nagy-ságában. Hozzájárult a várakozást felülmúló ma-gas színvonal fentartásához úgyszólván minden szónok. Kezdte gróf
EsterházyMiklós Móricz el-nök. Az ülés megnyitása után felolvasta min-denekelőtt XIII. Leo pápa ő Szentsége táviratát ós Vaszary Kolos bíboros hgprimás levelét, me-lyeknek szövege im i t t következik :
„Comiti Nicolao Mauritio Esterházy Budapest.
Beatissimus Pater grato animo excepit devotionis sensa nomine sodalitatum catholicarum Hungáriáé pate-íacta, earumque sociis apostolicam benedictionem peraman-ter impertitus est. Cardinalis Rampolla.*
Méltósa'gos gróf és elnök ur ! Mélyen tisztelt közgyűlés !
Elénk örömmel töltötte el keblemet a mélyen tisz-telt közgyűlés azon szives figyelme, a melylyel diszelnö-kévé megválasztani méltóztatott.
Fogadják mélyen tisztelt uraim, benső köszönetemet e megtiszteltetésért és méltóztassanak meggyőződve lenni mély sajnálatomról a felett, hogy e kitüntető tisztség ked ves kötelmeit személyesen nem teljesíthetem.
Kész örömmel tenném azt, de azon egyházi tényke-dések, a melyek éppen a napokban olyannyira igénybe vesznek, nem engedik ez óhajom megvalósítását és igazol-ják rajtam a szent irás szavait: Spiritus quidem promptus est, caro autem iufirma; a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.
Ha meg vagyok is azonban fosztva a szerencsétől, hogy testileg részt vehessek a közgyűlésen, ott vagyok szellemileg és igaz tisztelettel, hő szeretettel üdvözlöm hit-orsosaímat, kik nemzetünk ezeréves ünnepe alkalmá-ból összegyülekeztek, hogy a válságos idők nehéz viszo-nyai között egyházunk és ezzel kapcsolatosan hazánk ügyeiről behatóan tanácskozzanak.
Kilenczszáz éve, hogy mi katholikusok e hazában élünk, mint tagjai azon egyháznak, mely nemzetünk vé-dője és oltalma, kulturánk oszlopa, a polgárisultság pajzsa volt minden időben.
Viszontagságteljes multunk gyászos emlékű napjai-ban ellenségek ostromoltak, fosztogattak, öltek bennünket, de az egyház mindig szövetségesünk maradt és jelentékeny része van abban, hogy a kárpátok által határolt és a négy folyan által öntözött föld, a melyet dicső őseink ezer év előtt elfoglaltak, ma is magyar föld, a melyből egy tapodtat sem adtunk fel.
Az az isteni erő, mely az egyházban és az egyház által működik, nem fogyatkozhatik soha.
Nem kételkedhetünk tehát a felett, hogy az a hódító és átalakító erkölcsi hatalom, mely fénylőén csillámlik keresztül a letűnt századok váltakozó eseményein, jóté-teményeit és áldásait kiárasztja jelenünkre és jövőnkre is.
Mi sem kívánatosabb ennélfogva, mint az. hogy magasztos elvei és tanai földi létünk ezernemü viszonyai között sértetlenül érvényesüljenek.
E magasztos czél megvalósításának nemes törekvései hozták létre ezen kongresszust, a melynek buzgó
munkás-ságában hitéletünk felpezsdülésének, közművelődésünk lendületének, társadalmi életünk átalakulásának, a keresz-tény szeretet diadalának zálogát szemlélem
Legyenek azért is, mélyen tisztelt uraim, ismételten a legszivélyesebben azon hő kívánattal üdvözölve, hogy a jó Isten kegyelme irányítsa akaratukat, gyámolitsa fáradozásukat és áldja meg munkásságukat.
E hő óhajom nyilvánítása mellett főpásztori szere-tettel kérem isten áldását mindnyájukra.
Budapesten, 1896. augusztus 18.
Vaszary Kolos, m. k.
bibornofe hgprimás.
Esterházy Miklós Móricz gróf megnyitó beszéde.
Mélyen Tisztelt Uraim !
Nem lehet feladatom e pillanatban a t. kongresszus türelmét sokáig igénybe venni. (Halljuk ! Halljuk !) Röviden csak érzelmeimnek akarok kifejezést adni és köszönetemet üyilvánitom a kongresszus összes tagjainak.
Büszke vagyok reá és valóban mély hálára köteleztek azzal, hogy e diszes gyűlés elnökéül megválasztani
méltóz-tattak. (Lelkes éljenzés.) De különösen köszönetet kell sza-vaznom önök nevében is azoknak az uraknak, kik a szak-osztályokban buzgó tevékenységet kifejtve, azon üdvös ered-mények elérésére hathatósan közreműködtek, melyekről a szakosztályok t. elnökei részletesen jelentést fognak önöknek tenni és a melyekről csak röviden kivánok beszámolni.
A szakosztályok hivatása volt megállapítani mindazt, a mi a katholikus körök és katholikus egyletek foczélja lesz.
Ez a főczél a keresztény katholikus vallás terjesztése, szent hitünk megszilárdítása ez országban.
Mi t. uraim, büszkén valljuk magunkat katholikusok-nak. (Zajos helyeslés.) Hitvallást tettünk már valamennyien igen gyakran és beváltottuk azt az első szent Ígéretet, azt az első szent esküt, mely az oltár előtt akkor hangzik el, mikor a kisded gyermek szent vallásunk kebelébe fölvétetik.
Ez kiindulási pontja minden katholikus életnek. De a mai korban már nem elégséges az, hogy csupán visszaemlékez-zünk arra. hogy a bölcsőtől a sirig katholikusoknak kell maradnunk, szent vallásunk tanai szerint kell élnünk : ha-nem szükséges az is, hogy mindegyikünk szent vallásunk tanait érvényesítse és azok diadalra jutását előmozdítsa.
(Lelkes éljenzés.)
Ezért szükséges az egyleti élet (Elénk helyeslés), mely közelebb hozza egymáshoz azokat, kik egy- czél felé törek-szenek és melyben azok az erők, a melyek egyenkint kellő-képen nem érvényesülhetnek, az egyesületek és körök kere-tében tömörülhetnek és egymással szövetkezve, hatalmas tényezővé válhatnak.
Minden országban, de kivált Magyarországon, a hol
— fájdalom — napjainkban — határozottan vallástalan áramlat uralkodik, a katholikus körök és egyesületek fo-czélja az, hogy hathatós védelemben részesítsék a katholi-kusokat, részesítsék — hogy ugy mondjam — az egész emberiséget.
De nemcsak a vallástalanság ellen kell küzdenünk, hanem azon közömbösség ellen is, mely meggyilkolja az emberek szivében mindazt, a mi szent, a mi szép és a mi az embert fölemeli teremtője, az Úristen felé, a ki minden tekintélynek, minden hatalomnak kútforrása. Mert ha meg-történhetik ebben az országban, hogy elveszik tőlünk azt a hitet, azt a reményt, és azt a szeretetet, mely minket arra késztet, hogy térdre boruljunk a legfőbb tekintély, az Isten előtt: akkor, t. uraim, szomorú napok elé néz ez az ország, és kétségbeesés foghatja el azokat a férfiakat, kik saját nemzetük érdekében dolgozni, küzdeni készek. (Lelkes éljen-zés és taps.)
A vallástalanság és a vallás iránti közömbösség az a két nagy veszély, t. uraim, melyek ellen küzdenünk kell.
És nem elégséges az, hogy bizonyos hivatalos aktusok al-kalmával nyilvánítsuk azt. hogy római katholikusok vagyunk, hogy római katholikus templomban kereszteltettünk meg.
hanem szükséges az is, és elvárom Magyarország minden katholikusától, hogy minden perczben kész legyen kiállani, ellenfeleinknek szemébe nézni, és azt kiáltani oda nekik : ne bánts, én katholikus vagyok ! (Zajos éljenzés és taps !) Da ha mégis bántanak, akkor mindegyikünk legyen a helyén. Ne keressük messze távolban a czélt, mely felé törekednünk kell, hanem a legkisebb, a legszerényebb ha-táskörben is érvényesítsük lelkiismeretünk parancsszavát.
(Zajos helyeslés.) Mert nem tudom elhinni, hogy a kik velünk egyet nem értenek, a kik ellenünk fordulnak, azok-nak is legalább néha-néha ne legyen egy nyugtalan pilla-natuk. a mikor a lelkiismeret szava megszólal szivükben és figyelmezteti ókét, hogy nagy felelősséget vállaltak ma-gukra, midőn ebben a keresztény országban azon voltak, hogy a hit. a remény és a szeretet szentparancsait kiküszö-böljék azon közintézményekből, a melyek az emberi társada-lomnak és minden államnak alapját képezik. (Zajos éljenzés.)
De még egy kötelességünkről kell megemlékeznem.
Ismeretes az, t. uraim_, hogy nem mindig az a testi szerve-zet a legegészségesebb, a melyen semmi sebet sem látunk, de a testi szervezet erejét akkor Ítélhetjük meg legjobban, ha az a szervezet képes a rajta ütött sebeket, önmagától begyógyítani. — Az a szervezet, a melyben ilyen erő nin-csen, az a végpusztulás felé közeledik. (Igaz. ugy van !) Hogy főpásztorunk szavaival éljek, én nem féltem egyháza-mat. (Zajos éljenzés.) Tudom, ha meg is támadják ezt az egyházat, ha látszólag már alig is képes a rajta ejtett sebe-ket meggyógyítani : ott van az Úristen szent keze, mely oltalmába veszi szentegyházát. (Lelkes éljenzés és taps.) Hanem hogy ismét főpásztorunk szavait idézzem — féltem nemzetemet, mert ugy látom, hogy a sebeket, melyek rajta üttettek, önmagától meggyógyítani alig van ereje. Ezt az erőt vissza kell adnunk a nemzetnek, (Zajos helyeslés és éljenzés.)' kell, hogy mindnyájan hozzájáruljunk e nemzet megmentéséhez. (Lelkes éljenzés.)
És most t. uraim, nem akarom türelmüket tovább igénybe venni. (Halljuk, halljuk !) Még csak arra kérem önöket, hogy ha visszatérnek otthonukba, adják át üdvöz-letünket azoknak, kik nem voltak abban a helyzetben, hogy kongresszusunkon részt vehettek volna. Kérjék fel őket, hogy bajtársaink legyenek s maradjanak. (Éljenzés). Nem tudom, mikor fogom önöket viszontláthatni. (Felkiáltások:
minélelőbb) és mily körülmények között találkozunk ismét.
De azt Ígérem, és kérem, hogy önök is ígérjék meg, hogy bármikor és bárhol találkozunk is. ugyanaz a lelkesedés, ugyanaz a testvéri szeretet nyilvánuljon üdvözletünkben, akár az oltár előtt, akár a tanácsteremben, vagy — ha Isten ugy akarja — a csatamezőn fogjuk egymást üdvözölni.
A négy főelőadó jelentései után következett:
Zichy Nándor gróf beszéde.
Kedves katholikus barátaim ! Mélyen meg vagyok hatva a szeretet és rokonszenv eme megnyilatkozása által.
Én és mi mindnyájan Isten kezében vagyunk gyarló eszkö-zök és azon tudat, hogy az ő akarata, az ő érdeme ez és nem a mienk, a mit cselekszünk és hogy neki tartozunk hálával, ha jót cselekedtünk, ez az. a mi megindulásom felett erőt ad nekem és a miért boldog vagyok, hogy ezen lelkesedést láthatom, mert ezt a keresztény lelkesedést az Isten ugy akarta. (Hosszantartó zajos éljenzés és taps.) Minden változik, csak az Ur marad örök és csak a hit az, a mely éltet. Az erőt csak a hitből meríthetjük és azért szebb és magasztosabb ez a gyűlés, minden politikai gyű-lésnél. (Éljenzés és taps.) Mindenütt minden csak akkor jó, akkor üdvözít, lelkesít és termékenyit, hogyha Krisztus szel-leme működik velünk és bennünk. (Hosszantartó taps és éljenzés.)
RELIGIO. 137 És azért ne bizakodjék el senki, hanem szeresse
fele-barátját, mert az az evangeliumi igazságnak egy parancso-latja, hogy egyesüljünk, és a hol többen vagyunk együtt, ott van velünk az üdvözítő, és minden működés hiábavaló, hogyha az egyháznak törvényeit meg nem tartjuk, hogyha a bűnbánatot nem gerjesztjük magunkban, hogyha a gyó-násban és az eucharistia szentségében nem részesülünk.
(Élénk helyeslés). Ha nem egyesülünk üdvözítőnkkel és erőt nem merítünk ezen egyesülésből Azért nem pusztul el ez az ország, mert ez a hit nemcsak ma nyilvánul, mert az köztünk él és mi azt csak megeleveniteni és gyarapitani igyekezünk. (Éljenzés).
Ezen kongresszusnak nagy érdeme az, hogy a sokat hányatott világban, ezek közt a keserves küzdelmek közt Istenhez, üdvözítőnkhöz emeli fel lelkünket, hogy megfe-ledkezvén mindenről, először a legszükségesebbet, a hit-életet akarjuk magunkban megeleveníteni és a szeretet tör-vényét követvén, azt az áldást, a melyet Isten ránk ruhá-zott, felebarátainkra akarjuk átruházni és őket is meg-nyerni. megtéríteni, főleg a keresztény katholikus hitnek és gyakorlásának: a többi megjön magától. (Hosszas éljen-zés és taps.) De csak ugy lesz meg, hogyha ebben a hit-ben élünk, azt gyakoroljuk, hit-benne erősbödünk, a többivel ne törődjünk, ne politizáljunk, hanem cselekedjünk hitünk szerint. (Hosszantartó éljenzés.)
Ezeket nem én mondottam nektek, szeretett keresz-tény testvéreim, hanem csak a magam hitét fejtettem ki és a magam hitéről akarok tanúságot tenni. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) És a midőn én ezt cselekszem, ugy csak ezt cselekszitek mindnyájan. (Éljenzés és taps.) Mi egyek vagyunk. Imádkozzunk és adjunk hálát Istennek, hogy e mai nap kegyében részesített.
Dr. báró Hornig Károly püspök záró felszólalása.
Nem könnvü feladat most szólni — úgymond — oly kiváló szónoklatok után. mint a minőket hallani szerencsénk volt. Megkönnyíti feladatomat az, hogy ugyanazt érzem, a minek az előttem szólók kifejezést adtak. Ez a mai kon-gresszus epochális tett volt, a mely lehetetlen, hogy hazánk történetében fordulópontot ne képezzen. Bírálatot nem mond, mert nem is mondhat; hiszen a bírálat csak köszönetnyil-vánítás lehet az elnökség, a kongresszus előkészítői és a jelenlevők számára.
A bírálat már azért sem volna helyén, mert hiszen olyan ténynyel állunk szemben, mely fényesen bizonyítja, hogy félszázados tespedés és halál után feltámadtunk és megmutattuk, hogy vannak Magyarországon katholikusok is.
Ezt régen kellett volna megtenni. Ámde most sem késő.
Es ha az elhatározás komoly, akkor a győzelem a mienk.
Nem azt a győzelmet érti, a mely az ellenfelet teljesen megsemmisíti, hanem azt. a mely visszaszerzi a katholiku-sokat megillető helyet. A magyar katholiczizmus minden-kor a vallást és a hazát szolgálta; a magyar katholikusok ezer éve tartják fenn ezt a hazát. Nem a katholikusok voltak azok, a kik a trónokat és királyságokat ledöntötték, a kik a forradalmak élén állottak, a kik az ellenséget a hazába hozták s eladták az országot, Épen azért nem en-gedhetjük meg, hogy a második ezredévben a magyar
katholikusokat másodosztályú polgárokká degradálják. Egye-süljünk — igy végzi beszédét — a trón és az egyház kö-rül és megmentjük a hazát.
K Â T ï L E G Y E S Ü L E T ! É L E T . A magyarországi kath. egyesületek
orsz. kongresszusa
szakosztályainak határozati javaslatai.
I. Szakosztály.
Hitbuzgalmi és jótékony egyesületek.
(Főelőadó dr Wolafka Nándor cz. püspök.)
I. A hitbuzgalmi egyesületek szervezésének szükségessége és móclja.
E l ő a d ó : Tóth Mike S. T.
Határozati javaslat.
1. Tekintve az egyházi társulatok és vallásos egyletek nagy fontosságát, sőt viszonyainkban szükségességét; a katholikus egyesületek országos kongresszusa felkéri a püspöki kart, hogy a vallásos társulatokat a híveknek ajánlják és azokat ápolják.
2. T e k i n t - e a társulatok szervezése, megállapítása módozatainak nehézségeit, kérjük a püspököket, hogy minden székhelyen ügybuzgó papot nevezzenek ki, talán
„corgregationum, fraternitatum ac sodalitorum piorum consultor" czimével, ki minden felvilágosítást adna a kérdezősködő lelkészeknek.
II. Az Oltáriszentség, Jézus sz. Szivének, az engesztelő sz. áldozás, imaapostolság, a sz. Mária, a sz. Szűz szepl.
szivének, Élő rózsafüzér, sz. skapidárék, sz. József', őrangyalok s a sz. gyermekség, mint a jelenleg leginkább
divó egyesületek mivolta és haszna.
Előadó Kánter Károly, az Oltáregyesület igazgatója.
Határozati j a v a s l a t :
1. Mondja ki a katholikus egyesületek országos kongresszusa, hogy a hitbuzgalmi egyesületek létesítését a már létezők föntartását és gyarapítását ugy a papságá-nak, mint a híveknek kiváló figyelmébe ajánlja.
2. Monoja ki a katholikus egyesületek országos kongresszusa, hogy kívánatosnak tartja, hogy éppen a nevezett egyesületek még inkább felkaroltasanak és terjesztessenek, ugy, hogy ne legyen egyetlen hitközség, kolostori vagy egyéb tan- és nevelőintézet sem, melyben a nevezett egyesületeknek legalább egyike vagy trásika meg ne legyen honositva.
3 . ' M o n d j a ki, hogy a katholikus egyesületek már is létező közlönyeit a „Jézus Szentséges Szive Hírnökét" és a
„Szűz Mária Virágos Kertjét", a „Legszentebb Rózsaiüzér Királynéját", a „Szent Család K skövetét" stb. a hatho-likus hivők különös pártolásába ajanlja, még pedig olyannyira, hogy ne legyen egyetlen katholikus család sem, melyben a hitbuzgalmi közlönyöknek egyike vagy másika ne találtassák.
4. Mondja ki a katholikus egyesüle'ek országos
kongresszusa, hogy fölötte szükségesnek t a r t j a , hogy a templomok ajtói, megfelelő óvóintézkedések mellett — legalább nappal — hazánkban is folyton nyitva tartassanak.
III. Sz. Vincze egyesületek.
Előadó Otocska Károly, ügyvéd.
Határozati javaslat :
A Szent Vincze-Egvesületek a keresztény társadalmi elvek gyakorlati alkalmazásának kiváló eszközét képezvén, határozatilag kimondatik, hogy azok minden hitközségben életbeléptetendők, hogy ezen az uton is megnyilatkozhassék a katholiczizmus társadalmi működése, valamint az egyleti tagok erényes életében, ugy a szegények valláserkölcsi tökéletesedésében.
IV. A mértékletességi és káromkodás elleni egyesületek.
Előadó : Dr. Csillag Gyula, egyetemi tanár.
Határozati javaslat :
Mondja ki a k a t h . egyletek országos kongresszusa 1. Tekintettel azon súlyos b a j o k r a , melyeket az iszákosság terjedése minden téren, főleg az iszákos egyé-nek erkölcsi életeben előidéz és maga után von, felette kívánatosnak t a r t j a a kongresszus, hogy a k a t h . lelkészek mindenfelé, hol m ó d j u k b a n áll, — a szeszes italokkal ü / ö t t visszaélések ellen a rendelkezésükre álló eszközökkel fellépjenek és küzdjenek, mértékletességi és önmegtartóz-tatási (abstinentialis) egyesületek létesítését kezdeményez-zék, azokban a vezérlő állásokat átvegyék, a mértékletes-ségi eszméket a szószékről is támogassák s az u. n.
„mértékletességi fogadalom" letételénél közreműködve, annak erkölcsi hatályát fokozzák és szentesítsék.
2. A vasár- és ünnepnapok megszentelése s az e szent napokon oly sürün előforduló és éppen az iszákos-ság által előidézett b ű n t é n y e k lehető m e g g á t l á s a érdekében szükségesnek t a r t j a a kongresszus az 1891. X I I . t ö r vényczikk kibővítését olyképp, hogy a vasár és ü n n e p -napok méltó ünneplése a nyilvános ivásnak e szent -napokon való korlátozására czélzó rendszabályokkal is biztosittassék.
3. Hasonló buzgó t á m o g a t á s b a n részesitendők a ká-r o m k o d á s elleni egyesületek is, melyek Isten gyalázásának, szent személye megsértésének hazánkban — fájdalom — olyannyira elterjedt bűneit, — mely immár szokásossá valt — kiirtani igyekezvén, czélzataikra nézve teljesen a lelkészkedés köréhez t a r t o z ó k n a k tekinthetők. E z é r t ily czélzatu k a t h . egyesületek és szövetkezetek alakítását a kongresszus a legmelegebben a j á n l j a — mintául a már régebben fennálló ily imaegyesületek veendők, melyek a
t a g j a i k n a k engedélyezett bucsuk a leteendő fogadalmak,
1 nyilvános könyörgések s a káromkodásra kiszabott e szent czélokra fordítandó bírságpénzek által czéljukat
előmoz-: ditva. egyúttal hozzáiárulandanak nemzetünk erkölcsi
; nemesbítéséhez.
(Folytatjuk.)
V E G Y E S E K .
— i- S z e n t I s t v á n k i r á l y napja, az előre megállapított p r o g r a m m szerint, a szokásosnál n a g y o b b a r á n y o k -ban és fénynyel folyt le Budapesten és Székesfehér-várott. I t t a fővárosban Vaszary Kolos bíboros h g p r i m á s pontifikált és Párvy Sándor dr egri apát-kanonok szónokolt, Székesfejérvárott Schlauch Lőrincz bíboros n a g y -váradi püspök pontifikált és Mayer Károly ottani a p á t - k a n o n o k szónokolt. Budapesten a főpapok közöl jelen v o l t a k : Császka György és Mihályi V i k t o r érsek,
Pende Imre, Szabó János. Pubics Zsigmond, Dessewffy Sándor, Firczák Gyula, Rimely Károly püspök urak és Fehér Ipoly főapát ur ; Szekesfejérvarott Schlauch bíboros oldalán dr báró Hornig Károly veszprémi és a megyés püspök ur képviselték a tanitó egyház főpásztori k a r á t .
— Egy nagy ember születésének kétszázados é v f o r d u l ó j a . 1696. szeptember 27 ét irt az emberiseg, midőn a kath. egyház k o r r a nézve hozzánk legközelebb élt Doctora, Liguori szent Alfonz Marianellában, Nápoly mellett, napvilágot l á t o t t . E n n e k a centenáriumnak meg-ünneplésére Olaszországban és mindenütt, a hol a nagy egyházdoktor érdemeit ismerik, készületeket tesznek. E centenárium megörökítésére figyelemre méltó m u n k a jelent meg Rómában Romano t a n á r tollából. A halhatatlan ér-demű egyházdoktor irodalmi működését rajzolja egész teljességében és nagyságában.
— E n g e s z t e l ő s z e n t m i s é k . (Messes de réparation.) A franczia katholikusok találékonysága a hitélet terén igazán páratlan. Most, a szabadkőművesség által elköve-t e elköve-t elköve-t iselköve-tenelköve-telenségek és szenelköve-tségelköve-törések expiaelköve-tiójául, meg-indították a franczia papok az engesztelő szentmisek mondását. Ilven mise minden liét három napiára esik : vasárnapra, csütörtökre, péntekre. E g y - e g y ilyen napon annyi szentmisét a j á n l a n a k fel a fenti czélra, a hány áldozópap az illető n a p r a jelentkezett. Az engesztelő szent-misék m á r az év végéig biztosítva vaunak. A jelentkezések a következő h ó n a p r a az előző hónap 20-ig tehetők abbé de Bessonies-nál, N o t r e dame de Victoire, Paris.
— Sajtóliibaigazitás. Lapunk mult számában a 128. 1. 1.
felének 5. sorában alulról logó törlendő, az utolsó vegyesben pedig Ugrón Gáborról nagyszerű helyett nagyeszű olvasandó.
TARTALOM. Vezéreszmék és Tanulmányok : A középiskolák hittanárainak országom kongresszusa. — Vaszary Kolos herczegprimás levele h kongresszushoz. — Elnöki beszéd, melylyei dr. Bognár István tud.-egy. ny. r. tanár s megválasztott rektor a kongresszust f. hó 21-én
megnyitotta. — A katholikus kongresszus záró üléséről. — Katii. Egyesületi Elet. — Vegyesek.
Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: Breznay Béla, hittudor, k. m tud. egyetemi ny. r. tanár.
Budapest, 1896. Nagy Sándor könyvnyomdájából. (Papnövelde-utcza 8. sz.)
Megjelenik e lap heten-ként kétszer •' szerdán es szombaton.
Előfizetési dij:
félévre helyben s posta-küldéssel 5 frt.
Szerkesztő lakát a : Budapest, VI., Bajza-utcza. 14. sz.,
hova a lap szellemi részét illető minden küldemeny czimzendő.
K A T H O L I K U S E G Y H Á Z I , TARSA
Ö T V E N Ö T Ö
Előfizethetni minden kir. postahivatalnál : Budapesten a szerkesz-tőnél, és Nagy Sándor
könyvnyomdájában, IV., Papnövelde-utcza
8. sz. alatt, hova a netaláni reelamatiók is,
bérmentes nyitott levélben, intézendők.
Budapesten, augusztus 26. 17,
DALMI ÉS IRODALMI FOLYÓIRAT,
§ § > D I K É V F O L Y A M .
SZ.
II. Félév. 1896.
TARTALOM. Vezéreszmék és Tanulmányok : 1096. — Egyházi Tudósítások B u d a p e s t. Pannonhalma ünnepe Magyaroszág ünnepe.
U n g v á r . Főpásztori felhivás a papsághoz. — Katii. Nevelés és Tanításügy. —Kath. Egyesületi Élet. — Irodalom —Vegyesek.