5. AZ OSZTROGÓT ITÁLIA
6.1. I USTINUS ÉS I USTINIANUS HATALOMRA KERÜLÉSÉNEK KÖRÜLMÉNYEI
A bederianai születésű Iustinus 470-es évek végén innen került a fővárosba, ahol társaival a palotaőrség tagjaivá vált,952 későbbi császárrá választásáról két történet is kering. Egy kevésbé realisztikus Anonymus Valesianus tollából, és egy hitelesnek tűnő beszámoló Evagrios tolmácsolásában. A fejezet végére látni fogjuk, hogy Anonymus elbeszélése nagyobb történeti értékkel bír, mint bármely más auktoré.
A névtelen krónikás szerint az idős Anastasius számára komoly problémát jelentett az utódlás. Gyermeke nem lévén, egyetlen lehetősége az volt, ha unokaöccsei valamelyikére bízza a birodalmat, de hármójuk között (Hypatius (cos. 500),953 Pompeius (cos. 501),954 Probus (cos.
502)955) nem tudott dönteni, ezért a sorsra bízta magát. Egy napon beidézte őket a palotába, hogy vele reggelizzenek, szolgáinak pedig meghagyta, hogy a gyermekek részére egy-egy ágyat vessenek, hogy pihenőjüket is a palotában tölthessék.
“Utasításba adta, hogy az egyik ágyon a fejrészhez az uralkodói jelvényt helyezzék el, és amelyikük a megjelölt ágyat választja aludni, őbenne kell elismernie a hatalom örökösét. Egyikük az első ágyon feküdt le, míg a másik kettő, testvéri szeretetből egy másikban tért nyugovóra. Így esett, hogy egyikük sem aludt abban az ágyban, amelyben a királyi jelvényt elrejtették.”956
Az Anonymus Valesianusnál megőrzött hagyomány szerint a monofizita császár ebből megértette, hogy egyikőjük sem uralkodhat, ezért Istenhez kezdett fohászkodni kinyilatkoztatásért, hogy még életében megtudhassa, halála után ki veszi át uralmát. Egyik éjjel egy embert látott álmában, aki a következőt mondta neki:
“Akit holnap elsőként jelentenek be a hálószobádba, az fogja elnyerni utánad hatalmadat”.957
Másnap reggel a praepositus cubiculi elsőként Iustinus comes excubitorumot jelentette be.
A császár hálálkodni kezdett, hogy Isten még életében méltónak találta rá, hogy felfedje neki
952 PROCOP. ARC. 6.2., PS.-ZACH. RHET. CHRON. 8.61.
953 PLRE2 577-581, “Fl. Hypatius 6”.
954 PLRE2 898-899, “Pompeius 2”.
955 PLRE2 912-913, “Probus 8”.
956 ANON. VAL. 13.74. “Et in uno lecto iussit ad capitem regium insigne poni, et quis de ipsis in eodem lecto elegisset dormire, in hoc se debere cognoscere cui regnum postea traderet. Unus quidem in uno lecto se iactavit, dum enim in alio, amore fraterno, se collocaverunt. Et ita contigit, ut in illo lecto ubi regium insigne positum erat nullus eorum dormiret.”
957 ANON. VAL. 13.75.
utódját.958 Míg Anonymus isteni sugallatnak tulajdonította Iustinus hatalomra kerülését, addig Evagrios szerint megválasztásában számottevőbb szerepet töltött be a pénz és a leleményesség. A császár belső köréhez tartozó Amantius959 praepositus cubiculi és társa, Andreas960 cubicularius azt tervezték ugyanis, hogy Anastasius halála esetén barátjukat, Theocritus961 domesticust teszik császárrá. Tervüket a testőrség lefizetésével akarták sikerre vinni, így az erre szánt pénzt Iustinusnak adták és megbízták, hogy fizesse le a scholarii-t és más katonai egységeket, hogy azok Theocritus mellé álljanak majd. Iustinus azonban nem Theocritus előnyére költötte el a rá bízott pénzt, hanem a sajátjára,962 így 527. augusztus 1-jén a palota környéki csapatok császárra kiáltották ki.
Iustinusnak azonban egy idő után hasonló problémával kellett szembenéznie, mint elődjének, ugyanis ő is gyermektelen volt, ráadásul hatalmának átörökítését is Anastasiushoz hasonlóan remélte. Olyannyira hasonló volt a helyzete Anastasiuséval, hogy az egyik ágon neki is három unokaöccse volt, ugyanis míg Petrus Sabbatius (a későbbi Iustinianus) nővérétől született, addig másik testvérének három gyermeke volt Boraïdes,963 Iustus964 és Germanus965 személyében.
Iustinianus unokatestvérei azonban mintha nem is léteznének, hármójuk közül a Nika-felkelésig csak Germanus tűnik fel halványan a forrásokban.
Az 518 augusztusa utáni hetekben Anastasius rokonai és kedvezményezettjei valamennyi pozícióból kiszorultak.966 Egészen pontosan csak Hypatius és Pompeius, ugyanis csak ők szerepelnek a forrásokban. Az alacsony sorból származó császárnak különösen fontos volt, hogy a kulcspozíciót jelentő tisztségekben saját embereit lássa.967 Diogenianus968 váltotta a már-már örökös magister militumnak számító Hypatiust. Pompeiust pedig éppen Iustinus Germanus nevű unokaöccse váltotta Thracia magister militumi pozíciójában.969 Mielőtt Germanus elhagyta volna
958 ANON. VAL. 13.75.
959 PLRE2 67-68, “Amantius 4”.
960 PLRE2 67-68, “Andreas qui et Lavsiacvs 10”.
961 PLRE2 1065, “Theocritvs”.
962 PS.-ZACH. RHET. CHRON. 8.61, EVAGR. HE. 4.2.
963 PLRE3A 245-246, “Boraides”.
964 PLRE3A 758-759, “Iustus 2”.
965 PROCOP. DE BELLIS. 1.24.19 vö. 1.24.53.
966 LYDUS MAG. 3.51.5, Iustinus hatalma biztosítása érdekében félreállította valamennyi lehetséges trónkövetelőt is. Lydos egy bizonyos Marinust név szerint is említ.
967 PLRE2 111-112, “Apion 2”, PLRE2 1171-1176, “Fl. Vitalianus 2”, PLRE2 840-842, “Fl. Patricius 14”.
Iustinus elsősorban olyan tapasztalt tisztségviselőket helyezett hatalomba, illetve hívott vissza, akiket korábban még Anastasius üldözött el. A praefectus praetoriói szék Apionhoz került. Philoxenus került a comes domesticorumi pozícióba. A Konstantinápoly védelméért felelős magister militum praesentalis tisztségbe pedig a korábban Anastasius ellen lázadó Vitalianus került, aki Patriciust váltotta a tisztségben.
968 PLRE2 362, “Diogenianus 4”.
969 PROCOP. DE BELLIS. 7.40.5-6. Germanus hamar katonai sikerekre tesz szert a Dunán éppen átkelő antok legyőzésével az 520-as évek elején.
Konstantinápolyt, neve feltűnik Hormisdas pápa levelei között. Iustinus ugyanis már hetekkel a megválasztása előtt levelet küldött a pápának, melyben kifejezte szilárd elköteleződését az egyházi kérdések rendezése mellett, és támogatását kérte nemcsak az egyházi ügyekben, de saját személyét és családját illetően is.970 Hormisdas válaszában biztosította a császárt, hogy elkötelezett a családja iránt.971 A pápa azonban nemcsak Iustinusnak írt, hanem a császár másik unokaöccsének, Germanusnak is, melyben a mi fiunknak, valamint vir illustrisnek nevezi Iustinianusszal együtt.972 Az egyházfő 518-519-ben még egyértelműen egy szinten kezeli Iustinus két unokaöccsét, ám ezt követően jó ideig nem hallunk Germanusról, minden bizonnyal 520-ra már elhagyta Konstantinápolyt.
Miközben Germanus az antokkal hadakozott a Duna vidéken,973 addig Iustinianus egyike volt annak a negyven embernek, aki Iustinus biztonságáért felelt. A testőrgárda (scholae palatinae) candidatusként a palotán belül kezdte meg szolgálatát, a magister officiorum felügyelete alatt.974 519-ben már a tiszteletbeli comes cím birtokosaként bukkan fel egy levélben, melyet Hormisdas pápa küldött Iustinus unokaöccsének.975 Minden bizonnyal Celer magister officiorum beleegyezésével kezdett egyházi ügyekkel foglalkozni, mint a consistorium segédszemélyzetének tagja.976 Innen egyenes út vezetett ahhoz, hogy magister officiorum legyen, ami 520-ban végül be is következett kinevezésével.977 A császár unokaöccsének karrierje így a már megszokott hivatali úton ívelt felfelé, befolyása pedig egyre csak növekedett.
Iustinianus kinevezésével furcsa dolgok vették kezdetüket Konstantinápolyban. Előbb gyilkosság, majd városi zavargás tört ki, ami még több véráldozattal járt. 520 júliusában Vitalianus magister militum praesentalist többedmagával978 lemészárolták a palotában. Marcellinus elhallgatja
970 COLL. AVELL. 141.2-3. (Iustinus), COLL. AVELL. 147.2. (Iustinianus) Ezt követően 518. szeptember 7-én kelt levelében Iustinianus ismét megerősíti szándékukat az Akakios-féle skizma rendezését illetően. A levelek datlálása a consuli évek alapján történik, ehhez lásd CLRE.
971 COLL. AVELL. 148 (Iustinianusnak). COLL. AVELL. 149. Egy évvel későbbi levelében Hormisdas már hosszasan fejtegeti a Chalcedoni zsinat rendelkezéseit és arról ír, hogy hajlandó támogatni Leo tomusát.
972 COLL. AVELL. 210.2.: “illustes magnificos uiros Iustinianum atque Germanum filios nostros.” Az ezt követő levélben is feltűnik Germanus COLL. AVELL. 211.
973 PROCOP. DE BELLIS. 7.40.5-6.
974 VICT. TONN. 518.2. Iustinianus ezt megelőzően nem bukkan fel a forrásokban, így kétséges, hogy már ekkor ismerte Theodorát, aki foglalkozását tekintve aligha kerülhetett a palotakapun belülre.
975 COLL. AVELL. 162, CROKE 2008, 21. Néhány feltételezés szerint Iustinianus már ekkor comes domesticorum, ennek azonban ellentmond, hogy ebben a korszakban, sőt korábban is több Hormisdashoz köthető levél is felbukkan, amelyben felbukkan a tisztségviselő vö. COLL. AVELL. 111, 120, PLRE2 1023, “Flavius Theodorus Philoxenus Soterichus Philoxenus”, ugyanakkor ebben az időben Philoxenus birtokolta a tisztséget.
976 A magister officiorum kiterjedt befolyására lásd PÓKECZ KOVÁCS 2016.
977 VICT. TONN. 520.2. Az auktor szerint candidatusból lett magister officiorum, ami megerősíti, hogy a consistorium környékén szolgált ebben a korábbi időben.
978Celerianus és Paulus.
a felbujtókat, de Tunnunai Victor tudni véli, hogy Iustinianus keze volt a gyilkosságokban,979 annyi mindenesetre bizonyos, hogy Iustinianus váltotta Vitalianust a valamennyi katona vezetőjét jelentő magister militum praesentalis tisztségben. A császár unokaöccse kétségtelenül kihasználta a tisztségben rejlő lehetőségeket, mert néhány évvel később semmit sem tett Konstantinápoly nyugalmának biztosításáért, miközben háborúkban jártas980 unokatestvérét is a fővárostól távol tarthatta.981
523-ban ugyanis a Hippodrom kék pártjának tagjai változatos gyilkosságokat követtek el Konstantinápoly különböző pontjain, és más városokban. Ióannés Nikiu szerint a kékek Iustinianus utasításainak megfelelően jártak el.982 Iustinus a helyzet rendezése érdekében magához hívatta Theodotust,983 a város praefectusát és megbízta, hogy mindenféle részrehajlás nélkül kell felkutatnia a tetteseket. A császár megbízottja kisvártatva előállította Theodosiust, a város egyik leggazdagabb polgárát, akit hamarosan ki is végeztetett.984 A eseményeket elbeszélő Malalas ugyan elhallgatja, de Nikiu tudni véli, hogy Iustinianus is őrizetbe került, ahonnan csak betegsége miatt engedték el. Theodotus mindenesetre javasolta a császárnak, hogy hasonló büntetést kapjon, hiszen ő is a felbujtók között volt.985 Amikor Iustinus meghallotta a praefectus urbi javaslatát, hirtelen felindulásból megfosztotta Theodotust valamennyi tisztségétől és száműzte Konstantinápolyból.986 A városi praefectusszal szembeni eljárás mélyen megrendítette a konstantinápolyi katonákat és összegyűlve megtagadták a császárnak tett hűségesküjüket. Az idős császár korántsem volt egyszerű helyzetben, hiszen többek között a “megvesztegethetetlen” és köztiszteletben álló987 Proculus,988 a quaestor sacri palatii is Theodotus oldalára állt. Iustinusnak mindenesetre sikerült megbékíteni az ellenszegülőket,989 amit jelez az is, hogy a következő évben hatalomra kerülése után ismét ő töltötte be a consuli tisztséget.990 Konstantinápoly egykori praefectusa viszont már soha
979 MARC. COM. 520, VICT. TONN. 523.3 vö. I. NIKIU. CHRON. 90.11-12. A gyilkosságra 520. júliusában került sor.
980 Germanus tekintélyére PROCOP. DE BELLIS 7.39.17-20.
981 PLRE2 505-507, “Germanus 4”.
982 I. NIKIU. CHRON. 90.16.
983 PLRE2 1104-1105, “Theodotus qui et Colocynthius 11”.
984 JOH. MAL. 17.12 (416) vö. I. NIKIU. CHRON. 90.17.
985 I. NIKIU. CHRON. 90.17.
986 I. NIKIU. CHRON. 90.19.
987 LYDUS MAG. 3.20, PROCOP. DE BELLIS. 1.11.11.
988 PLRE2 924-925, “Proculus 5”.
989 I. NIKIU. CHRON. 90.20-23., PLRE2 1096, “Ephraemius”, PLRE2 1096, “Theodorus qui et Teganistes 57”, Ephraemius és Theodorus megválasztása hűtötte le a kedélyeket.
990 CLRE 524, MARC. COM. 524. I. NIKIU. CHRON. 90.24-29, Nikiu ezt követően sorozatos természeti csapásokat említ.
nem tért vissza a fővárosba.991 Iustinianus viszont maradt, bár szavahihetősége talán megcsappant nagybátyja szemében. A másik keletrómai krónikás, Marcellinus is hallgat az eseményekről, ami aligha meglepő annak tükrében, hogy ebben az időben már Iustinianus alatt szolgált cancellariusként.992
525-ben az udvaroncok véleménye ellenére Iustinianus ismét előrébb lépett egyet a ranglétrán, Tunnunai Victor szerint azonban a császár akarata ellenére tette caesarrá unokaöccsét.993 Vélhetően a császár végül azért döntött Iustinianus kinevezése mellett – annak ellenére, hogy bizalma valószínűleg megrendült az 523-as események után –, mert másik tehetséges unokaöccsét, Germanust nem tudta kinevezni, hiszen lekötötték a thraciai harcok. A császár csak így tudta biztosítani, hogy a caesar a családjából való legyen.
Az eseményekkel egy időben994 Prokopios beszámol egy követjárásról a perzsa és konstantinápolyi udvar között, amelyben különös hangsúlyt kap az örökbefogadás kérdése.995 A keletrómai auktor története elsősorban a barbár és a római adoptio közötti különbségekre és jogkövetkezményeire hívta fel az Iustinus figyelmét.
Prokopios anekdotázó leírásban tudatja olvasójával, hogy Kavād perzsa uralkodó, szembeszállva népe szokásával, nem legidősebb fiát szánta maga után, hanem Chosroést.996 Prokopios azzal igyekszik érzékeltetni a még csírájában rejlő konfliktust, hogy érzékelteti az idősebbik fiú, Zamasp férfiasságát,997 harcedzettségét, valamint azt a tényt, hogy a perzsák között ezen erényei miatt számított igen népszerűnek,998 bár keveset tudunk róla, de ezek az erények Zamasphoz hasonlóan Germanusban is megvannak.999
A történet szerint Kavād attól tartott, hogy az idősebbik fiú népszerűsége és férfias tekintélye miatt lázadás törne ki országában, ezért követek útján egy levelet küldött Konstantinápolyba, melyben felajánlotta, hogy hajlandó szemet hunyni a rómaiak perzsák ellen
991 I. NIKIU. CHRON. 90.16. A praefectus attól félt, hogy az életére fognak törni, ezért Jeruzsálemig meg sem állt.
992 vö. MARC. COM. 523.
993 VICT. TONN. 525a.
994 CROKE 2008, 43 160. lj.
995 PROCOP. DE BELLIS. 1.11.13-18. A fegyverrel örökbefogadást Prokopios nem gót szokásként értelmezi, hanem olyan eljárásként, ami “illik a barbárokhoz”, tehát ahogy Konstantinápolyban eljárnak a barbárokkal szemben, ami keletrómai szempontból nem csak a gótokat jelenti. A fegyverrel történő örökbefogadás Prokopios tükrében egy alávetési gyakorlat római és nem római között, egyenes hierarchiát tükrözve.
996 PROCOP. DE BELLIS. 1.11.3-4
997 PROCOP. DE BELLIS. 1.11.5
998 A férfiasság, férfiatlanság szembeállítása roppant sok helyen feltűnik Prokopiosnál, már ennek jelölésével is pozicionálja a történetet, melyet éppen mesél. Lásd: PROCOP. DE BELLIS. 1.14.33, 1.25.16, 4.22.2, 5.9.1, 7.4.13, 7.32.5, 8.3.7, 8.12.4.
999 PROCOP. DE BELLIS 7.39.17-20, 7.40.9.
elkövetett atrocitásai felett, ha Iustinus hajlandó örökbe fogadni Chosroést.1000 Prokopios beszámolója szerint a császár és unokaöccse nagyon felbuzdultak a perzsa levelén, és sürgetni kezdték a “keményfejű és megvesztegethetetlen” Proculust, aki ekkor a quaestori hivatal vezetője volt, hogy mihamarabb intézkedjen az örökbefogadással kapcsolatban. Prokopios szerint Proculus azonban közel sem volt olyan bizakodó az örökbefogadással kapcsolatban, ezért aggodalmait egy hosszú levélben ismertette a császárral. A quaestor szerint a “korábbi gyakorlathoz” képest radikális váltás lenne a római módon történő örökbefogadása, hiszen ez nem szólna másról, mint a Római Birodalom megszerzéséről, ugyanis, mint mondja, Iustinus halála után az örökbefogadott fiú örökölte volna a birodalmat.1001 Proculus figyelmeztette a császárt, hogy az örökbefogadás visszafordíthatatlan folyamat, ami komoly következményekkel jár.1002
Úgy gondolom, hogy a történetben Prokopios Proculus ellenállásán keresztül utal Iustinianus örökbefogadásának körülményeire, amire caesarrá avatásával és a perzsa követséggel egyidejűleg került sor.1003 Iustinus gyermektelen volt, élete telén pedig kiemelt jelentőségűvé vált számára, hogy biztosítsa vagyonát és hatalmát is a római joggyakorlatnak megfelelően adoptio útján.1004 Az 525-ös adoptio tényét támasztja alá az is, hogy 521-es consuli diptychonjában még Petrus Sabbatius néven bukkant fel. Iustinianus örökbefogadásával és caesarrá avatásával biztosítottá vált az utódlás. A császár halála után 527. augusztus 1-jén Iustinianust választották a következő uralkodónak. Az előbbiekben láthattuk a Iustinus és Iustinianus hatalomra kerülését nehezítő tényezőket, amelyek egy ponton különös egyezést mutattak, hiszen mind Iustinus, mind Iustinianus hatalomra kerülése előtt felbukkan az éppen regnáló uralkodó három unokaöccse, akik közül az egyik eltérő módon, de kiemelésre kerül. Anastasius esetében az, aki egyedül hajtotta álomra a fejét, míg Iustinianus esetében Germanus, akit még Hormisdas pápa is említésre méltónak talált. Úgy gondolom, hogy ezek a hasonlóságok nem véletlenek. De mielőtt ennek a gondolatnak a jelentősége kontextusba kerülne, előbb meg kell ismernünk az Aniciusok konstantinápolyi alapításait, amelyek kiemelt szerephez jutnak a későbbiekben.
1000 PROCOP. DE BELLIS. 1.11.6-9.
1001 PROCOP. DE BELLIS. 1.11.13-18.
1002 PROCOP. DE BELLIS. 1.11.13-18.
1003 A datálásra: GREATREX 1998, 139, CROKE 2008, 43 160. lj.
1004 Iustinianus Iustinus általi örökbefogadását igazolja a császári névben felbukkanó -ianus végződés. A jellegzetes végződés megfigyelhető több adoptált császár és római hadvezér nevében. Amikor L.
Aemilius Paulus (cos. i. e. 168) örökbe fogadta P. Cornelius Scipiót, annak neve P. Cornelius Scipio Aemilianusra változott, Octavius neve pedig, miután Caesar örökbe fogadta, Octavianusra változott.