Orosius és Hydatius

A címben szereplő szerzők szorosan kötődtek Jeromoshoz, éspedig elsősorban annak betlehemi kolostora miatt, amely menedéket biztosított a szentföldre induló zarándokoknak, mint amilyen Orosius és Hydatius volt. Témánk szempontjából korántsem mellékes, hogy Jeromos nem sokkal látogatásuk előtt fejezte be Dániel könyvének kommentárját.

Az exegézisében meglehetősen sokat késett, jobbára Tyrannius Rufinus tevékenysége miatt. A 4. századi Róma utolsó évtizedének hitéletében minden rendben is ment, egészen 397-ig, amikor Tyrannius Rufinus, Jeromos egykori római barátja és tanulótársa, Rómába érkezve ki nem adta Órigenés Peri arkhónjának meglehetősen szabadosan fordított latin nyelvű változatát De principiis címmel.³⁵⁴ A századforduló végén Jeromos jelentős energiáit kötötte le, hogy orvosolja a Rufinus okozta zavarokat. Az 5. század elején Jeromos egyik, nolai Paulinusnak küldött levelében szabadkozik, mert ígérete ellenére még mindig nem készítette el a Dániel könyvéhez írt szövegmagyarázatát. Töredelmesen vallja be, hogy munkái sorában előre kellett vennie Pammachius és több római gyülekezet kérését, ami Órigenés Peri arkhón c. munkájának fordítására vonatkozott. Nem akarta ugyanis, hogy az Órigenés-vita közepette Rómában egyesek tévtanok felé forduljanak, ezért inkább lefordította a keresztény dogmatika első rendszerezését tartalmazó órigenési munkát.³⁵⁵ Annak ellenére, hogy Paulinus korábbi levelével együtt egy köpenyt is küldött Jeromosnak, az egyházatya még egy jó darabig halogatta a munka befejezését,³⁵⁶ amellyel végül csak 407-ben történt meg,³⁵⁷ éppen akkor, amikor a nyugaton maradt hittársak és barátok életét Alarich gótjai már alaposan felforgatták.

Jeromos első látogatói között volt egy hispániai pap, aki 415 végén, szentföldi zarándoklata során felkereste őt betlehemi monostorában. A szerzetest Paulus Orosiusnak hívták, aki az Ibériai-félsziget északnyugati részén csücskében elterülő Bracara Augusta (Braga) városában született jó harminc évvel korábban.³⁵⁸ Mélyen elkötelezett pap volt, állomáshelyén nem csak a Priscillianus tanításaival szemben vette fel a harcot, hanem az Órigenés-vitákból is kivette a részét.

Elkötelezettségét remekül példázza, hogy a birodalom csaknem legnyugatibb pontjáról indult keletre, az imperium éppen átellenes pontjára. Eredetileg nem is Jeromoshoz ment, hanem

354 J^ER. E^P. 127.6.

355 JER. EP. 85.3.

356 JER. EP. 85.6, JER. ADV. RUFIN. 1.8-10, Jeromos 402-ben még kiadta a Rufinus ellen írt értekezését (Adversus Rufinum), amelyben azzal vádolta, hogy a fordítás során helyenként megmásította az eredeti görög szöveget, annak érdekében, hogy Órigenés pozitívabb színben tüntesse fel. A vitát azonban nem lehet egyik fél javára sem eldönteni, mert az eredeti szöveg elveszett.

357 Z^ECCHINI 2003, 319.

358 O^ROS. 7.22.8, A^DAMIK 2009, 806.

valamivel korábban, talán 409 és 411 között³⁵⁹ érkezett Hippo (Annába) városába, annak érdekében, hogy kikérje Szent Ágoston tanácsait ezekkel a vitákkal kapcsolatban. Az Órigenés-vita kulcskérdései a lélek eredetéhez kapcsolódtak.³⁶⁰ A téma komolysága és komplexitása Orosius hippói tartózkodását néhány év erejéig tartóssá tette,³⁶¹ de a lélekkel kapcsolatos kérdések megválaszolását Ágoston inkább Jeromosra bízta.³⁶² A szerzetes ezért Betlehembe indult Ágoston ajánlásának kíséretében,³⁶³ a Jeromossal történt találkozó után Hispánia felé vette útját.³⁶⁴ Szülőföldjét azonban nem érte el, mert Menorca szigetén értesült a városát is érintő vandál támadásról, ezért visszafordult. 416 második felére már ismét Hippóban volt, ahol Ágoston kérésére nekilátott hét kötetes történeti munkájának (Historiarum adversum paganos libri VII),³⁶⁵ melynek gyakran idézett hetedik kötetében többek között visszaemlékezik Jeromosnál tett látogatására is. Ebben a kötetben a szerző a Krisztus születése utáni időszakot tárgyalja egészen 417-ig, így megelevenedik benne Róma kifosztásának története, valamint Galla Placidia és Athaulf házassága is, gyakori idézettségét is éppen ez az esemény adja.

Az esemény leírásával kapcsolatban néhány dolog igencsak megfontolandó, amire az eddigi szakirodalom talán nem szánt elég figyelmet.³⁶⁶ Az egyik ilyen, hogy Orosius egyszerűen összemossa Róma kifosztását (410) a házassággal (414), mintha egyszerre vagy éppen közvetlenül

359 O^ROS. 3.20.6-7, 5.2.1.

360 JER. EP. 131.2.

361 Ebben az időben írja meg Orosius a Commonitorium de errore Priscillianistarum et Origenistarum (414) c. munkáját, ami általános tájékoztatást adott a viták állásáról. Orosius munkájának hatására született Jeromos Ad Orosium contra Priscillianistas et Origenistas c. műve.

362 JER. EP. 131.2-3. (Ágoston levele Jeromosnak): “Nam inde ad nos usque ab oceani littore properavit, fama excitus, quod a me posset de his, quae scire vellet, quidquid vellet audire. […] Accipe igitur quae mihi, peto, aperire ac disserere non graveris. Quaestio de anima multos movit, in quibus et me esse confiteor.”

363 J^ER. E^P. 134.1.(Ágostonnak): “Virum honorabilem fratrem meum, filium dignationis tuae, Orosium Presbyterum, et sui merito et te iubente suscepi.”

364 EP. SEVERI. 4.2.

365 A^DAMIK 2009, 807, Munkájának a Történelem hét könyvben a pogányok ellen (Historiarum adversum paganos libri VII) címet adja. Az egyházatya kérésének alapját az adta, hogy ebben az időben már befejezte a De civitate Dei első tíz könyvét, de elégtelennek találta a Krisztus születése előtti katasztrófák számát. Orosius elsődleges feladata tehát az volt, hogy a világtörténelem katasztrófáinak során keresztül bizonyítsa, hogy már a kereszténység kezdete előtt is érték Rómát katasztrófák. Hétkötetes munkájának első könyvében az addig ismert világ ismertetését követően Ádám bűnbeesésével kezdi történetét, amit a világtörténelem háborúinak felsorolásával míg el nem jut Róma megalapításáig. Második könyvében Róma és Perzsia történetét ismerteti. Rómát I. e. 390-ig, Perzsia történetét pedig I. e. 401-ig vezeti le.

Harmadik könyvében Nagy Sándor birodalmával és az ezzel párhuzamos római történelmet ismerteti.

Negyedik könyvében Karthágó elpusztításáig ismerteti az eseményeket. Ötödik könyvében a Spartacus-felkelésig beszéli el a katasztrófák sorát, majd a következő, hatodik könyvében Krisztus eljöveteléig ismerteti az eseményeket. A hetedik könyvben saját koráig, egészen 417-ig folytatja a világ katasztrófáinak ismertetését.

366 A korábbi szakirodalom kritikájára: N^UFFELEN 2012, 197-205.

egymást követően történtek volna.³⁶⁷ De nem ez az egyetlen jelentős változtatás, amivel a szerző él.

Az ezt követő elbeszélésében ugyanis megemlékezik arról, hogy Jeromosnál tett látogatása alkalmával személyesen hallott egy beszélgetést Jeromos, és egy, korábban Theodosius alatt szolgáló egykori katona, egy jámbor, józan és komoly ember között. A katona ráadásul maga is az esküvő helyszínét adó Narbo városából érkezett, hogy Athaulf szavait tolmácsolja a betlehemi szerzetesnek. A vizigót uralkodó üzenetében kinyilvánította, hogy a gótok féktelen természete miatt ragaszkodik a római törvények megtartásához, azok sértetlenségének és tiszteletének biztosításához.³⁶⁸ Athaulf szavait egy olyan katona tolmácsolja, aki korábban Nagy Theodosius megbízható embere volt, ráadásul maga is Narbo városából, tehát az esküvő helyszínéről származott. Művében Orosius egyedülálló módon azzal megerősíti meg a történet hitelességét, eredetiségét, hogy saját magát helyezi a hiteles elbeszélő szerepébe. Ő maga hallotta a dolgokat, nem pedig elődei szavait önti új köntösbe, amire műve korábbi szakaszaiban egyáltalán nincs példa.³⁶⁹

A katona által elmesélt történet fő mondanivalója, hogy a vizigót uralkodó alárendeli magát a római törvényeknek. Ezt azonban nem önszántából teszi, hanem Galla Placidia hatására. Ezt az elgondolást támasztja alá Alarich végzete. Orosius ugyanis Olympiodórostól eltérően számol be Athaulf haláláról. Nála már nem személyes bosszú okozza a vizigót király vesztét, hanem népének akarata. A vizigótok ellenzik Athaulf Róma-barát politikáját, amelynek gondolatát Galla Placidia ültette el Athaulf fejében.³⁷⁰ A történet központi szereplője nem Athaulf, hanem maga Placidia. A történetíró azért hozza szóba a Róma kifosztását és azért mossa azt össze a házassággal, mert Róma sorsát így össze tudja kötni Placidia sorsával.³⁷¹ Theodosius lánya és a Gondviselés hatására a barbár uralkodó, népének szokásával szembefordulva, tisztelni kezdi a római törvényeket, amelyeket már alkalmazni is akar. Placidia pedig Athaulf halála után épségben visszakerül Rómába, így mind az asszony, mind a város megmenekül. Ez a gondolat ugyanakkor alapjaiban értelmezi át Athaulf és Placidia házasságának leírását.

Orosius a házasság leírásakor egyértelműen Dániel könyvére utal, mondván, hogy a vizigót uralkodó már-már azt tervezte, hogy a házasság révén a gótok és a rómaiak földje is egybeolvad,

367 OROS. 7.40.2. “in ea inruptione Placidia, Theodosii principis filia, Arcadii et Honorii imperatorum soror, ab Athaulfo, Alarici propinquo, capta atque in uxorem adsumpta.” vö. 7.43.2. “Gothorum tunc populis Athaulfus rex praeerat: qui post inruptionem urbis ac mortem Alarici Placidia, ut dixi, captiua sorore imperatoris in uxorem adsumpta Alarico in regnum successerat.”

368 OROS. 7.43.2.

369 OROS. 7.43.4.

370 OROS. 7.43.7-8.

371 O^ROS. 7.40.2.: “capta atque in uxorem [Galla Placidia] adsumpta, quasi eam diuino iudicio uelut speciale pignus obsidem Roma tradiderit”

így az egykori “Romania” is “Gothia” része lesz, melynek élén ő fog uralkodni.³⁷² Az elbeszélés érdemi mondanivalója megegyezik Dániel könyvének következő részletével:

“Először dél királya erősödik meg. De az egykori vezérek közül egy másik még nála is erősebb lesz, s hatalmasabb birodalmat szerez, mint a többi ország. Évek múlva szövetségre lépnek: dél királyának lánya a béke érdekében feleségül megy észak királyához.”³⁷³

A kutatás jobbára a fenti idézet és Orosius hetedik könyve alapján a vizigótok és a rómaiak békés közeledéseként értékeli Galla Placidia házasságát, ez azonban csak a felületes szemlélő számára tűnhet így. Részint azért, mert, mint ahogyan azt Nuffelen kimutatta, Orosius nem a 7.

könyvben kezdi el a 410-es események tárgyalását,³⁷⁴ hanem már a másodikban utal rájuk, amit viszont a kutatók többsége figyelmen kívül hagy, hiszen konkrétumok után kutatva csak a 7.

könyvben találnak érdemi információkat Alarich “pusztításáról”.³⁷⁵

Orosius második könyve egyfajta szerkezeti útmutató, amely hétkötetes munkájának felépítését tartalmazza. A szerző miután sorra veszi a korábbi birodalmakat, Róma ismertetése kezdetén felemlegeti Tróját, de Ágostonnal szemben nem von párhuzamot a két város között. A hippói szerzetes ugyanis az Isten városának harmadik kötetében a trójai háború eseményeit egyértelműen párhuzamba állítja Rómával.³⁷⁶ Az ő szemében ugyanis Trója bukása csupán annak az egyértelmű bizonyítéka, hogy egy város, amennyiben azt pogány istenek védik, bizony elbukik, ami éppen ezeknek az isteneknek az alkalmatlanságát bizonyítja, ezzel szemben az igaz keresztény város még a legzivatarosabb időszakokat is képes túlélni. Orosius ebben a nézetben nem osztozik mesterével. Ugyan utal Trójára, de nem állítja egyértelmű párhuzamba Róma városával, csupán annyit közöl, hogy Rómát Trója bukása után 414 évvel alapította két testvér. Nincs tehát

372 O^ROS. 7.43.5.: “se [Athaulf] inprimis ardenter inhiasse, ut oblitterato Romano nomine Romanum omne solum Gothorum imperium et faceret et vocaret essetque, ut vulgariter loquar, Gothia quod Romania fuisset et fieret nunc Athaulfus quod quondam Caesar Augustus.”

373 D^AN. 11.6-7. Dániel könyvének ezt a részletét exegézisében Jeromos nem a Római Birodalom és a gót királyság összetűzésével azonosítja, hanem a Szeleukida birodalom és Egyiptom viszályával. i. e.281-ben a I. Seleucusszal a Szeleukida birodalom alapítójával gyilkosság végzett. A merénylet miatt kirobbanó örökösödési háborúba Egyiptom is beavatkozott II. Ptolemaius Philadelpus (i. e.282-246) vezetésével. I.

Antiochus (i. e.281-261) szeleukida uralkodó számos hadjáratot vezetett Egyiptom ellen, amitől Ptolemaius úgy igyekezett szabadulni, hogy Berenike nevű lányát hozzáadta Antiochushoz. Egy korábbi helyen azonban megtörténik az azonosítás. Ahogyan korábban Philostorgios esetében - a romlott szöveg ellenére - már láthattuk, a szerző Placidiát az agyag szubsztanciájával azonosította. Jeromos pedig a tengerből kiszálló négy szörnyet birodalmakkal azonosítja, amelyek közül a negyedik a Római Birodalom, amely uralma alá hajtja az egész földet. Következésképpen Jeromos felfogásában a negyedik szörny és a szobor agyag része a Római Birodalom.

374 OROS. 7.39-40.

375 N^UFFELEN 2012, 45.

376 O^ROS. 2.4.

egyértelmű kapcsolat, csupán annyi észlelhet az olvasó, hogy miképpen Trója elbukott úgy Róma is esendő.³⁷⁷

Róma bukását különleges szerkezettel készíti el a szerző. Trója említése után felsorolja Romulus bűneit, majd a szabin nők elrablását és szégyenletes házasságukat. Ennek leírásához Vergilius Aeneisének egy részletét használja,³⁷⁸ éppen azt, amely Aeneas pajzsának egy részletét adja.³⁷⁹ Orosius művében tehát ezzel kezdődik Róma története, végét pedig Galla Placidia elrablása és házasságra kényszerítése jelenti.³⁸⁰ Orosius ezzel keretezi Róma történetét, és ez volt az, amit Iordanes és Cassiodorus is felismert, hiszen Iordanesnél is Galla Placidia és Athaulf házasságával kezdődik a gótok és a rómaiak kapcsolata, műve végén pedig Matasuntha és Germanus házassága szerepel.³⁸¹ Orosiusnál Róma története egy asszonyrablással kezdődött és saját idejében is ez ismétlődik meg Galla Placidia elrablásával. Az előző fejezetben láthattuk, hogy az Orosius után egy évszázaddal alkotó szerző Alarichot és gótjait Aeneashoz és a trójai néphez hasonlította, ezt a nézőpontot valójában Orosius adta a későbbi történetírók kezébe, ennélfogva a dánieli idézet sem tekinthető a két nép egyesülésének jelképeként.

Ebből kifolyólag úgy gondolom, hogy Orosius egy eszkatológiai visszaszámlálást indított.

A házasság ugyanis, véleményem szerint a Nabû-kudurri-us xur álmában megjelenő szobor pusztulásának utolsó előtti jelenetének feleltethető meg. Az égből lehulló hatalmas kő azonban összezúzta a szobrot, amelynek elemei – az arany, az ezüst, a bronz és a vas – szétporladnak. A vas ekkor keveredik össze az agyagos sárral, ekkor keverednek a népek házasságok útján, de nem tudnak összeforrni, miképpen Galla Placidiának sem lehet gyermeke Athaulftól. Ezt követően Isten létrehozza saját birodalmát, amely örökkévaló. Orosiusnál tehát korántsem pozitív a házasság leírása, hiszen valójában a világvége-várást indított el.

A világvége-várás jelentőségére Hydatius (397k-469)³⁸² is felhívja a figyelmet. A hispániai születésű szerzetes Orosiusszal közel egy időben kereste fel Jeromost,³⁸³aki saját bevallása szerint

377 OROS. 2.4.1.

378 NUFFELEN 2012, 53-54. OROS. 2.4.2. “parique successu crudelitatis sine more raptas Sabinas” vö.

V^ERG. A^EN. 8.635: “sine more raptas Sabinas”

379 VERG. AEN. 8.635, Aeneas pajzsának részletes leírása, rendszerezve Vergilius kivonataival: VELLA 2004, 7-9.

380 Oros. 7.43.2.

381 JORD. GET. 159-163. vö. 314.

382 Hydatius születési dátuma bizonytalan, általában a 4. század végére helyezik (MUHLBERGER 1990, 193-266, BROWN 2013, 99).

383 HYD. CHRON. 33. (40) vö. BROWN 2013, 99, Peter Brown legfrissebb monográfiája szerint Hydatius anyja társaságában kereste fel a Szentföldet, ezt azonban semmilyen adat nem erősíti meg. Aquae Flaviae későbbi püspöke alig tíz évesen elzarándokolt el a Szentföldre minden bizonnyal egyik közeli hozzátartozójának kíséretében.

is nagy hatást gyakorol későbbi életére.³⁸⁴ A hispániai szerzetes karrierje elsősorban elhivatottságának köszönhetően gyorsan ível felfelé, alig harmincéves korában már püspöknek választották a Hispánia északi részén fekvő Aquae Flaviae városában. Krónikáját csak élete végén kezdte el írni, amellyel valójában Eusebios munkáját folytatta, amit, mint említettük, Szent Jeromos ültetett át latin nyelvre és 378-ig ki is egészített. Hydatius ettől a 378-as időponttól egészen halálának évéig jegyezte fel meglepő részletességgel az eseményeket, ezzel a korabeli Hispania egyik legrészletesebb forrását adva, amely egyedülálló módon mutatja be a provinciabeli rómaiak és barbárok szembenállását.

Hydatius Galla Placidia és Athaulf házasságában – Philostorgioshoz hasonlóan – Dániel próféciájának beteljesedését látta, aminek in concreto hangot is ad. “Athaulf feleségül vette Placidiát Narbo közelében. Ebben Dániel jövendölését látták beteljesedni, miszerint a déli király lánya egybekel az északi királlyal.”³⁸⁵ A szerző dánieli allúzióját csak még magabiztosabbá tette Galla Placidia és Athaulf gyermekének korai halála, miképpen Dániel könyvében sem lehet észak királyának és dél királya lányának gyermeke.³⁸⁶

Ahogyan korábban láthattuk, Orosius a házasságban Gothia és Romania egyesülését látta, Róma megmenekülését pedig Galla Placidiának tulajdonította, ezzel szemben Hydatius már egy lépéssel tovább ment.³⁸⁷ A korábbi értelmezés tükrében korántsem meglepő, hogy míg Orosius esetében a házasság leírása hétkötetes munkájának legvégén kapott helyet, addig Hydatius esetében a krónika elején (57. caput a 253-ból) jelenik meg, világosan összekapcsolva Dániel jövendölésével.³⁸⁸ Hydatius művében azonban még egy konkrét utalás történik Dániel próféciájára.

A 110. (118) caput esetében Hydatius jelzi, Dániel már megjósolta, hogy a vandál Geiserich el fogja üldözni Carthago püspökeit és papságát, feldúlja a szentek nyughelyeit, a templomaikat pedig az ariánusok rendelkezésére bocsátja.³⁸⁹ Hydatius ezzel apró lépésekben halad a világvége felé.

Hydatius halálának pillanatáig (469) írta művét, így kétségtelen, hogy ha módja lett volna rá, még folytatta volna. Egy szélesebb keresztény nézőpontból Dániel próféciája az idővonal közepén helyezkedik el, a kezdet és a végítélet között félúton. Azzal, hogy Hydatius két ponton is

384 H^YD. C^HRON. 31-33. (38-40).

385 HYD. CHRON. 49. (57): “Ataulfus apud Narbonam Placidiam duxit uxorem, in quo prophetia Danielis putatur impleta, qui ait filiam regis Austri sociandam regi Aquilonis”.

386 D^AN. 11.6.: “Évek múlva szövetségre lépnek: dél királyának lánya a béke érdekében feleségül megy észak királyához. De karjának nem lesz elég ereje, még ivadéka se marad.”

387 OROS. 7.43.5.: “se [Athaulf] inprimis ardenter inhiasse, ut oblitterato Romano nomine Romanum omne solum Gothorum imperium et faceret et uocaret essetque, ut uulgariter loquar, Gothia quod Romania fuisset et fieret nunc Athaulfus quod quondam Caesar Augustus”

388 HYD. CHRON, 50. (58).

389 D^AN. 9.27.: “A templom szárnyán vészt hozó undokság lesz, egészen végig, míg a kiszabott büntetés rá nem zúdul a pusztítóra.”

hivatkozott Dániel próféciájára, világosan mutatja, hogy várta az idők végét. Nála negatív események sora Athaulf és Galla Placidia házasságával veszi kezdetét. Gyermekük halála pedig jelzi, hogy a császári és barbár vérnek nem lehet közös gyermeke: “házasságok által össze fognak keveredni, de eggyé nem fognak összeforrni. A vas ugyanis nem vegyül az agyaggal.”³⁹⁰ A vas viszont vegyül a vassal. Szabadulása után házasságot kötött Constantinus patriciussal, a későbbi nyugati társuralkodóval (421), akitől két gyermeke született III. Valentinianus és Honoria személyében. Ugyanez figyelhető meg az első fejezetben látott Witiges-Matasuntha és Germanus-Matasuntha házasságok kapcsán. Prokopios mozaik-leírása, Theoderich egész alakos portréjának összeomlása egy Dániel könyvére történő allúzió. Ahogyan Nabû-kudurri-us xur álmában megjelenő szobor pusztulása előrevetítette Észak és Dél népeinek keveredését, úgy “jövendölte meg”

Prokopios Germanus és Matasuntha házasságait. Ezért zárja Iordanes reményteljesen a sorait, hiszen számára – Orosius és Dániel könyvének tükrében – bizonyos, hogy a gyermek csak abban az esetben lehet reménység, ha az Úr élteti.³⁹¹ Germanus postumus azonban életben marad, ez azonban nem a véletlen műve. Iordanes azért tartja fontosnak közölni, hogy Matasuntha és Germanus házasságában az Amal-dinasztia és az nemzetség egyesült, mert vélhetően az Anicius-nemzetség lesz Galla Placidia vérvonalának hordozója.

A fejezetben láthatóvá vált, hogy az uralkodói család idegenekkel történő keveredését csak a történetírók nézték ferde szemmel. Themistios a rómaiak és a gótok egymáshoz való viszonyát az istennő Thetis és a hős Péleus vívódásaként írta le. A későbbi történetírók pedig dánieli allúzióval igyekeztek semmissé tenni bármiféle keveredést. Míg azonban Alarich fosztogatása után Szent Ágoston még azzal érvelt, hogy a birodalmat számtalan sorscsapás érte már Krisztus előtt is, ráadásul Isten városa, a mennyei Jeruzsálem nem földi város, addig Orosius egy merőben új védekezéssel állt elő. A bragai szerzetes Jeromossal folytatott gyakori eszmecseréi folytán maga is tisztában volt azzal, hogy Rómát gazdag hitélete miatt gyakran Jeruzsálemhez hasonlították. Éppen azért Ágoston és Jeromos ellentétét azzal oldotta fel, hogy egyszerűen összemosta Róma kifosztását a házassággal, így a város sorsát össze tudta kötni Placidia sorsával.

390 DAN. 2.43.

391 JORD. GET. 314.: “Mathesuentham vero iugalem eius fratri suo Germano patricio coniunxit imperator.

De quibus post humatum patris Germani natus est filius idem Germanus. In quo coniuncta Aniciorum genus cum Amala stirpe spem adhuc utriusque generi domino praestante promittit.”

In document Restitutio imperii– Az Anicius család szerepe másfél évszázad legitimációstörekvéseiben – (Pldal 74-81)