A tojás és pecsenyecsirke előállítás főbb tendenciái a világban

A világ tyúkállománya meghaladja a 18 milliárdot. A tyúkállomány létszáma legnagyobb Ázsiában, ezt követi Észak- és Közép-Amerika, majd Európa. Afrikában és Óceániában a tyúkállomány viszonylag kis létszámú.

A modern árutojás-termelés és pecsenyecsirke előállítás, az ún. brojleripar az USA-ban alakult ki már az 1930-as évektől kezdődően és ott gyors ütemben fejlődött messze megelőzve a világ más részeit, az 1900-1930-as évek közepéig. Az 1960-as évek elejétől beszélhetünk igazán a tömegméretű árutojás-termelés és

pecsenyecsirke-előállítás világméretű elterjedéséről, és gyors térhódításáról. Ettől kezdve minden kontinensen számos országban és régióban kialakultak azok a komplex feltételek (takarmánytermesztés fejlődése, biológiai alapok, állategészségügyi háttér, a takarmány- és feldolgozóipar technikai, műszaki, szolgáltatási és humáninfrastruktúrája, a nagy vásárlóerő és tömeges igény megjelenése az előállított termékekre stb.), amelyek nélkülözhetetlen elemei a modern baromfitermelési szektornak. Ma a baromfi árutermelés tekinthető az állati termék előállítás világszerte elismerten legerősebb és legjobban megszervezett ágazatának. Az étkezési tojástermelésben a tyúktojás játszik egyértelműen meghatározó szerepet, míg a vágóbaromfi termelésben az euro-atlanti térségben a pecsenyecsirke a meghatározó nagyságrend, de számos főleg ázsiai térségben a víziszárnyasok is jelentős tényezői az ágazatnak. A pecsenyecsirke mellett az utóbbi három évtizedben a hústípusú pulykatartás is folyamatosan növekvő ágazat.

A világ étkezésitojás termelése több mint háromszorosára nőtt 1970 óta. Nagyon nagyok a különbségek e tekintetben a fejlett és fejlődő országok között. A fejlett országok tojástermelése megduplázódott a vázolt időszakban, a fejlődő országok esetében a növekedés drámai mértékben emelkedett több mint nyolcszorosára.

Az előrejelzések a fejlődő országokra vonatkozóan továbbra is dinamikus növekedést jeleznek előre a következő évtizedben, míg a fejlett országokban a növekedés üteme mérsékelt lesz (3. táblázat).

1.3. táblázat - 3. táblázat A világ tojástermelésének változása 1970-2016 között (*FAOSTAT 1998, **Windhorst 2008)

Országcsoport 1970* 1997* 2005** 2016**

Tojástermelés (millió t)

Fejlett 15,0 18,2 18,5 20,2

Fejlődő 5,5 31,0 42,6 57,1

Tekintettel a tojás nagyon magas biológiai értékére az emberi táplálkozásban nem érdektelen összehasonlítani az éves tojásfogyasztásban egy főre eső különbségeket a világ különböző országaiban. Ugyanis az eltérések megdöbbentőek. A 4. táblázat mutatja az egy főre eső éves tojásfogyasztásban mutatkozó különbségeket országonként és a várható változásokat 2015-ig.

1.4. táblázat - 4. táblázat Az éves egy főre eső tojásfogyasztás és annak várható változása 2005-2015 között az egyes országokban (Windhorst nyomán, 2008)

Országok 2005 (kg) 2015 (kg)

Magas fogyasztás

Kína 21,3 24,5

Japán 20,4 19,9

Mexikó 19,5 20,6

Dánia 18,0 17,0

Spanyolország 18,0 16,2

Magyarország 17,5 20,6

Alacsony fogyasztás

India 1,5 2,2

Indonézia 3,7 5,2

Chile 5,8 6,3

Brazília 7,6 8,8

A világon a legtöbb tojást a kínaiak fogyasztják, több mint 21 kg-ot, Magyarország a 6. a világranglistán.

Legalacsonyabb a tojásfogyasztás Indiában, 1,5 kg/év/fő. A közeljövőben a tojástermelés növekedésének legnagyobb mértékben Ázsiában leszünk tanúi, ezt követi majd Afrika és Latin-Amerika. Az euro-atlanti térségben a növekedés jóval lassúbb ütemű lesz, habár a tojás táplálkozás-élettani szempontból különösen értékes volta és ennek széles körű elismerése fokozhatja még ebben a térségben is a fogyasztói igényeket (5.

táblázat).

1.5. táblázat - 5. táblázat A tyúktojás-fogyasztás várható növekedése 2015-ig különböző régiókban a 2005. évi bázishoz képest (Windhorst nyomán, 2008)

Régió Növekedés (1000 t)

Afrika 1480

Ázsia 8075

Európa 312

Észak-Amerika 766

Latin-Amerika 1314

Óceánia 60

Összesen 12007

Az étkezési tojástermelés világkereskedelme az összes termeléshez viszonyítva nem jelentős, mert érthető okokból a legtöbb ország, illetve régió arra törekszik, hogy lehetőleg helyben megtermelje a lakosság számára ezt az alapvető fontosságú élelmiszert.

A világ baromfihús-termelése 1970 óta napjainkig több mint hatszorosára nőtt. A baromfihúson belül a pecsenyecsirke több mint 85 %-ot képvisel. A fejlett országokban 1970 óta a növekedés több mint három és félszeres, a fejlődő országokban azonban több mint 15-szörös volt, tükrözve azt a nagy gazdasági fejlődést is, mely Ázsia számos régiójára, és Dél-Amerikára is jellemző volt. Az emelkedő életszínvonal folyamatosan megteremtette a fizetőképes kereslet bővülését is a baromfihús iránt. A baromfihús-fogyasztásban országok között nagyok az egy főre eső éves fogyasztásban mutatkozó különbségek. Ennek érzékeltetésére a 6.

táblázatban összefoglaltuk a világ legnagyobb és legkisebb egy főre eső baromfihús fogyasztással jellemezhető országait. A legnagyobb és a legkisebb fogyasztású ország között több mint 220-szoros a különbség. Az európai országok között is hatszoros a különbség (7. táblázat). A baromfihús esetében a világkereskedelem mind jelentősebb szerepet játszik, mind több országban a gyorsan növekvő keresletet saját termelésből mind kevésbé tudják kielégíteni.

1.6. táblázat - 6. táblázat Az egy főre eső évi baromfihús-fogyasztásban mutatkozó különbségek a legnagyobb és a legkisebb fogyasztással jellemezhető országokban FAOSTAT (2007-es adatok)

Baromfihús-fogyasztás kg/év/fő

Legnagyobb fogyasztás Legkisebb fogyasztás

1. Izrael 67,8 1. Ruanda 0,25

2. Kuvait 65,3 2. Mongólia 0,47

3. E. Arab Emírségek 60,9 3. Csád 0,50

4. USA 52,1 4. India 0,54

5. Jamaica 50,7 5. Kenya 0,58

6. Luxemburg 39,9 6. Nepál 0,58

7. Szaud Arábia 39,8 7. Etiópia 0,62

8. Ausztrália 39,7 8. Szudán 0,80

9. Brazília 39,0 9. Kongó 0,81

10. Kanada 37,5 10. Niger 0,81

1.7. táblázat - 7. táblázat Európa öt legnagyobb és legkisebb egy főre eső baromfihús-fogyasztással rendelkező országa FAOSTAT (2003-2007 átlagai)

Baromfihús-fogyasztás kg/év/fő

Legnagyobb fogyasztás Legkisebb fogyasztás

1. Luxemburg 40,9 1. Bosznia Hercegovina 6,9

Baromfihús-fogyasztás kg/év/fő második (11 millió tonna/év). Brazília 3,6 millió t/éves exportjával már megelőzte az USA-t (3,0 millió t) és vezető helyét várhatóan meg is tartja. Ebben szerepet játszik az is, hogy az USA-ban az egy főre eső évi baromfihús fogyasztás több 50 kg-nál. A baromfihús-termelés további erőteljes növekedését mutatja minden előrejelzés, különösen a fejlődő országokban (8. táblázat). vannak egységnyi termékre vetítve a környezetterhelés és az erőforrások felhasználása tekintetében. Ebből a szempontból különösen érdekesek azok a komplex vizsgálatok, amelyek összevetik a különböző állattenyésztési ágazatok erőforrás-igényét és környezetterhelő hatásaikat egységnyi beltartalmi szempontból összehasonlítható termékmennyiségre vetítve. A 9. táblázat erre vonatkozóan mutatja a baromfihús és tojástermelés, a sertés, a marha, a juhhústermelés és a tejtermelés ágazati erőforrás-igényét és a környezetterhelő hatásokat.

1.9. táblázat - 9. táblázat Erőforrás felhasználás és környezetterhelő hatások különböző

állattenyésztési ágazatokban adott termékmennyiségre (Williams és mtsai, valamint

MacLeod, 2008)

A nagyszabású vizsgálatok modern, magas teljesítményű állatpopulációkra és korszerű tartástechnológiai rendszerekre vonatkoznak. Az adatokból egyértelmű, hogy amennyiben az azonos beltartalmi és biológiai értékű termék-előállítást tekintjük az összehasonlítás alapjának, akkor hatékonyság tekintetében a baromfihús- és tojástermelés egyértelműen megelőzi a többi állattenyésztési ágazatot. Ilyen értelemben is a világ állati termék fogyasztási előrejelzések, amelyek mind a tojás, mind a baromfihús-termelés további erős növekedését jelzik, a fenntarthatóság és a környezet megóvása oldaláról is jó alternatívát jelentenek és a baromfitenyésztés versenyképességét jelzik e tekintetben is.

A baromfitojás- és hústermelés az emberiség állati eredetű élelmiszer-ellátásában a legfontosabb állattenyésztési ágazattá vált (több mint 140 millió tonna), megelőzi már a tengeri és édesvízi halászat és haltenyésztés összvolumenét is (mintegy 110 millió tonna/év).