M inden török katonai települést a közlekedési útvonalaknak és a földrajzi környezetnek megfele
lően nagy m éretűre terveztek. A főutak m egterem tették a hatékony kommunikáció lehetőségét, az erő
dítmények ezen utak m entén pedig a kereskedés biz
tonságát felügyelték. A fő kereskedelmi útvonalakat
— m int például a Konstantinápolyi és Belgrádot összekötő római eredetű „Via M ilitaria”-t, ill. a „Via Egnatia”-t, amelyek Macedónián keresztül egészen az Adriai-tenger partjáig húzódtak — katonai célokra is használták. Európa középkori kereskedelmének leg
forgalmasabb útjai Eszak-Itália és Flandria között ha
ladtak. Ezek m entén a kereskedőknek nem csak adás
vételre, hanem kapcsolataik kiszélesítésére és idősza
ki vásárokon való részvételre is lehetőségük nyílott.
Hasonló rendszer m űködött a Szeldzsuk Birodalom területén, ahol út menti karavánszerájok könnyítették meg a kereskedők utazását.
Az Anatólia területén fekvő úthálózatnak perzsa és római előzményei voltak. Az ókorban a rómaiak által épített utakat erődítm ények — castrumok — védték. A limes — m int centralizált rendszer — kap
csán utak és kisebb erődítm ények hatékony kombi
nációjáról beszélhetünk.1 A kora bizánci időkben is a róm ai úthálózat volt használatban, illetve az úthá
lózat hasonló elvek alapján m űködött, bár a 8-9. századi haderőreform gyengítette a központi hatalom befolyását.2 A szeldzsukok e m egörökölt rendszert újították meg. Az út menti karavánszerá
jo k az iszlám építészet ún. ribat formáját követték, amely eredetét tekintve az ún. Futuvva tagjainak la
kóhelye volt, a közösség tagjai négyszögletes, beke
rített területen éltek. Az oszmánok tökéletesítették ezt az ún. menni-rendszert (menzil = állomáshely), amelynek keretében kisméretű út menti települések segítették a biztonságos és jól szervezett utazást, il
letve kereskedelmet. Ezek a falvak adóm entességet élveztek, ennek fejében pedig élelmiszerekkel, álla
tokkal és egyéb szükséges felszerelésekkel látták el a hadsereget.3
Sok balkáni település érezte szükségét annak, hogy segítse az áruk hatékony szállítását, ezáltal te
remtve lehetőséget a helyi piacok, illetve időszakos mezőgazdasági vásárok kialakulásának. Ez alapján
érthető, hogy a központi vezetés a kereskedelmi fej
lődés zálogát három faktor — a fő útvonal, védett települések és a kereskedelmi zóna — biztosításában látta m ajdnem m inden ü tt az Oszmán Birodalom balkáni és kelet-európai területein. A főút lehetővé tette a közlekedést a hadsereg és a kereskedők szá
mára, a helyőrség által védett kis települések pedig biztonságos m enedéket nyújtottak az árucsere létre
hozásához.4
Több kereskedelm i útvonal is létezett, amely összekötötte Közép-Magyarországot a Balkánnal. Az egyik leggyakoribb közlekedési m ód a dunai hajó
zás volt, hiszen a Duna összeköti Budát és Belgrá
dot. A vízi út biztonságát kisebb, palanka-m k neve
zett erődítm ények őrizték, amelyek két részből, egy kis m éretű erődből és egy kereskedő faluból álltak.
Hogy alaposabban részletezhessem a Duna menti /w/űn/íö-települések jellegzetességeit, szükséges előbb bem utatnom a 16-17. századi török várost.
A szomszédos városnegyedek összevonása által a török város szerkezetileg meghatározott volt, az örö
költ struktúra az integritást biztosította, és a folyto
nosságot je le n te tte . A hegytetőn fekvő citadella, amelynek általában róm ai vagy bizánci előzményei voltak, képviselte — a középkori szokásoknak m eg
felelően — a városvédelem fő eszközét, célja az volt, hogy kivédjen m inden külső ellenséges tám adást vagy elfojtson egy lehetséges belső lázadást. A pasa palotáját, valamint egy kisebb helyőrséget a citadel
lán belül helyeztek el, de itt őrizték a városlakók j e lentősebb értéktárgyait is. Mivel a hegy lábánál fek
vő anatóliai város nem, vagy csak ritkán volt fallal körülvéve, a város védelm ében a citadellának volt döntő szerepe.5
A település másik eleme a mahalle, amely vallási központtal ellátott városnegyedet jelent. A „kegyes alapítvány” (vakif) — pontosabban az alapítványte
vő — építtette a dzsámit, a medreszét (vallásos főisko
la), az alapfokú iskolát, a közfürdőt és az ivókutat, ezek együttese képezte a muszlim közösség társadal
mi életének színterét. Keresztény települések a Bal
kánon és Kelet-Európában a muszlim törvények ál
tal szabott kereteken belül képződhettek. A város- negyed-alapítás jogával muszlimok, keresztények
1 Soproni 1978; Visy 1988.
146 Bu r c u Öz g ü v e n
1. á b ra. A m ohácsi p a lá n k O tte n d o rff rajzán , 1665
(görögök, örmények vagy latinok) és zsidók rendel
keztek. A település kereskedelm e a bazár, a piac (csársi) és a karavánszeráj (lián) épületeiben zajlott, amelyek együttesen a város gazdasági magját képezték.
A város Anatóliában és a Balkánon többnyire am orf képet m utatott. Az oszmán városok kialakítá
sa során felhasználták a korábbi időkből m egm aradt városszerkezetet, ugyanakkor új épületeket is em el
tek, átalakítva a környezetet, amely ilyen m ódon az oszmán adminisztrációs szisztémát tükrözte. Az osz- m án-török város előzményét jelentő szeldzsuk tele
pülés általában nem rendelkezett tengellyel, sőt po n tos m értani és tisztán átlátható térbeli elrendezéssel sem.1’ Az oszmán városkép nem hasonlított a kora újkori európaira. Itáliában például a középkori vá
rosfalak m éreteit csökkentették, és új bástyákat épí
tettek; gondolkodóik kifejlesztették a „La cittá ideale”
eszméjét, amely alapján az újonnan építendő tele
püléseket sokszögletűre tervezték. A m odern felfo
gású várostervezés koncepciója nem, vagy csak alig volt elfogadott az Oszmán Birodalom területén. A ritka kivételek egyike a 18. században (1718-1730) épült Muskara, melyet később Nevsehirnek, új város
nak neveztek.7 Az „új város” ötlete először a közép
korban m erült fel Európában, melyet a reneszánsz kori értekezések továbbfejlesztettek. Az ideális város erődépítészetét kibővítették a m értani és sugaras el
rendezés koncepciójával, háromszög alaprajzú bás
tyák építésével, vizesárkok ásásával.8 A kérdés, hogy egy Filaretan-típusú m értani tervezés idegen-e egy oszmán városban, vagy sem, további vita tárgyát ké
pezhetné. Tény azonban, hogy a sugaras rendszerű tervezés a 15. századi oszmán erődépítészetben m eg
jelent. Példaként em líthetjük a Jedikulát Isztambul
ban, vagy a Kilid-ül-Bahirt Csanakkale-ban.9 Európában m egnőtt az igény a nagyobb védel
m et nyújtó városok tervezésére, em iatt széles kör
ben terjedhetett el a m értani vagy sugaras városter
vezés, és új védelmi technológiák kombinációjának a koncepciója. Ez magától értetődő, ha belegondo
lunk, ez idő tájt háborúk dúltak az itáliai városál
lamok, katolikusok és protestánsok között. Az egy
szerű városlakó számára fontossá vált a biztos m ene
déket nyújtó városfal megépítése. Az Oszmán Biro
dalomban, amely központi irányítású volt, ez a prob
léma így nem m erült, nem m erülhetett fel: falak építésére nem volt égető szükség, fontos ez egyedül a határvárosokban volt.10 A békét — akárcsak a Ró
mai Birodalomban (pax romana) — a központi b ü
rokrácia szerkezete és a központi hadsereg által tar
tották fenn. Ugyanakkor, a hadsereg szükségletei megkívánták, hogy az Oszmán Birodalomban hely
őrségek és/>a/anfoz-települések létesüljenek a terület védelm ére. Szem betűnő hasonlóságokat tükröz a Duna m entén az oszmánok által épített erődítm ény
láncolat a róm ai limes felépítésével.11
Amikor a törökök elfoglalták Magyarországot, olyan középkori városokat találtak, m int Esztergom vagy Székesfehérvár, amelyek története I. István ki
rály idejére (1000-1038) nyúlik vissza. A 13-14. szá
zad folyamán egyes városok, a király által adom á
nyozottjogok nyomán, felemelkedtek. Az, hogy leg
gyorsabban a vásárvárosok — amelyek egyébként a király védelm ét élvezték — indultak fejlődésnek, azt bizonyítja, hogy ez idő tájt a kereskedelem egy-egy régió életében fontos szerepetjátszott. A 15. század
tól a falukép is megváltozott, egy fő tengely köré csoportosultak a település épületei, a központban piactérrel és tem plom m al. Az ilyen típusú
telepü-6 Turan 1965. Idézi Kuran 198Ö, 82.
7 Goodwin 1971, 452.
8 De la Croix 1972; Halé 1965, 4 6 6 -4 9 4 . 9 Özgüven 1997, 170-173.
10 Az a lb á n te rü le te k e n fekvő, o sz m án o k által e m e lt E lbasan (Ilbasan) e rő d ítm én y sorsa kiváló p é ld a a n n a k d e m o n s trá lá sára, hogy a v árosvédelm i é p ítm é n y e k je le n tő s é g e idővel m i
lyen n ag y m é rté k b e n változhat. E lbasan első á té p íté sé re (eset
leg ép ítésére) 1466-ban k erü lt sor. E k k o rib an a tele p ü lé s a b iro d alo m h a tá rá n fek ü d t, és m en e d é k e t kellett n y ú jtson a p ortyázó, fosztogató c sa p ato k elől. Később, az O szm án B iro
d alo m 16. századi k iterjeszkedése folytán a város az o rsz ág b elsejébe (i<; il) került, így vesztett je le n tő s é g é b ő l, és a hely
ő rség is távozott (Ne$ri 1957, 777; Evliya 1988, 447).
11 T ö b b m agyarországi v á ro sn ak is ró m ai előzm ényei v an n ak (Gerevich 1990, 120).
A Du n a m e n t io s z m á n-t ö r ö k p a l á n k v á r a kj e l l e g z e t e s s é g e i 147 lésfejlődés jó példája Szeged, amely egyetlen, egy
mérföld hosszú utcából állott. Ugyanez a jelenség megfigyelhető egyes ném et nyelvterületen fekvő te
lepülések estében is, többek között a késő középkori szász településeken.12 A szász-magyar kulturális il
letve kereskedelmi kapcsolatok többek között a vá
rosfejlődésre is hatással lehettek.
A m ár meglévő városok és utak segítették az osz
mánokat, hogy — a korábbi balkáni és anatóliai ta
pasztalatok alapján — hatékony kommunikációs- és közlekedési rendszert építsenek ki Magyarországon.
A bürokratikus államszervezet a hadsereggel együtt
m űködve kisebb településeket fontos várossá fejlesztett.
Sok mai történész vitatja a magyar falu- és város- fejlődés kérdését. Konrad Schünem ann például ta
nulmányában azt sugallja, hogy több középkori te
lepülés az oszmán hódítás által vált városiassá, kö
szönhetően az országba történő nagyarányú balkáni beáramlásnak, amely városi jellegzetességekkel bíró települések létrehozását tette szükségessé.13 Fekete Lajos kiemeli a különböző vallású közösségek által lakott városrészek elkülönültségét, és hangsúlyozza, hogy a korabeli európai példáktól eltérően az osz
m án város korántsem egy egység.14
Hasonlóan a Balkánhoz és az anatóliai területek
hez, az oszmán-török város Magyarországon is há
rom fő részből állott: az öreg várból (mint belső erőd), a „város”-ból (varosh), mellyel az erődön kívüli pol
gári települést jelölöm , és a külső városból, azaz kül
városból. Ennek a három szintnek az együttese j e lenti az oszmán település m intapéldáját.
A várat — amelynek m últja a legtöbb esetben a kora, vagy késő középkorig nyúlt vissza, általában egy vízforrással rendelkező magas hegy tetejére épí
tették — az oszmán közigazgatás általában hadi cé
lokra használta fel. A székesegyházat, vagy a legna
gyobb tem plom ot dzsámivá alakították át. A katonai hadművelethez leginkább szükséges felszereléseket, a lőszert, hadianyagokat, az élelmiszer-ellátmányt, értékes árukat, fontos dokum entum okat, továbbá arany- és ezüstöntecseket a várban tartották. Evlia Cselebi írása szerint egyes esetekben az altemplom tökéletes volt gabonaraktárként való használatra, miután a sírokat egy, a külvárosban lévő tem etőbe szállították.16 A szolgák (kapukuluk) és janicsárok kaszárnyái, továbbá a várparancsnok (dizdár) reziden
ciája is a várban (erődben) volt, melynek félkör ala
kú bástyái voltak, a falak egy részét pedig felújítot
ták. A középkori tornyok egy részét börtönné alakí
tották.
A település második szintje a „város” volt. Ez a magyar nyelvből kölcsönvett szófordulat, amely mai török nyelven külvárost jelen t. Evlia term inológiá
jáb an a polgári települést jelöli, melynek lakói nem
2. áb ra. A szekszárdi p a lá n k O tte n d o rff rajzán , 1665
voltak hivatásos katonák.16 A „város” a várat (az erő
döt) vette körül, és, m int a tipikus oszmán városok, különböző városnegyedekből állott. Általában, az alapító pasa egy vallási centrum létrehozását kezde
ményezte, kiindulópontként a tradicionális oszmán városrész létrejö ttéhez, közepén egy dzsámival, amely az ő nevét viselte. A „város” későbbi vezetői
<ya£í/-épületeket em eltettek, többek között alapfokú iskolát, főiskolát (medreszék), közkonyhát (imaretek) és közkutat. Érsekújvárra lakosokat telepítettek át más oszmán településekről, m int egy jövőbeli had
sereg leendő katonáit.17 H áború idején besorozták őket, békeidőben viszont mezőgazdasági vagy keres
kedelmi tevékenységet űztek. A „város”-ban alapve
tő szükség volt mahalle kialakítására, továbbá csator
nahálózat kellett a közfürdőhöz és kúthoz, melyek az iskola és a m edresze közelében helyezkedtek el.
M ajdnem m inden „város”-ban kialakítottak egy piacteret. Ez lehetett kicsi, nagy, állhatott boltok
12 Koch 1994, 395.
13 Schünemann é. n, 2 0 -2 1 . 14 Fekete 1976, 26.
15 Evlia C selebi azt em líti, hogy a pécsi Szent P é te r te m p lo m
hoz tarto zó a lte m p lo m o t g ab o n atáro ló v á a la k íto tták , továb
b á szin tén itt ta rto tta k hivatalos célra e lk ü lö n íte tt élelm et (Evliya 1984-85, 530).
16 Fekete 1976, 13-22.
17 Evliya 1 9 84-85, 649; $imsirligil 1998, 3 2 5 -3 5 2 .
148 Bu r c u Öz g ü v e n
3. áb ra. B aran y av ár p a lá n k ja O tte n d o rff ra jz án , 1665
tem érdek sorából, vagy képezhette egy egyszerű üres tér. A kereskedők eltölthettek p ár éjszakát a vendég- fogadóban (hán), hogy a helyi piacon az üzleteket nyélbe üthessék. A „város”-okban megjelentek a d er
viskolostorok (tekkék) és a szent em berek sírjai is.
A „város”-t általában palánk vette körül.
Egyes „város”-ok abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy mintegy adminisztratív előjogként idő
szakos vásárokat rendezhettek, m indez pedig gaz
dasági növekedést eredm ényezett. Eszék ezek közé tartozott, vásárait a pasa védelmezte.
A külső „város”-ban, azaz a külvárosban lakott a keresztény lakosság, itt éltek a rácok, magyarok és más keresztény nemzetiségi csoportok.18 Különböző felekezetekhez tartozó tem plom ok alkották a közös
ség magját. A tem plom ok az ún. szultáni tósz-birtok
18 Fekete 1976, 2 0 -2 1 .
19 Marsigli 1732/1971. M arsigli tan u lm á n y a in a k k ö sz ö n h e tő e n m egfelelő in fo rm áció k k al ren d elk ez ü n k a D u n a 19. század elő tti tö rté n e té rő l. A 17. században a folyó re n d k ív ü l veszé
lyes volt a bék és u taz ó k szám ára a B uda és B e lg rá d közötti szakaszon. A k an y aru lato k , örvények és nagy sziklák kiszol
g á lta to ttá te tté k a k e resk e d ő h a jó k a t a k a ló z tám ad á so k k a l szem ben. M ég a szan d zsák b ég hajó i sem é rez h ették m
agu-részét képezték. Ajavítási m unkálatok elvégzése kü
lön engedélyhez volt kötve, amelyért az oszmán ható
ságokhoz kellett fordulni, de a megjavított rész soha
sem léphette túl az eredeti méreteket.
A palánk, mely jellegzetes eleme az oszmán épí
tészetnek, általában egy kisebb területet vett körül, ahol a katonai felszerelést tartották, és ahol a kato
nákat elszállásolták, csakúgy, m int a középkori vá
rakban. 16-17. századi rajzok számos érdekes infor
mációt nyújtanak a palánkokat illetően. A híres olasz katonai tanácsos, gróf Luigi Fernando Marsigli „Stato Militare deli’ Im pero O ttom ano” című könyvében egy általános palánk-tervezetet m utat.19
A palánkok többnyire a 15. századi oszmán-tö- rök erődítm ények jellegzetességeit hordozták.20 Az egymásra merőleges falakat a sarkokra épített bás
tyák erősítették meg; a palánkfalak párhuzamos, ál
talában tölgyfából készült cölöpökből álltak, am e
lyek sárral és habarccsal voltak megtapasztva. A pa
lánk m egépítése gyors és egyszerű volt. A bejáratot többnyire híd és őrtorony védte. A palánkvár hason
ló szerepet játszott, m int a citadella a klasszikus osz
mán városok esetében. Fegyvereket és további szük
séges felszereléseket tároltak itt az őrség mozgósítá
sának esetére; a kisméretű, fagerendákból és agyag
téglából készült házak pedig szállást biztosítottak a katonáknak. Az ellenségtől m egszökött harcosok m enedéket találtak a palánk falain belül.
A magyarországi oszmán-török életnek egy m á
sik form áját tükrözi a palánkvárat körülvevő polgá
ri település. Ezek a különböző nemzetiségi csopor
tok által lakott falvak nagyértékben előrelendítették a Duna m enti kereskedelmet.
Két fő forrásra támaszkodva próbálom m eg leír
ni a Buda és Eszék között fekvő települések 17. szá
zadijellegzetességeit. Az egyik Evlia Cselebi útleírá
sa, aki 1661 és 1664 között látogatott erre a vidék
re.21 A másik szerző Heinrich O ttendorff, aki a Duna p a rtján vezető úton u tazott Isztam bul felé báró Jo h an n von Goes kíséretében, 1665-ben. O ttendorff von Goes megjegyzéseit, észrevételeit kötetbe gyűj
tötte, és az album ot „Dér Weg von Ofen auf Griechisch W eissenburg” címen M ontecuccolinak ajánlotta. A kézirat magába foglalja a palánkok szí
nes illusztrációit az erődítményekkel és a polgári te
lepülésekkel, valamint a környező táj jellegzetessé
geivel együtt. O ttend orff megfigyelő, esetlegesen kém volt, azonban nemcsak katonai, hanem a tér
ségre vonatkozóan társadalmi és gazdasági vonat
kozású adatokat is gyűjtött.22
A palánkok környezetében élő települések az Osz
m án Birodalmon belül m indenütt hasonló
jellegze-k at b izto n ság b an . Kanizsa tö rö jellegze-k jellegze-kézre jellegze-k erülését jellegze-k ö vetően m e g n ő tt a fe n t e m líte tt folyószakasz je le n tő s ég e .
20 Özgüven 1999, ny o m d áb an .
21 Evliya 1 9 84-85; Karácson 1908, 1985.
22 H e in ric h O tte n d o rff; D ér W eg von O fe n a u f G rie c h isc h - W eussenburg. W ien 1665. (Ö sterreichische N ationalbibliotek, W ien. MS C od. 8481). K utatásaim so rán ezt a k ézirato t hasz
n á lta m és e n n e k áb rái a la p ján d o lg o zta m . (L. m ég Hermann 1943).
A Du n am e n t io s z m á n-t ö r ö k p a l á n k v á r a kj e l l e g z e t e s s é g e i 149 tességgel bírtak, azzal a különbséggel, hogy a régi
városrészek m egőrizték az oszmán kor előtti, közép
kori vagy kora újkori vonásaikat is. Bár a kereskedel
mi tevékenység a Duna m entén vezető utakon folyt, a középkori városokat nem a folyóparton, hanem a hegyek magaslatain emelték. A falvak lakói építő
anyagként felhasználták a környékbeli romos épü
letek anyagát is. A középkori példáktól eltérően a török korban a településeket gyakran sík területen hozták létre, gyakran egy folyó kanyarulatában, ilyen m ódon jólvédhető szigetet alakítottak ki. Bár a na
gyobb városokéhoz képest kisebb számban, de a pa- lánk-településeken belül is megfigyelhetők a város
ként illetve külvárosként m egkülönböztethető egy
ségek.
Az oszm ánok kiem elten fontosnak tartották a Duna vonala m entén kifejlesztett kereskedelmi te
vékenységet, ezt reprezentálják a szinte m inden pa
lánkban létrehozott vendégfogadók, karavánszerá- jok {hánok). O ttendorff leírásában nem közli a hánok alaprajzát, az alapform át azonban igen. A téglala
pot három részre osztották, a két kisebb rész közre
fogta a nagyobbat. H a ez a fajta megjelenítés nem O ttendorff egyéni sematizálása volt, akkor ez azt su
gallja, hogy a hánok m inden településen azonos alap
rajzzal épültek. Ezen túlm enően a hánokat úgy he
lyezték el, hogy kapcsolódjanak magához a palánk
hoz, ezáltal nyújtva biztonságot a kereskedőknek és áruiknak. A palánk-települések O ttendorff által áb
rázolt sematikus alaprajzú hánjai nem tükrözik a klasszikus oszmán építészet szinte m inden nagyobb városban jele n lévő hánjainak jellegzetességeit. A klasszikus hánok legjellegzetesebb része a belső u d var volt, középen kúttal, vagy egy kis mecsettel. A belső udvart körülvevő cellák sora árkádos folyosó
ra nyílott az alsó és a felső szinten egyaránt.
O ttendorff rajzán az apró cellák talán az egymás mellé elhelyezett üzleteket jelzik. Ugyanezt a grafi
kai nyelvezetet használva, Temesvárt ábrázoló raj
zán az üzletek sorát az épület sarkát kialakító vonal
ba rendezte. A piactér ugyanakkor a szomszédos te
rület nagy részét elfoglalta, — a piactér egyébként m inden településen m egtalálható volt. Ezekhez az egységekhez kút, forrás, ciszterna, vagy fürdő (hamam) kapcsolódhatott. A árucsere helyszíne egy üres út is lehetett, ahol a kereskedők bárm ifajta ál
landó építmény felállítása nélkül árusíthattak. Evlia Cselebi a kisebb városokban gyakran figyelt m eg ilyen megoldást.
A továbbiakban leíijuk a polgári településeket úgy, ahogyan azt Evlia, illetve O ttendorff a 17. század harm adik negyedében megfigyelték.23
Az úton az első állomás Ham za bég palánkja (Érd). Négyszögletes alaprajzú, melyen belül három mahalle különült el, a fő utca egyben a Duna-partot jelentette. O ttendorff rajza szerint a közelben látha
tó lerom b o lt é p ü íe t bizonyítja, hogy 1662-ben
23 A D u n a m en ti h a d iú t e szakaszán fekvő p alá n k jain ak to p o gráfiai azo n o sítását a ren d elk ezésre álló összes fo rrás e le m zésével H a th áz i G á b o r végezte el (Vö. H a th ázi G á b o r tan u l
m ányát je le n k ö tetb en ).
4. áb ra. Vízi u tak E sztergom és B elg rád között a 16-17. században
Souches generális felégette a települést. A követke
ző állomás Ercsi, melynek csak egy kis palánkja volt, mialatt Dzsánkurtaran (Adony) paliszáddal védett nagy keresztény településként jelen t meg. A paliszád m ellett állt a karavánszeráj. D unapentelét egy hegy lábánál alapították, ahol a középkori erődítm ény a muszlim lakosok zsúfolt m ahalléjét is m agában fog
lalta. A régi tem plom ot mecsetté alakították, és Evlia szerint valamikor 1662 után hozták rendbe. Azon
ban a hegy lábánál fekvő keresztény településen nagy
m éretű piactérrel körülvett karavánszeráj t létesítet
tek, amely azt jelzi, hogy a település a terület keres
kedelmi központja volt. Bár lakóit O ttendorff nem azonosította, Evlia megjegyezte, hogy főként törö
kök, cigányok, rácok és más keresztények lakták. A piacteret és a falut palánkfal védte, a környéken pe- dig egy lerombolt épület látszik.
Paksot az Altun-oluk folyó m entén fekvő telepü
lésként említi Ottendorff, ahol hán, piactér és kert volt. A várost két palánk szegélyezte, amelyek egy esetleges, a szomszédos völgyből érkező tám adás ki
védésére szolgáltak. A következő állomás Tolna, amely megfelelően kiépített piactérrel és hánnal ren
delkezett. Ha a régió borterm elő tradícióira g ondo
lunk, könnyen látható Tolna kiemelkedő szerepe a
1 50 Bu r c u Öz g ü v e n
terület gazdasági életében.24 Óvár település kizárólag
terület gazdasági életében.24 Óvár település kizárólag