Berkigát
Jelen tanulmányom kiindulópontjával, egy rövid és — az első látásra — nem túl izgalmas török nyel
vű dokum entum m al 1995-ben találkoztam a bécsi doktori tanulmányaim alatt. A m unka során kezd
tem m egismerkedni a Dél-Dunántúl egyik, a szak- irodalomban ism eretlen török palánkvárának tö rté
netével.
Tanulmányomban három kérdéskörrel foglalko
zom: (I) A kiindulópontként szolgáló török doku
m entum on keresztül a vár nevét, területi elhelyez
kedését érintem. (II) Másodsorban az építéséről szóló információkat, (III) harm adsorban pedig lerom bo
lásának, pusztulásának körülm ényeit ismertetem.
Kutatásaim arra vezettek, hogy a tárgyalás alá vett erődítm ény rövid ideig a Magyarország területén egymással szembenálló két nagyhatalom, az Oszmán és a Habsburg Birodalom diplom áciai és katonai vetélkedésének a középpontjába került. Ezt a pozí
cióját sem stratégiai helyzete, sem ereje, illetve nagy
sága nem indokolta. Viszont mégis szakítópróbájá
vá vált az 1606-ban m egkötött, m ajd többször m eg
erősített békének.
A 17. század 50-es éveinek közepén a két biroda
lom közötti viszonyt az zavarta meg, hogy II. Rákó
czi György erdélyi fejedelem, apja politikai tervei
nek megvalósítása, a lengyel királyság megszerzése érdekében ujjat húzott hűbérurával, az Oszmán Bi
rodalom m al.1 Szövetségese, X. Károly Gusztáv svéd király dinasztikus vetélytársának tekintette János Kazimir lengyel királyt, aki Gusztáv Adolf lányának, Krisztinának lem ondása és katolizálása után m agá
nak követelte a svéd trónt. X. Károly Gusztáv csapa
tainak sikeres előretörését követően brandenburgi segítséggel ellentámadás bontakozott ki. Ekkor azon
ban igen hasznos svéd szövetségesként bekapcsoló
dott a háborúba az erdélyi fejedelem is (1656-1657).
A helyzetet bonyolította az a tény, hogy Rákóczi nem tartotta elég erősnek a belpolitikai küzdelmek által terhelt török hatalm at, s ezért nem kérte a Porta be
leegyezését a lengyelországi hadm űveletek megkez
dése előtt. Nem érzékelte azt sem, hogy Köprülü Mehmed nagyvezír 1656-os hatalom ra kerülése sta
bilizálta a birodalom bel- és külpolitikai viszonyait.
Amikor a dánok is beavatkoztak a küzdelembe a své
dek ellen, X. Károly Gusztáv hazavonult, s m agára hagyta Rákóczit Lengyelországban, aki így békekö
tésre kényszerült (1657). Katonai fellépése azonban
1 Várkonyi 1984, 12-13.
2 Zöllner 1974, 2 4 8 -2 5 2 .
a törökök bosszúját vonta m aga után. A esem é
nyek különös érdekessége az, hogy am íg L en gyelországban folyt a háború, a svédek ellen Melchior von Hatzfeld és Raim und Montecuccoli vezetésével Habsburg csapatok is beavatkoztak a küzdelembe.
Mikor azonban Rákóczi visszatért Erdélybe, egyet
len reménye a török ellen a Német Birodalom, s ezen belül a bécsi udvar volt.2 Köprülü M ehmed azt kö
vetelte, hogy Rákóczi m ondjon le, s valaki mást ne
vezzenek ki a rendek fejedelemnek. Ezt azonban nem teljesítették, ami magával vonta az Erdély-ellenes tö
rök katonai támadásokat. Nemcsak a fenti esem é
nyek következtében, hanem a különben is m egélén
kült török katonai mozgás ellensúlyozására m eg a kérdésével függött össze. Ebbe a politikai színjá
tékba ágyazódik bele a tárgyalt török palánkvár története.
Ismert, hogy az Oszmán Birodalomban az állam polgári és katonai alkalmazottait kétféleképpen java
dalmazták: egyrészt szolgálati birtokokat (tímár, ziámet és hász) kaphattak, vagy pedig zsoldfizetésben része
sültek. A szultáni kincstár számára a pénzbeli juttatá
sok kifizetése jelen tette a legnagyobb tehertételt.
A magyarországi török hódoltságban szolgáló végvári katonaság ellátása különösen nagy anyagi ráfordítást követelt az oszmán államtól. Az utóbbi időben a szak- irodalomban megélénkült az érdeklődés a magyaror
szági török végvári katonaság iránt. Néhány évvel ko- rábbanjelent meg Hegyi Klára könyve,3 amelyben ala
pos vizsgálat található mind a török végvári katonák létszámáról, etnikai összetételéről, mind pedig a fegy
vernemeikről. Claudia Römer a magyarországi török végvárak zsoldos katonáinak kinevezési folyamatát tísz- tázta III. Murád szultán idejében (1574-1595), s ha
sonló témában jelent meg Klaus Schwarz habilitációja is nemrégiben.4
Ezekből a munkákból viszonylag elegendő infor
mációval rendelkezünk arról, hogy egy török végvá
ri zsoldos katona milyen úton ju to tt a m egélhetését biztosító szolgálati helyéhez. A Bécsi Nemzeti Könyvtár Kézirattárában (Nationalbibliothek Wien, H andschriftensam m lung) több kötetnyi egyedi
3 Hegyi 1995.
4 Römer 1995; Schwarz 1997.
1 3 0 Pa p p Sá n d o r
török dokum entum ot őriznek. Ezek közül az egyik
ben, tizenhárom más-más korból fennm aradt és kü
lönböző témájú török levél között, található egy rö
vid irat (II. melléklet).5 Az oszmán kancellária ha
sonlóképpen, m int az európaiak, bizonyos típusú ügyek lebonyolításához kötött form ájú okmányokat használt.6 A tárgyalt irat típusa carz (kérvény, kére
lem, folyamodvány). A szó eredeti jelentése előter
jesztés, beterjesztés, és összefüggésben van a szultáni szerájban lezajló ünnepélyes aktussal, amely szerint a dívánban ülésező méltóságok némelyike személye
sen jelen t m eg a szultán előtt jelentéstételre. Ennek az aktusnak a neve: carza girmek (beterjesztésre m en
ni, ünnepélyes szultáni audiencián résztvenni).7 Eb
ből adódóan Fekete Lajos a jelentések egy fajtájának tekinti ezt az irattípust. Nem ism erteti azonban a talán legfontosabb felhasználási területét, a zsoldfi- zetéssel járó hivatalok betöltésében játszott szerepét.8 Néhány évvel ezelőtt Claudia Röm er publikált egy sor dokum entum ot, amivel alátámasztja, hogy a tár
gyalt iratfajtát szélesebb körben is használták. Nem csak a várak őrségének posztjait, illetve a többi zsold- d aljáró tisztséget lehetett ezzel az irattípussal „meg
pályázni”, hanem a szolgálati birtokhoz való hozzá
ju tást is ugyanezzel a dokum entumfajtával lehetett kérelmezni.9
A fenti diplomatikai fejtegetést azért tartom elke
rülhetetlennek, m ert a vizsgálat alá vett palánk neve először egy kérelmező iratban bukkant fel. Tartalma szerint a kanizsai vilájethez tartozó pécsi szandzsák
ban felépítettek egy új palánkvárat, Berkigátat, ahova az azabok agájának egy bizonyos Mehemmedet nevez
tek ki napi 20 akcse zsolddal. Az aga elhunyt, és tiszt
ségét törvényes fiára, Sehbázm hagyta. Ennek alapján a pécsi szandzsákbég helyettese (kajmakám), Ahmed fel- terjesztést készített, hogy Sehbáz végérvényesen m eg
kapja apja szolgálati helyét.
A dokum entum on dátum nem szerepel, ami ter
mészetes is az cari-ok esetében. Mivel azonban az irat végigjárta a bürokrácia különböző állomásait, megjegyzéseket vezettek rá. Ezekből m egállapítha
tó egyrészt, hogy a kérelem sikeres volt, Sehbáz m eg
kapta az őt megillető posztot apja helyén. Másrészt a
végleges megerősítést tartalmazó irat (berát) kiállításá
nak dátum át is rávezették az okmányra 1066. zil-qacde 8-án (1656. VIII. 28), amely m egadja a tárgyalt ügy ideig szolgálatot is teljesített az új erődítm ényben, annak ép ítését nyugodtan az előző évre (1655-re) tehetjük. Egy nem régiben előkerült dokum entum segítségével egészen p o n to san m eghatározhatjuk alá 70 gyalogost és 250 rácot rend elnek. A készülő erősség építésére a Kapóstól a Dráváig je le n p illa
n a tb a n is 1000 p a ra s z to t fo g la lk o z ta t a tö rö k .10
A bécsi források is ekkortól em lítik a vár építését. 1655 jú n iu s első napjaiban a Belső-Auszt- riai H aditanács (Innerösterreichisch er K riegsrat), P hilipp G ráf von M ansfeld11 és Pethő László kiskomáromi főkapitány jelentése alapján ism ertet
te a H ofkriegsrattal, hogy a törökök egy palánkvá
rat ép íten ek Berki n év en .12 M ind a Belső-Ausztri
ai, m ind p edig a Bécsi H aditanács ekkor úgy vélte, hogy jo b b nem ingerelni a tö rö kö t egy esetleges katonai beavatkozással. Azt tanácsolták, hogy ne ro m b o lják le erő szak k al a készülő p a lá n - kot, hanem építsenek ki helyette két m ásikat:
Szentm iklóst (valószínű M agyarszentm iklós Zala m egyében,) és H ídvég et (valószínű Z alahídvég a Zala folyó m ellett), s az építkezés fe la d a ta it Batthyány Ádám grófra testá lták .13 Mivel az ügy a két birodalom békekötését is é rin tette , a h ír kéz
hezvétele után értesítették a K onstantinápolyban
5 J e lze te : Ö N B M xt. 670. föl.: 8 (Flügel 1866, 304). E red etileg dali nem blichen selbe m it gewalt n it abgerissen, h ingegen ab er d é r PasB St. NiclaB wie auch Zu hidw eg disseits gebauet vnd die V errichtung dessen dem C anisaischen G rániz O bristen G raff A dam B atthiani aufgetragen w erden.
Eg yd é l-d u n á n t ú l it ö r ö k p a l á n k: Be r k i g á t 131
bán tartózkodó állandó követet, Simon Reningert is.14
Június 23-án m egszületett az előzetes döntés a r
ról, hogy hivatalosan tiltakoznak Berkigát és a köze
li Korotna felépítése m iatt m ind a Portán, m ind p e
dig a budai beglerbégnél. Katonai fellépést a béke
törésnek számító ügy m egoldására azonban nem j a vasoltak.15 Az ügyből kipattanó vitát a két fél között nem követtem részleteiben, bár a protocollum ok bejegyzései szerint a palánk ügyével még az év vé
gén is foglalkozott a haditanács.16 A törökök azzal m entegették magukat, hogy nem egy új várat épí
tettek, hanem egy régit újítottak fel.17 Ugyan a vég
eredm ényt a fenti magyarázat nem befolyásolta, de a Zsitvatoroknál 1606-ban m egkötött, s többször m egújított béke szövege szempontjából azonban ez a magyarázat elfogadhatóbb volt, nem vonta maga után a béke felrúgásának ódiumát. Mellesleg úgy tűnik, hogy kisebb véghelyek építésének nemsok akadálya lehetett a határ m indkét oldalán. Az álta
lam átnézett protocollumok szinte m inden évre hoz
nak hasonló adatokat.18
A tárgyalt erődítm ény helyének m eghatározásá
ra a források nem adnak megfelelő fogódzót.
Berkigát előtagja, a „berki” berekre, ligetes erdőre utal. Áttekintettem Zala, Tolna és Somogy megyék földrajzi neveit, s csak Somogybán több m int ötven
„berki” előtagú földrajzi névre bukkantam, ami nem könnyítette m eg a helyzetemet. Pécshez közel két
helységet találtam, amelyek nevükben hordozzák a berek elemet: Dinnyeberki Baranya megyében és Nagyberki Somogy m egyében.19 A m egoldásban Reninger portai követ 1660. március 14-én Edirnéből küldött beszámolója segít (I. melléklet). A vár fel
égetése kapcsán azt állítja, hogy a Berkigátnak ne
vezett palánk a Koppány mellett, a két víz, a „Kapós és a Balaton között”, nem messze Pécstől állt.20 A leírás term észetesen nem pontos. Koppány mellett nem találtam megfelelő földrajzi nevet, ahova kötni lehetne a tárgyalt erődítményt. Mellesleg Koppány a korban egy önálló szandzsák székhelye volt, amely egyes adatok szerint a 17. század közepén Budához, mások szerint pedig Kanizsához tartozott.21 Nagy
berki azonban a Kapós m ellett található, valóban közel van Pécshez, s körülbelül 20 kilom éterre fek
szik Koppánytól.
Megvizsgáltam az ún. Josephinische Aufnahme, vagyis a II. József idején készített első katonai fel
mérés Kapós folyó völgyét bem utató tábláit, de saj
nos nem találtam semmilyen utalást arra, hogy Nagy
berki (a korban Berki) közelében török sáncokról tudtak volna.22 Az adat hiánya azonban nem zárja ki egyértelm űen, hogy itt nem létezhetett a 17. század közepén egy p ár évig fennálló török erősség. Példa
ként említem Pincehelyet, ahol a törökök 1660-ban renoválni akarták az ottani régi várat.23 Az említett térképen vagy a mellé készült leíráson itt sem jelöl
nek elhagyott török palánkot. Nem úgy a Tolna
me-14 ÖStA KA H K R Prot. Exp. Nr. 312 (1655). föl.: 117v. Nr. 92. wie daB sie von dero Zu C onstantinopel anw esenden R esidenten g ehorsam istw ehren B erichtet w erden, daz sie die Portén einen neuen Bassa n ach er C anisa V erordnet, welcher ein V nruchiger T y r a n n is c h e r M e n s c h s e in s o lle , d a h e r o a u f I h m e e in Wachtsames au g Zu h ab én sey, Item B erichtet e r auch wegen des e rhöbten Castels Berechi.
17 ÖStA KA H K R Prot. Reg. Nr. 312 (1655). föl.: 308v. Nr. 37.
M ansfeldt, Z uberichten, ob daB von diesen T ü rck h en erbaute Castels Bereki eine alté T ürckhsche Pulanka gewásen.
18 Az ed d ig ism ertetett Korotna, B erkigát és Pincehely török, s Szentmiklós és H ídvég (m agyar) palánképítkezések m ellett — nem a teljességre törekedve — az alábbi palánkok építéséről ism erek adato k at az általam átn ézett protocollum okból 1655 és 1660 között. Feltehető, hogy ném ely bejegyzés azonos v árra vo
natkozik: — I. Név nélküli török építésre: ÖStA KA HK R Prot.
Exp. 1656. cum Indice. 313. föl.: 235v. Nr. 117. auB R aab von 17. Á p rilis 1 656. ü b e r s c h ik h t deB O b r is t W a c h m e is te r K em ptners relation ü b e r seine V errichtung beym Vesir Zu Ofen, w egen deB B ischoff Zu V esprin g e clag te e n tfü h ru n g ü b e r P erso n en auB Zu e y n en d ö rffe rn am P latten see, v n d t d é r T ü rk h en V orhabende e rp au u n g eines n e u en Castels.; föl.: 243v.
Nr. 164. „Schlist bey waB d é r H au p tm a n Zu Tyhan M atthias
Karazitsch von d é r T ürckhen vorhabens e rp au u n g eines Castells 2. Meil von Tyhan bericht.” 1656. április; föl.: 291. „Succurierung d em M anBfeldt, fahls die T ü rk h e n ein n eu es C astel bawen w olten.” május; — II. ÖStA KA HKR Prot. Reg. 1656. Nr. 314.
föl.: 167v. Nr. 54. „M ansfeldt A ndtw orth a u f seines von 3. dieses wegen d é r türckhen insolenzien von WeiBenburg vn n d erbawung eines neu en Castels Farkas Kelis g e n an n d t, solches alles beym g eblinderten Laufleuth halben andet," szeptem ber 23.; ÖStA KA H K R Exp. 1660. Nr. 321. föl.: 391r-v, Nr. 85. Battiani klagen w ider d en O b er H a u p tm a n Zu Klein C om ern L adislaum Petheö daB derselbe ainen MayrhcfF sam bt ein er Scheürn an die Vestung bawen laBBen; ÖStA KA HK R Prot. Reg. Nr. 322. 1660. föl.:
74r. Nr. 3. 1660. m ájus 2. W egen restauration Seruas (Szarvas) vnd d é r T ürkischen K riegsapparaten Andw ort a u f des Hom onay schreiben w egen des b e m e lte n C astels Seruas, excursion per confiniarios Canisienses, et exustio Berki.
19 Kiss 1980, 180, 441; Papp-Végh 1974.
132 Pa p p Sá n d o r
gyei Tamásinál, ahol a térkép készítői megneveznek egy kastélyt, ami korábban török erősség volt.24 A terület földrajzi irodalm át áttekintve Nagyberki h a
tárában találunk egy régi utat, amelyet a környékbe
liek „Sapkatöltésnek” neveznek, mivel a hagyomány szerint a tatárok a sapkájukban hordták ide a földet, s úgy építették a kb. 120 m hosszú töltést, amely egy mély völgyet hidal át. Csánki Dezső valószínűbbnek tartja azonban, hogy a törökök építették.25
Az első katonai felmérés m ellékleteként összeál
lított országleírás nyújt némi fogódzót arra nézve, hogy Nagyberki, m int a mocsaras Kapos-völgy egyik fontos átkelője, valóban megkívánta a megerősítést.
A felméréskor Berkiben (Nagyberki) egy szilárdan épített kastély állt. A m alom patak olyan mocsarakat alkotott, hogy sehol m ásutt nem lehetett rajta átkel
ni, m int a kijelölt hidakon és gátakon.25
Feltételezésem szerint ennek az átkelőnek a vé
delm ére építhették a törökök a tárgyalt palánkvá- rat. Torma Istvánnal áttekintettük az eddigi régé
szeti feltárások anyagát, nem találtuk azonban nyo
m át annak, hogy a kérdéses palánk helyét keresték, illetve a véletlen folytán m egtalálták volna. A tanul
mány megírásakor személyesen is felkerestem az il
lető helységet, s a helyszínen érdeklődtem arról, hogy az idősebb lakosok tudnak-e valamit m ondani elm é
letem alátám asztására. így ism ertem m eg Pallósi József 76 éves agrárm érnököt,27 aki sokat foglalko
zott települése múltjával. Kérdésem re nem tudta m egerősíteni azt, hogy Berki gát Nagyberkiben he
lyezkedettvolna el. Kiderült azonban, hogy a lakos
ság az idők folyamán kicserélődött, most elmagya- rosodott svábok lakják. így településük régm últjá
ról ismereteik érthetően hiányosak.
Befejezésként a vár elpusztításának körülm énye
it kívánom összefoglalni. Úgy tűnik ennek időpont
ja valamikor 1660 februárjában lehetett, mivel Bat
thyány Kristóf március 5-én jelentette, hogy a vég
vári vitézek a törökök Berki nevű palánkját — am e
lyet a béke ellenére építettek, s amelyben a kereszté
nyekkel szemben olyan zsarnoki m ódon viselkedtek,
— elfoglalták, lerom bolták és felégették.28 Berkigát elpusztításának valóban hírértéke volt, amit az is bi
zonyít, hogy Velence bécsi követe azonnal beszámolt az eseményről a március 6-án kelt jelentésében. Esze
rint a Batthyány grófok beütést hajtottak végre a tö
rök területre, aminek során egy palánkot felrobban
tottak, s 500 foglyot ejtettek.29 Ha kicsit sokallnánk a török foglyok létszámát, felhívom a figyelmet Pethő László fent idézett adatára, m iszerint az építkezés befejezésekor 320 főnyi török őrséget helyeztek ide.
Mindezek, s a későbbi diplomáciai küzdelmek, am e
lyeknek a palánk része volt, azt mutatják, hogy való
ban nem egy jelentéktelen erődítéssel van dolgunk.
Nagyon jó l érezte Batthyány Kristóf, hogy em be
rei tettét m entegetni kell, akár azzal, hogy a palán
kot a törökök a béke ellenére építették, akár a ke
resztényekkel szemben elkövetett „gazságaik” em le
getésével. 1660-ban a két nagyhatalom közötti vi
szony túljutott a forrponton és a robbanás felé köze
ledett. Február végén és március elején Luis Gonzaga győri főkapitány többször ism ertette a Haditanáccsal a budai törökök álláspontját. Ügyvivője jelentése szerint Berkigát elpusztítói Batthyány Kristóf em be
rei voltak, akiket — állítólag — Pethő László kiskomáromi kapitány vezetett.30 A protocollum be
jegyzésekből látszik, hogy az ügyeket m ár április ele
jé n sem Szejdi Ahmed budai pasa, hanem a helyet
tese intézte. A budai beglerbég ekkor Edirnében járt, s m egkapta a II. Rákóczi György-ellenes erdélyi had
já ra t szerdárságát.31 Bár a budai csapatok Erdély el
len készültek, ennek ellenére élénk diplomáciai lé
péseket tettek Berkigát ügyében is. A Budáról szár
mazó hírek hatására Luis Gonzaga, a béke megőrzése zálogaként, azt tanácsolta a Haditanácsnak, hogy em berei tette miatt büntessék meg Batthyány Kristóf gró
fot.32 A törökök rosszul tudták a portyázó magyar csa
patok vezetőjének nevét. Nem a kiskomáromi kapitány, hanem Ákosházy Sárkány János érszegi főkapitány — aki egyszemélyben a Kanizsával szembeni végvidék helyettes parancsnoka is volt — hajtotta végre az akciót. A Haditanács m ind Batthyányi, m ind pedig
24 O rig in al-A u fn a h m e , C ollo: X I. Sectio 27.
25 Csánki 1914, 117. N agyberki: 1673/74. évi tö rö k kincstári lajst
rom ban Berkinek hívják, h árom adózó háztartást em lítenek b en ne. T alálható itt egy várhegy is, d e a MTA Régészeti In tézeté habé d é r Ladislaus Petheö gefuchret.
31 GÓR VI. Pest 1830, 69.
32 ÖStA KA H K R Prot. E xp. Nr. 321 (1660). föl.: 165r. N r. 136.
Luys G onzaga vöm 1. A pril 1660. ... d e m B atth ian j w ehre ein re p rim e n tu m Z ugeben.
Eg y d é l-d u n á n t ú l it ö r ö k p a l á n k: Be r k i g á t 1 3 3
Sárkányt büntetésben részesítette, de ennek a m érté
két nem ismerjük.33 Sárkány bocsánatkérő levelének beérkezését május 8-án vezették be a bécsi iktatókönyv
be. Az írásbeli megrovásnak fontos szerepet tulajdoní
tottak a törökkel folytatott diplomáciai lépések folya
mán. Bemutatták a megrovások másolatait a budai kajmakámnak, m ert úgy vélték, hogy a magyar urak megbüntetése befolyásolhatja mind őt, mind pedig az isztambuli török hatalmasságokat.31 A győri főkapitány májusban ismertette a budai kajmakám levelét Berkigát elpusztítása ügyében, s mellékelte a nagyvezír, Köprülü Mehmed tiltakozását is. Ekkor beküldte Gonzaga az elfogott törökök listáját is.35
Miközben folytak Isztambulban az Erdély elleni török katonai előkészületek, Berkigát felégetése itt is tovább szította az indulatokat. Habsburg részről a békét m indenképpen fenn akarták tartani, ennek értelm ében márciusban utasították Bécsből Simon Reningert. (Ekkor tájékoztatták a Berki elleni p o r
tyáról, s Szentmiklós és Hídvég Berkivel szembeni felépítéséről is.)36 Simon Reninger követ m ár m ár
cius 14-én beszámolt arról, hogy a kanizsai pasa pa
naszkodott Berkigát felégetése miatt. A törökök azt állították, hogy Zrínyi, a Batthyány grófok, Nádasdy (Ferenc) és Luis Gonzaga győri főkapitány 15 ezer em berrel és néhány ágyúval hajtották végre az akci
ót. Ugyanebben ajelentésben a sokat tapasztalt p o r
tai követ kifejti, hogy nem kell semmit sem elkap
kodni, m ert lehet, hogy a dolognak a fele sem igaz (... Ich sey aber dér mainung mán solle besser nachricht einzeihen, vnd denen Graniz relationen, welche gemainiglich passiómért oder falsch Zu sein geflegen, nit geschwindt glauben beymessen, die Granizer geflegten Zum öfftere aufi einem finger ein hand Zumachen,...).3'' Ab
ban valóban igaza volt, hogy a kanizsai pasa erősen eltúlozta a vár felégetését végrehajtó magyar sereg létszámát.
A források szerint a bécsi udvar — mai szemmel nézve is — átlátszó és megalázó m ódon m indent megtett a török méltóságokjóindulatának a kiérdem- léséért. Április végén a Haditanács arról kért tájé
koztatást Reningertől, hogy a török katonai előké
születek vajon kire irányulnak: Rákóczira-e Erdély
ben, Dalmáciára vagy pedig Batthyányra, Berkigát elpusztítása miatt. A követet arra biztatták, hogy to
vábbra is törjön lándzsát a béke fenntartása mellett, s ennek érdekében hangoztassa Batthyány Kristóf fe
lelősségre vonását. A béke fenntartásának érdekében tudatták azt a lehetőséget is, hogy m egengedik Berkigát újjáépítését a közeli Pincehellyel együtt, ha a töröknek ez lenne a kívánsága. Erről a lehetőség
ről egészen szeptemberig bocsátottak ki utasításo
kat a magyar uraknak a bécsi udvarból.38
Hogy valóban újból felépült-e a Kapós melletti kis vár, nem derül ki a forrásokból. Azonban az egész 1660-ik évben a jelentések egyik legfontosabb témája
33 ÖStA HK R Prot. Reg. Nr. 322. 1660. föl.: 51v. Nr. 68. Március 30. VerweiB w egen des a u f Perki von sein vnd[er]halbe[nden]
33 ÖStA HK R Prot. Reg. Nr. 322. 1660. föl.: 51v. Nr. 68. Március 30. VerweiB w egen des a u f Perki von sein vnd[er]halbe[nden]