Általános áttekintés

A 6. század első felében a birodalom legtöbb helyén továbbra is a latin nyelv funkcionált közös nyelvként.¹⁵⁹ Prokopios ugyan túloz, amikor rosszalló megjegyzést tesz a császár görög tudásával kapcsolatban,¹⁶⁰ de kétségtelen, hogy születése révén Iustinianus is inkább a latinban jeleskedett.

Ezek tükrében érthető, hogy Iustinianus idejében a konstantinápolyi udvar közvetlen közelében is több latinul beszélő udvaronc is akadt. Ilyen volt a császár szülőföldjéről származó Marcellinus comes is, aki már az 510-es évek végén Iustinianus cancellariusaként tevékenykedett, később pedig latin nyelvű krónikájában állított emléket a 6. századi eseményeknek egészen 534-ben bekövetkezett haláláig. Marcellinus krónikáját, amely Theodosius hatalomra kerülésével kezdődik, és Iustinianus uralkodásával záródik két évtizeddel később már Cassiodorus ajánlotta olvasásra a Vivarium lakóinak.¹⁶¹

Marcellinus krónikája egyike volt azoknak a munkáknak, amelyeknek másolatát Cassiodorus magával vitte, amikor az 550-es évek elején elhagyta Konstantinápolyt. A latinul beszélő közösségek múltértelmezése megegyezett, ezt azonban az egyes szerzők más-más irányból világították meg. A 6. század latin nyelvű történetírói a múltban folyamatosan ismétlődő motívumkincsének értelmezéséhez a korábbi keresztény szerzők által kidolgozott modellekre építettek. Ezek egyike volt a 4. század végén Caesareai Eusebios, illetve a következő század elején Szent Ágoston. A két szerző közötti kapcsolatot Jeromos¹⁶² jelentette, aki Eusebios krónikájának fordítója és kiegészítője is volt, miközben aktív kapcsolatot ápolt Szent Ágostonnal és annak hippói kolostorával, ahova több hispániai szerzetes is elzarándokolt. Ezek között volt az 5. század elején Orosius és Hydatius¹⁶³ is, akik már Jeromos és Ágoston útmutatásainak megfelelően jártak el saját

159 A latin-görög használatának mértékéről lásd ADAMIK 2001.

160 PROCOP. ARC. 20.17

161 C^ASS. I^NST. D^IV. L^ITT. 1.17.

162 ADAMIK 2009, 778. Jeromos az 5. század közepén, minden bizonnyal 345-348 között született mélyen vallásos és tehetős vidéki földbirtokos családba. Területeik, a családi birokok a Pannonia és Dalmatia provinciák határán fekvő terültek el, egyes vélemények szerint Stridon (Strido Dalmatiae) városának közelében.

163 A dolgozatban az Hydatius szöveghelyeket elsőként a Burgess-féle kiadás jelzéseit használom, majd ()-ben közlöm a Mommsen-féle hivatkozást. A kettősséget indokolja, hogy a korábbi korszakkal foglalkozó szakirodalom is eltérő kiadásokat használ, ugyanakkor a Mommsen-féle kiadásban a párhuzamos sorok, idézőjelek és zárójelek következetlen használata nehézkessé ezen használatát. Széll Gábor remek jegyzetapparátussal rendelkező fordítása ugyancsak mindkét helyet jelöli (S^ZÉLL 2005, 11). Hydatiusról részletesebben lásd B^URGESS1993, 1-68; S^ZÉLL 2005, 5-12.

műveik elkészítésekor, éppen ezért érdemes röviden áttekintenünk Jeromos életútját, az őt ért hatásokat, hiszen tudása és tapasztalatai minden bizonnyal tanítványaira is hatással voltak.

Tehetős vidéki arisztokrata lévén, Jeromos az elemi tanulmányok elvégzése után Rómába utazott, ahol a híres Aelius Donatus grammatikusnál tanult szónoklattant, filozófiát, grammatikát, görög és latin nyelvet.¹⁶⁴ Tanárán keresztül megismerte a latin irodalom klasszikusait, különösen Terentius és Vergilius alkotásai nyerték meg tetszését. Ebben az időben szenvedélyesen gyűjtötte és tanulmányozta a klasszikus irodalmat, ami későbbi művein és stílusán is jól látható nyomokat hagyott. Cicero stílusát és gördülékenységét olyannyira megszerette és magáévá tette, hogy a Vulgata munkálatainak kezdetén komoly kényelmetlenségeket okozott számára a nép egyszerű nyelvének használata. Tanulmányai befejezését követően, az ekkor húszas évei elején járó Jeromos Treviribe utazott. Itt ismerkedett meg poitiers-i Szent Hilarius ókeresztény író munkáival, amelyekből még barátja és egykori padtársa, Tyrannius Rufinus számára is másolt.¹⁶⁵

A hétköznapok nyugalmából az ebben az időben trieri száműzetését töltő Szent Athanasios előadásai billentették ki. Az egykori alexandriai püspök az arianizmus harcos ellenfeleként elsősorban a nicaeai hitvallást propagálta a császárvárosban, de emellett sok szót ejtett a szerzetesi eszményképről, az egyiptomi remeték életéről is. Ez utóbbiak annyira fellelkesítették Jeromost, hogy néhány éves trieri tartózkodás után elhagyta Valentinianus székhelyét, ahonnan előbb hazautazott a családi birtokra, majd 373-ban, többek társaságában, kelet felé, a Szentföldre indult.¹⁶⁶ Döntésére kétségtelenül hatással volt, hogy a 370-es évek második felében családjának a Pannonia határán fekvő birtokai gyakorta megszenvedték a környéket érő gót portyázásokat.

Jeromosnak így nem maradt más választása, minthogy megváljon birtokaitól.

379-ben visszament Konstantinápolyba, ahol megismerkedett az alexandriai iskola egykori legkiemelkedőbb teológusának, Órigenésnek a munkáival. Ugyanebben az időben kezdte alaposabban tanulmányozni Eusebios műveit, aki elsősorban az Ószövetség és az Újszövetség szövegkritikáival tűnt ki. Eusebios krónikáját ebben az időben fordította le és egészítette ki.

164 JER. ADV. RUFIN. 1.16.

165 A^DAMIK 2009, 778-779.

166 ADAMIK 2009, 780. Egy év leforgása alatt felkereste a birodalom keleti felének legjelentősebb városait, járt Athénban és Konstantinápolyban is, végül Kis-Ázsiában antiochiai barátjánál, Evagriusnál állapodott meg egy időre. Szüksége is volt a pihenésre, mert az előző év fáradságos, gyakran erőltetett utazásai egészségét is megviselték. Ebben az időben készíti el első szövegmagyarázatát is, majd elvonul az antiochiai sivatagba remetének. Már majd egy éve visszavonultan élt, amikor 376 nagyböjtjén álmában elérte a felismerés, hogy eddigi életében nem követte teljes szívéből Krisztus tanítását. Ekkor legalább akkora szenvedéllyel, mint ahogyan jó tíz évvel korábban Rómában gyűjtötte a klasszikusokat, belevetette magát a héber nyelv tanulmányozásába, ami ideje és energiája nagy részét felemésztette. Egy évvel később visszament Antiochiába, ahol pappá szentelték az ekkor harmincas évei elején járó Jeromost, aki kikötötte, hogy a papi funkciókat nem kívánja ellátni.

Jeromos a két évvel későbbi első konstantinápolyi zsinaton (381) személyesen is részt vett. A zsinatot követő évben az antiochiai és a cyprusi püspök társaságában Rómába utazott, ahol még közelebbi kapcsolatba kerülhetett Damasus pápával (366-384), akivel egy ideje már levelezett.¹⁶⁷ Damasusnak imponált Jeromos széles körű olvasottsága és a nem sokkal korábban megszerzett héber tudása, így csakhamar a pápa titkára lett. Ebben a munkakörben látott neki az Újszövetség és a zsoltárok latin fordításainak revíziójához.¹⁶⁸

Rómában komoly közösségi és tanítói életet élt. Arisztokrata özvegy és hajadon nők egy csoportjának kezdte magyarázni a Bibliát, amit ők maguk is lelkesen tanulmányoztak az özvegy arisztokrata Marcella vezetésével, akinek villájában hétről hétre összegyűltek.¹⁶⁹ Tehetsége, valamint az arisztokrata nők körében elért sikerei – legalábbis ami a szüzességi fogadalmak gyarapodó számát illeti – számos ellenlábast szültek. Legfőbb támogatója, Damasus pápa halála után ellenségeinek nem telt sok időbe telt, hogy kikezdjék. Állítólag már fiatal római lányok temetésén is azt rebesgették, hogy a szigorú böjtölés okozta halálukat.¹⁷⁰ 385 nyarán megelégelve mindezt öccsével hajóra szállt, és kelet felé indult. Betlehembe érve társaival két kolostort hozott létre, egyet a nők, és egyet a férfiak számára.¹⁷¹ Utóbbiak mellett egy iskola és egy fogadó is helyet kapott.¹⁷² Kiterjedt levelezése és a fogadóban megforduló zarándokok miatt szinte minden hírt hallott a birodalom minden tájáról, de különösen Rómából, aminek sorsát továbbra is szívén viselte. Akár személye, akár munkája révén, de Jeromos kötötte össze az 5. század legtöbb történetíróját.

Jeromos, Ágoston, Orosius és Hydatius munkáját pedig kivétel nélkül ismerték és használták a 6. századi latin nyelvű történetírók. Marcellinus maga is Eusebios krónikájának folytatójaként lépett fel. A kutatók időről időre igyekeztek bizonyítani, hogy ezek a források a nyugatrómai birodalomfél hanyatlását és bukását jelenítik meg.¹⁷³ Sokkal valószínűbb azonban, hogy a történetírói megközelítés középpontjában a folytonosság állt, amit igyekeztek a saját szemszögükből megvilágítani, miközben alkalmazkodtak ahhoz a hatalmi és egyensúlyi

167 J^ER. E^P. 15, 16.

168 ADAMIK 2009, 781.

169 JER. EP. 47.3. Jeromos fennmaradt levelezésének számottevő része is ebből az időszakból datálódik.

Csak Marcellával 19 levélváltása volt, ami kiemelkedő szám a majd 150 levelet tartalmazó gyűjteményben. Marcellának írt levelek: 23-29, 32, 34, 37-38, 40-44, 46, 59, 97.

170 JER. EP. 39.6.

171 JER. EP. 39.6. Cypruson csatlakozott hozzájuk néhány római arisztokrata asszony, így például Paula és lánya, akikkel még római előadásai során kötött barátságot Jeromos. Az özvegy Paula vagyonából, valamint Jeromos családi birtokainak korábbi eladásából származó összegből.

172 A^DAMIK 2009, 782.

173 H^EATHER 1997, 65-82.

rendszerhez, amelyben éppen éltek.¹⁷⁴

Ebben az alkalmazkodásban kitűnt Cassiodorus, aki a 480-as évek végén született a dél-itáliai Squillacensis (Squillace) városában, így aligha emlékezett arra az időre, amikor Theoderich és gótjai Itáliába vonultak és megdöntötték Odoacer uralmát. Ha a gótok uralkodásának kezdeteire nem is, de azokra a történetekre mindenképpen emlékezhetett, amelyeket apja és nagyapja meséltek neki családjuk történetéről és hősies helytállásukról, azokról a cselekedetekről, amelyeket az 5.

század közepén a szülőföldjüket fosztogató vandálok ellenében vittek véghez.¹⁷⁵ Az arisztokrata családban nevelkedett Cassiodorus előtt apja és nagyapja példája lebegett, amikor a 6. század elején ő maga is az állam szolgálatába lépett.¹⁷⁶ Előbb apja mellett tanácsos, majd 507 után quaestor sacri palatii lett. Nem véletlenül esett rá Theoderich választása. Cassiodorus azzal hívta fel magára az uralkodó figyelmét, hogy egy panegyricust írt neki a kinevezése előtti évben.¹⁷⁷ Míg élete első 25 évében a családi birtok környékén klasszikus nevelésben részesült, addig kinevezését követően a ravennai udvarban már megismerkedhetett a gót kultúrával és szóbeli hagyománnyal, ezek többségébe ráadásul éppen Theoderich vezette be, akivel rendszeresen emlékezetes beszélgetéseket folytattak.¹⁷⁸ Cassiodorus azonban elsősorban római volt, aki elfogult volt a birodalom igazi római uralkodóival szemben. Tiszteletre méltó régi időkről (antiquitas honora) beszél még akkor is, amikor III. Valentinianus gyengülő hatalmát említi.¹⁷⁹ Valentinianus halála után azonban aligha akadt igaz római uralkodó.

Az arisztokrata és keresztény háztartásban felnövő Cassiodorus megtanulta, hogy a római múlt hogyan illeszkedett a világtörténelem azon kontextusába, melyet a keresztény történetírás más művei, így Jeromos krónikája és Orosius munkája világítottak meg. Ez érhető tetten abban a krónikában, amelyet 519-ben készített Theoderich sógorának, Eutharicusnak.¹⁸⁰ Cassiodorus Chronicájának 5721 éve jobbára Prosper, és az őt követő krónikások bejegyzéseinek összefoglalása, mellőzve azok egyházi vonatkozású bejegyzéseit, nehogy valamiféleképpen is megsértse az ariánus duxot. A szerző másik módosítása, hogy a Prosper bejegyzései közé beilleszti saját családjának történetét, így például a vandálok 440 és 441-es dél-itáliai támadását, másrészt pedig elkendőzi a gótok számára szégyenletes eseményeket, és fölnagyítja sikereiket. Cassiodorus

174 HEATHER 1997, 65-74.

175 C^ASSIOD. V^AR. 1.4.14.

176 CASSIOD. VAR. 1.4.10-11, Cassiodorus nagyapja a 430-as években Aëtius fiának, Carpiliónak a társaságában követséget vezetett a hunokhoz, ahol Attilával is tárgyalt. CASSIOD. VAR. 1.3.4, Apja pedig Odoacer és Theoderich alatt praefectus praetorióként tevékenykedett.

177 CASSIOD. VAR. 9.24.3.

178 CASSIOD. VAR. praef. 8, 9.24.8.

179 C^ASSIOD. V^AR. 11.1.9-12.

180 C^ASS. C^HRON.

megfeledkezik Athanarich meghunyászkodásáról és konstantinápolyi haláláról (382), a pollentiai gót vereség dicsőséges győzelemmé válik kezei között (402), Alarich véráldozat nélkül fosztja ki Rómát (410), és a vandálok Hispániából történő kiűzésében is kiemelt szerep hárul a gótokra (427).

Noha 455-el Prosper krónikája abbamaradt, Cassiodorus tovább folytatta gótok számára előnyös beszámolóját egészen Eutharicus consuli évéig (518). A szerző nem tett mást, minthogy a lehető legjobban kiszolgálta megrendelőjét, miközben saját felmenőinek érdemeit is beleszőtte elbeszélésébe.

Néhány évvel a Chronica elkészültét követően ismét megtisztelő ajánlatot kapott. Ezúttal maga Theoderich kérte fel arra, hogy készítse el a gótok történetét. Cassiodorus minden bizonnyal örömmel látott munkához, műve azonban nem maradt az utókorra. Az elveszett gót történetről csupán a szerző egyik későbbi (537) írásából, az Ordo Generis Cassiodorumból értesül az olvasó.¹⁸¹ Az Ordóból kiderül, hogy munkája 12 kötetből állt és központjában a gót történelem, földrajz és néprajz állt.¹⁸² Az írást minden bizonnyal rögtön elkezdte, az azonban bizonytalan, hogy az Ordo Generis Cassiodorum mikor fejeződött be.¹⁸³ A keltezéshez támpontot adhatna, ha ismernénk annak pontos terjedelmét, hiszen korántsem mindegy, hogy Livius történeti munkájához, vagy Eutropius Róma rövid történetéhez állt-e közelebb, azonban erre történő utalás sem szerepel más műveiben, de a kortársaknál sem.

Cassiodorus elveszett történetének néhány eleme Iordanes Geticájában (De origine actibusque Getarum) is feltűnik. Iordanes maga számol be arról, hogy éppen a Romanán dolgozott, amikor felkérést kapott egy bizonyos Castaliustól, hogy készítse el Cassiodorus 12 kötetes történeti munkájának összefoglalását.¹⁸⁴ Egyesek hitelt adtak annak a feltételezésnek, hogy Iordanes képes volt teljes egészében átmásolni Cassiodorus történeti munkáját.¹⁸⁵ A feladat azonban nehézséget okozott Iordanesnek, mert nem rendelkezett saját példánnyal, ráadásul csak három nap erejéig kapta kölcsön Cassiodorus inasától az eredeti példányt. Iordanesnek tehát 72 órája volt arra, hogy jegyzeteket készítsen Cassiodorus munkájáról.¹⁸⁶ Ilyen rövid idő alatt szó szerinti másolásról szó sem lehetett, így minden bizonnyal egy-két fontosabb részt átvehetett, de inkább a szerkezet és Cassiodorus gondolatmenetének átültetése lehetett az elsődleges célja. Goffart szerint Iordanes jól

181 Az Ordo Generis Cassiodorum (Anecdoton Holderi) legutóbbi kritikai kiadása: GALONNIER 1996.

182 Cassiodorus részletesen a Variae egyik levelében ír az elveszett gót történetről lásd CASSIOD. VAR. 9.25.

183 Datálásról: KRAUTSCHICK 1983, 21-40, GOFFART 1988, 21.

184 JORD. GET. 1-3.

185 Ezek a modern munkák többnyire együttesen említik a két szerzőt Cassiodorus-Iordanes alakban. Többek között Wolfram is ilyen alakban említi W^OLFRAM 1997, 26.

186 J^ORD. G^ET. 1-3.

láthatóan sietett a Getica elkészítésével, mert az a Romanához képest sok hibát tartalmaz,¹⁸⁷ ami véleménye szerint az utómunka hiányáról árulkodik. Ezen tévesztések egyike, hogy Iordanes szerint 410-ben Alarich nem egyedül, hanem Athaulffal közösen fosztotta ki Rómát.¹⁸⁸