányunk biztosítékaivá, mert semlegesség által a hatalom törvénytelen lépéseit akadályoztathatják, s miután e semlegesség, mely nem egyéb, mint az adminisztrációnak egy ágban tökéletes meg-akadása, soha a nemzet nagy kára nélkül nem használtathatik, korunkban, midőn a haladás szüksége mindenki előtt világossá lett, ilynemű alkotmányi biztosíték a legdrágább, melyet a nemzet magának választhatott volna.
2. Alkotmányunk jelenleg csak egyes kiváltságos osztályok tulajdona; a magyar szabadság privilégium, s éppen ezért minden inkább, mint oly valami, mint az egész nemzet tulajdoná-nak nevezhetünk, s mit az egész nemzet egyesült ereje védelmezne. Ha ez állapotot meg akarjuk változtatni - pedig mi akarjuk, s a B. P. Híradó legalább mondja, hogy szint’ ezt óhajtja -, szükség úgy módosítani alkotmányunkat, hogy azt a közrend megzavarása nélkül az egész nemzetre ki lehessen terjeszteni, mi mindaddig lehetetlen, míg megyei szerkezetünk jelen alakjában megtartatik, azaz, míg a megyei szerkezetnek egész komplexusában válto-zások nem történnek.
Ezek valának fő okaink, melyeket azon állításunk bebizonyítására: hogy alkotmányunk biztosítékát: megyei szerkezetünkben nem kereshetjük többé, nem egyszer hosszasabban előadtunk, - s mit felel erre a B. P. Híradó? hát csak egyszerűen azt, hogy e tézist hibásan állítottuk fel, hogy egész tévedésünk az alkotmány és alkotmányi biztosítékok összezava-rásából vette eredetét, szóval, hogy nem értünk a dologhoz, s hogyha minden, mit a megyei szerkezet ellen felhozánk, míg a jelen visszaélések tartanak, állna is: mindez azonnal meg-szűnik, mihelyt az úgynevezett municípiumok egyszer úgy rendeztettek el, mint azt a B-P.
Híradó célszerűnek hiszi.
Ha azok, kik minden lapukban a felelősség ellen emelnek szót, végre annyira belészeretnek fő elveikbe, hogy véleményeik indokairól felelni nem akarnak, nincs mit bámulni; azonban kénytelenek vagyunk megvallani, hogy oly ellenek irányában, kik ahelyett, hogy okainkra felelnének, a diszkussziót oly térre viszik, melyről tudják, hogy rajta elleneik szabadon nem mozoghatnak, vitatkozni csakugyan a legháládatlanabb feladások közé tartozik. A vitatkozás ezen modora mellett, igaz, nem fogunk diadalmaskodni önök felett, s önök nem fognak legyőzetni, de a dicsőség, melyet ezáltal aratnak, alig leend nagyobb azon seregénél, mely mindig jókorább futott el, hogysem elérhetnék, s éppen azért soha nem veretett meg.
A közvélemény kormánya, mely után önök vágyódnak, nem olyan, mint az, melyet hazánkban feltartani akarnának; a közvélemény feleletre szokta vonni vezetőit; puszta állítások, s habár a legelbízottabb módon adatnának elő, üres frázisok, habár való státusférfiúi pátosszal
mon-datnak, nem bizonyítanak semmit. Kérjük, emlékezzenek meg önök erről, s ne feledjék, hogy miután a nép csak annak szokott hinni, ki vagy csudákat tesz, vagy állításait bebizonyítá, ez utolsó mód mégis a legkönnyebb lesz, mi által magoknak hitelt szerezhetnek. Bizonyítsák be önök, hogy állításunk alaptalan, hogy azon haladási kérdések, melyekről mi egyenkint megmutattuk, hogy jelen megyei rendszerünk feltartása mellett keresztül nem vihetők, e szerkezet egész komplexusának feltartása mellett feloldhatók; mutassák meg, hogy a jogok, melyeket jelenleg egyedül a nemesség élvez, az egész nemzetre kiterjesztethetnek anélkül, hogy belőle zavar következzék - s legyőzötteknek fogjuk magunkat vallani; míg azt tenni nem fogják, mi hallgatásukat mindig csak azon egyszerű, de önökre nézve nemigen díszes oknak fogjuk tulajdonítani: hogy nem tudnak felelni!
Oh, de nem, önök fognak felelni, feleletük kész volt, mielőtt e cikket olvasták, nemde? s az pompás és nagyszerű lesz, mint minden, mit a B. P. Híradó-ban olvastunk. Valóságos manná-hoz hasonló, melynél, az írás szavai szerint, mindenki azon ízt gondolhatja magának, mely ajkainak legkedvesebb.
„Midőn mi - így fognak önök beszélni - megyei szerkezettől szólunk, nem azt értjük, mivé ti a megyét tettétek - sokan önök közül a régi barátság emlékéből, mellyel egykor az ellenzékhez viseltettek, néha még kegyesen tegezni szokták szegény pártunkat -; mi minden salakjától megtisztított oly megyéket értünk, minők Magyarországban még eddig nem voltak, valóságos mintamegyéket, olyakat, hogy ti, nem státusférfiak, alig álmodhattok ily tökélyről.” - De ugyan hát miért nem lépnek fel e megyei ideáluk részletesb leírásával? miért nem adják elő azon változásokat, melyeket szerkezetünkben szükségeseknek tartanak, s melyek olyak lesz-nek, hogy általak a megyék hiányai kijavíttatnak, azon akadályok, melyeket e szerkezet hala-dási kérdéseknek elébe gördít, elháríttatnak - s az egész mégis alkotmányunk biztosítéka marad? - Szakítsák ketté önök egyszer a fátyolt, mellyel ideál-megyei szerkezetöket Sais szobraként eddig takarták, ne féljenek, hogy el fogunk borzadni a látmány előtt; higgyék el, mi el vagyunk készülve rá. - Mielőtt önök ezt teszik, mi a kérdésnek vitatásába: mennyiben fér össze a megyei szerkezet, mint alkotmányi biztosíték, a célba vett haladással? - tovább nem ereszkedhetünk, s ma csak még egy tárgyra szorítjuk észrevételeinket.
Ki önöknek ellenünk eddig írt cikkelyeit figyelemmel olvasá, könnyen azt hiheté, hogy önök megyéink fő tulajdonait, melyek által azok alkotmányunk biztosítékává válnak, az utasítás adási s követ-verifikációi hatóságban találják. 274. számuk meggyőzött, hogy e részben tévedénk. Annak bebizonyítására: mennyi biztosíték fekszik megyei rendszerünkben? önök az 1822-i esetekre hivatkoznak, azon időszakra, melyben - hogy önök szavaival éljünk - „alkot-mányunk csak helyhatósági rendszerünk által tartatott fel”. Mi ezen szomorú esetekre nézve másképp vélekedünk, mint talán mások, s ahelyett, hogy törvényhatóságaink akkor kifejtett szilárdságát bámulnók, inkább elszomorodunk azon akkor tett tapasztalásnál: - miként törvénysértés ellenében megyéink között mégis oly kevés találtatott, mely kötelességének eleget tenne. De kérdjük a B. P. Híradó-t: ugyan az utasítási vagy követ-verifikációi jog volt-e az, miáltal e megyék 1822-ben a törvénytelenségek további folytatását akadályoztatták? Vajon az: hogy miután tizenegy évig országgyűlés nem tartatott, s így a megyék sem utasítás adási, sem verifikációi jogukkal nem éltek, a megyék mégis elég erősek voltak a törvénytelenségnek ellentállni, nem bizonyítja-e világosabban, mint bármi más, hogy e két jognak a megyék általi gyakorlata arra, hogy törvényhatósági rendszerünk az alkotmány biztosítékává váljék, korántsem bír annyi fontossággal, mint azt a B. P. Híradó olvasóival szívesen elhitetné? mit, ha szándékai tisztaságán kételkednénk, azon taktikához hasonlítanánk, mellyel ügyes vezérek bizonyos pontokat különös fontosságúaknak mondanak, csak azért, hogy elleneik figyelmét másoktól, melyeknek megtámadását célozzák, elvonhassák.
Nemcsak a legfőbb, de felfogásunk szerint az egyetlen eszköz, mi által megyéink az alkot-mányt megtámadások ellen biztosíthatják, azon befolyásban fekszik, melyet a végrehajtásra bírnak, vagyis azon állásukban, miszerint a törvénytelenséget semlegesség által akadályoztat-hatják, s ki ezen még kétkednék, azt az 1822-i esetek megfontolása állításunk helyességéről meggyőzheti.
Ki megyei szerkezetünket azért akarja fenntartani, mert bennök alkotmányunk biztosítékát látja, és csupán az utasítás adási jogra s verifikáció kérdésére fordítja egész figyelmét, azt senki a megyei szerkezet barátjának tartani nem fogja, bármennyi ditirambust énekeljen is ez állítólag tisztán magyar s egészen nemzetünk szelleméből folyó szerkezet felett.
Mi a vis inertiae-nek feltartását oly korban, midőn minden erővel haladni akarunk, nem tartjuk célszerűnek, s mert alkotmányunk eddigi biztosítékát egyedül ebben látjuk, éppen azért tartjuk szükségesnek más biztosítékokról gondoskodni; - de erről többet jövő számunkban.
TOVÁBBI ÉSZREVÉTELEK A B. P. HÍRADÓ IRÁNYÁBAN
I
Nehogy ismét keserűséggel vádoltassunk, ím bókkal kezdjük e cikkelyünket, midőn ünnepé-lyesen kinyilatkoztatjuk, hogy a B. P. Híradó, meggyőződésünk szerint, azon cikkelyeiben, melyekre jelenleg válaszolunk, nagy igazságokat mondott ki.
A B. P. Híradó 275. számában tudniillik világosan kimondja, miként „a parlamenti kormány még magában nem biztosíték, hanem csak kormányzási forma, s hogy azon extremus esetek-ben, midőn ti. a kormány alkotmányon kívüli állásba teszi magát (mit, ha alkotmányos garan-ciáról szólunk, a lehetőségek körében létezőnek mégis föl kell tennünk), hogy ily esetekben az alkotmány valódi garanciája nem ezen formákban, hanem a nemzet erejében, lelkületében, törvényei- s jogaihozi ragaszkodásában volna végképp és csupán feltalálható.” - Ki merné a B. P. Híradó ezen állításainak helyességét csak egy percig is kétségbe vonni. - Minden alkot-mány formánál nem egyéb, s hol a nemzetben jogai megőrzésére elég erő s szilárdság nem találtatik, ott a világ minden tudósai a szabadságnak biztosítékokat hasztalan fognak keresni.
Ha tehát parlamentáris kormányról vagy megyei rendszerünkről mint alkotmányos biztosí-tékokról szólunk, nem e kétféle institúciónak abszolút, hanem csak aránylagos becséről, csak arról lehet kérdés: melyik célszerűbb a kettő között? A B. P. Híradó nézete szerint jelen szerkezetünk a parlamenti kormány fölött kitűnő felsőbbséggel bír. „Az elsőrendű állapot (ti. a parlamenti kormány) így szól 274. számában, csupán az anyagi erő nyers túlnyomóságától függeszti fel a győzelmet; az alatt, míg a másodikban (hol az alkotmány megyei szerkezet által biztosíttatik) az erőszaknak jogos és békés, tehát erős erkölcsi ellenállásokat kell előbb megtörni, mielőtt végre az erőszakon erőszakkal venne győzelmet.”
Ezen ellenünk felhozott ok oly fontos, hogy kétségen kívül ez egymaga a parlamenti kormány követelésétől visszaijeszthetne, ha ti. a B-P. Híradó kegyes volna előadni az alapokat, mikre ezen okát építi. Talán azt hiszi, hogy ezt a dolgok természete úgy hozza magával? Ments Isten! A B. P. Híradó-nak szerkesztősége miként nem tudná, hogy ott, hol parlamenti kor-mány létezik, a korkor-mány tetteiről nem utcai tömegeknek, hanem a törvényhozásnak felelős, s hogy azon ultima ratio rerum, melyről a B. P. Híradó szólt, e rendszer mellett is csak akkor léphet fel, ha a törvényhozásnak jogos és békés, tehát erős erkölcsi ellenállása semmi tekin-tetbe nem vétetett; s férfiak, minők a B. P. Híradó-t vezetik, miként nem látnák által, hogy ezen eseteknek szükségképp ritkábbaknak kell lenniök ott, hol az ellenállás az egész ország törvényhozásától, mint ott, hol az csak egy egyes megye bizonytalan többségétől jó? Vagy talán praktikus ember létökre a B. P. Híradó embereit a történetek tapasztalása győzé meg a parlamenti kormány veszélyeiről? De ez, miként történhetett, miután a história éppen ellen-kezőt bizonyít s azon ritka esetekben is, hol nem illuzórius kormányi felelősséggel bíró országokban lázadások történtek, a lázadásnak oka soha nem a parlamenti kormányban, hanem mindig abban mutatja magát, mert a törvényes jogkörében megszoríttatott.
Minden alkotmányi biztosíték, mint minden alkotmányos szabadság általán véve csak az erőben, szilárdságban s törvényekhezi ragaszkodásban találja való alapját; ez áll az alkotmá-nyos biztosítékok mindegyikére, s nem fogja tagadni senki, hogy vannak viszonyok, melyek alatt a megyei szerkezet s parlamenti kormány, szóval, minden kigondolható kormányzási forma semmi biztosítékot nem nyújt; de mi nem ezen, a B. P. Híradó által is rendkívülieknek tartott esetekről szólunk, hol a kormány magát semmi törvényes formához tartani nem akarja,
hanem szólunk a rendes esetekről, s kérdjük: ily esetekben mi ad a nemzetnek több biztosságot az iránt, hogy törvényeiben nyilvánított akarata teljesíttetni fog: jelen megyei rendszerünk-e, vagy a parlamentáris kormány? - A felelet nem lesz nehéz.
Ha megengedjük is, hogy hazánk minden törvényhatóságai kötelességökben híven eljárva, valahányszor törvénytelenség követtetik el, azt semlegességök által akadályoztatni fogják, azon biztosítás, melyet megyei rendszerünkben találunk, legföllebb is negatíva biztosítás afelől, hogy törvényeink pozitív cselekvések által sértetni nem fognak. Alkotmányos nemzet létünkre megelégedhetünk-e ezzel? Csak arra nézve van-e hát biztosításra szükségünk, hogy törvényeink a hatalom pozitív cselekvései által sértetni nem fognak? S nem kell-e éppen úgy biztosításról gondoskodni arra nézve is: hogy törvényeink pontosan végrehajtassanak? s erre nézve megyei szerkezetünk ad-e csak némi garanciákat? - Nem akarunk egyes példákra hi-vatkozni - exempla sunt odiosa, s mi nem akarjuk elkeseríteni e vitatkozást -, de ugyan van-e olvasóink között csak egy - bármily keveset foglalkozik is közönségesen politikával - kinek, midőn ezeket olvasá, nem jutottak esetek eszébe - s pedig, fájdalom, több esetek -, hol a leg-világosabb, szentesített törvény több évek leforgása alatt még végrehajtva nem volt, s vajon, míg ez tagadhatatlanul így van, míg senki nem állíthatja, hogy megyei rendszerünk ily esetek ismétlését lehetlenné teszi, vagy csak nehezíti is: mi merjük-e azt állítani, hogy alkotmá-nyunknak biztosítékokra többé szüksége nincs: hogy megyei szerkezetünk törvényes szabad-ságunkat minden kormányi felelősségnél jobban megőrzi. - Mintha bizony az alkotmányt vétkes mulasztás által nem lehetne éppen úgy, mint vétkes cselekvés által sérteni; vagy mintha a honpolgárnak, ki törvényeit végrehajtatlanul látván, elkeseredik, vigasztalásul szolgálhatna, hogy e szomorú tünemények oka épp annyiszor az egyes törvényhatóságokban, mint a kor-mányban fekszik.
Látjuk ezekből, hogy a biztosíték, melyet megyei szerkezetünkben találunk, miután alkotmá-nyunkat mulasztások által elkövetett sértésektől meg nem őrizheti, elégtelen; s mégis képzel-hetünk-e alkotmányos biztosítékot, melynek birtoka annyi áldozatba kerülne? Kétségen kívül a felelősségnek szinte megvannak árnyoldalai, s ámbár aki egy kis tapasztalással bír, nem fogja tagadni, hogy a bürokrácia bajai nem kizárólag parlamentáris kormányokkal bíró országok sajátságaihoz tartoznak, mégis ott, hol a politikai pártok hasonló erővel állnak egymás általellenében, a majoritások fluktuációja a kormányra kiterjedvén, a közdolgok vitelébe néha az egészre káros bizonytalanságot hozhat. Természete emberi intézkedéseink-nek, hogy semmi annyira tökéletest közöttök nem találhatunk, minek rossz oldalai nem volná-nak; ez áll a parlamentáris kormányra nézve is. De hasonlítsuk össze azon bajokat, melyeket egy ily kormány hazánkra hozhatna, jelen szerkezetünk hibáival, - s ugyan a mérleg merre hajlik?
Ott, hol parlamentáris kormány létezik, a közjó sokszor egyesek hiúságának, hivatalvágyának áldoztatik fel; nem történik-e hát ugyanaz megyei rendszerünk mellett, azon különbséggel, hogy ami ott csak azon kevés egyeseknél, kik a legfőbb hivatalokra vágyódhatnak, történik, itt százakra, sőt ezrekre kiterjed.
Parlamenti kormány mellett a legfontosabb kérdések nem annyira a közjó, mint pártok szempontjából tekintetnek; de hát megyei szerkezetük mellett van-e kérdés oly csekély, mely nem pártok szempontjából tekintetnék többnyire.
A parlamenti kormány által, valahányszor a törvényhozó test körében megváltozott többség szerint a kormány személyzetében változások történtek, a közigazgatásnál bizonytalanságot találunk; de mi itt egyes esetekben feltűnik, nem teszi-e megyei szerkezetünk mellett a normális állapotot, miután a közigazgatásnál alkalmazott elvek bizonytalansága s az ebből
következő rendetlenség oly rendszer mellett kikerülhetlenek, hol a közigazgatásba semmi egység nem hozatott be.
Szóval: mindazon bajok, melyek egy parlamenti kormány ellen felhozathatnak, léteznek megyei szerkezetünk mellett is, azon különbséggel, hogy a mit ott ritkább esetekben találunk, az nálunk a rendes állapothoz tartozik.
A B. P. Híradó mindezt jóformán alig tagadja, s 274. számában azzal vigasztalja magát, hogy mindez csak addig tartand, valamíg a kormánynak elég ereje nem lesz, hogy minden
A B. P. Híradó mindezt jóformán alig tagadja, s 274. számában azzal vigasztalja magát, hogy mindez csak addig tartand, valamíg a kormánynak elég ereje nem lesz, hogy minden