B u d a p e s t , jul. 7. A katholikus tanitó-kongresszus meg-nyitó ünnepélyeinek hatásos jelenetei. —
Ez a várva-várt katholikus közünnepély két rész-ből á l l t : zászló-szentelésrész-ből az egyetemi templomban, és a nagygyűlés megnyitásából Budapest székes főváros házának fényes disztermében. Mind a két helyet zsúfolásig megtöl-tötték a katholikus tanügy munkásai. Kár, hogy a kath.
közép- és felsőiskolák ügye kimaradt a programmból ; kár, hogy egyetemes katholikus tanügyi kongresszust nem igye-keztek a döntő tényezők létre hozni. A mai, felpezsdült lelkesedéses időben az is sikerült volna. No de hála legyen az Istennek a szűkebb körű katholikus tanügyi kongresszus-ért is ! Éltet a remény, hogy a katholikus közép- és felső-iskolák kongresszusa nem sokáig fog váratni magára s mi-helyt alkalom nyilik, kath. közép- és felsőiskoláink tanári kara is oda áll majd a kath. tanférfiak milléniumi szent zászlója mellé nyilvánosan az egész ország szine előtt hűsé-get esküdni a Mária-tisztelet és szent-István-követés, szóval a keresztény művelődés zászlajának.
Most, örvendezzünk az Urban — a meglevőnek, a sikerültnek, a népiskolával közvetetlenül kapcsolatos tanügy első katholikus kongresszusának, a lélekemelő zászlószentelés ünnepélyének, ez ünnepély s a megnyitó ülés várható jó eredményekben gazdag hatásainak !
Mindkét ünnepély lefolyásáról külön tudósításunk szól : itt csak a leghatásosabb jelenetek gyors lefestésére szorít-kozunk.
Megható volt mindjárt a belépés a templomba. Ember ember hátán állt ; a szép templom minden tere zsúfolásig meg volt töltve. Tanítóink és tanítónőink érzik a hivatás magasságát, mely az ő katholikus jellegökben rejlik; érzik hogy ők megbízottai az Istennek és a kath. egyháznak, mely
S. Clemens Rom , Epist. I ad Corinth, capp. 42, 44.
2) Epist. LX1X. ad Magnum, n. 1.
a világot czivilizálta, az embereket emberségességre kiok-tatta, kinevelte. Nevelje nagyra Isten lelkökben szent hiva-tásuk magasztosságának öntudatát s adjon bőséges szent kegyelmet az avval járó kötelességek lankadatlan teljesí-tésére s a keresztény nevelés elvének diadalmas megvé-désére !
A keresztény szellem, névszerint a katholikus t a n ü g y szorongattatása s azok a veszélyek, melyek ezt az ü g y e t környékezik, oly feszültté teszik a helyzetet s a lelkekben oly tüzesekké izzították az érzelmeket, hogy mikor a zászló-szentelő Hornig püspök gyújtó beszédének a keresztény elvet képviselő zászló követéséről szóló záró szavai elpattan-tak, a lelkesedés kitört és éljen kezdett zúgni, mit a püs-pök ur apostoli figyelmeztetése, hogy templomban vagyunk,, rögtön elnémított, medrébe szorítva vissza az izzó érzelmek hullámait.
Meglepett illendősége által az a jelenet is, hogy az ország vallás- és közoktatásügyi minisztere Wlassics Gyula doktor a zászlószentelésen a templomban megjelent s a neki fenntartott szöget emlékezetes szavak kíséretében verte be a zászló rudjába. E sorok irója azt h a l l o t t a : ,,Az állam legnagyobb erkölcsi ereje az igaz vallás.'1 Mások vallás helyett vallásosságot hallottak. így is, ugy is szép, vallás-ügyi ministerhez illő. Nem füzünk kommentárt e szavakhoz, hogy igy ez a nagy alkalom egészen és tisztán az örömé s a szíves viszonzásé legyen a ministernek — megjelenéseért..
Már a templomban feltűnt, hogy a közönséget, Magyar-ország kath. tanítóinak szine-javát, hymnuszokban kitörni kész hangulatba emelte az alkalom fenséges természete. Az utczán, midőn az egyetemi templomból a városháza felé hömpölygött a csendes menet, egyszerre csak kitört a lel-kesedés. Egy elkezdte, s száz, ezer torok folytatta, az utczán, Kölcsey hymnuszát. A lépcsőkön már a szózat zúgott. Lent és fent a karzaton szorultig megtelt a városháza díszterme közönséggel. S ez mind érdeklődött, mind lelkesült. Végre megjelent az elnök-püspök s megnyitotta a kath. tanítók nagygyűlését avval a monumentális beszéddel, mely egy apostol lelkeket szerető gyengédségével figyelmeztette az Istentől és az ő vallásától elhuzakodó államosítás hatalmas és nem hatalmas párthiveit Krisztus, a lelkek megválta Istenének gyengéd figyelmeztetésére és óvására: „ E n g e d -jétek hozzám jőni a kisdedeket /"
Rendkívül szép és hatásos volt az a jelenet is — és ezek, az a szép, hogy nem mondva csináltak valának — midőn a pápa szavait idéző elnöki beszéd után egy valaki rákezdte a „Hol Szent P é t e r " - t . Egy pillanat — s az egész nagy közönség harsogva énekelte Budapest főváros disztermében a pápai hymnuszt.
Felejthetetlen lesz az a jelenet is, midőn az üdvözlő küldöttségek első szónoka, a jubiláris tanitó Péterffy Sán-dor, a tanítók országos egyesülete, az evangelikus tanitógyülés és más testületek nevében, testvéri közreműködésre hivta fel a közgyűlést arra, hogy az iskola a templom kiegészítő része, a nevelés és tanítás vallásos maradjon. Nem is kel-lett egyéb. Viharos éljenzés adta tudtára a szónoknak, hogy a katholikus szivek legbensőbb húrját pendítette meg. Fel-állt az elnök püspök is és kezet adva a szónoknak mondott köszönetet rokonszenves szavaiért kívánatosnak jelentve ki,
3*
hogy a kik Krisztust ismerik, a nevelés és tanitás vallásos jellegének védelmében tartsanak össze.
Még egyszer túltette magát a lelkesedés a programmon.
midőn Komlóssy Ferencz kanonok tájélioztató jeles beszé-dét befejezni akarta. A közönség a haza emlegetésénél fel-ugrott s újra rázenditette a szózatot, melytől csak ugy har-sogot a városatyák tanácskozó csendes terme.
A nagygyűlés többi részleteiről és tárgyairól az alább
következő külön jelentés számol be. ? ?
Nagyvárad. Dr Karácsonyi János sz. László-napi beszéde. —
_Az igazság fölemeli a nemzetet, a bün pedig szegényekké teszi a népeket"-Péld. 14. 34.
Évről-évre megjelenünk jun. 27-én ez e g y h á z b a n , hogy hálát a d j u n k a M i n d e n h a t ó Istennek, a miért n e m z e -t ü n k n e k az éle-t u -t j a i n vezérlő-csillagul, r a g y o g ó példa-k é p ü l s mennyei példa-közbenjáróul Szent-László példa-királyt adá !
De a jelen évben, Magyarország ezredéves fennállásának evében, mint ha komolyabb, ünnepiesebb és intelmesebb
volna e c a p ? ! S valóban komoly, de nem búsító, intő de nem r e t t e n t ő nap ez, mert, ha egyáltalában
megemlé-kezünk e n a p o k b a n nemzetünk ezredéves fenmaradásáról, ha csak egy kissé is gondolkodunk e f e n m a r a d á s n a k nem annyira szerzőiről, mint az isteni gondvisele'stől kiválasztott eszközeiről, teljes lehetetlenség, hogy lelki szemeink elé ne szökjék Szent-László király ! hisz barát és ellenség, hivő és hitetlen azt az egyet mind elismeri, hogy azon férfiú, kinek tiszteletére itt e g y b e g y ü l t ü n k}
Szent-László király, hazánk megszilárditója, fen maradásá-n a k h a t h a t o s eszköze vala.
S ugyan mivel működött ő közre hazánk ezredéves fennállásán ? Tán az ország ellenségeinek leverésével ? Azzal is. Tán hazánk h a t á r a i n a k kiterjesztésével ? Azzal is. Tán u j népek betelepítésével? Azzal is. Ámde ezek mind muló hatásúak voltak. Tán a kath. egyház n a g y f o k ú , de azért nem erőszakos p á r t f o g á s á v a l ? Tán azon tetteinek r a g y o g ó példájával, melyekben az államférfiúi okosság, a hadi hősiesség és a keresztény vallásosság oly szépen e g y e s ü l t ? Ezekkel is, és még tán j o b b a n , mint az előbb
emiitettekkel. De volt m é g ezeken kivül egy kiváló tulajdonsága, nem vakitó, inkább állandó fényű, de századokra kiható, olyan, hogy ezzel, ebbeli példájáűak ragyogásával még tán legtöbbet t e t t hazánk fenmaradására ;
mivel pedig legalább én nagyon szeretném, ha e kiváló t u l a j d o n s á g á t mindnyájan ne csak megismernők, hanem követnők is, elétek állítom mai szentbeszédemben Szent-Lászlót, mint a jogtisztelet és az igazságosság fér fiát.
Kérem szives
figyelmeteket-Te pedig kegyes Szt.-László király, esedezzél értem méltatlan szolgádért, esedezzél itt jelenlevő híveidért hogy ez el mélkedésünk lelkünk javára v á l j é k !
1540 t á j á n történt, hogy a régi váradi székesegyház t á r h á z á b a n felfedeztek egy régi jegyzőkönyvet. A kötése régen szétmáilott, a lapok összevissza voltak hányva. A régi székesegyházban, a t a t á r j á r á s előtt végbement per-döntő eskütételeknek, bizonyításoknak jegyzőkönyve volt.
Utyeszenics F r á t e r György váradi püspök, hogy egészen
I tönkre ne menjen, 1550-ben kinyomtatá e könyvet s igy m é g ma is bárki e l o l v a s h a t j a ; bárki meggyőződhetik belőle, hogy valaha nemcsak Biharmegyéből és k ö r n y é k é -ről, hanem Heves, N ó g r á d , Borsod, A b a u j , Zemplém megyékből, sőt D u n á n t u l r ó l is jöttek igazságkeresők Szent-László sírjához. — Maga-magát ámítja az, a ki azt hiszi, hogy a régiek egész oktalanul vagy babonából tették meg a mainál ezerszerte terhesebb 20 —30 mérföldnyi utat. Volt arra nemesebb okuk is, az az erős meg-győződésük, h o g y Szent-László, az igazságos, még halála u t á n is igazságot szolgáltat nekik, megvédi az ártatlanokat m e g b ü n t e t i a bűnösöket. — Meggyökeredzett e meg-győződés a m a g y a r népben még Szent-László szenttéava-tása előtt, mert hisz már azelőtt 50 évvel az ő sírjára teszik a peres felek a vitás ezüst tálat, s midőn a h a t a l -maskodó ispán j o g t a l a n u l e l a k a r j a venni, á j u l t a n esik el, holott jogos tulajdonosa sértetlenül veheti magához. — Csak is életében tömérdek alkalommal tanúsított igazságos volta okozhatta, h o g y a m a g y a r nép még halála után is mintegy őt teszi meg ítélő biróvá peresügyeiben. De nemcsak ily kis dolgokban, hanem országos ügyekben, saját dicsőségének kárával is tudta a j o g o t tisztelni s t u d o t t igazságos lenni. N e m ő r a j t a , hanem az ország rendein és Salamon makacs, gonosz természetén mult, hogy ez a királyi t r ó n t vissza nem k a p t a . 1094-ben pedig igazságossága oly t e t t r e ragadta, melyet az egész világ bámult. Meghitta őt a lengyel király Ulászló, hogy segítse meg őt lázadó fia és alattvalói ellen. E l is indult a szent király, de Lengyelországba érve, tapasztalja s hitelesen m e g t u d j a , h o g y igazságtalan h a d r a szólították föl. Ulászló király mellett, mint más gyáva fejedelmek mellett is, egy erőszakos kormányzó a nádor, kerített kezébe minden h a t a l m a t . E z üldözte aztán a király nevé-ben a király fiát és a hozzá ragaszkodó alattvalókat annyira, hogy ezek életük megmentése végett kénytele-nek voltak fegyvert ragadni. A mint Szt. László a dolog igaz állását megtudta, nemcsak nem segítette a lengyel királyt, hanem ellene, j o b b a n mondva mindenható udvari embere elien fordult s nem nyugodott addig, mig az apát a fiúval ki nem békítette.
S vájjon ker. a.! midőn Szt. László nemzetének, de kivált utódainak az igazságosság, a jogtisztelet ily fényes példáit n y ú j t o t t a , nem tett sokat nemzete fen-m a r a d á s á r a ? A régi fen-m a g y a r o k a legfőbb törvényszék épületére ezt vésették f ö l : Justitia est Fundamentum r e g n o r u m : Az igazságosság az országok alapja. Elfelejt-hetik, félrevezethetik ez arany-mondást, de annak igaz-voltát kétségbe nem v o n h a t j á k . Csak addig boldog egy-egy ország, csak addig szilárd és erős, mig benne az igazsá-gosság uralkodik, még az alattvalók egymás és elöljáróik jogait, mig az elöljárók alattvalóik jogait tiszteletben t a r t j á k . Ellenben ha eltörlik az igazságosságot, maguk az államok — mondá már régen Szent Ágoston, — nem egyebek, mint nagy rablószövetkezetek. Ha hiányzik az igazságosság, a jogtisztelet, vége a polgárok egyetérté-sének, vége az állam tiszteletének, vége a hazaszeretetnek, az ország fenmaradása mind megannyi oszlopainak. A agy tudjátok-e, hogy alig mondták Mátyás halála után : oda az igazság, s Dózsa hadai már testvérvért o n t o t t a k ; vagy
UÉL1GÍ0.
nem hallottátok-e, hogy m é g csak szórványos igazságtalan-ságokért, i t t - o t t még csak vélt j o g t a l a n s á g o k é r t már is azt k i á l t j á k a szoczialisták : nincs haza ? !
De már most tovább megyek s kérdem, vájjon hogyan lett Szent László az igazságosság és jogtisztelet ily p é l d á j á v á ? s hogyan állította helyre országában alattvalói közt a j o g o t és i g a z s á g o t ? Tán t u d j á t o k is, hogy éppen ő r o p p a n szomorú állapotban t a l á l t a az országot. 13 éven át gyermek király idejében s belhá-boruk közt annyira eláradt a tolvajlás, hogy a polgárok első szent joga, vagyonuk békés birtoklása csaknem teljesen megsemmisült. Szent-László látta ezt s mit t e t t az elmérgesedett b a j orvoslására? összehívta az ország főembereit a szent h e g y r e ( P a n n o n h a l m á r a ) s ott esküt t é t e t e t t velük, hogy mindazokat, akik csak egy tyúk árányit lopnak, i r g a l m a t l a n u l megbüntetik s még s a j á t g y e r m e k e i k e t sem kimélik. Azután h í r a d ó k a t k ü l d ö t t e k , hogy faluról-falura járva, a király és főemberek ez eskü j é t kihirdessék, s erre a falvak előjáróit is esküvel köte-lezzék.
Istent s az ő benne, mint legfőbb itélő biróban való szent hitet hivta segítségül.
Szent-László tehát, hogy az igazságot és j o g o t helyreállítsa, bár ő a k k o r i b a n való élet- és halál ura vala, nem t a r t o t t a m a g á t mindenhatónak s a maga hatal-mas k a r j á t nem t a r t o t t a elégségesnek a b a j megszünteté-sére vagy legalább csillapítására.
Attól pedig, hogy h a t a l m á n a k gyakorlásában túllépje, az igazság korlátait, hogy alattvalóinak j o g a i t elkobozza^
hogy azokat elnyomja, visszatartá őt igaz, keresztény hite. — E z t a n í t o t t a őt, hogy a hatalom nem a r o m b o l á s r a hanem az építésre a d a t o t t neki, ez állitá elébe, h o g y j a j azon pásztornak, kik nem a r á j u k bizott n y á j a t , hanem ö n m a g u k a t legeltetik, ez figyelmeztette őt folyton, hogy a hatalmasok fölött van egy még h t a l m a s a b b s az előtt neki is számolnia kell nemcsak m a g á n életéről, hanem elöljárói h a t a l m á n a k használatáról is. S az ilyen király nem lehet igazságtalan.
Ker. a ! Amitanók m a g u n k a t , ha azt hinnők, hogy a lefolyt ezredév csupa dicsőséggel, csupa boldogsággal volt teli. Volt biz abban elég gyász, elég szégyen és elég veszedelem, mert volt a m a g y a r nemzetben elég hiba, sőt m e g m o n d h a t j u k b ü n is. De azt az egyet még ellenségük sem t a g a d h a t j a , hogy e nemzetben, mióta keresztény lett, mindig volt igazságosság és jogtisztelet.
S ez nagy reményt n y ú j t a jövőre is, m e r t ha hiven követjük Szt.-Lászlót, ha hiven ragaszkodunk azon ker.
kath. hithez, mely az igazságos Szt-Lászlót állítja szemünk elé követendő példa g y a n á n t ; ha nem e n g e d j ü k a m a g u n k és a hozzánk tartozók szivéből kiirtani az igazságosság-nak erős támaszát a ker. vallást, ha a hitetlenség ellen vivott harczainkban megint az lesz kiáltásunk : U r a m J é z u s és Szent László, b á t r a n tekinthetünk a sötét jövőbe : az igazságos Isten az igazságos nemzetet nem h a g y j a el.
Ámen.
T Á R C Z A.
A papi hivatásról.
— Sietős gondolatok. —
I r t a dr Breznay Béla egyetemi tanár.*)
Az elmúlt év végén — m o n d j u n k nagy d á t u m o t : a millénium alkonyán — kedves megtiszteltetés s igazán kellemes meglepetés ért engem.
Az „Egyetemi kör41 i. t. f ő t i t k á r a egy szép téli napon avval a kéréssel l é p e t t be hozzám, hogy a Mensa Académica javára általa kiadandó „ E g y e t e m i I f j a k Zseb-k ö n y v é i b e én is a d j a Zseb-k néhány sornyi írást.
A megokolás, — a k á r egy h a t a l m a s államférfiú vagy fogásos ügyvéd szónoklása, — eszem is, a k a r a t o m is, ugy m e g f o g t a , hogy m a g a m a rám kivetett terv hálój á b ó l ki nem t u d t a m vonni. E g y é b i r á n t , nehogy f é l r e -értsük egymást, én ezúttal szívesen válalkoztam. Ki ne pártolná szívesen a m a g a — gondolatját ? !
De miről irjak, mondám ; mert hisz önök illeté-kesek megmondani, hogy körülbelül mit várnak tőlem, s mi illik be az önök által tervezett jótékony czélu könyvbe ? A papi hivatásról, — volt a meglepően sikerült rögtönzéssel k i p a t t a n t rövid válasz.
Tetszett a dolog nekem is, és én t ü s t é n t válalkoztam r e á : most t e h á t h a l l j u n k valamit a — papi h i v a t á s r ó l !
V a n n a k dolgok, a mikről én j o b b a n szeretnék könyvet irni, mint u. n. szellemi s z i p o r k á k a t villogtatni.
Ezek közé a fenségessel érintkező nagy dolgok közé tartozik a papi hivatás is.
Ámde, h o g y h a j o b b n a k is t a r t o m ily nagy dologról a könyvírás n a g y o b b mesterségét, azért azt még sem t a g a d h a t o m , hogy néhány találó g o n d o l a t t a l szintén czélt lehet érni s egy két pillanat alatt is kellő fényt lehet deríteni a nyugvó öntudatok mélyén rejlő, világot mozgató eszmék borongására.
S mivel a j o b b is soha sem ellensége a jónak, t e h á t én sem tehetem ezúttal azt, hogy rendszeres könyvírás szükségességének és nagy hasznának h á n y t o r g a t á s á v a l néhány idevágó gondolat közlésének a kötelessége alól m a g a m a t kibeszéljem.
De nem is t e t t e m érte kísérletet még csak gondo-latban sem ; hanem a mint m e g k a p t a m a megtisztelő feladatot, azonnal elkezdtem a szanaszét fekvő gondolato-kat szemle és válogatás alá fogni.
Nem sokáig, kellett keresgélni. Szemeim elé k e r ü l t egy meglepő u j művészi eljárással sokszorosított kép-czyklusban a világ l e g n a g y o b b s legdicsőbb p a p j á n a k , az „egy személyben „áldozó és áldozat" Jézusnak életé-ből" egy jelenet.
Ott ül a világ Megváltója, Szamaria vagy más néven Szikár városa közelében, J á k o b k ú t j á n á l , messze
*) Megjelent az „Egyetemi Ifjak Zsebkönyvében (I. évf.
1896.) Itt néhány ott becsúszott hiba kijavítása végett nyomtatom újra. A Religio nagy papi műveltséggel biró pap olvasói legyenek szivesek tekintettel lenni arra, hogy kinek hová irtam.
útról, Judaeából jőve, fáradtan s éhenszomjan, egymagá-ban. Tanitványai a városba mentek élelemért.
E közben egy asszony jőve oda Szamariából vizet meríteni.
Ne feledjük, hogy a hajdani Judaea és Galilaea közt fekvő területen, Izrael országa népének az assziriai fogságba történt elhurczoltatása után, idegen nép telepedett le s ékelte be magát Palaestina kellő közepébe. Ez az uj nép magának az ó-szövetségbeli zsidó vallásból és a maga vallási hagyományaiból és tetszéseiből egy külön keverék vallást csinált, az u. n. szamaritánus vallást. Ezt a keverék vallást, bár a szamaritánusok Mózes öt könyvét elfogadták, az ó-szövetség zsidó népe nemcsak nem fogadta el, — a minthogy nem is fogadhatta el, — Isten igaz vallásának, sőt a legnagyobb ellenségeskedés fejtette ki az ellen ; és ezt az ellenséges magatartást a vallásról átvitte az egész népre, ugy hogy zsidó és szamaritánus, még csak szóba se álltak egymással.
Ezt emlékezetbe kellett viszaidézni, hogy megértsük a következőket.
A szamaritánus asszony, látva, hogy kivel találkozott megfelelően viselkedék. Bizonyára köszönteni sem köszönté az ellenséges embernek tartott jövevényt, mert hiszen zsidó és szamaritánus közt ez nem vala soha szokásban.
A nem Istentől sugallt, hanem emberi gyűlölködés-ből fakadt hallgatás szokását megtörte Jézus.
„Adj innom !" — mondá a szokatlan megszólításra álmélkodó asszonynak. Es a közte és az asszony közt ez alkalommal kifejlett párbeszédben, s a beszélgetés alatt kifejtett, hogy ugy mondjam, lelkipásztori magatartásában és papi eljárásában Jézus — az igazi papi hivatás fő sajátságait, a valódi papi tevékenység fő irányzatai, egy igazi isteni tanítómester magasztos egyszerűségével dom-borította ki lelki szemeink elé.
Nem irom ide a párbeszéd részléteit, mert a mint mondám, nem szándékom könyvet irni ; pedig egész könyvet kellene irnom a párbeszéd mélységes értelmének
magyarázatára és az emberi ész akadékoskodása által felhalmozott félremagyarázások megczáfolására, hogyha az egész párbeszédet ide imám.
Maradok tehát egyszerűen az utalásnál arra, hogy az egész fönséges esemény dramatikus leírása megolvas-ható szent János evangéliumában, a 4. fejezet 1—42.
verseiben. Hogyha pedig valaki ezt az utalást a szentirás olvasására sértésnek tekintené, az, hogy jogosultnak tartsam kifogását, végezzen előbb az emberiség leg-műveltebb részének, a kereszténységnek tiszteletével, a mely szerint a Biblia az emberi szellem legfenségesebb olvasmánya — a melyből a legnagyobb elmék csodálattal meritik inspirácziójukat, — csak Munkácsynkat emlitem s a nagy Bossuetet, aki politikát irt ki a szentirásból (Politique tiré de 1' Ercriture Sainte), — s csak azután jöjjön ide velem feleselni, hogy illik-e neki a fin de
siècle emberének, a ki hasznos és haszontalan dolgokról már egész könyvtárt olvasott össze, a szent irásba is
betekintenie ! ! (Folytatjuk.)