propagare integram atque incorruptam. Sed nequa-quam in isto sunt omnia: imo ne finis quidem, cuius caussa est Ecclesia instituta, officio isto concluditur. Quandoquidem ut Iesus Christus pro salute humani generis se ipse devovit atque hue, quae docuisset quaeque praecepisset, omnia retulit: sic iussit Ecclesiam quaerere in veritate doctrinae, quo homines cum sanctos efficeret, tum salvos. — Verum tanti magnitudinem atque excellentiam propositi consequi sola, fides nullo modo potest; adhiberi necesse est cum Dei cultum iustum ac pium, qui maxime sacrificio divino etsacramentorumcommunicatione continetur, tum etiam sanetitatem legum ac diseiplinae. — Ista igitur omnia inesse in Ecclesia oportet, quippe quae Servatoris munia in aevum persequitur : religionem, quam in ea velut incorporari ille voluit, mortalium generi omni ex parte absolutam sola praestat : itemque ea, quae ex ordinario providentiae consilio sunt instrumenta salutis,
sola suppedidat.
(Folytatjuk.)Sess. III. cap. 3.
2) De JJtilitate Credendi, cap. XVII, n. 35.
Dr K o m l ó s s y F e r e n c z b e s z é d e
a kath. tanitó-gyűlés m e g n y i t ó ülésén.
Engedjék meg mélyen tisztelt uraim, hogy mint az 1891. évben megválasztott százas bizottság elnöke ezen ünnepélyes pillanatban felszólalhassak és a most meg-nyitott első katholikus tanitók nagygyűlésén néhány felvilágositó szóval, eszmével a helyzet és álláspontunk tisztázásához hozzájárulhassak.
Öt évi munkálkodás alapján vivta ki magának a százas-bizottság a nagyméltóságú püspöki kar bizalmát, mely bizalomnak kifolyásául tekinthető a mai nagygyűlés, mely oly impozáns számban tiszteli kebelében a megjelent tagokat.
A százas bizottságnak sikere ezen felül a revidiált tantervben nyilvánul, mely munkálat immár felülrevidiálva a nagyméltóságú püspöki kar végleges jóváhagyását várja.
Öt évi munkásságunk közepette eljutottunk a millé-niumi évhez, a mely év valamint a magyar nemzet ép igy a magyar katholikus tanítóság életében, áldásos munkájában egy batárkövet képez, mely határkőre több-szörösen kell majd a jövőben is visszatekintenünk, hisz a lefolyt évezredben a tanitóság és első sorban a katho-likus tanítóság oly jelentékeny munkát végzett a keresztény czivilizáczió, a magyar kultura terén, hogy a haza ezer-éves fennállása körüli érdemei a magyar történelem lap-jain kitörölhetlenek. Kulturális nemzeti irányú törekvéseit
ma már mindenki elismeri, a hazafias vallásos nevelés terén századokon keresztül kivívott érdemeit elismeréssel jutalmazza.
Ma is azért tömörül, hogy vallomást tegyen hazafias érzelmeiről, hitvallást katholikus meggyőződéséről. Üdvözli felséges uralkodóját, hódol az apostoli királynak, kinek felkent fejét Szent István koronája ékesiti és kegyelettel adózik az egyház fejének, Krisztus földi helytartójának, a kinek egyik elődje a koronát a magyar nemzetnek ajándékozta. Szivem, mely a tanitók javáért dobog ma magassabban dobban, nem annyira annak örvendek, hogy sokan jöttünk össze, hanem hogy egyek vagyunk a hit-ben vagy szeretethit-ben, egy czélra törekedve, a katholikus egyház és a magyar haza iránti lelkesedésben versenyezve, mint testvéreimet üdvözlöm önöket. Összejövetelünk czélját főbb vonásokban jellemezte a veszprémi püspök úr ő méltósága, a mi szeretett elnökünk, én néhány kérdést világitok meg önök előtt.
Egész programmunk pedig azt mutatja, hogy kiter-jeszkedni akarunk különösen azon kérdésekre, melyek a mai tanügyi közvéleményt foglalkoztatják s e tekintetben munkának nem áll ellentétben az e napokban alakult II.
egyetemes tanügyi kongresszus munkájával ; hanem inkább csak arra szolgál, hogy a felvetett kérdések minden oldal-ról megvilágittassanak és igy tisztább nézetek jussanak felszínre épen azon dolgokban, melyek minket katho-likusokat közelebről érdekelnek, ép úgy mint azon fele-kezetű tanitók, a kik ez idő szerint ugyancsak a főváros-ban gyűléseket tartanak. A mi összejövetelünk, a mi tömörülésünk annyival indokoltabb, mert míg a keresz-tény felekezetek autonómiájuk keretén belül a tanügy
4*
t e r é n szabadabban mozoghatnak, autonómiájuk eánczaiba zárkózhatnak, nekünk, katholikusoknak sajnos nem lévén autonomiánk, sokkal nehezebb a helyzetünk iskoláink, tan-ügyünk fejlesztése, adminisztráeziója körül, ugy, hogy sokszor még azon álláspontra sem helyezkedhetünk : quod uni justum alteri regnum.
Nekünk katholikus résztvevőknek első sorban hangoz-tatnunk kell a vallásos nevelésnek szükségességét, mert nem lehelünk apostoli harczosai ama törekvéseknek, melyek az egyházat el akarják választani az iskolától, vallást a neveléstol. (Zajos helyeslés.) Ezen talán csodálkozni senki sem fog, hisz e törekvéseknek egy felekezet sem barátja annál kevésbbé hive ; engedjék meg, hogy ezt csak egy példával illusztráljam: A vvesztfáli béke, a melyre a katholikusok nem igen nagy örömmel tekinthetnek vissza, — mert a szellemi birtok állaga nagy rövidséget szenvedett — az iskolát, mint „annuxum ecclesiae" tekinti a mit a protestánsok példás buzgalommal századokon át védelmeztek és fentartottak. Mi csak azon álláspontra helyezkedünk, a melyre ők és csak annyit kérünk, a mennyit ők. — (Instrument : pocis. osnabr. ost. 5. §.
31. et 32.)
Nem lehetünk e szerint mi sem hivei az iskolák államosításának, már csak azon oknál fogva sem, mer.t az iskolák jellegét a vallás adja meg és mert mi az iskolát mint annuxum ecclesiae-t tekintjük. Hazafias szempontból semmi ok sem lehet az államositásra, legalább a
katho-likusoknál nem. (Elénk helyeslés.) A kathokatho-likusoknál nincsen nemzetiség, a mi Magyarországon katholikus, annak magyarnak kell lenni, azért nagyon szomorú, hogy pl. akkor, mikor a nemzetiségek megrendszabályozásáról van a szó, jóllehet, az ütlegek másnak vannak zzánva, nekünk kell feljajdidnunk, mert indirekte mégis csak minket ütnek ; hazafias szempontból sincsen ok az államosi-tásra. hisz közel egy évezreden keresztül csakis felekezeti iskolákban nevelkedtek fel hazánk legkiválóbb fiai, koszorús irók és költök, nagy tudósok és bölcs államférfiak egyaránt a mint azt a történelem is fényesen igazolja. (Zajos éljenzés.)
De nem adtunk okot a beavatkozásra sem, mert iskoláink a törvény színvonalán állanak, a királyi tan-felügyelők, a miniszteri biztosok legjobban dokumentál-hatják ennek igazságát, a minthogy kifogást legritkább esetekben emelhettek. (Ugy van!) Mi csakis jogainkhoz ragaszkodunk, a törvényeket respektáljuk, azokba semmit belemagyarázni nem iparkodunk, a versenytől pedig nem \ félünk. (Helyeslés.)
Mi is hivei vagyunk az egységes nemzeti nevelésnek és ezt a katholiczizmus nagy táborában sikeresen vittük keresztül és éltet a remény, hogy még sikeresebben fogjuk keresztül vinni, hisz iskoláink, tanszékeink mellett a templom, illetve a szószék is magyarosit, az egységes nevelésnek utat nyit, a magyarság részére területeket hódit. Egységes a mi iskolánk, hisz egységes tanterv szerint tanítunk mindenütt és nem helyezkedik ellentétbe az állami tantervvel, pusztán egyes tárgyak intenzivebb felkarolásánál különbözik attól.
Egyébként is ez a tanterv a magyar országgyűlés | által alkotott, ő Felsége által szankczionált törvényen
alapszik, annak keretében van megalkotva — a polgári iskoláknál, a felsőbb leányiskolák, tanító és tanítónőképző intézeteinkben pedig egészben az állami tanterv szerint tanitunk.
Tanügyünk méltatásánál nem azt tartjuk fontosnak, mit mond a törvény holt betűje, életet, szellemet akarunk önteni abba, mert sajnosán tapasztaljuk, hogy az a szellem, mely fentartója volt a magyar szellemi kulturának, mely az idealizmuson alapult, mintha idegen befolyás által meggyengült a felfelé való törekvésben hanyatlott volna és inkább a földre az anyagra irányozza tekintetét, mert tény, hogy a mai korszellem a realizmust táplálja, a tanügyi téren is hódit és a szellemi téren az anarchiát készíti elő.
Mi a régi tüzet a lelkesedés, az igazi vallásosság és honszerelem tüzét ápoljuk s a gyülekezésünk után mindegyikünk egy-egy szikrát viszen otthonába, hogy ott ápolja s mivelje nagygyá. Mi rem engedhetjük tehát iskoláinkba bejutni azt a sivár szellemet, mely az elméket fogva t a r t j a ; legyen az iskola egy város, a honnan ki
lesz űzve az önzés és anyagiság. Ebben az ideális szellem-ben a k a r j u k mi nevelni az ifjúságot nemi különbség nélkül, hogy jobbak, a szép és nemes irányt fogékonyab-bak legyenek, mint a mai nemzedék. Es ha már a fiuk nevelését ily irányban akarjuk fejleszteni, annál
féltékenyeb-ben kell őrködnünk a leánynevelés fölött, hogy jó keresz-tény anyákat, erkölcsös nőket és lelkes magyar honleá-nyokat biztosítsunk a jövő ezrednek is. Ne ültessük a nők fogékong szivébe a kozmopolitizmus magvát, kössük le inkább házi tűzhelyéhez és családjához, hazájához.
A nőkérdés az uj ezredév hajnalán lépett előtérbe, s midőn a szélsőségek között látjuk vergődni a köz-véleményt, büszkén mutatnak rá a múltra, mely mint igaz keresztény anyákat, lelkes honleányokat Gizellákat és Zrinyi Ilonákat adott a hazának, és a névtelen hős-nőknek egész sorozatát, azon anyákban, kiknek jelleme, vallásossága és hazafisága fiaikban, a magyar történelem kiváló alakjaiban tükrödzik vissza. A nő kérdést nagy szeretettel kereste fel a katholikus egyház, s azt meg-oldásra vezette már Szt.-János egyházatya kezében. Lorta nevű római hölgynek ő adta meg az utasítást, miképen nevelje Paula nevü leányát. Tanuljon a történeti tárgyak mellett irást és olvasást, a mellett valamit latinul és a görög versmértéket se hanyagolja el ; de főgondot fordítson mégis a szövés-, fonásra és azon munkákra, melyek a házinőt első sorban megilletik.
A mi álláspontunk a kérdésnél mindég az volt: a méltányosság alapján nem zárjuk el a nők előtt az élet-pályákat, de az okosság azt diktálja, hogy ne kergessük
a túlzó emanczipálásba s ezzel esetleg a proletáriátusba.
Röviden jelezve álláspontunkat, nyiltan kijelenthetjük, hogy a mi törekvéseink soha sem jöttek, nem jöhetnek ellenkezésbe a magyar haza érdekeivel. A katholikus tanitók, magyar tanitók voltak mindenkoron és kiváló hazafiak s csak azok lahetnek a jövőben is.
Ennek záloga legyen azon zászló, a melyet a mai napon elnök ur ő méltósága felszentelt s a melyet az egyetemi templomban elhelyeztünk. Tanúbizonysága legyen ez dicső multunknak, hazafias törekvéseinknek. Legyen
iíELlGIO. 33 jelképe ezen zászló az egyetértésnek, az összetartásnak,
az igazi testvériségnek, mely erényekkel nagygyá tehetjük a nemzetet, boldoggá a hazát. Fogadjuk meg, hogy miként a múltban munkálkodtunk a haza felvirágoztatásán, embertársaink boldogulásán, hivatásból, érdek nélkül a népnevelés tágas mezején, a jövőben is munkálkodni akarunk.
A boldogságos szűz Magyarország nagyaszszonya, a magyarság pátronája oltalmazza, védje e nemzetet jó és balsorsában, mint védte ezer éven át, s valahányszor a zászlón szent István alakjára irányul tekintetünk, fontoljuk meg, hogy szent István király nemcsak a keresztény vallásnak, hanem a magyar tanügynek is első apostola, hisz ő volt az, a ki elrendelte, hogy a templom mellé iskola is állittassék, fogadjuk meg mi katholikus tanítók, hogy az ő örökéhez hűtlenek nem leszünk, azért az iskolát a templomtól, a nevelést a vallástól, elválasztani nem engedhetjük. Es ők segíteni fognak ebben a nagy nevelői munkában, melyet végzünk, midőn a gyermek szivébe az Isten, a király, haza iránti szeretetet csepegtetjük, mely hazaszeretet oly megkapóan jut kifejezésre a költő Sza-vaiban. „Hazádnak rendületlenül légy híve oh magyar."
A hallgatóság ezekre a szavakra felállót s lelkesedve elénekelte a „Szózat*-ot.
A szónok megvárta az ének befejezését, s aztán így szólt:
Az imént elhangzott lelkes ének behatása alatt lelkem mélyéből üdvözlöm a nagygyűlést és munkál-kodásukra az ég áldását kérem. (Zajos, hoszszantartó -éljenzés és taps.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
London, jul. 6. Vaughan bibornok s westminsteri érsek levele a „Times"-liez a legújabb pápai encyklika ügyében. —
Uram !
A szentatya levelet irt a kerezztény egységről ; és habár ez közvetetlenül az egyház püspökeihez van in-tézve, mindazáltal köztudomásu, hogy az, mint ad Anglos kezdetű levél, Angolországban mindenkit érdekel, a ki tevékeny részt vesz a kereszténység visszaegyesitésének
mozgalmában.
Keresnek az emberek a megegyezésre közös alapot.
Némely honfitársaink azt vélik, hogy az egyesülés a ma-gokat keresztényeknek nevező, egymástól függetlenül élő
vallásos kÖ2Össégek szövetkezése, konferencziája által ér-hető el. Mások ugy t a r t j á k a dolgot eliotézér-hetőnek, ha a kereszténységnek három fő ágazata a római, görög és angol vagyis a protestáns ágazatai valamiféle érintkezésbe és összeköttetésbe jönnek egymással, de ugy mindegyik független marad a másiktól. Mások ismét azt hiszik, hogy az egyesülés megtörténhetik, ha mindnyájan elfogadják a római szék tanítását, de bizonyos kivételekkel. Mások végre Krisztus egyházát valami láthatatlan alkotásnak szeretik tekinteni, mely lélekben minden jólelkű hivőt egyesit a hit és a szeretet kötelékével ; csakhogy az élet megczáfolja őket, mert ezt a benső egységet kegyetlenül szétmarczangolva és széttörve látjuk magunk előtt.
Meny-nyiben el vagy el nem fogadhatók ezek és más hasonló elméletek a katholikusok által kivehető az egyház egysé-géről szóló encyklikából.
Őszinte kívánságtól eltelve az egyesülés iránt, a szentatya mult évben mindenkit, a ki az Isten országát a hitegységben keresik, felszólított, hogy imádkozzék az Éghez világosságért és vezetésért. Most egy lépéssel tovább ment ugyanazon az uton, tekintélyes útbaigazítást
adva azon alap iránt, melyen a katholika egyházzal való egyesülés, akár egyénenkint, akár együttes uton, megva-lósítható. Igazi, mindenre tekintettel levő szeretettel, ki-merítően és világosan ki vannak most fejtve a kinyilat-koztatásból és az észből merített inditó okok s a fölté-tek, melyeket ő a czél elérésére lényegeseknek tart. Mind-ezek nem fogják meglepni a katholikusokat és a más vallásbeliek közöl azokat, a kik mindezt már eddig is tudták. Hanem némelyek s talán nem kevesen, abban a furcsa csalódásban éltek eddig, hogy a szentatya megvál-toztathatja, sőt talán egészen meg is szüntetheti a hit-egység régi föltételeit és követelményeit, csakhogy czélt érjen s létre hozza a kereszténység hőn óhajtott egye-sítését.
Bármilyen legyen a fogadtatás, melyben ez az egy-ségről szóló fölöttébb jelentős levél részesülni fog, bizo-nyára mindnyájan csodálni fogják benne a határtalan őszinteség az atyai szeretet hangját. Kétségkívül szét fog e levél oszlatni sok ködös és határozatlan elméletet, me-lyek csak csalódások keltésében gazdagok és termékenyek ; másfelől pedig, az Isten kegyelmével világosságot fog deríteni útjára azoknak, kik hiszik, hogy a szózatot követ-niök kell.
Az egész okmány hiteles fordításának példányát kérni lehet az alulirt hivatalánál.
Vaughan Egbert bibornok,
Róma, jul. 5. A pápa véleménye a Satis cognitum kezdetű encyklikáról. —
Szent Péter és Pál napján jelent meg XIII. Leo pápa legújabb encyklikája az egyház egységéről, melynek kimondott czélja az „elvált testvérek" felvilágosítása és meggyőzése arról, hogy Krisztus Urunk csak egy egy-házat alapítván kötelező hitegységgel és egyetlen szerve-zettel, nekik kötelességük az egyház hit- és fegyelmi egységébe visszatérni.
A kik már olvasták ezt az encyklikát igazat fog-nak nekem adni abban, hogy az ugyanavval a magas látókörrel s a szellem ugyanazon határtalan jóakarásával van írva, mely XIII Leo pápa tanító nyilatkozatait jel-lemzi. Jézus Krisztus aklán oly tág ajtót nyit a vissza-térésre,, hogy nagyobbat már még képzelni se lehet kérve s Istenre kényszerítve a téves utakon járó Isten fiait, hogy térjenek vissza. Bőséges és megdönthetetlen, taní-tással bebizonyítja, hogy Jézus Krisztus az ő egyházát egy-séges hittel s egyegy-séges kormányzattal látta el, s hogy mind a kétféle egységnek, a hitbelinek s a kormányzat-belinek nélkülözhetetlen kapcsát szent Péterben s az ő utódaiban, a római pápákban, állította be az egyház szervezetébe, ugy hogy a római pápával való hitbeli és engedelmességbeli megegyezés isteni rendelet szerint
mellőzhetetlen föltétele az igaz keresztény létnek és életnek.
Ez az okmány nagy visszhang keltésére alkalmas, különösen Angliában, Orosz- és N é m e t o r s z á g b a n , vala-mint különösen M a g y a r o r s z á g b a n , a hol a nyugoti hit-szakadás és a keleti schisma egyenlő erővel találkoztak s mintegy kezet adtak e g y m á s n a k a Krisztus által p a r a n -csolt hitegység é9 szervezetbeli egység szétbontására.
Meg is lesz ennek az encyklikának a kivánt hatása, h o g y h a azok, kikhez a p á p a irta, a püspökök, ugy a mint kötelességök, apostoli b á t o r s á g g a l és lelkesedéssel kiállnak a népek elé s kihirdetik nekik a p á p a tanítását megfelelő bevezetésekkel, utalásokkal ás alkalmazásokkal a helyi viszonyokra. N a g y o n kívánatos, hogy a p ü s p ö -kök ezt megtegyék, máskülönben az egész encyklikának nincs semmi értelme. Mi hatása is lehet a mai világban egy latin erudiczióval irt levélnek, h o g y h a azt minden nemzet püspöke' meg nem szólaltatják a nép nyelvén.
E g y érdekes hirrel szolgálhatok az i r á n t , hogy mennyire ó h a j t j a a pápa, hogy ez a levele különösen Oroszországban és a Keleten de az egész müveit világon csakugyan olvastassék. Ezekben az országokban, sőt az egész világon, a művelt k ö r ö k b í r j á k és használják a franczia nyelvet. E r r e való tekintettel ő szentsége m a g á -hoz hivatta Francziaországból Gaudeau B e r n á t J . t. a t y á t a Collegium R o m a n u m b a n az alaphittan volt t a n á r á t , az irodalmi szak doctorát (docteur ès lettres), s megbizta őt, hogy ezt az encyklikáját itt R ó m á b a n , mintegy a p á p a szeme előtt fordítsa le. A fordítás már meg is jelent — Párisban. *)