3. Az árutojás-termelés
3.2. Tojóállományok felnevelése
3.2.1. Padozatos nevelés
A nevelőistállókban gyakrabban kétféle padozat alakítható ki: mélyalmos, és a részlegesen rácspadlós.
Tekintettel arra, hogy Magyarországon leghorn tojóhibrideket nem tartanak, ezért részletesebben csupán a barnahéjú tojást termelő tojóhibridek tartásával kapcsolatos tudnivalókat foglaljuk össze (53. és 54. táblázat).
Tájékoztatás kedvéért néhány esetben leghorn típusokkal kapcsolatos információkat is megadunk.
Az ajánlott telepítési sűrűség a nevelés alatt eltér kissé az almos és a rácspadlóval ellátott nevelőházakban.
7.19. táblázat - 53. táblázat Az ajánlott telepítési sűrűség a jércék típusától, korától és a
tartási módtól függően
Típus és életkor
A nevelés alatt a kellő etető- és itatótér alapfeltétele annak, hogy minden egyed kellő mennyiségű takarmányoz és ivóvízhez jusson, az állomány növekedése optimális legyen, és a testtömegbeli egyedi szóródást a
Naposállatok fogadásakor többlet etetőteret biztosítunk úgy, hogy egy csibekartont számítunk 100 csibére. Az első napokban kúpos itatókból itatjuk a csirkéket, függetlenül a felszerelt többi itatótól úgy, hogy 1 m2-en belül a csibék itatót találjanak.
3.2.1.1. Alom
A legjobb a búzaszalma vagy puha faforgács alom, amelynek száraznak, portól, penésztől és idegen anyagoktól mentesnek kell lennie.
3.2.1.2. Csibegyűrűk
A csibegyűrű alacsony, általában hullámpapírból készített alacsony kerítés, amellyel a naposcsibéket kisebb csoportokra osztva megfelelő hőmérsékletű területen, illetve az etetők, itatók közelében tartjuk (lásd: 15. ábra).
A 4-5. naptól bővítendő a csibék rendelkezésére álló terület, két-három műanya egybekerítésével. A csibegyűrűk a 9-10. napon eltávolítandók, addigra a csibéknek rá kell szokniuk a végleges etetőkre és itatókra.
3.2.1.3. Hőmérséklet-igény
A tojóhibridek nevelése során legjobb a műanyás vagy sugárzó fűtési rendszereket használni. A tojóhibrid csibék optimális hőmérsékleti igénye (csibemagasságban) napos kortól a felnevelés végéig 32-33 °C-ról 18-20
°C-ra csökkenhet (55. táblázat).
7.21. táblázat - 55. táblázat Tojóhibrid csibék hőmérsékleti igénye
Kor Hőmérséklet, °C
3.2.1.4. Világítás a nevelés alatt
A világos órák száma, a fény intenzitása erősen hat a tyúkfaj reprodukciós folyamataira, világítási programokkal befolyásolható az ivarérés ideje, a tojástermelés intenzitása, a tojások tömege, sőt a tojástermelési időszak hossza is. A naposkori betelepítésnél minimálisan 20 lux legyen a fényintenzitás, hogy a csibék gyorsan megtalálják az itatókat. A világítás döntő hatását a tyúk tojástermelésére jól mutatja a 22. ábra, amely ugyancsak a tojótyúk-állománynak a tojástermelését mutatja attól függően, hogy természetes megvilágítást vagy mesterséges programozott megvilágítást alkalmaztak.
Növendékkorban alapvető szabály, hogy a világos órák száma nem növekedhet, lehetőség szerint egy minimális szintet elérve és azt tartva csak az ivarérést közvetlenül megelőző időszakban növelhető a megvilágított órák száma és a fény erőssége. Hatékony világítási programok csak ablaktalan istállókban, mesterséges világítással valósíthatók meg.
A nevelés során a világos órák számának változtatásával jelentősen befolyásolható az ivarérés ideje. Egy tojóhibrid állomány világítási programját mutatja be a 23. ábra attól függően, hogy az ivarérést gyorsítani vagy lassítani akarják.
Ablakos istállókban külön e célra kidolgozott világítási programok vannak, amelyekkel a csibe kelésének pontos idejét figyelembe véve lehet az adott esetben legkedvezőbb megoldást választani.
3.2.1.5. Istállóklíma
Tojóhibridek nevelése során kissé könnyebb a megfelelő istállóklímát biztosítani, mint a brojler-hizlalásnál, mert kisebb a saját hőtermelésük, sokkal kevesebb a pára- és trágyatermelésük is. Az istállón belüli klímaviszonyokkal függ össze az alom állapota is. A megfelelően száraz (20-30 % nedvességtartalmú) almot az állatok jól tudják mozgatni, amit – különösen télen – szemes takarmánynak az alomba szórásával még fokozni is lehet.
3.2.1.6. A tojóhibrid növendék állományokkal kapcsolatos egyéb műveletek Az előírt állategészségügyi teendőket a megfelelő programok és technológiák megadják.
A tojóhibrid állományokból a feltűnő testi hibákkal rendelkező egyedeket folyamatosan selejtezni célszerű. A szexálási hibából bennmaradt kakasokat, amint azok felismerhetők, el kell távolítani (szexhibás kakas).
A tojóállományok csőrkurtítása elterjedt gyakorlat, mert így kiküszöbölhető az agresszívebb állományoknál a tollcsipkedés, súlyosabb esetben a kannibalizmus. A csőrkurtított állományok takarmánypazarlása csökken, és mérsékli a tojáshéj feltörésének, a tojásevésnek a gyakoriságát is. Nyugodt vérmérsékletű tojóhibrideknél a csőrkurtítás legnagyobb előnye a takarmánykiszórás csökkentése.A csőrkurtítást akkor végzik jól, ha az a lehető legkisebb stresszt okozza az állománynak, és a csőr nem nő ki újra. A csőrkurtítást csak nagyon gyakorlott ember végezheti.
A csőrkurtításkor a csőr mindkét kávájának meghatározott részét elektromos árammal izzított pengével (800 A nevelőketreceknél általában vályús etetőket használnak, a ketrecek belső részében helyezik el az állítható magasságú csészés vagy szopókás itatókat.) eltávolítják. Akkor jó a kurtítás, ha az orrlyukak előtt 2 mm-rel vág a kés úgy, hogy az alsó csőrkáva hosszabb marad a felsőnél (24. ábra). Gyakorlati tapasztalatok alapján sok előnye miatt a legjobb a csőrkurtítást 6-8 napos korban célszerű végezni.
A csőrkurtítás elvégzése fiatal korban kis stresszhatással jár, nem akadályozza a csibék zavartalan fejlődését.
Csőrkurtítás után egy hétig az itatók víz- és az etetők takarmányszintjét magasabban kell tartani, mert a csibék nehezebben esznek és isznak. Szopókás itatók esetén kiegészítő nyílt víztükrös itatók beállítása is indokolt.
3.2.2. Tojóhibridek ketreces nevelése
Az árutermelés céljából tartott tyúkállományoknak több mint 75 %-át hagyományos ketreces rendszerekben tartják világszerte. Az EU-ban eltérő tendenciák érvényesülnek, a tojótyúkok tartását számos vonatkozásban ajánlások és nemzeti törvények szabályozzák.
Ketreces tartásban javul az épület-kihasználás, jól szabályozható a tojótyúkonkénti kiegyenlített takarmány- és ivóvíz-ellátás, a munkafolyamatok könnyen gépesíthetők, az állatok sokkal kevésbé fertőződhetnek (paraziták, kokcidiózis) az ember egészségére nézve minimalizálja a veszélyforrásokat (pl. porártalmak), könnyebb jó
istállóklímát kialakítani alapvetően azért, mert a trágya folyamatosan elválasztható a belső térből. Hátránya, hogy jóval nagyobb a kezdeti beruházási igény, az állatvédők nehezményezik, hogy a ketreces tartás erősen korlátozza a csirkék és tojók számos gyakori viselkedési formájának gyakorlását (porfürdőzés, kaparás stb.).
Ketrecben nevelt jércéket csak ketreces tartási módban ajánlott tojatni. Ugyanakkor bármely padozatos módszerrel nevelt jérce jó teljesítményt nyújthat ketreces tartásban.
Ma már egy fázisban történik a jércenevelés napos kortól a tojóházba telepítésig. A jércenevelő ketreceknek világszerte sokféle típusa alakult ki. Lehetnek egy vagy többszintesek attól függően, hogy milyenek a helyi adottságok és igények.
A ketrecben nevelt jércék részére ajánlott telepítési sűrűséget, etető- és itatóteret a kortól függően az 56. táblázat mutatja.
7.22. táblázat - 56. táblázat Ketrecben nevelt tojóállományok számára ajánlott férőhely, itató- és etetőtér szükséglet
Életkor
Telepítési sűrűség Itatótér Etetőtér
Csibe/m2 Terület/csibe Csibe/szelepes itató
Itatóvályú hossz/csibe
Etetőhossz/csibe
0-2 hét 66 150 cm2 15 2,5 cm 2 cm + kiegészítő
etető
3-8 hét 4 cm
9-18 hét 29 350 cm2 4 5 cm 8 cm
18 hét felett 18 750 cm2 4 10 cm 10 cm
3.2.2.1. Naposcsibék fogadása, istállóklíma
A naposcsibék fogadáskor azokban a ketrecekben (sorokban, szinteken) kell az előírt hőmérsékletet biztosítani, ahová a csibéket telepítettük. Egy vagy esetleg kétszintes ketrecrendszernél igen gazdaságos az ún. helyi fűtés alkalmazása (pl. műanya). Többszintes ketrecrendszereknél a teremfűtés az általános és biztonságos. A tojóhibrid csibék hőmérsékletigényét az 57. táblázat szemlélteti.
7.23. táblázat - 57. táblázat A tojóhibrid csibék hőmérsékletigénye ketreces tartásban
Kor (nap) Hőmérséklet (°C)
1-4 33-34
5-7 32
8-14 30
15-21 27
22-28 24
29-35 22
36-119 20
Az első napokban a megfelelő páratartalom biztosítása alapvető fontosságú, mert a csibék könnyen kiszáradhatnak.
A naposcsibéket az ún. fogadószintekre telepítik (ez pl. 3 szintes rendszerben a legfelső szint). A fogadószinteken legyen optimális és erős a megvilágítás (35 lux) és az előírt a hőmérséklet.
A ketrecek aljára naposcsibe fenékrács (pelenka) kerül, amit tiszta száraz, durva felületű papír is helyettesíthet, amire a takarmány is szórható. Szelepes itatóknál a szelepek mozgatásával jól látható, csillogó vízcseppeket kell képezni, hogy a csibék azonnal megtanuljanak inni. Csészés itatókból a csillogó vízfelület ivásra ingerli a csibéket.
A világítási alapprogram azonos, mint a padozatos tartásban, az eltérés annyi, hogy 4 napig 24 órás megvilágítás ajánlott.A csibék széttelepítése a nevelőházba minél gyorsabban célszerű az állatok fejlettségétől, a klimatizálási és a többi műszaki-technológiai elem állapotától függően.
3.2.2.2. Csőrkurtítás, selejtezés
A csőrkurtítás ketreces tartásban éppúgy ajánlott, mint padlós tartásban, időpontja is azonos.
A nevelési idő alatt általában két alkalommal: 8 hetes kor körül és a tojóházba telepítéskor selejteznek. Célszerű az állomány selejtezése minden olyan alkalommal is, amikor amúgy is kézbe vesszük az állatokat (pl. oltások).
Selejtezni az alkati és egészségi szempontból nem megfelelő egyedeket kell, valamint a szexálási hiba folytán a jércék között maradt kakasokat.
A gyengén fejlett, a beteg, a hibás csőrű és lábú, a görbe mellcsonti taréjú és nem a jércére jellemző másodlagos ivarjelleget mutató egyedeket nem szabad a tojóházba áttelepíteni. Ezek ugyanis ott csak takarmányfogyasztók lesznek anélkül, hogy kielégítő tojástermelést érnének el. Tojóházba csak egyformán fejlett, egészséges jércéket telepítsünk.
3.2.2.3. Áttelepítés a tojóházba
A tojóházba telepítés megterheli az állati szervezetet, ezért az állatokat lehetőleg kék fényben vagy félhomályban fogjuk össze a lehető legkíméletesebb módon. A jércéket mindkét lábuknál összefogva kell a szállítóketrecekbe tenni. Vigyázni kell arra, hogy a ketreceket ne zsúfoljuk túl állatokkal. A szállítást a lehető legrövidebb időre korlátozzuk.
Nyáron a hűvös napszakokat válasszuk, ha hideg időben szállítunk, a megfázás veszélyének mérséklésére a szállító járművön levő ketrecek elejét és tetejét takarjuk le ponyvával.
A tojóhibrideket legkésőbb 17 hetes korban telepítsük át a tojóházakba. A már tojástermelésüket megkezdett vagy az azt éppen megkezdő állományok számára az áttelepítés túl nagy stresszel jár, hiszen szervezetüket az ivaréréssel és tojástermeléssel járó élettani-hormonális folyamatok amúgy is erősen terhelik.