Theodahad

A Ravennába visszaérkezett Amalasuntha a korábbi események fényében átértékelte helyzetét és felismerte, hogy támogatásra van szüksége. Minderre csaknem egy évtizednyi kötélhúzás után szánta el magát, azonban most is rosszul döntött. Egy katona helyett egy tanult, irodalomkedvelő és a hadakozásban teljesen járatlan gót nemes mellett kötelezte el magát. Theodahad Theoderich nővérének, Amalafridának a gyermeke volt, aki ebben az időben már igencsak koros volt.

Cassiodorus szerint Amalasuntha dicsérte Theodahad tudását, amikor 534-ben maga mellé emelte uralkodónak. Prokopios szerint járatos volt nemcsak a latin irodalomban, de Platón filozófiájában is.⁸⁸⁹ Véletlen vagy sem, de éppen ebben az évben jelent meg a Codex Iustinianus második kiadása, ami tartalmazta az athéni neoplatonikus akadémia bezárásáról szóló rendelkezéseket.⁸⁹⁰ Minden bizonnyal nem véletlen, hogy a történetírók közöl egyedül Prokopios köti össze Theodahadot Platónnal. Prokopios ezzel összemossa Theodahadot mindazzal a bűnnel (pederasztia, csillagjóslás, pogányság, filozófia), amelyeket Iustinianus iskola bezárásával kapcsolatos rendeletei beszélnek.

Amalasunthának azonban imponált a férfi intellektusa, de igyekezett megzabolázni saját vágyait, amelyeket viszont Theodahad felismert és ki is használt.⁸⁹¹ Ezzel azonban mind Prokopios, mind Cassiodorus azt mondja ki, hogy az itáliai politikai helyzet romlásáért egyedül Amalasuntha tehető felelőssé, akinek, bár meglett volna a lehetősége a békülésre, az utolsó pillanatban hátat fordított a császárnak. Ő volt, aki klasszikus nevelésre szorította fiát és ő volt, aki egy hadvezér helyett egy irodalmárt vett maga mellé.

Prokopios szerint annak ellenére, hogy Theodahad egyáltalán nem volt járatos a háborúban, mégis rendkívüli módon értett a pénzszerzéshez. Toszkána (Τούσκοις) jelentős részét birtokában tartotta, de a többit is meg akarta szerezni.⁸⁹² A keletrómai auktor – aligha hihető módon – azt állítja, hogy Theodahad maga is azt tervezte, hogy Itáliát – de legalábbis Toszkánát – senatori

889 CASSIOD. VAR. 10.3.4. Beiktatásakor Theodahad maga intézte proklamációját a római senatushoz.

890 BLUMENTHAL 1978, 384, WATTS 2004, 179

891 Erre utal Cassiodorus CASSIOD. VAR. 10.4.4, illetve PROCOP. DE BELLIS. 5.3.2; 5.4.1-3.

892 C^ASSIOD. V^AR. 4.39; 5.12. Theodahadot már korábban arra utasította Theoderich, hogy szolgáltasson vissza olyan földet, amelyet erőszakosan vett birtokba.

címért és konstantinápolyi menedékért cserébe átadja Iustinianusnak. Prokopios kusza leírásából az elkövetkező események időrendje a követjárásokon keresztül határozható meg. Ekkortájt érkezett Rómába két klerikus Hypatius és Demetrius személyében. Előbbi Ephesos papja, utóbbi pedig macedóniai Philippoiból érkezett azzal a céllal, hogy megvitassák azokat a hitbéli kérdéseket, amelyek vita tárgyát képezték kelet és nyugat között.⁸⁹³ Prokopios megemlíti, hogy bár jól ismeri a vitatott pontokat, még véletlenül sem tenne róluk említést, mert egyfajta “őrült ostobaságnak” tartja az “Isten természetéről” szóló vitát.⁸⁹⁴ Prokopios ezzel is csak azt éri el, hogy olvasója akarva akaratlanul az órigenizmusra asszociáljon. Órigenés (184-254) és követői ugyanis éppen Platón visszaemlékezés elméletére⁸⁹⁵ építve azt vallották, hogy az örökkévalóságot megelőzte egy másik valóság, ami eretnek gondolatnak számított a korban. Theodahad tehát nem csak – klasszikus értelemben – művelt, de kapzsi és még eretnek tanoknak is hódol. Ezt csak elmélyíti a szerző, mikor megjegyzi, hogy Theodahad titokban találkozott is a pápához érkezett követséggel, akiknek elő is adta nagyszabású tervét: szívesen átadja Itáliát a császárnak, ha konstantinápolyi senator lehet belőle.⁸⁹⁶

Theodahaddal párhuzamosan Amalasuntha is arra jutott, hogy át kell adni Iustinianusnak Itáliát. Az asszony elhatározását nem a kapzsiság, hanem a félelem vezette. Athalarich ugyanis haldoklott, minden bizonnyal józannak korántsem nevezhető életmódja miatt.⁸⁹⁷ Amalasuntha bizonytalanságát az okozta, hogy nem bízott fia iránta tanúsított hűségében, másrészt úgy gondolta, ha beleavatkozik fia társasági életébe, akkor azzal csak magának árt. 534-ben – miközben a másik két követ Rómában volt – megérkezett a császár követe egy konstantinápolyi senator, bizonyos Alexandros személyében. Prokopios szerint a követ érkezését az indokolta, hogy a császár kíváncsi volt az Amalasunthával kapcsolatos helyzetre, hiszen miután kikötött Epidamnosban, mégsem ment hozzá Konstantinápolyba.⁸⁹⁸ Nem jóindulatú kíváncsiság volt ez a császár részéről, ahogy azt Prokopios írja, hanem inkább nagyfokú bizalmatlanság. Alexandros, miután találkozott az egyházi

893 Hypatius a chalcedoni oldalt képviselte azon a zsinaton, amit Iustinianus hívott össze a fővárosban 533-ban. Hypatius és Demetrius egy levelet hoztak a császártól a II. János pápának (533. június 6-án), amire egy évvel később tavasszal érkezett válasz (március 25). Mindkét dokumentumot tartalmazza a COD. I^UST. 1.1.8.

894 PROCOP. DE BELLIS. 5.3.6. Lásd PROCOP. ARC. 18.29. Iustinianus kísérlete arra, hogy megértse “Isten természetét”.

895 P^LAT. M^ENO. Platón visszaemlékezés elméletében azt vette alapul, hogy a lélek az olyan összetett fogalmakat, mint a gondolat, vagy a szépség nem merítheti érzékelésből, ezért ezek nem érzékelésből származnak, hanem a lélek visszaemlékezése útján.

896 PROCOP. DE BELLIS. 5.3.9. vö. 1.24.25-31. Prokopios az olvasó szeme előtt fonja össze Itália sorsát és jövőjét a Nika-felkeléssel és a konstantinápolyi senatus szerepével (Origenes “senator” beszéde)!

897 A betegség oka minden bizonnyal a túlzott alkoholfogyasztás volt, ami májzsugorodást okozhatott.

898 Alexandros azzal az ürüggyel érkezett, hogy a császár felzaklatták a lilybaeumi események. Az 534-es lilybaeumi eseményekre lásd P^ROCOP. D^E B^ELLIS. 4.5.11–25.

követekkel, Ravennába indult Amalasunthához, akivel titkon megállapodott,⁸⁹⁹ hogy az asszony átadja Itáliát a császárnak, akárcsak Theodahad. Nem sokkal később a követek visszatértek Konstantinápolyba és jelentést tettek a császárnak. Alexandros Amalasuntha döntéséről számolt be, Demetrius és Hypatius pedig Theodahad szándékát közölte.

Eközben a ravennai udvarba sorra érkeztek be a Toszkána lakosainak panaszai Theodahad visszaélései miatt.⁹⁰⁰ Amalasuntha megalapozottnak találta a panaszosok bejelentéseit és arra kötelezte Theodahadot, hogy valamennyi birtokot szolgáltassa vissza, de egyúttal azt is közölte a férfival, hogy társra van szüksége, mert fia hamarosan meg fog halni. Amalasuntha tehát annak ellenére vette maga mellé Theodahadot, hogy a férfi sem a rómaiak, sem a gótok között nem örvendett népszerűségnek.⁹⁰¹ Prokopios szerint, amikor Theodahad felismerte Amalasuntha házassági szándékát, szinte mindenre megesküdött, amit az asszony kért, de esküje csalárd volt, mert emlékezett mindarra, amit Amalasuntha korábban vele tett. Miután megnyerte magának azoknak a gótoknak a hozzátartozóit, akik Amalasuntha ítélete alapján vesztették életüket, megölte Amalasuntha néhány hű emberét, majd bebörtönözte az asszonyt.⁹⁰²

Amalasuntha a toszkánai Bolsena tó közepén lévő kicsiny szigetre került, amin egy igen tekintélyes erősség állt. Theodahad félt, hogy tettével kivívja a császár haragját, ezért Liberiust, Opiliót más senatorokkal együtt követségbe küldte Konstantinápolyba. Arra utasította őket, hogy tettére találjanak mentséget a császárnál, és biztosítsák afelől, hogy Amalasuntha nem szenvedett semmilyen sérelmet, annak ellenére sem, hogy az asszony helyrehozhatatlan kárt okozott neki.⁹⁰³ Theodahad követségével egy időben Iustinianus is indított egy újabb követet, immár a rendkívül képzett tárgyaló Petrus személyében, aki maga is illír születésű volt, meggyőzőereje pedig páratlannak számított.⁹⁰⁴ A császár ekkor még semmit nem tudott Athalarich haláláról, Theodahad uralkodásáról, vagy Amalasuntha helyzetéről. A két követség az Adriai tenger partján fekvő Aulon városánál találkozott. Petrus megtudta Liberiustól és Opiliótól, hogy Theodahad magához ragadta a hatalmat, Amalasuntha pedig Bolsena szigetén raboskodik. Egy futár segítségével gyorsan

899 P^ROCOP. D^E B^ELLIS. 5.3.28. Alexandros átnyújtotta a császár titkos levelét, amiben az uralkodó kérdőre vonta a lilybaeumi események miatt.

900 PROCOP. DE BELLIS. 5.3.1-7. Theodahad rekvirálásai nem csak magánbirtokokat érintettek, hanem az uralkodói patrimoniumokat is.

901 PROCOP. DE BELLIS. 5.3.1-7. A rómaiak a birtokelkobzások miatt nehezteltek rá. A gótok pedig talán egy összeesküvés miatt. Theodahad családja ugyanis Theoderich alatt elnyomásban élt.

902 PROCOP. DE BELLIS. 5.3.12-14.

903 PROCOP. DE BELLIS. 5.4.12-21.

904 PROCOP. DE BELLIS. 5.3.30. Prokopios Petruson kívül még két alkalommal vonultat fel rendkívül képzett tárgyalókat, de valamennyien fontos eseményeket döntenek el. Lásd P^ROCOP. D^E B^ELLIS. 2.24.4.:

Constantinus és Sergius esete; P^ROCOP. D^E B^ELLIS. 5.8.22: Pastor és Asclepiodotus tevékenysége.

jelentette az itáliai eseményeket a császárnak és további utasításig a helyén maradt.⁹⁰⁵ Időközben Theodahad követei is befutottak Konstantinápolyba, és tájékoztatták a császárt az itáliai eseményekről. Kettejük közül azonban csak Opilio mesélte el Theodahad kérésének megfelelően a történteket, míg Liberius az igazságot mondta.⁹⁰⁶

Prokopios szerint, amikor Iustinianus ezeket megtudta, elsődleges célja az lett, hogy zavart keltsen a gótok között. A császár egy levelet küldött az Aulon városában várakozó Petrusnak azzal, hogy kézbesítse Amalasunthának. Ugyanakkor utasította a követet, hogy a levél tartalmát egyáltalán ne titkolja mások előtt, amikor Itáliába ér. A levélben ugyanis a császár kijelentette, hogy bármilyen segítséget hajlandó megadni az asszonynak, amire csak szüksége van.⁹⁰⁷ A Titkos történet szerint azonban egy másik – vagy éppen ugyanaz a – futár is befutott Aulonba egy másik – vagy éppen ugyanazzal a – levéllel, melyben a császárnő arra utasította Petrust, hogy ölje meg Amalasunthát és nem marad hálátlan.⁹⁰⁸ A “meggyőzőerejében páratlannak számító követ” 535 tavaszán érkezett Itáliába és már egy ideje itt volt, amikor Amalasunthát április 30-án megölték.

Petrus tiltakozott a gyilkosság miatt, de még a “harcias” gótok többsége is kijelentette, hogy a királynő megölése bizony háborús ok. Miközben Theodahad váltig állította, hogy a gótok az ő akarata ellenére cselekedtek.⁹⁰⁹ Prokopios ezúttal sem hazudik, csak éppen nem említ meg minden részletet. Petrus minden bizonnyal nem rögtön tiltakozott Amalasuntha megölése miatt, Theodahadot ugyanis kelepcébe csalhatták. A Variae egyik májusban kelt levelében, melyet Theodahad küldött Theodorának, a gót nemes mintegy mellékesen megjegyzi, hogy intézkedett annak a bizonyos személynek (Amalasuntha?) az ügyében, akire Theodora célzást tett.⁹¹⁰ Egy másik levél pedig, amelyet Theodahad felesége küldött Theodorának kifejti, hogy férjével milyen sietve igyekeztek a császárné kegyébe férkőzni.⁹¹¹ Az ezt követő levél pedig már Petrus szerepét emeli ki, akit Theodahad kérésére küldött a császár a fennálló helyzet rendezése érdekében.⁹¹²

905 PROCOP. DE BELLIS. 5.4.12-21.

906 PROCOP. DE BELLIS. 5.4.22-25.

907 P^ROCOP. D^E B^ELLIS. 5.4.22-25.

908 PROCOP. ARC. 16.1-5.

909 PROCOP. DE BELLIS. 5.4.27-28.

910 C^ASSIOD. V^AR. 10.20.4. “Nam et de illa persona [Amalasuntha?], de qua ad nos aliquid verbo titillante pervenit, hoc ordinatum esse cognoscite, quod vestris credidimus animis convenire. desiderium enim nostrum tale est, ut interveniente gratia non minus in regno nostro quam in vestro iubeatis imperio.”

911 CASSIOD. VAR. 10.21.1. “Aestimare te convenit, Augustarum prudentissima, quantis cupiam nisibus gratiam vestram quaerere, quam etiam domnus iugalis meus magno studio desiderat optinere.”

912 CASSIOD. VAR. 10.22.1. “Retinetis, sapientissimi principum, et per legatos nostros et per virum disertissimum Petrum, quem nuper ad nos vestra pietas destinavit, quo studio concordiam Augustae serenitatis optemus.”

Lehetett két levél, de két cél aligha, hiszen Prokopios korábban maga említi, hogy Petrus Itáliába küldésének célja, hogy zavart okozzon.⁹¹³ Hogy a királynő felett őrködő gótok Theodahad hallgatólagos beleegyezésével és Petrus sugalmazására végeztek volna Amalasunthával, nagyon is valószínű, de egyértelműen nem kimutatható. Prokopios 5. könyvének többszöri elolvasása is csak erősíti azt a képzetet, hogy Theoderich halála után az osztrogót Itália minden problémája Amalasuntha tevékenységében gyökeredzett: Az ő ötlete volt fiának klasszikus nevelése, aki később már csaknem megkérdőjelezi Iustinianus hierarchiában betöltött szerepét. Az ő ötlete volt Theoderich egykori – és legprominensebb – gót hadvezéreinek megölése. És ő volt az is, aki nem egy erős katonát, hanem egy férfiatlan irodalmárt vett maga mellé, akinek esetében már kiteljesedett az, ami Athalarich oktatása esetében még csak felsejlett. Annyi azonban bizonyos, hogy Konstantinápolyba való visszatértekor Petrus megkapta beígért jutalmát, hiszen magister officiorum lett.⁹¹⁴ 535 tavaszán pedig elkezdődött a császár gótok ellen vívott háborúja.⁹¹⁵