5. AZ OSZTROGÓT ITÁLIA
6.2.2. A Szt. Polyeuctus és Iustinianus
Egy másik epigramma, ami már a Szent Polyeuctus alapításáról számol be, jelzi, hogy Iuliana egy már álló kicsiny templomból építette fel a Polyeuctus gyönyörű épületét,1028 amelybe az 520-as évek végén egy Tours-i Szent Gergely által megőrzött történet szerint maga Iustinianus is ellátogat.1029
A Szt. Polyeuctus Constantinus fürdőjének északi oldalán kapott helyet. Bardill elemzése kimutatta, hogy a templom alapozásához használt téglák többségét 508/509. és 511/512. között készítették, a felépítményhez szükséges téglák pedig 517/518. és 520/521. között készültek. Az épület egy része már 518-ban, az Akakios-féle skizma lezárásakor állhatott,1030 de teljesen csak az 520-as évek végére készülhetett el. A téglák datálása mutatja, hogy az építkezés kezdetei éppen a monofizita Anastasius uralkodására esnek. Már önmagában ez a tény is rávilágít arra, hogy mekkora tisztelet övezte Konstantinápolyban Iuliana családját, hiszen egy nyíltan nicea-chalcedoni vallással rokonszenvező asszony kezdett egy monumentális építkezésbe.
A templom ajánló epigrammája szerint az épület Salamon templomának mása kívánt lenni.1031 Kétségtelenül ambiciózus terv volt, hiszen az i. e. 6. században elpusztult templom korának egyik legkiemelkedőbb építészeti szimbólumának számított. Ráadásul legbelsőbb helységében őrizték a Frigyládát, benne a Tízparancsolattal. A templom alapköve a közeli Béthel
1025 CHRON. PASCH. 594.
1026 ODB 747-748, “Euphemia of Chalcedon”.
1027 ANTH. GR. 1.12.
1028 ANTH. GR. 1.10.10. A templom alaprajza és rekonstrukciós képe, valamint jelenlegi állapota megtekinthető az alábbi oldalon: http://www.thebyzantinelegacy.com/polyeuktos Megtekintés dátuma:
2017.03.01. 15:32.
1029 GREG. TUR. GLOR. MART. 102.
1030 BARDILL 2004, 125–26.
1031 ANTH. GR. 1.10.47-49.
városából származott, ahol Jákob a nyitott eget láthatta, így olyan pontot szimbolizált ahol az ég és a föld találkozik.1032 Ezékiel a templom pusztulásában Isten büntetését látta, babiloni fogsága idején viszont egy látomásában már felismerte, hogy Salamon temploma egy napon újra felépül, és így Isten dicsősége visszaköltözik a Földre.1033 Később a keresztények is magukévá tették azt a nézetet és elterjedt, hogy az Új Jeruzsálem ott lesz, ahol az Új Temploma állni fog.1034Salamon temploma egyszerű formákból és terekből állt. Méreteit tekintve 29 méter hosszú, 9,5 méter széles és 14,5 méter magas volt. A templomhoz udvar, csarnok és számos melléképület kapcsolódott. Belsejét faburkolat borította, a mennyezetet cédrusgerendák és deszkák alkották. Közelében épültek Salamon palotái is.
A Szt. Polyeuctus feltárási munkálatai1035 alátámasztották az ajánló epigramma célkitűzését.
Tours-i Szent Gergely beszámolója szerint a templom Iuliana rezidenciája mellett épült fel.1036 A régészeti feltárások bebizonyították, hogy a Szt. Polyeuctus számos külső díszítő eleme több ponton emlékeztet a Salamon templom bibliai leírására.1037 A korai kutatásban ugyan még figyelmen kívül hagyták az epigrammát: nem a Salamon templom leírásával keresték az azonosságot, így Tours-i Szent Gergely beszámolóját is félreértelmezték. Mango és Sevcenko még úgy gondolta, hogy Iuliana templomának kőkupolával kellett rendelkeznie, mert Gergely leírásában a camera szót használja,1038 ez azonban bármilyen födémet jelenthet.1039 A kutatók feltételezése alapján többen abba az irányba indultak el, hogy a Szt. Polyeuctus mintaként szolgálhatott Iustinianus számára a Hagia Sophia építésekor. A történetnek azonban szempontunkból más érdekessége van.
Tours-i Gergely meséli el az idős Anicia Iuliana és a hatalomra kerülő Iustinianus (intellegens imperatoris) kapcsolatát, amire így 527. augusztusa után, esetleg 1-2 évvel később kerülhetett sor, amit a felépítményhez készítette téglák datálása, illetve a az alábbi történet is alátámaszt. Gergely szerint egy napon, amikor Iustinianus már sokadjára hallotta az Anicia Iuliana gazdagságáról szóló beszámolókat, palotájából az asszony villájához sietett. A császár terve az volt, hogy pénzt kérjen tőle az állam céljaira, indoklásként pedig azt adta elő, hogy a barbárok békéltetése (gentes nobis placamus) hatalmas összegeket emészt fel, ráadásul a kincstár is kong az
1032 1MÓZ. 28:10-22, 35:9.
1033 EZ. 9.3-5, 10.4-5, 11.23.
1034 BARDILL 2006, 342.
1035 HARRISON 1989. A Szt. Polyeuctus feltárásai munkálatai az 1960-as évek második felében kezdődtek az isztambuli Saraçhane negyedben Harrison és Fairath régészek vezetésével.
1036 GREG. TUR. GLOR. MART. 102.
1037 HARRISON 1989, 137-39.
1038 MANGO-ŠEVČENKO 1961, 245.
1039 BARDILL 2006, 346-48.
ürességtől. Iustinianus arra kérte Anicia Iulianát, akinek az isteni méltóság ereje rendkívül sok aranyat adott, kölcsönözne neki egy jelentékenyebb összeget a következő adóbegyűjtésig. A császár szerint a jótékony segítségét egész Konstantinápolyban megénekelnék. A történet szerint Iuliana ekkor azt mondta a császárnak, hogy nagyon csekély bevétellel rendelkezik, ezért várnia kell, amíg begyűjti járandóságait, de amint azzal meglesz, értesíteni fogja. A császár boldogan vonult vissza a palotába és már-már azt gondolta, hogy Anicia Iuliana vagyona a kincstárában van. A császár talán még vissza sem ért a palotába, amikor Iuliana mestereket hívott és utasításba adta nekik, hogy aranyát előbb olvasszák be, majd azzal díszítsék a Szt. Polyeuctus mennyezetét, így akarta ugyanis elkerülni, hogy a kapzsi császár akár a kezével is megérinthesse azt. Mikor a kézművesek végeztek feladatukkal, Theodosius dédunokája üzent a császárnak, hogy összegyűlt a pénz, jöjjön csak, nézze meg a saját szemével. A hír hallatára Iustinianus rögtön elindult, annak tudatában, hogy már elhozhatja az aranyat. Iuliana már várta, és a templomba invitálta imádságra. A császár betámogatta (adprehensam imperator manum mulieris) az idős asszonyt a templom belsejébe. Ekkor az asszony kérte, hogy a császár tekintsen fel és értékelje szegénységét (paupertas mea) és tegyen azt, amit csak jónak lát, nem fog ellenállni. Iustinianust lenyűgözték a látottak, és szégyenében serényen dicsérni kezdte a mennyezetet, és már menni készült, amikor Anicia Iuliana lehúzta az egyik gyűrűjét, és a kezébe rejtve a császár felé nyújtotta, arra kérve, hogy fogadja el tőle ezt az apróságot. A gyűrűben azonban egy nagyobb ékkő (lapis Neronianus mirae) volt, zöldjében pedig ismét megcsillant a mennyezetbe olvasztott arany. A császár köszönetet mondott, dicsérte az asszonyt, majd visszavonult palotájába.
Tours-i Szent Gergely leírásában az Aniciánál pénzért esdeklő császár képe Anastasius adóreformjának tükrében igencsak valószíntűtlen. Anastasius halálakor ugyanis 3200 kenténarion (105 280 kg) arany nyomta a kincstárat.1040 Ebből az összegből csaknem harmincszor újra lehetett volna kötni a perzsákkal az 532-es ún. “örökös” békét.1041 A császár elsősorban nem az asszony gazdagságára irigykedhetett, hiszen a gyűrű legalább annyit ért, mint a beolvasztott arany. Gergely szerint ugyanis a gyűrűben Nero köve volt, ami a nevét id. Plinius leírása után kapta, aki megemlékezett arról, hogy Nero a Colosseumban egy smaragdon át nézett egy gladiátorviadalt.1042 Ahogyan az első századi császárnál a zöld smaragdban tükröződtek az egymásnak feszülő
1040 PROCOP. ARC. 19.7. Anastasius gazdálkodásáról lásd HAARER 2006, 184-185, 190-192, 197-202. Ugyan Prokopios szerint is eltékozolta Iustinianus az Anastasius által összegyűjtött aranyat, de erre a látogatásra a császár és Anicia Iuliana között még az 520-as évek elején sor kerülhetett.
1041 PROCOP. DE BELLIS. 1.22.3. Az 532-es béke is csak 110 kenténarionba került.
1042 PLIN. HN. 37.26.63-65.: “Nero princeps gladiatorum pugnas spectabat in smaragdo” vö. GREG. TUR. GLOR. MART. 102.: “Erat enim in eo lapis Neronianus mirae viriditatis ac splendoris; qui cum fuisset ostensus, omne aurum quasi in viriditate visum est convertisse a pulchritudine gemmae.