Örvendetes tény, hogy ez a konferencia Magyar- országon került m egrendezésre, hiszen a magyar régészek vezető szerepet játszanak az oszmán em lé
kek kutatásában.
Törökországban az oszmán emlékek kutatásának helyzete a magyarországitól kissé eltérő, erre elegen
dő néhány példa. A ma m ár nem létező műemlékek
ről korabeli dokumentációval rendelkezünk; idetar
toznak az illusztrált krónikák, melyek az oszmánok
ra jellem ző topográfiai pontossággal készültek, a restaurálásokról és javításokról vezetett szerájbeli regiszterek, vagy akár a nyugati utazók leírásai is. A Topkapi Szeráj építéstörténetét Gülrü Necipoglu1 rekonstruálta az írott források alapján. M unkáját m egkönnyítette az a tény, hogy az oszmán szultánok nem bontották le tűzvészben, földrengésben vagy pusztán a használatban m egrongálódott és javítha
tatlan épületeiket, hanem egyszerűen újra felépítet
ték azokat ugyanazon a helyen.
Az Aranyszarv-öböl, illetve a Boszporusz p artja
in fekvő 16. századi, m egfelelően dokum entált osz
mán nyáripaloták rekonstrukciója lényegesen nehe
zebb.2 Az egyik ilyen palota az üszküdári Kavak Sze
ráj volt, melyet valószínűleg Nagy Szulejmán szul
tán (1520-1566) em elt egy olyan ponton, amelyről egyszerre nyílt kilátás a M árvány-tengerre és az 18. században nem használták, 1825-28 között he
lyén húzták fel az ún. Szelim-féle barakkokat. A te
rületen kutatásra vagy ásatásra nincsen mód. Müller- Wiener3 Jean-Baptiste Lepére francia építész (1761- 1844) rajza alapján kísérletet tett az épület rekonst
ruálására. A teraszon álló, tengerre néző két pavilon közül az egyik m inden valószínűség szerint a Reván- pavilon. Lepére rajza korábbi elemeket is mutat, ta
lán olyanokat is, amelyek Szulejmán korához köthe
tők, beleértve egy torony-pavilont, valamint egy két
szintes épületet, melynek felső részén sűrű ablaksor látható. Ezt a rekonstrukciót leginkább
„para-régé-1 Necipoglu 1991. !
2 A nnak ellenére, hogy a Szeráj-jegyzékek az uralkodói kertek lé
tesítm ényeit igen részletesen tárgyalják, az é n tapasztalatom szerint topográfiájuk nem m in d ig m eghatározható a felsorolt elem ek szem pontjából (patakok, m esterséges tavak, teraszok, lugasok, m adárházak, hidak, stb.). Azt leh et m ondani, hogy a szerzők szemszögéből nézve kevés különbség volt a díszkertek,
szednek” nevezhetnénk, amely term észetesen nem teszi feleslegessé az ásatásokat.
A legújabb irányzat a történeti adatok és a légifotókon kirajzolódó jelenségek összevetése. Egy friss tanulm ány szerint4 például a légifotókon a Szapandzsa-tó és az Izmiti-öböl között két régi csa
torna vonala látszódik. Annak ellenére, hogy Bizánc
ban, majd később Isztambulban állandó igény m u
tatkozott márványra, épületfára, tűzifára és gaboná
ra, a bithyniai királyok (Kr. e. 294-74) és az oszmán kor között nem ástak csatornát. A bithyniai királyok csatornaépítéséről az ifjabb Plinius emlékezik meg Kr. u. 111-ben, míg az oszmánok legalább hat alka
lommal próbálkoztak csatornaásással az 1550-es évek és a 19. század közötti időszakban.5 Arövidebb csator
na kétségkívül azonos azzal, melyet Plinius a bithyniai királyoknak tulajdonít, a hosszabb az oszmánokhoz köthető, és 1550-ből vagy 1591-ből való. Az utóbbit egy Szinán által 1582-ben megrendelt hidraulikai ta
nulmány előzte m eg.6 A m unkát 1591 januárjában kezdték, de három hónap múlva feladták. Az ismétlő
dő kudarcok okát az oszmán szárazföldi hadsereg illet
ve a flotta közötti versengésben, a helyi lakosság és a földtulajdonosok ellenkezésében, a magas költségek
ben és a mocsaras területben kereshetjük. Ugyanezen okok magyarázzák az oszmánok másutt is tapasztalha
tó csatornaépítési kudarcait (1531-1532: a Nílus és a V örös-tenger közötti M ameluk-csatorna; 1568: a Szuezi-csatoma, melyet Szokollu Mehmed pasa indít
ványozott; 1563, 1568-1569: a Don-Volga csatorna).
Egy másik, szükségszerűen kisegítő tevékenység
— m árm int régészeti szempontból — a defterológia (az adóösszeírások felhasználása). Ez utóbbi sokban hozzájárul a falusi települések, illetve a népesség változásának vizsgálatához, de nem m utatja a társa
dalmi vagy gazdasági átalakulásokat. Az eredmény bizonyos m értékig term észetesen a lelőhelytől is függ. Azok a települések, amelyek hirtelen és teljes
séggel elpusztultak — m int például Pompeji, vagy sok iráni és közép-ázsiai település a m ongol invázió során — egészen más adatokat fognak szolgáltatni (és ezeket más m ódon is kell kezelni), m int a kevés változáson keresztül m ent falvak. Ezek, illetve az ilyen települések területén végzett ásatások, kevés
infor-a pinfor-arkok és infor-a ginfor-azdinfor-asági kiskertek között. A Pinfor-alotinfor-a-kert term é
nyeiről, azok értékesítéséről további ad ato k k al szolgálnak a Szulejm anije-vakifra vonatkozó m egszorítások (Rogers 1999).
3 Müller-Wiener 1988.
4 Finkel-Barka 1997.
6 Uzungarfűi 1940.
6 M eg jelen t a Dzsihánnumá M üte ferrik a-féle k iadásában.
3 8 J . Mic h a e l Ro g e r s
mációt fognak szolgáltatni a kézművesiparágak fej
lődésére vonatkozóan. Egyébként kérdés, hogy a tö
rök uralom alatt Magyarországon egyáltalán beszél
hetünk-e erről. A helyzet Törökországban természe
tesen egészen más, különösen a fazekasiparra ala
pozott Kütahjában vagy Iznikben, illetve Isztambul különböző lelőhelyein. Ezek esetében ugyanis a defterológia sokkal kevésbé releváns, kevesebb ada
tot nyújt, m int az ásatás. Az ásatások elsősorban a keltezések tekintetében biztosítanak igazán többlet- információt.7
A városi ásatások Törökországban, m int bárhol m ásutt a világban, tulajdonképpen a város fejlődé
sére adott válaszként születnek, és a leletanyag köz
lésének nincsen prioritása.8 így a múzeumi gyűjte
ményekben őrzött, többnyire a felszínen előkerült cserepeknek igen fontos szerepük van. A Victoria &
Albert Múzeum és a Benaki Múzeum például az isz
tambuli Postahivatal 1905-ös építése idején szerzett ilyen anyagot. A British Múzeumban Fusztátból szár
mazó izniki leletek vannak, a burszai múzeum ba a városközpontból került be anyag. Kütahjában a ko
rai kék-fehér kerámia m inden jelentős típusából őriz
nek rontott példányokat,9 az isztambuli Szaracsháne ásatásának anyaga pedig az Isztambuli Régészeti
7 Arik 1999. A szerző b e m u ta tta, hogy k ü lö n b ö ző okok m ia tt a tö rö k régészek m u n k ásság a sokkal kevesebbel já r u l hozzá a felvetődő p ro b lém ák m eg o ld á sáh o z, m in t azt re m é ln é n k . 8 A régészeti leletanyag, am elyen m ég dolgozik az ásató régész,
senki más szám ára n em hozzáférhető. Ezzel a privilégium m al való visszaélés vezetett a publikációkban m egm utatkozó tek in télyes elm aradáshoz. leközlöm, N u rh an Atasoy professzorasszony megjegyzéseivel.
Egy kisebb csoportot kihagyok, ezek délkelet-ázsiai im p o rt áruk voltak. Feltehető, hogy az alábbi m egnevezések m in d Iznikben készült fajanszárut jelölnek. Jelölések: (a) az á ru á ra 1600 előtt (b) az áru ára 1600-ban (c) az árváltozás százalékban kifejezve.
Büyiik Iznik badyasi, kapagi ve tepsisi ile — nagy és mély [sörös]
korsók, b orospoharak fedéllel és csészealjjal (b) 65 akcse.
Ho^ab kásesi müzehheb, kapagi ve tepsisi ile — a ra n y o z o tt kom - Orta, kapakli, ye$il ve mavi altinli [safa] — R edhouse a lapján felte
hetően közepes m éretű bögrék vagy korsók, fedelük van, zöld és kék mázasak, aranyozottak (a) 80 akcse (b) 37 akcse (c) 53,7%.
B üyük safa müzehheb — nagy, a ra n y o z o tt safaV. (a) 8 0 a k oszmán hatóságok által rendszeresen kiadott ún.
nar/í-defterek — melyek gyakorlatilag a piaci áruk árát rögzítették — tulajdonképpen kész forma- és méret-tipológiát adnak a régészek kezébe.11 Az izniki fajanszárut illetően az 1600. évi lista különösen rész
letes.12 Ezeknek a rendeleteknek — amelyeket az áremelések megakadályozása, illetve a m inőség ro n tásának megelőzése érdekében adtak ki — a piac teljes áttekintése nem volt céljuk.13 Feltételezhetjük, hogy a kerámiát egységesen kezelték, kütahjai á ru ról például nem esik külön említés, ugyanakkor bi
zonyos, hogy forgalomban volt.14 Szintén nehéz kü
lönbségeket m egállapítani az 1640. évi defter listája alapján,15 belőle nem tudjuk m egkülönböztetni az izniki és kütahjai árut, de nem derülnek ki adatok a mázatlan vagy durva-mázas ejüpi,16 dim etokai17 és gallipoli á ru ra sem. Felsorol továbbá árufélék et Inozból, Szelánikból és Midjéből (a bulgáriai Tráciából), azonban ezekről sem tudunk m eg rész
leteket. (Ez utóbbiak aligha lehettek új műhelyek.) Jelentős előrelépést jelen tett az ásatásokból szár
mazó oszmán kerámia azonosításában és
leltározá-Kahve fin ca n la n sáde — egyszerű kávéscsészék (b) 2 akcse.
Qini kavanoz 6 vakiyye — 6 okkás „k ín ai” [= fajansz] ed én y e k (a) 50 akcse (b) 20 akcse (c) 60%.
Salata ve helva tabaklan, Iznik — salátás és helvás tán y é ro k (a) 14 akcse (b) 10 akcse (c) 8,5%.
Qini legen ve ibrik (bir ustada malisus dur, nadir gelür, 100 akgeye verirse ifleye) — ritk a „kínai” [ = fajansz] kiöntőcsöves k orsók
H VRa destisi agzi bol — széles szájú „HVRa” palackok (b) 2 akcse.
Dimetoka bardagi kü fü k kahve ibrigi ile — D im etokai k o rsó k kis
Os z m á n-t ö r ö k r é g é s z e t ik u t a t á s o k Ke l e t- Eu r ó p á b a n 39 sában a bizánci császárok palotájának feltárása Isz
tam bulban.18 Egy bolygatatlan szemétgödörből, kü
lönféle típusokat reprezentáló, csaknem teljesen ép edények kerültek elő, köztük egy korai kék-fehér izniki tál, egy hasonló korú Faenzából származó majolika korsó, és egy Longquan szeladon töredék.
A felszínen talált hatalmas mennyiségű izniki, illet
ve más oszmán műhelyből származó töredék azon
ban nincsen feldolgozva, nyilvánvaló, hogy az ásatók a pre-oszmán rétegek anyagát részesítették előnyben.19
Az athéni Agorán feltárt leletekről szóló jelentés pontossága is m egkérdőjelezhető.20 Az anyag tíz kü
lönböző lelőhelyről származik, melyek relatív kro
nológiája bizonytalan. A kemencék anyagát „kék-fe
hér festett áru ”-ként határozták meg, a cserepeknek azonban néha sárgás, zöld vagy piros színezete van.
Az 1650 körül záródó leletanyag lehet, hogy a milé- toszi kerámia helyi változata, de lehet, hogy n em .21 Izniki kerámia ténylegesen nem került elő, tehát a feldolgozott lelőhelyek nem m ondhatók tipikusnak.
Az isztambuli Szaracsháne, pontosabban a bizánci Szent Polyeuktosz-templom feltárásáról készült publi
káció a legteljesebb olyan jelentés, amelyet oszmán rétegekkel is rendelkező török városi lelőhelyről isme
rünk.22 A maradványok útépítés során kerültek elő, a rétegek nagy része megsemmisült. Egyes ásatási sze
zonokban, például 1964-ben illetve 1969-ben, az anyag mennyisége eleve kizárta a teljes közölhetőség lehető
ségét. A jelentés a leleteknek 80-90%-át öleli fel, a 15-17. századi lelőhelyek száma 15, a 18-19. század
ra pedig kilenc lelőhely keltezhető. A luxusáru (izniki fajansz, kínai porcelán) aránya 1- 10% között van, az egyszerű mázas edényeké 25-35%, a durva anyagú, má- zatlan kerámia aránya 50%-ot ért el.
Miután az érem leletek gyakorlatilag teljesen hiá
nyoznak, a leletegyüttesek keltezése a bennük talál
ható izniki kerámiatípusoktól függ. Ily m ódon a dur- vább-köznapi kerámia keltezése „parazita” m ódon a finom áruk kronológiájához kapcsolódik. Az izniki fajanszok 25-30%-a m onochrom , türkiz, kék vagy zöld mázas volt, a darabok többnyire inkább az ún.
Dam aszkusz-csoportba tartoznak, a bólusz-vörös mázas típus jelen léte kevésbé jellem ző. Ez utóbbi
port), melyeken a damaszkuszihoz hasonló díszítő
motívumok figyelhetőek meg, de grafikailag elna- gyoltabbak, néhány esetben pedig vastag fekete kör
vonallal vannak keretelve. Ez a típus Iznikben isme
retlen, viszont bőséggel fellelhető a Victoria & Al
bert, illetve a Benaki Múzeum kerámiatöredék-gyűj- teményében. E típusnál a máz észrevehetően más, m int a többiekénél, — a 17. század végi kütahjai cse
repek mázával m utat hasonlóságot. Az „x-1” csoport darabjai, illetve ezek utánzatai a damaszkuszi cita
della recens ásatási anyagából is ism ertek.23 A szár
mazási hely kérdését az anyagvizsgálat fogja eldön
teni.
A mázatlan, durva anyagú áru esetében Hayes húsz különböző anyagot különböztet m eg,24 köztük néhány csillámosat is, bár az agyagelemzést m ég azt megelőzően végezték, hogy bármelyik fajtát helye
sen lokalizálták volna. Az azonosított anyagú csopor
tok között, az 1550 körüli időre keltezhető lelőhe
lyeken, feltűnik egy finom an iszapolt, m ázatlan, szűrősnyakú vizeskorsó-típus, bekarcolt díszítéssel, amely egyértelműen különbözik az ugyancsak finom anyagú 16. századi, ún. „terra szigillátától” (tin-i mahtum), ez utóbbi teljes egészében hiányzik az együt
tesből.25 A durva mázú darabok valószínűleg dimetokai eredetűek, ez utóbbiak jelenlétét az isztambuli keres
kedelemben az 1600-ból, illetve 1640-ből származó w/i>7i-defterek is igazolják.26 Nincs okunk feltételezni, hogyjelentősen korábbiak lennének. Különösen figye
lemre méltó lelet az a mázas tál,27 melynek belső olda
lát tíz koncentrikus vonal alkotta neszih-stílusú oszmán invokáció díszíti, külső felületén pedig bekarcolt fel
irat látható: al-fakir csanakcsi („a szegény fazekas”).
Ehhez hasonló darab m ég soha nem került elő.
Iznik központjában több m int húsz éve folynak évi rendszerességgel az ásatások. A pénzérm ék gya
korlatilag teljesen hiányoznak, em iatt lehetetlenség m eghatározni, hogy milyen hosszan m űködtek a kemencék, bár a magas technikai színvonalon előál
lított kerámia esetében a megfelelő tipológia felállí
tása nem függ teljes egészében a rétegtani kronoló
giától. A leletek m aguk az iparágra vonatkozóan kérdések egész sorát vetik fel, ilyenek a kemence
technológia és termelési kapacitás, az innováció (a technikai kérdéseket és a dekorációt illetően egy
aránt), a műhelygyakorlat, specializáció, az egyedi irányvonalak alakulása, a m inták használata és azok ismétlődése az időben, továbbá az izniki illetve
25 Az isztambuli Ejüp terü letén feltárt fazakasnegyed anyagában
— Yenisehirlioglu 1995 — m in d e n d a ra b fehéres-rózsaszínű agyagból készült. A m ennyiben mázas volt — ez ritkábban for
dult elő — a m áz zöld vagy b arnás színű ólom m áz volt. A fotók alapján neh éz a tárgyakat keltezni, d e az anyag nagyobb része recens, 19-20. századi lehet.
26 Bakirtsis 1980.
27 Hayes 1992, 42. tábla, d, f, h.
4 0 J . Mi c h a e l Ro g e r s
kütahjai termékek különválasztása a 16. század m á
sodik felében. Szom orúan kell m egállapítanunk, hogy a fenti kérdések egyikére sem tudjuk m ég a választ.
A hiányosságok egy része elkerülhető lenne. A m ár m egjelent ásatási jelentések28 nem foglalkoz
nak a felvetett kérdésekkel, pedig például Iznikben, a római színházban folyó legutóbbi ásatások során szintén napvilágra kerültek égetőkem encék.29 Az egyes ásatási szezonokban előkerülő leletanyag rend
kívül nagy mennyiségű, ez az oka annak, hogy a ke
rám ia m ég csak be sincs leltározva, csupán egy kis részét válogatták ki kiállítási, illetve további tanul
mányozási célokra. Bár a cseréptöredékek nagyobb része elsősorban statisztikai célokra lesz használha
tó, egyelőre nem látható a vizsgálatok időpontja és mikéntje. És itt van a szokásos régészeti balszeren
cse: a kemencék anyagát ugyanis inkább Milétosz- ill. egyéb durvább áruk alkotják, és nem a jellegze
tes izniki típusok valamelyikéhez tartozó darabok.
A Hayes által a 16. század elejére keltezett Milétosz- áru bőséges mennyiségben kerül elő Iznikben és az isz
tambuli Szaracshánében is. Hayes megjegyzi, hogy szár
mazási hely tekintetében egy harmadik lelőhely, a Trója vidéki Ezine melletti Akcsaalan is szóba jö h e t.30 Az égető háromlábak túlsúlya a kemence felszereléséhez tartozó eszközök között (égető háromlábak, rudak, gyűrűk)31 jelentős körülmény, ugyanis az izniki kerá
mia égetése során nem használtak ilyeneket. Miután a Milétosz-kerámia előállítása M ilétoszban32 és Ak- csaalanban egyidejűen folyt, a helyi sajátosságok meghatározása további, részletekbe m enő tanulm á
nyokat tesz szükségessé. Sem a töm egáruk kronoló
giája, sem előállításuk időhatára nincs igazán kidol
gozva, illetve a kutatás e téren még nem eredm énye
zett jelentős előrelépést. Bár az ún. milétoszi töm eg
áru készítésének és az izniki kék-fehér típus m egje
lenésének ideje átfedi egymást, az utóbbi, a techno
lógiát tekintve, teljes szakítást jelen t a tömegáruval.33 Teljesen eltérő díszítő motívumkincs jelenik m eg rajta, amely tulajd o n k ép p en a Szíriában, illetve
Egyiptomban előállított késői m am eluk töm egáru
val m utat hasonlóságot,34 — m ielőtt a kínai kék-fe
hér porcelán m indent elsöprő hatása ezeket is elbo
rította volna.35 A Timurida-kerámiával nagyon ke
vés a közös vonás, bár — ahogy Hayes megjegyzi36
— díszítményeiken a 15. századi Kubacsi-kerámiá- val való rokonság m utatható ki.
Két olyan kivételt ismerünk, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy ne zárjuk le túl korán a Milétosz- csoport készítésének idejét. Egy csésze töredékén olyan kínaizáló felhő-motívumok figyelhetők meg, amely típus 1520 előtt ism eretlen,37 egy tál perem töredékén pedig olyan hullám -m inta látható, amely az izniki árura 1530-40-től jellem ző.38 Még feltű
nőbb kivételt jelen t az a vörös anyagú tö red ék ,39 amely fehér engobe-alapozás fölött feketével festett (egyértelműen égetetlen kobalt), és olyan II. M ehmet korabeli (1451-1481) m intákat másol, amelyeket Nurhan Atasoy, illetve Julián Raby a korai kék-fehér izniki kerámián azonosított.40 Ez a töredék egyértel
m űen bizonyítja egy feltételezhetően rövid életű fá
zis meglétét, amikor megkísérelték az izniki motívu
m okat az ún. milétoszi edényekre adaptálni.
Az izniki árut illetően, az ásatások néhány telje
sen új típust is felszínre hoztak, különösen a késői 16. századi, kínai porcelánt utánzó típusokból. Köz
ismert a korai oszmán ízlés kötődése a Yuan- és ko
rai Ming-kori prototípusokhoz,41 m int ahogy az is tudott, hogy Iznikben nem m agukat a darabokat utánozták, hanem sablonok után dolgoztak. A kora
beli kínai porcelán hatása sokkal kevésbé egyértel
mű. Ez utóbbi utánzásának jelei kis tálkákon, kávés
csészéken és töredékekenjelennek meg, olyan deko
rációval, amely a 16. századra jellem ző, — bizonyít
va azt a hagyatéki leltárak és a narh-defterek által is igazolt tényt, hogy a 16. század végén Törökország
ban nagyobb mennyiségben állt rendelkezésre a kí
nai im port á ru .42
Az ásatások tehát m eglehetősen korlátozott m ér
tékben járultak hozzá az oszmán kerámia-kronoló- gia, illetve -tipológia,kialakításához. E tudás
kiegé-28 Aslanapa 1965; 1986: 1987; 1988; 1989; 1992; 1993a; 1993b;
A slanapa-Altun 1996; Altun-Aslanapa 1997; Aslanapa-Yetkin- A ltun 1989.
29 Yalman 1988a; 1988b; 1989; 1991; 1993; 1995. A színházban folyó ásatásokról beszám oló jele n tések az oszm án kort m egelő
ző rétegekkel foglalkoznak. A színház területe a bizánci korban tem ető volt, valószínűleg a 8-9. századtól a Lascarida-foglalá- sig, ez u tóbbit érem lelet dokum entálja. Nagy m ennyiségű bi
zánci fazekasáru is előkerült. A szóban forgó kem encék — úgy tűnik — folyam atosan m űködtek a 16-17. században. Milétosz- és D am aszkusz-típusú, valam int bólusz-vörössel díszített kerá
m ia egyaránt előkerült. A leletanyag gazdagon tartalm azza a kem encékhez tartozó egyéb eszközöket is, úgym int égető h á rom lábakat, m érőléceket, tesztereket (m intadarabokat), stb.
30 Akarca 1979; É rdekes m egjegyezni, hogy az A kcsaalanból is
m e rt késői típ u so k o n — Vö. Hayes 1992, „E"-típus — jó l lá t
h a tó az e g y éb k én t az izniki kem encék b e ren d e zé sé re je lle m ző ég ető h á ro m láb a k nyom a.
31 Aslanapa 1987; 1989; A slanapa-Altun 1996; Yalman 1989.
32 Durukan 1982; Úgy tűnik, hogy „post-M ilétosz”-stílusú e d én y e
ket nem regisztráltak. Talán szükségtelen hozzátennem , hogy az általam az o szm án kerám ia különböző típusainak m egjelölé
sére használt „Milétosz”, „Damaszkusz” és „Aranyszarv” e ln e vezések nem jele n tik egyben az a d o tt kerám iák sajátos, vagy egyedi eredetét.
33 Henderson 1989, 8 2 -8 9 .
34 A m e n n y ib e n a tü rk iz -fek e te és a zö ld -fe k e te tö re d é k e k a 13. századi R akka-árura h asonlítanak leginkább. V ö.A slanapa- Altun-Yetkin 1989, 284.
35 N ehéz m egm ondani, jelent-e ez valam it a kronológiát illetően 36 Aslanapa-Altun-Yetkin 1989, 1981/83, 1982/12, 1985/16.
37 Aslanapa-Altun-Yetkin 1989, 115, IZN 83-3.
38 Aslanapa-Altun-Yetkin 1989, 309, 1987, szám n élk ü l.
39 Aslanapa-Altun-Yetkin 1989, 83, 1981/6.
40 Atasoy-Raby 1989, N o. 65, az ú n . „B aba N ak k as”-alb u m ra j
zai n y o m án (Isztam buli E gyetem i K önyvtár F 1423).
41 Raby 1983; 1986.
42 Aslanapa 1965; Aslanapa-Altun-Yetkin 1989, 176, IZN/85, BHD /
Os z m á n-t ö r ö k r é g é s z e t i k u t a t á s o k Ke l e t- Eu r ó p á b a n 41 szíthető az oszmán provinciákban, illetve az Oszmán
Birodalmon kívül eső területekről előkerült kerámia- anyag elemzése során nyerhető információkkal. A következő megjegyzésekkel, melyek főként a publi
kálatlan anyagra vonatkoznak, a legújabban m egje
lent m onográfia43 adatait szeretném kiegészíteni.
Paradox módon, Anatólia üresnek mutatkozik, ami aligha tükrözheti a valóságot. Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy a Szafavída-kerámián nem mutat
ható ki az izniki előképek befolyása. Az egyetlen álta
lam ismert darab, amely ezt tükrözi, egy publikálatlan, szőlőmintás táltöredék a bakui Sirvansah-palotából.
Kétségkívül importáru, azokból az évtizedekből való, amikor Baku oszmán kormányzóság alatt állott. Szíriá
ban és Egyiptomban — részben az aleppói citadella ásatásán (Aleppo Múzeum), részben pedig a fusztáti ásatásokon (British Múzeum) — m inden fontosabb kerámiacsoport reprezentáns példányai előkerültek, beleértve milétoszi darabokat is. Ez a tény állandó igényt jelez. Az Egyiptom felé irányuló izniki export
ban és Egyiptomban — részben az aleppói citadella ásatásán (Aleppo Múzeum), részben pedig a fusztáti ásatásokon (British Múzeum) — m inden fontosabb kerámiacsoport reprezentáns példányai előkerültek, beleértve milétoszi darabokat is. Ez a tény állandó igényt jelez. Az Egyiptom felé irányuló izniki export