Ritka az, ki egy világosan igaz állítást egyenesen tagadni merne; a mód, miszerint az emberek kétségbevehetlen tények vagy nem tagadható igazságok következéseinek zsarnokságát ki szokták kerülni, abban fekszik, hogy ignorálják. Ez az, mit a cikkünk címének választott kérdés megfejtésénél e hazában sokan tesznek. Hogy alkotmányunk fő biztosítéka törvény-hozásunkban fekszik, azt nem tagadja senki; tudja mindenki, hogy a legjobb megyei rendszer egy óráig sem tarthatja fel magát, mihelyt a törvényhozás annyira elgyengült, hogy annak védelmére elégtelen, míg ellenkező esetben gyengüljön el megyei szerkezetünk bármennyire, egy széles alapokon nyugvó s jó választási rendszer által erős törvényhozás alkotmányos or-szágunkat egymaga minden megtámadások ellen biztosíthatja, s csakhamar ki fogja igazítani a megyei szerkezet hiányait is. S mégis, noha ez állítások valósága senki által nem tagadtatik, mit tapasztalunk? nemde azt, hogy valahányszor oly indítványok tétetnek, melyek törvény-hozásunk erősítését célozzák, mindannyiszor a megyei rendszer állítólagos gyengítése hozatik fel ellenokul, mindannyiszor megkondíttatik a vészharang, mely mindenkit figyelmessé tegyen, miként alkotmányunk egyetlen biztosítéka támadtatott meg.
Az okoskodások e nemében, melyek azon egyszerű tény szándékos ignorálásán alapulnak:
miképp törvényhozásunk alkotmányunknak szinte egyik, sőt leghatalmasabb biztosítéka - ter-mészetesen a B. P. Híradó-nál senki inkább nem remekel, s valóban érdemes 213. számában A központosítók tévedései cím alatt előadott nézeteit figyelemmel követni, ha csak azért is, hogy mi, szegények! elvégre eligazodhassunk (ezek a cikk tulajdon szavai), miként gondol-koznak e kérdésről oly férfiak, kiknek politikai nézeteik országosra, országférfiasra, európaira vergődtek. (Olvasóink megengedik, hogy a lehetőségig a B. P. Híradó szavaival éljünk;
cikkelyeink unalmassággal vádoltattak; úgy hisszük, ez idézések mulatni fogják olvasóinkat, már azért is, mivel belőlök elleneink rendkívüli szerénységét láthatják.)
Mindenekelőtt a B. P. Híradó kinyilatkoztatja, „miként ő azt tartja, hogy a következetesség-ben magában semmi érdem nem fekszik; a tételnek kell igaznak s valónak lenni, ellenkezőleg a legszebb logikai összefüggésben egymásból folyó okoskodások sem bizonyítanak semmit is.”
Tehát való tételek kellenek. Nézzük:
„A közdolgok ezen nyilvános kezelése, mely (a megyében a nép szemei előtt s tudtával törté-nik, ennélfogva a politikai jogok iránt, melyek, nem mint egyebütt, merőben és szárazon választás körül forognak) érdeket éspedig meg nem szűnő érdeket keletkeztet nem csupán keveseknél, hanem azoknál is, kik befolyási kiváltsággal nem bírnak, minek ismét az a követ-kezése, hogy azon alkotmánynak, melynek mindenki, ki jogaival élni akar, nem csupán egyszer-másszori, hanem folytonos cselekvő tényezője lehet, honunkban annyi védőjére találhatni.”
Ez tehát a B. P. Híradó-nak első való tétele. „Megyei szerkezetünk mellett a közdolgok kezelése a nép szemei előtt történik; bennök az, ki jogaival élni akar, az egésznek folytonos cselekvő tényezője lehet, miből ismét világosan következik, hogy e szerkezet azoknál is, kik befolyhatási kiváltsággal bírnak, rendkívül népszerű.”
A másik, minden kétségen felül álló tétel az, hogy törvényhozásunk a hallgatóságtól függ. S most jőnek a következmények:
Első következmény, hogy mivel törvényhozásunk a hallgatóságtól függ, megyei gyűléseinkről pedig, hol senki hallgatni nem szokott, ezt nem mondhatni, vigyáznunk kell, hogy törvény-hozásunk egészen azon állapotjában tartassék, mely által a hallgatóság uralkodása alá jutott.
Második következmény, hogy a verifikáció s az utasítás adási jog gyakorlatára nézve változásokat tenni nem szabad, nehogy a megyék, melyekben a nemzeti vagyon s értelmesség legfőbb tényezői összpontosulnak, ezáltal gyengíttessenek, s a megyében kevesebb nagy szónok és státusférfiú növeltessék; pedig nagy szónokokra és státusférfiakra van szükségünk, másképp hogyan találhatnánk oly országgyűlési követeket, kik megyéik szoros utasítását, akkor is, ha az meggyőződésökkel ellentétben áll, szép szavakkal védelmezni tudnák.
Harmadik következmény. Olvasóink talán gondolják, hogy a B. P. Híradó nézetei szerint törvényhozásunkkal fel kellene hagynunk, Isten mentsen, a B. P. Híradó mindezekből azt következteti, hogy a megyék olyanokba, mik a törvényhozás teendőihez tartoznak, belé ne avatkozzanak, mi - ha az utasítási jog által minden kérdésnek valóságos eldöntése a megyékre vezettetik vissza - úgy hisszük, nemigen nehezen fog eléretni, miután a törvényhozásnak valóságos teendője, mibe valaki beleavatkozhatnék, úgysem igen marad.
Ez a B-P. Híradó-nak legújabb logikája, ezek azon való, minden kétségen felül álló tételek, mikre okoskodásait építi, s melyek által, ha mást nem, legalább azon állítását bizonyítja be, mennyire terjed azon bátorság, melyre a megyei rendszer azokat, kik vele éltek, bizonyos esetekben növelheti! Bátorság, mondjuk, mert vajon e tulajdonnak nem nagy mértéke kell-e Magyarország közepette, hol megyei szerkezetünket mindenki ismeri, azt merni állítani, hogy jelen megyei szerkezetünkben minden, ki jogaival élni akar, az egésznek cselekvő tényezője lehet; hogy, mert a megyeház tereme nem nemes kezek által súroltatik, vagy az udvart - hol egy idő óta gyűléseink némely helyen tartatni szoktak - nem nemesek rendezik, a közdolgok kezelése a nép szemei előtt történik, hogy mivel a tettes karok és rendek sokszor a nép elő-fogatain hozatnak a tanácskozások helyére, mivel határozataiknak végrehajtása az ő költsé-göken s munkájok által történik, s így a megye tanácskozásai csakugyan érdeket gerjesztenek azokban is, kik befolyhatási kiváltsággal nem bírnak, ezen érdek olyan, mely által a nem kiváltságosok között csak egy is a megyei szerkezet barátjává válnék. Kérdjük, volt-e valaha merészebb állítás, vagy volt-e keserűbb gúny, mint amely ez állításban foglaltatik, főképp midőn azt oly lapban olvassuk, mely néhány héttel később, 242. számában alkotmányosságun-kat ekképp értelmezi: „Az alkotmányosság, mely nem más hazánkban, mint egypár százezer kiváltságos előjogainak summázata, azon tömegek rokonszenve által nem támogattatik, melyeknek anyagi s szellemi emelésére a kiváltságosok eddig eleget teljességgel nem tettek.”
Bizonyítsák be nekünk önök, hogy létező megyei szerkezetünk által „a közdolgok kezelése csakugyan a nép tudtával s szemei előtt történik”, mutassák meg, hogy benne csakugyan mindazok, kik arra míveltségük fokára nézve képesek, ha jogaikkal élni akarnak, cselekvő tényezőkké válhatnak; adják elő azon tényeket, melyekből lássuk, miképp a nemzeti vagyon s értelmesség tényezői a megyében nemcsak központosulnak, de eldöntő befolyással bírnak, melyekből meggyőződjünk, hogy ezen institúció csakugyan azoknak is érdekében fekszik, kik befolyási kiváltsággal nem bírnak; feleljenek azokra, mik által nemrég megjelent cikkelyeink-ben megmutattuk, hogy míg megyei szerkezetünk jelen alakjában fennáll, a kiváltságosak a nép anyagi s szellemi emelésére eleget sohasem tehetnek; vagy ha ez nem lehet, iparkodjanak önök is, hogy megyei szerkezetünk úgy rendeztessék, miszerint mind e követeléseknek eleget tehessen, s meg fogunk hajlani ezen institúció előtt, nem mivel benne régi szerkezetünket, de mert egy oly újat látunk, mely legfőbb kívánatainkat kielégíti. Ha megyéink ilyenekké válnak,
buzgóbb magasztalójuk s védőjök nem lesz, mint mi; míg ez történni nem fog, a legelmésebb szójátékok nem fognak bennünket sokszor előadott nézeteink helytelenségéről meggyőzni, nem a legszebb ígéretek, minőket önök 216. számukban tesznek, „miként mindenki egyenlő lehet hazánkban a törvény előtt, viheti a közterheket igazság szerint, hogy megyéinkben születésrei tekintet nélkül, vagyon s értelmesség kombinált működései biztosítsák az mányt s kezeljék a közigazgatást, terjeszthetünk a nép minden osztályaira műveltséget, alkot-mány iránti rokonszenvet sat. sat.”, mindezen ígéretek (mert hisz mit nem ígérnek önök e nagy boldogság-katalógusban, melyből minden, az egésznek nem hasznos előjogok megszüntetése, a képviseleti rendszer sem maradt ki) mindezen ígéretek csak arra emlékeztethetnek, hogy teljesítésök jelen szerkezetünk mellett lehetetlen. Míg a megyei szerkezet, a mint az most van, s önök azt 242. számukban igen helyesen értelmezték, nem más, mint egypár százezer kiváltságosak jogainak summázata (pedig mostani formában e szerkezet alig lehet más, mert gyenge eszünkkel csakugyan nem foghatjuk meg, önök kívánata szerint, széles talapra fektetett helyhatósági rendszer az utasítás adási joggal miként férhet össze), addig mi azt a nép érdekében működő institúciónak tartani nem fogjuk, hanem tartani fogjuk a legarisztokra-tikusabb intézetnek, mely valaha a világon létezett, habár annyira fajulnának is megyei tanács-kozásaink, hogy bennök fütykössel fölfegyverzett tömegeken kívül más nem jelennék meg, habár az arisztokrácia minden hibáihoz a legtúlzottabb demokrácia minden kinövései járul-nának is e szerkezetben.
Ennek elkerülésére, felfogásunk szerint, csak egy mód van: az, hogy e megyék természetes hatáskörükbe szoríttassanak, s tisztán a törvényhozáshoz tartozó tárgyakkal ne bízassanak meg. Azaz, hogy megyéink feltartására s elkerülésére annak, hogy helyhatósági szerkezetünk elfajuljon, éppen az ellenkező utat kell követni, mint melyet a B. P. Híradó ajánl.
NÉMELY ÉSZREVÉTELEK A B. P. HÍRADÓ 242. SZÁMÁRA
Minden alkotmánynak biztosítékokra van szüksége. Ezt, úgy hisszük, a B. P. Híradó-nak vezére és serege sem fogja tagadni, már csak azért sem, mivel ezáltal az ellenünk emelt legfőbb vádat semmisítené meg: mintha ti. mi, a P. Hírlap emberei, alkotmányunk létező s szükséges biztosítékait puszta álmoknak áldoznék fel.
Oly biztosítékokat találni, melyek az alkotmányt minden megtámadástól megőrzik, s mind-emellett úgy rendezvék, hogy általok a végrehajtó hatalom kötelességének teljesítésében ne akadályoztassák: ez teszi minden országlási tudomány egyik legnehezebb s egyszersmind legfontosabb feladatát.
Mit mond e részben a B. P. Híradó? mik azon biztosítékok, melyeket ez alkotmányos szellemű lap országos jogaink megóvására szükségeseknek tart? Miután a t. vezér azt akarja, hogy sem felülről, sem alulról jövő despotia útján, hanem tisztán alkotmányos úton viruljon fel hazánk, s így a despotiának e két nemét a lehetőségek közé számítja - különben miért készülne ellenök ily lelkesedéssel -, státusférfiúi tapintatával nemcsak országos, de birodalmi, sőt európai szempontból is talán gondoskodott már az alkotmány biztosítékairól? Mi e rész-ben, fájdalom, semmi bizonyost nem mondhatunk még olvasóinknak. Szerencsétlenségünkre a B. P. Híradó, mint maga mondja, magában a következetességben nagy érdemet nem lát, s innen van, hogy mindössze is csak annyit tudunk, miként e lap alkotmányunk fő biztosítékát július 6-án, sőt, mint látszik, az egész hónap alatt még a megyei rendszerben kereste, hogy azonban ezen nézete auguszt. 31-én megváltozott, s most már - mert e lap egy bizonyos irányban csakugyan derekasan halad - a 242. számban kimondatik: miként alkotmányunknak fő biztosítéka a kormány becsületességében fekszik. Azonban meg kell vallanunk, hogy bennünket státusgaranciáinak ezen egészen új elmélete által, melyet Hofmann könyvéből kifelejtett, nem kis zavarba hozott.
Feleletre szólíttatánk fel, sőt a B. P. Híradó egyenesen a jövő kor ítélőszéke elébe idéz, midőn nem kis pátosszal ekképp szól: Mentse magát a jövendő előtt az, ki elég könnyelmű kézből szalasztani akarni a valódiságot (alkotmányunk való garanciáit) oly formák kedvéért, melyek stb. stb.; s most egyszerre tudtunkra adatik, hogy azon valódiság, azon garancia, melyet kezünkből kiszalasztanunk nem szabad, a kormány becsületessége, azaz más szavakban: hogy garanciánk az, hogy garanciákra szükségünk nincs.
Mi önök iránt, B. P. Híradó férfiai, való szimpátiával viseltetünk. (Éppen pátoszhoz készül-tünk, s most vesszük észre, hogy a cím, mellyel önöket felszólítottuk, minden költői szó-noklatot megront; nem szeretik, ha konzervatíveknek neveztetnek - nem is volna igazságos, ha e névvel élnénk, miután alkotmányunk lényegéből keveset akarnak konzerválni -; a fontolva haladók nevezete a tyukodiak által elveszté jó hírét; kormánypártnak nem tartjuk önöket, legyenek önök oly kegyesek, hogy gondoljanak ki önmagok valami címet, mellyel vitatkozá-saink között irányukban élhetünk; nevezzék magokat nagy státusférfiaknak, a jobbaknak, mint már most tevék, nekünk mindegy, csak hogy találjunk oly nevet, mely által magokat sértve nem érzik; ha önök vele éltek egy ideig, a közönség bizonyosan úgyis meg fogja tanulni valódi értelmét.) Tehát mi önök, a B. P. Híradó emberei iránt - ez alkalommal még e címmel élünk - miként mondottuk, valódi rokonszenvvel viseltetünk. Hisz azok után, miket 216. szá-mukban, mint politikájok következményeit, ígérnek, ki nem viseltetnék önök iránt rokon-szenvvel. Mindenki egyenlő lesz a törvény előtt, igazság szerint vinni fogja a közterheket, mindenkinek személyét, szabadságát s vagyonát egy jó büntetőtörvény fogja védeni, virágzó városaink élénk politikai életre fejlődnek, nagyszerű vasutak s csatornák, roppant kereskedés
stb. stb., még a képviseleti rendszert s a főrendiség alakját, formáját is meg fogják változtatni, sőt gyakorlatba veendik a közhivatalnoki felelősség elvét (természetesen csak az alsóbb hivatalnokokra nézve), s mindez ugyan nem lesz egy nap, sőt nem is egypár évtized műve, de csak várjunk, s századok után kétségen kívül be fog következni. - Önöknek nemes céljaik el-érésére csak még néhány kicsinység szükséges. Mindenekelőtt az, hogy rajtunk egy kissé igazítsanak, azután, hogy a megyei rendszert lehetőleg kizsákmányolják (magok élnek lapjaik 214. számában e szép kifejezéssel), végre, hogy, miként 217. számukban mondják, a jobbak rokonszenvére támaszkodva s istápolva a tömegek által3 léphessenek fel.
Mi ezen ígéretek után természetesen nem kis rokonszenvet érezénk támadni keblünkben önök iránt, kik, miként 216. számukban olvashatni, a végcélra nézve a P. Hírlap-pal megegyeznek, azon kis különbséget kivéve, hogy amit mi még a XIX. században létesíteni akarnánk, azt önök a XX. vagy talán a XXIII. században ígérik kivinni; de éppen ezen rokonszenvnél fogva ne vegyék rossz néven, ha egy szerény tanáccsal alkalmatlankodunk, mely egyszerűen abban áll: hogy ha, mint magok mondják, nemes céljaik kivitelében a jobbak rokonszenvére számítanak, s szüntelen azt hirdetik, miként hazánk felvirágzására nem szükséges más, mint hogy dolgaink „a létező biztosítékok sérelme nélkül” rendeztessenek el, s hogy ennélfogva balgatagság új biztosítékokról gondoskodni: nemigen ildomos eljárás önök részéről, ha - mint 242. számukban teszik - mindenkit arra emlékeztetnek, miként alkotmányunknak jelenleg legfőbb biztosítéka csak a kormány becsületességében fekszik. Azon jobbak közül, kiknek rokonszenvére számolnak, találkozhatnának, kik, habár azon férfiak becsületességén, kik most a kormány élén állanak, egy percig sem kételkednek - nem levén ezen tisztelt urak halha-tatlanságáról meggyőződve, talán mégis azt gondolhatnák, hogy alkotmányos nemzetnek ezen biztosítékon kívül még más garanciákra is szüksége van, s önök ily vigyázatlanságuk által e hazában éppen a legjobbak rokonszenvét veszthetnék el.
Módosítsák tehát önök ez alkotmányellenesen hangzó állítást, s tegyék helyébe inkább ezt:
miképp alkotmányunknak egyik fő biztosítéka a fejedelem szent szavában s becsületességében fekszik, s így minden jobbak, sőt minmagunk is, kik nem vagyunk oly szerencsések, önök által a jobbak közé számíttatni, örömmel elfogadjuk azt, csakhogy e tételnek ily modorú felállítá-sával felvilágosításunkra nem sokat tettek. Hogy jobbágyi tisztelettel szeretett királyunk szent ígérete alkotmányunk egyik fő biztosítékát teszi, ki kétkedik ezen? A dolog éppen oly világos, mintha például valaki azt mondaná, hogy a királyi hatalomnak erősebb támasza s biztosabb védfala nincs azon szeretetnél, melyet nemzetünk az uralkodóház irányában mindig tanúsított, s fog tanúsítani, valahányszor arra alkalom leend. De vajon ki volna elég balgatag abból azt következtetni, hogy mivel a királyi hatalomnak a nép szereteténél biztosabb támasza nincs, a trónt más biztosítékokkal körülvenni felesleges? s vajon józanabb, de csak egy hajszálnyival józanabb-e abból, mivel királyunk szent szavához határtalan bizalommal viseltetünk, követ-keztetni, hogy tehát alkotmányunknak más biztosítékokra szüksége nincs. Mintha nem tudná mindenki, hogy nem a király s az összes nép az, kiknek egymás irányában biztosítékok kellenek, hogy a népnek s királyának érdekei elválaszthatatlanok, s hogy a nemzet, midőn uralkodójának külső hatalmát vérével terjeszti, s a király, midőn népe boldogításaért fárad, ha tisztán önzésök tanácsait követnék, sem tehetnének józanabbat. De a királyon s az összes népen kívül lehetnek még mások minden országban, azok, kik szívesen szólva a nép nevében, hiúságuk- vagy hatalomvágyuknak a nép legszentebb érdekeit feláldozzák, s azok, kik minden önkényt szívesen a főhatalom tisztelt palástjával takargatnak; - mert, mondjuk, ily emberek
3 Szeretnők tudni, vajon mily tömegek lehetnek azok, melyek a B. P. Híradó-ban külön említtetvén, úgy látszik, sem a jobbakhoz, sem azokhoz nem számíttatnak, kik a rend után sóvárgó anyagi érdekeket képviselik.
létezhetnek mindkét oldalról: szükség, hogy mind a királyi hatalom, mind a nemzet jogai erős garanciákkal vétessenek körül, természet szerint csak oly esetekre nézve, mikben nem a felség, de a kormány becsületessége, s nem a nép, de azoknak, kik védelmezői nevét bito-rolják, szeretete, a trón vagy szabadság védelmére elégségesek nem lennének.
Mindezeket, miknek kétségbevételét a B. P. Híradó-ról annyival kevésbbé tettük föl, minél többször s hangosabban hirdeté: hogy alkotmányosságunk fő és egyedüli garanciája a P.
Hírlap által veszélybe hozatik, kétségen kívül nem hoztuk volna fel, ha az említett 242.
számból idézett sorokat nem olvassuk, s a B. P. Híradó irányunkban követett vitatkozási modora által nem ébreszteték vala bennünk a gondolat: miként azok, kik a Híradó-t vezetik, azon véleményben vannak, hogy alkotmányunknak a kormány becsületességén kívül csak-ugyan nincs más biztosítékokra szüksége. Mert csak-ugyan mit teszen a B. P. Híradó?
Egyrészről kimondja, miképp alkotmányunknak más biztosítéka megyei rendszerünkön kívül nincs; világosan kimondja 213. számában, hogy ezen természete, ezen mivolta a megyei szer-kezetnek nem valamely egyes jogból, nem annak valamely egyes kellékéből és tulajdonából fejlődik ki, hanem mindezek összefüggéséből, kombinált működéséből áll öszve. Itt minden egymást tartja és istápolja. Egy összefüggő láncolat az egész, melyben, ha egy kapcsolat meg-szakad, egy láncszem megtörik, az egész erejének, kohéziójának el kell múlhatatlanul mellette veszni, tartalék, támasz s összefüggés nélkül maradni az alkotmánynak. S másrészről, midőn mi, kik megyei rendszerünket gyönge biztosítéknak tartjuk, de meggyőződve, hogy kívüle a jelen pillanatban mással nem bírunk, s hogy, valamint a B. Híradó maga hinni látszik, megyéink alkotmányunk biztosítékai lenni csak addig fognak, míg azok mostani erejükben meghagyatnak, s az egész összefüggő láncolatból nem szakad meg egy kapcsolat, nem törik meg egy láncszem; midőn, mondom, mi, kik a B. P. Híradó ezen meggyőződését ennyire osztjuk, látva, miképp e megyei rendszernek - mely csak jelen állapotjában lehet alkotmányos garancia - megváltoztatása céloztatik, ily intézkedések ellen felszólalunk: a B. P. Híradó bennünket vádol következetlenséggel. Mintha első föllépésünk óta nem mondtuk volna ki százszor, hogy megyei rendszerünk megváltoztatásába, mennyire tőlünk függ, beleegyezni mindaddig nem fogunk, míg helyébe más, biztosabb garanciákra nem támaszkodhatunk;
mintha bizony anélkül, hogy arra a B. P. Híradó 211. számában arra a vezér által különösen intetünk, nem tudtuk volna magunktól, hogy ki, megyei rendszerünkben, mielőtt alkotmá-nyunknak új biztosítékairól gondoskodott, melynek ereje egész compagesében fekszik, válto-zást enged, a méltóságos vezér igen kedves szójárása szerint, csakugyan rászedette magát.
A méltóságos vezér úr a 213. számban minket igen szép szónoki fordulattal a jövő kor ítélőszéke elébe idéz. Reméljük, vitatkozásaink nem fognak e bíróság elébe jutni, másképp igen félünk, hogy utódaink, azon tisztelet helyett, mellyel eldődeikre emlékezniök kellene, hihetőképp csak sajnálkozással néznének vissza reánk, kiknek ily dolgok fölött kelle vitat-koznunk, s mi fájdalmasabb, honfitársaink ellen. Azon kérdésnek eldöntésére: ki következe-tesebb, azok-e, kik megyei szerkezetünket a lehető legjobb alkotmányos biztosítéknak tartva, miután kimondák, hogy e biztosíték nem a megyék egyes jogaiban, hanem működésüknek egészében fekszik, mégis örömmel látják benne a változást, vagy azok, kik új biztosítékok kivívása után törekednek, de míg e célt el nem érték, a létező garanciák gyöngítését minden erejökkel ellenzik, - ezen kérdésnek eldöntése végett, mondjuk, nem szükség a jövőre hivat-koznunk; a jelen, melyet a B. P. Híradó oly gyöngének tart, maga elhatározhatja e kérdést, s mi nyugodtan várjuk ítéletét.