1. HISTORIOGRÁFIA: PROBLÉMÁK ÉS FORRÁSOK
1.2. K UTATÁSTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS
1.2.1. A nacionalizmus hatása a német kutatói szemléletre
A nacionalizmus a 19. század elejétől a 20. század közepéig jelentőst hatást gyakorolt a német történetírásra és az ebben a rendszerben felnövekvő kutatói generációkra, amely így ebből a szemszögből közelítette meg a germán – római kapcsolatok kutatását, jelentősen befolyásolva az értelmezést. A következőekben a német nacionalizmus ismertetésén keresztül szeretném megvilágítani a szakirodalomban rejlő torzulások okát.
A 19. században a német nacionalizmus egyik központi munkájának Jacob Grimm (1785-1863) filológiai munkája számított. Napjainkban nevéről többeknek a testvérével kiadott hét kötetes mesegyűjtemény jut eszébe, noha Grimm nyelvészként, irodalom- és jogtudósként a 19.
században kibontakozó német nacionalizmus egyik központi alakja volt. Akadémiai székfoglalójának címe “Liebe zum Vaterland”, melyben egy latin kifejezés elemzése során arra jutott, hogy mindenhol ahol germán nyelvet beszélnek vagy beszéltek, az Germania.82 A német hazaszeret a Monumenta Germaniae Historica 1819-es alapítását is áthatotta. A német történelem legfontosabb forrásainak kiadásául szolgáló sorozat címerében ugyanis a “Sanctus amor patriae dat animum” feliratot találjuk.83 Az alapító Heinrich Friedrich Karl vom und zum Stein (1757–
1831) és Johann Friedrich Böhmer (1795-1863) fejében a patria nem Németországot, hanem a Habsburg birodalmat jelentette,84 a 19. század elején Németország ugyanis nem mint politikai
82 LEERSSEN 2006, 119-126, 145-158, GEARY 2014.
83 LEERSSEN 2006, 143.
84 WOOD 2008, 69, JONG 1996, 63-72.
egység, hanem mint kulturális entitás értelmeződött, így a német befolyás és kulturális övezet határai lényegesen tágabbak voltak, miközben Itália nem volt több, mint földrajzi fogalom.85
A 19. század második felében helyzet alapjaiban változott meg. Előtérbe kerültek a barbárokkal foglalkozó történeti kutatások, valamint annak kérdése, hogy a késő antikvitás germán népeinek története vajon meghatározhatóvá teszik-e az akkori Németországot. A váltás oka az 1870-ben kirobbant porosz-francia háború volt, melynek jogosságát a német történészek megkísérelték alátámasztani. Jacob Grimm már 1848-ban amellett érvelt, hogy Schleswig-Holsten területének az új germán állam keblében lenne a helye, hiszen bizonyos nyelvjárásbeli jellemzői arra mutatnak, hogy a területen élők az egykori germán népek leszármazottai,86 így 1870-ben Alsace (a későbbi Elzász) elfoglalása után Mommsennek nem kellett messzire nyúlnia az igazolásért, hiszen a területen élők nyelve (Elsässerditsch) egy felső-alemann dialektusból kialakult nyelv volt.87 A porosz-francia háború végén, az 1871-ben létrejövő német egység nyomán a nacionalizmus még inkább előtérbe került.
A 19. század végén intézményesedni látszott a nézőpont. 1875-ben a teutoburgi erdő közelében fekvő Detmold településén hatalmas szobrot állítottak a nemzeti hősként tisztelt Arminiusnak, aki 9-ben visszaverte Varus légióit. Az esemény szimbolikus jelentőséggel bírt, hiszen a porosz-francia háború kirobbanása után a franciákat a propagandagépezet gyakorta hasonlította Varus-féle betolakodóknak.88 Miután Felix Dahn befejezte germán királyokról,89 valamint Prokopiosról írott munkáját,90 hozzálátott a monumentális Ein Kampf um Rom c.
történelmi regényéhez, amely öt évvel a német egység megvalósulása után, 1876-ban jelent meg. A történész és publicista az 5-6. századi germánokról az a túlzottan leegyszerűsített képet rajzolta meg, hogy a hanyatló rómaiak felett a győzedelmes germánok veszik át az uralmat. A német egység okozta eufóriában Dahn munkájának hatása felerősödött. 1876-tól a német történészek érdeklődése a korábbi politikailag semleges témák irányából a germán népek Európára gyakorolt hatására tevődött át. 1875-ben kezdték meg az MGH új sorozatának az Auctores Antiquissiminek a
85 ISBELL 1994, 1-9, WOOD 2008, 69. A kutatástörténet ezen szakaszában a filológia és a kora középkori jog kutatása kapott kiemelt szerepet.
86 LEERSSEN 2006, 183-1.
87 WOOD 2008, 73.
88 MARCHAND 1996, 159, 12. lj., KULIKOWSKI 2007, 47, FRÖHLICH 2008, 185.
89 DAHN 1861–1908 (Die Köngige der Germanen). Dahn tizenegy kötetes munkájának első hat kötete 1871-ig megjelent és a Das Wesen des ältesten Königthums der germanischen Stämme und seine Geschichte bis auf die Feudalzeit alcímet víselte, míg 7-11. kötetek 1894-ben indultak Das Wesen des ältesten Königthums der germanischen Stämme und seine Geschichte bis zur Auflösung des karolingischen Reiches alcímmel.
90 DAHN 1865 (Prokopius von Cäsarea. Ein Beitrag zur Historiographie der Völkerwanderung und des sinkenden Römerthums).
munkálatait, amelynek első kötetei 1877-ben jelenhettek meg. Az új sorozatban már tematikus bontásban vizsgálták azokat a forrásokat, amelyek a Római Birodalom germánok lakta területein születtek, így az Auctores Antiquissimi részét képezte a rómaiak és gótok itáliai együttélését tárgyaló Variae is.91
1914-ben Németország lerohanta Belgiumot. Bár a támadás pillanatában Jacob Grimm már ötven éve halott volt, szellemisége továbbra is jelentős hatással volt a kor gondolkodóira. 1915-ben Karl Lamprecht (1856-1915), noha fő kutatási területe a német gazdaságtörténet volt, Drezdában tartott előadásában amellett érvelt, hogy a flamandok etnikailag a germánokhoz tartoznak, így Németország fellépése jogos és szükséges, amikor flamandokat elnyomják a Belgium területén élő francia ajkú vallonok.92 A 20. század első harmadában a német nacionalizmus egyre csak erősödött, mígnem a második világháborúban elérte csúcsát.93
1940 szeptemberében Siegfried Fuchs (1903-1978), az Abteilung Rom des Deutschen Archäologischen Instituts (DAI Rom) igazgatóhelyettese egyik memorandumában így emelte ki a német kutatások irányvonalát:
“Végső soron az egész programnak arra kell törekednie, hogy kiemelje a germán világ a mai olasz kultúrában és nemzetben játszott döntő szerepét. Meg kell mutatnunk a germánok és a rómaiak közötti keveredés és kultúra mélységét és történelmi értékét; meg kell vizsgálnunk ezeket a történelmi körülményeket, és hangsúlyoznunk kell a germán elem fontosságát.”94
Fuchs memoranduma remekül mutatja a német kutatás hozzáállását a germán-római kapcsolatokhoz, amely meghatározta a 20. század első felének akadémiai irányvonalát. Az ezekben az időkben kialakult német tudományos diskurzus hatása még az ‘50-es évek tudományosságán is érződött, ami nyomot hagyott az ekkor keletkezett doktori disszertációkban is.95
91 WOOD 2013, 174-176. 1898-ig tizenhárom kötet látott napvilágot, amelyek közül Mommsen szerkesztette a Geticát, a Variae-t, valamint további három krónikát.
92 WOOD 2008, 73. Lamprecht 1915. március 4-én tartott előadást Über Belgien. Nach geschichtlichen und persönlichen Erfahrungen címmel, melynek teljes szövege a következő linken érhető el:
http://www.zum.de/psm/1wk/lamprecht.php.
93 FRÖHLICH 2008, 183, WOOD 2008, 77. Az 1920 októberében megalapított Deutsche Forschungsgemeinschaft (DFG) a kezdetekben azokat a kutatásokat támogatta, amelyek az egykori germán településtörténetet kutatták. A nácik hatalomra kerülését követően pedig teljesen kiszolgálták a hatalom igényeit. 1937 és 1943 között a Deutsches Archäologisches Institut (DAI) római intézete 60 200 birodalmi márkát (RM) biztosított az osztrogót és langobard kutatásokra, ami mai értéken valmivel több mint 430 000 eurónak felel meg.
94 Archiv des Deutschen Archäologischen Instituts, Abteilung Rom (ADAIR I), Germanische Hinterlassenschaften id. FRÖHLICH 2008, 198.
95 KULIKOWSKI 2007, 48-49., WENSKUS 1961. Paradigmaváltásra csak jóval a második világháború lezárását követően került sor 1961-ben Reinhard Wenskus Stammesbildung und Verfassung címmel megjelent monográfiájával, amely már nem a német nemzettel megegyező, homogén csoportokként ábrázolta a germánokat, hanem azok polietnikus voltára hívta fel a figyelmet. Wenskus tézisének