A k e r e s z t é n y F r a n c z i a o r s z á g t ö r t é -n e l m i s z e r e p e
(Folytatás.)
B e n n ü n k nem egyesül a katholiczizmus összes ereje T ö r t é n e l m ü n k a r r a int, hogy szorosabban f ű z ő d j ü n k egy-I máshoz és ne sokat g ú n y o l ó d j u n k zászlóink különféle
színei fölött.. R á m u t a t h a t u n k e különböző á r a m l a t o k r a , melyek idáig vezettek, s látni f o g j u k , hogy nem ugyanazon mederben haladnak. Halni készülő századunk h a j n a l á n Chateaubriand m e g m u t a t á a kereszténység szépségét de Maistre József erejét Ronald észszerüségét. Lammennais bizalmat ö n t ö t t a papságba, de dölyfössége kifejlődni nem engedett t ö b b életképes magot, melyek némelyike kalász-szá fog érni, az E g y h á z munkáló keze alatt. Montalem-bert vezetése mellett a katholikus öntudat kitartással azon fárad, hogy a társadalmi élet Krisztus törvényéhez ala-kuljon Lacordaire és Ravignan ékesszólásuk hatalmával viszik előbbre a mozgalmat. A taüt Pius cardinalis, a liturgiát Dom Guéranger a hi vek szerető ragaszkodását
Veuillot Lajos irányítják R ó m a , mindennek k ö z é p p o n t j a felé. Az első mérkőzés után már ott l á t j u k a k a t h o l i k u -sok t á b o r á b a n azt a két pártot, mely az emberek közt mindig feltalálható s melynek neve, — a szerint, hogy ki beszél róla — majd mérséklet, majd gyöngeség, m a j d erőszakosság, majd férfiasság. Nem akarom ez alvó pa-rázst felkavarni ! csak jussanak eszünkbe a Syllabus, a p á p a csalhatatlansága s
XIII.
Leo körlevelei.Ezek majd m e g m u t a t j á k , vájjon a „haladiak" a
„szabadelvűek" R ó m a áldásával avagy átkával dicseked-hetnek-e ?
E katholikusok, miután koruk szellemi mozgalmaiban 10
ily hatalmas szerepet játszottak, csakhamar tényekkel is igazolták alapelveiket, mert a példa erősebb a szónál.
Csak áldozatkészségüket dicséri, hogy sokkal t ö b b e t tet-tek, mint a mennyit itt felsorolni lehetne. A Congregatio, mely a restauratio idejében működik, szerényen egymásba illeszti a széthullott lánczszemeket. Azonban az u j jóté-konysági egyesületek között mégis páli szt. Yincze egy-lete áll első helyen ; a nevek, melyekkel büszkélkedhetik.
nemcsak hazánknak, hanem E g y h á z u n k n a k is dicsőségére válnak. Midőn a keresztény ellenes intézmények tertőző befolyása alatt a szegények száma, kiket ez intézet szeretettel segélyezett, olyannyira megnövekedett, hogy megszületett a pauperizmus, s a szegénység társadalmi sebbé nőtte ki magát, az apostoli lelkület ú j mentő eszközt födözött fet a k a t h . munkás-körök intézményében. Szám-talan h a j t á s a van e két nagy fának, mely jelenleg élettől duzzadó lombozattal ékeskedik. Ugyan ekkor nincs az az önmegalázkodással vagy fáradsággal j á r ó áldozat, melynek ne akadna apostola. De minek említsünk oly neveket melye-ket mindenki i s m e r ?
Ez igazán kizárólag franczia nemzeti h a g y o m á n y volt, — s ezt az egész világ szívesen elismerte : száza-dokon keresztül senki sem vonta kétségbe Keleten a művelődés érdekében k i f e j t e t t befolyásunkat, oltalomért mindenki hozzánk fordult. R ó m a bölcsesége pedig csak az imént erősité m e g a „franczia nemzetet Krisztus k i t o n á j á n a k szerepében", — s nem csekély dicsőség, hogy X I I I . Leo épen Langénieux bíborost szemelte ki követül Palestinába, hol a keleti és n y u g a t i egyház 7 százados félreértések után először közeledig egymáshoz.
E g y másik egyházfejedelem — saját nevének s ezzel e g y ü t t a mi zászlónknak Syriában és A f r i k á b a n szerzett dicsőséget apostoli buzgalmával. Lavigerie bíboros a meg-keresztelt muzulmánok részére számos védő- és taninté-zetet alapított. Apostoli működését a rabszolgaság ellen folytatott küzdelmeivel pecsételte meg.
Mily erős lehet Francziaországnak természetfölötti é'ete, midőn működése ily messzire e l h a t ! Mióta a j a n -zenizmus k a r j a i közül megszabadult a keresztény szellem szabadon fejlődik ; a szt. Sziv tisztelete ; az oly gyönyörű liturgiának egysége ; a szerzetes rendek szaporodása szt. Ferencz harmadik rendjének tovaterjedése ; az oltári szentség éjjeli imádásának behozatala, — s az örök imádás ujjá-éledése ; a legfőbb szeuthelyekre (Róma, Jeruzsálem) vezetett nagyszabású z a r á n d o k l a t o k ; a bol-dogságos Szűznek csodás megjelenései — különösen Lourdes-ban, — a lelkeket állandóan a hit-élet légköré-vel veszik körül, oly annyira, hogy nem annyira a lené-zéstől, mint inkább a megszokástól kell t a r t a n u n k .
A hithűségnek e félreérthetetlen jelei után a szt Szék többször küldé áldását Francziaországra. IX. Pius első sorban Francziaországhoz fordult, hogy nagy müvét, a tanegység m e g t a r t á s á t végrehajthassa, s hazánk felelete a r a j o n g ó szeretet felelete volt. X I I I . Leo is első sorban Francziaországhoz fordul, hogy v é g r e h a j t s a a könyörületes-ség m u n k á j á t , — s a gyámoltalanok megértették ez atyai szózatot, mely, mig egyfelől kötelességeikre inté őket, m e g n y i t á előttük a reménység kapuit is. Politikája, mely uiegszünteté az E g y h á z b a n a tisztán emberi, külső
egybetartást, s mely a középkor idejétől az E g y h á z i p o l i t i k á j á -nak egyik legmerészebb ténye, — mondom, e polotika még mindig igen fontos szerepet biztosit Francziaországnak a jövőben is.
496-bau megkeresztelkedik egy király, — s létre jön a keresztény egyeduralom (monarchia) ; e 14-ik
száza-dos évforduló v é g h a t á r a talán egy korszaknak, mely nagyságával és dicsőségével b e r a g y o g á nemzetünket. S ezzel vége volna mindennek ?
X I I I . Leo szózata az egyre fejlődő demokracziákhoz azt a hitet ébreszti föl bennünk, hogy tanúi leszünk egy egész nép megkeresztelkedésének. Ezzel hazai t ö r t é n e t ü n k évkönyveiben egy ú j korszak venné kezdetét s a két korszak a mi egyházaink keresztelő medenczéinél érint-keznék egymással. S vájjon mi különös volna ebben ? Hiszen Francziaország még mindig megérdemli azt, h o g y előharczosa legyen azon E g y h á z n a k , mely a pásztort és n y á j a t e g y a r á n t Istenhez vezeti.
(Folytatjuk.)
E g y h á z i Okmánytár.
S. R. C.
STRIGONIEN.
Ad enixas preces Emi et Rmi Dni Cardinalis C L A U D I I Y A S Z A R Y Principis P r i m a t i s H u n g á r i á é et Archiepiscopi Strigoniensies, a subscripto Secretario rela-tas, Sacra R i t u u m Congregatio vigore facultatum sibi spe-cialiter a Ssmo Domino N o s t r o Leone P a p a X I I I tribu-t a r u m , auditribu-to votribu-to unius ex ipsius Sacrae Congregatribu-tionis Consultoribus, atque attentis pecculiaribus adiunctis, be-nigne induisit, u t Missae solemni de S. Stephano R e g . Conf., quae celebratur infra processionem in qua in arce Budensi gloriosa eiusdem Sancti manus circumtertur, non obstante ritu duplici primae classis, addi valeat Collecta pro Rege, quae sub unica conclusione cum Oratione festi canenda est. si haec unica Oratio dicitur. Quod si alia Oratio sub distincta conclusione adbibenda sit, v. gr. Do-minicae occurrentis, p r a e f a t a Collecta pro Rege huic Ora-tioni addenda est. Contrariis non obstantibus quibus-cumque.
Die 27 J u n i i 1395.
CAI. Card. A L O I S I M A S E L L A S. R. C. Praef.
A. T R I P E P I S. B. C. Secretarius.
STRIGONIEN.
R . D. Theophilus Klinda redactor Calendarii Strigo-niensis, de consensu E m i ac Rmi sui Archiepiscopi ac
P r i m a t i s Regni Hungarici, a Sacra Rituum Congregatione sequentium Dubiorum solutionem humillime expostulavit ; nimirum :
I. An tertia Oratio dicenda ad libitum Sacerdotis seligi possit ex Missa in Anniversario electionis seu con-secrationis Episcopi, et quatemus affirmative : U t r u m haec eadem Oratio, uti collecta, loco tertiae ad libitum impe-rari valeat, Ordinario loci aegrotante, aut die natali vel onomastica eiusdem r é c u r r e n t e ?
II. Sacra R i t u u m Congregatio saepius declaravit,
RELIGIO. 81 Missas proprias de festivitatibus Beatae Mariae Virginis
celebrari non posse tamquam votivas, nisi infra earum octavas quas babent ; hinc quaeritur : An mtssa Ssmi Ro sárii B. M. V. eximatur ab hac regula et, mutatis mu-tandis, celebrari valeat uti votiva; et mense Octobri etiam extra sabbatum, ratione cuiusdam solemnitatis, recitari in huiusmodi Missa votiva posait Gloria?
III. Evulgatum S. Rituum Congregationis Decretum TJrbis et Orbis die 9 Decembris 1895. quo firma ac certa norma pro celebranda Missa in aliéna Ecclesia constituta est, patiturne aliquam exceptionem adeo ut liceat Missam Officio proprio ritus classici convenientem celebrari aut saltem Symbolum eiusaaodi Officio conformi addi, quando in primo et altero casu idem sit color Officii proprii ac
Officii alienae Ecclesiae ?
IV. Sacra Rituum Congregatio die 30. Augusti 1892. in Strigonien. ad VIII. declaravit Missas feriarum maiorum non esse votivas, sed de die, quare celebrari possunt etiam in festis semiduplicibus : quae sententia confirmatur Decreto Generali 9 Decembris 1895 ; modo I quaeritur, utrum haec concessio adbiberi possit non solum in semiduplicibus, sed etiam in duplicibus, ita ut extra chori obligationem, ubi duo aut plures sacerdotes in una eademque Ecclesia celebrant, unus de festo duplici, alter de feria sacrum facere valeat?
Sacra porro Rituum Congregatio, ad relationem sub-s c r i p t Secretarii, audito voto alteriusub-s ex ipsub-siusub-s Sacrae Congregationis Consultoribus, re maturo examine per-pensa, rescribendum censuit:
Ad I. Affirmative ad primam partem, negative ad secundum et detur Decretum 17. Augusti 1709. in Ber-gomen. ad III.
Ad II. Negative in omnibus, iuxta Decretum in Neapolitana 23 Februarii 1884. Dub. V.
Ad I I I . et IV. Negative,
Atque ita rescripsit Die 3 Julii 1896.
CAI. Card. ALOISI-MASELLA S. R. C. Praef.
A. T R I P E P I S. R. G. Secretartus.
STRIGONIEN.
R. D. Theophilus Klinda, redactor Calendarii Archi-dioeceseos Strigoniensis, assentiente Emo et Rmo suo Archiepiscopo, Primate Hungáriáé,-Sacram Rituum Congre-gationem pro sequent'um Dubiorum resolutione enixe rogavit ; nimirum :
I. Commemoratio Ssmi Sacramenti facienda in Missa coram Ssmo exposito, servatis Rubricis, non excluditur in festis Domini, iuxta Décréta, dummodo non versetur in eodem Mysterio; q u a e r i t u r : An praedicta Commemoratio omittenda sit in festis et infra Octavas Nativitatis, Epi-phaniae, Pascbatis, Ascensionis, Circumcisionis et Trans-figurations Domini ; itemque in festis Ss. Nominis Iesu, Ss Redemptoris et Passionis Domini, prouti ex Decretis omittitur in festis Ss. Cordis Iesu et Pretiosissimi San-guinis ?
II. Iuxta Rubricas et Décréta Missa votiva so-lemnis de Patrono transferendo, infra Octavam Paschae et Pentecostes, praeter feriam II. et III. celebrari potest, non omissa Conventuali aut Parocbiali Missa
de die, ubi earn celebrandi adsit obligatio ; quaeritur num talis Missa votiva solemnis de Patrono transferendo de-cantari valeat in Dominica Passionis, in Albis et Ssmae Trinitatis ?
III. Festum classicum particulare v. gr. Tutelaris Ecclesiae aut Patroni loci, occurrens diebus infra Octavam privilegiatam ac proinde ab Officio occurenté impeditam, potestne eo anno transferri ad primam diem immediate post Octavam et impeditam, translato inde festo alio occurrente, si transferri potest, sin vero, bac vice, simpli-ficato aut omisso ?
IV. Recentiores Editiones Proprii ^Hungáriáé Sym-bolum in Missa S. Ladislai Conf. Regis recitandum prae-scribunt; q u a e r i t u r : an ab Editione, quae mox adornabi-tur, expungenda sit in dicta Missa R u b r i c a : Et dicitur Credo ?
V. In Oratione festi S. Ioannis Eleemosynarii E p . Conf. non obstante Decreto d. d. 25. Septembris 1852, legitur pronomen : Eleemosynarii ; hinc quaeritur, utrum hoc pronomen supprimendum sit in nova Editione P r o -prii Hungáriáé ?
VI. Quum in plurimis Ecclesiis, die festo S. Marci Evangelistae celebretur unica tantum Missa Rogationum, quaeritur, utrum ea omnino debeat cantari, an possit esse lecta ; et 2° an in ea Missa fieri debeat Commemoratio festi S. Marci aut Dominicae in Albis, quae proximo futuro anno occurret?
V I I . Feria I V . Rogationum, quae est Vigilia Ascen-sionis Domini, in Missa Rogationum, quae unica in eadem Ecclesia celebratur cum Commemoratione festi occurrentis fierine debet etiam Commemoratio Vigiliae necnon lectio Evangelii eiusdem Vigiliae in fine?
V I I I . Dominica III. Adventus quomodo concludend sint Hymni, et quale sit dicendum Responsorium breve ad Primam infra Octavam Immaculatae Conceptionis B.
Mariae Virginis ?
E t Sacra eadem Congregatio, referente subscripto Secretario, exquisito voto unius ex eiusdem Sacrae Con-gregationis Consultoribus, rescribendum censuit :
Ad I. Commemorationem Ssmi Sacramenti, ob iden-titatem Mysterii, solummodo omittendam esse in festis Passionis, Crucis, Ssmi Redemptoris, Ssmi Cordis Iesu et Pretiosissimi Sanguinis.
Ad II. Negative
Ad I I I . Negative, sine speciali Indulto S. Sedis.
Ad IV. et V. Affirmative.
Ad VI. quoad primam quaestionem : Negative ad primam p a r t e m : Affirmative ad secundam iuxta Decretum 14 Augusti 1858. in Briocen. ad III. quoad alteram quae-stionem : Affirmative et detur Decretum 29 Maii 1846. in Tuden. ad II.
Ad VII. Negative ad utrumque.
Ad VIII. Hymni concludi et ad Primam dici debent:
Iesu tibi sit gloria et qui natus iuxta .editionem typicam Breviarii Romani.
Atque ita rescripsit Die 3. Julii 1896.
CAI. Card. ALOISI-MASELLA S. R. C. Praef.
A. T R I P E P I S. R. C. Secretarius.
V I C E N T I N A .
Iq Kaiendario Dioeceseos Vicentinae anno 1894 edito proposita, et menstruis coetibus casuum conscientiae quaestio agitata fuit super benedictione puerperae, cuius proles sine baptismo decesserit Sententiis in contraria abeuntibus, Rmus Canonicus qui eisdem coetibus praeerat, de legum liturgicarum observantia sollicitus, sequens dubium pro opportuna solutione Sacrae Rituum Congre-gationi, de consensu Rmi Episcopi Vicentini, humillime proposuit ; n i m i r u m : „TJtrum, vi decreti ab ipsa Sacra Rituum Congregatione dati die 12 Septembris 1857 in Molinen. ad XX-um, liceat Benedictionem mulieris post partum, iuxta Rituale Romanum, impertiri puerperae, cuius proles mortua fuerit sine baptismo ; an vero absti-nendum sit ab ea Benedictione ?" E t Sacra eadem Congre-gatio, exquisito voto unius ex Apostolicarum Caere-moniarum magistris et alterius ex Sacrae ipsius Congre-g a t i o n s Consultoribus, enuntiato dubio ab Emo et Rmo Dno Cardinali Andrea Steinhuber, in Ordinariis Comittiis subsignata die ad Vaticanum coadunatis, proposito, re-spondendum censuit: Non esse negandam benedictionem.
Die 19 Maii 1896.
Hisce vero omnibus Sanctissimo Domino Nostro Leoni Papae XIII per infrascriptum Cardioalem Sacrae eidem Congregationi Praefectum relatis, Sanctitas Sua rescriptum Sacrae ipsius Congregationis ratum habuit et confirmavit. Die 8 Iunii eodem anno.
CAI. Card. ALOISI-MASELLA S. R. C. Praef.
A. T R I P E P I Secretarius.
EGYHÁZI T Ü D O S I T Ä S O K .
Esztergom, jul. 28. Az Esztergom szab. Mr. városi elemi iskolák kath. jellege. —
Azon alkalomból, hogy az egyik esztergomi tanítónő jónak látta az iskolát fentartó város közönségének jogos várakozását semmibe sem véve megkísérlem, hogv férjhez menetele után is a tanügy rovására a város közönségének nyakán maradjon, Esztergom vármegye közigazgatási bi-zottsága, melv ezen ügygyei legutóbbi időben foglalko-zott, határozatában, illetve annak megokolásában — mint az egyik helyi lapban olvassuk — a városi iskolák jelle gére nézve, olyan felfogásnak adott kifejezést, mely a való tényállással merőben ellenkezik, és ezen körülményre akarunk ezúttal röviden reá mutatni.
A közigazgatási bizottság az iskolák történetéből azon következtetést vonja le, hogy azok soha sem voltak katholikus jellegűek, hanem községiek, azaz felekezetnél-küliek. Legyen szabad egész tisztelettel kijelentenünk, hogy a közigazgatási bizottság nem jól ismeri az eszter-gomi iskolák történetét, mert ellenkezőleg éppen ebből a történetből tudnia kellene, hogy amióta Esztergom szab.
kir. város elemi iskolákat tart fönn, azok, eltekintve az 1869. évi junius 10-től 1869. évi decz. 7-ig terjedő rövid időszaktól, mindig kath. jellegűek voltak. Esztergom, mint kegyúri joggal felruházott szab. kir. város nem is tartha-tott fönn más, mint katholikus jellegű elemi iskolákat.
Ez egyenes folyamánya volt a kegyúri jogok és
kötele-zettségeknek. Aki erről bővebb tájékozást akar szerezni, olvassa el dr Timon Ákos értekezését a szab. kir. városok kegyúri jogairól.
Ami továbbá az elemi iskolák jellegét illeti, azt meg-határozni egyes-egyedül és kizárólag az iskolát fentartó akár erkölcsi akár fizikus személynek a joga. Aki fizet, ez határoz is e tekintetben. Esztergom szab. kir. város kö-zönsége kétséget kizárólag ugy határozott 1869. év decz.
7-én, hogy összes iskolái katholikus felekezeti jellegűek.
És ezt a határozatot egész a mai napig fenn is tartotta.
Hiszen ezen határozat fentartása miatt adott az egyesülés után a helybeli izraelita hitközségnek csak ezen év elejétől fogva hitoktatási czélokra 500 frtot.
Esztergom tehát az ő elemi iskoláit nemcsak „név-leg" de „ténylegu is katholikusoknak akarja és nem pusz-tán „tűri" ezen iskolák katholikus „nevét", de azoknak a kath. „jellegé"-ért áldozatot is hoz.
A bizottság egyik tagja, úgy látszik, nem vett tudomást mindezekről akkor, midőn az u j szabályszervezet-ből akarta kiokoskodni, hogy ezek az iskolák községiek azaz felekezetnélküliek. A királyi tanfelügyelőnek kétséget kizárólag igaza van, midőn az Esztergom városi elem1
iskolák katholikus jellegét hangsúlyozza. Az iskola jellege azonban nem egy az iskolát kormányzó hatóság jellegével.
Ezen kettőnek feltétlen azonosításából származott a zavar, mely a közigazgatási bizottságban a szakférfiút a bizott-ság nem szakértő tagjaival ellentétbe hozta. Az iskolák katholikus jellegűek, de nem állanak felekezeti hatóság alatt; mert a felekezeti hatóság megelégedvén az iskolák k a t h . jellegének biztosításával, az iskola
adminisztráció-ját reá bízta az iskolát fentartó város közönségére s annál ír inkább, mert egyrészről méltányos, hogy az intéz-kedjék akinek a zsebéből tartatik fön az iskola, másrész-ről, mert az iskoláknak felekezeti adminisztrációját acldig, ami g a kath. autonomia meg nem alakul itt Esztergomban, nincs kire bizni. Esztergomban tehát a város közönsége és az egyházi hatóság megtalálta azon modus vivendit, mely egyedül a helyes és amely a törvénynyel nem ellenkezik.
A törvény a felekezeti iskolákat a felekezeti hatóság vezetése alatt lévőknek jelenti ki, ezzel azonban nem zárja ki azon esetet, hogy az a felekezeti hatóság ezen jogát, ha méltányosnak és iskolájára nézre kívánatosnak találja, átruházza azon tényezőre, mely ezen iskolát fen-tartja, s amely neki kellő garanciát nyújt ezen iskola vallási jellegére nézve. Ez a tényállás Esztergom isko-láinál.
Az iskolák jellege katholikus, de azokat a város administrálja saját iskolaszéke által és mert ez az iskola-szék nem felekezeti, azért annak határozatai nem a feleke-zeti, hanem a politikai hatósághoz fellebbezhető. Hogy pedig ezen következésük igaz, annak történeti bizonysá-gait alkalmunk lesz felsorolni. Ami a közigazgatási bizottság határozatának érdemi végét illeti, arra az iskola-szék van h i v a t j a megtenni észrevételeit. Reánk azt a hatást teszi a határozat, mint mikor a biró a panaszost elutasítja és a vádlottat felmenti „bizonyítékok
elégtelen-sége" alapján. E.
tíELIGlü. 83
Róma, juî. 27. Melyik Rómában az ősi magyar templom ? —
A kik Rómában mint zarándokok a két legutóbbi pápa uralkodása alatt megfordultak, el nem mulasztották meglátogatni a dell'Ánima hospitiumot és templomát. A magyar tanférfiak zarándoklata ebben a templomban fé-nyes istenitiszletet tartott, magyar énekekkel és magyar prédikáczióval, melyet Firczák Gyula, akkor nagyprépost és országgyűlési képviselő tartott. Doppelbauer mgre, most linzi püspök, volt akkor az Anima hospitiumának és templomának rektora és gondozója. A magyar zarándo-kok ebben a templomban mintegy otthon érezték magu-kat, mert ez az intézet teljes osztrák ellátás és adminisz-tráczió alatt van ugyan, de tényleg mintegy osztrák-magyar intézmény.
A. történelem tanúskodik, hogy szent István első apostoli királyunk Rómában Magyarország számára hospi-tiumot alapított, mely templomhoz volt kötve. Hol van ez a templom ? Mindenki tudja, a ki Róma templomainak történetében járatos. Most pedig az ügyet aktuálissá tette Sembratoivicz Sylvester bibornok székfoglalása a San Stefano rotondóban, mely Lemberg gör. kath. érsekének bíbornoki titulusa, fejedelmi és főpapi székhelye Rómában.
De mi köze Sembratowicz érseknek szent István ala-pításához ?
Az, hogy némelyek a Caelius dombon fekvő San Stefano rotondo templomot, a nevezett bibornok ur „titu-lus"-át, t a r t j á k szent István király alapítványának, holott teljesen bizonyos, hogy ezt a templomot Simplicius pápa (468—482.) avatta fel szent István vértanú tiszteletére.
Szent István királyunk alapos kutatások után járó törté-netírók tanúsága szerint a San Stefano in Piscinula ká-polnát építette a vatikáni bazilika közelében.
Es mégis a San Stefano rotondo magyar templom-nak, még pedig ősrégi magyar templomnak tekintendő Rómában, egyszerűen annál az oknál fogva, mert Y.
Miklós pápa 1450-ben ezt a templomot a magyar pálosok-nak adta, kikre a szent István királyunk Vatikán melletti zarándokháza is bizva volt, avval a kötelezettséggel, hogy minden Rómába kerülő magyar zarándokot néhány napig vendégül fogadjanak és ellásanak.
A mohácsi gyásznap és a protestantizmus elterje-dése ezekre a római magyar intézetekre is pusztulást hozott. A török háborúk és belviszongások alatt, mely az országnak kivált magyar lakosságát pusztította el, megszűntek a magyar zarándoklatok Rómába, s a pálos atyak tevekenysége Rómában elveszté lábai alól a talajt.
Midőn 1577-ben XIII. Gergely pa'pa Magyarország szá-mára papnevelőt alapított és azt a Németország szászá-mára alapított papnevelővel összekötötte, szent István zarándok-házát a pálosok gondozása alatt volt magyar templommal együtt, mint kettős ősrégi magyar alapítványt, a Colle-gium germanico-hungaricumhoz csatolta, és azóta ennek az intézetnek gondozói, a jezsuiták gondozzák az ősrégi magyar templomot is.
Ennek az ősrégi magyar templomnak titularisa Sem-bratowicz Sylveszter bibornok, a ki mult hó derekán fog-lalta el azt nagy ünnepélyességgel. Mert egy-egy ily bíbornoki székfoglalás a „ t i t u l u s á b a n mindig nagy ünnep,
a templom és a hivek részéről. Az egyszerű csendes mai gyar telep is ünnepi díszbe öltözködött u j patrónusa fogadására. Előbbi patrónusa igen nagy ember volt : Melchers, a német kulturharcz egyik főpapi áldozata.
Midőn a bibornok ur templomába megérkezett, legelsőben is az oltáriszentség oltárához ment imádkozni.
Itt az oltárképen szűz Mária fogadja a magyar szentek hódolatát. Innen a bibornok a szentélybe ment s helyet foglalt trónján, hogy fogadja a templom rektorának hódoló üdvözletét. Szép utalás volt az üdvözlő beszédben a ruthének uniójának most betelt háromszázados jubileu mára és arra, hogy a templom védőszentje, szent István, volt az egyház első vértanuja, és igy mondhatni a római
Itt az oltárképen szűz Mária fogadja a magyar szentek hódolatát. Innen a bibornok a szentélybe ment s helyet foglalt trónján, hogy fogadja a templom rektorának hódoló üdvözletét. Szép utalás volt az üdvözlő beszédben a ruthének uniójának most betelt háromszázados jubileu mára és arra, hogy a templom védőszentje, szent István, volt az egyház első vértanuja, és igy mondhatni a római