T ém ánk kifejtése előtt szükséges némi m agyará
zatot fűzni a címben szereplő topográfiai egységhez.
Dolgozatomban a „budai vár” alatt a mai értelem ben (és tegyük hozzá 13-14. századi értelemben) vett várat értem: a polgári városrészt és a volt királyi pa
lota területét együtt. (Mindezt azért kellett leszögez
nem , m ert a most tárgyalandó időszakot megelőző korszakban, a 15. században, illetve a 16. század ele
jé n a „vár” elnevezést — castrum vagy arx — egyre inkább csak a királyi palotának a várostól elválasz
tott, és attól részben függetlenül erődített területére kezdték használni.) Ezen belül déli részen a mai Dísz tér vonalától délre eső rész értendő.
Történeti bevezetés
Bevezetőben talán nem fölösleges a korszak pon
tosabb — 1541-1686 közötti — behatárolása sem.
Budára a török hadak először 1526-ban, röviddel a mohácsi csata után (szeptem ber 11- vagy 12-én) vo
nultak be — m inden ellenállás nélkül.' Ezt követő
en 1529-ben ismét a szultáni seregek foglalták el
— ezúttal ostrommal — a Habsburg Ferdinánd ki
rály pártján lévő várat, majd átadták azt a szövetsé
gesüknek és vazallusuknak tartott I. (Szapolyai) J á nos (ellen)királynak. A további felügyeletre ekkor m ég elégségesnek tartották, hogy hátrahagyják a szultán bizalmas em berét, G rittit és némi török se
gédcsapatot. U tóbbira ham arosan szükség is lett, m ert Ferdinánd m ár a következő évben, 1530-ban megkísérelte Buda visszafoglalását — sikertelenül.2 M indamellett a város (és egyben a két részre szakadt ország János fennhatósága alatti területe) tovább él
hette a maga viszonylagosan független életét.
János király halála után 1540-ben, majd 1541- ben újabb két visszafoglalás-kísérlet történt.3 Utób
bi alkalommal ismét szultáni csapatok érkeztek a Budán ostromlott János-pártiak felmentésére. Miu
tán azonban a felm entő sereg és a védők közé szo
rult Ferdinánd-párti ostrom lókat sikerült tönkrever
ni, az események forgatókönyve m ár a korábbiaktól eltérően alakult. A szultán táborában fogadta a Já- nos-párti vezetők tisztelgő látogatását, azonban kö
zülük a legfontosabb személyiségeket m ár vissza sem
engedte. Ez idő alatt a beszivárgó török csapatok el
foglalták Budát. A szultán számára a város stratégiai szerepe ekkor m ár túlontúl felértékelődött ahhoz, hogy azt az özvegy királyné, Izabella és a gyermek
király János Zsigmond, illetve a — Habsburgokkal olykor tárgyalásra hajlamos — Szapolyai-párti veze
tők kezén m erte volna hagyni. A magyar köztörté
netnek ez a jó l ism ert epizódja Buda 145 éves török m egszállásának kezdetét jelen tette. A város ettől kezdve az Oszmán Birodalom egyik legjelentősebb végvára és tartományi (vilájet) központja lett, de egy
ben — az ellenfél számára — az egyik legfontosabb visszafoglalandó stratégiai célponttá is vált.
Bár a visszafoglalási szándék tulajdonképpen csak viszonylag kevés ostrom ban nyilvánult meg, de az ostromok során keletkezett rombolás, és önmagában pusztán a fenyegetettség ténye, szinte folyamatosan szükségessé tette az erődítések javítását, karbantar
tását, építését, m odernizálását, A következő másfél évszázadban hat hadjárat indult Buda felszabadítá
sá ra — 1542-, 1598-, 1602-, 1603-, 1684-, 1686-ban
— közülük egy el sem ju to tt a tényleges ostromig, és csak az utolsó bizonyult eredm ényesnek.4
Az elmúlt mintegy két évtized során a palota te
rületén három, annak északi előterében, a polgári városrészben újabb három , végül m ég északabbra — területileg tulajdonképpen m ár a külvárosban, de még a vár védelmi rendszeréhez tartozóan — továb
bi egy török kori erődítés vagy erődítésrész feltárá
sára került sor (1. ábra). A hét helyszínen hét külön- bözőjellegű építészeti megoldással van dolgunk asze
rint, hogy az építőknek milyen kihívásra kellett „vá
laszolniuk”. Terjedelm i okok m iatt a hét erődítés közül ehelyütt csak kettő ism ertetésére van mód (1. ábra 1, 7).
Török védmű a Palota Nyugati falszorosában
Az első tárgyalandó erődítésm aradvány a közép
kori palota ún. Nyugati falszorosában, annak észa- kabbi részében került feltárásra5 (2. ábra). A Vár
5 A környék feltárására röviden 1. Magyar K., Ásatások a Budavári Palota terü letén és a n n ak északi előterében. BudR ég 29 (1992) 109-114, a szóban forgó részre 1. a 112-114. oldalakat.
6 0 Ma g y a r Ká r o l y
Tö r ö k k o r i e r ő d ít é s e ka b u d a iv á r d é l i r é s z é n 6 1
2. áb ra. A N yugati talszoros elhelyezkedése a b udai királyi p a lo ta közép- és ú jkori é p ü le tein ek eg y esített a la p rajzán
úgy, hogy a korábbi, déli rész északi zárófala ezután osztófalként funkcionált. Közöttük a korábbi rész északi — eredetileg a szabad hegyoldalba nyíló — kapuján (mai nevén: az osztófal kapuja, vagy Arányi kapu) át nyílt összeköttetés. A két rész belső, délke
leti csatlakozásánál a védőműveknek — valószínű
leg m ár a középkorban — m eglehetősen sérülékeny pontja alakult ki. A sérülékenységet az okozta, hogy itt volt annak a szárazáraknak a nyugati vége, mely a hegyhátat átvágva a királyi palota együttesét a pol
gári városrésztől Luxem burgi Zsigm ond korától (1387-1437) kezdődően elválasztotta. Az árkot an nak nyugati végénél, a kívülről támpillérekkel m eg
erősített belső várfal egy szakasza zárta le. (A belső várfalat az északi falszoros-rész teljes hosszában ha
sonló formájú és azonos ritm usban kiépült pillérek sora tagolja. Itt, az árkot lezáró részen, három — 3. ábra: T p l- 2 - 3 8 — helyezkedik el.) A várfalnak azonban ezen a rövid szakaszán vélhetőleg kezdet
től statikai problémákkal kellett szembenézni, mivel egyrészt belülről nem támasztotta feltöltés (az összes
többi részen ugyanez a fal támfalként is funkcionált),7 másrészt az árokban alkalmanként felgyülemlő csapa
dékvíz is erre kereshetett kivezetést.
A 16. század húszas éveinek végétől m indehhez még egy problém a járult: az ettől kezdve egyre gya
koribbá váló ostromok során a szomszédos M adár
hegy (ma: Naphegy) oldaláról a palota védőművei
nek ez a része is ágyúk által belőhetővé vált. Mivel közvetlenül m ögötte helyezkedett el a palota belső részéhez vezető híd és kapu, így — m int stratégiai célpontot — m inden bizonnyal kezdetektől be is lőt
ték. Mindezek együttesen magyarázhatják az egyéb
ként kitűnően m egépített pillérek (T p l-2 -3 ) közöt
ti falszakaszok „toldott-foldott” jellegét. Az viszont m ár egyértelm űen az ágyúk hatásának tulajdonítha
tó, hogy az északi (T p l) és a középső (Tp2) pillér közé kisebb, félköríves alaprajzú tornyot vagy bás
tyát8 építettek. (3. ábra „A”: Külső átmérője 11,4 m, belső átm érője 7,6 m; törtköves, nem túl jó minősé
gű falának vastagsága 1,60-1,80 m körüli, a körív a pillérek homloksíkjától kívül 5,2, belül 3,6 m-nyire
6 A délebbi p illé r — T p 3 — tk p . egy p illércso p o rt, am ely a palo ta északnyugati sark án ak valam ivel korábbi, d e m ég Zsig- m on d -k o ri, k eresztirányú p illéreib ő l és a m elléjü k a p illérso r kialakításakor é p íte tt m ásik p illé rb ő l áll.
7 A belső v árfaln ak a p a lo ta északi zárófalától a S zárazárokig terjed ő szakasza tu la jd o n k é p p e n azonos az A njou-kori váro s
fallal (a p a lo ta e lő u d v a rá n a k te rü le te e re d e tile g a városhoz tartozott!), am ely et itt a V árhegy le jtő jén ek egy lépcsőszerű- en letö rő sziklafala m e n té n , részb en azt köpenyezve é p íte t
tek ki. Az e ttő l d é lre eső ré sze n a belső v á rfa lat a zo n b a n
Z sig m o n d k o rá b an (1 3 8 7 -1 4 3 7 ) az A njou-kori falnál jóval kijjebb, n y u g a ta b b ra é p íte tté k m eg, m ajd u tó b b a m ö g ö tte lévő részt feltö ltö tték . Azaz, a k ö z ép k o r v ég ére a várfal m in d k ét része egyben tám fal is volt, kivéve azt a rövid szakaszt, am ely m ö g ö tt a S zárazáro k k iala k ításak o r é p p e n elb o n to t
ták az e re d e ti feltöltést.
8 Mivel n em tudjuk, hogy az ob jek tu m fel volt-e töltve, illetve m ilyen volt a belső kiképzése, a sem leges „védm ű" kifejezés h aszn álata látszik a továb b iak b an in d o k o ltn ak .
Ma g y a r Ká r o l y
3. á b ra. A tö rö k kori
4. áb ra. A b u d a i v á r d éli része a L. F. M arsigli tö rö k té rk é p é n (1686)
Zsi Gmonc i - k o r i f a l
2 o s z t o f a l k a p u j a ( A r á n y i k a p u )
kozéokor 5530*41 (?) török hcr 1.
török kor II 0634-86 ) barokk kor
N Y U G A T I F A L S Z C R O E - i r é s z
cs z tó ta l
v é d m ű és k ö rn y ezete a p a lo ta N yugati falszorosában (Felm érés és rajz: Kuczogi Zsuzsa)
t- y
Tö r ö kk o r i e r ő d ít é s e kab u d a i v á rd é l i r é s z é n 6 3
5. áb ra. A b u d ai v á r déli része a H a ü y -R ab atta -féle h elyszínrajzon (1687) — részlet
t v v l /CT"***'