Már csaknem tíz éve, 1975 óta folytatom évről évre a Jeni-palánkai azaz újpalánki vár feltárását,1 s e m unka közben terjedt ki vizsgálódásom a többi Duna m enti palánkvárra. Ezek az észak-déli irány
ban, nagyjából az egykori római limes nyomvona
lán, egymástól átlagosan húsz kilom éter távolságra fekvő apró erősségek m indeddig csaknem teljesen elkerülték a régészek, de általában a várkutatás fi
gyelmét is. Csodálkoznunk ezen persze nem szabad különösebben, hiszen ezek az általában valamilyen középkori kőépület maradványa köré sietve emelt palánkvárak nem játszottak jelentős szerepet a hó
doltsági időszak tö rténetében, s nagyságrendjük alapján sem nevezhetők jószerivel m ég m ásodren
dű fontosságúaknak sem.
Volt azonban ezeknek a földből-fából em elt vá- racskáknak néhány, a végvári rendszerbe tartozott más váraknál és palánkoknál talán kisebb jelentősé
gű, de a berendezkedő idegen hatalom szám ára mégis számottevő fontosságú feladata:
a) M indenekelőtt az, hogy puszta létükkel m ár bizonyos felügyeletet gyakoroltak. Szemmel tartot
ták és vigyázták a hódoltsági terület egyik fő hadfel
vonulási, kereskedelmi és követjárási útvonalának, a buda-eszéki útnak egy-egy hosszabb-rövidebb sza
kaszát. A Tolna megyei várak által őrzött csaknem 80 km-es útszakasz pedig éppenséggel a Konstanti- nápolyba vezető út egyik legveszélyesebb részének számított a szurdokos útszűkületek, mocsaras átke
lőhelyek, s nem utolsósorban — de az előbbiekkel szoros összefüggésben — a portyázó szabadhajdúk, vagy ajárandóságaik után a területet gyakran beszá
guldozó m agyar végbeliek támadásai miatt.
b) Rendkívül fontos volt ezen túl a többnyire kincstári kezelésben levő területeken lévő révek és vámhelyek biztonságának a kérdése is a törökök szá
mára, hiszen ezeken a pontokon; az újpalánki hí
don, a bátai, a tolnai, dom bori, paksi és földvári ré veknél áram lott át az Alföld irányából nyugat felé, s ugyanígy az ellenkező irányba szállított különböző áruféleségek jelentős hányada. Elegendő talán, ha csupán az egyre nagyobb kiviteli szerephez ju tó bor
termelésre, vagy az elsősorban a földvári vámhelyet érintő élőmarha-szállításokra gondolunk. Az átke
lőhelyek közelében lévő nagyobb helységek — így Paks, Tolna és Földvár is — gyakran voltak jelentős vásárok helyszínei. Főleg a földvári, Szent Péter-napi vásár vonzott — éppen a m arhakereskedelem nek
1 A szerző 1985-ben m e g je le n t ta n u lm á n y á t (Gaál 1985) v álto zatlan szöveggel közöljük újra.
köszönhetően — messze földről is részvevőket, s nemegyszer öt-, tízezerre m enő tömeg gyűlt ilyen
kor össze. E sokadalmak védelm ét — bár igyekeze
tük sokszor eredm énytelen m aradt — ugyancsak e palánkváraknak kellett volna biztosítani.
Végül saját régészeti szempontjaink oldaláról vizs
gálva e várak létét különös jelentőséget tulajdonít
hatunk annak, hogy ezek — néhány rövid rajtaütés
től és felprédálástól eltekintve — m indvégig török kézen voltak, felépítésüktől egészen 1686. évi pusz
tulásukig, amikor is az Eszék irányába visszavonuló nagyvezér 2000 hátrahagyott tatár lovasa kivétel nélkül mindegyiket felgyújtotta és porig égette. így a feltárt régészeti anyag értékelésénél sokkal jobb lehetőséget biztosítanak számunkra, m int a felvált
va birtokolt nagyobb várak, melyeknél jóval bonyo
lultabb, esetenként csaknem lehetetlen a leletanyag pontos és m egbízható különválasztása.
Példaként a továbbiakban csupán az újpalánki várról, s annak feltárási eredm ényeiről szólok. A Szekszárdtól mindössze négy kilométernyire délre felépített újpalánki vár kissé rendhagyó m ódon il
leszkedik az egykori Királyi Út m entén húzódó tö
rök palánkvárak sorába. Nem volt középkori erede
tű központi magja, m int azoknak, (Bátaszék = cisz
tercita, majd bencés apátság romjai, Tolna = egy erős építésű középkori templom, Paks = ferencesek tem p
loma és kolostorépülete, Földvár = 16. századi épí
tésű öregtorony) és nincs a 18. század elejénél ké
sőbbi története sem. A felsorolt palánkok közül utol
jára, azokat csaknem fél évszázaddal követve épült fel, s innen ered a török Jeni Palanka, és a délszláv Nova Palánk elnevezése is. Csupán 1596-tól őrizte a Sárvizén átívelő fahidat, melyet az 1663-ban erre utazó [Evlia] Cselebi „húsz ívű”-nek, erősen meg
épített szép hídnak látott. Vár építésére — ugyan
csak [Evlia] Cselebi szerint — III. M ehmed [1595- 1603] adott utasítást, pontosabban ő maga építtette a várat „háborúba m enetelekor”, azaz az 1596. évi hadjárata idején. A tolnai, paksi és földvári palán- koktól eltérően az újpalánki várnak tehát nem du
nai átkelőhelyet kellett biztosítania, hanem azt a sár
vízi hídvámot, melyen ekkorra m ár egyre nagyobb m ennyiségben áram lott a Szekszárd környéki dom bokon term elt ún. „dél-baranyai” vörösbor, s amely hídvám környéke — jó l látható ez O ttendorff H en
rik 1663-as vázlatrajzán is — mocsaras környezeten átvezető töltésútjának gyakori járhatatlansága miatt m eglehetősen veszélyes lehetett az úton járók, első
sorban a kalmárok és kereskedők számára.
Tekintve, hogy várunk is 1686-ban égett le vég
legesen, az innen előkerült leletanyag mintegy
100 Ga á l At t i l a
1. á b ra. O tte n d o rff rajza a v á rró l 1663-ból
kilenc évtizednyi időszakba sorolható, s ez m ár ön m agában is jelentős szempont. Lényeges volt továb
bá szám unkra az is, hogy maradványai nem m a is lakott településen belül, hanem nyílt szántóterüle
ten fekszenek, s így m ódunk nyílt a vár teljes terüle
tének feltárására, a palánkvár szerkezetének tanul
mányozására.
A továbbiakban igyekszem felvázolni a várról és a vár életéről a feltárás során nyert képet, de kénytelen vagyok elhagyni ezen eredmények értékelését, és más különböző források adataival való összevetését:
1. A mindössze 50 X 60 m alapterületen fekvő várat egy 80 cm és 100 cm között váltakozó szélessé
gű palánkfal kerítette, melyet az egymástól 40 cm távolságra leásott, 20-25 cm átm érőjű oszlopok be- fonásával és feltapasztásával alakítottak ki. A fal tö
mésföldjét a 4 m széles, 2-2,5 m mély vizesárok ki
ásott földjéből nyerték, s esetenként mésztej hozzá
adásával és döngöléssel tették szilárdabbá.
Az eredetileg 1 + 1 oszlopsoros palánkfal felte
hetően a századforduló táján leégett (ekkor sűrűsöd
tek meg a hajdúk és végvári vitézek támadásai a tol
nai palánkvárak körül), s ennek helyébe a régi árok
és falmaradványok felhasználásával új, 2 + 1 osz
lopsoros palánkfalat emeltek.
A Sárvíz irányába néző északi falon készítették el a 2,8 m átm enő szélességű fakaput, melynek szerke
zetét és feltehetően a kapu fölött lévő deszkabódét 2 X 4 db 40 cm átm érőjű hatalmas tölgyfaoszlop tartotta. A feltárás során előkerültek a lebocsátott ka
put vízszintesen m egtartó nagy oszlopok és a kapu előtti farkasveremben lévő hegyezett karók m arad
ványai is. Jól látható, hogy ezt a kapunyílással amúgy is jelentősen m eggyengített északi falat a többitől eltérően háromsoros palánkfallal, tehát megnövelt szélességűre készítették.
2. A kissé téglalap alapterületűre készített vár négy sarkán négy kerek bástya állt Újpalánkon is csakúgy, mint a hasonló palánkok többségénél. A falaknál és a bástyáknál egyaránt jól látható, hogy nem gondos mérésekkel, hanem szinte csak szemre jelölték ki a ki
ásandó falárok nyomvonalát. A négy bástya közül nincs két egyforma. Egyik kerekebbre, másik szögletesebbre sikerült. A bástyafalakat az oldalfalaknál szélesebbre és erősebbre készítették, bár a felhasznált palánkfák vas
tagsága azonos volt, mint az oldalfalaknál. Az egyenes
Tö r ö kpa l á n k v á r a k To l n am e g y et e r ü l e t é n 101
2. áb ra. S zek szárd -Ú jp alán k . A vár északnyugati bástyája
falrészek összeépítése a bástyaívekkel, bonyolult kötés
rendszerrel történt. E kötéseknél lehetett szerepe a fel
tárás során talált 30-35 cm hosszúságú nagy vassze
geknek, mivel azonban a bástyákból is csak ajárószint- nél mélyebbre nyúló részek maradtak meg, a kötések
re csak a falárkokból következtethetünk.
A bástyák belsejében talált nagyméretű és mély oszlopgödrök alapján biztosra vehető, hogy azokat valamiféle fedéllel borították, de ennek ugyanúgy nem találtuk látható maradványait, m int a kötésrend
szernek.
Az előbb em lített erősebb falkiképzés egyik oka lehetett, hogy nemcsak a leírások szerint, de lelete
ink tanúsága szerint is itt helyezték el a vár ágyúit, [Evlia] Cselebi szerint összesen tíz darab sahi ágyút.
Ezek 1,5-2 kg súlyú golyóit a vár egész területén, egy szétrobbant példány m aradványait p ed ig az északnyugati bástyánál találtuk meg.
A bástyák közelében kerültek elő a vár kútjai is.
Összesen két ásott földkút, melyek felépítményéből azonban nem maradt meg semmi. Csupán O ttendorff rajzán a fogadó m ellett látható kút, és a mi kútjaink mellett lévő cölöpgödrök alapján gondolhatunk arra, hogy ágasfás gémeskutak lehettek. Oldalfalukon jól láthatók voltak a változó vízszint m iatt különböző magasságokban jelentkező padmalyos kimaródások.
3. Bár a hulladékfeltöltésekből elég sok tégla- és m észkőtöredék került elő, szilárd anyagú épület maradványaira sehol sem bukkantunk. Ennek oka az lehet, hogy ha voltak is a várban téglaépületek, azokat jelentősebb alapozás nélkül építették meg. A
kőmaradványokról pedig bebizonyosodott, hogy a közeli középkori romokból és egy közeli római kori villatelepülés maradványaiból idehurcolt köveket nem építési céllal hozták, hanem hogy összezúzva meszet égessenek belőlük.
A kevésbé kopott északnyugati részen patics- és nádpatics-falú épületek maradványait találtuk, m e
lyek egy része hátsó falával a várfal belsejének tá
maszkodott. A legtöbb feltárt lakóépület azonban félig földbe mélyített, egyhelyiséges sátortetős föld
kunyhó, melyekhez külső tüzelőhelyek és egy-egy házhoz több — időben általában egymást követő — félkaréjban elhelyezett verem tartozott. Bevallom őszintén, e gyakran hatalmas és mély vermek és a jelentéktelen házak egymáshoz való viszonyát, és a vermek hasznosítási területét ma még nem értem egészen világosan. Alakra nézve a legáltalánosabbak a henger, pohár és körte alakú vermek, de vízszintes elhelyezésű, ún. sírverem alakú verm et is találtunk.
(Csupán ez utóbbinál bizonyítható, hogy búza és köles keverékét tárolták benne. A többi veremnél nem ismerjük a tárolt élelmiszer fajtáját.)
A várégéseket követő tereprendezések során ezek
be a vermekbe takarították bele az elhullott állatok tetemeit, esetenként az emberi holttesteket és a nagy mennyiségű vegyes törmeléket. A vár nagyságához képest hihetetlen mennyiségű leletanyag legfőbb lelőhelyei így éppen ezek a vermek és term észete
sen a lakóhelyek gödrei voltak.
A házak közötti térségben szabad tüzek m arad
ványait találtuk, melyeket gyakran valamely félig
102 Ga á l At t i l a
betem etett gödör tetején gyújtottak. Az alacsony, ívelt oldalfalú kemencéket hasított fából szögeléssel össze
erősített favázra tapasztották, m ellettük általában a sütőharang számára készített téglázott tüzelőfelszínt is megtaláltuk. E balkáni eredetű főző-sütő alkalma
tosság feltehetően a 100 főnyi helyőrség többségé
nek délszláv volta m iatt volt várunkban olyan köz
kedvelt. Igen sok töredéke került elő.
A szabad tüzek környékén talált ólomlepények, vas öntőfogók, agyagból égetett vagy rézből öntött golyóöntő negatívok arra utalnak, hogy a kézi lő
fegyverekbe való golyókat szabad idejükben m aguk a katonák készítették. Az egyik beom lott műhely házmaradványai alatt talált nyolc darab pala öntő- negatív azonban m ár arra utal, hogy fémműves mes
ter is lakott a falakon belül. Az ugyanitt talált p án
célszúró kard, keréklakatos pisztolyszerkezet, kengye
lek, patkó és nagy mennyiségű vasszög pedig arra, hogy az ott m űködő kézműves a fémművességgel kapcsolatos egyéb feladatokat is ellátott.
A nagyszámú fegyverlelet, az állatcsontanyag, változatos m agleletek ism ertetésére most nincs le
hetőségünk. Ugyanígy csupán m egem lítem itt a fel
tárás során előkerült kerám ialeletek közül a kínai és perzsa porceláncsésze-töredékeket, a talpastálakat és csészéket, kiöntőcsöves és a redukált égetésű korsó
kat, a nagyszámú és változatos pipaanyagot — mivel ezek más töröklakta várainknak is többnyire általá
nos leletei. H a nem is fontosabbnak, de bizonyos szem pontból érdekesebbnek tartjuk ezeknél azt a nagyszám ú kézikorongolt, fenékbélyeges, durván soványított agyagból készített kerám iafajtát (fazék-, fedő-, és bögrem aradványokat és ép tárgyakat), m e
lyek a fenti finomabb készítésű török, vagy török hatású kerámiával azonos rétegekből kerültek elő.
Feldolgozásukkal segítséget nyújthatunk majd a ko
rábbi várásatások leletei közül a valóban középkori és az ahhoz sok vonatkozásban nagyon hasonló, de valójában 16-17. századi délszláv eredetű kerám ia
tárgyak különválasztásához.
A leletanyag további ism ertetése — úgy érzem — szükségtelen, a nyert régészeti adatokból a vár és a vár katonaságának életére levonható következteté
sek részletezése pedig nem sűríthető be egy előadás keretébe. Remélem' azonban, hogy az itt elm ondot
takkal is sikerült legalább vázlatos képet nyújtanom egy olyan aprócska török palánkvár szerkezetéről és berendezkedéséről, mely éppen kicsiségénél és egy
szerűségénél fogva talán m odellként szolgálhat a nehezen m egközelíthető, legtöbbször csak részletei
ben feltárható más palánkvárak kutatásához. E ku
tatások elvégzésére pedig egyre nagyobb szükség lenne — s itt saját Tolna megyei tapasztalataim ra is hivatkozhatom —, m ert a közmű- és épületépítkezé
sek nap m int nap jelentős károkat okoznak e sajnos elég m úlandó anyagú történelm i emlékekben.2
2 Szemelvények a leletanyagból: Gaál 1981; 1983, 1. kép, 5. kép, 10. kép 3, 11. kép 2 -3 , 16. kép 4, 18. kép 2, 19. kép 2 -3 ; 1991, 2. kép 1, 7. kép 1, 3-4.
KOVÁCS GYÖNGYI - VÁNDOR LÁSZLÓ