• Nem Talált Eredményt

A török palánkok kutatásának újabb eredményei Fejér megyében

In document A HODOLTSAG RÉGÉSZETI KUTATÁSA (Pldal 109-131)

Tisztelgés a 80 esztendős

Csaknem öt évtizede annak, hogy Fitz Jen ő átfo­

gó tanulmánysorozat keretében összefoglalta a Fejér megye hódoltság kori erődítésrendszerére vonatko­

zó ism eretanyagot.1 Műve napjainkig m egkerülhe­

tetlen alapm unka, történeti források és régészeti adatok tekintetében egyaránt. A magyarországi hó­

doltsági emlékanyag áttekintésének szentelt jelen kötet lehetőséget terem t a számvetésre e tekintet­

ben is: az eltelt évtizedekben mennyi előrelépés tör­

tént a kérdéskörben? Dolgozatom2 a katonai szem­

pontból kisebb jelentőségű, m ásod-harm ad vonal­

beli kisvárak (palánkok, párkányok) kérdéskörét vizs­

gálja. így nem tér ki a magyarországi török beren­

dezkedés Buda utáni talán legm eghatározóbb erő­

dítése és szandzsákközpontja, Székesfehérvár prob­

lematikájára. Hasonló a helyzet Csókakővel is, mely

— Fejér megye egyetlen középkori (13-15. századi) eredetű „sziklaváraként” (mint Fehérvár elővára el­

lenőrizte a Győrből Fehérvárra tartó főutat) — m ár jellegénél fogva sem vonható be a kifejezetten tö­

rök, többnyire palánképítésű kis párkányok sorába.

Fitz Jen ő ugyancsak kiemelt, külön egységként tár­

gyalta tanulmány-sorozatában.3 Az időközben szü­

letett történeti m unkák,4 továbbá az 1960-62. évi, valamint az 1997 óta folyamatos, újabb régészeti fel­

tárások5 eredményei mennyiségileg m ár önm aguk­

ban is túlfeszítenék a rendelkezésre álló kereteket.

A világos összevethetőség érdekében a párkányo­

kat Fitz Jenő által megadott sorrendben tárgyalom.6 Fontos azonban előrebocsátani, hogy ennek alapjául

— elsősorban a vizsgált erősségek kiválasztásában — a m odem Fejér megye közigazgatási keretei és a székes- fehérvári Szent István Király Múzeum ehhez igazodó régészeti gyűjtőköre szolgáltak: eltérve a történeti (hó­

doltság kori hadászati és közigazgatási állapotoknak megfelelő) logikától. A mai Fejér megye területén a hódoltság korában három szandzsák, a budai,7 fehér­

vári8 és simontornyai9 osztozott. A budai szandzsák

' Fitz 1956a, 1956b, 1956c, 1958. érdekkörébe tartozó kisvárak csoportjába tartozott Pentele, Adony, Ercsi, valamint Vál. A székesfehérvári szandzsákközpont külső védelmi rendszeréhez sorol­

hatók Szabadbattyán/Csíkvár és Bogárd/Polgárdi, ez­

zel szemben Hídvég előbb a koppányi, majd a simontornyai szandzsák része volt.10

K utatástörténeti áttekintésem nem tér ki tétele­

sen az egyes erődítések teljes történeti adatsorára.

Az írott források tekintetében a várak m egépülésé­

re, külső képére (jellegére, állapotára), topográfiai azonosíthatóságára, az esetleges pusztulásokra és újjáépítésekre vonatkozó információk kiemelése volt az elsődleges szempont: az esetleges egykorú képi és térképi forrásokkal, régészeti eredményekkel való összevethetőség reményében. Ahol lehetőségem van rá, igyekszem m egadni az egyes erődítésekre vo­

natkozó zsoldlisták adatait, amint arra m ár Fitz Jenő is nagy hangsúlyt fektetett. A létszám, az összetétel (elit reguláris csapatok, tüzérség, valamint a m ásod­

harm adrendű segédcsapatok nagysága, aránya) j e ­ lentős többlet információkkal szolgálhatnak az egyes erődítések stratégiai fontosságáról, szerepéről. Meg­

felelő értelmezésükkel kapcsolatban azonban óvatos­

ságra kell hogy intsenek Hegyi Klára újabb kutatási eredményei. Eszerint a helyőrségi létszámok — kü­

lönösen a tárgyalásra kerülő kisvárak esetében — csupán a zsoldlisták alapján nem határozhatók meg, m égpedig a különféle javadalmazási form ák miatt (a tím ár-birtokban részesülők nem jelennek meg a zsoldlistákon). A zsoldlisták és a valós létszámok közti eltérésre jellemző, hogy a legnagyobb szélsőségeket m utató 1570-es években a kisebb várak őrségének csak 60%-a igazi zsoldos, a fennm aradó 40% tím ár jövedelm ű.11 Ennek ism eretében és szem előtt tar­

tásával viszont bizonyos nagyságrendiségek érzékel­

tetésére, tágabb felbecslésére továbbra is alkalmas adatokról van tehát szó. A helyőrségek összetétele12

— elsősorban az aszab és m artalóc komponens

9 Dávid 1982.

10 N em kerül tárgyalásra Székesfehérvár-Ö reghegy török ő rto r­

nya (Kara M urteza pasa tornya, később Szent D onát kápolna), m int Székesfehérvár védőrendszerének szerves, attól elszakít­

hatatlan egysége, külső védőm űve (Siklósi 1991,53-64). Zámoly- K erekszenttam ás Á rpád-kori rotundájával kapcsolatban ugyan felm erült a szakirodalom ban (Molnár 1963-64, 234-237; 1972a, 40-41, 56, 87; Terei 1998, 56) az esetleges tö rö k kori őrtorony­

ként való m ásodlagos használat lehetősége, azonban egyértel­

m ű tö rtén eti vagy rég észetijei ezt jele n le g n em erősíti meg.

11 Hegyi 1995, 8 5 -9 4 .

12 Hegyi 1995, 8 3 -8 5 , 1 0 0-109.

10 8 Ha t h á z i Gá b o r

1. áb ra. O tte n d o rff rajza a p e n te le i p a lá n k ró l (1663)

kimutathatósága (fegyvernemek, személynévi anyag)

— régészeti szempontból is nagy fontossággal bír, hiszen a török és helyi magyar anyagi kultúra réte ­ gei m ellett a délszláv hatások is m ind plasztikusab- ban rajzolódnak ki a várak tárgyi hagyatékában.13 Pentele

A hódoltság korban is jelentős rév- és vásárhe­

lyen létesült palánk kutatásában Fitz Je n ő alapveté­

se14 óta rendkívül jelentős előrelépések történtek.

Az eltelt időszak eredm ényeit15 Bóna István össze­

gezte és értelm ezte átfogóan.16 Eszerint a vár m or­

fológiai képe 1663. évi állapotában többé-kevésbé

13 A vizsgált Fejér m egyei e rő d ítés ek k ö ré b e n a tö rö k kori d é l­

szláv em lék an y ag ig en p lasztikusan, d e kis szám ban je le n ik m e g V á lo n . Hatházi-Kovács 1996, 3 4 -4 9 ; 1997, 1 9 8-219.

14 Fitz 1956b, 3 -5 .

15 Nagy 1975, 4 3 -5 1 ; Jenei 1975, 123-127.

16 Bóna 1991, 11-25, ren d k ív ü l bőséges kritikai iro d alo m - és forrásjegyzékkel: 3 6 -3 8 , m ásodik, átd o lg o z o tt és b ő v íte tt ki­

ad ás Bóna 1997, 14-29, iro d alo m : 4 5 -4 7 . Keszi T am ás újabb összefoglalója ezirán y ú tö b b let in fo rm áció k at n e m tartalm az.

In: Erdős-Pongrácz 2000, 9 5 -1 0 7 . 17 Hermann 1943, 4 1 -4 2 .

18 Karácson 1985, 2 4 1 -2 4 2 .

rekonstruálható, O ttendorff leírása és rajza'7 (1. ábra), valamint Evlia Cselebi feljegyzése18 alap­

ján, melyek épp ugyanazon a napon születtek, és egy­

mással összevethetőek. Evlia szerint: „..a Duna...partján egy magas dombon fekvő, négyszögletű, új építkezésű vár ez, sorompó kerítéssel és mély árokkal.

Keleti része a Duna folyóra néz, nyugati része ... kivágott földárok... . Mintegy háromszáz katonája van ... Külvá­

rosa előbb készült, száz deszkatetejű ház, egy fogadó és húsz bolt van benne .... A város új építkezésű.” Evlia Cselebi külön m egem líti a palánk dzsámiját, mely a Duna m enti erősségekben találhatók közül a legszebb.

O ttendorff adatai m indezt többé-kevésbé m egerősí­

teni látszanak és kiegészítik: rajzán kivehetők a négy- szögletes, sövényfalú „silány” váracska sarokbástyái, a kaputorony és egy tem plom (a dzsámi?) tornya, valamint a külvárost a hegy lábánál körülölelő erős cölöpkerítés.

A palánkvár helye régészetileg is igazolt, a mai Dunaújváros északi részén, az óvárosi (O pentele, Öreg Pentele) Rácdomb lelőhellyel azonos (2. ábra).19 A neolitikum óta több-kevesebb folyamatossággal lakott dom b — m int erődítm ény létesítésére legal­

kalm asabb tere p p o n t — Bóna István és Györffy György szerint20 vélhetően azonos az Andornak nem

12-13. századi fö ld -fa v á rán a k helyével is. M ár Zolnay László, Héjj Miklós és Holl Imre 1951. évi leletmentése bizonyította a középkori települési előz­

ményeken létesült török palánk itteni helyét.21 1991—

93 között B. Horváth Jolán újabb feltárásai követ­

keztek, ennek során gazdag leletanyagot (17. száza­

di festett és zöld mázas cseréptálakat, kancsókat, kály­

haszemeket) tartalm azó török hulladékverm ek ke­

rültek napvilágra, valamint az Evlia Cselebi által le­

írt, mély nyugati várárok egy szakasza.22 Fontos, bár negatív eredményeket hoztak Tamási Ju d it 1991. évi kutatásai a Rác-templom ra vonatkozóan.23 Bebizo­

nyosodott, hogy az épület egységes késő barokk al­

kotás. így nem azonosítható az Andornak nem Ár­

pád-kori tem plom ával (vagyis nem bizonyítható, hogy a török palánk m ég álló középkori kőépület köré szerveződött), sem pedig Evlia Cselebi dzsámi­

jával, ill. O ttendorff berajzolt tem plom tornyával.24 Az Ottendorff-vázlat és a Rácdomb régészeti adatai alapján Bóna István kísérletet tett az egyes külváro­

sok — így az 1591 előtt épült, más forrásból (Vratislav Vencel-féle követjárás) is ismert török és rác negyed az ólomtetejű karavánszerájjal (Ottendorff ,,c”-pont), valamint a keresztény negyed (O ttendorff ,,d”-pont)

19 T é rk é p : D u n a p e n te le a sz ázad fo rd u ló n . In: Erdős-Pongrácz 2000, 1 9 2 -1 9 3 .

20 Bóna 1991, 5; 1997, 7; Györffy 1987, 400.

21 Bóna 1954, 25, 27; 1991, 8. kép.

22 Bóna 1997, 22.

23 R égFüz Ser. I. 45 (1993) 78.

24 E red m én y én ek m eg felelő en a m eg fo g alm a zo tt feltevés (Bóna 1991, 19) a m áso d ik k iadásból kik erü lt (Bóna 1997, 23). E n­

n ek e lle n ére m ég sem te k in th e tő a k érd és lezártn ak , a te m p ­ lom hely esetleges k o n tin u itása n y ito tt k érd és m a ra d . Ahogy T am ási J . is hang sú ly o zta, a k u tatás csak az álló h o m lo k z ato k v izsgálatára szorítkozott, ása tá sra n e m kerü lt so r (esetleg e­

sen visszab o n to tt alapfalak?).

A TÖRÖK PALÁNKOK KUTATÁSA FEJÉR MEGYÉBEN 109

2. áb ra. Pentele (D unaújváros) b e lte rü le ti té rk é p e a század fo rd u ló ró l, a R ácdom bbal.

(A p a lá n k és külváros fe ltéte le z h ető h a tá ra i szag g ato tt vonallal jelezve. 1: R áctem plom )

— mai helyrajzhoz igazodó lokalizálására is. A tö­

rök-rác „váralja” (az újkori Agragye) a mai Frangepán és Pentelei M olnár Ján o s utcák környékén, a keresz­

tény negyed a mai Magyar és Táltos utcák környé­

kén sejthető.25

Problém átjelent Pentele palánkjának megépülé- si ideje. Amint arra m ár Fitz Je n ő is felhívta a figyel­

met, az 1540-1629 közötti zsoldjegyzékek, az 1546- 1590 közti defterek, és az átutazó követségek je le n ­ tései egyaránt cáfolni látszanak m eglétét.21’ Zsoldlis- ták hiányában nem ellenőrizhető a helyőrség Evlia Cselebi által m egadott, túlzottnak látszó, 300 fős adata sem.27 A vár létezésének első biztos jele (s igen fontos építéstörténeti momentuma) Batthyány Adám főkapitány 1661. évi őszi hadjárata, melynek során az első palánkot felégették, az újjáépítés 1663-ra sem készült el teljesen.28 A jelenleg rendelkezésre álló régészeti leletanyag 17. századi keltezését figyelem­

be véve Bóna István az első palánk m egépülését

25 Bóna 1997, 23.

26 Fitz 1956b, 3 -4 ; Bóna 1991, 3 6 -3 8 ; 1997, 4 5 -4 7 . 27 Karácson 1985, 2 4 1 -2 4 2 .

28 A Evlia C selebi által — tévesen — „ Z erlin-oglu”-hoz (Zrínyi M iklóshoz) k ö tö tt 1661. évi h a d já ra tró l: Várkonyi 1985, 1090;

Bóna 1991, 18; 1997, 22; Vál kap csán h a so n ló m eg állap ítás:

Hatházi-Kovács 1996, 14.

29 Bóna 1991, 18; 1997, 21. É rv ren d sz e rén e k fontos elem e egy k eltezhetetlen, d e stílusjegyei ny o m án 16. század véginek vélt,

1635-37 tájára helyezte, Hüsszein budai pasa m ű­

veként. Létesítése okát Adony palánkjának északabb­

ra költöztetésében látja, m iáltal a D unaföldvár- Adony kb. 50 km-es útszakasz ellenőrzésében je le n ­ tős űr tám adt.29 Fentiek fényében végképp irreális­

nak tűnik Evlia vélekedése, miszerint Pentele várát m ég Szapolyai János építtette volna 1529-ben, m e­

lyet Szulejmán szultán Buda felé vonulva 1541-ben felégetett, majd újra em elt.30 Hasonló kétségek m e­

rülnek fel Martinus Zeiler 1664-ben, Lipcsében meg­

jele n t országleírásának adatával szemben is: Pentele olasz m ódra épült, és a keresztény csapatok 1598- ban elfoglalták.31

Az erődítm ény felszámolásának idejére csupán közvetett adatok alapján következtethetünk: védői 1686. szeptem ber 7-8 között m aguk üríthették ki, s rombolták le. Ottlyk György tudósítása szerint jú li­

usban Pálfíy Károly 5000 fős felderítő serege még épségben látja, a török nagyvezír Buda alól ide

B uda k ö rn y ék ét áb rázo ló té rk é p (közli Fekete 1944, L1V. t. 1), mely Ercsi, A d o n y /D z san k u rtaran és D u n a fö ld v ár p a lá n k jait m á r fe ltű n teti, P entelét m ég n em . T ek in tettel a rra , hogy E r­

csi p a lá n k léte 1627-nél k o ráb b ra n e m ig azo lh ató (1. ott), a térk é p k o rán ál jav a so lh a tó a p e n te le i e rő d ítések e t közvetle­

nül m egelőző, 1630-as évekre való keltezés.

30 Karácson 1985, 2 4 1 -2 4 2 . 31 Glósz-Élesztős 1997, 240.

110 Ha t h á z i Gá b o r

vonul vissza (szeptember 5-6). Lotharingiai Károly 3 nappal később érkező felszabadító csapatai viszont m ár semmilyen ellenállással nem találkoznak, csak a szétdúlt település nyomait rögzítik. A palánkvárat nem építik újjá, helyét az 1686-87-ben többször át­

vonuló keresztény seregek tábortervei sem jelzik (el­

lentétben Ercsivel és Adonnyal). A magyar oldalról birtokos Paksyak örökösének, Daróczy Istvánnak készült 1689. évi összeírásból annyi tudható, hogy a vár 40 házában élt török helyőrség elm enekült, he­

lyükre a túlélő rác parasztok húzódtak be a váraljai településről, a hadi létesítmény utolsó m aradványa­

it is eltűntetve.32

Adony (Korkmaz/Dzsankurtaran)

Adony térségének palánkja (palánkjai?) — Korkmaz („Nem fél”) és Dzsankurtaran („A lélek megmentője”)

— Fejér megye török erődítményrendszerének legvi­

tatottabb láncszemét jelentik, történeti és topográfiai vonatkozásban egyaránt.

Kiindulásként tekintsük át Fitz Je n ő álláspont­

já t.33 Művében Korkmaz m ég nem tűnik fel. Az ak­

koriban — Kjátib Cselebi nyomán — egyértelm űen csak 1593-tól adatolható, főként Evlia Cselebi alap­

já n 34 ism ertetett D zsánkurtaránt nehéz nyelvészeti egyeztetéssel, logikai alapon tudta csupán azonosí­

tani néhány, Velics-Kammerer közléséből használt zsoldjegyzék35 bizonytalan olvasató, 1568-1629 kö­

zötti palánk említésével. A párkány helyét Fitz Jenő szerint egy ismeretlen m ester ném et feliratú m et­

szete őrizte meg, mely az 1684. évi adonyi csatát ábrázolja36 (3. ábra). A Duna partján álló palánk m ö­

gött egy hegy látható, melyet a szerző a mai Adony- tól néhány km-re délre fekvő Szentmihály-puszta löszdombjával azonosít. A dom b (Bolondvár, Szentmihály-hegy) Rómer Flóris óta ismert, védett régészeti terület, bronzkori földvár helye.37 A népi hagyomány nyomán magával a török palánkkal azo­

nosítva is feltűnt a szakirodalomban.38 A m űút nyu­

gati oldalának dom bján található a vatyai kultúrá­

hoz sorolt bronzkori vár települési folytatása,39 s egy róm ai őrtorony.40

Jelentős változásokat hoztak időközben Káldy- Nagy Gyula defterközlései.41 Elsőként Bóna István figyelt fel arra, hogy a budai szandzsák adóössze­

írásaiban (1 546-1590) többször tű n ik fel m ind Korkmaz, m ind Dzsankurtarán palánkja, ugyanazon, Adony környéki területre lokalizálhatóan, de soha­

sem együtt, egymás szinonimájaként. (A keresztény források Adony török m egfelelőjeként legfeljebb D zsankurtarant említik.) így arra a következtetésre ju to tt, hogy a két palánk között időrendi egymás- utániság, és topo g ráfiai különbség áll fenn. Az 1550-es évek első felében, Szentmihály-pusztánál épült korai vár lenne Korkmaz. A későbbi, tizenöt éves háborútól (1593) használatos név — Dzsánkurtaran — m ár az 5 km-rel északabbra, az adonyi révhelynél (Lórév) épült palánkra vonatkozik.42

Történészi oldalról Hegyi Klára is felfigyelt a kér­

désre, véleménye szerint itt csak egyetlen, bár két török névalakkal is illetett erősségről van szó. Bizo­

nyítékát az 1559. évi adóösszeírásban látja: Pentele birtokosaként ekkor a tím ár-defter a korkmazi, a talirir-deíter a dzsankurtarani várnagyot jelöli meg, így az ugyanaz a személy. Lokalizálásával nem fog­

lalkozik, elfogadja Fitz Je n ő álláspontját.43

Korkmaz és Dzsankurtaran szerves kapcsolatának felismerése nyomán immár folyamatában vázolható a vár históriája. Bár továbbra sem fogadható el az 1529.

évi alapítás Evlia Cselebi és Ottendorff által egyaránt lejegyzett regényes hagyománya (Szulejmán szultán Bécs alóli idemenekülése),44 szinte bizonyos, hogy Adony a magyarországi török berendezkedés egyik leg­

korábbi erődített pontja. Létesítésében igen fontos sze­

repet játszhatott, hogy a budai nagyút és a Duna m en­

tén fekvő Adony a megye egyik legjelentősebb mező­

városa, rév- és vásártartó helye volt, m ár a 15. század­

ban is.45 A palánk 1549-ben m ár bizonyosan áll: őrsé­

ge 108 fő, 3 tüzér kivételével mind lovas.46 (Mindez módosítja Bóna István — Hans Dernschwamm (1553.

évi Verancsics-Zay követjárás) adatára alapozott — korábbi vélekedését is, miszerint Korkmaz az 1550-es évek elején épült volna.47) Hegyi Klára — az 1541 -ben elfoglalt Budát biztosító Duna menti hadiút meghatá­

rozó láncszemeként — létét legkésőbb 1543-tól való­

színűsíti.48 A következő évtized őrségére az 1559. évi defter szórványadatai utalnak: a palánk javadalmasai körében találjuk a kethüdát és helyettesét, a lovassági agát és az egyik szeroda parancsnokát, gyalogos jan i­

csár alakulatra utaló odabasit, topcsikat.49 (1557/58- ban magyar renegát is szolgál a várban.50) 1569-re a

36 „ Wahre Abbildung des tapferen A ngtiffs dér Cliristl. Kays. A rmata...

a u f die türkische Armee... den July Anno 1684. Cerch. Excud."

(eredetije: Szent István Király M úzeum , Székesfehérvár, K ép­

zőm űvészeti gyűjtem ény, M etszettár, ltsz.: 80.61.1).

A TÖ RÖ K PALÁNKOK KUTATÁSA FEJÉR MEGYÉBEN

3. áb ra. Ism e retle n n é m e t m e s te r korabeli m etszete az 1684. évi jú liu si ü tk ö zetrő l, feln ag y íto tt részle t az ad o n y i p alán k k al

létszám 37 főre olvad, Thúri Benedek kémjelentése szerint ezek lovasok és janicsárok.51 Itt feltétlenül em ­ lítést érdemel Fitz Jenő 1568-69. évi, igen ellentmon­

dó zsoldjegyzék adata, amely 392 főt számlál (64 müsztahfiz, 199 ulufedzsi szuvári, 76 aszab, 32 marta- lóc, 21 topcsi).52 A turkológiái szakkutatások időköz­

ben rámutattak, hogy Csátfedai/Dzsánfedá nem azo­

nos Dzsánkurtarannal: egy Jászberény mellett 1568- ban épült palánkról van szó.53 (Ugyanezen okból nem fogadható el az 1601. évi, 101 fős adat sem.54) A két­

ségtelen hitelű zsoldlisták szerint a 16. század végéig igen alacsony számú lovas helyőrség jellemzi Adonyt (1573: 38,1579: 29, 1591: 35), bár az adatok a létszám felét tükrözik csak, pl. 1580-ban — más forrásból — további 39 gyalogos ismert.55

Jelentős fodulatot hozott a tizenöt éves háború.

Előbb a Székesfehérvár felszabadításához kapcsolódó 1601. októberi hadmozdulatok, majd Nádasdy Ferenc és Thurzó György 1602 nyarán vezetett Duna menti portyája során, Adony két ízben is keresztény kézre ke­

rült.56 Kjátib Cselebi szerint a törökök azonnal (1602.

július) visszatértek, s 1604-re a „..szerdár ...a z ellenség támadása folytán elpusztult Dzsánkuriarán várát kijavít­

tatta és élelmiszerekkel bőven megrakta. ”57 Mindezt a ke­

resztény oldal egykorú történetírói másképp látták.

Martinus Zeiler országleírásában is szerepel, hogy a török végházat és élelmiszerraktárát a keresztények elfoglalták, s csak egy év múltán, 1603júliusában hagy­

ták el és gyújtották fel, „minden ok nélkül”.58 Tényét más forrás is erősíti, s egyben magyarázatot ad: Pogonyi/

Pogrányi Benedek (a Nádasdy-Thurzó hadjárat huszár­

tisztje) volt 1602/3-ban az adonyi „kastély” várnagya, de a palánkot gyengének találta, ezért nem maradt benne.59 A török és magyar források ellentétében Pálfíy Géza legújabb eredményei perdöntőek. 1603 májusá­

ban a bécsi Udvari Haditanács elrendeli von Althan esztergomi főkapitánynak, hogy tegyen jelentést, mek­

kora zsoldhátralékkal tartoznak az adonyi királyi őr­

ségnek, és mennyi fizetés já r nekik havonta.80 A vár 1604. évi, azonnali újjáépítése is kérdéses: a

51 Bóna 1991, 15; 1997, 17.

52 Fitz 1956b, 8 -9 . 53 Hegyi 1995, 83.

54 Fitz 1956b, 8.

55 A kétféle (zsoldos és tím áros) k a to n a i elem e gyüttese a d n á ki a valós létszám ot. Hegyi 1995, 9 3 -9 4 .

56 Bóna 1997, 18-19.

57 Fitz 1956b, 7.

58 Glósz-Élesztős 1997, 209.

39 H. Takács 1970, 166; Kállay 1979, 43; továbbá Bél M átyás is em líti (Prokopp 1977, 115).

80 Ezúton köszönöm Pálfíy G ézának a közöletlen ad at szíves áten ­ g ed ését: O sterreic h isch es Staatsarchiv, W ien. K riegsarchiv, Protokolle des W iener H ofkriegsrates Reg. Bd. 209. föl. 140.

112 Ha t h á z i Gá b o r

4. áb ra. L o th a rin g ia i Károly h a d in a p ló já n a k té rk é p m e llé k lete A dony p alánkjával (1686. sz e p te m b e r 8)

Dunán lehajózó Herberstein-féle követség Ráckeve és Dunaföldvár között még 1608/9-ben is csak puszta falvakat és romokat talál.61

A vár újjáéledése az 1610-es évek elejére tehető:

1613-ban ismét 122 fős török őrsége van,62 1628/29- ben 117 fő.63 A 16. századi viszonyokhoz képesti jelen­

tős növekedés minden bizonnyal a tizenöt éves háború tanulságaival, a Budára vivő hadiút jelentőségének fel­

értékelődésével függhet össze. Újabb építéstörténeti korszakhatár Batthyány és Souches 1661. őszi hadjá­

rata, ennek során a várat a keresztény erők ismét fel­

égették.64 Az 1663-ban itt járó Evlia Cselebi és Ottendorff m ár az újjáépült palánkot írja le. Evlia ek­

kor — gyanítható túlzásai egyikeként — 500 fős őrsé­

get említ, élén bölük agával.65 A palánk alatt dúló 1684.

júliusi lovasütközet — melynek emlékét a m ár bemu­

tatott német metszet (3. ábra) is megörökítette — már

a felszabadító háború előszele: Buda visszavételének első kísérletekor Lotharingiai Károly csapatai — a júli­

us 22-i, érdi összecsapás után — Musztafa pasa seregé­

nek egyes részeit Adonyig és Székesfehérvárig szorí­

tották vissza. Ostromra nem került sor.66

Az erődítm ény keresztény kézre kerülésének, majd felszámolásának ideje és körülményei többé- kevésbé ismertek. Ottlyk György 1686 júliusában — Penteléhez hasonlóan — még török kézen látja. Baló Mátyás erdélyi követ írja, hogy Szulejmán nagyvezír

— Buda keresztény megvételének m ásnapján — va­

lósággal átrohan Adonyon (szeptember 3), s Pentelén áll csak m eg hosszabb időre (szeptem ber 5 -6 ).67 Dzsankurtaran/Korkmaz védői ekkor, a m enekülő fősereghez csatlakozva hagyhatták el a palánkot: oly gyorsasággal, hogy m ég elpusztítására sem m aradt idejük. Lotharingiai Károly szeptem ber 8-án érkező

61 Bóna 1997, 19.

62 Hegyi 1995, 97.

63 Fitz 1956b, 8. A k o ráb b an m á r e m líte tt olvasati p ro b lém ák (esetleges összekeverés Jászb eré n y /D zsán fe d á palánkjával) az 1628/29. évi a d a tn á l biztosan n e m álln ak fen n : u tó b b i e rő s­

séget 1621 tájá n felég ették , s tö b b é m á r n em é p ü lt újjá (H e­

gyi 1995, 83). További m e g e rő sítést je le n t, hogy a p alá n k o t eb b en az e se tb e n a b u d a i szandzsák várai közt sorolják fel, Ercsi és F ö ld v ár között.

64 Glósz-Élesztós 1997, 334; Várkonyi 1985, 1090.

65 Karácson 1985, 2 4 3 -2 4 4 . A tú lzáso k ra u tal, ahogy az 1661.

évi, Z erlin-oglunak (Zrínyi) tu la jd o n íto tt B atthyány-S ouches- féle (Várkonyi 1985, 1090; Bóna 1991, 18; 1997, 22; H atházi- Kovács 1996, 14) sikeres tá m a d á st — a civilekkel e g y ü tt — 200 fős tö rö k v éd ő k diad aláv á, s a 40 e ze r fős keresztény o st­

ro m ló k teljes szétzúzásává változtatja.

66 A keresztény seregek sz e p te m b e r-o k tó b erre B uda k ö ré szo­

ru lta k vissza, m elynek o stro m át n o v em b er elején feladták.

M arosi-Nagy 1985, 3 1 1 -3 1 3 ; Fitz 1956b, 7; Bóna 1991, 20;

1997, 24.

67 Bóna 1991, 2 0 -2 1 ; 1997, 2 6 -2 7 .

A TÖRÖK PALÁNKOK KUTATÁSA FEJÉR MEGYÉBEN 1 1 3

Mint láttuk, Dzsankurtarán/Korkmaz lokalizálásá­

ra eddig két javaslat született. Fitz Jenő szerint a pa­

lánk a Szentmihály-pusztai Bolondvár lábánál, a Duna- parton állt. Bóna István ezzel szemben két periódust különböztet meg: csak a korai vár (Korkmaz) helye

lánk a Szentmihály-pusztai Bolondvár lábánál, a Duna- parton állt. Bóna István ezzel szemben két periódust különböztet meg: csak a korai vár (Korkmaz) helye

In document A HODOLTSAG RÉGÉSZETI KUTATÁSA (Pldal 109-131)