A Magyar Nemzeti Múzeum által rendezett „A ma
gyarországi török hódoltság régészeti kutatása” című konferencián Dávid Géza előadásában már az első na
pon felvetődött a régészeti megfigyelések és következ
tetések, valamint az írott források, elsősorban a török adóösszeírások, defterek egymásra vonatkoztatásának problematikája. Ezzel összefüggésben pedig a telepü
lésszerkezet régészeti vizsgálatának nagy munkaráfor
dítást igénylő lehetősége, feladata.
Jelen dolgozat szerzője a következőkben azt kí
vánja bem utatni, hogy lehet-e a defterek névsorai
nak vizsgálatából településtípusra vonatkozó követ
keztetéseket levonni, és ha igen, akkor milyen m ó
don. A dolgozat két kérdéskört vizsgál:
- A szálláskertes halm aztelepülések telepü- lésnéprajzi-településtörténeti problematikája.
- A defterekben m egőrződött névsorok vizsgála
tának lehetőségei és mintái konkrét példák alapján.
A szálláskertes halmaztelepülések telepiilésnéprajzi-telepü- léstörténeti problematikája
Az 1990-es években m egjelent településnéprajzi összefoglalások1 arra az eredm ényre jutottak, hogy településeken belül a lakó- és gazdasági funkciók térbeli elkülönítése, megosztottsága gazdaságszerve
zési elemi gondolat. Gazdaságuk szervezésének ezt az egyébként nagyon praktikus m odelljét a legkü
lönbözőbb földrajzi környezetben, történelm i idő
pontban gazdasági és társadalmi körülmények kö
zött alkalmazták az emberi közösségek.
A jelenség magyarországi előfordulásának első elemző leírásait Györffy Istvánnak köszönhetjük, aki az 1920-as évek közepén Hajdúböszörmény, H ajdú
szoboszló,2 illetve néhány évvel később Mezőkövesd m egosztottságát írta le,3 az 1930-as években pedig azt a véleményét is megfogalmazta, hogy a lakóegy
ségekre és az attól térben elkülönülő gazdasági u d varokra, szálláskertes övezetre tagolódó település az ázsiai nom ádok településform ájára em lékeztet.4 Magyarországon, elsősorban az Alföldön előforduló kétbeltelkes települések a nom ád téli szállások utó
dai. A jelenség tehát speciálisan magyar jelenség.5 A Györffy Istvánt követő kutatói nemzedékek tag
jai mind a nom ád eredeztetést, m ind pedig kizáró
lagos magyar sajátosságként való értelm ezést vitat
ták, számos új részlet és elméleti megfontolás feltá
rásával cáfolták. Az agrártörténészek közül Szabó István jelentette ki határozottan, hogy a középkor
ban nem fordul elő bizonyíthatóan az „ólaskertes település”.6 Részben őrá hivatkozva, részben saját kutatási eredményeként ugyanígy vélekedett Maksay Ferenc is, aki ugyanakkor bem utatta az esetleges ki
vételeket is.7 Szerintük a soros-utcás, zárt (tehát nem szórvány) falutelepülés volt az uralkodó típus a kö
zépkori Magyarországon.
A néprajzosok közül számosán a kétbeltelkes te
lepülés minél korábbi példáit igyekeztek feltárni,8 illetve a 18-19. századi előfordulások számát szapo
rítani, a speciális megjelenési form ákat leírni.9 A Györffy István által bem utatott szálláskertes, ólaskertes települések zárt halmaztelepülések voltak, ezért a megosztottság egyik, viszonylag könnyen fel
tárható ismérveként, bizonyos m értékig előfeltéte
leként a halmazosság előfordulásait keresték a kuta
tók. Az okleveles források alapján m egrajzolható faluképet a 18. század végi katonai térképekkel ve
tetté k össze, így ju to ttak a fentebb m ár hivatkozott megállapításra.
Veress Éva a hegyaljai és bodrogközi jobbágyfal
vak 16. századi agrárterm elésének vizsgálata során eredm ényesen kísérletezett azzal, hogy a narratív- deskriptív jellegű forrásokon kívül az összeírásokat is bevonja a falvak lakórendjének vizsgálatába. O urbárium ok és ezekhez időben közeli források, el
sősorban gabonadézsm a-jegyzékek sorrendiségét vetette össze, ennek alapján sikerült m egállapítania az általa vizsgált falvak konkrét földrajzi helyszíntől elvonatkoztatott relatív lakórendjét, rekonstruálnia a települések, sőt településrészek soros-utcás, vagy éppen halmazos jelleg ét.10
A defterekben megőrződött névsorok vizsgálatának lehető
ségei és mintái konkrét példák alapján
Mint tudjuk, m ind az urbárium ok, m ind a dézs- majegyzékek számos m ódon utalnak a bennük sze
replő személyek ill. háztartások vagyoni helyzetére, megkönnyítve ezzel a kutató számára a különféle
186 Kocsis G y u l a
1. áb ra. S zentkirály falu té rk é p e az 1559. és 1562. évi tö rö k összeírások n év so rain ak vizsgálata ala p ján
bán az a 16-17. századdal foglalkozó kutató, aki a török hódoltság által sújtott területen választotta ki a vizsgálata tárgyául szolgáló falut? Urbárium , tized- jegyzék nem, vagy nagyon nagy időközökben m a
radt fent, névanyaguk nagyon kis m értékben felel
tethető m eg egymásnak. Rendelkezésére állnak vi
szont török defterek. Igaz, hogy ezek majd m inden, az összeírtak vagyoni helyzetére vonatkozó utalást nélkülöznek, tehát az azonos nevűek elkülönítése szinte lehetetlennek tűnik.
Kérdés az, hogy a különböző, de egymáshoz vi
szonylag közeli időpontokban készült török össze
írásokban feljegyzett nevek puszta sorrendiségéből lehet-e következtetni a településtípusra, a soros-ut- cás, vagy halmazos jellegre.
A kéi'dés megválaszolásához először meg kell vizs
gálnunk az összeírások forrásértékét. Nem abban az értelem ben, hogy a népesség m ekkora hányadát milyen pontossággal, milyen szem pontok alapján írták össze, hanem az elkészítésük körülm ényeit kell vizsgálnunk: a nevek (személyek) felsorolásának sor
rendje tükrözi-e, tükrözheti-e valamilyen m ódon a lakóházak egykori valóságos sorrendjét, vagy sorrend nélküliségét.
A Káldy-Nagy Gyula által hivatkozott szultáni ren
delet szerint az összeírás során a birtokos szpáhik kötelesek voltak valamennyi ráját az emin elé vin
n i.11 H a ez nem az első összeírás volt, akkor az emin felolvasta a korábbi névsort, beleírta a változásokat, a végére bejegyezte az új jövevényeket, majd később
az iratot letisztázták. Az összeírásnak ezt a m ódját tehát úgy képzelhetjük el, hogy a birtokos szpáhi utasítására a magyar parasztok a tem plom nál gyüle
keztek, az em in sorban m egkérdezte a nevüket, stb.
Ez a névsorrend tehát teljesen esetleges lenne, kö
vetkeztetés levonására alkalmatlan. (Ennek ellent
m ond a későbbiekben ism ertetendő módszerrel le
folytatott vizsgálat, amelynek eredm ényeként készült ábrákban bizonyos szabályosságot figyelhetünk meg.) Az ilyen m ódon folytatott összeírásnak ellene m ond a józan logika is, hiszen így ellenőrizhetetlen lenne, hogy kik próbálják m eg m agukat az összeírás alól kivonni, azaz tág tere nyílna a — lakosság egésze számára fontos, a község által fizetendő adó össze
gét csökkentő — bujkálásnak. A 20. századi logikán kívül azonban tudományos megfigyelésre is hivat
kozhatunk.
Dávid Géza a simontornyai szandzsákban végzett vizsgálata egyik m egfigyeléseként m egállapította, hogy „a török összeíró m eglehetős rendszerességgel követte az egy birtokon ülőket, habár más sorrend
ben haladt, m int a magyar felmérés készítője.”12 Az összeírás tehát mégis helyszíni bejárással készülhe
tett, azaz a ráják házuk előtt várhatták a nagy való
színűséggel a falu bírájával együtt érkező összeíró
biztost. Mellőzve a további érvelést, annak a véleke
désnek adhatunk hangot, hogy az összeírt nevek sor
rendisége m inden bizonnyal megfelel az egykori szomszédsági sorrendnek, tehát belőle a település- kép rekonstruálható.
A rekonstrukcióhoz:
- megkeressük azon személyeket, amelyek két összeírásban is előfordulnak,
- a neveket sorszámokkal helyettesítjük,
- majd a két különböző időpontban készült össze
írás azonos személyeinek sorszámait egy derékszö
gű koordináta-rendszerben ábrázoljuk. Az egyik sor
szám az Y, a másik az X tengelyhez viszonyítva hatá
rozza m eg a pont helyét. Az egyes pontok a valami
kori házak egymáshoz viszonyított helyzetét jelzik, az így keletkezett ábrázolás azonban a valós helyszín
től elvonatkoztatott. (L. Szentkirály falu névsorait és a névsorokban azonosított háztartásfők sorrendisé
ge által megrajzolt 1. áb rát.13)
A dolgozat keretein belül nincs lehetőség annak levezetésére, hogy ha az egykori valóságban a házak utca mellé rendeződtek, azaz létezett az összeírás
nak egy bármely ponton elkezdhető, bármilyen szisz
tém a szerint folytatható, de logikus sorrendje, ak
kor a koordináta-rendszerben a pontok szabályosan helyezkednek el. Ennek a lehetőségnek a megvaló
sulását a Pest megyei Úri község esetében m utatom be. A falu két házsora az Úri patak szűk völgyében helyezkedett el, am int ezt a 18. század végi térképen láthatjuk (2. ábra). A térkép m ellett egy 1695. és egy 1697. évi dikális összeírásban feljegyzett háztartás
fők összeírási sorrendjének vizsgálatából létrejött
11 Káldy-Nagy 1970a, 1 9 -2 0 , 22.
12 Dávid 1982, 39.
15 A n évsorok Káldy-Nagy 1971, 343; 1977, 184.
Te l e p ü l é s r e k o n s t r u k c i ó í r o t tf o r r á s o ka l a p j á n 187 14 Harangozó András, Mihály X II 11 17
15 Beteg Pál. Mihály X 12 12 18
16 Beteg Fcrcnc. Pcter X 13 13 19
17 Fodor M iklós X 14 14 2
18 Nagy Pál
19 Kun Albert X 15 15 23
20 Beteg Gellért. Dimitri X 16 16 20 21 Somogyi Balázs
188 K o c s i s Gy u l a
szkematikus falutérkép látható (L. az 3. ábrát). A két összeírás más-más sorrendben sorolja a faluban élő gazdákat, az észszerűség által kialakított sorrend azonban kirajzolja a valóságnak megfelelő térképi ábrázolás faluképét — két sor házat. A 16. századi török adóösszeírások sorrendiségének összevetése is néhány házból álló utca képének ábrázolását ered
ményezi.
Ha a település házai kerítetlenül, szabálytalan halmazban helyezkedtek el, az azt jelenthette, hogy térbeli elhelyezkedésük nem nyújtott egy dom ináns pszichikai fogódzót az összeíró számára. így az össze
írás sorrendisége esetlegessé vált. Ez a koordináta- rendszerben a pontok szabálytalan szórtságában fi
gyelhető meg. Elvégzett, de az ábrázolás terjedelm e
település pusztulása következtében m egőrződött a falu 16. századi, az adóösszeírásokban rögzített név
sorokkal egyidejű alaprajza. A vizsgálat kezdeteként először sorszámmal láttuk el az összeírt háztartásfő
ket, majd összevetettük a két névsort, megkeresvén a m indkét időpontban összeírt háztartásfőket. Az itt bem utatott táblázatból látható, hogy a két összeírás
ban a nevek sorrendje eltér egymástól, tehát az 1562.
évi nem puszta másolata a korábbinak. A m indkét
EJ3
El
2. Ú ri község áb rázo lása az első k a to n a i felm érés té rk é p la p já n
miatt itt be nem mutatható vizsgálatok szerint nagyobb városok — Jászberény, Kecskemét — összefüggő ház
csoportjai esetében a pontok szabálytalan csomóso- dásként jelentkeznek.
Az előzőekben a névsorok összevetésével kialakí
tott elvont településképet hasonlítottuk össze a mint- egy egy évszázaddal későbbi térképi ábrázolással. Az alábbiakban a névsorok illetve a régészeti megfigye
lések párhuzam ba állításával folytatjuk a módszer használhatóságának vizsgálatát, illetve bizonyítását.
Az utóbbi évtizedek publikációi által egyre több török adóösszeírás vált hozzáférhetővé a történeti kutatások számára. A fennm aradt és részlegesen, vagy teljesen publikált névsorok tekintetében kiemel
kedő helyet foglal el az egykori budai szandzsák te
rülete. A Duna-Tisza köze középső részén elterülő kecskeméti náhijében írták össze Szentkirály falu népességét.14 A falu a török hódoltság alatt elpusz
tult, a régészeti kutatások azonban m egtalálták az egykori falu helyét és több lakóházát is feltárták.15 A
3. á b ra. Ú ri község fa lu térk é p e az 1695. és 1697. évi dikális ö sszeírásban feljegyzett h á z tartá sfő k összeírási s o rre n d jé n e k
vizsgálata ala p ján
időpontban m egtalálható háztartásfők újra sorszá
mot kaptak, amelyek a derékszögű koordináta-rend
szerben jelölték ki a helyüket, közvetve pedig a la
kóházaik egymáshoz viszonyított helyzetét. (Sánta Im rét 1559-ben a második helyen írták össze, 1562- ben pedig a 13-on. Sánta Im re azonban az 1. és 9.
sorszámot kapta, m ert G ábor pap az 1562-es össze
írásban, Móna Lukács, Beteg Jakab és a két Nagy Gergely pedig az 1559-es összeírásban nem talál
ható.)
A névsorok alapján kialakított koordináta-rend
szer pontjai által egy olyan falu képe rajzolódott ki, amelyben a házak szabályosan, sorba rendeződve helyezkedtek el egymás m ellett (L. a 1. ábrát). Ez megfelel a régészeti terepbejárás megfigyeléseinek, amely szerint „...a későközépkori Szentkirály falu egy ÉNy-DK-i irányú hom okdom bra települt... A dom bon a házak omladékai két sorban helyezkednek el, egymástól átlagosan 50-70 m távolságra.”16
14 Káldy-Nagy 1971, 343; 1977, 184.
15 Pálóczi Horváth 1986b.
16 Pálóczi Horváth 1986b, 225.
PÁLÓCZI HORVÁTH ANDRÁS