A várábrázolás, mint műfaj valójában többféle ábrá
zolás-típust jelent. Egyik ilyen a veduta — táj, város, vagy épületegyüttes pontos távlati ábrázolása —, de ugyanilyen fontosak az eseményábrázolások, könyvil
lusztrációként, röplapokon, esetleg sorozatokon. A tö
rök hódoltság korában keletkeztek ilyen ábrázolások a legnagyobb számban, egyrészt mivel a 16. századtól ter
jedtek el a grafikai sokszorosító technikák, másrészt, mivel az említett ábrázolás-típusok is ekkor voltak a leg
kedveltebbek. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy igen nagyszámú városlátkép készült, többnyire valamilyen kiadvány céljaira, amelyeket általában az akkor ismert világ legjelentősebb városainak illusztrációiként bemu
tatva gyűjtötték egybe. Ugyanakkor folyamatosan je lentek meg a tömegtájékoztatást szolgáló röplapok az európai törökellenes harcok eseményeiről, s ezek mel
lett a gyakran szöveggel ellátott kompozíciók mellett önálló csataképeket is kiadtak, a festészetben kialakult műfajnak egyfajta aktualizált változataként.
A címben jelzett hitelesség éppen a röplapok ese
tében volt elsődleges szempont, szerzőik szándéku
kat szinte m inden esetben a cím feliratban is leírták,
„igaz és hű ábrázolás”-okat akarván létrehozni. Mi
előtt a konkrét példákra térnénk, m eg kell em líte
nünk azokat a kiadványokat, amelyek a tárgyalandó grafikák jelentős részét tartalmazzák, s amelyek a
16-18. század folyamán a legfontosabb ilyen jellegű m unkák voltak. Mindegyikükben, de az önálló d a
rabok esetében is, egy város látképét szeretnénk be
mutatni, Esztergomét. A választás oka, hogy m int uralkodói székhely, fontosságát tekintve, a magyar történelem folyamán m indig az elsők között volt, építészettörténete jó l ismert, amellett topográfiailag igen jellegzetes a Várheggyel és a Duna túlpartján elhelyezkedő Párkány erődítésével.
A legkorábbi művek egyike Georg Hoefnagel szig
nált és 1595-re datált rézkarca, amely a B ra u n - Hogenberg-féle „Civitates orbis terrarum ” V köteté
ben (Köln 1598, 57. lap) je le n t m eg (1. á b ra ).1 Hoefnagel antwerpeni származású művész volt, aki Itá
liából, Farnese kardinális alkalmazásából — ahol mint pápai miniatúrafestő dolgozott — került II. Rudolf prágai udvarába. Hoefnagel jellegzetes egyéni stílusa és kompozíciós megoldásai még a laikus számára is könnyen felismerhetőek, a gyakran alkalmazott osz
tott képmező például Esztergom látképén is megjele
nik. A felső képrészen Bakócz Tamás címere és a dedi- kációs szövege mellett Esztergom latin és német neve jelenik meg. A várhegy igen magas nézőpontból, ma
dártávlatból tárul elénk, a Duna kanyarulatával, és Pár
kánnyal együtt. Az alsó képen oldalnézetben jelennek meg a vár és épületei, erődítései, Párkány viszont in
kább felülnézetből látható. A kis bekeretezett mezők
ben a korszakban gyakori megoldásként betűjeles ma
gyarázatok olvashatók a látvány egyes részleteiről.
Hoefnagel finom tájképi elemeket alkalmazott, itt pél
dául az alsó kép baloldali részlete a 16-17. századi németalföldi tájképeken gyakran megjelenő motívum.
Ugyancsak jellegzetes a staffázsalakok használata: a lenti kép kopjatörés jelen ete gyakran ism étlődik vedutáin. A két különböző nézet, a több nézőpont együttes alkalmazása a hitelességet szolgálja a művész szándéka szerint, a részletek pontossága azonban a kötet egyes lapjainál változó. Esztergom látképe való
színűleg a hitelesebb darabok közé tartozott, ezt a mai építészettörténeti, régészeti, topográfiai ismereteink birtokában m egállapíthatjuk.
A tizenöt éves háború (1593-1606) első szakaszá
ban formálódott ki a röplap műfaja, addig a közön
ségnek kevéssé volt lehetősége képes forrásokból tájé
kozódni a harci eseményekről. A szöveges híreket kí
sérték a portrék, eseményképek, látképek, sokszor akár együtt is. Ez persze nem jelentette azt, hogy a dekla
rált hitelesség valóban igaz volt. Nagyon sokszor egy
mást, vagy egy jellegzetes alapkompozíciót másoltak a művészek, s a képek Európa-szerte ismertté váltak, a korszak képi kultúrájának legismertebb típusa lettek.
Kiemelkedően fontos szerepe volt a magyaror
szági harci események és jelentős személyiségek meg
örökítésében Dominicus Custosnak (1550 k.—1612), aki az egyik legfontosabb európai rézmetsző köz
pontból, Augsburgból származott. Önálló lapokat is készített a tizenöt éves háborúval kapcsolatban, de legismertebb munkája az Átrium Heroicum négy kö
tete (Augsburg 1600-1602). Ebben Tiroli Ferdinánd főherceg ambrasi gyűjteményének fölhasználásával a török háborúk szereplőit örökítette meg. Eszter
gom 1595-ös ostrom át láthatjuk egyik legnevezete
sebb önálló lapján, m adártávlatból (2. ábra).2 A vár, a város és Párkány jól azonosítható részleteiben is. A körtvélyesi szigetnél pontosan azonosítható a hajó
híd, a Duna két partján a keresztény seregek tábora,
1 Esztergom látk ép e. Papír, rézkarc, 38,5 X 55 cm , ltsz. T. 1206.
4 4 Ba s ic s Be a t r ix
1. áb ra. G eorg H oefnagel: E sztergom látk ép e, 1595
a prímási szigeten a lőállások, s jó l kivehető, hogy a Víziváros fallal és palánkkal van körülvéve. A Szent Tamás-hegyről tartják tűz alatt a várat, kiemelkedik a székesegyház két négyszögletes, valamint m inaret
té átalakított kerek tornya. A Duna túlsó partján Pár
kány lángokban áll, s az 1595. augusztus 3-án és 4-én a török sereg ellen vívott csata jelenete látható a kép jobb szélén. Ismét nagyon jellegzetes csata
képpel van dolgunk: a bonyolult kompozíció, a pon
tos részletek, a feliratok m ind fontos kellékek.
Akasseli származású Wilhelm Dilich (1571-1650) 1600-ban közreadott magyarországi várlátkép soro
zata révén vált híressé, amelynek darabjait még száz évvel később is másolták. Az Ungarische Chronica rézkarcai közé tartozott Esztergom látképe is (3. ábra).3 Dilich nagyon kedvelte az előtérben elhe
lyezett konkrét területet, m int kiindulási pontot, mintegy innen felvéve jelenik meg a madártávlati kép. Hasonló megoldású Visegrád, vagy Pest-Buda látképe is, s a szélesen kanyargó folyó mindegyiken főszereplő. Itt is láthatjuk Párkányt, a várat, a várost és az erődítéseket. Finom technikájú, részletező vedutái a lehetőség szerint pontosak voltak, s nem véletlen hogy a Háufler-Szerelmey-féle 1847-ben publikált Visegrád-album Dilich e kötetbeli megfe
lelő rézkarcát másolja, illetve használja a rekonst
rukció céljaira.
Hans Sibmacher (meghalt 1611) nürnbergi festő és rézkarcoló Dilich első másolói közé tartozott, csak
3 E sztergom látk é p e. Papír, rézkarc, 15 x 24 cm , ltsz. 71.27.
4 E sztergom o strom a. 1595. Papír, rézkarc, 18,7 X 28,4 cm , ltsz. T. 281.
úgy, mint az augsburgi Wilhelm Peter Zimmermann (1589-1630 k.). Mindkettejük stílusa nagyon jellegze
tes és könnyen azonosítható. Sibmacher 1595-ös ost
romábrázolása csaknem „légi felvétel”, olyan magas a nézőpontja, apró figurái betöltik a teret (4. ábra).4 Nála kevésbé jelentősek az épületek, részleteik, a magyará
zó feliratok ellenére nehezen azonosíthatók. A rézkarc Hieronimus Ortelius „Chronologiá”-jában jelent meg (Nürnberg 1603), a Történelmi Képcsarnok darabja már egy későbbi kiadás 175. oldalának illusztrációja (Ortelius Redivivus et continuatus... N ürnberg 1665).
Sibm acher O rtelius szövegének illusztrálására az eseményábrázolások m ellett portrékat is készített, s a tizenöt éves háború legnépszerűbb képes feldol
gozása született m eg közös munkájuk eredm énye
képpen.
Wilhelm Peter Zimmermann is a tizenöt éves hábo
rúról szóló kötetet illusztrálta rézkarcaival, Sámuel Dilbaum Eikonographiája Augsburgban jelen t meg 1603 és 1607 között két kötetben. Esztergom 1595-ös ostroma itt is felülnézetből, madártávlatból jelenik meg, német nyelvű versbe szedett felirata szerint azt a jele
netet mutatja be, amikor „Mátyás főherceg megfúta- mította a törököket...” (5. ábra).5 E verses feliratok m inden Zimmermann-illusztráción olvashatók, de mellettük segíti az eligazodást a betűjeles képmagya
rázat is. Szükség van bizony erre, m ert Zimmermann ábrázolásmódja a leginkább elnagyolt, s a részletek is nála azonosíthatóak a legnehezebben.
5 E sztergom ostro m a. 1595. Papír, rézk arc, 15,8 X 2 6 cm ltsz T. 4212.
A TÖRÖK KORI VÁRÁBRÁZOLÁSOK HITELESSÉGÉNEK KÉRDÉSE 4 5
3. áb ra. W ilhelm Dilich: E sztergom látk ép e, 1600
4 6 Ba s ic s Be a t r ix
' X v i c .1 ,, mtrtjtlmlf
s,u^,kr.
■WAHRJE.CONTRAFACTVR. DÉR B U .EG EIW N G G R A N S A M P T D É R SC H L A C H T SO DARBEI G E S C H E H E N . DEN 3 AVGVSTI. A K O x r j í . 4. á b ra. H an s (Jo h an n ) S ibm acher: E sztergom o strom a, 1603
(E rfjf)« f|0 3 ®< m 6 tó « fíir© n U lj E lc C R a f.t n fin K v n fM í ® t o c f( ia u f/ S5iroriI6(r'iimftnmíi<fift&r<jrofi/
gortrucf r mit ttlid; taufcii! Wmnl ö l i íjjo m n í SScrjítr jitan mii jraiip I <£: iilyuittfjtn fid) cntfélcf.
5. áb ra. W ilhelm P éter Z im m erm an n : E sztergom o stro m a, 1603
A TÖRÖK KORI VÁRÁBRÁZOLÁSOK HITELESSÉGÉNEK KÉRDÉSE 4 7
6. á b ra. J u s tu s van d e n N y poort: E sztergom o stro m a, 1683
4 8 Ba s ic s Bea t r ix
7. áb ra. G á sp á r B outtats: E sztergom látk é p e, 17. század m ásodik fele
Csaknem száz évet kell várnunk arra, hogy a felsza
badító háború olyan nevezetes eseményei, mint Bécs és később Buda ostroma bekövetkezhessenek. A két időpont között még számos magyarországi csatáról kellett tájékoztatni az európai közönséget. Különböző nemzetiségű művészek sora készíti a sokezres nagyság
rendben megjelenő grafikai ábrázolásokat. Ezeken a darabokon a topografikus pontosságra és hitelességre való törekvés a barokk művészet fénykorának stiláris gazdagságával párosult, ily m ódon e korszakban talál
kozhatunk leggyakrabban a művészi rang és a hiteles
ség igényét egyaránt nagyon magas színvonalon kielé
gítő művekkel.
Elsőként kell m egem lítenünk Ju stu s van den N ypoort (1625-1692) németalföldi művész nevét.
1683-ban jelenik meg Közép-Európában, ez évben a nagyszombati kalendárium címlapját készíti el a város látképével. Két bécsi és egy esztergomi ostrom képet készít, m ajd 1686-ban adják ki legjelentősebb és legismertebb m unkáját, a kilencévesen magyar királlyá koronázott I. Józsefnek készült geometriai tankönyv száztíz darab rézkarc-rézmetszet illusztrá
cióját. Á tankönyv írója Anton Ernst Burckhardt von Birckenstein hadm érnök volt, alezredesi rangban Győr városának főmérnöke. A városlátkép illusztrá- ciókjelentős része hiteles: ilyenek például a nyugat
magyarországi és a Duna menti Eszterházy-birtoko- kon álló várak képei. (Nypoort sok megbízást ka
pott Esterházy Pál nádortól.) E látképek pontossá
guk m ellett m ég egy szempontból fontosak: az elő
térben látható zsánerjelenetek miatt. Sokszor és so
kan írták róluk, hogy egyedülállóak a m agyar ba
rokk történetében, valójában azonban — tegyük hozzá, magas művészi színvonalon — a korszak je l
legzetes megoldását mutatják, amit más művészek is alkalmaztak. Nypoort lapjain fönt a geom etriai szerkesztés rajza, középen a várlátkép, s végül az elő
térben a zsánerjelenet jelenik meg. Az Esztergomot ábrázoló lapon a szokásos m ozgalm as je le n e tte l szemben csak egy magányos figura bandukol a dom bok között (6 . ábra).6 A vár és várhegy bem utatása pontos, és bizonyos m értékig részletes is, am ennyi
re ez lehetséges volt a távlati bemutatás, esetében.
Nypoort illusztrációihoz nagyon hasonló Gaspard Bouttats (1640-1695) magyarországi várakat bem u
tató veduta-sorozatának stílusa és kompozíciós m eg
oldása. Bouttats többnyire nem törekedik m adártáv
lati képre, általában szembenézetből jelen nek m eg a várak rajzain, m int Esztergom esetében is, részle
teikben jól azonosíthatóan (7. ábra).7 Nála sem m a
rad el az előtér zsánerjelenete, amely ugyanolyan jellegzetes barokk motívum, m int az Nypoort eseté
ben is volt.
Jo h an n Jacob von Sandrart (1655-1698) ném et- alföldi művész az érett barokk legjobb rézkarcolói közé tartozott. Stílusát igényesség és igen magas szín
vonalú mesterségbeli tudás jellemzi. Esztergom 1683.
október 27-i felszabadítását ábrázoló lapja igazi m esterm ű (8 . ábra).8 Bár itt is megvannak az előző századra jellem ző betűjeles képm agyarázatok, a veduta a háttérbe szorul, bármilyen szép és jelentős.
6 E sztergom látk ép e. Papír, rézkarc, 19 x 12,8 cm , ltsz. T. 3444. 8 E sztergom felszab ad ítása. Papír, rézk arc, 16,6 X 2 8 ,9 cm , 7 Esztergom látképe. Papír, rézkarc, 10,6 X 26 cm, ltsz. T. 2286. ltsz. T. 299.
A TÖRÖK KORI VÁRÁBRÁZOLÁSOK HITELESSÉGÉNEK KÉRDÉSE 4 9
8. á b ra. J o h a n n Já k o b von S a n d ra rt: E sztergom o strom a, 1683
5 0 Ba s ic s Be a t r ix
Az igazán fontos az előtérben gomolygó csataje
lenet, a könnyed festőiséggel és virtuóz technikával m egkom ponált figurák csoportja.
Ami ezután következik, az m ár a műfaj régi for
m ájában való m egszűnése, teljes átalakulása. Két záró példával lehet érzékeltetni, hogy a fenti g ra fikák mivé alakultak a 18. század végére, 19. szá
zad elejére.
Friedrich Bernhard Werner (1690-1778) Eszter- gom-látképe visszanyúl ugyan a régi madártávlati né
ző p o n th o z, és m ég m in d ig fon to s szem p o n t a topografikus hűség.9 De legalább ilyen fontosak a művészi erények, amelyek m ár a 19. század eleji ro
mantika kedvelt műfajának, a tájképnek is a legjellem
zőbbjei.
Franz Jaschke (1775-1842) aquatintája m ár ez utóbbira példa, arra a tájábrázolásra, ahol a pontos
ság és hitelesség m ellett fontosak a hangulati ele
mek, az előtér bukolikus életképe, s a nézőpont m e
részsége és szokatlansága, a táj festői szépségének kiemelése, mindezek a romantikus tájképek jellem zőiként (9. á b ra ).10
Mint láthattuk, a hitelesség 200 év látképeinél ki
emelkedő fontosságú volt. Hogy a kivitelezés során mennyire sikerült ezt az igényt kielégíteni, az m ár vál
tozó. Egy dologról azonban nem szabad elfeledkez
nünk: ezek a grafikák nem csupán források, dokumen
tum ok— bár ilyen jellegű használatuktól nem lehet és nem szabad eltekinteni —, hanem, bár változó színvo
nalú, olykor különleges kvalitású műalkotások.11
10 E sztergom látk ép e. Papír, aq u atin ta , 33 X 45 cm , ltsz. T. 5122.
11 Bubics 1880, 21; Lepold 1944, 1 7 -1 8 , 19. sz; Rózsa 1955, 11, VI. sz; CennerWilhelmb 1957, 191, 198, 22. sz; 1 9 6 6 6 7 ,2 3 2 -9 Esztergom látképe. Papír, színezett rézm etszet, 24,3 X 35,5 cm, 233; Fauser 1978, 267, 4841. sz; Galavics 1986; 1993;
Fiile-ltsz. T. 298. müle 1989, 128, 10. sz; Basics 2000.
BENCZE ZOLTÁN