Card. AEppus.
7) E x oratione Pauli Esterházy.
8) S. Bonaventura.
9) H y m n u s in Assumpt. B. M. V. Breviarii Maurini
RELIGIO. 123
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Esztergom, aug. 14. István, téged magyar kiván! — Kétféle az áldozat, melyet a nemzetek a fejedelmek emlékezeténél meggyújtanak. Az egyik áldás, a mely mint Ábel füstje az égbe száll, — a másik átok, a mely-nek tüzét, keserves emlékezetek könnye oltja.
Két Cherub ül a fejedelmek pora fölött. Az egyik mint a béke angyala arany idők emlékét lengeti felénk olajágával, — a másik átok közt szórja ég felé a marok port, melyből mint hajdan Mózes ég felé szórt hamvából csapás és fájdalmas jaj hull vissza.
Ezen áldozatok közül a szebbet, a dicsőbbet meg-gyújtani gyül össze a magyar minden évben Sz. István király napján, hogy keresztény hitével, a hazafiság lelkesedésével, nemzeti nagy létének hálás érzetével hódoljon annak, ki apostola volt szent hitünknek és aki ott állott a magyar szabadság bölcsőjénél, midőn alkotmányt adott, államot alapított.
A magyar keze vértől párolog, de jön Sz. István, ki több mint Konstantin, hívőbb mint Klodvig és lemossa
a vért, hogy nagy dolgokat cselekedjen nemzete. A németek apostola Bonifác, a szlávoké Cirill és Method, az
angoloké Ágoston, mind papok és szerzetesek. A tied nemzetem egy király, kinek szavára meghajtottad büszke homlokodat, hogy királyi nemzet légy egy ezeréves lét elérésében !
A magyar haza, melyben élünk, a szent romok, melyek fölött itt Esztergomban is lépteink vezetnek, ez ősrégi város és annak minden talpalatnyi földe az a szent kéz ott Budán, mely oly csodálatosan maradt ránk, — a szent király emlékünnepén sokkal ékesebben szólnak hozzánk azon nagy tanulságokról és áldásokról, a melyeket Isten keze Szt. István munkája által irt meg hazánk történetébe.
0 megmozdult, s lépésére leejté fegyverét a magyar, midőn az ártatlan vértől párolgott ! 0 megszólalt, keresztet ragadott, s töredelmesen borult térdre Árpád ivadéka ! Kitárta szivét, s a szeretet testvériségét ismerte föl abban a magyar ! Szétküldé papjait, s Ázsia gyermekei irtják a vadont, művelik a földet! Felnyitotta az evangéliumot, és nyomában templomok, iskolák emelkednek, az erkölcsök szelídülnek, az értelmiség fényt vet őseink alkotásaira Szt. István kinyújtotta jobbját, és a nép keze letörli a nyomor könyeit, a keresztény szeretet csodát teremt a szegénység felkarolásában, az elnyomottak s legyőzöttek kegyelmet nyernek a lovagias érzelmek hősi erényre kelnek, és az ősi magyar jellem összhangba jő a keresz-ténység szellemével. Sz. István alkotmányt ad a fegyelmet nem tűrő nemzetnek és ezzel felemeli politikai képességét, kitágitja szabadság ösztönét, kifejleszti összes tehetségeit történeti nagy hivatása teljesítésére.
A királyi hatalom nem a királyokért van, hanem a királyok vannak a népért, és ha a magyar szétbontja történelmének redőzetét, Istvánban megeszményitve látja a királyi méltóság viselőjét, ki a közjó felett őrködött anélkül, hogy saját érdekét keresné.
Sz. István példája készteti a királyt, hogy Isten előtt magát többnek ne tekintse, mint minden ember.
Sz. István példája vezérli a királyi szivet, hogy hatalmát mérséklettel párosítva, azt könnyűvé tegye az alattvalókra nézve. Es sz. István alkotmánya parancsolja az ország kormányainak, hogy a keresztény hit igazságaiban, az egyházzal szövetségben, az alkotmányos j o g és szabadság betartásával, annak követésével vezessék az ország ügyeit.
Azért sz. István király napja a lelkiismeret vizsgá-lódásának nagy napja azokra nézve, kik alkotmányos intézői s vezérlői az ország és nemzet ügyeinek.
Milyen a mérleg a mult és jelen k ö z ö t t ?
Miként őriztük meg hazánk létérdekeinek feltételeit ? Miként ragaszkodtunk azon elvekhez s irányhoz, melyek a magyar államnak életet adtak ?
Egy bizonyos, hogy Magyarországot e században nagyobb romlás nem érte, mint az, amelyet az új vallási törvények okoztak és okozni fognak. Visszavonás, felekezeti villongás, lelki, szellemi és anyagi romlás fog ezek nyomán mint az ár terjedni.
Eskü, pap, templom ócska régiségek, lomtárba velük ! Ennek tapsolnak a liberálisok. Legény és leány szerződést köt ezentúl, papirt és bélyeget kap majd a trafikban, tinta és toll akad a jegyzőnél bőviben, még a násznép is kitelik a falu szájából.
Az apostoli király hivatását felekezetnélküli kormány gyakorolja, mely aztán e szent tőkét a kereszténység leigázására fordítja. A.z apostoli király jogait és köteles-ségét formulázza a törvény, de azért, ha nem a kormányt vivő dekrisztianizáló p á r t intenciója szerint cselekszik, egy klubb legünnepélyesebb formában proklamálja az obstruk-ciót a korona ellen. Ha az apostoli király nem akar lelkiismerete ellen cselekedni, a miniszterek nem hajolnak meg a fejedelem felségjoga előtt, a fejedelem intenciói mellet nemes tisztelettel nem állnak helyt, hanem követelik, hogy a pártokon felül álló korona, mint valami pártfőnök melléjük álljon s az „utczák kegyeltjét" kormány alakí-tással megbízza.
A liberalizmus megtépte a királyság legszebb leveleit, vagy mint egy hollandi miniszter mondotta : „a mai alkotmányos monarchia művészileg van korlátozva, amely azonban előbb-utóbb kényszerítve lesz hátrálni a republi-kánus követelések előtt."
Méltán zengi azért a magyar : István, téged magyar kiván !
0 mily csodálatos vagy te királyi lelkületed nagy-ságában, uralkodói szereteted végtelen kincseiben ! Mint szeret téged a magyar a világosságért, melylyel lelkét elárasztottad, a szentségért, mely nyomdokaidban megter-mett, az Istenért, ki benned élt ! Mint szeretünk a szabadság ért, mit nekünk adtál, az alkotmányos hazáért, mit nekünk biztosí-tottál !
De szeret e nemzet azért is, mert a megpróbáltatások, az ellenség támadásai, a nemzeti hanyatlás, a pártviszály szerencsétlen napjaiban, midőn alélt hattyú gyanánt várta a halált, téged keresett, téged hívott, a te szelleme-det, a te királyi fönségedet kivánta, sirta vissza a te fényedből meritett, világosságot jövő pályájára !
Legyen azért az a Szent J o b b áldása a hazának, hogy ne ismerje meg a nemzet soha többé rettenetes átkait az Ur Istennek !
A hunok és avarok elpusztultak itt, mert az ő szerepök csak az volt, hogy úttörői legyenek Sz. István népének. Mink magyarok felmagasztaltattunk, hogy föl-ismerjük hivatásunkat e földön, a melyre Isten keze
vezette őseinket. E.
Erdélyi egyházmegye. A kongrua-rendezés. — A „Közművelődés" az erdélyi egyházmegyének állás-pontját következő felszólalásban pontozta körül :
A kongrua-összeirás ügyében dr Timon Akos min.
tanácsos ur, mint a kongrua bizottság központi előadója f. évi julius 25-én kelt és a M. A. idei 171. számában megjelent felvilágosító soraiban, melyekért hálás köszönet-tel tartozunk ő méltóságának, azt mondja, „hogy a kath.
egyház jelenlegi közjogi helyzete szerint nálunk a kongruát és az azzal kapcsolatos egyházvagyonjogi kérdéseket a kormány közreműködése nélkül rendezni egyáltalában lehetetlen; mert az 1848. III. t.-cz. 7. §-a szerint ő
felsége főkegyúri jogait a vallás és közoktatásügyi miniszter közreműködésével gyakorolja, főkegyúri ügyekben a király felelős tanácsadója és segéde a kultuszminiszter ; mind-addig, a mig ezen közjogi helyzet fennál, — a melynek megváltoztatása a kath. autonomia életbeléptetése által képzelhető — (kell hogy megtörténjék), a kongrua-űgy rendezése csakis a kormány irányadó (az egyházjog szellemében közreműködő) részvétele mellet lehetséges."
í g y állván a dolog, mi erdélyiekül, minthogy kegyel-mes főpásztorunk ő nmiga folyó évi junius hó 15 én 2120. sz. a. kelt körlevelében az összeirást, melyet azon czélból is szükségesnek tart, hogy az egyházmegye az egyházi javadalmak vagyoni állapotáról közhitelességü okmányok birtokába jusson, melyek a lelkészi járandóságok érvényesítését megkönnyebbítsék és előmozdítsák, székes káptalana és az egyházmegyei igazgatótanács meghallgatásá-val erdélyi róm. kath. statusunknak a lelkészi kongrua rendezésére vonatkozó autonomikus jogai sértetlen épségben tartása mellet elrendelte: ugy fogunk igénytelen véle-ményem szerint a leghelyesebben eljárni, ha tekintettel arra is, hogy megyénkben a kongruarendezés autonomiánk
keretében és tehetségünkhöz képest már megtörtént, aláírásunkat a fenti főpásztori záradékkal Játjuk el
magunk is. Autonomus.
S z é k e s f e j é r v á r . Főpásztori szózat XIII. Leo pápa bucsú-engedélyezéséröl sz. István székesfejérvári ereklyéje tisztelőinek :
Venerabiles Fratres et lilii Dilectissimi !
Dulci cum exultantis animi laetitia annuntio Vobis singularem, quam Christi in terris Vicarius, Leo XIII.
P P . paternae suae toties in gentem nostram testatae benevolentiae nobis omnibus praebere dignatus est, tesseram. Nimirum desiderabam dudum multumque, ut millenaria, quae gens nostra grata in Deum agit, solemnia singulari celebrentur devotione Albae-Regiae, in civitate isthac, insigni decorata memoria Sancti Regis Stephani, cuius sanctis, apostolicisque laboribus, queis gentem suam sancta catholica fide imbuit, millenaria debemus solemnia.
In isthac enim veneranda antiquissima civitate Sancti
! Stephani regalis exstitit sedes, in bac civitate magnus i lie gentis nostrae Apostolus regnique Hungáriáé gloriosus Conditor s m c t o s illos, quorum meminimus, plurimum exantlabat in gentis suae aeternam huiusque vitae salutem labores, in hac civitate magnificam honoribus Beat.ae Mariae Virginis, cuius materno praesidio regnum suum, gentemque suam moriturus commendabat, struxit Ecclesiam, in qua et sacrum eius Corpus depositum requievit, regesque Hungáriáé per saecula, sacra, quam Sanctus ille Rex a Silvestro I I . Summo Pontifice accepit, insigniti sunt corona, suumque invenere sepulcrum. Acti quidem temporis carae civitatis nostrae haec gloria est; dirutum regium Sancti Stephani palatium, diruta splendida illa Ecclesia, dirutum gloriosum S. Regis sepulcrum, sed manet rudera inter dulcis illa memoria: tantum olim fuisse civitatis Albaregalensis decus.
Cum itaque tot titulis ci vitas isthaec Sancti Nostri Protoregis venerandam référât memóriám, inque solemniis, quae Hungaria laetabunda célébrât, imprimis insignes, solemnesque Regi saeculorum agendae grates pro beneficiis, quae per manum famuli sui Stephani misericors et beni-gnus genti nostrae praebuit, iis enim adiuta stetit ad nostros usque dies Hungaria, cumque omnis futura regni huius, gentisque salus sit: stare in sancta magni nostri Apostoli fide, sanctaque eius sequi vestigia, avebat animus, multumque desiderabat, non modo Clerum, populumque meum fidelem, sed et totam Hungáriám Catholicam hoc solemninm nostrorum tempore ad hanc pia cbaritate invitare civitatem, tot fervidis Sancti Regis Nostri pro gentis nostrae omnigena salute fusis precibus, tot sanctis exantlatis laboribus insignem, gloriosoque eius sepulcro decoratam, ut beata quo alacrius Sancti huius Regis, insigniumque eius beneficiorum recolatur m e m o r i a ; quo ferventius solemnes Deo omnium Largitori bonorum fiant gratiarum actiones, celebrenturque tanti Apostoli et Regis laudes; eliciantur ad dirutum eius sepulcrum cum sancta Dei gratia piissima flrmissimaque proposita terendi fideliter Sancti Regis vestigia, profitendi, sequendi, tuendi con-stanter, cunctis in adiunctis, sanctam fidem catholicam, servandi inconcussam in Sanctam Dei Ecclesiam, eiusque Visibile Caput fidelitatem, promtissimamque obedientiam ; invoceturque in hoc sanctae memoriae loco quo ardentius Magnae Nostrae Dominae, Sanctique Stephani Regis patrocinium, pro salute, omnigenaque prosperitate Regni Mariani, eiusque augustissimae doinus regalis.
Hunc in finem pretiosum, quem Cathedralis mea Ecclesia e pia gloriosae memoriae Mariae Theresiae Reginae munificentia tenet, custoditque thesaurum, magnam Cranii S. Stephani Regis partem, publicae desiderabam, intendebamque in eadem Ecclesia exponere venerationi, inde a festo Beatae Mariae Virginis in coelos assumtae, quo die Sancti Regis anima ad aeterna Beatorum migravit tabernacula, usque ad ultimum diem mensis Septembris anni labentis.
Ut autem eo efficacius excitentur fidele9 dioeceseos meae, totiusque Regni Mariani ad sacram illam instituen-dam peregrinationem, uberioresque harum solemnitatum
! sint fructus, devotissimo cum homagio Christi in terris
1 Vicario, Leoni XIII. P P . de genu supplex factus sum,
lí E Li m o . 125 ut pro sua, q u a m toties g r a t i experti sumus singulari in
gentem nostram, r e g n u m q u e nostrum benevolentia, cunctis qui aliqűo intra dictum superius t e m p u s die, expositam in Ecelesia mea Cathedrali sacram Reliquiam Sancti Regis Stephani visitaverit et venerati fuerint, vel solemni processioni, q u a haec sacra Reliquia festo eiusdem Sancti Regis, die 20 Augusti, per plateas Civitatis circumfertur, venerabundi i n t e r f u e r i n t , indulgentias plenarias. quae etiam animabus in p u r g a t o r i o detentis per modura suffragii applicari possint, in forma Ecclesiae consueta benigne concedere d i g n e t u r . Beatissimus autem pater meis humil-limis votis et precibus benignissime annues, per sequens Breve Apostolicum sanctam, quam supplex orabam, de
^hesauro Ecclesiae l a r g i t u r est g r a t i a m .
LEO PP. XIII.
Universis Christi fidelibus praesentes litteras inspectu ris salutem et Apostolicam benedictionem. D u m magna omnium laetitia nobilissima H u n g a r o r u m gens millesimum aunum post patriam conditam feliciter ai?it, pium ac salutare consilium f u i t civilia haec sollemnia simul cum sacris celebrare coniuncta, ac gloriosam m e m ó r i á m S.
Stephani Regis recolere qui una cum t e r r e s t r i coeiestem Hungaris p a t r i a m comparavit. Ductu enim eius et auspi-ci's qui r e g n u m sua virtute p a r t u m potentissimae R e g i n a e Superum dicavit, H u n g a r i a ex inani superstitione ad christianos ritus traducta fuit, a t q u e ab eo t e m p o r e non minus catholica fide quam gloria et p r o s p e r i t a t e effulsit.
Grato igitur et iucundo accepimus animo fideles in Albaregalensem Civitatem ubi t a n t u s H u n g á r i á é Apostolus sedem et sepulcrum habuit ad eius reliquias venerandas allectos fuisse ac summis precibus venerabilis F r a t r i s Philippi eiusdem Civitatis Episcopi qui Nos r o g a v i t ut huius eventus faustitatem coelestibus ecclesiae thesauris a u g e r e et decorare vellemus quantum cum Domino possumus, censuimus obsecundandum. Quo itaque uberiori animarum fructu sacra huiusmodi solemnitas p e r a g a t u r , omnibus ac singulis utriusque sexus christifidelibus, qui vere poenitentes ac contessi ac s. CommunioLe refecti uno quo cuique libeat die a festivitate Deiparae Virginis in coelum Assumtae usque ad trigesimum Septembris diem huius vertentis anni Cathedralem Ecclesiam Alba-regalensem S. Stephani Regis exuvias veneraturi devote visitaverit, ibique pro Christianorum P r i n c i p u m concordia, haeresum extirpatione, peccatorum conversione ac S.
Matris Ecclesiae exaltatione pias ad Deum preces effuderit aut processui quo eaedem Sancti reliquiae per urbem circumferentur devote pariter interfuerint, Plenariam omnium peccatorum suorum indulgentiam et remissionem etiam animabus fldelium in purgatorio detentis per mo-dum suffragii applicabilem misericorditer in Domino con-cedimus. Praesentibus hoc anno t a n t u m valituris. D a t u m Romae apud S. P e t r u m sub annulo Piscatoris die X X X I . Julii MDCCCXCVÍ. Pontificatus Nostri Anno Decimonono.
P r o Dno C a r d : de R V G G I E R O (L. S.) N I C O L A U S M A R I N I m. p.
Subs.
Quum itaque Breve hac Apostolicum, venerandam hanc novam Christi in terris Yicarii, Leonis X I I I . P P .
singularis in gentem nostram benevolentiae tesseram laetabundus Yobiscum Y V . F F . et F F . D D . communico, simul Vobis annuntio, me proximo, quod instat, Assumtionis Beatae M a r i a e Virginis festo, Sacram Reliquiam, Cranium inquam S. Stephani Regis in mea Cathedrali Ecclesia ante Missam Solemnem festivo cum a p p a r a t u publicae venerationi expositurum, illudque quotidie a dicto festo usque 30-am Septembris a hora 5-a m a t u t i n a usque ad horam 9-am vespertinam expositum iri.
P a t e r n e a u t e m in Domino provoco cunctos V V . F F et F F . D D , q u i b u s a n i m a r u m cura crédita est, ut proxima a perceptis his meis litteris Dominica Sacrae Reliquiae S. Stephani Regis expositionem, l u c r a n d a s q u e expositionis illius t e m p o r e indulgentias plenarias, e a r u m q u e conditiones omni, qua par est, pietate e sacro a m b o n e annuntient, eosque ad p e r a g e n d a m , q u a m t a n t o desiderio anhelo, sacram p e r e g r i n a t i o n e m ad sacram illam Reliquiam instituendam omni zelo, adductis, quas superius exposueram, rationibus, invitent, a t q u e p a t e r n e h o r t e n t u r . AA. R R D D . Vice-Archi-Diaconorum a u t e m erit cum Venerabiii disrrictus sui Clero conferre consilia. eum in finem, u t stabiiiatur tempus, quo o p p o r t u n i u s cuiuslibet parochiae fideles ad sacras illas Sancti Regis nostri p e r e g r m e n t u r exuvias. Illos autem R. D. parochos, q u o r u m parochiae propius ad civitatem Albaregalensem sitae sunt, vel q u a r u m facilior est ad eandem civitatem accessus, provoco in D o m i n o , ut suos fideles p e r a m a n t e r inviteut et enixe h o r t e n t u r , ut ad festum Sancti Stephani Regis, quod anno isthoc ex allatis superius rationibus ea, qua fieri potest, m a x i m a a g e t u r A l b a e R e g i a e solemnitate, n u m e r o -sissimi convolent.
D e m u m Vobis, V V . F F . et F F . D D . significo, me ea, qua par est, reverentia, Breve Apostolicum, quo Cathedralis mea Ecclesia sacris indulgentiis ditatur, ad notitiam Reverendissimorum H u n g á r i á é Ordinariorum perl a t u r u m , cum suppperlicibus precibus, ut sacram iperlperlam p e r e grinationem fidelibus suis benigne concedere, c o m m e n d a r e -que dignentur.
Haec sunt V V . F F . et F F . DD., quae laeto animo, pia in Sanctum R e g e m nostrum veneratione, Vobiscum communico, haec sunt, q u a e omni, qua in Vos sum pa-t e r n a charipa-tapa-te, enixe Vos oro.
Resonent itaque Deo largiente denuo q u e m a d m o d u m piissimorum Maiorum n o s t r o r u m aetate ad sepulcrum m a g n i nostri Apostoli et Regis, etsi dirutum, Sancti P a t r o n i Nostri laudes, persolvantur sancto fervore gratia-r u m actiones invocetugratia-rque devotissime Santi Regis poten-tissimum patrocinium ; confidamusque fore, ut Sanctus R e x Noster devotissimas preces gentis suae ad dirutum sepulcrum opem eius suppliciter implorantis eadem eie-rn entia^propitius respiciat, qua Maiorum nostrum ad glo-riosum eius olim sepulcrum p e r e g r i n a n t i u m exaudivit supplicationes, R e g n u m q u e nostrum, suam hanc caram haereditatem, benignissimo suo t u e a t u r patrocinio.
Tees, die 6. Augusti 1896.
P H I L I P P U S m. p.
episcopus.
#
Páris, aug. 10. Bossuet egy kiadatlan müvének kéz-iratban megtalálása és még valami. —
Az itteni sulpiciánusok könyvtárában Levesque k ö n y v -táros nem is s e j t e t t kincset talált. A kéziratok tüzetes katalógusának elkészítésével levén elfoglalva egy eddig figyelembe sem vett kötegben m e g t a l á l t a Bossuet États d'oraison czimü müvének eddigelé elveszettnek t a r t o t t 2-ik kötetét, „second traité." Ez a kézirat valószínűleg 1837-ben k e r ü l t vétel u t j á n a sulpiciánusok kezébe Bos-suet t ö b b más kéziratával egyetemben, melyek M a u x b a n vannak. Az itteni (párisi) sulpiciánusok k ö n y v t á r á t a k o m -munárdok 1871-ben feldúlták és össze-vissza h á n y t á k . A vihar elmulta után ú j r a kellett rendezni mindent. E k k o r előkerült a szóban forgó kézirat is és kötést k a p o t t az alatt a czim a l a t t : „Etats d'oraison." Senki tüzetesebben meg nem vizsgálta a becses kincset. Mindenki azt hitte, hogy Bossuet „ É t a t s d'oraison" czimü m u n k á j a első trai-téjének a kézirata. Pedig csak a versaillesi kiadásba
egy bepillantást kellett volna tenni s rögtön k i t ű n t volna, hogy az első traité van c s a k ; ez pedig a második, ön-álló értekezés u g y a n a r r ó l a fenséges t á r g y r ó l . 1885-ben befejezték a könyvtár rendezését s azóta mindenki m e g -nyugodott abban, hogy az emiitett kézirat csakugyan a már kiadásban közkézen forgó premier traité kézirata.
Mily nagy volt a bámulat, midőn Levesque atya e na-pokban tüzetesen megvizsgálván a kéziratot, kiderítette, hogy abban Bossuetnek egy kiadatlan r e m e k m ü v e rejlik, mely ha n y o m t a t á s b a n meg f o g jelenni, körülbelül 300 lapra fog terjedni, tehát mindenesetre számot tevő mun-ka lesz.
A Finistère d é p a r t e m e n t három katholikus elvű or-szágos képviselője, d'Hulst, de Mun gróf és Villiers, abból az alkalomból, hogy a köztársaság elnöke a d é p a r t e m e n t fővárosát, Brestet m e g l á t o g a t t a , a l k a l m a t vettek maguk-nak együttes levélben megírni az elnöknek ( m e r t képvi-selő az elnököt Francziaországban élőszóval nyilvánosan nem interpellálja), hogy az ő választóik hű francziák, de a kormány vallásellenes politikájával nincsenek megelé-gedve. Az ő választóik azt a k a r j á k , hogy kath. vallásukat szabadon vallhassák, g y e r m e k e i k e t ker. hitök szerint ne-velhessék és a szerzetes rendeknek, melyektől annyi jó szárma/ik reájok semmi bántódásuk se legyen. *)
KATH. NEVELÉS- és TANITÁSÜGY.
Az országos hittanári gyüles.
A budapesti középponti papnevelő intézetben (IY.
papnevelde-utcza 7. sz.) 1896. augusztus hó 21-dikén a következő sorrenddel tog megtartatni : (megelőző napon, aug. 20-án, este 1/2 8 órakor ismerkedés a Csalányi-féle vendéglőben I V . ker., Ferencziek-bazára.) Délelőtt */2 9 órakor sz. mise a papnevelő-intézet k á p o l n á j á b a n . U t á n a 9 órakor a gyűlés megnyitása az intézet dísztermében.
*) Ha nálunk sokáig fog tartani az a korszak, hogy a ker.
hit s a kath. egyház védőinek szava az uralkodó szabadelvüség utonállóskodása következtében nem hathat fel a királyi trónig, a keresztény elvű képviselők kénytelenek lesznek a francziaországbe-lihez hasonló alkalmakkor levélben felszólalni a király előtt a ker.
hit s a kath. egyház védelmére.
1. E l n ö k i megnyitó beszéd. T a r t j a : dr B o g n á r István, egyetemi ny. tanár, a budapesti m. kir. t u d o m á n y -egyetem megválasztott rektora. 2. A jegyzők és a jegyző-könyvet hitelesítő tagok megjelölése s az ügyrend kihir detése. 3. A vallásoktatás fontossága és helye a közép-iskolában. E l ő a d ó : dr Fibiger Sándor, ungvári k. kath.
f ő g j m n . h i t t a n á r . 4. A vallástanárok képesítése. Előadó : dr Mázy Engelbert, pannonhalmi főiskolai benczés tanár.^
5. A vallástan á r o k állása és anyagi helyzete. E l ő a d ó : Buday Gerő, zombori áll. főgymn. h i t t a n á r . 6. A közép-iskolai vallástanítás rendszere. Előadó : P o k o r n y E m á n u e l , budapesti k. k a t h . főgimn. hittanár. 7. A vallástanitas középiskolai könyvei. Előadó : Szentkirályi Zsigmond, kassai prem. főgymn. hittanár. 8. Püspöki utasítások a középiskolai vallásoktatás számára és azok megtartásá nak ellenőrzése. Előadó : Bécsy Márton, kaposvári főgymn.
h i t t a n á r . 9. Az i f j u s á g vallásgyakorlatai és a Mária-kongregácziók. Előadó : K o m á r i k István S. I., kalocsai főgymn. t a n á r . 10. A hitoktatók és hittanárok országos egyesülete. E l ő a d ó : Kalocsay Alán, székesfejérvári caiszt.
főgymn- hittanár. 11. A végrehajtó bizottság megválasztása.
Megjegyzés. A gyűlés a déli félbeszakítás után délután fél 4 ó r a k o r folytatódik. — Az esetben ha a tárgysorozat estig kimeríthető nem lenne, folytatása másnap d. e. 8 órakor lesz.
KATH. TEVÉKENYSÉG.
S z e n t I s t v á n k i r á l y ü n n e p é n e k rendtartása.
A gyülekezés a nagy egyházi körmenethez reggeli 6 és fél órakor, az indulás pedig pont 7 órakor kezdődik.
Késztvesznek az első csoportban a magyarországi katholikus legényegyletek 35 zászlóval.
A menetet megnyitja a körmöczbányai katholikus legényegylet. A tagok négyesével sorakoznak. A menetet bezárja a budapesti országos központi katholikus legény-egylet a disz-zászlóval. (Indulási hely : I. ker., Yár, Disztér, honvédszobor.)
A második csoportban a magyar katholikus egyesüle-tek országos kongresszusa. A tagok hatosával sorakoznak.
Indulási h e l y : I.. Vár, Szent-György-utcza eleje.
A harmadik csoportban a székes fővárosi balparti (Pest)
A harmadik csoportban a székes fővárosi balparti (Pest)