A B. P. Híradó-nak méltóságos vezére nemrég a cikkelyeknek egész sorozatát bocsátá közre, melyekben szüntelen tisztelt barátjának nevezve, az általam - mióta e lapok vezetésében némely barátaimmal részt veszek - vitatott nézeteket a gúny és elmésségnek minden hatalmá-ban álló fegyvereivel megtámadja. Én, aki az inimicus causae, amicus personae-nak nagy barátja soha életemben nem valék, sőt - megvallom gyengeségemet - nem is foghatám fel tulajdonképpen soha, azok között, kik egészen ellenkező utakon járnak, a barátság szoros kötelékei miként tarthatják fel magokat: a méltóságos vezér úrnak keserű hangulatát, mellyel cikkelyeiben rólam, tisztelt, sőt egy helyen drága barátjáról szól, rossz néven nem veszem, s valamint csak önbelátásom hiányának tulajdoníthatom, hogy a tisztelt vezér úrnak elveit egy-kor az enyéimmel ugyanazoknak gondolva, őt barátaim közé számítám, úgy most kénytelen vagyok eltűrni, hogy szerencsétlenségemre, mint ő maga mondja, itt van ő, ki elaltató hossza-dalmassága cikkelyeimet megcáfolva, olvasóit figyelmessé teszi: mi módon akarja b. E. J., tisztelt, sőt drága barátja rászedni honfitársait, miként akarja ábrándokért feláldozni hazája valódi szabadságát stb. stb. Nem fogom ismételni mindazt, mit a vezér úr barátsága láng-érzetében tisztelt barátjáról mond, s e részben azon cikkelyekre utasíthatom olvasóimat, melyek a B. P. Híradó-ban a 210. számtól kezdve egymásután megjelentek, úgyis, ki a P.
Hírlap tanainak helyességéről kételkedik, alig olvashat jobbat e cáfolatoknál, melyek, mint Machiavelli híres munkája, csak azon rendszer keserű kigúnyolására látszanak írva lenni, melynek állítólagos védelmezői. Én, mint mondám, a tisztelt vezér úrnak keserű hangulatát rossz néven nem veszem, van azonban számíthatatlan elmésségei között egy, melyet nem hallgathatok el, s pedig azért, mivel nemcsak lapjaiban, de más lapokban is többször ismétel-tetett, s mert a tisztelt közönséget tőle csak úgy remélem megmenthetni, ha reá egyszer válaszolok; - s ez azon igen jóízű tréfa, hogy b. E. J. regényíró és költő.
Igen, én írtam regényeket. Jókat-e vagy rosszakat, ártottam-e velek irodalmunknak, vagy magamat tettem általok nevetségessé? azt sem a B. P. Híradó, sem annak vezére egymaga elhatározni nem fogja; de vajon ebből mi következik? kétségen kívül a B. P. Híradó nézete szerint az: hogy b. E. J., mert regényeket írt, másra, főképpen politikára képtelen. De hogy a B. P. Híradó-nak egy kedvelt szójárásával éljek, konstatírozzuk a helyzeteket. Míg én regé-nyeket írtam, ugyan az igen tisztelt vezér úr mit tett? gazdaságán kívül haszonbérbe vevé egy nagy alföldi községnek korcsmajogát. Kétségen kívül ezen kereset éppoly tiszteletre méltó, mint bármi más, megengedem, sokkal szebb s hasznosabb a regényírásnál, de a kérdés nem ez; a kérdés e helyen csak az lehet: a korcsmajog kibérlése annyival jobb előkészület-e politi-kus pályához, hogy ki körüle fáradozott, afelett, ki költészettel foglalatoskodott, már ezáltal kiszámíthatlan felsőbbséggel bírna? s e kérdésnek megfejtése nehezebb, mint a méltóságos vezér úr talán hiszi. Ha álokoskodással akarnék élni, mondhatnám, hogy ily haszonbérléshez a költői tehetségnek szinte nem kis mértéke szükséges, miután a haszonbérlő csak annyiban vállalhat magára tetemesebb évenkénti fizetést, amennyiben jóslói lelkével azon száz és száz-ezer meszely bort és fity pálinkát előre látja, melyet korcsmáiban ivatni fog, mi által nemcsak költő-, de valóságos vátesszé emelkedik, de én nem akarok ily okoskodással élni, s miután a t.
vezér úr a költői tehetséget, úgy látszik, nagy hibának tartja, mint kétségen kívül kedves udvariasságot, azt vallom, hogy őt egészen prózai embernek tartom; de mit bizonyít ez? azt-e, hogy már azonnal politikai kapacitássá vált? vagy hogy haszonbérlői tapasztalásainál fogva több képességgel bír azoknál, kik költészettel foglalatoskodnak? - Ez, felfogásom szerint, egy azon állítások közül, melyekről csak tapasztalásból ítélhetünk, s e részben a költő, ki politiká-val foglalkozik, nem nélkülöz előzményeket. Machiavell - kit talán a méltóságos vezér úr sem
számítand az érzelgős politikusok közé - költeményeket s vígjátékokat írt, Richelieu szomorú-játékok készítésén fáradozott, Nagy Fridrik költőnek tartá magát, Canning nem egészen velőtlen politikusnak tartatik igen csinos versei mellett is, úgy szinte az egész utolsó whig minisztérium sem, mely majdnem kizárólag költőből állott, s míg többsége tartott, Angliát azért nem rosszul kormányozá, - többeket említeni e helyen szükségtelen. - És vajon fog-e tisztelt vezér úr ennyi példákat felhozni azok közül, kik valaha a világ bármily országában korcsmaárendával foglalkoztak, s később nagy státusférfiakká váltak? Ha a méltóságos vezér úr ezt teendi, szemrehányásai, melyeket költő-létem ellen tesz, talán valamivel fontosabbakká válhatnak; így elmésségei, mint elmésségek, azon hibával bírnak, hogy nem újak, s már gróf.
Sz. által többször használtattak, mint okok, pedig egy hajszállal sem kevésbbé nevetségesek, mintha én abból, mert eddig nagy státusférfiút nem ismertem, ki előbb bormérést haszon-bérlett volna, ellenben sok költőt tudok, ki nagy politikai kapacitásnak mutatkozott, vagy azt akarnám következtetni, hogy a vezér úr közdolgok vezetésére alkalmatlan, vagy azt, hogy én erre képes vagyok. Hagyjunk föl - ez véleményem - minden személyességekkel, s fordítsuk egész figyelmünket az előttünk fekvő kérdésekre, s úgy tartom, mind a közönség, melyhez szólunk, mind minmagunk csak nyerhetünk ily eljárás által.
S most a dologhoz.
Sok vita folyt egy év óta a B. P. Híradó és a P. Hírlap között. Mindazon egyes kérdések alapján, melyekre nézve e két lap többnyire ellenkező véleményeket nyilvánított, egy fő kérdés fekszik, s ez az, melynek megfejtése mindenekelőtt szükséges.
Nézetünk szerint, mint mindjárt első fellépésünk után nyilván kimondottuk: hazánknak kifejlődése alkotmányunk jelenformáihoz ragaszkodva lehetetlen. Ha tehát haladni akarunk, s egyszersmind alkotmányunkat nem akarjuk megfosztani minden biztosítékától, szükség, hogy oly alkotmányos formákról gondoskodjunk, melyek a haladással ellentétben nincsenek, s egyszersmind szabadságunkat megtámadásoktól megóvhatják.
Ily biztosítékot mi a kormányi felelősségen kívül nem ismerünk, s azért a kormányi felelős-ségnek kivívása azon cél, melyet munkásságunknak kitűztünk.
Önök, a B. P. Híradó vezére s bajnokai e részben másképp vélekednek. Elismerik, miszerint alkotmányos rendszerünknek tetemes változásokon kell átmennie, hogy a célt, mely nem lehet más: mint az összes nemzet anyagi és szellemi tökéletesedésének folytonossága, mint eszköz által elérnünk sikerüljön. Állításuk szerint kívánatuk csak az, hogy hazánk sem alulról, sem felülről jövő despotizmus útján, hanem alkotmányos úton viruljon fel, s hogy ezen eredmény az ausztriai birodalmi öszveköttetésünk fenntartása, sőt ezen kapocs állandóságának szilár-dítása mellett jöjjön létre; szóról szóra ugyanaz, mit mi munkásságunk céljául kitűztünk. Csak ezen cél utáni törekvés eszközeire nézve létezik közöttünk különbség. Mi e céloknak elérését csak úgy tartjuk lehetségesnek, ha az alkotmányos törvényhozás mellé egy szinte alkotmá-nyos, azaz felelős végrehajtó hatalom állíttatik, önök panaceájokat, természetesen bizonyos hozzáadásokkal, a megyerendszerben keresik, vagy mit mondjunk, keresik, találják, hisz önök minden kétkedésen felülemelkedtek. Kinek van köztünk igaza ezen egy főkérdésre nézve, azaz, minek megvitatása szükséges, ha az eldöntetett, a többi magától következik.
-Önök ugyan, nem „az elmélet mezején forgó, országférfias, közbirodalmi, sőt európai állás szempontjáig felemelkedett férfiak,” azon meggyőződésöket nyilvánítják: hogy a vitatás nem sokat fog igazítani, míg azt cselekvés nem fogja felvilágosítani és kalauzolni. (Vajon nem azon cselekvés értetik-e, mellyel a közös teherviselés elve eldöntetett?) Mi azonban, kik tömegek által nem istápoltatunk, és csakugyan azon csalódásban élünk, hogy minmagunkat kormányozzuk, miután azon törvények, melyeknek értelmétől semmi hatalomnak eltérni nem
szabad, megegyezésünkkel alkottatnak, ily tárgyak megvitatásától több eredményt várunk, s ezért felhíva érezzük magunkat egy kissé megrostálni azon állításokat, melyek a t. vezér által oly büszke hangon hirdettetnek.