D K B v'D E •
T t ^
Oítifa
domborodik előre, ill. a pillérekkel együtt teljes nyu
gati irányú előreállása 11,4/9,8 m.) A csak alapfalaiban feltárt félköríves védm ű korát — mivel az építési szintjét nem sikerült m egtalálnunk — pusztán hely
zete és jellege alapján, feltételesen keltezhetjük 1530 és 15 4 1 közé.
Az új védm ű elkészültével azonban a problém a m ég láthatóan nem oldódott meg. A félköríves to r
nyot utóbb kívülről két tám pillérrel (T p4-T p5) kel
lett m egtám asztani. Mivel a pillérekbe m ásodla
gosan m ár több középkori követ is beép ítettek, és habarcsuk is eltér az eredeti védm űétől, ezeket már nagy valószínűséggel a török k orra keltezhetjük.
Török korinak, valószínűleg közvetlenül az 1684. évi ostrom előttinek kell tartanunk — az előbbiektől délre — azt a kisebb árkot vagy farkasverm et is, am elyet a falszoros két része közötti kapu északi előterében ástak,9 m integy a szárazárok nyugati, keskenyebb m eghosszabbításaként. Ez a keskeny (4,6 m) és sekély (3 m körüli) árok csak igen rövid ideig volt használatban, mivel aljában leiszapoló- dott, vagy helyben „ n ő tt” szem étréteget nem ta
láltunk. Betöltése — közép- és török kori szem ét
tel kevert épületom ladék és közte ágyúgolyók — a rra utal, hogy nem sokkal kiásása után, nagy va
lószínűséggel az 1684-es ostrom rombolása
követ-9 Itt a k ö zép k o rb an furcsa m ó d o n n e m volt ilyen! Ez a z é rt é r dekes, m e rt a kettős, gyalogos-lovas k a p u t eleve felv o n ó h i
das h a sz n álatra ala k íto tták ki. A fal külső síkjában a felh ú zo tt h íd illeszkedéséhez szükséges tü k ö rn y ílást k ép eztek ki, illet
ve a já ró s z in te n a h íd ten g ely én ek feltám asztását szo lg áló
konzolokat helyeztek el. A k o n zolokba a zo n b an m á r n em fa
ra g tá k bele a tengely fo rg ását biztosító vályút, s így ig en n e h e ze n k é p ze lh e tő el, hogy a felv o n ó h íd valah a is üzem elt volna. Az áro k h ián y á ra l. m ég a következőkben e lm o n d a n - dókat.
6 4 Magyar Ká r o l y
6. áb ra. A v á r és a p a lo ta v édm űvei a L an g er-féle h elyszínrajzon (1749) — részlet
keztében iktatták k i.10 Valószínűleg a fölötte lévő várfal azon szakaszának egy része om olhatott bele, amely a félköríves védmű takarásán kívül volt (1. T p 2 - Tp3 között). Nyilvánvaló, hogy ezek után itt a ko
rábbinál biztosabb m egoldást kellett kitalálni, s ez m eg is történt.
A új védm ű — egy furcsa, leginkább hosszában félbevágott legyezőre hasonlító bástya — úgy jö tt létre, hogy magába foglalta a korábbi, két támpillér- rel m egerősített félköríves tornyot. A betöltött árok
fölött a kapu keleti oldalától átlósan induló vastag, igen masszív (mintegy 3,5 m) falat (Bl) húztak a fél
köríves védmű déli pilléréig. Külső felületét jórészt másodlagosan felhasznált középkori kváderekkel fed
ték, míg a fal magját többnyire tört kövekből rakták.
Kifalazták a két pillér közötti részt (B2), és elképzel
hető, hogy valamilyen form ában m ár ekkor körülfa
lazták, köpenyezték a köríves védmű északi oldalát is. Ha ez utóbbi valóban m egtörtént, ez a köpenye- zés utóbb vagy leomlott, vagy visszabontották, m ert
10 Az egész á ro k vagy verem hevenyészett, rö g tö n z ö tt v o ltára u tal egyrészt, hogy n e m talá ltu n k b e n n e stabilabb k örülfala- zásra u taló ny o m o t. C sak a déli részen , a lovas-kapu k ét p il
lére k ö zö tt észleltük két n ag yobb cö lö p g ö d ré t, am i azt jelzi, hogy itt az e re d e ti fe ltö ltést valam ilyen zsaluzattal tám a szto t
ták m eg. A többi o ld alo n csak a „ m e ztelen ” földfal b u k k a n t
elő. M ásrészt a verem közepe táján, eredeti helyén m eghagytak egy a hum uszos altaljból kiálló, hatalm as sziklatöm böt, amely
nek szétfaragására valószínűleg egyszerűen n em volt idő. Ez és az a tény, hogy az árok átvágta a középkori rétegeket, azt bizo
nyítja, hogy késői kialakítású lehet. N yugati lezáródását későb
bi bolygatások m iatt nem tu d tu k beazonosítani.
Tö r ö k k o r i e r ő d ít é s e ka b u d a iv á r d é l ir é s z é n 6 5
7. áb ra. A város és a p a lo ta nyugati v édm űvei a F o n ta n a-N essen th a le r-féle nyugati látk é p en (1686) - részlet
8. áb ra. A N yugati falszoros tö rö k v édm űve és előzm énye feltárás közben (Fotó: Bakos M argit)
6 6 Magy a r Ká r o l y
9.ábra. Buda város keletierődítései a Hallart-Wening-féleészaki látképen(1684)— részlet
Tö r ö k k o r ie r ő d ít é s e k ab u d a iv á rd é l i r é s z é n 6 7
10. ábra. B uda város délkeleti része az ú jo n n an k ié p íte tt védvonallal a F o n ta n a-N e ssen th a le r-féle északi látk é p en (1686) ( részlet)
több török kor végi (1. pl. a Marsigli- (4. ábra)11 és a Haüy-Rabatta-féle (5. ábra)12 helyszínrajzokat), valamint az 1749-es Langer-féle helyszínrajzon (6. ábra) az északabbi pillértől északra jó l kirajzoló
dik a köríves védmű eredeti formája. Továbbá, az ásatások során az itt feltárt köpenyezés-alapozás (C) egyértelm űen újkorinak bizonyult: jóval mélyebbre volt alapozva, m int a délebbi átlós török fal, amely
től habarcsában és kőanyagában is eltért. A vastag, átlós irányú török falnak volt még egy jellegzetessé
ge: a korábbi, betöltött árok fölötti részen lévő ala
pozása aljában elkorhadt, függőleges cölöpök fész
két lehetetett észlelni, azaz eredetileg cölöpökön állt.
E megoldást valószínűleg azért alkalmazták, m ert az egyébként tekintélyes fal igen sekély alapon nyugo
dott, amely alatt ráadásul a korábbi árok laza, omla- dékos betöltése volt. (Hozzá kell tennünk, hogy az alapozásban, sőt a felm enő falazatban lévő függőle
ges és vízszintes faszerkezet szinte mindegyik, budai ásatási gyakorlatunkban előforduló török erődítés jellemzője volt. Nyilvánvaló, hogy a rácsszerű faszer
kezet rugalm asságot biztosított a kő falazatnak — legalábbis amíg el nem korhadt. Hasonló szerkeze
11 Veress 1906. 1 0 3 -1 7 0 , k ü lö n ö se n 143-150.
12 L. pl. Weidinger- Horler 1956. m ellék lete k én t.
tét talált Gerő Győző a Kászim pasa bástya ásatásai
nál és a királyi palota területén.13 A felmenő részben lévő vízszintes faszerkezetet akkor is alkalmazták, ha az épület alapozása alatti betöltés ezt külön nem indokolta.)
A vastag új fal mögötti, a középkori várfalig ter
jed ő részt — és vélhetőleg a félköríves védőmű terü
letét is — földdel töltötték ki, de valószínűleg a leg
felső szint feltöltetlen m aradt. Egy, a 19. század öt
venes éveiben készült alap- és metszetrajzon itt bol
tozatos, ötablakos helyiség szerepel, s elképzelhető, hogy az ablakok a korábbi ágyúlőrések helyére kerültek.14
H a össze akarjuk foglalni a több lépcsőben kiépült védmű relatív és abszolút kronológiai viszonyait, az alábbiakat m ondhatjuk el:
1. Anjou-kori (1380 körül) nyugati belső fal Zsig- m ond-kori pillérekkel (és m ellette ugyanilyen korú kapuval), több kisebb-nagyobb javítgatással 2. A két északabbi pillér közé félköríves védmű épül
valószínűleg Szapolyai korában v. röviddel halá
la után (1530-1541 között)
13 Gerő Gy. 1956, 263, 268, 10-11. k ép , 275, 16. jeg y zet 14 A terv ek a B u d ap esti T ö rté n e ti M úzeum Kiscelli M úzeum á
n ak T erv táráb an találh ató k .
6 8 Magyar Ká r o l y
11. áb ra. Az A rany-bástya nyugati része a koráb b i tö rö k kori ú tfelü letek k el és ú jkori falazatokkal az 1997-es feltáráso k u tá n (Fotó: B akos M argit)
3. A félköríves védművet kívülről két pillérrel tá
masztják meg m ár a török korban, de ennek po n tosabb keltezésére egyelőre nincs mód
4. A pilléres védmű és a tőle délre lévő kapu között az utóbbit védő árkot ásnak (valószínűleg közvet
lenül az 1684-es ostrom előtt), amely azonban szinte azonnal omladékkal töltődik fel (1684-es ostrom)
5. A betöltött árok fölé átlós irányú falat húznak, amely délnyugatról és nyugatról teljesen eltakarja a korábbi félköríves védőművet (az 1686-os ost
rom előtt)
6. A korábbi félköríves védművet északnyugatról is köpenyezték az újkorban, m ajd az egészet az 1850-es években a fölötte, kissé keletebbre fel
épített, úgynevezett Stöckl-Gebeude teraszaként használták fel.
A fenti építkezések végülis egy szükségszülte, fur
csa formájú, és meglehetősen szedett-vedettnek tűnő védmű kialakítását eredményezték. E védm ű azon
ban — bárm ennyire is m eglepő — tökéletesen ellát
ta feladatát. Amennyire a török kor végi metszetek (1. pl. a Fontana-féle nyugatról készült rajz: 7. áb ra15) alapján kitűnik, az 1686-os ostrom során szám otte
vő sérüléseket nem szenvedett, s ami a fő, megvédte a m ögötte lévő falazatot, valamint a palotába veze
tő, főbejáratként szolgáló hidat, illetve átjárót. Meg
közelítőleg eredeti form ában m aradt fenn egészen
15 Rózsa 1999, kát. 33.
az 1880-as évekig, amikor a m odern palotabővíté
sek során alapjáig elbontották (8. ábra).
Arany-bástya
Az előbbinél sokkal egyszerűbb képletet találtunk a vár átellenes oldalán lévő úgynevezett Arany-bástya esetében. A bástya területén előzetesen m ár Gerő Győző folytatott kutatásokat, s fő vonalaiban tisztáz
ta annak alaprajzát.16
Ez a török kori védmű is az 1684-es ostrom ta
pasztalatai nyomán épült. Korábbi ábrázolásokon (pl.
a 16-17. sz. fordulójából származó képeken), vagy az 1684-es ostrom ról készült képeken (pl. H allart- Wening-féle északi nézet, 9. ábra) m ég nem szere
pel. — A vár keleti, „Vízi kapu”-jától (törökül: Szu kapuszu, mely azonos a középkori Szent János kapu
val) a mai Vízivárosnak megfelelő külvárosba vezető kettős útvonal m ég a szabad hegyoldalon látható.17 Az ostromok — különösen az 1684-es — során kide
rült, hogy Budának ez a Duna felé eső külvárosa
gya-16 G erő Győző e rrő l szóló rövid je le n té s é t 1. B u d R é g 20 (1963) 5 5 5 -5 5 6 , A B u d ap esti T ö rté n e ti M úzeum lele tm en té se i és ásatásai az 1959. évben cím szó alatt.
17 L. pl. „C sászári követ fo g ad ása B u d á n ”, vízfestm ény, 1600 körül, ism eretlen festőtől (Rózsa 1999, kát. 211); L átk ép az 1602-es o stro m ró l, tollrajz, W. J . S tro m er (Rózsa 1999, kát.
2 13); B u d a 1684-es o s tro m a é sz a k ró l, m e tsz e t, H a l la r t- W ening (Rózsa 1999, kát. 97); B u d a 1684-es o stro m a k elet
ről, m etszet, H a lla rt-W e n in g (Rózsa 1999, kát. 105).
Tö r ö k k o r ie r ő d ít é s e k ab u d a iv á rd é l i r é s z é n 6 9
i
E
korlatilag védhetetlen, dacára annak, hogy észak fe
lől a középkor óta fal zárta le. A külvároson keresz
tül betörő ostrom lók egy lendületben egészen a ki
rályi palota Dunához lenyúló védművéig eljuthat
tak, elvágva a parti vízmüvet a várostól, valamint az istállókat a várban lévő katonaságtól. Ezen a problé
m án csak egy generális megoldással, a vár falától egész a Dunáig lenyúló egységes védvonal kiépíté
sével lehetett segíteni. E félköríves védvonal a hegy
oldalon két bástya közbeiktatásával és egy harm a
dikkal a Duna partján ham arosan el is készült.18 For
mája jól kivehető a török kor végi helyszínrajzokon és metszeteken (1. a 5. és 10. ábrák).19 A lejtőn álló két bástya közül a várfalhoz közelebb eső Arany
bástya (Altun tábie) volt a nagyobb, míg a kisebbet Ezüst-bástyának (Gümüs tábie) nevezték.
Az Arany-bástya masszív falait szabálytalan sok
szög form ára képezték ki — igen jó minőségben.
(Külső szélessége 25 m, a belső 20,5 m; „mélysége”
(előreugrása) kívül 18,5 m, belül 16 m; a külső olda
lán felfelé enyhén vékonyodó falainak vastagsága 2,25 m körüli, a mellvédé 1,5 m.) Alapozása igazo
dott a terep igen erős északkeleti, keleti lejtéséhez.
A terepszint eltérése m iatt a védmű általunk feltárt nyugati fele viszonylag csekély, 3,5-5 m-es mintegy
„földszintes” magasságú volt, míg keletre legalább 7 m körüli. (Megjegyzendő: az eredeti falkoronát, illetve annak magasságát nem ismerjük sem itt, sem
18 A szakirodalom szerin t m á r a 16. század v ég én létezett itt egy gyenge sövényfal (Fekete 1944, 36, 80), am ely az em líte tt képeken a zo n b an m ég n e m látszik. Az új e rő d ítm én y t Sziavus aga é p ítte tte az 1684-es o stro m ta p asztalatai a la p já n (Fekete-Nagy 1 9 7 3 ,3 4 7 ).
19 A két u tóbbi: a F o n ta n a-N essen th a le r-féle északi látkép (Ró
zsa 1999, kát. 98) és a G reisch er-féle keleti n é ze t (Rózsa 1999, kát. 123).
7 0 Magyar Ká r o l y
ott, de az általános viszonyok ism eretében az való
színűleg nem sokban térhetett el a maitól.) A nyuga
ti rész falazatában lőrést, vagy a rra utaló nyom ot nem észleltünk. A bástya terü lete valószínűleg tel
jes egészében földdel volt feltöltve és így ágyúk csak a tetején álltak.20 (Az ágyúk elhelyezését egyébként a F ontana-N essenthaler-féle északról készült m etszeten is jó l m eg leh et figyelni:
10. ábra). A falakban itt is m erevítő gerendaváz nyom aira bukkantunk. Mivel itt előzm ényekhez nem kellett igazodni, rögtönzésnek nyom át sem találjuk. Az egész bástya és a hozzá keletről és nyu
gatról kapcsolódó folytatás egyetlen gondosan m eg
tervezett rendszert képezett.21
A bástya 1997. évi kutatása22 kapcsán (11 -12. áb
rák) több m eglepetés is ért bennünket: b ár m int védm űnek előzményei nem voltak, mégis korábbi maradványok tűntek elő falai között. M indenekelőtt egy igen szépen kialakított török kori útfelületre bukkantunk, majd alatta foltokban egy korábbi, késő
középkorira.23 Az előbbi azért jelentett problém át szá
m unkra, m ert igen m eredek volt a lejtése, s a mai környezetben nehéz volt elképzelni a folytatását a Ví
ziváros felé.24 Végül előbukkant még néhány késő kö
zépkorinak látszó építészeti m aradvány is, amelyek összefüggéseit pillanatnyilag m ég nem ismerjük.25
Összefoglalva, erre a védm űre is érvényesek a ko
rábbira elm ondottak: tökéletesen ellátta feladatát, a barokk korban még a védvonal többi elemével együtt használatban volt (6. ábra), s csak a 19. századra vesz
tette el jelentőségét a budai vár többi védművével együtt. Ezután a tőle északra eső területet teraszként feltöltötték és a bástya nyugati felét beépítették.26 Sajnos keleti, ugyancsak teraszként szolgáló oldala a világháborús ostrom idején leom lott, és falát vasbe
ton támfallal pótolták.27 A bástyán és a környezeté
ben több lépcsőbefl lezajlott — m ára m ár befejező
dött — mostani feltárásokra a terület újbóli beépíté
séhez kapcsolódóan került sor.28
20 A bástya b első já ró s z in tjé t n em sikerült e g y értelm ű e n m e g h a tá ro z n u n k — úgy tű n ik , a b aro k k tere p re n d e zé s so rán sem m is ü lh e tett m eg.
21 A v é d ő v o n a l k eleti v é g é n é l a D u n a v o n a lá ig te r je d t, a h o l egy h a rm a d ik bástya, az Istá lló -b ásty a (Ahorluk kuleszi) z árta le. Az így k ia la k íto tt v é d ő v o n a lo n b e lü l, d é lre h e ly e zk e d e tt el a k ét h a ta lm a s , k ö z é p k o ri e r e d e tű is tá lló é p ü le t, a m e ly rő l a b ásty a, és a k ö z v e tle n ü l m e lle tte n y íló k a p u a n e v é t k a p ta . (A h e ly s zín ra jz o k és m e ts z e te k ta n ú s á g a sze
r in t e ze n a ré s z e n e g y é b k é n t az e m líte tt, v é g ig k ő b ő l é p í
te tt v é d v o n al e lő tt é sz a k ra m é g egy m ásik , p a lá n k b ó l és á ro k b ó l álló v é d v o n a l is h ú z ó d o tt.) — A v é d ő v o n a l n y u g a ti v ég e e g é s z e n a v á r fa lá ig te r je d t, úgy, h o g y a v á rfa l és a h o z z á k ö zel eső A ra n y -b ásty a k ö z ö tt is k a p u n y ílt északi irá n y b a n . U tó b b i tu la jd o n k é p p e n a Vízi k a p u e lő k a p u ja - k é n t fu n k c io n á lt, és m in d a v á r fala, m in d a b á sty a felől o ld a la z ó tű z v é d e lm e a la tt le h e te tt ta rta n i.
22 A fe ltá rá s o k a t 2 0 0 0 -2 0 0 1 fo ly am á n a m á r k o rá b b i m u n k ák b an is k ö z rem ű k ö d ő T ó th A nikó rég ész fo ly tatta és fe
je z te be. M unkája n y o m án n éh án y e re d e ti m e g á lla p ítá su n k v á lto z ta tá s ra szo ru l. A v á lto z ta tá so k a t TA m o n o g ra m m a l je lö lv e közlöm , s eg y b en e z ú to n is kö szö n ö m k o llé g a n ő m szíves ho zzájáru lását, hogy az e re d m é n y e ire h iv atk o zh ato m .
25 Az általam m ég késő közép k o rin ak vélt alsó ú tfelü letrő l TA kutatásai e g y értelm ű en bebizonyították, hogy az is tö rö k kori.
24 T A -n ak sikerült fe ltárn ia az ú t m eg le h ető se n ro n cso lt foly
tatását a bástya északi o ld alán , am ely v aló b an m e re d e k volt, d e te rm észe tesen n e m já rh a ta tla n u l.
25 TA feltárásai során számos egyéb jelleg ű , és nem csak késő kö
zépkori, h an em korábbi m aradvány is előkerült, am i a terü let sűrű betelepültségére utal m ár jóval a bástya építése előtti id ő szakban.
26 Az 1870-es évek elején Ybl Miklós tervei szerint neo-reneszánsz villaépületet em eltek itt g ró f Lónyay M enyhért szám ára; az é p ü letet, amely az 1920-as években b á ró H atvany Ferenc tu lajd o n áb a került, az ostrom alatt b om batalálat érte. A villa az é p íté szeti irodalom ban hol két tulajdonosáról, hol tervezőjéről eln e vezve szerepel.
27 A keleti fal alap o zásán ak kisebb ré szleteit m ég 1997-ben si
kerü lt m eg ta lá ln u n k . Ú jab b an , TA ásatásai n y o m án a teljes alap o zás k ib o ntakozott, s b e ig a zo ló d o tt, hogy az új tám fal az e re d e ti n y o m v o n alat követi.
28 Az 1997-ben, és 2 0 0 0 -2 0 0 1 -b e n v ég zett fe ltáráso k at a tö r v é n y i e lő ír á s o k a t m e s s z e m e n ő e n b e ta r tv a a b e r u h á z ó BUDAPANORÁMA Kit. finanszírozta. Az ép ü let tervezésével
— beleértve a m űem léki bem u tatást — Herényi Jó z se f építész foglalkozik.
HORVÁTH ISTVÁN