Elhelyezkedés
A középkori Ete a Tolna megyei Sárközben talál
ható, Szekszárdtól délre kb. 10 km-re, Decstől nyu
gatra mintegy 3 km-re (1. ábra). Földrajzi helyzete igen kedvező volt: a Sárköz nyugati szélén emelke
dő dom bsor közelében, egészen a Sárvízig húzódó, hosszan elnyúló, a közvetlen környék legmagasabb dom bján épült fel a település. Ezért itt volt a leg
jobb átkelőhely a Sárvízen, amelyet a Sárköz belseje és a dom bsor lábánál húzódó út felől egyaránt könnyen m eg lehetett közelíteni. Ennek köszönhe
tő, hogy a középkor folyamán Ete a Sárköz egyik legnagyobb és legjelentősebb mezővárosává fejlődött.
Az északkelet-délnyugati irányban hosszan elnyú
ló dom bot három oldalról tavasszal m ég ma is víz övezi. Légifotón pedig látható, hogy eredetileg nyu
gat-délnyugati irányban is vizenyős terület védte (2. ábra). A település teljes hossza kb. 700 m, széles
sége pedig mintegy 300 m. A földnyelv délnyugati vége a legalacsonyabb, innen kiindulva északkelet felé fokozatosan emelkedik. Az árterülethez m ért relatív magassága a nyugati végén kb. 2 m, a keleti végén 5-6 m. Tengerszint feletti magassága 97 m.
A mezőváros északi, nagyobb része 1962-ig lege
lő volt, déli kisebb részét m ár a m últ század 60-as éveiben is szántották.1
A jelenleg dom ború tetejű, enyhén lejtős oldalú kiemelkedés keleti és déli széle eredetileg m eredek part volt, amelyet m inden bizonnyal a víz mosott alá.
így emlékeznek vissza az idős decsi lakosok, és így jelöli az 1950-ben és 1953-ban kiadott 1:25 000-es,~' valamint m ég az 1970-es kiadású 1:10 000-es tér
kép is. A 3 -4 m magas, függőleges p artot 1962-ben szüntették meg, amikor a több évszázados legelőt fel
törték: tolólapos gépekkel elegyengették a közép
kori házak om ladékait és a m eredek partot, a szán
tás érdekében. M indezt a rombolást betetőzte az, hogy talajlazító késekkel végigszabdalták az egész dombot: a 80 cm-ként elhelyezkedő kések 80-90 cm mélységig hasították végig a talajt.3
A lelőhelyet kettévágja a decsi szőlőhegyi út. Az ettől északra levő földek — így Ete legnagyobb ré
sze is — a decsi tsz-hez tartoztak; az úttól délre fek
vők pedig a Sárközi Állami Gazdasághoz. A kárpót
lás eredm ényeként a tsz-földek három m agántulaj
donoshoz kerültek.
Történeti adatok
A m ezővárosra vonatkozó okleveles adatokat H olub József dolgozta fel,4 a rövid összefoglalást ennek alapján készítettük el:
A település birtokosára vonatkozó első adat 1398- ból származik, ekkor Deccsel együtt a váci káptalan birtoka volt. Szentlélek tiszteletére szentelt tem plo
m át a pápai tizedjegyzék említi először.5
A viszonylag késői okleveles adatok nem jelentik azt, hogy a település csak a 14. században létesült:
az eddigi leletek arra utalnak, hogy Ete m ár a kora Árpád-korban, a 10-11. században is létezett. Virág
kora a 15-16. századra tehető. Vásároshely volt, az egyetlen a Sárközben. Hetivásárát 1565-ben emlí
tik. Az etei hetivásárt vasárnaponként tartották.6 Egy 1535-ből származó feljegyzés szerint Ete város volt.7 A törökök 1543-ban hódították meg a Sárközt, de a sárközi falvak nagy része Szigetvár elestéig (1566) a szigetvári várnak adózott és dolgozott. 1566 után azonban egyedül a török volt itt az úr. A török kor első felében Ete m ég nem indult hanyatlásnak:
a török adólajstromok szerint 1557-ben 155 háza volt, 1572-ben pedig 192. Alakók számát ennek alap
já n 800-1000 főre tehetjük.
Aváros 1620-1627 között pusztulhatott el: 1619- ben m ég élt, hiszen a bátai apátság felszólította az
Pesty Frigyes helynévgyűjteménye szerint „Ete részben legelő, részben szántóföld, tatárok által el
pusztítva nagy kiterjedésű város hely, váromladék- kal, miről neveztetése nem tudatik.”9 A
néphagyo-1 Gaál-Kőhegyi 1 9 7 1 -1 9 7 2 , 311.
196 Mi k l ó s Zs u z s a- V í z i Má r t a
1. áb ra. D ecs-E te. H elyszínvázlat. Rajz: Ő si S á n d o r
mány ezt a területet „Eteváros, Ete vára, Városhel, Etedom b” néven ism eri.10
Az első terepbejárást Róm er Flóris végezte. O azonban a város maradványaival nem foglalkozott, csupán az etei várat írta le (1. később).
A településen 1933-ban és 1935-ben végzett ása
tást Csalogovits József. A feltárásokat ism ertető két rövid közlem ény szerin t11 több lakóházat, illetve házrészletet, a tem plom kis részletét, több sírt és két fazekaskemencét tárt fel. Ásatási dokum entációja a II. világháború végén sajnos m egsem m isült,12 így nem tudhatjuk, hogy az általa feltárt objektumok a mezőváros mely részein helyezkedtek el.13
Csalogovits ásatását meglátogatta Márton Lajos is, aki m ár akkor hangsúlyozta a lelőhely légifotózásának fontosságát. Sajnos akkor erre nem került sor. Márton Lajos jelentéséből ismeretes, hogy látogatása idején a házak omladéka és az egyik utca m égjól látszott: „tisz
tán meglátszik a helység egykori egyik utcája, amely mellett kétoldalról sorban álló gödrökjelzik az elpusz
tult házak helyét...”.14
1963 novem berében Mészáros Gyula végzett te
repbejárást Ete területén. M egállapította, hogy a le
gelőt előző évben törték fel. Az őszi búzában helyen
ként gyér kelésű foltokat figyelt meg. Ezek szerinte az elpusztult házakra utalnak. Felszínükön tégla- és
paticstöredékeket talált. A lelőhelyen 14-16. századi edénytöredékeket, bögre alakú kályhaszem- és lapos kályhacsempe-darabokat, hálónehezéket, fenőkövet és egy pénzt (I. Ferdinánd 1554-es denára) gyűjtött.15 Szintén Mészáros Gyula 1966-ban tizenegy napos, részletes terepbejárást végzett a lelőhelynek azon a szakaszán, amely egykor legelő volt, és 1962-ben tör
ték fel: számos „középkori és későközépkori halá
szati eszközt, edény- és evőeszköz töredéket, díszes könyvsarok vereteket, végül 1966. év novem berében 922 db későközépkori d én árt gyűjtöttem be, m int felszíni szórványleletet.”16
Csalogovits után első ízben 1967-ben Mészáros Gyula végzett rövid tájékozódó ásatást a lelőhely leg
magasabb pontján, a lelőhely keleti kiterjedésének tisztázására. Az ásatás során Árpád-kori és késő kö
zépkori kemencepadozatokat, házalapok m aradvá
nyait figyelték meg; egyúttal m eghatározták a lelő
hely legkorábbi magyar településű szakaszát. Mészá
ros Gyula szerint a középkori falu több m éter vastag bronzkori kultúrrétegen helyezkedik el. Az ásatás idején a dom b alatti vizenyős szántóterületen edény
be rejtett 5000 db I. Ferdinánd érm ét, ezüst ékszere
ket és 1 db török aranypénzt m entettek m eg.17 A leletegyüttest Parádi N ándor dolgozta fel.18
Tolna megye földrajzi nevei 1981, 483.
Csalogovits 1935, 1-10; 1937, 3 2 1 -3 3 2 .
C salog Zsolt levele a szerzőknek: 1997. á p rilis 10.
Az ásatáso k h ozzávetőleges helyére u tal M észáros G yula: „A d o m b v o n u la t keleti vég éb en és a n y u g at felőli szán tó fö ld ö n a 30-as évek b en C salog J ó z s e f ásatást v ég zett...”. — SZWM A d a ttá r a 2 0 3 - 7 5 ; Az á sa tá si h e ly s zín ek k e l k a p c s o la tb a n C salogovits pu b lik áció ib ó l csu p án annyi d e rü l ki, hogy a le
g elő n és a sz á n tó te rü le te n e g y a rá n t ásott. A leg elő n kijelölt szelvények h elyét p o n to sa n n e m je lö lte m eg; A szán tó k n á l a
két tu lajd o n o s: P örnyi Pál és C seh S á n d o r n e v ét e m líti. E n n e k ala p ján — a rég i té rk é p e k és telekkönyvi a d a to k segítsé
gével — tu d tu k azo n o sítan i ezt a k ét fö ld d ara b o t, am elyek a lelőhely d é ln y u g a ti szélén hely ezk ed tek el.
14 M árto n Lajos jele n té s e 1933 -b an Széward O szkár alisp á n n ak , S zekszárdra. — M NM A d a ttá ra 43. E. I.
15 SZWM A d a ttá ra 2 0 3 -7 5 . 16 M NM A d a ttá ra I. 25/1967.
17 R égFüz Ser. I. 21 (1968) 57.
18 Parádi 1970, 2 2 3 -2 3 5 .
Ad a t o k Et e m e z ő v á r o st e l e p ü l é s t ö r t é n e t é h e z 1 9 7
2. áb ra. D ecs-E te. L égifotó 2000. fe b ru á r 28. (Eng. sz. 2/4/2000). Légifotó: M iklós Zsuzsa
1986-ban Gaál Attila és Szabó Géza végzett hely
színi megfigyelést, illetve leletmentést, amikor beton- utat (Szőlőhegyi út) építettek a lelőhelyen keresztül.
Ekkor az úttükörben a tem plom körüli fal két rövid szakaszát rögzítették és két melléklet nélküli sírt bon
tottak ki.19
Miklós Zsuzsa 1992 óta több alkalommal végzett itt terepbejárást. Házakra utaló elszíneződések nem látszottak, csupán az eke által széthúzott paticsos fol
tok, szétszántott tűzhelyek. A tem plom helyét 1995- ben találta meg: a közvetlen környezetéből kissé ki
emelkedő dom bon tégla- és kődarabokat, embercsont töredékeket talált (Miklós 1992, 1995).
1996 óta együtt kutatjuk a mezővárost.20 Légifotózás
Ismereteink szerint területünkről az első légifotók az 1950-es évek elején készültek, térképezési céllal.21
19 R égFüz Ser. I. 40 (1987) 93.
20 Az e d d ig i k u tatá so k at az O TK A (T 025385), a N em zeti K ultu
rális A la p p ro g ra m , a N em zeti K ulturális Ö rö k ség M in isztéri
u m a, T o ln a m egye K özgyűlése és a W osinsky M ór M egyei M úzeum anyagi tám o g atásáv al végeztük.
21 HM H ad tö rtén eti Intézet és M úzeum H ad tö rtén elm i T é rk é p tár. A mi szem pontunkból legjobban hasznosítható fotók: 1950:
Miután akkor még legelőként hasznosították a lelő
hely nagyobb részét, településtörténeti kiértékelés
hez nagyon jól lehetne használni ezeket a fotókat.
Mivel azonban 3-4000 m magasságból készültek, és ráadásul az eredeti negatívok elvesztek; a kon
taktokról viszont nem lehet olyan léptékű nagyítást készíteni, amely értékelhető lenne — felhasználha
tóságuk esetleges. Ez annál sajnálatosabb, mivel — mint m ár em lítettük — 1962-ben feltörték a legelőt és a szántás megkönnyítésére tolólapos géppel szét
tolták a házak m aradványait.22 A később — külön
böző céllal — készült légifotók m ár ezt az utóbbi állapotot rögzítették.
A légifotózások eredm ényeit befolyásolja egy
részt az, hogy a különböző tulajdonosok esetenként különböző növényeket vetnek, ezért az egyes táblá
kon más-más a megfigyelési lehetőség. Másrészt, az úttól délre eső földeket m ár az 1860-as években is művelték. Ezért itt — m inden bizonnyal a szántás
Nytsz. 47597-47598; 1953: 47604, 47605, 47607, 47608.
22 A legelő feltö rését 1963 n o v e m b e réb e n M észáros G yula ész
lelte, m egfigyelve, hogy az őszi v etésben a házak helyére a gyér kelésű foltok u taln a k . — SZWM A d a ttá ra 203-75; A rra a tényre, hogy a legelő feltörésekor, a szántás m eg k ö n n y íté
sére to ló lap o s g é p p el e g y en g ették el a talajt, a helyi lakosok hívták fel figyelm ünket.
198 Mi k l ó s Zs u z s a- V í z i Má r t a által okozott pusztulás m iatt — régészeti objektu
mot sem a levegőből, sem terepbejárás során nem lehet észlelni.
Miklós Zsuzsa a Tolna megyei várkutatással kap
csolatban 1991 óta végez légifelderítéseket, készít légifotókat. Légifelderítés közben, 1992-ben vette észre, hogy Étén — 400 m relatív magasság felett — szépen kirajzolódik a településszerkezet. Azóta rend
szeresen fotózza, videózza a lelőhelyet.23 Különbö
ző évszakokban, eltérő m egfigyelési lehetőségek m ellett rögzíti a jelenségeket, ferde és közel függő
leges szögben. A repülési magasság 500-1100 m.
M inden esetben merevszárnyú repülőgépről készíti a felvételeket. Eddig leggyakrabban szántásban fo
tózott, valam int a kukorica különböző érettségi álla
potában. A fotózásokon kívül igyekszik összegyűjte
ni a területről mások által, különböző időpontok
ban, különböző céllal készített légifotókat is.
Az eddigi légifotókat felhasználjuk az 1996-ban újra m egindult ásatásoknál: a kutatóárkokat ezek segítségével jelöljük ki, a légifotók alapján előre megtervezzük, melyik objektum ot kutatjuk. 1997- ben Egyed Endre, az MTA Régészeti Intézetének — közelm últban elhunyt — m unkatársa elkészítette a település részletes geodéziai felmérését. Erre ráve
títettük a különböző légifotókon látható foltokat (3. ábra). 1999-ben légifotó-jeleket helyeztünk el a lelőhelyen: 1999 decem berében és 2000 tavaszán Miklós Zsuzsa több alkalommal is készített fotókat úgy, hogy ezek is látszottak. Az ism ert koordinátájú pontok segítenek az egyes objektum ok helyének pontos m eghatározásában. Ezeknek a légifotóknak a kiértékelése folyamatban van.
A légifotókon elénk tárul a középkori mezőváros teljes szerkezete, az utcák, házak (2. ábra). A főutca, amely tulajdonképpen az északkelet-délnyugati irá
nyú, északkelet felé fokozatosan emelkedő, hosszan elnyúló dom b gerincén húzódik, kb. 10 m széles, sötét csíkként jelentkezik. Az enyhén ívelt sáv a domb keleti végén, a legm agasabb résznél kettéválik és hurkot alkot. Ez feltehetően az utca kiszélesedésére, egykori térre utal. A főutca megfigyelhető hossza a hurokig kb. 360-400 m, a hurok hossza kb. 90 m, legnagyobb szélessége mintegy 70 m.
A főutcához a déli oldalon eredetileg három mel
lékutca csatlakozhatott. A főutcára merőleges utcák hossza változó: a dom b déli széléig húzódtak. A leg
rövidebb és jelenleg — megfigyelhetőség szem pont
jából — legjobb állapotú a keleti mellékutca: itt egyes légifotókon egymással szemben k ét-két ház foltja
utcára. Ez a sáv átnyúlik a szőlőhegyi út déli oldalá
ra is, és a domb perem éig, az egykori holtágig kö
vethető. A házfoltok itt m ár nagyon elmosódottak.
Egyes fotókon bizonytalan, négyszög alakú elszíne
ződések láthatók, de kiterjedésüket nehéz m eghatá
rozni. A harm adik mellékutca csupán néhány fotón figyelhető m eg (pl. az 1996. április 19-i fotón). Az előbbieknél keskenyebb, mintegy 20-25 m széles, világos sáv a főutca nyugati végétől indul és az ártér
szélén húzódik, szintén kb. 270 m hosszan.
A főutca északi házsora valamivel rövidebb, m int a déli. Ennek az a magyarázata, hogy a dom b északi oldala ezen a szakaszon vizenyőssé válik.
Szántásban a házakra utaló foltok világos, sárgás színűek. Alakjuk négyzet, illetve téglalap, sarkuk le
kerekített. Szélességük 10, 15, 28 m, hosszúságuk 10-30 m. Többségük a főutcán, arra m erőlegesen helyezkedik el.
Feltehetően az egykori telekhatárokat jelzik a VITUKI 1985. március 29-én készült fotóján látha
tó sötét csíkok. Ezek alapján egy-egy telek szélessé
ge 25-30 m lehetett. Hosszuk változó volt, a terep- viszonyokhoz alkalmazkodva. A főutca-északi és déli oldalán a dom b alja, illetve a mocsaras terület sza
bott határt, a mellékutcáknál az utcák egymástól való távolsága: 50-70 m.
Kiemeli a házak, utak foltjait az ép pen kelő, illet
ve 20-30 cm magas kukorica. Sőt, a kukorica bizo
nyos fajtái m ég a teljes érést megelőző állapotukban is jelzik a házhelyeket: egyrészt az egykori objektu
m ok helyén alacsonyabb és ritkább a növényzet, másrészt itt a kukorica színe rozsdavörös. M iután a terület nagy része a kárpótlásnál három tulajdonos kezébe került, azóta a megfigyelési körülmények sem azonosak: így pl. 1997 őszén — bár az egész terület
re kukoricát vetettek — az egyes fajták közötti elté
rés m iatt a lelőhely nyugati végén, ahol m ár beérett a kukorica, semmit sem lehetett látni, a másik két földdarabon viszont m ég szeptem berben is jó l lát
szottak az objektumok. Ugyanez volt a helyzet 1998- ban is. Az eddigi etei tapasztalatok szerint a kukori
ca májusban, amikor 10-30 cm magas; valamint szep
tem ber közepén, második felében, a teljes érést m eg
előző állapotában m utatja leginkább a régészeti ob
jektum okat, akkor érdem es légifotózni.
A körülmények függvényében több-kevesebb folt figyelhető m eg az egyes légifotókon. Az eddigiek alapján 29-39 között váltakozik a házakra utaló fol
tok száma.
A település tem plom a csak néhány fotón látható, ott is csupán bizonytalan, világos foltként m utatko
zik. Helyét terepbejárással lokalizáltuk, és ezután lehetett a légifotó egyik foltjával azonosítani. Ma
radványait 1997-ben tártuk fel. A gótikus tem plom a mezőváros nyugati szélén helyezkedik el, ahol a hosszan elnyúló dom b csupán kb. 2 m-rel emelke
dik ki az ártérből. A dom b tetején, a főutca kiszéle
sedésénél tem plom ra utaló nyomok egyelőre sem terepbejáráson, sem az eddigi szondázó ásatásokon (Mészáros Gyula 1967; Miklós Zsuzsa-Vizi M árta 1996) nem kerültek elő.