Az „Anicius(ok)” kivégzése

Hogyan került Anicius Albinus (cos. 493) senatori villája az egyház tulajdonába? A századfordulón, a Laurentius-féle egyházi szakadásban, valamint néhány évvel később a cirkuszi összetűzések idején betöltött szerepét követően valamivel több mint tíz évet kellett várni, hogy ismét feltűnjön a forrásokban.

Cassiodorus szerint 514-től a klérus és a senatus egyre inkább támogatta a vallási egységet,⁷⁶⁵ amelyben elsősorban frissen megválasztott Hormisdas pápának lehetett szerepe.

Albinus (cos. 493) nevét nem sokkal később meg is találjuk egy 519 végén, 520 elején kelt levélben,⁷⁶⁶ melyben Hormisdas pápa (514-523) dicséri áldásos tevékenységét Dioscorus diakónusnak.⁷⁶⁷ Albinus, aki a századfordulón még praefectus praetorio volt, majd patricius lett, már a Laurentius-féle egyházi szakadásban is szerepet vállalt, és úgy tűnik, hogy az egyház támogatásával a későbbiekben sem hagyott fel. A pápa levelének címzettje ebben az időben apocrisiarius volt a konstantinápolyi udvarban, ahol tevékeny szerepet vállalt az Akakios-féle skizma lezárásában.⁷⁶⁸

518. július 15-e gyakorlatilag a 451-es chalcedoni zsinathoz való visszatérést jelentette.

Konstantinápolyban Anastasius császár halála után politikai fordulat következett be, Iustinus számára ugyanis a chalchedoni ortodoxia visszaállítása teljes mértékben megfelelt. A császár

764 G^UIDOBALDI 1986, 207-208, C^OATES-S^TEPHENS 1996, 246, lokalizációs vita: P^ALMER 1990, 49, 181 lj.

765 CASS. CHRON. 514. „Me etiam consule in vestrorum laude temporum adunato clero vel populo Romanae ecclesiae rediit optata concordia.”

766 C^OLL. A^VELL. 173.

767 RICHARDS, 97, 104-108. Az eredetileg alexandriai származású Dioscorus 530 szeptember 22-e és október 14-e között ellenpápaként tűnik fel. Rómába 506 környékén érkezett. Kiváló szervezőnek tartották, IV.

Felix pontifikátusa (526-530) volt az ún. bizánci párt vezetője. Felix halála közeledtével már érezte, hogy utódlása körül problémák adódhatnak, ezért kiadott egy palliumot, melyben megnevezte utódját Bontifatius személyében. 522. szeptember 22-én azonban mindkettőjüket felszentelték. 531-ben kiközösítették Dioscorust.

768 R^ICHARDS 1979, 103-104.

engedett a pápai igényeknek, így 518. július 15--16-án a Hagia Sophia székesegyházban ünnepélyes keretek közt visszaírták az Anastasius által letett patriarchák nevét, valamint Leo pápa nevét a diptychonokba. Ezt követően császári rendeletben követelték meg mindenkitől, hogy hitet tegyenek a chalchedoni dogma mellett. Iustinianus és Konstantinápoly pátriárkája ezt követően levélben tudatta a döntést Hormisdas pápával, aki további szigorú feltételeket szabott. A pápa véleménye szerint mindenkit ki kell törölni a diptychonokból, akiket a Henotikon kihirdetése óta kiátkoztak (még azokat is, akiket éppen most írtak vissza), illetve valamennyi keleti püspököt, akik ez idő alatt hivatalban voltak. Ioannes pátriárka, mielőtt aláírta volna a dokumentumot, kijelentette, hogy a régi és az új Róma széke egy szék, ezzel továbbra is Chalchedon 28. kánonja mellett tört lándzsát, ami ugyan elismerte Róma tiszteletbeli elsőbbségét, de minden másban egyenlőnek deklarálta őket.⁷⁶⁹

Hormisdas Dioscorusnak írt levele szerint Albinus éppen ezt a folyamatot segítette azzal, hogy egy olyan összeállításon dolgozott, amely megkülönböztette egymástól azokat, akik írásban ítélik el a chalcedoni dogmát, azoktól, akik csak szóban teszik azt.⁷⁷⁰ Mivel az osztrogótok arianizmusa Jézus isteni voltát és a Szentháromságot is tagadta, Albinus tevékenysége gyakorlatilag azt jelentette, hogy listázni kezdte azokat a gót vezetőket, akik nyíltan állást foglaltak chalcedoni rendelkezések és így Iustinianus egyházpolitikai törekvései ellen. Tevékenységén hamar megütköztek a ravennai udvar vezető gót tisztségviselői, ami közvetve Boëthius vesztét is okozta.

Anonymus Valesianus beszámolója szerint a gót származású Cyprianus,⁷⁷¹ aki ravennai udvar referendariusa, majd comes sacroruma és magistere volt, pénzéhségtől vezetve bevádolta Albinus patriciust, amiért az Theoderich uralma elleni leveleket küldött Iustinus császárnak. A Collectio Avellana tükrében a senator bűne minden bizonnyal egyházpolitikai elkötelezettsége volt, de természetesen a politikai motiváció sem zárható ki. Amikor beidézték Albinust a ravennai udvarba meghallgatásra, váratlan támogatóra talált Boëthius magister officiorum személyében, aki a király jelenlétében Albinus védelmére kelt. Boëthius érvelése szerint a Cyprianus által támasztott vádak hamisak, hiszen ha a bevádolt senatort ebben a tettében bűnösnek vélik, akkor nem csak ő,

769 MEYENDORFF 2001, 279-281.

770 C^OLL. A^VELL. 173. “De laboris tui, quem cum dei omnipotentis iuuamine suscepisti, pro ea parte, quae acta est, gratulamur effectu et indicamus ut, quemadmodum reuocandi sint hi, qui exscripto constituta Chalcedonensis concilii damnauerunt, debeas cogitare ne forsitan tales non scismatici sed magis haeretici uideantur an certe una sit causa tam eorum qui sermonibus, quam eorum qui conuincuntur scripto damnasse, quia per hanc distantiam filius noster uir illustris Albinus religiosus uidetur facere quaestionem. et cogita, utrum et scribentes contra Chalcedonense concilium per illum generalem libellum tantum suscipi debeant an certe aliquid amplius adicere.”

771 PLRE2 332-333, “Cyprianus 2”.

hanem az egész senatus bűnös,⁷⁷² ami összhangban van Cassiodorus korábbi megjegyzésével.⁷⁷³ Úgy gondolom, hogy Boëthius ezzel utalhatott arra, hogy a senatus egyértelműen támogatta a iustinianusi politikát, elsősorban az Akakios-féle skizma lezárását. Boëthius kiállása miatt Cyprianus már nem csak Albinust, hanem annak védelmezőjét is megvádolta. Az ariánus Cyprianus minden bizonnyal nem személyes ellentét miatt vádolta meg Albinust, hanem egyszerűen azért jelentette az esetet, mert referendariusként ez volt a dolga, ugyanakkor az ariánus vallás követőjeként saját maga számára is sérelmesnek érezhette a dolgot.⁷⁷⁴

Ugyanez azonban nem mondható el Boëthiusról, aki saját beszámolója szerint is már régtől fogva ellentétben állt a ravennai udvar több magas rangú tisztségviselőjével. A Filozófia vigasztalása c. munkájában megemlíti, hogy semmi más, csakis a közjó elősegítése miatt vállalta ravennai hivatalát, ám éppen ebből származott a legtöbb súlyos összetűzése az udvar gót vezető tisztségviselőivel. Többször összetűzésbe került egy bizonyos Conigastusszal, aki gyámoltalanokat próbált meg kiforgatni vagyonából, de hasonlóképpen útját állta Triwila⁷⁷⁵ praepositus cubiculi mesterkedéseinek is.⁷⁷⁶ De a harmadik személy, akit az események érintettek, Symmachus (cos.

485) volt. A senator nem csupán Boëthius apósa volt, hanem egyben a senatus legidősebb tagja és vezetője is,⁷⁷⁷aki a skizma lezárásának idején Konstantinápolyban tartózkodott a római senatus követeként.⁷⁷⁸

Anonymus szerint Theoderichben uralkodása végén megváltozott valami, gyűlölte a senatorokat és alkalmat keresett meggyilkolásukra,⁷⁷⁹ végül sikerrel járt, Albinus tevékenysége elegendő bizonyítékot szolgáltatott, hogy fellépjen a senatus vezető tisztségviselőivel szemben.

Boëthius fejére hamarosan kötél került, amit addig csavartak, amíg szemei ki nem pattantak helyükről és kínok között végül egy doronggal verték agyon.⁷⁸⁰ Symmachus sem kerülhette el sorsát, az uralkodó hamarosan őt is kivégeztette.⁷⁸¹ Anonymus beszámolójával van azonban egy probléma, nevezetesen, hogy éppen az ügyet kirobbantó Albinus haláláról nem számol be. De nem csak ő van így ezzel. Konstantinápolyban Prokopios is csak Boëthius és Symmachus kivégzéséről

772 ANON. VAL. 14.83, 86-86.

773 C^ASS. C^HRON. 514.

774 ANON. VAL. 14.83, 86-86.

775 PLRE2 1126-1127, “Triwila”.

776 B^OETH. C^ONS. P^HIL. 1.4.8-35, P^ROCOP. D^E B^ELLIS. 5.1.33. Boëthius bukásának egyik okát Prokopios is abban látja, hogy túlzottan erős volt az igazságérzete és irigyei is szép számmal akadtak.

777 ANON. VAL. 15.92.

778 CASS. CHRON. 519. Erre enged következtetni Cassiodorus bejegyzése, ami Symmachust 519-ben keletről érkező követként írja le.

779 ANON. VAL. 14.85.

780 A^NON. V^AL. 14.85.

781 A^NON. V^AL. 15.92.

és javainak elkobzásáról ír.⁷⁸² A keleti auktor szerint kivégzése után néhány nappal ebéd közben a senatus első emberének levágott fejét szolgálták fel.⁷⁸³A lefejezés a felségárulók bevett büntetése volt. III. Valentinianus is így büntette nővérének eunuchját, aki a történet szerint Honoria levelét és gyűrűjét vitte Attilának, hogy a birodalom ellen vonuljon.⁷⁸⁴ Theoderich példát statuált azzal, hogy lefejezte a senatori ellenzéket. 523-ban Albinus ellen világos bizonyíték állt rendelkezésre, Boëthius maga mondja ki, hány ellenséget szerzett az udvarban és azt is, hogy a senatus is támogatta az egységet. Minden bizonnyal éppen úgy, ahogyan tette azt a Laurentius-féle skizma idején.

De akkor mégis miért nem szerepel Albinus a kivégzettek között? Az arisztokrácia tárgyalása során láthattuk, hogy a senatorok keresték annak a lehetőségét, hogy idősebb korukban is befolyással bírjanak, aminek egyik útja az egyházi szolgálat lett. Minden bizonnyal consulsága és praefectus praetoriói pozíciója után Albinus is erre törekedett. A 6. század elején 30-40 éves lehetett, bevádlásának idejében pedig már a hatvanas éveiben járhatott. Halála utána vagyona automatikusan az egyházra szállt, így lett a Szentszéké az a villa, ahonnan közel száz évvel korábban még III. Sixtus pápát seprűzték ki, s amely alapjaira később a SS. Quirico et Giulitta épült.⁷⁸⁵

A szakirodalomban elsősorban Momigliano nyomán terjedt el, hogy az 523-525-ben kivégzett senatorok az Anicius család tagjai vontak. A kutató egészen pontosan csak Symmachust és Boëthiust említette, hiszen nem használta Anonymus Valesianust.⁷⁸⁶ Ezzel szemben mi annyiban már biztosak lehetünk, hogy a történetben csak egyetlen Anicius volt biztosan: Albinus (cos. 493).

Symmachus és Boëthius Anicius vérvonalát egyébiránt abból “vezette le” a Momigliano, hogy Symmachus lányát Probának nevezték, amit tipikus Anicius névnek gondolt.⁷⁸⁷ Cameron ezzel szemben bizonyította, hogy Proba nemhogy nem tipikus Anicius név, de még nem is Symmachus lánya, ráadásul az Anicius név sem Symmachus, sem Boëthius felmenői között nem bukkan fel.⁷⁸⁸ Momigliano mindenesetre éppen emiatt gondolta, hogy az Ordo Generis Cassiodorumban (Anecdoton Holderi)⁷⁸⁹ található senatorok valamennyien az Anicius család tagjai, hiszen ha Symmachus lánya Anicius, akkor az apja is az és a veje, azaz Boëthius, illetve az Ordót készítő Cassiodorus is. A probléma Momigliano ezen állításával az, amint az első fejezetben is láthattuk,

782 PROCOP. DE BELLIS. 5.1.32-34.

783 PROCOP. DE BELLIS. 5.1.35-36.

784 I. A^NTIOCHFR. 223.2, P^RISC. F^R. 17, 20.

785 GUIDOBALDI 1986, 207-208, COATES-STEPHENS 1996, 246, lokalizációs vita: PALMER 1990, 49, 181 lj.

786 MOMIGLIANO 1966, 205.

787 MOMIGLIANO 1966, 185.

788 CAMERON 2012, 156-157.

789 A szöveget 1977-ben publikálta A. Holder, így kiadójáról gyakran Anecdoton Holderiként is nevezik.

hogy az Ordo szövege éppen azon a ponton sérült, amelyből megállapítható lenne a tényleges rokonság, ezért a kutatás ugyan valamilyen kapcsolatot feltételez az Ordóban említésre kerülő személyek között, de nem rokonit.⁷⁹⁰