Az Aniciusok “két ága” - A CSALÁDFA REKONSTRUKCIÓJA

3. AZ ANICIUS CSALÁD

3.2. A CSALÁDFA REKONSTRUKCIÓJA

3.2.1. Az Aniciusok “két ága”

Anicius Auchenius Bassus és örökösei

Az elődök tárgyalása során nyilvánvalóvá vált, hogy a szakirodalomban elterjedt nézettel szemben a család fő területei századokon keresztül Észak-Afrikában, mégpedig elsősorban Byzacena területére koncentrálódtak.

Bassus (PVR 382) Africa korábbi proconsuljának, Anicius Paulinusnak (cos. 334)⁴⁴² későn született fia volt.⁴⁴³ A Traianus-forum közelében talált felirat tanúsága szerint meglehetősen

437 S^YMM. E^P. 1.2.5.

438 Paradoxon, de az 5. század elején nem használta ki ezeket az előnyöket a nyugati kormányzat, sőt. COD. THEOD. 10.10.31. A Codex Theodosianus szerint egy 422-ben kiadott törvény teljes adómentességet biztosított Africa és Byzacena császári tartományaiban, amelyek egyenként 7700 négyzetkilométert tettek ki. A kormányzat túlzott bőkezűségére talán magyarázat lehet a műveletlen terület nagysága, de törvénytelen gazdasági haszonszerzés is állhat mögötte. Részletesebben lásd WEBER 1989.

439 A^UGUST. C^ONF. 9.12.31 barátokra: 9.11.28

440 ANTH. LAT. 1.670, PLRE1 152-154, “Anicius Auchenius Bassus 11”.

441 CIL 14, 1875.

442 Teljes neve: Amnius Manius Caesonius Nicomachus Anicius Paulinus. Fia, PLRE1 152-154, “Anicius Auchenius Bassus 11”.

443 Bassus (PVR 382) viszonylag későn 355 táján születhetett. RE 2196–2208, “Anicius.”, CHASTAGNOL

1956., Seeck és Chastagnol úgy gondolta, hogy azért mert Bassus (PVR 382) majd fél évtizeddel apja consulsága után lett Róma városának praefectusa, a család számára előnytelenül alakult ez az időszak.

CAMERON 2012B, 141, Ezzel szemben Cameron úgy gondolja, hogy Anicius Paulinus (cos. 334) a század elején születhetett és viszonylag sokat várt a házassággal, esetleg első házassága sikertelen lehetett, ezért Bassus (PVR 382) csak később a 4. század közepén születhetett.

ambiciózus férfi volt, cursus honoruma kezdetén quaestor, majd praetor, később Campania proconsulja, így már húszas évei közepén Róma városának praefectusa lehetett.⁴⁴⁴ Turrenia Honoratával⁴⁴⁵ kötött házasságából Anicius Auchenius Bassus (cos. 408) és Anicia Iuliana⁴⁴⁶ született.⁴⁴⁷

Bassus (PVR 382) azonos nevet viselő fia, Anicius Auchenius Bassus a 408. évben töltötte be a consulságot. A PLRE nem említi,⁴⁴⁸ de minden bizonnyal volt egy fia.⁴⁴⁹ Egy azonos nevű senator ugyanis felbukkan egy röpiratban, amelyet század végén kezdődő egyházi szakadás az ún.

Laurentius-skizma (498-506) idején készítettek a pápai udvarban. A Gesta de purgatione Xysti III, amint a neve is mutatja III. Sixtus pápa (432-440) idejében játszódik. A történet szerint két senator, a római Bassus és a dél-itáliai Marinianus együttesen támad a pápára. A senatorok könnyen azonosíthatóak, hiszen a szerző közli, hogy Marinianus patricius volt, Bassus pedig volt consul.

Ezen információk alapján Anicius Auchenius Bassusról⁴⁵⁰ (cos. 431) és Avitus Marinianusról⁴⁵¹ (cos. 423) lehet szó. A történetben szereplő Bassus tehát Anicius Auchenius Bassus (PVR 382) és Turrenia Honorata unokája és minden bizonnyal a 408. év consulának fia. Ettől kezdve azonban nincsen genealógiai adat a senatorokra. Valószínűsíthető, hogy mindkét család kihalt férfiágon, hiszen az 5. század második felében nem bukkan fel senator ezen a néven. A gens Anicii így a 420-30-as évek környékén nőágon folytatta útját, az egyik lehetséges beházasodó Acilius Glabrio Sibidius lehetett. A senator nevét ugyanis megőrizte egy emlékmű, amit fia, Anicius Acilius Glabrio Faustus (cos. 438) állított apjának.⁴⁵² Látható, hogy a 438. év consulának nevében már ismét feltűnik a nemzetségnév, így a 6. századi Rómában megjelenő Aniciusok minden bizonnyal ettől az ágtól származnak.

444 CIL 6.1679.

445 PLRE1 437, “Tvrrenia Honorata 3”.

446 PLRE2 468, “Anicia Iuliana 2”.

447 PLRE1 152–54, “Anicius Auchenius Bassus 11”.

448 PLRE2 219-220, “Anicius Auchenius Bassus 7”.

449 PLRE2 220–21, “Anicius Auchenius Bassus 8.”.

450 PLRE2 220-221 “Anicius Auchenius Bassus 8”.

451 PLRE2 723-724, “Fl. Avitus Marinianus 3”.

452 CIL 6.1678. “Spedii. | Acilio Glabrioni Sibidio, v(iro) c(larissimo) et omnibus | meritis inlustri, legato in provincia Achaia, | consulari Campaniae, vicario per Gallias | septem provinciarum, sacri adiutori cogni|tori, fori huiusce inventori et conditori pri|mo, patri reverentissimo Anicius Acilius | Glabrio Faustus, v(ir) c(larissimus), loci ornator, togatam |statuam offerens piae non minus quam de|votae mentis religione, ponendam | erigendamque curavit”.

2. Stemma: Anicius Auchenius Bassus (PVR 382) leszármazottai Sextus Claudius Petronius Probus (cos. 371) és örökösei

“Előkelő származásánál, tekintélyénél és óriási vagyonánál fogva az egész római világban ismerték, hiszen a birodalomnak csaknem minden részében voltak birtokai. Jogosan szerezte-e azokat vagy sem, annak megítélése nem rám tartozik”⁴⁵³

A veronai születésű Sextus Claudius Petronius Probus (cos. 371)⁴⁵⁴ kétségtelenül a 4.

századi római politikai elit legfigyelemreméltóbb tagja. Cursus honoruma kezdetén quaestor, majd Róma praefectusa, 358-ban Africa proconsulja, ezt követően pedig négy alkalommal praefectus praetorio (per Illyricum 364-ben, per Galliarum 366-ben, per Italiae, Illyrici et Africae 368-375, majd ezt követően még egy alkalommal 383-384), 371-ben pedig consul Gratianusszal közösen.

375-ben I. Valentinianus idején korrupció vádjával perbe fogták. II. Valentinianus idején továbbra is vezető tisztségviselő volt, sőt követte a császárt Thessalonikébe, amikor az Nagy Theodosiusnál keresett menedéket. A személye körüli sok legenda közül a Vita Ambrosii arról számol be, hogy egy perzsa követség tagjai, miután tiszteletüket tették Theodosiusnál, rögtön Probushoz siettek, mert a saját szemükkel akarták látni a kor egyik legsikeresebb emberét.⁴⁵⁵

Annak ellenére, hogy a kutatás napjainkig Aniciusnak tartja, valójában Probusnak házasságáig semmi köze nem volt az Anicius-nemzetséghez.⁴⁵⁶ Ezt mutatja, hogy a senator saját feliratában soha nem nevezi magát Aniciusnak, a nemzetség neve először utódai felirataiban jelenik meg, amelyek Probust az Anicius-ház kiemelkedő személyiségének (culmen) nevezik. Ez azonban

453 AMM. MARC. 27.11.

454 PLRE1 736-740, “Sex. Claudius Petronius Probus 5”.

455 P^AUL. MEDIOLANENSIS, V. A^MBROSII. 25.

456 C^HASTAGNOL 1956, 124. vö. C^AMERON 2012^B, 137.

elsősorban azt mutatja, hogy Probus gyermekei Aniciusként tekintettek magukra. de nem apjuk, hanem anyjuk után.⁴⁵⁷ Probus Aniciusként történő azonosítása Chastagnol nyomán terjedt el a szakirodalomban, aki szerint a senator apja, Petronius Probinus (cos. 341) egy azonosítatlan Anicius családból származó nőt vett feleségül, ennek azonban ellentmond Ausonius mesekönyve, amit költő ajándékképpen küldött Probusnak, amikor fia született Anicia Faltonia Probától. Ebben a senatort az Amnius család megújítójának (stirpis novator Amniae) nevezi,⁴⁵⁸minden bizonnyal azért, mert az egyetlen élő Amnius leszármazott lehetett. Mindazonáltal Ausonius alapján bizonyos, hogy Probus eredetileg az Amnius nemzetség tagja volt, és csupán házassága révén kerül kapcsolatba az Aniciusokkal. A senator Anicia Faltonia Probát⁴⁵⁹ vette feleségül, akitől három fia és egy lánya (Anicia Proba)⁴⁶⁰ született. Probus 390 körül bekövetkező halálakor az Anicius család ezen ága számított Róma legbefolyásosabb családjának, de halálát követően gyors hanyatlás figyelhető meg a család életében.

3. Stemma: Sextus Claudius Petronius Probus (cos. 371) családja

Idősebb fiai, Anicius Probinus⁴⁶¹ és Anicius Hermogenianus Olybrius⁴⁶² 395-ben együtt viselték a consulságot. Ebből az alkalomból Claudius Claudianus egy panegyricust szentelt nekik.

A legfiatalabb, Anicius Petronius Probus⁴⁶³ pedig 406-ban töltötte be ugyanezt a pozíciót. A

458 CAMERON 2012, 137.

459 lásd. PLRE1 732-733, “Anicia Faltonia Proba 3”.

460 lásd. PLRE1 731-732, “Anicia Proba 1”.

461 lásd. PLRE1 734-735, “Anicius Probinus”.

462 lásd. PLRE1 639-640, “Anicius Hermogenianus Olybrius 2”.

463 lásd. PLRE2 913-914, “Fl. Anicius Petronius Probus 11”.

rendelkezésre álló kútfők szerint Probus fiai azonban nem örökölték apjuk habitusát, ugyanis 410 körül egész egyszerűen eltűnnek a történetírók szeme elől. A három fiú közül csak Olybriusról (cos.

395) és az ő családjáról lelhető fel érdemi információ, ami egyben a hiátus okát is magyarázhatja.

Anicius Hermogenianus Olybrius (cos. 395)

Probus idősebbik fia, Olybrius (cos. 395)⁴⁶⁴ még apja életében feleségül vette Anicia Iulianát.⁴⁶⁵ A PLRE szerint csak egy gyermeke volt Demetrias⁴⁶⁶ személyében, ez az információ azonban téves, a senatornak ugyanis volt még egy gyermeke. Szent Ágoston 414-ben Anicia Iulianának ajánlott De bono viduitatis c. munkájából ugyanis kiderül, hogy az asszonynak lánya mellett még legalább egy fia volt.⁴⁶⁷ A gyermek neve azonban nem derül ki a forrásból, születési idejére is csak következtethetünk.

414-ben Jeromos Demetriasnak küldött leveléből kiderül, hogy a lány éppen házassága előestéjén tett szüzességi fogadalmat, így cserbenhagyva hitvesét. Ha a római jognak megfelelően 12 éves korban került sor a házasságkötésre,⁴⁶⁸ akkor Demetrias minden bizonnyal 401-ben vagy 402-ben született. Jeromos ugyanakkor azt is közli, hogy Demetrias apja szerencsére már nem élhette meg Róma pusztulását, tehát 410 előtt halhatott meg. Ennek alapján valószínűsíthető, hogy Demetrias öccse 402 és 410 között születhetett. Jeromos Demetriasnak küldött leveléből további értékes információk derülnek ki a családdal kapcsolatban.⁴⁶⁹

A levélben Jeromos a szüzességi fogadalom előnyeiről, Róma helyzetéről, de ami a legfontosabb, a fiatal lány családi kapcsolatairól is sokat elárul. Az egyházatya a lány három felmenőjét említi. Probust, Olybriust és az Anicius-nemzetséget.⁴⁷⁰ A levél keletkezési évében Demetrias apja már halott volt, így Jeromos – noha később kitér a lány apjára is – egy generációval korábbról kezdi a felmenők ismertetését. Előbb nagyapját, Petronius Probust (cos. 371), majd dédapját, Q. Clodius Hermogenianus Olybriust (cos. 379) említi. Az anya nemzetsége, az Anicius az utolsó helyen szerepel. Ez támasztja alá Olybrius (cos. 395) anyja tiszteletére készíttetett felirata,

464 lásd. PLRE1 639-640, “Anicius Hermogenianus Olybrius 2”.

465 lásd. PLRE1 468, “Anicia Iuliana 2”.

466 lásd. PLRE2 351, “Demetrias”.

467 C^AMERON 2012^B, 148, A^UGUST. D^E ^CIV. D. 8.11. “Augustinus Episcopus […] religiosae famulae dei Iulianae in Domino Dominorum Salutem […] Tu autem, quae et filios habes et eo saeculi fine vivis…”.

468 HARPER 2012, 685.

469 JER. EP. 130.

470 JER. EP. 130.3. “Rhetorum disciplina est, ab avis et atavis, et omni retro nobilitate, ornare quem laudes, ut ramorum sterilitatem, radix foecunda compenset, et quod in fructu non teneas, mireris in trunco.

Scilicet nunc mihi Proborum et Olybriorum clara repetenda sunt nomina: et illustre Anicii sanguinis genus, in quo aut nullus, aut rarus est, qui non meruerit Consulatum.”

melyet feleségével, Anicia Iulianával közösen állítottak.⁴⁷¹ A szűz nagyapjának és dédapjának említését követően emlékezik meg az apjáról. Jeromos Olybrius (cos. 395) méltatásakor ismét fontos információt közöl a családdal kapcsolatban. Megemlíti ugyanis, hogy Olybrius (cos. 395) boldogan halhatott meg, hiszen egyrészt nem látta Róma pusztulását, de lánya azonos nevű nagyanyja után kapta a nevét.⁴⁷² A rekonstruált családfa (4. stemma) szemléletesebben mutatja az előbbieket.

4. Stemma: A két család egyesülése

Látható, hogy Demetrias dédanyját (proavia) a megfelelő helyre illesztve érdekes minta rajzolódik ki. Olybrius (cos. 395) minden bizonnyal apai nagyanyja után nevezte el lányát és minden bizonnyal fia esetében is hasonló módszerrel élhetett. Míg a lány az anyai nagyanyja nevét kapta, addig a De bono viduitatisban szereplő ismeretlen nevű fiú az anyai nagyapa után kapta a nevét, így az ismeretlen nevű fiút Olybriusszal (cos. 464)⁴⁷³, a későbbi nyugatrómai császárral azonosítom. Ezt a megfeleltetést több dolog is alátámaszthatja. Egyrészt, amint láttuk Olybrius (cos. 464) születését 402 és 410 közé helyeztem. A senator idős korban, 472-ben került a nyugati

nianus Olybrius, v(ir) c(larissimus), | consul ordinarius, | et Anicia Iuliana, c(larissima) f(emina), | eius, devotissimi filii, | dedica(ve)runt.”

472 JER. EP. 130.3. “Olybrius virginis nostrae pater [...] Felix morte sua, qui non vidit patriam corruentem;

imo felicior sobole, qui Demetriadis proaviae nobilitatem, insigniorem reddidit, Demetriadis filiae perpetua castitate.”

473 vö. PLRE2 796-800, “Anicius Olybrius 6”.

birodalom élére, tehát közel 70 évesen és néhány hónappal később mégis természetes halállal halt.⁴⁷⁴Másrészt pedig lányát, saját anyjához hasonlóan, Anicia Iulianának⁴⁷⁵ nevezte el.

Korábban említettem a mesekönyvet, amit Ausonius küldött ajándékképpen Probusnak (cos. 371) és Probának fiuk, Olybrius (cos. 395) születése alkalmából, illetve a kísérőlevélről, amelyben a szerző Probust az Amnius család megújítójának nevezi.⁴⁷⁶ Mindjárt a levél első sorból kiderül, hogy a költő Sirmiumba küldte ajándékát,⁴⁷⁷a levél ennélfogva jól datálható, hiszen a senator 370-es évek elején szolgált a területen mint praefectus praetorio.⁴⁷⁸ Ausonius szóhasználata korántsem véletlen, hiszen cursus honorumának figyelembevételével Bassus (PVR 382) ekkortájt még csak 15 éves lehetett, így a senatusi belépőül szolgáló hármas (quaestor, praetor, corrector) egyikét sem töltötte be. Ez az összefüggés rávilágít a fejezet alapvetésére és magyarázza Bassus (PVR 382) és Probus (cos. 371) egymást utánzó feliratát. Demetrias anyai nagyapja tehát az afrikai Aniciusok leszármazottja, Probus “uno eodemque tempore” “versenytársa”, Anicius Auchenius Bassus (PVR 382) volt. A két család végül, minden bizonnyal a hatalom és a gazdasági pozíció megtartása érdekében, Demetrias szüleinek házasságán keresztül egyesült.

In document Restitutio imperii– Az Anicius család szerepe másfél évszázad legitimációstörekvéseiben – (Pldal 91-97)