A 442-es béke

Geiserich és a ravennai udvar között 442-ben kötött megállapodást több körülménye is Aspar szerepére irányítja a figyelmet. Az előző oldalon láthattuk, hogy Prokopios úgy informálja olvasóját, hogy Geiserich már 432-ben békét kötött Valentinianusszal, ezzel szemben Cassiodorus arról számol be, hogy a 440-es évek elején vandálok folyamatos dél-itáliai portyázásával szemben nagyapjának kellett felvennie a küzdelmet.⁵³² Ráadásul a vandálok ellen felvonuló keletrómai flotta számadatai is érdekes egyezést mutatnak. Theophanés – Prokopiostól független – beszámolója szerint Geiserich, miután olyan földeket és szigeteket kapott, amelyek korábban római adófizető tartományok voltak, királynak kezdte magát nevezni. Theodosius ezt megelégelve egy 1100 hajót számláló flottát küldött Szicília partjaihoz. Furcsamód éppen annyit, mint amennyit I. Leo fog a vandálok ellen küldeni a 468-ban,⁵³³ mintha a történetíró szerint a két esemény erősen korrelálna egymással, noha a közös nevezőt ez esetben is csak Aspar személye jelenti.

A Theodosius által indított expedícióhoz szárazföldi seregével Aëtius is csatlakozott.⁵³⁴ A

530 PROCOP. DE BELLIS. 3.4.13-14.

531 PROCOP. DE BELLIS. 3.3.35, 3.4.12 vö. 3.4.13, MEROBAUD. CARM. 1.5.10. Miközben Prokopios a 432-es eseményeket részletezi, egy ponton beleszövi a mesélésbe Hunerich 442-es túszadását.

532 CASSIOD. VAR. 1.4.14. vö. HYD. CHRON. 112 (120). Erre utal Cassiodorus, aki apja méltatása kapcsán megemlíti, hogy a 440-es években nagyapja védte Bruttiumot a vandálokkal szemben.

533 T^HEOPH. AM. 5938.

keletrómai flottát a rangidős Ariobindus vezette, aki Aspar consultársa volt 434-ben.⁵³⁵ Mellette még négy hadvezér érkezett Ansilas, Inobindus, Arintheus és Germanus személyében. Aspar ezúttal a fővárosban maradt.⁵³⁶ Az expedíciós sereg összeállt, készen arra, hogy egy határozott csapással visszaszerezze Észak-Afrikát. A flotta azonban nem indult Afrikába, a támadási parancs ugyanis soha nem érkezett meg Konstantinápolyból.

Theophanés szerint Geiserich valahogy megneszelte az ellene készülődő akciót és tüstént követeket küldött Theodosiushoz, hogy a béke feltételeiről tárgyaljanak.⁵³⁷ Sem a kortárs, sem a későbbi történetírók nem nyújtanak semmiféle támpontot ennek időpontjára. Mindenesetre úgy gondolom, hogy valamilyen előzetes kapcsolatfelvételnek történnie kellett a vandál uralkodó és Aspar között, mert Theophanés a következő év kapcsán azt említi, hogy a flotta Szicília partjainál vár az udvar további utasítására, illetve Geiserich követeinek megérkezésére.⁵³⁸ Theophanés meglehetősen tömören közli a tényeket, de későbbi, hasonló események alapján rekonstruálható egy lehetséges forgatókönyv.

Mint Prokopios előadja, hogy amikor 543-ban, a keletrómai-perzsa háború során a felek békére szánták el magukat, előbb egy tájékoztató követség ment Perzsiába, amely arról informálta Chosroést, hogy hamarosan érkezik két követ, akikkel érdemben tárgyalhat. A perzsa uralkodó türelmesen várt rájuk, azonban egyikük az út során megbetegedett, ami hátráltatta előrehaladásukat.

Chosroés, elunva a várakozást, utasította Persarmenia körzetének katonai parancsnokát, hogy küldjön egy követet Valerianoshoz, Armenia magister militumához, hogy szemrehányásokat tegyen a követek késlekedése miatt. A követ rendben megérkezett a magister militumhoz, majd a tárgyalást követően (ahol egy titkos megbeszélésre is sor került), visszaindult a perzsa udvarba, hogy tájékoztassa Chosroést a keletrómai követség felől.⁵³⁹

Egy másik hasonló esetre 568-ban került sor. Menander beszámolója szerint az avarok és a keletrómaiak közötti béketárgyalásokra során Bonus magister militum, az előzetes tárgyalásokat követően továbbküldte a követeket Konstantinápolyba a császárhoz. A magister militum később kapott egy levelet II. Iustinustól, amelyben az uralkodó alaposan letorkolta a katonai parancsnokot,

534 A források hallgatnak a szárazföldi sereg létszámáról, de a későbbi adatok tükrében annyi bizton állítható, hogy ennyi hajó több tízezer katona elszállítására volt alkalmas.

535 CLRE 434.

536 T^HEOPH. AM. 5941, C^OD. T^HEOD. 12.8.2, további kommentár C^OURTOIS 1955, 171-175. Pentadius felelt a logisztikáért, adminisztrációs rémálom volt az expedíció.

537 THEOPH. AM. 5941.

538 THEOPH. AM. 5942.

539 PROCOP. DE BELLIS. 2.24.3-9. Konstantinápolyból két tapasztalt követet küldtek az illír származású Konstantianos és az edessai Sergios személyében. Prokopios szerint mindketten roppant jól képzett és rafinált tárgyalók voltak. Az út során Konstantianos betegedett le. Ráadásul Perzsiában is kitört a pestis.

Chosroés egy keresztény papot küldetett követség gyanánt Nabedesszel.

amiért képes volt igen előnytelen előzetes feltételekkel továbbengedni a követeket az udvarba.⁵⁴⁰ A Prokopios és Menander által leírtak tökéletesen mutatják, hogy háborús helyzetben a magister militum nem egyszerűn közvetítő, hanem felügyelete alatt tartja a béketárgyalások egész folyamatát egészen a végső megállapodásig.

A fentiek alapján úgy gondolom, hogy a 442-es szerződés előkészületei a következőképpen rekonstruálhatók. Egy időben a keletrómai flotta indulásával tájékoztató követek indultak Geiserich-hez és átadták neki a hadüzenetet. Geiserich erre szintén követeket küldött Konstantinápolyba, hogy egyezkedjen a feltételekről. A fővárosban Aspar vezető magister militum közölhette velük a feltételeket, többek között ekkor állapodtak meg a Geiserich fiának túszként való átadásáról is.⁵⁴¹ A vandál követség ezt követően visszaindult Karthágóba, ahol tájékoztatták Geiserichet a feltételekről, aki egy viszontválaszt küldhetett Konstantinápolyba. Ezt követően Konstantinápolyból követek indultak Szicíliába, hogy tájékoztassák Ariobindust, a koalíciós sereg élén álló magister militumot a fejleményekről. Ezen a ponton jegyzi meg Theophanés, hogy a flotta várja Geiserich követeit – minden bizonnyal a túsz Hunerich-kel – illetve a további utasításokat.

III. Valentinianus és magister milituma, Aëtius fogadták a követeket, megállapodtak és átvették Hunerichet. Valentinianus és Aëtius érintettségét az mutatja, hogy haláluk után, amikor a szerződés semmissé vált, Geiserich nyomban Itáliába ment fiáért.⁵⁴² A megegyezést követően a flotta elhagyta Szicília partjait, Aspar pedig Areobindus visszaérkezését követően a hunok ellen indult.⁵⁴³ Aspar felügyelő szerepét bizonyítja, hogy 441-ben szinte valamennyi környező néppel békét kötött, így ebben az évben nem is volt más hadmozdulat, talán azért, hogy teljesen a vandálokkal kötendő megegyezésre tudjon koncentrálni.⁵⁴⁴ Egyes források ugyanakkor a flotta hosszas szicíliai időzésének tudják be, hogy nem sikerült egyszer s mindenkorra leszámolni a vandálokkal.⁵⁴⁵

Az eseményeket érdekes fényben tünteti fel Merobaudes, aki másfél évtizeddel a kudarcba fulladt expedíció után írta meg panegyricusát, melyben Aëtius harmadik consulságának állít

540 M^EN. P^ROT. 12.6.81-83. Lásd még M^EN. P^ROT. 25.1.46, 25.1.87-88. 579-ben hasonló eset történt. Sethus magister militum megállapodott az Avar kagánnal arról, hogy egy hidat építenek a Dunán. A kagán arra utasította Sethust, hogy ha a követek megérkeznek hozzá, akkor haladéktalanul küldje őket tovább Konstantinápolyba a császárhoz. Vonakodva bár, de Sethus eleget tett a kérésnek.

541 Ebbe az irányba mutat az a tény is, hogy később az osztrogót Theoderich hasonlóan Aspar közvetítésével került túszként Konstantinápolyba.

542 Lásd I. A^NTIOCHFR. 224.4.

543 THEOPH. AM. 5942. A két beszámoló 441 vége és 443 elejére datálható. A hunok tevékenységére:

MAENCHEN-HELFEN 1973, 94-100. 441-ben a hunok feldúlták Sirmiumot és lakosságát rabszolgasorba vetették, ezzel az évi felvonulás véget is ért. 442-ben nem voltak hadmozdulatok. Aspar magister militum fegyverszünetet kötött 442-ben az éves portyázások megkezdése előtt. A flotta képtelen lett volna elérni a keleti partokat időben, hogy részt vegyenek a 441-es hadmozdulatokban.

544 M^ARC. C^OM. 441.1

545 P^ROSP. T^IRO. 441, N^IC. C^ALL. HE. 14.57.

emléket. A dicshimnusz tartalmaz néhány olyan utalást, amelyben ugyancsak kitapintható Aspar befolyása. Merobaudes Aëtius Duna és Rajna menti harcait, valamint a nyugati gótok ellen folytatott hadjáratát követően tér rá a vandálok elleni sikertelen hadjáratra. Merobaudes szerint Aëtiust egyszerűen félreállították: “Megvetnek, a sors változása folytán hatalmamat nem tisztelik;

elűztek a tengerekről, s a szárazföldön sem uralkodhatom.”⁵⁴⁶ Néhány sorral lejjebb Arés kísérője, Aëtius “védnöke”, egy öblös sziklabarlang mélyén élő Enüó veszi át a szót, aki “gyászosnak érezte, hogy gyász nélkül él a föld.”⁵⁴⁷ Nővére, - szintén a hadakozók védnöke - leszáll hozzá és így kezdi buzdítani: “Micsoda szörnyű kábulat bénította meg tagjaidat, nővérem, e mérhetetlenül hosszú béke idején? […] Ne legyen fal elég erős dacolni vad dühöddel: | népek és királyok remegjenek iszonyú hangod hallatára. […] Én pedig ravasz csellel leplezve magam a magas palotába lopódzom. | […] a legfőbb ügyekben ne a kiválóak, hanem a vakvéletlen szava döntsön, s a szívekben eszeveszett mohóság és kíméletlen aranyéhség forrjon.”⁵⁴⁸ Miközben Aëtius nem másra bízná a háborúkat, hanem ő maga vezetné azokat, “s nem az esztelen pénzvágy késztetné arra, hogy mérhetetlen sok gondot vállaljon magára, hanem fegyvere becsületének szeretete.”⁵⁴⁹ Merobaudes e sorai, Aëtius félreállításának ismeretében úgy is értelmezhetők, hogy létezik egy, a hadvezérnél hatalmasabb erő, aki hasonló hozzá, de a palotában, aranyéhségtől hajtva képes elnyomni Aëtiust.

Talán éppen az egyre növekvő hatalmú Asparra utal a szerző, hiszen vezető magister militumként ő rendelte el a visszavonulást Szicíliából.

Visszatérve a 442-es tárgyalásokhoz, Aspar befolyására utal az is, hogy 425-ben – amint arról már beszéltünk – III. Valentinianus az ő segítségével szerezte vissza trónját. De ezt az elgondolást támasztják alá a 442-es megállapodás részletei is, amelyek egyértelműen kedvezőtlenek voltak a nyugati birodalomrész számára. Victor Vitenses a vandálok alatti keresztényüldözésekről írott munkájában (Historia persecutionis Africanae provinciae sub Geiserico et Hunirico regibus) arról számol be, hogy a felek területcserében állapodtak meg. 442-ben Geiserich megkapta Byzacena, Africa proconsularis provinciákat, valamint Numidia egy részét is, vagyis a gazdaság gabonatermelő vidékeinek központjait.⁵⁵⁰ Ezzel szemben Ravennának be kellett érnie az értéktelenebb Tingitania, Mauetania Caesariensis, Mauretania Stifensis provinciákkal, illetve Numidia Cirtensis, és Numidia nyugati részével,⁵⁵¹ vagyis azokkal a

546 M^EROBAUD. P^AN. 2.51-55, O^LAJOS 1966. Merobaudes műveinek magyar fordítását Olajos Terézia készítette el. Valamennyi idézett szövegrész az általa készített magyar fordításból származik.

547 MEROBAUD. PAN. 2.61-62.

548 MEROBAUD. PAN. 2.72-73, 84-86, 89-91, 95-97.

549 MEROBAUD. PAN. 2.98-104.

550 VICT. VIT. 1.13. A vandál vezér örökletes birtokként Zeugitanát adta katonáinak, ez lesz az ún. sortes Vandalorum.

551 P^ROCOP. D^E B^ELLIS. 3.4.12.

területekkel, amelyek a 435-ös megállapodáskor kerültek a vandálokhoz. Az alapvető különbség a 442-es és a korábbi megegyezés között, hogy ezzel a vandálok elfoglalták a birodalom fő gabonaraktárát, innen már csak egy lépés volt, hogy Szicília és Szardínia fosztogatásával megbénítsák a birodalom nyugati felének gabonaellátását.⁵⁵² Ez a megállapodás tehát egyáltalán nem szolgálta Ravenna érdekét.

További érdekes párhuzamot szolgáltat a 442-es tárgyalásokkal kapcsolatban a hadrianopolisi összecsapást megelőző követjárás. Ammianus Marcellinus beszámolója szerint 378.

augusztus 9-ének előestéjén Fritigern egy keresztény papot és más alacsonyabb rendű embereket küldött a császár táborába, akik átnyújtották Valensnek a vezér levelét. Fritigern azt kérte, hogy a császár engedje át neki lakóhelyéül Thraciát, annak összes állatával és terményével együtt, mert ha ez megadatik nekik, akkor örök békére kötelezi magát. A követ egy másik bizalmas levelet is átnyújtott, melyben Fritigern, mintha rövidesen jó barátja és szövetségese lenne (amicus futurus et socius) a császárnak, ismertette, hogy csak akkor tud a birodalom számára kedvező feltételeket a saját népével elfogadtatni, ha megmutatja nekik teljes fegyverzetben a római sereget, így ébresztve félelmet bennük és lohasztva le harci kedvüket.⁵⁵³ Míg Hadrianopolis előestéjén nem teljesült, amit Fritigern titkos levelében állítólag kért, 442-ben II. Theodosius felvonultatta teljes seregét, ami meghunyászkodásra és békére kényszerítette Geiserichet. A vandál uralkodó 442-ben megkapta a legfejlettebb észak-afrikai tartományokat, azok minden ingóságával együtt. Fritigernnel szemben ő már valóban a császár barátja és szövetségese lett, amit eljegyzéssel pecsételtek meg.

A képet Merobaudes első carmenje árnyalja még annak ellenére is, hogy a költemény első sorai elvesztek.

“... a művészien ékesített ebédlő ajtószárnyait Concordia képmása díszíti [...] ahol ünnepi lakomákon fogyasztják a halhatatlan uralkodó ételeit [...] Amott a mi védnökünk [III.

Valentinianus] színe előtt siratja váratlanul veszni látszó örökségét az éppen megérkező száműzött [Hunerich].⁵⁵⁴ Ám aztán a győzelem visszaadta a birodalmat annak, aki születése révén örökölte azt, és a fényes császári udvar hozzáadta a távolról kért feleséget [Eudocia]. [...] Ha egykor férje lesz majd, elmondhatni, hogy Péleus és Thetis, Nereus leánya lépett nászra a thessaliai nyoszolyán.”

Merobaudes kétszeresen is élesen szembeállítja egymással a vandál királyfit és a császárt, hiszen utóbbit az istenekre jellemző halhatatlansággal ruházza fel, de ez köszön vissza akkor is, amikor

552 NVAL. 34. (451. június 13).

553 A^MM. M^ARC. 31.12.19.

554 PLRE2 572-573, “Hunericus”.

Thetis és Péleus násza kerül szóba, hiszen előbbi istennő volt, míg Péleus görög hős. Hunerich és Eudocia házasságának tervét azonban korántsem gondolja komolyan a ravennai udvar, erre utalhat Concordia (Harmonia) említése, aki a görög mitológiában Aphrodité és Arés házasságtörő nászából született.⁵⁵⁵ Hasonló esküvőre akkor került sor, amikor az istennő Kadmos és a hős Harmonia kelt egybe. Az istenek nászajándékai: a peplos és a nyaklánc azonban végzetesnek bizonyultak az utódok számára. Kadmosnak és Harmoniának négy lánya és egy fia született, de előbb vagy utóbb valamennyien meghaltak. A lányok halála után⁵⁵⁶ Thébai trónja Polydórosra maradt, és a nemzetség a végzetes Labdakos-Laios-Oidipus ágon folytatódott.⁵⁵⁷ Az Eudocia és Hunerich házasságból született gyermek, Hilderich uralma jelenti a vandál királyság végét és így teljesül be ez esetben is a végzet.Bizonytalan, hogy hány sor hiányozhat a carmen elejéről, mindenesetre valószínűsíthető, hogy Concordia, valamint Thetis és Péleus nászának említése egy gondolati egységet fog közre.

Merobaudes mondatainak első elhangzásakor pontosan hatvan év telt el a gótok 382-es letelepítése óta. Themistios óta semmi sem változott. A deditio deditio maradt.