A BUDAPESTI HÍRADÓ ELLEN
Isten önökkel! Én a Hírlap-ot elhagyom, s a B. P. Híradó-hoz szegődöm. Mint falusi embernek, nekem oly lap kell, melynek vezére birkácskáiról s repcécskéjéről szól; mint szabad embernek olyan, melyet legalább négy hétig csak az Úristen s a szedők szerkesztenek;
mint érzékeny embernek olyan, melyben a dicső vezér által én is az egész világ előtt néha évenkint kedves bajtársnak neveztetem, s melyben nekem is évenkint legalább egyszer valaki a legszívesebb üdvözletek között szolgám, s egyszersmind barátom, s így barátságos szolgám vagy szolgai barátom marad; mint magyar embernek oly lap, melyet méltóságos kezek egyéb jövedelmező jószágokkal együtt kormányoznak, én mint született tekintetes úr, oly lapnál, hol a szerkesztő egész éven át juhocskáiról s szarvasmarháiról nem szól, nem maradhatok tovább.
- De hol fogok ily lapot találni? - így kérdezik talán önök - ha tudniillik, mint magas állású hírlapvezérekhez illik, négy hétig újságokat alig olvasnak. Olvassák a B. P. Híradó 392.
számában gróf Dessewffynek Szenvey J. úrhoz írt nyílt levelét, s feltalálták a lapot, azon lapot, mely nemcsak minden általam követelt kellékeknek tökéletesen megfelel, de egyszersmind oly tapintattal vezettetik, mint soha más lap széles e világon még nem vezettetett talán.
Az Augsb. Allgemeine-ban néhány, magokat valódi konzervatívoknak címező budaiak neve alatt egy cikk foglaltatik, mely minden józan embernek nézete szerint tisztán alkotmányellenes elveket foglal magában. Miután a Nemzeti Újság s a B. P. Híradó magokat szinte konzer-vatíveknek hirdetik, önök minden becsülettel felszólítják e lapokat, nyilatkozzanak:
csakugyan osztják-e ők ezen nézeteket? A Nemzeti Újság 284. számában, kétségen kívül azon nézetből indulva ki, hogy a közvélemény orgánumainak elveikből titkot csinálni nem szabad, e kérdésre minden becsülettel azt válaszolja, hogy felfogása szerint az Allgem. Ztung említett cikkében némely, az ellenzék ellen emelt vádakat valóknak tart; hogy azonban azon valóban alkotmányellenes nézetek, melyek e cikkben foglaltatnak, azon konzervatíveknek nézetei nem lehetnek, kiket a Nemzeti Újság képvisel; és a B. P. Híradó, vagy inkább vezére mit tesz? -Elmondja, quod villulas et hortulos curet, non rempublicam; hogy nézi, mint mossák s nyírik birkáit, mint nő s érik repcéje, hogy - ámbár nem gondol is semmit testével - lelkének igen jólesik azon három hét, melyet távol a pesti portól és zajtól töltött, hogy végre mezőt és kertet élvezni s nem politizálni jött a falura, sapienti stb. - Már mondják önök magok: én, mint mezei gazda, szegődhetem-e más laphoz dolgozó társul, mint amelyben, ha véletlenül valaki elveim felől kérdez, nem kívántatik más felelet, mint hogy a közönséget juhaim s szarvas-marháim hogylétéről tudósítsam; hogy a durva felszólításra szelíd bucolicummal feleljek, melyben a sárga repce a szelíd esti szellőtől lengedeztetve nyájasan ingatja arany fejét, s a zöld mezőn ezüstfehérre mosott birkácskák ugrálnak körül, míg én magam recubans sub tegmine fagi, mint Tytirus, távol Pest porától a politikával nem foglalkozom. Ez oly lap, melyben valódi arkádiai szellem uralkodik.
De ez e lapnak csak egyik érdemét teszi. Legyünk őszinték, - miután a B. P. Híradó erre annyiszor példát adott - már valahára mi is. Mi, levelezők, szabad emberek vagyunk, vagy legalább azok akarnánk lenni, s nem borzadunk egykönnyen semmitől inkább a vörös krétá-nál, már mikint ne érzenők magunkat vonzódva oly laphoz, mely négy hétig nem szerkesztetik senki által, hol a hosszú éven át legalább e rövid farsang marad, mely alatt a mogorva szerkesztő törléseivel megkímél. Olvassák önök a B. P. Híradó vezérének nyílt levelét, s tanuljanak szerkeszteni, vagy helyesebben mondva, mint vihetik a lapot anélkül, hogy szerkesztessék. - Hogy Szenvey József urat a B. P. Híradó szerkesztőjének tartani nem lehet,
világos abból, hogy ámbár mint gr. D. leveléből látjuk, Szenvey József úr, a P. Hírlap kérdésére felelni szükségesnek tartá, mégis felelni nem merészlett, mielőtt előbb vezérétől arra engedelmet kért, noha e feleletnek csak annyiból kellett volna állani, hogy világosan alkotmányellenes elveket magáéinak nem vall; s kit ez meg nem győz, azt Szenvey úrnak saját aláírásával ellátott jegyzete tudósítja, mikint ő a megyei levelezéseket annyira könnyen veszi, hogy a bihari levelezésben egy, e megyében konzervatív szellemben föllépett utazó szónokra halmozott dicséretek figyelmét elkerülték. Gr. D. levele mindenkit meggyőzhet, hogy Sz. úr a vezércikk kezelésével megbízva nincs; Sz. úr jegyzete ellenben, hogy a megyei levelezésekkel nem gondol, s vajon nem ébreszti-e ez minden levelezőben azon megnyugtató öntudatot, hogy birkanyírás idejében legalább a B. P. Híradó-ban szabadon írhat, s a vörös krétától nincs mit tartani.
És azután mily hangulat uralkodik e lap hasábjain, mily meleg, szinte atyai viszony a szer-kesztő s vezér között. Az érdemdús férfiak nincsenek egy értelemben, az egyik felelni akar, hol azt a másik feleslegesnek tartja, az egyik egy bihari szónokra túlságos magasztalásokat enged halmozni, melyeket a másik ildomosságból igen szeretett volna a lapból kihagyatni, szóval, a vezér tudtára adja szerkesztőjének, hogy nem érti a dolgot, s bakokat lőtt, de mily módon? ugyanakkor bajtársnak nevezi, s a leghíresebb üdvözlések között barátja s szolgája marad; kinek nem jutnak itt akaratlanul Goethe versei eszébe
Es ist gar hübsch von einem grossen Herren So menschlich mit dem - selbs zu sprechen.
És a szerkesztő megharagszik talán a rosszallásért, azt válaszolja talán, hogy míg neve a lap alatt áll, s a felelet terhe rajta fekszik, senkinek korholásait elfogadni nem fogja? Ments meg Isten; a B. P. Híradó szerkesztője tudja, hogy pater filium, quem amat, castigat, s mint jámbor keresztyénhez illik, nemcsak nem bosszankodik, sőt élve vezérének engedelmével, a levelet kinyomatja, hogy a Híradó minden olvasóinak tudtára jőjön, mikint vezére vele, a szerkesz-tővel megelégedve nincs, s pedig teljes joggal, mert ha oly kis megye levelezéseiben, minő Bihar, valami a Híradó-t kompromittálható foglaltatik, ez „biz, az igazat szólva, elkerülte figyelmét.” Hol a szerkesztő s vezér között ily viszony létezik, boldogság lehet levelezőnek lenni, s meg is vagyok győződve, jobb módot a B. P. Híradó a Hírlap dolgozó társainak elcsábítására nem is választhatott, mint hogy szerkesztőségi viszonyait a világ előtt kitárta; ki nem küldené be cikkelyét inkább oly lapnak, hol annak megjelenése nem a szerkesztőtől, hanem egy felsőbb hatóságtól, nem tettes, de mlságos úrtól függ, olyantól, kit a lap szerkesz-tésének elvállalására csak keble istene vezérelt, s ki néha a vörös krétát cikkelyeire nem használja, mert éppen birkáit jelöli vele; higyjék el önök, míg a P. Hírlap csak mindig vezér nélküli tekintetes szerkesztés marad, s birkákra s egyéb fundus instructusra szert nem tesz: a magyar ember akaratlanul a Híradó felé érzendi vonzódva magát.
Még sok más okot akartam felhozni, melyek engem a P. Hírlap elhagyására bírnak.
Figyelmessé akartam tenni önt azon bámulatos taktikára, mely szerint a konzervatív vezér a P.
Hírlap kérdésére e lap szerkesztőjét a Híradó cikkelyeinek még egyszeri átolvasására utasítja, jól tudván, hogy a Hírlap szerkesztőjének elaltatására biztosabb eszközt nem választhatna, mint azon bágyadt cikkek olvasását; ki akartam emelni a jeles tapintatot, mellyel, midőn tőle felelet kívántatik, repcéről s birkáról szól, azaz oly dolgokról, melyek Magyarországban ily politikai kérdéseknél mindenkit inkább érdekelnek; végre ki akartam nyilatkoztatni őszinte bámulatomat azon függetlenség felett, mellyel a méltóságos vezér kimondja, hogy ő bizony nem gondol vele, akármit és akárki ír az Allgemeine-ban a konzervatív pártról, ellenzékről vagy bármiről is, noha a tisztelt vezér úr evvel, ennek előtte, úgy látszik, eleget gondolt, s a
Híradó-ban több cikkelyt nyomatott le az Allgemeine-ből, mint bármily más lap; azonban önök, hihetőképp, ha majd, beváltva ígéretüket az Allgemeine 125. számában foglalt cikkelyre válaszolni fognak, talán úgyis visszatérnek e tárgyra. Én most szinte a nyírőkhez s repce-földemre megyek, mely érik, de fájdalom, a kevés eső miatt nem nő. Még egyszer Isten önökkel; én a B. P. Híradó-hoz szegődöm, természet szerint csak szüretkor, mikor, úgy remélem, a lap ismét szerkesztés nélkül marad. S most, kedves bajtársam! a legszívesebb üdvözletek között maradok kegyed szolgája, barátja, fájdalom! nem gróf Agricola.