• Nem Talált Eredményt

Első országos katholikus egyesületi kongresszusunk

In document Religio, 1896. 2. félév (Pldal 131-135)

Létre jött tehát, a minek ez az ősrégi egyházi lap három lustrum előtt kezdte már útját egyengetni : a katho-likusok társadalmi kongresszusa. Létre jött, de nem ugy, a mint mi terveztük, rendes, csendes viszonyok közt, a magyar keresztény államiság romlásának megelőzésére és eltávoztatására, hanem létre jött —- mert szavunk a béke idején a pusztában elhangzó szó vala — létre jött abnor-mis viszonyok között, utólag, az események után kullogva, a nagy katasztrófa után, midőn Magyarország keresztény államisága törvényhozásilag már tönkre van téve, hogy megpró-bálkozunk, ha lehet, — mert nemzetek nem támadnak fel ha-lottaikból soha, — egy uj keresztény Magyarország alap-jainak lerakásával, miután a keresztény vallást önnön tör-vényhozó fiaitól ért csapás a katholikusok szunnyadó száz-ezreiben felrázta a lelkiismereteket s elszánt tevékenységre hivta ki az akaratokat.

Hála legyen az Istennek, hogy a nagy vereségből hasznot'fakasztanak irgalmas kezei ! A kik az első országos kath. egyesületi kongresszus létrehozásában, bármily cse-kélynek látszó részben közreműködtek, azoknak érdemei, a nagyok sorában, fényes lapon vannak Isten angyalai által megörökítve az élet könyvében.

A kezdet nehézségei minden igaz katholikus ember szíve örömének e kedves tárgyán, első országos kath. egye-sületi kongresszusunkon nagyon meglátszanak. Ezeknek

le-128 RELIGIO.

küzdésében páratlan érdemeket szerzett Gyürky Ödön dr. a budapesti kath. kör titkára, a kinek kezén ment át a kon-gresszus összeállításának minden ügyes-bajos szála. Erdemei kiváló emlitésre és hálára méltók.

Két dologban nem teljesült az az egyház kívánsága.

Egyik az, hogy azok a „vezér" katholikus férfiak, kik a nemzeti, függetlenségi és secessionista pártban tartanak számot arra, hogy az anyaszentegyház őket is híveinek te-kintse és tartsa, a kath. hitélet és a keresztény szeretet működésének felvirágoztatása végett tartott országos katho-likus találkozón — nem tartották kötelességöknek talál-kozni, hanem távollétük által vetettek árnyékot hírnevükre.

Apponyi. Ugrón. Szapáry és a kik őket környezik, mint katholikusok nagy mulasztást követtek el, hogy helyöket a ker. charitás és a kath. hitélet fejlesztésének terén nem fog-lalták el. így lassankint történeti ténynyé fog kimagasodni az, hogy a keresztény vallás, az emberiségnek az erkölcsi elvadulástól, Magyarországnak a szellemi és anyagi tönkre-jutástól egyedüli megvédelmezője. vagyis a ker. czivilizáczió édes anyja, a kath. egyház, a néppárt férfiam kivül őszinte, igaz s bátor támogatókra nem számithat. A másik dolog, a miben édes anyánk, az anyaszentegyház kívánsága ezúttal, ezen a kongresz-szuson még szintén nem teljesült az, hogy a világi kath. hivek száma aránylag a papokéhoz képest oly csekély volt, hogy az egész gyűlést jóformán még mindig papok gyűlésének lehetne tekinteni. Budapest közönsége a megnyitó isteni tiszteletről a városházára történt átvonuláskor ennek tekin-tette, egyes hangok ennek nevezték el. Magyarországban minden papra átlag körülbelül 1500 — 1600 katholikus lélek esik. 100 pap mellett, e szerint az arány szerint, 150000—

160000 kath. hivő képviseletében legalább is 2 - 3000 világi hivőnekkellene esni egy-egy katholikus társadalmi kongresz-szuson. A németországi katholikusok nagygyűlésein a két elem megjelenése közt körülbelül ez az arány észlelhető.

Mert az ily katholikus gyűlések tulajdonképpen nem papi összejövetelek, hanem a világi hivek hitéletének akcziója.

E két főhiánytól eltekintve, első országos kath.

egyesületi kongreszusunk sikerült, korszakot alkotó országos kath. tény gyanánt fog hazánk történetében szerepelni, melynek hatásai jók és nagyok lesznek, hogyha — magának a gyü-lésezésnek folytatása leszen.

A f. hó 17-én tartott megnyitó ülésnek lefolyása ez volt : Kilencz órakor volt Yeni Sancte a belvárosi plébánia-templomban, melyet kis misével Vaszary Kolos bibornok herczegprimás végzett, avval az uj korszakot jelező imával, mely lapunk élén olvasható.

Az ülést magát, melyen a főpásztorok közül dr. báró Hornig Károly, dr. Steiner Fülöp és dr. Dessewffy Sándor püspök urak voltak jelen, a lipót-utczai városháza fényes nagytermében 10 óra után Esterházy Miklós Móricz elnök a következő lelkes és lelkesítő beszéddel nyitotta meg, mely tisztán a keresztény Charitas békés terén óhajtott ugyan mozogni, de azért— talán a kath. egyház mai helyzete párat-lan polemikus természeténél fogva, — folytonosan villog-tatta az egyház ellenségeivel szemben az önvédelem logó

kardját. A beszéd szövege ez : Dicsértessék a Jézus Krisztus ! Mindörökké Amen!

R szavakkal nyitom meg Magyarország katholikus

köreinek és katholikus egyleteinek első országos kongresz-szusát. Megnyitom a kongresszust e szavakkal, melyekkel mi katholikusok egymást üdvözölni szoktuk, a melyekkel hálánknak, köszönetünknek, örömünknek szoktunk kifeje-zést adni.

Valóban kell is, hogy hálánknak adjunk kifejezést az isteni gondviselés iránt, mely oly sok viszontagság után megengedte, hogy Magyarország katholikusai itt a székesfő-városban összegyűlhessenek, hogy hitvallást tegyenek. Köszö-netünket kell kifejeznünk Ő Eminencziájának, Magyarország herczegprimásának, (Zajos éljenzés), kérve az isteni gond-viselést, hogy drága -életét oltalmazni és megáldani kegyes-kedjék. (Éljenzés.)

Köszönetünket kívánjuk leróni méltóságtok, Magyar-ország főpásztorai irányában, azon kegyes támogatásukért, melylyel a kongresszus létrejötte körül velünk együtt fára-dozni méltóztattak. Köszönetünket fejezzük ki méltóságtok-nak megjelenésükért és fogadják azon ünnepélyes szent igé-retünket. melyet hálánk némi adójának méltóztassanak te-kinteni, hogy mi tanácskozásainkban mindenkor szentegy-házunk tanait fogjuk követni, hogy soha főpásztoraink bölcs vezetése nélkül akcióba lépni nem fogunk (élénk helyeslés) és kérjük méltóságtokat, hogy bölcs vezérletüket ezen ta-nácskozásaink alkalmával se méltóztassanak tőlünk megvonni.

Tisztelt uraim ! Engedjék meg, hogy önöknek is köszö-netet mondjak megjelenésükért és fogadják legőszintébb bajtársi üdvözletemet. Igenis, bajtársakként üdvözlöm önö-ket. mert fájdalom, Magyarvrszág katholikusai ma csak bajtársaknak tekinthetik egymást és csak azon érzelmekkel viseltethetnek egymás iránt, melyeket bajtársak hordanak szivük mélyében. (Igaz ! Ugy van !)

T. nagygyűlés ! Mióta a kongresszus eszméje fölmerült, két nagy kérdés foglalkoztatja a közvéleményt. Az egyik az, hogy mit vár tőlünk az ország, hogy a kongresszusnak mi lesz az eredménye ? a másik az, hogy mit ígérhetünk, mit nyujtbatunk Magyarország katholikusainak ?

Midőn Budapestre készültem, hogy elfoglaljam e helyet, melyre engem megtisztelő bizalmuk meghívott, (Zajos éljenzés) azt hallnttam mondani, hogy ez a kongresz-szus ismét Magyarország katholikusainak harczi riadója lesz.

Nem bánom, elfogadom ezt az elnevezést, de mégis szükséges, hogy tisztázzuk némileg az eszméket és meg-állapítsuk azt. hogg e harczi riadóra szükség van-e és hogy e harczi riadót ki fújta először : mi-e vagy pedig az ellen-párt. Kijelentem, hogy ezen megnyitó beszédemben politi-kával foglalkozni nem akarok, hogy egy időre elfelejteni akarom multamat és tevékenységemet azon alkalommal, midőn a politika hullámai engem is arra késztettek, hogy szembe szálljak ellenfeleinkkel. (Hosszan tartó lelkes él-jenzés.) Én ma csak azzal a kérdéssel akarok foglalkozni,

vájjon szükséges volt-e, hogy mi. a katholikus körök és egyletek képviselői tanácskozásra összejöjjünk és megál-lapítsuk azt az irányt, a melyben haladnunk kell, ha azt akarjuk, hogy szent vallásunk az őt megillető helyet Ma-gyarországban továbbra is elfoglalhatja.

Mi a törekvésünk ? Az, hogy Magyarország keresztény ország maradjon, (Élénk tetszés), hogy Magyarország katho-likusai Magyarország keresztény múltját meg ne tagadják

RELIGIO. 129 soha, de arról se feledkezzenek meg, hogy él Magyarországon

egy fiatal nemzedék is, melyet a keresztény vallás szent tanaiban nevelni kötelesség. (Zajos helyeslés). Szem előtt kell tartani azt is, hogy a jelen nemzedék, keresztény nemzedék akar maradni, hogy rólunk is az a latin köz-mondás kell, hogy elhangozzék széles ez országban: „Occidi potest, vinci non potest." (Meghalni tudunk, de legyőzetni magunkat nem (Engedjük). (Lelkes éljenzés).

Alit látunk, ha széttékintünk állami és társadalmi intézményeinken? Látjuk azt, hogy mindenfelől a jog-egyenlőséget hangoztatják, mint legfőbb üdvét.

Én meghajlok a jogegyenlőség előtt, ha azt látom, hogy ez azt jelenti, hogy az országban mindenkinek egyenlő mértékkel osztják az igazságot. De ha azt látom, hogy a jogegyenlőség, a lelkiismereti szabadság csak bizonyos körökre nézve érvényesül, ha az országnak ezer meg ezer polgára, egy egész társadalmi osztály kiváltságokban része-sül, akkor igazságérzetem fellázad és ilyen jogegyenlőségből nem kérek, hanem követelem az igazi jogegyenlőséget. (Za-jos éljenzés és taps.)

Tisztelt uraim! Ha a vallás tanai nem hatják át az állam és társadalom intézményeit, akkor nem marad egyéb, csak az erőszak, az irigység és végre a vigasznélküli kér-lelhetetlen halál. Ettől akarjuk megmenteni a társadalmat,

az országot. Mi nem akarjuk azt, hogy a hatalom kifo-lyása csupán az erőszak legyen, hanem azt kivánjuk, hogy az ország és társadalom épülete szilárd alapra helyeztessék és ezt az alapot alkossák igazságos törvények, vallásos, keresztény törvények. (Elénk éljenzés és taps.)

Szükséges ez azért, mert keresztény vallásunk magában foglalja mindazt, a mi az emberiségre üdvös, mert annak alapítója az Úristen szent fia. Az a körülmény, hogy a ke-resztény vallás az egész országot meghódította és legyőzte a pogányságot is, elég bizonyíték arra, hogy szent vallásunk eltekintve minden miszticizmustól, — jövőre is alkalmas lesz arra, hogy országunkat, nemzetünket egy szebb, egy jobb jövő felé vezérelje. (Lelkes éljenzés és taps.)

Mi azt akarjuk, hogy társadalmi és állami intézmé-nyeinket a keresztény szeretet sugalmazza, hogy állami tör-vényeink legfőbb alapja a keresztény szeretet legyen.

Könnyen megtörténhetik, hogy e szavaim után bizo-nyos oldalról kicsinylőleg fognak rólam nyilatkozni azért, hogy mint modern, századvégi emberi szeretetről beszélek midőn a társadalom reformálásáról van szó. De én ragasz-kodom szavaimhoz és követelem, hogy akeresztéuy szeret,et legyen alapja a törvényhozásnak akkor, midőn azon társa-dalmi rétegek sorsával foglalkozik, melyek elhagyatva és elszigetelve a legnagyobb veszélynek vannak kitéve. (Zajos helyeslés.) Azt hiszem önök értenek engem; tudják mire és kikre czélzok és nem követelik tőlem, hogy bővebben fog-lalkozzam ezzel a témával, miután beszédem elején kijelen-tettem, hogy e teremből a politikát ki akarom zárni. (He-lyeslés.)

Igenis, mi tanácskozásaink alkalmával a keresztény szeretet elveit szem előtt fogjuk tartani. Foglalkozni aka-runk a keresztény családdal, a keresztény ifjúsággal, a keresztény munkásokkal, szóval a kereszténység minden tagjával. (Zajos helyeslés.) Ezt az ünnepélyes Ígéretet tesz-szük és azon leszünk, hogy igéretünket beválthassuk. Nem

tudom valóban képesek leszünk-e eszméinket diadalra jut-tatni. Oly intézmények környeznek, melyek minket gátolnak a melyek jószándékainkat elferdítik, melyek ha ránk támad-nak, más fegyvert nem ismernek, mint a gyanúsítást és rágalmazást, (Igaz ! Ugy van !) a melyek kerülve a nyilt bátor harczot, orozva támadnak azokra, a kik meggyőződé-süket nyíltan és bátran hangoztatják. De engedjék meg uraim az önök nevében is Ígérnem e szegény országnak, hogy addig, a mig Magyarországon pap lesz, a ki a katho-likus szent vallásnak kebelébe felveszi a kisded gyermeke-ket, addig nem szűnik meg azon törekvésünk, hogy vallá-sunkat diadalra juttassuk. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.)

Önök uraim, bajtársaink és én önök bajtársa vagyok«

Nyujtsunk kezet egymásnak, támogassuk egymást, ne hagy-juk el egymást a veszedelemben és érvényesítsük mindenkor bátran meggyőződésünket. (Zajos helyeslés.)

Minap egy búcsújáró helyről kaptam levelet, melyben egy szerény pap azt irja, hogy a katholikusokért és érettem

•imádkozott, mert ott, a bucsujáróhelv szent templomában felvillant előtte az a sok veszedelem, a mely csekélységemet környezni fogja. Meg vagyok győződve, hogy mindaz, a min eddig keresztül mentünk, el fog enyészni, azon nagy har=

czokkal és veszedelmekkel szemben, melyek még reánk várnak és hálát adok Istennek, hogy reánk várnak, mert akkor beteljesedik az Ur Isten szent Ígérete, hogy soha a szent egyházat harcz nélkül el nem hagyja.

Mint beszédem elején kijelentettem, meghalni tudunk, de nincs erő, mely a magyar katholikusokat legyőzni képes legyen. (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés és taps.)

A lelkes éljenzéssel és tapssal fogadott beszéd után elnök indítványára a kongresszus nagy lelkesedéssel disz-elnökévé választják Vaszary Kolos bíboros herczegprimást.

Majd felkéri Batthyány József és Apponyi Géza grófokat, hogy az elnököt tisztében helyettesítsék, a kik erre lelkes ovációk között az elnök mellett helyet is foglaltak.

Ezután az üdvözlő táviratok küldettek el ő Szentsé-géhez a pápához és ő FelséSzentsé-géhez a királyhoz.

A pápa ő Szentségéhez küldött távirat szövege a következő :

Szentséges Atya!

Magyarország katholikus egyesületei, melyek a ka-tholikus hit ápolását és védelmét, a társadalom kaka-tholikus jellegének megóvását tűzték ki feladatul, országos

kon-gresszusukat tartván, fiúi hódolattal üdvözlik Szentségedet, hűségüket, ragaszkodásukat tolmácsolják Krisztus hely-tartója, Péter utódja iránt és Szentséged apostoli áldását kérik munkájukra, tanácskozásaikra.

Apostoli királyunk ő Felségékez a következő hódolat-teljes táviratot intézték:

Magyarország több, mint 400 katholikus egyesülete a Szent-István első királyunk emlékének szentelt napok-ban, országos kongresszusra gyűlvén össze, hogy a katho-likus hit ápolása, védelme fölött tanácskozzék, alattvalói hódolattal üdvözli Felségedet, Szent-István trónjának és koronájának örökösét és hűségét, ragaszkodását fejezi ki az apostoli király trónjának zsámolya előtt.

Ezután a szakosztályok elnökeit választották meg. Az első szakosztály elnöke l e t t : Wolafka Nándor, a másodiké :

Hummer Nándor, a harmadiké : Apponyi Géza gróf, a ne-gyediké : Rakovszky István.

Miután a kongresszus elfogadta a rendező bisottság ügyrendét, Esterházy Miklós Móricz gróf kegyeletes sza-vakban emlékezett meg Lévay Imre érdemeiről, ki az első kath. kör megalapitója volt s a kinek a Gondviselés nem adta meg azt, hogy a jelen alkalommal velünk együtt örvendezzen. Indítványozta, hogy a kongresszus kegyelete jeléül elhunytnak a Budapesti Kath. Körben levő arczké-pét koszorúzza meg. A kegyeletes indítványt a kongresszus egyhangúlag elfogadta.

Ezzel az ülés véget ért s a tagok a Szózat éneklése között távoztak.

F. hó 17-én délután és másnap a szakosztályok tar-tották üléseiket. F. hó 18-án reggel még a Páli sz. Vißcze-egyesület, délután pedig az Eucharistia-Társulat és az Oltár-Egyesület tartottak áldásos összejöveteleket.

Ma, 19-én, volt a kongresszus nagygyűlése, az ezred-éves országos kiállítás ünnepségeinek csarnokában, oly min-den várakozást felülmúló magasztos végső hatásokkal, me-lyek ezt a korszakot alkotó országos katholikus összejövetelt minden jelenvolt lelkében feledhetetlenné, minden k&tho-likusra s egész Magyarországra, Magyarország jövőjére nézve gondviseléses áldások forrásává teszik, melynek hogy meg-nyitásán jelen lehettünk, nem vagyunk képesek elég hálát adni érte az irgalmas Istennek.

A szakosztályok működésének sokat igérő eredményei-ről, valamint erről a minden képzelmet felülmúló lelkese-déssel, mondhatni a lelkesedés elragadtatásával végződött záró nyilvános nagygyűlésről, lapunk jövő száma fog

igye-kezni méltó képet rajzolni. 9 9

V E G Y E S E K .

— A Mátyás-templom f ö l s z e n t e l é s e . N a g y egyházi fénynyel és pompával szenteltek fel a budavári Mátyás-templomot Nagyboldogaszony n a p j á n . Az ünnepély reggeli 8 órakor kezdődött és délelőtt 11 ó r a k o r végződött. A szertartást Yaszary Kolos bibornokérsek herczegprimás végezte Jung J á n o s váczi, Boltizár esztergomi fölszentelt püspök, Bogisich Mihály cz. püspök, a primási aula tagjai és a fővárosi papság több t a g j á n a k segédkezésével.

A külső szertartás után a templom belsejét s itt a főoltárt, a szent László- és szent I m r e mellékoltárokat szentelték föl. A fölszentelés után, e három oltárnál, a herczegprimás, Boltizár és J u n g fölszentelt püspökök csöndes misét mondottak Délután litánia és prédikáczió volt.

— S z e n t I s t v á n szobra. Az ezredéves ünnepségek programmja egy díszes számmal ismét megszegényedett : az

első apostoli király lovas szobrának alapkövét nem tehetik le, mint tervezték, az idei szent István-napon, hanem a jövő esztendőre halasztották. Oka ennek az. hogy azon a

helyen, a hova a szobrot szánták, az állami felügyelet ósdi palotája terpeszkedik és a művésznek. Stroblnak, nem volt módjában a teret kellőképpen tanulmányozni. A jövő évben talán lebontják a házat, s akkor le lehet majd tenni a szobor alapkövét is.

— Az angol k i r á l y o k e s k ü f o r m á j á n a k m e g v á l -t o z -t a -t á s a kerül-t napirendre. Ma csak annyi-t jelen-the-tünk e tárgyban, hogy az angol királyok esküformája oly módon bántalmazza a katholikus vallást, hogy Viktória királyné, mikor a királyi esküt neki le kellett tenni, kikelt ellene és azt mondta, hogy az — „szégyen az angol nemzetre."

— K e n y é r - a j á n d é k a pápának. Folyó hó 8-án fogadta X I I I . Leo pápa a Santa Maria in via lata templom társas káptalanát, mely átnyújtotta neki S. Ciriacus meg-szentelt kenyereit.

— A f e r e n c z r e n d i e k uj o l t á r k é p e . A ferenczren-diek budapesti újjáalakított temploma a napokban művészi kivitelű u j oltárképpel gazdagodott. Hofrichter József fővá-rosi tanár és jeles fiatal festő készítette e képet, mely szent Simont ábrázolja, a kinek a Boldogságos Szűz átnyújtotta a szent skapulárét. A nagy gonddal festett művészi oltár-képet már elhelyezték az oltár fölött.

— U g r ó n bogara. Dunapatajon, állítólag Ugrón Gábor sírásra fakasztotta a szoczialistákat a következő hatásos rövid beszéddel:

„A h a z a ! Tudják-e önök, hogy mit jelent ez a szent szó ? Önök azt mondják, hogy nincs haza, én azt mondom, hogy van. Ez a mi drága Magyarországunk, a melyet Isten és őseink erős k a r j a ezer éven át föntartott s ujabb ezer évig, nem ezer évig, hanem örökkön-örökké, az idők végéig fönn fog t a r t a n i ! Önök azt is mondják, hogy nem kell val-lás. Én azt mondom, hogy igenis kell. A vallás az alapja az államnak, a társadalomnak és az emberiségnek. Mindegy az nekem, hogy kinek milyen a vallása. Csak egy Istenben higvjen és reméljen. Önök a családi életre sem adnak semmit, én pedig ezt mondom, hogy a boldog családi élet ápolása a vallásossággal együtt az első föltétele minden ország fönnállásának. Nagyon kérem önöket, kedves bará-taim, vessék ki fejükből azokat az őrült eszméket, a me-lyekkel sem Istent, sem hazát, sem vallást, sem családot nem ismerő lelketlen j ö t t ment emberek telebeszélték." Cso-dálatos dolog, hogy oly nagyszerű ember, mint Ugrón,

észre nem veszi azt, hogy ha neki bármely vallás mindegy, hogy akkor ő a maga, egyedül isteni eredetű s egyedül igaz

keresztény hitét megtagadta. A kinek minden vallás mind-egy, — az apostata, hitehagyó.

TARTALOM. Vezéreszmék és Tanulmányok : Magyarország a millenniumon Jézus szentséges szent Szivének felajánlva. .Egyházi Beszéd. — De pietate Hungarorum Mariana. — Egyházi Tudósítások . E s z t e r g o m . István, téged magyar kiván. — E r d é l y i E g y h á z -m e g y e . A kongrua-rendezés. — S z é k e s f e j é r v á r . Főpásztori szózat XIII. Leo pápa bucsu-engedélyezéséről sz. István székesfejérvári ereklyéje tisztelőinek. — P á r i s. Bossuet egy kiadatlan müvének kéziratban megtalálása és még valami. — Kath. Tevékenység. —

Kath. Egyesületi Élet. — Vegyesek.

Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő : Breznay Béla, hittudor, k. m tud. egyetemi ny. r. tanár.

Budapest, 1896 Nagy Sándor könyvnyomdájából. (Papnövelde-utcza 8. sz.)

à ! ® ? ! jf) z rr^-^v ;

= fSS) \

i l p j i

>legjélemk e lap heten-ként kétszer : sgerdán es szombaton

Előfizetési dij:

félévre helyben s posta-küldéssel 5 frt.

Szerkesztő lakása :

In document Religio, 1896. 2. félév (Pldal 131-135)