Abarcsi (Somogy m.) törökpalánkvár 1989-1994 között végzett régészeti kutatásával egy időben for
dult figyelmünk a környéken található kisebb, ha
dászati célokat szolgáló objektumok felé. Ezeknek m ég a puszta említésével is csak ritkán találkozha
tunk az írott forrásanyagban vagy a m egjelent pub
likációkban.
A török korban a Dráva mentén kisebb-nagyobb várak, palánkok és őrhelyek sora állt, melyeknek csak egyike volt a barcsi palánkvár. Ezt 1567-ben a szigetvá
ri bég építtette közvetlenül a Dráva partjára, jelentősé
gét elsősorban az itt létesített kikötő, valamint az oda összevont török folyami flotta adta.1 Barcs közelében
— a folyó m entén felfelé — Babócsa, Vízvár, Bélavár és Berzence, lefelé (Dráva)Szentmárton és Sellye erős
sége helyezkedett el. A Drávától kissé távolabbi vonal
hoz tartozott Barcstól északkeletre — Szigetvár irányá
ban — a mintegy 20 km-re levő Görösgál palánkja.
Valamennyi sorsa alapvetően két-három nagyobb vár pillanatnyi birtoklásától függött, e tekintetben Babócsa, Berzence, de főképp Szigetvár volt meghatározó.
A jelentősebb, nagyobb várak közelében levő ki
sebb kastélyok, vigyázó házak, őrhelyek, őrtornyok, górék (továbbiakban őrhelyek) harcászati értéke oly
kor csekélynek vélhető, mivel egyes pontokon csak néhány katona láthatott el szolgálatot. Annál inkább fontos volt e pontok jelzői információszerző és -to
vábbító szerepe.2 Közleményünkben a Barcs környé
kén feltételezett 16-17. századi őrhelyek m ég re
konstruálható nyomait szeretnénk vázolni, különös tekintettel a drávatamási őrhelyre és hídfőre.
Drávatamási község Somogy megye déli részén, Barcstól délkeletre mintegy 13 km-re fekszik. A köz
ségtől keletre 2 km-re, a Drávagárdonnyal határos területen található a reform átus tem ető (mely ma közigazgatásilag D rávagárdonyhoz tartozik). Itt emelkedik a csonkagúla alakú, 2 m magas, platóján 25 X 25 m-es, m esterségesen kialakított, körülár- kolt domb (1. ábra). Árok nyoma m ár csak a nyugati oldalon vehető ki, itt mai állapotában kb. 3 m széles és 0,5 m mély. A dom bon is sírok vannak, ezek föld
jéb en semmiféle leletanyag nem figyelhető m eg.3 A dom b közvetlenül az egykori Dráva-m eder északi
1 A barcsi tö rö k p a lá n k te rü le té n 1 9 8 9 -1 9 9 4 k ö z ö tt vég ze tt k utatásokról: Kovács-Rózsás 1996; 1998.
2 Takáts 1915, 6 6 -7 1 ; ré szleteseb b en e rrő l a tém á ró l Vas m e
tő és kiegészítő m egjegyzéseikért, valam in t Kovács G yöngyi
nek, aki m in d e n b e n seg ített és tám o g a to tt.
partján helyezkedik el (2. ábra), környékén 1990- ben terepbejárásokat végeztünk. Ekkor a dombtól nyugatra egy kelta-róm ai kori előzményekkel bíró
13—16. századi település nyomait regisztráltuk, ke
letre pedig ugyancsak előbukkant egy bronzkori le
lőhely fölé települt 13-14. századi falu helye.4 A dom b egyébként „Török dom b” néven ismert, és a hagyomány szerint a Pécs-Verőce közötti őrállom á
sok egyike volt.5
Ugyanezen a területen, de 800 m-re északkelet
re, egy másik határrésznél érdekes, „beszélő” elne
vezéssel találkozhatunk. Egy mélyebben fekvő, m o
csaras, vízállásos terület neve „Kasté” (2. ábra). A helyi hagyomány szerint a török időkben itt állott a föl
desúr cölöpökre épített kastélya. Talán nem lehet véletlen a két elnevezés hasonló jelentése és m ind a mai napig élő népi értelm ezése.6 1998-ban gersei Pethő Gergely (1570 k.-1629) „Rövid magyar kronica ...” című nevezetes magyar nyelvű művében érde
kes, eddig nem vizsgált adatra bukkantunk. Ez a szűk
szavú közlés rávilágíthat a drávatamási mesterséges dom b lehetséges funkciójára, a földrajzi nevek hát
terére, egyúttal a terület történetére.
Pethő az 1603. esztendő eseményeinek bem uta
tásánál a következőket írja: „Tratmanstorfer Sigmond, a Thót Országi Generál [azaz Sigmund Friedrich G ráf von T ra u ttm a n sd o rf szlavón főkapitány (1 60 3- 1630)], és az Iffiu Zrínyi Miklós, a Tamásinnál való Keét Kastelt, kit a Drávának két felől való partyán, a hídnak Keét végében tsináltak vala a Törökök, meg vévék, és mind hidastúl el égeték, a benne való Törököket le iiágák, Octobernek 12 napyán." (a kiemelések tőlem).7
A leírás szerint tehát a Dráván — a mai Drá- vatamásival azonosítható8 — Tamásinál híd volt, amely
nek két végét egy-egy török „kastély” biztosította. Pethő Gergely két „kastélyról” írt, közülük jelenleg egynek a feltételezett helyét ismeijük, a „Kasté” elnevezés en
nek emlékét őrizheti. A Dráva túlsó partjára épített másik erősség valószínűleg a folyó 18. század végi- 19. század eleji szabályozásának eshetett áldozatául.
Barcstól Eszékig számos átmetszést hajtottak végre, melynek következtében a folyó kb. 1 km-re délebbre
1. á b r a . D rá v a g á rd o n y . A „ T ö rö k d o m b ” sz in tv o n a la s fe lm é ré s e . (F e lm é ré s: T e re i G yörgy, 2 0 0 0 )
A hídról Pethő feljegyzését kivéve más említést ed
dig nem találtunk. Az adat értékét és m egbízhatósá
gát külön növeli azonban, hogy a magyar nyelvű kró
nika szerzője igen jó l ismerte m ind Tamási környé
két, m ind a 16-17. század fordulójának Dráva menti eseményeit. 1599januárjától ugyanis 1600 szeptem beréig a legközelebb fekvő királyi végvár, Babócsa fő
kapitánya volt; m ígnem ő adta fel azt a Kanizsa ellen vonuló Ibrahim nagyvezírnek 1600. szeptember 4-én.
Sőt a híd felégetésének idején (1603. október 12-én) is a D unántúlon szolgált a végek egyik legismertebb harcosa, Nádasdy Ferenc, a nevezetes Fekete Bég lo
vasainak egyik főlegényeként.10
A 16-17. század folyamán a Magyarországra felvo
nuló török hadjáratok a Dráván való átkelésnél hagyo
mányosan az eszék-dárdai hidat használták. Kétségte
len, hogy a kisebb létszámú csapatok és portyák gázló
kon és alkalmi hidakon is átkelhettek, de ezek hasz
nálhatósága nagyban függött a vízállástól.
Ha megvizsgáljuk az eszéki hídról fennm aradt szá
mos ábrázolást és leírást, valamint hadmérnöki felvé
teleket, kiderül, hogy a mintegy 3 km hosszú hidat nagyon célszerűen, a geográfiai adottságokat m axi
málisan kihasználva építették meg. A híd szerkezetét a mocsaras ártéren keresztül cölöpök, a Dráva két ágán viszont hajók tartották .11 Erre vonatkozóan számos utazó, Evlia Cselebi, Edward Brown és H einrich O ttendorff beszámolója is egybecseng. Evlia Buda le
írásánál azt is feljegyezte, hogy a Dunán lévő hidat ugyancsak hajók, az ő szóhasználatával élve „tömlő
hajók” vagy „doboshajók” tartották.12
Feltételezhetjük, hogy a drávatamási híd is h a
sonló konstrukció lehetett. Kézenfekvőnek látszik ugyanis az a megoldás, melyet az eszéki híd m eg
építésénél is alkalmaztak. H a a környék szintvona
las térképét megnézzük (2. ábra), láthatjuk, hogy e ponton a folyó egykori m edre erősen összeszűkült.
Ezen a szakaszon az 1:10 000-es térkép szerint
szá-10 Pálffy 1997a, 2 0 0 -2 0 1 , 212.
11 G acina-Ivankovic 1996, 8 -4 4 . 12 Karácson 1985, 292.
T ö r ö k k o r iő r h e l y Dr á v a t a m á s ih a t á r á b a n 1 3 9
200 300m
2. áb ra. D rávagárdony. A „T ö rö k d o m b ” és környéke (Rajz: Terei György)
140 Ró z s á s Má r t o n
3. áb ra. A D ráv atam ásin ál e lő k e rü lt tö rö k rézkorsó
mos sziget, zátony volt, melyek kialakulása és pusztu
lása évszázadok óta folyamatos jelenség. Talán ezeket is — mintegy természetes pilléreket — igénybe vették az építés során.
A hajószerkezet alkalmazásának régészetileg is megfogható, bár nem teljesen egyértelm ű nyomait megtalálhatjuk a vizsgált Dráva-szakaszon. 1992-ben Drávatamásiban, a folyó alacsony vízállásakor a m e
derből, részben a partoldalba tem etődve nagymére
tű, egy fatörzsből kivájt „bödönhajók” maradványai bukkantak elő.13 Az egyik hajó iszapos betöltéséből egy 16-17. századi, ónozott vörösrézből készült kiön
tőcsöves török rézkancsó került elő (3. ábra).14
Barcs környékén egyébként e „bödönhajók” több, viszonylag ép darabja is előkerült m ár (igaz, ezek pon
tos kora nem ismert). Egy 1972-ben kiásott 11,35 m hosszú példány jelenleg is megtekinthető a barcsi strand területén.15 Újabban a barcs-komlósdi Rinya patak drávai torkolatában találtunk egy 10-11 m hosszú pél
dányt, mely valószínűleg a partoldalból fordult ki a vízbe.16
Az egy fatörzsből kivájt (monoxylon) „hajók” a néprajzi párhuzam ok alapján többfunkciósak is le
hettek. Rév vagy híd tartópontjait éppúgy alkothatták, mint hajómalmok alépíünényét.17 Ha a drávatamási híd építésénél ilyen hajókat alkalmaztak, talán lehetséges, hogy felhasználták a drávai hajóm alm okat alkotó elemeket is. A hajóm alm ok alépítm ényét általában négy, a lapátkerék kitámasztó részét pedig egy nagy
m éretű törzs alkolta. Egy-egy malom elbontásával akár öt, nagy teherbírású pontonhoz is ju th a tta k az é p ítő k .18 A szintvonalas térk ép szerint a „Török dom b” alatti folyómeder mintegy 100 m széles élő
víz lehetett, 4-5 m-es átlagos gerendahosszal számol
va mindössze 19-20 darab hajóra volt szükség az áthidaláshoz. Ezt a m ennyiséget már- négy malom elbontásával biztosítani leh etett. H angsúlyozzuk azonban, hogy a m alm okjövedelem forrást jele n te t
tek, elbontásukra nyilván csak végszükségben kerül
hetett sor.19
Ha a drávatamási híd építésének történelm i kör
nyezetét vizsgáljuk, feltétlenül szólnunk kell azon körülményekről, melyek indokolhatták a híd létesí
tését. A történeti kutatás számára régóta ismeretes, hogy a Dráva bal partja m entén, róm ai kori nyom vonalon egy, a középkor-késő középkor során is hasz
nált, nagy forgalmú útvonal húzódott. Az Eszék-Sik- lós-Babócsa közötti szakasz tulajdonképpen a p écs- radkersburgi tranzitút (m arhahajtó út) része volt, melynek élőállat forgalmáról részletes adatokkal ren
delkezünk. Az eszéki híd m ellett a Dráván való átke
lés réveken és kisebb hidakon át történt, ilyen volt Drávatamásitól délkeletre a szentgyörgyi és a valpói rév. Az élőállat export virágkora a 16. század köze
pén volt, majd a század végére ezen a szakaszon erő
sen visszaesett. Ennek oka részben a török hódítás, részben a kereskedelem és az úthálózat összeomlása
13 D ráva M úzeum a d a ttá ra . 8 7 8 -9 2 , illetve uo. fo tó tá r 2 6 9 8 - szigeti-várgazdaság 16. századi iratai között. Az a k á r m agyar, a k á r tö rö k tu la jd o n b a n lévő m alm o k tó l je le n tő s összegeket
Tö r ö k k o r iő r h e l y Dr á v a t a m á s ih a t á r á b a n 141
volt.20 Mindezeket a gondokat tetézték a tizenöt éves háború (1593-1606) kisebb-nagyobb, a környéket is érintő összecsapásai. Ezek egyike okozhatta 1603.
október 12-én a valószínűleg rövid életű híd és a hídfők pusztulását.
A környéken található, őrhelyként is meghatároz
ható objektumok a vízfolyások mocsaras árterében vagy annak p erem én helyezkednek el. Alapjuk mes
terséges, vagy a célnak megfelelően átalakított ter
mészetes dombocska. A mesterségesen emelt domb alakja több esetben csonkagúla, olykor egy term é
szetes földnyelv kiemelkedő részét választották le árokkal erre a célra. Közös jellem zőjük a gondos
A dombocskákon nincs, de a közelükben m indig van régészeti lelőhely. Ezek felszíni anyaga a neoli- tikumtól a 15-17. századig követhető, de a 16. szá
zadi anyag m ár nagyon kevés, a 17. századi pedig szinte elhanyagolható. Lehetséges, hogy az őrhelyek kialakításához néhány esetben felhasználhattak m ár meglévő, a közelben található középkori települé
sekhez tartozó kis váracskákat is. Erre a m egoldásra nézve több adat ism ert a 16. századból.22
A késő középkori-kora újkori őrhelyek/őrtornyok ellenőrzésük alatt tarthatták a fontos útvonalakat, csomópontokat és főként a Dráva m ente földrajzi adottságaiból következő átkelőhelyeket. Nem lehet véletlen, hogy m ég az I. katonai felmérés (1782-85) országleírásában is indokoltnak látták megemlíteni a Barcs közvetlen közelében lévő Komlósdon és Péterhidán található, mocsáron át vezető átkelőhe
lyet. A péterhidai pont a térképen is jelölve van, a kisebb várak jelölésére szolgáló, csúcsára állított négyzettel, sőt m ellette épületet, malmot (?) is jelez
nek.23 Ezt a m egoldást — amikor a malomgát segít
ségével felduzzasztott patak természetes védővona
lat alkot — a 16. század folyamán több helyen is al
kalmazták. A korabeli források számos esetben utal
nak a malmok és a m alom gátak stratégiai fontossá
gára, hisz az adott helyen az átkelés csak ezeken át volt lehetséges. Az őrpontok telepítése ezekre a he
lyekre olykor az egész környék felett biztosította a felügyeletet.24
E kis létesítményekről kevés korabeli összeírás vagy leírás maradt, külső megjelenésükről és életükről szin
te csak feltételezésekre vagyunk utalva. A térképes anyagban is ritkán találkozunk egyértelmű jelölésük
kel, de szerencsés módon a vizsgált területre vonatko
zóan van néhány adatunk. Johannes Sambucus, azaz Zsámboky János (1531-1584) császári magánorvos és udvari történetíró 1579-ben megjelent Magyarország térképén a Babócsát övező kiterjedt mocsár peremén
„Peterhida” felirattal kis tornyotjelöl. Biztosra vehető, hogy a tornyocska nem magára a településre vonatko
zik, hisz jóval jelentősebb, nagyobb lakosságú falvakat viszont nem tüntet fel. Kétségtelennek látszik, hogy ebben az esetben a Babócsához tartozó őrhelyről és egyben átkelőhelyről van szó, melynek helyét Péterhidán nagy valószínűséggel azonosítani is lehet.
A Komlósd-Péterhida közötti összekötő úttól 500 m- re délre, a rét közepén emelkedik a „Gorica” vagy
„Góricdomb” néven ismert dombocska, mely a viszony
lag sík terepből már messziről kiemelkedik. A terep
alakulatok azt mutatják, hogy egykor jelentős vízfolyá
sok vették körül. A helyi hagyomány szerint „az 1500-as években a törökök szálláshelye volt, egy török basa lakott itt”.25 Ebben az esetben ugyanarra gondol
hatunk, mint a drávatamási „Kasté” vagy „Török domb”
esetében, azaz az emlékezet több generáció óta őrzi egy név lehetséges eredetét.
A végvári harcok idején — inkább a hadi esemé
nyek illusztrálásának szándékával, mintsem doku
mentatív céllal — készített nagyszámú metszeten is találkozhatunk az őrhelyek és őrtornyok képi m eg
jelenítésével. Matthias Zündt (Zyndt) (1508-1572) nürnbergi rézmetsző 1566-ban megjelent, Szigetvár ostrom át ábrázoló ism ert m etszetén a vár körüli mocsár perem én nem kevesebb, m int öt tornyocskát láthatunk, „Wach T h u rn ” felirattal. Bár az ábrázolás kétségkívül sematikus, fiktív, az őrtornyok megléte a vár körül nem kérdőjelezhető meg.
A nagyobb várak védelm ében kisebb őrhelyek egész rendszerével találkozhatunk. A nem is oly messzi Kanizsa vára körül például 1574-ben — Ernő főherceg jelentése szerint — annyi kisebb kastély és vigyázó ház volt, hogy a kanizsai őrségnek több mint a fele állandóan ezekben őrködött.26
Kissé távolabbi, de a régió sorsát befolyásoló terü
let, a Muraköz védelmi hálózatában is kiépült az őr
helyek, górék sora. A Mura m enti górékat Zrínyi
4. á b r a . K é z ira to s té r k é p v á z la t 1 5 8 0 -b ó l (P álffy 2 0 0 0 a n y o m á n )
említi leveleiben, egy 17. század második feléből való jelentés név szerint is felsorolja ezeket.27 A Zrínyi-Új- vár 1664. évi ostroma kapcsán készített Montecuccoli- féle helyszínrajz a Légrád-Zrínyi-Újvár közötti kapcso
lattartást segítő őrhelyeket jelöli.28 Még Evlia Cselebi is, aki a 1660-ban járt ezen a vidéken, feljegyezte, hogy Zrínyi Miklós birtokainak határán „... egymástól egy ágyú- lövésnyi távolra a dombokon sorba állított vigyázó, vagyis híradó tornyok vannak. ”29
Újabban Pálffy Géza kutatásai nyom án vált is
m ertté egy számunkra nagyon érdekes kéziratos tér
képvázlat, amely egy 1580-ban, a Kanizsa környéki várláncolatról készült török kém térkép m ásolata.30 Ezen a somogyi és a Dráva m enti várakat is feltűnte
tő vázlaton az erősségeket körökkel jelzik (4. ábra).
A nagyobb körökkel, és ezen belül névvel is jelölt várak között a kisebb, „névtelen” karikák az őrhe
lyeket jelölhetik. Barcs közvetlen környékén kétirá
nyú jelzővonal ism erhető fel. Az egyik a B arcs- Babócsa közötti, ahol a 15 km-es szakaszon két őr
helyet tün tet fel a vázlat, közel azonos távolságra egymástól. Ez megfelel a Barcs-Kom lósd-Péterhida- Babócsa vonalnak. Komlósdon és Péterhidán szinte biztosan ism ertnek vehetjük helyüket. Péterhidáról m ár szóltunk, Komlósdon a „Báthory-domb” kap
csán említi a helyi hagyomány az egykor itt állott
„kastélyt”.31 Feltételesen ugyanezen láncolatba il
leszthető a Barcs-Drávaszentesen található m ester
séges dombocska is.32 Ezt alátámasztani látszik a már
27 Takáts 1915, 69; Zrínyi György 1582. évi térk ép v ázlatát a M ura jo b b p a r tjá n a k ő rh e ly e irő l, v a la m in t G io v a n n i G iu s e p p e S palla itáliai h a d m é rn ö k 1670. évi h a d ité rk é p é t a M u rak ö z
ről közli Pálffy 2000a, IV-V. m elléklet.
28 H a d tö rté n e lm i T érk é p tá r. H. III. c.34.
29 Karácson 1985, 67.
em lített I. katonai felmérés, melyen itt ugyancsak m egtalálható a kisebb várat, erősséget jelölő, csú
csára állított négyzet, m ellette épületet, m alm ot (?) jelöl a térképlap. A másik vonal Babócsáról Sziget
vár irányába tart, négy őrponttal. Ezt egyelőre nem vizsgáltuk, de a szakasz legjelentősebb köztes p o n t
já n , Kálmáncsán földrajzi nevek (Várhegy; Látó
domb) és az előzőekhez hasonló kialakítású várhely is őrzi a vonal em lékét.33
A változó birtoklású területeken az őrhelyek rö
vid ideig állhattak fenn, többnyire fából készített építményüket a tűz, árkaikat és alapjukat a mező- gazdasági művelés vagy az anyagnyerés tüntette el.
A drávatamási őrhely — egyben nagy valószínűség
gel hídfő is — szerencsésen egyesíti m agában e léte
sítmények ismérveit, speciális újkori funkciójánál fogva pedig elkerülte a végleges pusztulást. Az erő
dítés maradványai azt mutatják, hogy a korabeli for
rások további feltárása és a térség alaposabb ism ere
te, valam int a földrajzi nevek és helyi hagyományok több olyan katonai jellegű/célú objektumra deríthet
nek fényt, melyek a török kori várhálózat fontos ré szei voltak, de régészetileg eddig kevesebb figyel
m et kaptak. Miután a Dráva ma országhatár, a régi part menti, p art közeli őrhelyek kutatására eddig sok lehetőség nem volt. A dom bokat itt m egkímélték a nagy földmunkák, fennm aradtak, így jövőbeli felku
tatásukra nagyobb az esély, m int a belső ország
részeken.
30 Pálffy 2000a, 4 6 -4 9 ; III. m elléklet.
31 E m líti Csánki 1914, 98; felm érési ra jz át és leírását közli M a
gyar 1990, 51, 103.
32 Ez a d om bocska e d d ig e lk erü lte a k u tatás figyelm ét. A helyi hagy o m án y szerin t „ ő rto ro n y ” volt (Rózsás 1987, 32).
33 Papp-Végh 1974, 788; felm érési rajzát közli Magyar 1990, 55.
TOMKA GÁBOR
Egy 16-17. századi tarisznyavár: Győrszentiván-Andrásvár
Győrszentiván-Andrásvár lelőhelyen 1996. szep
tem ber 9-e és október 4-e között szondázó ásatást végeztünk.1 A Magyar Nemzeti Múzeum által tám o
gatott feltárás csupán a belső sánc átvágására, vala
m int a belső sáncon belüli terület szondázó vizsgá
latára korlátozódott.
A lelőhely Győrtől keletre kb. 5 km-re, Győrszentiván legnyugatabbi házsorától kb. 900 m-re nyugatra helyezkedik el, a Győr-Budapest közötti vas
útvonaltól és a Győrből Győrszentivánra vezető műút- tól északra, a község közelében található katonai terü
lettől délre. A lelőhelyet körülölelő táblát 1996-ban a helyi termelőszövetkezet művelte. Az egykori ártéri te
rületet kisebb, 2-3 m magas, a Mosoni-Dunával többé- kevésbé párhuzamos homokbuckák tagolják. Az egyik homokdűne nyugati végén található lelőhelyünk, ám korántsem a dombocska legmagasabb pontján; ez ugyanis az Andrásvártól c. 200 m-re keletre helyez
kedik el.
Az Andrásvár területét a m eredek sáncok miatt nem művelik, ezért helye m ár messziről felismerhe
tő. Sáncait, melyeket Nováki Gyula 1952-es terep- bejárásakor m ég ritkás erdő fedett,2 gondozatlan akácos bozót nőtte be. A terepalakulatok koncentri
kusan elhelyezett kettős sáncot árulnak el. A külső sánc közel kör alakú, kb. 100 m külső átm érőjű, s helyenként m ajdnem 4 m magas. Keleti irányban a dombvonulat m iatt csupán kb. 2 m-rel emelkedik a külső terepszint fölé. A sánc m ögött a külső környe
zetnél 1 m-rel magasabb árok, majd újabb kb. 2 m magas sánc helyezkedik el. Ez közel négyzetes, ol
dalhossza kb. 25 m. A belső sánc sarkai előre nyúl
nak, így a belső létesítmény alaprajza konkáv ívnégy
szöghöz hasonlít (1. ábra).
Az ásatás során észak-déli irányú kutatóárokkal átvágtuk a belső sánc déli oldalának nagy részét.
Megállapítottuk, hogy a hum uszréteg megbolygatá- sa nélkül két réteg fektetőhabarcson kezdték m eg a sánc építését. Csupán a sánc középső része alatt ta
láltunk habarcsos réteget, s a rendelkezésünkre álló idő alatt nem állapíthattuk meg, hogy a habarcsré
teg folytatódik-e az egykori torony helyéig.
A habarcsrétegek felett fagerendákat fektettek víz
szintesen egymásra, melyek közül helyenként 3-4 réteget tudtunk megfigyelni. Mivel napjainkra a fa
1. ábra. G yőrszentiván-A ndrásvár. A lelőhely szintvonalas felm érése (Felm érés: T erei György, 1996)
teljesen elkorhadt, s csupán az elszíneződések m u
tattak az egykori szerkezetre, nem sikerült egyértel
műen m egállapítani, hogy a gerendákat megfarag- ták-e, avagy csupán m egm unkálatlan, lenagyolt fa
törzseket helyeztek egymásra. A nyugati metszetfal déli részén a megfigyelhető legfelső fa lenyomata villaszerűén kettévált, amiből arra következtethetünk, hogy a fatörzsek kiválasztásánál és elhelyezésénél nem jártak el különös gondossággal.3 Az, hogy a fa- korhadékos réteg az átvágás felületének teljes szé
lességében m egtalálható volt, azt a feltételezést te
szi valószínűvé, hogy a gerendákat (vagy esetleg fa
törzseket) szorosan egymás m ellett helyezték el.
A sánc faszerkezetű alsó része felett földből fel
hordott rétegek következtek. Mivel a helyenként a vízszintes iránytól eltérően futó rétegek közül több jó l követhető volt, kizártnak tartom , hogy a sánc fel
ső része is fából készült volna. E feltöltést különböző eredetű földből végezték el, amit homokos és
hu-3 Az átvágás (korlátozott erőforrásaink m iatt) csupán 1 m széles volt, így nem leh etett m egállapítani, hogy a gerendákból kiala
kítottak-e Á rpád-kori várainkhoz hasonlítható kazettákat.
kítottak-e Á rpád-kori várainkhoz hasonlítható kazettákat.