A húshasznosítású baromfi tenyésztését és a termelési eredmények évről-évre történő javítását az a genetikai törvényszerűség teszi bonyolulttá, ami szerint a hústermelő- és a tojástermelő képesség egymással ellentétes irányba ható tulajdonságok. E negatív genetikai korreláció kiküszöbölésének szándéka abba az irányba vezette a tenyésztőket, hogy a tulajdonságok jellegét tekintve eltérő állományokat (vonalakat) alakítsanak ki oly módon, hogy az egyiket a hústermelő képesség és az ezzel kapcsolatos értékmérő tulajdonságokra szelektálják, míg a másikat a tojástermeléssel illetve a szaporasággal összefüggő tulajdonságok javításának irányába nemesítsék.
Míg az első tulajdonság csoport a viszonylag jól öröklődők közé tartozik (h2-értéke 0,4-0,6) ezért a fenotípus alapján tömegszelekcióval e téren jelentős előrehaladás érhető el, addig a rosszul öröklődő tulajdonságok esetében zárt, de általában nem beltenyésztett vonalak keresztezésével lehet pozitív heterózist realizálni a pulykatenyésztésben.
Ezzel az eljárással a tenyésztők egymáshoz képest lényegesen eltérő, ugyanakkor önmagukon belül homogén vonalakat hoztak létre. A hústermelő képességre szelektált vonalakat apai, míg a kedvező szaporaságra nemesítetteket anyai vonalnak nevezzük. Az eltérő jellegű vonalak egyszeres vagy többszörös keresztezésével állítják elő a végtermék hibridet, melynek szülő állományai a szülőpárok.
A szülőpárok előállításának többféle módszere ismeretes. Annak eldöntése, hogy a tenyésztő cég melyiket alkalmazza, függ a rendelkezésre álló tiszta vonalak számától, azok genetikai értékétől és attól, hogy milyen tenyésztési filozófiát követ a vállalat. Nyilvánvaló, hogy minél több vonalat kell fenntartani és a tesztpárosításokat elvégezni, ez egy oldalról növeli az előállított szülőpárok, ezen keresztül a végtermékek költségét, másoldalról viszont ezt ellensúlyozza a keresztezésből származó genetikai és gazdasági előny. Kérdés, hogy az egyszeri (single cross) keresztezés elegendő-e a kívánt termelési szint eléréséhez vagy további kombinációk is szükségesek (double cross). A mai gyakorlat szerint az anyai partner keresztezéssel történő előállítása azért előnyös, mert két jól kombinálódó vonal párosítása a szaporasági tulajdonságok terén jelentős mértékű heterózist eredményezhet, ennélfogva az egy szülőpár tojó után nyerhető napos szám lényegesen növelhető.
A heterózisjelenség alaptípusai – individuális-, apai-, anyai-, és típusheterózis – közül, a két utóbbit igyekeznek a legnagyobb mértékben kihasználni a pulykatenyésztők. A típusheterózis hatásával akkor lehet számolni, ha teljesítményükben egymástól rendkívül nagy mértékben eltérő anyai és apai populációk keresztezhetők, amit a tenyészállományok mesterséges termékenyítésének gyakorlata szinte önként kínál. A szélsőséges anyai és apai populációk keresztezésekor az optimális kombinálódásnak köszönhetően az árutermelés hatékonysága számottevően javul, mert az F1 generáció jelentős többletteljesítményre képes még akkor is, ha minden egyes
értékmérő tulajdonság intermedier, additiv jelleggel öröklődik, és így egyik esetben sem mutatható ki külön-külön heterózis.
Anyai heterózis abban az esetben mutatható ki, ha egyszeresen vagy többszörösen keresztezett anyák teljesítményét viszonyítjuk a tisztavérben tenyésztettek teljesítményéhez. Tojónként a napospipék számát tekintve a keresztezett anyák fölénye akár 12-15 % is lehet, a szülők átlagteljesítményéhez képest. A 68. táblázat azt az esetet mutatja, amikor a típus- és az anyai heterózis együttes hatása érvényesül a vágópulyka elkerülhetetlen közöttük a genetikai differenciálódás, de a tenyésztő vállalat a vonalon belüli alvonalak keresztezésével bármikor képes bizonyos mértékű heterózis létrehozására, elsősorban a reprodukciós képesség javítása érdekében.
Az anyai vonalakban a tojástermelés növelése a cél, de a húsformák javítását is fontos szelekciós szempontnak tekintik. Utóbbinál nem annyira a mell szélességének, sokkal inkább a hosszúságának a növelésére helyezik a fő hangsúlyt. A szelekció kizárólag a vonalakon belül történik és a hústípusú tyúk tenyésztésével ellentétben, nem alkalmazzák sem a rekurrens, sem pedig a reciprok rekurrens szelekciót. A két kereskedelmi jellegű anyai vonal keresztezésekor elérhető átlagos heterózis mértékét a szaporasági tulajdonságok (tojástermelés, keltethetőség, stb.) tekintetében, minden második elit generáció előállítása után ellenőrzik. Az így végrehajtott tesztek alkalmával a keresztezett anyai szülő, a létrehozásában résztvevő két tiszta vonal, valamint egy standard kontroll termelését hasonlítják össze úgy, hogy minden konstrukció tojóit ugyanazon befejező (terminál) apai vonal kakasainak kevert spermájával termékenyítik.
Az apai vonal szelekciójában általában a nagy tömeggyarapodás, a kedvező húsformák és testarányok, ezen belül is elsődlegesen a mell arányának növelése, a kielégítő spermatermelés, valamint az erős lábszerkezet fenntartása a szelekció célja. Vitatott kérdés azonban, hogy a fiatalkori nagyobb élőtömegre irányuló szelekció mennyiben felelős a zsírosodási hajlamért. Az a tény, hogy a kakasok azonos élőtömege esetén a takarmányértékesítésben számottevő különbségek is előfordulnak, a tenyésztőket a jobb takarmánykonverzióval rendelkező állatok kiválogatására motiválja. Szintén ide tartozik napjaink egyik sajnálatos jelensége, hogy a növekedési erély javítására irányuló erős szelekciós nyomás izom-, csont- és reprodukciós rendellenességeket hoz a felszínre az állományokban. A Magyarországon is tapasztalt mély mellizom elfajulás (DMS szindróma) oka, hogy az izompólya szűk és nem követi az izom tömegének növekedését. Szakértők szerint az előforduló genetikai, morfológiai, élettani és fejlődési jellegű rendellenességeket kiegyensúlyozottabb szelekciós eljárással lehet mérsékelni.
Az apai vonal szaporaságában – kb. 60 tojás/tojó és 60 % körüli keltethetőség – lényegesen szerényebb eredményekre lehet csak számítani, mint a tisztavérű anyai vonalakban, a keresztezett szülőpár tojók teljesítményéről nem is beszélve. Ennek ellenére a hímvonalak tojóinak tojástermelését általában nem tekintik szelekciós szempontnak, kizárólag a kakasokon keresztül tartják szelekciós nyomás alatt a termékenységet, mint kiemelten fontos értékmérő tulajdonságot.
A végtermékek hústermelő képességét döntő mértékben meghatározó hímvonal szelekciójában mindig nagyobb szelekciós nyomással dolgoznak, mint az anyai vonalak esetében. A kakasok legjobb kb. 1 %-a a tiszta vonalak fenntartásában, míg további 30% a nagyszülők előállításában vesz részt. A tartalék vonalak a kereskedelmi hibrid előállításában résztvevő vonalakhoz képest jóval kisebb létszámúak, melyeken belül egy-egy vonalat esetenként 8-10 kakas és a hozzájuk beosztott 2-2 tojó képvisel.
A tenyésztő vállalaton belül külön egység foglalkozik az új vonalak kifejlesztésével és másik a hízékonysági vizsgálatok elvégzésével, ahol azonban nemcsak a saját kísérleti kombinációkat, hanem rendszerint a konkurensek által forgalmazott genotípusokat is tesztelik. Mivel legalább 7 évre van szükség ahhoz, hogy egy új vonal eljusson az értékesíthetőségig belátható, hogy a tenyésztési koncepció alakítóinak mindig valamivel a piac kívánalmai előtt kell járniuk a cég versenyképességének megőrzése érdekében.
A tenyésztő vállalatok üzleti partnereik számára többnyire szülőpárokat, esetleg nagyszülőket értékesítenek.
Utóbbi esetben a szülőpárok előállítása is már a vevőnél történik, míg az előbbinél a partner csak a szaporítást végzi, egyúttal ő a végtermék forgalmazója. Mindkét esetben a tenyészállományok értékesítése szexált
napospipeként, megfelelő ivararányban történik. A tenyésztő vállalat a munkához részletes technológiai leírást, szaktanácsadást és képzési lehetőséget is biztosít, ellenben az együttműködés folyamatába bizonyos ellenőrzési pontokat is beiktat.
12. fejezet - Pulykafajták és hibridek
Sütő, Zoltán
1. Az árutermelésben fontos szerepet játszó pulykafajták
A valamikor árutermelésre használt hagyományos fajták közül legismertebb a bronzpulyka, amely az 1960-as évekig hazánkban is általánosan elterjedt volt. Edzett, ellenálló állományait tavasztól késő őszig természetes legelőkön tartották. Ilyen körülmények között 6-8 hónapos korban váltak ivaréretté és a következő évben tojónként mintegy 45-50, esetenként 80 tojást raktak. A tojások színe pettyezett, súlyuk 70-90 g. A bronzpulyka kotlási hajlama erős, természetes körülmények között is jól párosodik. A kakasok kifejlett kori testtömege átlagosan 12-15 kg, a tojóké 5,5-7 kg körüli. A bronzpulyka – a rézpulykával együtt – Magyarországon védelem alatt álló, őshonos fajta. Az 1930-as években az USA-ban kitenyésztett javított változata a szélesmellű bronzpulyka. Külsőleg csak lényegesen jobb húsformáival és valamivel nagyobb testtömegével tér el attól.
Széles melle miatt nehezen párosodik, ezért csak mesterséges termékenyítéssel szaporítható eredményesen.
A fehérpulyka egyike a legrégebbi fajtáknak, tenyésztésének európai gyökerei vannak (White Holland). Ezen kívül Amerikában még a fehér Beltsvillei pulyka és a virginiai hópulyka ismert. A fehér színű pulyka elterjedéséhez egyéb jó tulajdonságai mellett a fehér szín igen nagymértékben hozzájárult, mert ennek baromfiipari feldolgozása könnyebb és tetszetősebb vágott árut szolgáltat, mint a bronzpulyka. Fontos megjegyezni, hogy a fehér szín az öröklődés szempontjából recesszív tulajdonság.
A Beltsvillei kis fehér fajta vékony csontozatú, kistestű, fehér színű pulyka, melynek kitenyésztését 1934-ben kezdték el. Kis testtömege ellenére előnyös húsformákkal rendelkezik. Gyorsan tollasodik, 10 hetes korban nem tokos, gépi feldolgozásra alkalmas árut ad. A kakasok testtömege kifejlett korban 6-8 kg, a tojóké 4-5 kg.
Tojástermelése mintegy 100-120 db. A fajta jelentősége abban összegezhető, hogy a legtöbb hibrid kialakításában, elsősorban az anyai vonalak nemesítésében játszott fontos szerepet, de jelentősége a hibridek széleskörű elterjedésével leértékelődött. Az Empire White közepes testnagyságú, fehér színű, széles mellű fajta, melyet Angliában nemesítettek ki. Kifejlett korban a kakasok 10-14 kg, a tojók 6-8 kg tömegűek.
Tojástermelése természetes körülmények között a típustól függően 70-100 db vagy e fölötti. A heterózistenyésztés általános gyakorlata és a korszerű hibridek elterjedése érthető módon ezt a fajtát sem kímélte.
2. Az árutermelésben szerepet játszó hibridek
2.1. B.U.T.
Az Egyesült Királyság 1962 óta működő legnagyobb nemesítő és pulyka hibrideket forgalmazó vállalata a British United Turkeys Ltd., korábban a Merial csoport tagja. A cég angliai központja Chesterben van, de 2004.
végéig igen sikeres amerikai vállalkozást is működtetett B.U.T. of America (B.U.T.A.) néven a nyugat-virginiai Lewisburgban. A nemesítő cég óceánon túli sikereit jól jelzi, hogy a B.U.T.A. azon az észak-amerikai piacon, amely a világ pulykahús termelésének több mint a felét állítja elő, 1977-ben még csak a szülőpár forgalmazás 10
%-át, egy évtizeddel később már a 40 %-át tudhatta magáénak. Végül a Merial megvált tengerentúli érdekeltségeitől és leányvállalatát annak az Aviagen csoportnak adta el, amely egyebek mellett a nagy amerikai vetélytárs a Nicholas Turkey Breeding Farms tulajdonosa. Nem sokkal később az Aviagen a B.U.T.-t teljes egészében megvásárolta és ma Aviagen Turkeys néven a világ legjelentősebb pulykatenyésztő és forgalmazója.
B.U.T. márkanév alatt a cég 1992-93-tól csak két típusban tenyészt hibrideket, melyek világszerte jól ismertek.
Legismertebb ma forgalmazott hibridje a nagy testű típusba tartozó B.U.T. Big 6-os. A szülőpárok néhány fontosabb nevelési és termelési adatát a „Pulyka értékmérő tulajdonságai‖ c. fejezetben már közölt 62. és 66.
táblázat, valamint a 69. táblázat, míg a végtermékek standard adatait (tömeggyarapodás, heti takarmányfelvétel, halmozott takarmányértékesítés) a korábban bemutatott 65. táblázat tartalmazza, illetve 35. ábra (ld. „A pulyka értékmérő tulajdonságai‖ c. fejezete) illusztrálja. A fehér színű, kiváló húsformákat mutató hibrid, melynek mellfilé kihozatala 16 illetve 22 hetes korban 26,2-27,9 % körül mozog az ivartól függően, komoly konkurenciát jelent az amerikai tenyésztők számára az óceán mindkét oldalán. A nagytestű típusban a cég újszerű fejlesztése a B.U.T. Big 7 és a B.U.T. Big 9.
A cég néhány évvel ezelőtt a középnagy testű típusban a B.U.T. 8, a B.U.T. 9, a B.U.T. Big 9 és egy B.U.T.
Medium White névre keresztelt konstrukciót is tenyésztett és forgalmazott, melyek közül különösen a B.U.T.
8-as Magyarországon is jól ismert volt. Ez utóbbi szülőpárok tojóit 29 hetes korban átlag 8 kg-os, a kakasokat 19,6 kg-os élőtömegben ólazták be. Az egy tojóra jutó tojástermelés 24 hét alatt csak 97 db volt, a tojónkénti napospipék száma pedig 73 db.
Napjainkra ebben a típusban az angol tenyésztők a fajtaválasztékot több szempontból jelentősen megváltoztatták. A genotípusok száma egyetlen új fejlesztésű és fehér tollszínű hibridre csökkent (B.U.T. 10), miközben kiegészült egy B.U.T. Bronze változattal.
Mindhárom végtermék kitűnő példája annak, hogy miként kell és lehet a pulyka-tenyésztésben rejlő tenyésztéstechnológiai és genetikai lehetőségeket kihasználni, a változó piaci igényekhez való rugalmas alkalmazkodás érdekében. A B.U.T. 8-as kisebb hizlalási végsúlyának köszönhetően különösen alkalmas az egy testben történő értékesítésre, míg a B.U.T. 9-es az azonos anyai vonal miatt (70. táblázat) kiváló reprodukciós teljesítmény mellett a kakas vonal jobb hízékonysági teljesítménye okán nagyobb hústermelő képességgel rendelkezik a végtermékek hizlalásában (71. táblázat). A B.U.T. Bronze színváltozat egy tíz éves kutatás-fejlesztési program eredménye, ami lényegét tekintve egy középnagy testű és bronzszínű kakas vonal, valamint a B.U.T. bármely tojó vonalának keresztezésével állítható elő. A 72. táblázat adatsora két különböző bronzszínű változat hústermelő- és takarmányértékesítő képességéről tájékoztat.
2.2. Hybrid
A kanadai Hybrid Turkeys Inc. céget 1953-ban alapították, központja az ontarioi Kitchenerben van. Hosszú évtizedeken keresztül legsikeresebb hibridje a fehér színű, kistestű Diamond White volt. Ennek tenyésztési programját fenntartva a cég 1971-ben jelent meg a világpiacon a jobb növekedési eréllyel rendelkező és húsformákat mutató, de már középnagy testű Double Diamond genotípussal, míg a 70-es évek második felében elindította a nagy testű Large White nemesítési programját. Szervezetileg 1981-től a vállalat a nagyhírű, boxmeeri (Hollandia) központú Euribrid B.V., tenyésztő cég részeként működött, ma pedig a Nutreco B.V.
vállalatcsoport divíziója. Legismertebb hibridjét a Hybrid Large White-ot 1984-ben vezették be az észak-amerikai piacon, ami Magyarországon 1993-ig volt köztenyésztésben. A közelmúltig Hybrid Euro FP és Hybrid Medium néven hozott forgalomba a cég nagy- és középnagy testű típusú hibrideket.
Napjainkban a tenyésztő vállalat fajtakínálata jelentős átalakulásban van, ami négy különböző piaci értékesítési súly elérésére alkalmas genotípust vonultat fel. A sort a Hybrid Grade Maker nyitja, amely 4-7 kg-os tojó ill.
8-13,5 kg kakas súly elérésére ideális. Ezt követi a Hybrid Converter 4-11 kg-os tojó, valamint 11-19 kg-os kakas értékesítési súlyt megcélozva. A még fejlesztés alatt álló Hybrid XL-ről egyelőre csak annyit lehet tudni, hogy a nőivarban a 7-12 kg-os, illetve a hímivarban a 13-20 kg-os sávot szánják a nemesítők ennek a konstrukciónak. A sort egy Hybrid Extreme névre keresztelt genotípus zárja, melynek tojói a cég ajánlása szerint akár 10-14 kg-ig, míg a kakasok a 15-23 kg-os élősúlyig is gazdaságosan hizlalhatók. A Hybrid Grade Maker és a Hybrid Converter legfontosabb jellemzőit a 73. táblázat tartalmazza.
2.3. Nicholas
Az 1939-ben George Nicholas által alapított cég Nicholas Turkey Breeding Farms néven kaliforniai központtal működik, de 1979-ben Európában is létrehozott leányvállalatot (Nicholas Europe Ltd.). A családi tulajdonban lévő vállalkozás eredetileg bronzpulykák nemesítésével indult, amiből származó nucleus állományt génpoolként állítólag a mai napig fenntartják. A dinamikusan fejlődő cég az 1950-es évek végén állította elő az első sikeres kereskedelmi forgalmazású, de már fehér tollszínű, ipari feldolgozásra alkalmas nagy testű pulykát.
Érdekes, hogy a Nicholas valamikor a 70-es évek elején a B.U.T.-val közösen is dolgozott. Tenyésztési szempontból különlegessége a vállalatnak, hogy az amerikai fogyasztói igényekhez igazodva régóta és igen hosszú időn keresztül kizárólag nagy testű típusba tartozó hibrid előállításával foglalkozott, ugyanis a 70-es évek profilváltásának idején középnagy és kistestű vonalait eladta a Hybrid Turkeys Inc.-nek. Mivel a nagy testű hibrid forgalmazásában komoly helyzeti előnyre tett szert, a 70-es évek második felében az USA és Kanada szülőpár állományának mintegy 80 %-át ez a vállalat állította elő. A Hybrid Large White sikeres bevezetése, valamint a B.U.T. of America vállalkozás megjelenése az észak-amerikai piacon komoly konkurenciát jelentett számára, ezért néhány évvel ezelőtt a vállalat teljesen új tenyésztési és üzleti filozófiával rukkolt elő. A cég egy oldalról a világ legnagyobb egyedi kakas pedigré programját tartja fent a nemesítés szolgálatában, másrészről a tradíciók ellenére ma ismét több kereskedelmi típusban kínálja tenyészállományait és hibridjeit. A vállalat látványos megerősödésének jele az észak-amerikai kontinensen a B.U.T. of America nyugat-virginiai
érdekeltségeinek megvásárlása. Hibridjei a jól ismert nagy testű Nicholas 700-as, továbbá az inkább középnagy testű típusba tartozó és így az egy testben történő értékesítésre is kiválóan alkalmas Nicholas 300-as. A Nicholas szülőpárok és hibridek főbb értékmérő tulajdonságairól a 74., a 75. és a 76. táblázat ad áttekintést.
2.4. Egyéb hibridek
A hibridek illetve a tenyésztő vállalatok oldaláról nézve a pulyka piac ma is állandó mozgásban van, amire régóta a forgalmazók számának drasztikus csökkenése és a tenyésztés koncentrációja a jellemző. Ezek a változások egyértelműen a szellemi és anyagi koncentráció irányába mutatnak. Számos nagy hírű tenyésztő cég vagy eltűnt (pl.: a Coolen B.V., Indico Holland B.V., Sun Valley Poulty Ltd.), vagy felszámolta a saját pulykatenyészetét (Ross Breeders Ltd., Essor International).
A bronzpulykával kapcsolatban már szó esett az angol Kelly Turkeys Ltd. tenyésztő vállalatról, amelyik a bronz mellett több fehér változatot is forgalmaz. Ezen kívül további három tenyésztő cég, köztük az amerikai Orlopp Turkey Breeding Farm's Inc. is állít elő bronzpulykákat kereskedelmi célokra, miközben a fehérszínű piacán is ott van. A fehér színű hibridek közül az angliai Arnewood, a dán Bisgaard, valamint az ausztrál Steggles nevét kell még megemlíteni.
3. Kedvtelésből tartott pulykafajták
A háziasított pulykának közel sincs annyi tenyésztett változata, mint a tyúknak, sport illetve őshonosnak tekintett fajták azonban itt is vannak. A 4/2007. (I. 18.) FVM-KvVM együttes rendeletének mellékletében szereplő faj illetve fajtalista alapján hazánkban védett, őshonos mezőgazdasági állatfajtáknak minősül a bronzpulyka és a rézpulyka. E megkülönböztetett státusz miatt a két fajta leírását az alábbiakban közöljük.
3.1. Bronzpulyka
A madár tollazata feszes, tömött, testhez simuló, melynek színe a fekete tollak vöröses-zöldes színjátszása miatt jellegzetes bronzfényű. A fajta innen kapta a nevét. Ugyanakkor jellemző a tollazat testtájanként változó színe, ami a küllemi bírálat szempontjainak fontos eleme.
A változat kialakulását az amerikai telepesek alapozták meg azzal, hogy házi pulykáikat először véletlenül, később tudatosan a területükön őshonos kelet-amerikai vadpulykával (M. g. silvestris) keresztezték. A párosítás eredeti szándéka az volt, hogy állományaik konstitúciójának javítása érdekében azokat edzettebbé és erősebbé tegyék, melynek eredménye a minden tekintetben ellenálló képességű bronzpulyka kialakítása lett. Az Európában csak «Amerikai Bronz»-nak nevezett fajta a XIX. század elején érte el az öreg kontinenst, ahol az angol tenyésztők jelentősen növelték a fajtára jellemző élőtömeget és egységes, pompásan ragyogó tollruhába öltöztették. Az amerikai baromfi standard 1874-ben ismerte el a fajtát.
Jellemzése a következő:
Fej: a tollatlan fej – a nyak felső harmadával együtt – általában vörös, ami helyenként kékesfehér színig változhat.
Csőr: alapja sötét szaruszínű, mely a csőr vége felé világosabb.
Szemek: az amerikai standard szerint sötét barna, a német fajtaleírás szerint, pedig sárgásbarna színű.
Torok- és nyaklebeny: vörös, ami kékesfehérig változhat.
Nyak: gazdagon csillogó, rezesen bronzszínű.
Szakáll: fekete színű.
Hát: a nyaktól a háta közepéig – gazdagon, rezesen bronz, minden toll keskeny fekete csíkban (szalaggal) végződik. A hát közepétől a farok fedőtollakig – fekete, minden egyes tollnak van egy széles, csillogó rezes bronz szalagja, ami átmegy majdnem a végéig. Minél bronzosabb színű, annál jobb: A tollak jellemzően fekete színben végződnek, alakjuk fokozatosan keskenyednek, mivel a farok fedő tollak közelednek.
Test: a mell-, a has- és válltollak alapárnyalata a fekete, ezen található egy kifejezett bronz fény, ami a szivárvány minden színében csillog. A válltollak szegélye mély bársonyfekete, és a kakas ehhez hasonló
szegélyű oldalsó melltollakat, míg a tojó ugyanitt a sötét homokszíntől a sötétbarnáig változó színű szegélyt visel.
A feketés barnán fénylő szárnyfedőtollak szegélye keskenyebb és világosabb, mint a válltollaké. A jellegzetes aranytoll az ibolyás vörösig csillogó, lehetőség szerint 1-2 cm széles bronzszalag a madártest felső oldalán, ami minden tollon megtalálható a vállaktól a kormánytollakig. Ezeknek a végén egy keskenyebb bársonyfekete és egy valamivel szélesebb gesztenyebarna csík található.
A szárnyon széles olajzöld-bronzszínű keresztszalagok kívánatosak, aminek a végén szintén csillogó fekete bársonyos szalag található. A nagyon széles kormánytollak fekete alapon szalagosan mintázottak. A nagy értékű kiállítási állatok minden kormánytoll végén 1-2 cm széles bronz szalagot viselnek, aminek a színe a sötét homokszíntől az aranybarnáig változó, különböző színű csíkkal a legvégén. Azok a tojók, amelyeknél ez a bronzszínű szalag még nem található meg kevésbé kerülnek leminősítésre, mint az olyan kakasok, amelyeknél ez hiányzik.
Az evezőtollak elengedhetetlenül fontos sávozottságát a szürke és fehér keresztcsíkok éles vonalú elkülönülése adja. A fekete színű combtollakat széles bronz árnyalatú terület fedi, amit a kakasnál bársonyos fekete, a tojónál
Az evezőtollak elengedhetetlenül fontos sávozottságát a szürke és fehér keresztcsíkok éles vonalú elkülönülése adja. A fekete színű combtollakat széles bronz árnyalatú terület fedi, amit a kakasnál bársonyos fekete, a tojónál