Középkori falurendszerünk életét végigkíséri a pusztásodásjelensége, azonban 1526 és 1699 között a korábbinál jóval nagyobb m értékű településpusz
tulás következett be a hódoltságban, a hadszíntérré vált vidékeken és a hadak felvonulási útvonalain. Az ország középső és déli területein nem egyszerűen falvak sokasága pusztult el, hanem az egész közép
kori falurendszer felmorzsolódott. A késő középkori településhálózatra a legnagyobb csapást az ún. ti
zenöt éves háború (1593-1606) jelentette, különö
sen a török szövetségesként Magyarországon állo
másozó tatárok pusztításai 1594 és 1599 között. Az Alföld középkori falvainak kutatói általában ezt az időszakotjelölik m eg a településpusztulás fő korsza
kaként. Kecskemét környékéről, ahol az 1920-30-as években először végeztek rendszeres régészeti kuta
tásokat elpusztult középkori falvakban, az ásatások vezetője, Szabó Kálmán így ír:
„A pusztulás nagyrészt a törökhódoltság első fe
lében, a hosszú háború alatt, 1591-1606 között tör
tént... Kivétel nélkül olyan községek területét ásat- tam fel, amelyek m ind a törökhódoltság első felé
ben pusztultak el és ú jra nem telep ültek .” Idézi Hartyáni János, Pest és Solt vármegyei alispán j e lentését, aki 1596-ban nem tudta a rovásadót beszed
ni, mivel a H árom városon kívül „az egész Pest vár
megye m ind puszta”.1
Nincs okunk kételkedni az elmondottak hitelessé
gében. Ahhoz azonban, hogy differenciáltabb képet nyeljünk a hódoltsági falvak életéről, esetenként meg kell vizsgálnunk, hogy a pusztásodás egyúttal a telepü
lés végleges elnéptelenedését is jelentette-e, hogy a lakosság maga is nagyrészt elpusztult vagy elhagyta faluját és biztonságosabb helyre költözött, vagy hogy visszaköltözéskor változott-e a lakosság összetétele.2
E kérdések vizsgálatában a régészeti forrásoknak jelentős szerepük van. Segítségükkel m egállapítha
tó a pusztulás vagy pusztulások időpontja, a pusztu
lás módja, mértéke, valam int a települések tovább
élése is, m ég abban az esetben is, ha az írott forrá
sokból ez nem derül ki. A további komplex telepü
léstörténeti kutatások feladata lesz annak vizsgála
ta, hogy a hódoltsági területen milyen m értékben szám olhatunk a lakosság kontinuitásával, illetve te
lepüléskontinuitással. igyekeztem megvizsgálni, három város (Kisújszállás, Túrkeve, Karcag) területén végzett régészeti terep- bejárásaim segítségével.3 A települések helyszíni azo
nosítása során több esetben sikerült pontosítani a kiadott adóösszeírások helység- és helym eghatáro
zásait. A Nagykunságra vonatkozó forráskiadvá
nyok topográfiai szempontból viszonylagjók, a szer
zők (Győrfíy Lajos, Ágoston Gábor) igyekeztek tájé
kozódni a régészeti adatokról is.4 Á középkori és török kori települések kiterjedését, fennállásának időtartam át régészeti módszerekkel meghatároztuk, és rekonstruáltuk a településhálózat változásait a
10. századtól a 18. századig. Ezúttal csak utalnék a nagykunsági kutatás néhány további eredményére, amiről a Kiskunfélegyházán rendezett „Jászkunság kutatása 2000” konferencián számoltam be.5
A 16-17. században megfigyelhető a pusztásodás fokozatossága. 1592-ig csak ideiglenes pusztulásokról lehet beszélni, viszont 1593 és 1606 között a település
állomány csaknem teljes pusztulása következett be.
1618 után azonban újra benépesült a vidék. A 17. szá
zad közepén 22 lakott falu található a Nagykunság
ban, szemben a török hódítás elején fennálló 36 köz
séggel, s ez a késő középkori településállománynak mindössze 42%-a. 1669-ben már csak 7 falu állt fenn (az 1526 előtti települések 14%-a). Az 1699-ben készí
tett ún. Pentz-féle kamarai összeírás szerint az egész Nagykunságban egyetlen település, Karcagújszállás volt lakott 78 családdal, Kunmadaras pedig éppen az össze
írás idején kezdett újra benépesülni az elpusztult Kolbazszállásról elmenekült lakosokkal.6 Végül is a 18. század elején 6 nagykunsági falu települt újra, a késő középkori településállomány 12,5%-a. Itt tehát nyomon kísérhetjük a települések koncentrálódásának folyamatát, ahogy az elhagyott falvak területe beolvadt a továbbélő települések határába. A sorozatos pusztu
lás, a településhálózat teljes átalakulása és annak elle
nére, hogy ezen a vidéken a középkori faluformák sem éltek tovább, a régészeti és várostörténeti adatok azt mutatják, hogy a 18. században újratelepített nagykun
sági városok esetében mégis számolnunk kell egyfajta kontinuitással. Valójában nem teljes pusztulásról, ha
nem igen erős település-koncentrációról van szó.
4 Győrffy 1956; Ágoston 1 9 8 8 -8 9 , I.
5 Az e lő ad ás cím e: „Pusztásodás a K u n ság b an ” (kézirat, m eg je le n é s alatt).
6 Kiss 1979, 19-29, 2 1 2 -2 1 7 , 1-4. t.
190 Pá l ó c z i H o r v á t h An d r á s
G Ö M Ö R I-L A P O S
T EM PL O M -D U L Ö
1. á b ra. Szentkirály kö zép k o ri falu a la p rajz a a re k o n stru ált tele k h atáro k k a l (1 5 -1 6 . század)
A Duna-Tisza köze középkori falurendszere ha
sonló körülm ények között sorvadt el a 16-17. szá
zadban. Ezen a vidéken a két világháború között Szabó Kálmán és Papp László mintegy 30 elpusztult középkori település területén végzett feltárást, de m int ismeretes, a dokumentáció és a leletanyag nagy
részt elpusztult a második világháború alatt. A Kecs
kemét melletti Szentkirály-pusztán is folytattak ku
tatást, de a késő középkori faluban és tem plom ánál nem, ezért is esett a választás erre a lelőhelyre, ahol 1969 és 1990 között 5 m unkahelyen folytattunk ré gészeti feltárást. 20 lakóházat és 40 más rendelteté
sű épületet tártunk fel, ezen kívül kb. 300 egyéb objektumot.
Szentkirályt és a szomszédos Barabásszállását Nagy Lajos király adományozása folytán egy kun nemes család birtokolta a 14-15. században, így nem is került be a kun székszervezetbe.7 1541 után a bir
tokosok valószínűleg a királyi M agyarországra m e
nekültek, ezután egy gazdag kecskeméti kereskedő
család szerezte meg a birtokot. A török közigazgatás a budai szandzsák kecskeméti náhijéjéhez sorolta Szentkirályt és Borbásszállását — utóbbit a törökök is m ár lakatlanul találták. A török adóösszeírások
ban 1546-ban, 1559-ben, 1562-ben, 1580-ban és 1590-ben lakott faluként szerepel Szentkirály, a Káldy-Nagy Gyula által számba vett 17 felső-kiskun
sági falu átlagnépességének mintegy kétszerese élt itt.8 1594 és 1599 között az országban állomásozó tatár hadak elnéptelenítették az egész Duna-Tisza közét, nyilván Szentkirályt sem kímélték. A 17. szá
zadban ugyan Szentkirályt m ég lakott faluként tar
tották számon, de 1628-ban és 1634-ben alig néhány házat tudtak csak m egadóztatni a törökök.9 A 17. század folyamán Szentkirály lakossága több hul
lámban Kecskemétre költözött, 1692-ben hagyták el végleg lakosai. 1701-ben a kecskemétiek tartottak ha
tárjárást Szentkirályon, mivel a nádortól bérbe vet
ték.10 Ezzel m egkezdődött a tanyavilág kialakulása Szentkirály-pusztán.
7 Gyárfás 1 8 7 0 -1 8 8 5 , III, 4 8 9 -4 9 2 , 7 0 6 -7 0 7 ; Pálóczi Horváth 1986b, 2 2 1 -2 2 3 .
8 Káldy-Nagy 1985, 5 7 0 -5 7 1 . Az ö sszeh aso n lítást a következő te le p ü lé s e k n é p e s s é g s z á m a a la p já n v é g e z tü k el: A dacs, B aracsa, B ene, Beszter, Ja k ab szállás, J e n ő , K ara, Kerekegy
ház, Kocsi, Lajos, Mizse, O rg o v án , Palka, Peszér, S zabadszál
lás, S zentlőrinc, S zentm iklós, T ö rte i. 1546 és 1590 k özött a felsorolt községek közül egyedül T ö rte i szám íto tt h a so n ló an n é p es falunak.
9 Velics-Kammerer 1 8 8 6 -1 8 9 0 , II. 710, 720.
10 Balanyi 1 9 6 4 -1 9 6 5 , 43; Pálóczi Horváth 1986b, 223.
Sz e n t k i r á l yt o v á b b é l é s eat ö r ö k k o r b a n 191
F E L S O S Z E N T K I R A L Y
2. áb ra. F elsőszentkirály 17. századi falu lelő h ely én ek réteg v o n alas felm érése a fe ltételezett házhelyekkel
Az írott források szerint tehát Szentkirály a török korban kisebb m egszakításokkal tulajd o n k épp en mindvégig lakott volt, ha népessége a 17. században jelentősen csökkent is. A régészeti adatok látszólag mást m ondanak, illetőleg más megvilágításba helye
zik a falu török kori életét.
A település pusztulási korszakai
A felszíni leletek alapján — a lelőhely teljes terü letén — a 16. század végére tehető a település elha
gyása, tehát ez egyezik a történeti adatokból m egál
lapítható nagy pusztásodási időszakkal, valamint a Duna-Tisza közére vonatkozó korábbi régészeti ál
lásponttal. Az ásatás során az épületek periodizáció
ja igazolta ezt a pusztulási kort, a kép azonban lé
nyegesen differenciáltabb lett.
Minden feltárt bel telken egy 15. század első felé
ben emelt lakóház számít a legkorábbi épületnek, amely alatt legfeljebb hevenyészett cölöpszerkezetű épületnyo
mok képviselik a megtelepedés idejét, a 14-15. század fordulóját. A hosszú ideig fennálló 15. századi lakóhá
zak kívülfűtős szobai szemeskályhával és konyhai ki
ugró kemencével rendelkező, lepadlásolt, jó minőségű épületek, amelyek egytől-egyig leégnek a 16. század első felében (1, 4/a, 7, 25. ház).11 Ezt a pusztulást az egyes periódusok keltezése alapján legvalószínűbben Szulejmán 1526. évi hadjáratához tudjuk kapcsolni, amikor Pest felgyújtása után a Duna-Tisza közén vo
nult keresztül.12
A következő periódus épületei a falu újjáéledését tükrözik, nagy házak épülnek egyszerűsödött építé
szeti megoldásokkal és kályhákkal (4, 6, 7/II, 22/a, 29. épület).13 Kevés pénzlelet került elő, ezt a hori
zontot keltezik pl. I. Ferdinánd (1526-1564) pénzei a 4. házban. Ennek a periódusnak vetett véget a
16. század végi pusztulás, de nem m inden lakóház égett le, ami azt jelenti, hogy a házakat elhagyták, melyek előbb-utóbb összedőltek. Vannak megfigye
léseink arra, hogy egyes porták valóban hosszú ide
ig lakatlanok voltak, a kutak rágcsálók és m adarak tetemeivel elfertőződtek (94. gödör kútja), illetőleg a lakosok vissza sem költöztek egyes telkekre, ahogy a település elhagyásának pillanatát megőrző, porral
11 Pálóczi Horváth 1989; 1996, 13-17, 47; 2000, 135-142.
12 Várkonyi 1985, I. 149-155.
13 Pálóczi Horváth 1992b; 2000, 1 2 6 -1 2 8 , 1 3 3-134.
192 Pá l ó c z i Ho r v á t h An d r á s
végleg belepett marhaállás mutatja. A falu nagy ré sze ekkor valóban végleg elnéptelenedett.
A legutóbb feltárt, 6. portának elnevezett telken a 16. század második felében két kályhás-kemencés ház (22/a, 29) állt egymás közelében, majd pusztulá
suk után, a 17. század elején om ladékaik fölé újabb lakóház épült (22, 29/a).11 A 22. ház padlója közvet
lenül a szántás alatt m ég nyomokban megfogható volt, de a 29/a ház és egy valamivel későbbi, m egha
tározhatatlan épület járószintjét m ár elszántották, tü
zelőberendezésüknek sem m aradt nyoma. Ezért e r
ről a periódusról m eglehetősen kevés információnk van, a leletanyagban egy-egy gödör török kori m a
gyar kerámiája kapcsolható hozzá. A 17. század első felében, talán első harm adában azonban ez a perió
dus is véget ér, s ezt követően a középkori tem plom
Szentkirály elpusztult középkori falu lelőhelyén a felszíni leletek alapján mintegy 28-30 házhelyet lehetett elkülöníteni, vagyis ugyanennyi belső telek
kel számolhatunk. (A telekrendszer megszilárdulása után a lakóházakat m indig a teleknek ugyanarra a részére építették, a régészetileg megfigyelhető ház
helyek száma és a beltelkek száma tehát megközelí
tőleg egyezik.) Topográfiailag m inden egyes lakó
ház helyét külön lelőhelyként kezeltük. Az ásatás során 6 középkori beltelken tudtunk tájékozódni a lakóházak elhelyezkedéséről és a telek szerkezeté
ről, ezek közül 3 telek beépített része került teljesen vagy csaknem teljesen feltárásra (1. ábra).15
A régészetileg m egállapítható beltelkek száma (28-30) és az írott forrásokból ism ert családok szá
ma között jelentős eltérés van: a 16. századi török adóösszeírások szerint mintegy kétszer annyi család (háztartás) volt a faluban (1562: 52, 1590: 66), m int ahány beltelek található a terepen. (Megjegyezzük, hogy a felszíni régészeti megfigyelések szintén első
sorban a település 16. századi korszakára jellem ző
ek.) Ezt az ellentm ondást az ásatási eredm ények se
gítségével lehet feloldani. Egy-egy beltelken ugyan
is egyszerre több lakóház is állhatott. Az 1-3. porta esetében erre vonatkozóan nincs közvetlen ásatási tapasztalatunk. A 4. portán a 16. század második mindegyik periódusban csak egy épület rendelke
zett. 16 Ezen a telken öt építési periódust lehetett el
14 Pálóczi Horváth 1992b, 57; 2000, 128, 133.
15 Pálóczi Horváth 2000, 126-127.
16 Pálóczi Horváth 1986a, 225; 1992b, 51; 2000, 1 26-128.
különíteni. A 6. portán szintén öt építési szint külö
n íth e tő el. M egtalálható a 15. századi p eriódu s szemeskályhával és kiugró kemencével rendelkező lakóháza (25), mellette úgy tűnik, a 15. század végé
ig nem volt más lakóépület, ezt építették át, tüzelő- berendezését korszerűsítették. A 16. század közepén és második felében két kályhás-kemencés ház (22/a, 29) állt egymás közelében, és ahogy a fentiekben m ár említettük, a 17. század elején szintén két lakóház
ról van tudom ásunk (22, 29/a) (3-4. ábra).17
A fenti adatokból arra következtethetünk, hogy a megtelepedés, a telkek kiosztása idején általában egy család lakott egy telket, legfeljebb több generáció együttélése esetén építettek m ég egy, tüzelőberen
dezés nélküli, kéthelyiséges épületet is. A későbbiek során a népesség növekedésével, a családok változó összetétele szerint voltak egy, két vagy három lakó
házzal rendelkező porták. A lakóház:telek arány te
hát a 16. század közepe táján m ár 2:1 körül lehetett Szentkirályon.18 Miután a közvetlenül egymás m el
lett álló és egymás fölé rétegeződő épületek omla- dékai a felszínen összeolvadnak, terepbejáráson tör
ténő megfigyelésekkel általában nem dönthető el, hogy a szétszántott házom ladékok egy vagy több épületet jeleznek. A teljes feltárás során viszont egy- től-egyig m egtalálhatók a törökök által összeírt — és egyes turkológusok részéről hiányolt — házak.
A török kor első felének paraszti kultúrája és gazdálkodása A 15. századi lakóházak pusztulása után, tehát az 1526-1594/99 közé keltezhető periódusban a késő középkori falu továbbél, kultúrája a középkor végi falusi kultúra szerves folytatása. A lakáskultúrában tapasztalható ugyan némi elszegényedés vagy egy
szerűsödés, például eltűntek a reprezentatív, népm ű
vészeti alkotásnak is számottevő szemeskályhák. A korabeli kályhák változatos késő gótikus szemek he
lyett egyszerű pohár alakú vagy tál alakú kályhasze
mekből épülnek fel.
A háztartások kerámiaanyaga ugyancsak a késő középkori magyar kerámia szerves folytatása. Miu
tán a több tízezer kerámia jelenleg feldolgozás alatt áll, tekintsenek el a részletesebb ismertetéstől.
A gazdálkodásra vonatkozó régészeti adatok jól egyeztethetők az adóösszeírások adataival. Káldy- Nagy Gyula szerint az 1546-ban szűkös term elés 1562-re jelentősen megnő, a gabonaterm elés kb. a duplájára, a juhállom ány a háromszorosára, a ser
tésállomány pedig a tízszeresére n ő .19 Véleményem szerint ekkorra regenerálódott a gazdaság, s érte el az 1526 előtti békeévek szintjét. Ehhez képest 1590-ig csekély csökkenés figyelhető meg. Az 1560-as évektől 1590-ig demográfiai növekedés is tapasztalható.
A környékbeli településekhez képest a falu gabo
naterm elése jelentősnek tartható. 1562-ben az
adó-17 Pálóczi Horváth 1992b, 5 3 -5 7 ; 2000, 127, 1 3 3-134.
18 Pálóczi Horváth 2000, 128.
19 Káldy-Nagy 1985, 5 7 0 -5 7 1 .
Sz e n t k ir á l y t o v á b b é l é s eat ö r ö k k o r b a n 1 9 3
ként befizetett búza-tized és kevertgabona-tized összesen 550 kile volt, így a szentkirályi búzatermés 76,95 tonnára tehető, a többi gabonából összesen 55-60 tonna term ett. Egy család gabonaterm ése át
lagosan 108 kile, vagyis kb. 2,6 tonna volt.20 Számí
tást végeztünk arról, hogy ezt a gabonamennyiséget mekkora területen term esztették. Az európai ag rár
történetben elfogadott, régiókra jellem ző becslések alapján a 4,5-szeres hozam és a hektáronkénti 3,5- 4 métermázsa elfogadható átlagként.21 így a Szent
k irály o n 1562-ben m e g te rm e lt összes g ab o n a 131,95-136,95 tonnára becsülhető, ennek középará
nyosa 135 tonna, azaz 1350 métermázsa, melynek megtermeléséhez 337,5-385,7 hektárra volt szükség
— ennek középarányosa 362 hektár. Az egy család
ra eső szántóföld nagysága átlagosan 6,8 hektár.
(Amennyiben Szentkirályon gyengébb term ésátlag volt, a szántóterület nyilvánvalóan növekszik: pl.
30%-os eltérés esetén 470,6 hektárra.) Ez a szántó- terület a falu teljes határának csak 3,5-4,6%-a. Meg
lehetősen kiterjedt legelők álltak tehát a szentkirá
lyiak rendelkezésére a határ többi részén, s egy régi tölgyerdőről is vannak kartográfiai, talajtani és ré gészeti növénytani adataink, ahol makkoltatásra volt lehetőség. A 16-17. századi határ egyes elemei fel
fedezhetők az I. katonai felmérés térképlapjain, úgy véljük, az egy töm bben használt szántókat is m egta
láltuk.22
Miután a törökök a m almok után is adót szedtek, tudjuk, hogy Szentkirályon 1580-ban és 1590-ben 4 db ún. félévig já ró malomkerék volt.23 Ezek nagy valószínűséggel állati erővel hajtott malmok voltak.
Az ásatáson előkerült egy nagy m éretű malomkő, amely ilyen malomhoz tartozhatott.24 Ezen kívül ki
sebb kézimalmok kövei csaknem m inden ház feltá
rásánál előkerültek, nyilván m inden háztartás ren
delkezett ilyenekkel.
A késő középkori Szentkirály ásatásán, túlnyomó- részt egy 16. századi kútból előkerült mintegy 20 000 db mag- és term éslelet m eghatározását Gyu
lai Ferenc és Torma Andrea végezte el, több m int 160 növényfajt azonosítottak.25 A növényfajok öko
lógiai csoportosításával sikerült rekonstruálni a tele
pülés környékének élőhelyeit, az egykori növényta
karót, a term esztett növényeket. Az archeobotanikai leletanyagban valamennyi fontos gabonaféle m eg
található: búza, rozs, hatsoros árpa, köles. Az őszi és a tavaszi vetésű gabonák gyomnövényei egyaránt elő
kerültek. A házak közelében lévő konyhakertekben, kiskertekben term esztett növények: lencse, borsó, görögdinnye, sárgadinnye, len, kender. A 16. száza
di török adóösszeírásokban is szerepel a búza, rozs,
20 Káldy-Nagy 1985, 9, 5 7 1; Pálóczi Horváth 1996, 20. szőlő- és gyümölcstermelést gazdag faj lista bizonyít
ja: kajszi, őszibarack, cseresznye, meggy, házi szilva, kökényszilva, dió, borszőlő. A gyomnövények egy csoportja is kertekre és a trágyázott területekre je l
lemző. Az erdei gyümölcsök jelenléte a táplálékok gyűjtögetéssel való kiegészítésére utal: mogyoró, erdei szamóca, kökény, vadalma, tölgymakk. Sok növénytani lelet tartozik a háztartásban hasznosít
ható vadon term ő növények és a gyógynövények cso
portjába.27
Szentkirály továbbélése a 17. században
A középkori falu helyétől északnyugatra 5,5 km- re, a faluból kivezető út irányában Felsőszentkirályon egy elpusztult falu helyét fedeztük fel az 1980-as évek elején. A település hosszúsága 450 m, szélessége kb.
100 m. A házhelyekjól megkülönböztethetők, 14 ház helyét rögzítettük a rétegvonalas helyszínrajzon (2. ábra). A házak két sorban húzódnak. A felszíni leletanyag kizárólag 17. századra keltezhető kerámia, konyhahulladék, állatcsont és egyes házaknál vassa
lak. Ásatásra nem volt mód, mindössze egy hitelesí
tő kutatóárkot húztunk a laza homoktalajban. Egy döngölt agyag házfalat m eg is találtunk, ennek épí
téstechnikája különbözik a 15-16. századi szentki
rályi házakétól. Tovább nem folytattuk az ásatást, szintet nem bontottunk ki.28
A mai Szentkirály község határa egyezik az 1354-i határjáró oklevélben leírt határvonallal, lelőhelyünk (Szentkirály 6. lelőhely) ezen belül található, a kö
zépkori Szentkirály birtokhoz tartozása tehát kétség
telen. A középkori településtörténetben gyakori te- lepülés-kettőződésről lehet szó, a határrész neve — Felsőszentkirály — is ilyen jellegű helynévadásra vall.
Figyelembe véve azonban azt, hogy a lelőhely kor
ban követi a késő középkori Szentkirályt, az a m eg
győződésünk alakult ki, hogy m egtaláltuk azt a falu
helyet, ahol a szentkirályiak kb. az 1630-as évektől laktak a település végleges elhagyásáig.
A röviden ism ertetett 17. századi régészeti lelő
hely magyarázattal szolgál egy különös jelenségre.
A szentkirályi tem plom körüli tem ető feltárása so
rán számos újkori sír is napvilágra került, a rendsze
res temetkezést a tem etőt használó közösség látha
tólag nem hagyta abba a 16. század végén, sőt, még a 18. században sem. (A keltezhető sírmellékletek között pl. a népi vallásosság emlékei: olvasók, ke
resztek kerültek elő.29) A Felsőszentkirályra költö
zött családok a 17. században tehát tovább használták a templomot és a temetőt, a 18. századi temetkezők
194 Pá l ó c z i Ho r v á t h An d r á s
3. áb ra. A 17. század elején elp u sz tu lt 22. ház feltárása, 4. áb ra. A 22. ház d éln y u g ati h o sszanti fala,
észak n y u g atró l észak n y u g atró l
között pedig nyilvánvalóan elsősorban a tanyákra kiköltöző szentkirályi származásúakat kereshetjük.
Úgy vélem, nagykunsági és szentkirályi kutatása
im itt elm ondott következtetései néhány fontos ta
nulsággal szolgálnak. A pusztulás és a továbbélés nem egymást kizáró tényezők a hódoltsági települések életében. A korszak népessége rákényszerült a nagy
fokú mobilitásra és időnként előttünk is láthatatlan
ná válik, m int ahogy az adószedők elől is igyekezett
eltűnni, a tatárokról nem is beszélve. Talán Szentki
rályon sikerült ezeket a hom okkal befútt nyomokat megtalálni. A 17. századi Szentkirály feltárásra vár és számos homályos kérdésre tartogat választ: a m a
gyar népi építészet, népi kultúra fejlődésének erre a kevéssé ismert szakaszára, többek között arra is, hogy a hódoltsági törökök ipara és kereskedelme m ennyi
ben hatolt be az alföldi parasztság életébe.
MIKLÓS ZSUZSA-VÍZI MÁRTA