BEATIFICATIONIS ET CANON1ZATION1S VENERABILIS SERVI DEI
S t e p h a n i B e 11 e s i 11 i
O R D I N I S E R E M I T A R U M S. A U G U S T I N I P A R O C H I I N O P P I D O G E N E S T A N 0 * )
S U P E R D U B I O
An constet de Virtutïbus Theologalibus Fide, Spe et Cha-ritate in Beum et Proximum, nec non de Cardinalibus Prudentia, Iustitia, Fortitudine ac Temperantia, earum-que adnexis in gradu heroico, in casu et ad effectum de quo agitur?
Qui christianae perfectionis ardor Ven. Stephanum Bellesini, ut conformis fieret imaginis Filii Bei, iam us-q u e ab ineunte aetate singulariter ceperat, idem sane, quin minueretur intercessu temporis, virum obitis in exeni-plum m u n e r i b u s probatissimum, maiori in dies studio, ad vitae exitum est prosecutus. l u r e igitur f a c t u m , ut virtu-tes ab ipso excultas concordibus omne genus suflragiis populi cumulaverint, non solum Tridenti ubi hanc lucem hausit, traductâque nitide pueritia humanisque abdicatis sese Christo asseclam statuit dare ; et Bononiae, ubi, votis inter Augustinianos iam rite conceptis, i n t é g r a profecto laude in litteris versabatur : verum etiam Romae, quam in urbem instaurata E u r o p a e ' pace se recepit, sibique concreditis Ordinis tyronibus quum doctrinae tum sancti-tatig magister praeluxit ; et Genestani praesertim, quod oppidum, ad arduum curionis officium evectus cum sex s u p r a quinquaginta annos excessisset, mirum in modum illustra vit. Im mo Acton et Corsi P a t r e s Cardinales, haud pauci sacrorum Antistites, aliique quorum est ceteris exemplo autecedere, Bellesini solebant Angelum
nomina-*) A plébánosok patrónusa
t.im compellare, et moribus sibi adiunctis alterum Aloisium Gonzagam aut P h i l i p p u m N e r i u m ; innocentiae f a m â , longe a multis, ceu solem ab astris, excellentem ; m a r t y -rem charitate adactum, cum praestantioribus conferendum ; et virtutis potius prodigium quam decus. P r a e t e r e a t a n -tu m omnium in se obsequium concitavit, ut accesserint quoque adversariorum testimonia, qui licet alii aliis ne-quiores, aoirais tamen ad unum adductis in eandem sen-tentiam, S t e p h a n u m bene omnia fecisse a p p r i m e loqueban-tur, et nihil, quod a Dei optatis vel p a r u m p e r abesset, esse molitum. Denique q u o t q u o t eius consuetudine, postre-mos potissimum undecim annos, uterentur, constantiam u t r i q u e clero ad imitandum memorant, qua, forma gregis ex animo et omnibus omnia efïectus, non modo ludis do-cendi aere suo institutis, et adolescentibus ad religiosam perfectionem informatis, sed populis etiam, laboribus conti-n e conti-n t e r exhaustis. ad fidem iconti-nceconti-nsis. praeter ceteros econti-ni- eni-tuit, Quo enim devexa iam aetate fractisque viribus debi-lior, eo acrioribus cordis stimulis actus n u n q u a m muneris contentionem remisit athleta Christi fortissimus ; et r o b u r ab ipso discrimine adeptus, ad meliora s u m m o p e r e inten-dit, m a g n i q u e nihil duxit praeter Dei gloriam et animo-r u m salutem panimo-rovehendam. U t autem societatis bono con-suleret et iniurias Ecclesiae illatas'arceret, nil scelestorum odio commoveri, adhibitasque in se minas spernere sue-vit, dissolvi cupiens et esse cum Christo ; atque unum in-terea sibi in deliciis habere, ut caelestes flammas aliorum etiam pectoribus cummaxime inderet, illis merito
accen-sendus, quos Gregorius cognomine Magnus Seraphim vocabat, quorum cor in .ignem conversutn lucet et urit, quosque neque fortitudo, neque altitudo, neque profundum, neque creatura alia potuit separare a charitate Bei. Haec vero omnia s u p r e m â sane commendatione complevit qui, ad civium incolumitatem, vitam quodammodo in agone p r o f u n d e r e non renuit. N a m Genestani, dum lethaliter infectis diu noctuque sedulus adesset, lue ipse correptus, s u m m u m q u e boni pastoris p r a e m i u m assequutus, anima pro ovibus posita, nobilissirnam m o r t e m oppetiit ipso die quo de Virginis Deiparae Dominae Nostrae lustratione solemnia instituuntur, q u a r t o nouas februarias anno J MDCCCXL. — Quaproter, ut sui memóriám, quum mortalem a e t a t e m degeret, in omni sanctimoniae genere alte ille impresserat, ita mirum nemini, si, statim atque placidissimo fine ad caelestes abiit, potiorem in dies om-nium fuisse sententiam m o n u m e n t a testantur de beatorum honoribus ei comparandis, cuius vita sanctissime acta su-pernis abunde charismatis multisque, ut f e r u n t u r , ad sacros eius cineres p a t r a t i s a Deo prodigiis, veluti
conse-1 crari v i d e b a t u r ; quique ad se solatorem suumque t u m u -lum confugientibus nova adauctus corona facilius prospi-ceret, Ecclesiaeque iura, hac t e m p o r u m vicissitudine, in dignitatem vindicaret. I t a q u e tribus vix annis a supremo die obito elapsis, inita iugiter quaestione, ad S. R. C.
causa eius est deducta; adornatisque pluries summa qua par erat iudicii severitate perquisitionibus tabulisque con-fectis, ad virtutum examen, quae universa admiratione cohonestatae heroicum attingerent fastigium, perbrevi deventum est. Quod ut ab obiectis satis copioseque ex-pediretur, triplici hac de re disceptatione est peractum :
RELIGIO. 65 nimirum in comitiis antepraeparatoriis tertio calendas
ianuarias an. MDCCCXC, apud Rmmum Cardinalem Raphaelem Monaco La Valletta, cui munus causae referendae a Pontifice Maximo erat delatum ; in praeparatoriis ad Apostolicum Palatium Vaticanum advocatis sexto calendas maias anno MDCCCXCIV ; ac demum in generalibus ibidem habitis coram Sanctissimo Domino Nostro L E O N E Papa X I I I pridie idus novembres an. MDCCCXCV ; quo postremo in coetu Rmmus Cardinalis Lucidus Maria Parocchi, Episcopus Albanensis, loco Rmmi Cardinalis Monaco la Valletta, dubium ad discutiendum retulit : An constet de Virtutibus Theologalibus Fide, Spe et Charitate in Detim ac Proximum, nec non de Cardinalibus
Pruden-tia, IustiPruden-tia, Temperantia et Fortitudine earumque ad-nexis Ven. Servi Dei Stephani Dellesini, in gradu heroico, in casu et ad effectum de quo agitur ? Omnesque qui aderant Rmmi Cardinales et Patres Consultores suffragia singuli edidere. S A N C T I T A S vero SUA, quamvis adhuc superni luminis subsidium r o g a t u r a mentem patefacere distulerit, innuit tarnen revera Ven. Dellesinium, cuius causa agebatur, communi omnium sententia utrique elero praecelluisse omnis virtutis exemplar insigne. Quapropler ex intima, quae sibi inesset, persuasione, et ex perspectis aliorum responsis cepit auspicium fore ut opportuno tempore decretorium indicium iuxta communia vota Sibi proferre contingeret.
Die autem adveniente, quem faustissimo Christi in coelum ascendentis triumpho festum recolimus, illius, qui in pervigili parochi m-unere naviter obeundo se probarunt, adscribere heroem optavit, cuius industria, Iesu Christi triumphos omni conatu renovare sategerat. Atque Augu-stinensium enixe ad unum adprecantium vota solaturus, Pater Beatissimus omni solutum dubio animum
pronum-que persensit ad sententiam, qua ceteros ad eximii viri vestigia alacrius persequenda inflammaret eiusque virtutes meritis firmatas laudibus proponeret, in quas peroppor-tune cuncti ac speciatim curiones intuerentur. Idcirco Sacro religiosissime peracto, ad hanc Vaticanam aulam adiit, solioque pontificio insidens ad se accersi iussit Rmmos Cardinales Caietanum Aloisi Masella S. R. C.
Praefectum, et Lucidum Mariam Parocchi, üec non R. P . Gustavum Persiani Sanctae Fidei Promotoris munere f u n -gentem, meque simul infrascriptum Secretarium ; iisque adstantibus solemniter pronunciavit: Constare de Virtuti-bus TheologaliVirtuti-bus Fide, Spe et Charitate in Deum et Proximum, nec non de Cardinalibus Prudentia, Iustitia, Temperantia et Fortitudine, earumque adnexis Ven. Servi Dei Stephani Dellesini, in gradu heroico, in casu et ad
effectum de quo agitur.
Quod Decretum in vulgus edi in S. R. C. acta re-ferri praecepit, pridie idus maias an. MDCCCXCVI.
C A I E T A N U S Card. ALOISI MASELLA S. R. C. Praefectus.
L * S.
ALOISIUS T R I P E P I . S. R. C. Secretarius.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest,
jul. 24. A protestantizmus aratása a hol nem vetett. —A protestáns Tisza Kálmán intézi Magyarország sorsát. Az ő protestáns gondoskodásának köszönhetjük, hogy most az erdélyi protestáns főgondnok, Bánffy báró kormányozza a zsidók segítségével elkereszténytelenitett országot; Tisza gondoskodásának köszönhetjük, hogy a protestáns Darányi szerepelt Pusztaszeren, még pedig isteni tiszt elet nélkül,s hogy a protestáns Erdélyi miniszter szedte be és gyűjtötte koszorúba az ország éjszakkeleti határán lakó ruthén nép hazafias megnyilatkozásainak drága kincseit és emlékeit. A katholikus Deák és Andrássy, hajh, sose voltak annyira katholikusok, mint a mennyire Tisza protestáns, a ki 20 év alatt, szövetkezve Kossuthtal, és a mint Kossuth mondá, a pokollal, szövetkezve a ke-reszt nagy ellenségével a zsidósággal, az ország elkeresz-ténytelenedésének árán megteremtette Magyarországon — a protestáns uralkodást.
H a végig tekintek azon az ünnepségen, mely Mun-kácson és a vereczkei szorosban lefolyt, szivem elszorul, és szeretnék meghalni, hogy ennyi furfangot és visszássá-got ne kelljen már látnom. Az a nép, melyért Magyaror-szág keresztény jellegét az uralkodó protestáns szabad-éi vüség, lelketlen katholikusok támogatásával, megtagadta, az a népfaj, hogy miképp viselkedett, elmondja a „ B. Hir-lap" tudósitója ezekben a kurta, de sokat mondó szavak-b a n : „Piszkos, pájeszes lengyel zsidók csoportokszavak-ban állva nézték mindezt: nekik sejtelmök sem volt arról, hogy itt mi történik." Ki ad szavakat ennek m e g é r t é s é r e ? !
Es vájjon hogyan szerepelt az ország határán a pro-testantizmus ?
Az „oroszid" miséző Firczák katholikus püspökkel czélzatosan szembe állította magyar „prófétának", magyar
„Mózesnek és Áronnak" Kiss Áron debreczeni református
„püspököt", hogy midőn a ruthén szertartású kath. püs-pök „orosz" miséjére Zrinyi Ilona vára „komoran" tekint majd le, a protestáns püspöknek Árpádot „oltárképül"
jelállitó magyar imája minden hazafi szivét. . . elragadja.
Hiszen szép, szép dolog az a protestáns hazafiság. De kérem szépen van ára igazi magyar hazafiság protestan-tizmus nélkül is. Vagy azt a ruthénul imádkozó határszéli népfajt talán szintén a protestantizmus tanitotta, hogy szeresse hazáját s érte éljeo-haljon ? Hisz a ruthen nép-faj visszautasította a protestantizmust. E népnép-faj körében nem vetett a protestantizmus hazafiságot egy szemnyit se : miért ment hát oda közibök aratni ? Azt hitte bizo-nyára, hogy az „oroszul" misézők közt az ő emberei fogják a hazafiság dicsőségét learatni s tiszta kálvinista birtok gyanánt a debreczeni csűrbe begyűjteni ? Csalód-tatok atyafiak ! Kiss Áron hazafias szónoklatát jelentősségre s hatásra nézve messze túlszárnyalta két „oroszul" miséző egyszerű falusi papnak, Fánkovics Antal volóczi és Hlatkovics Bertalan elsó-vereczkei határőrző gör. kath.
plébánosoknak magyar hazafias szónoklatai.
Ilyen felfordult világ van most Magyarországon.
A protestantizmus arat a hol nem vetett ; pájeszes lengyel zsidók bámulják és élvezik milléniumunkat, de
nem é r t i k ; a kath. nép pedig térden állva imádkozik Istenhez s papjai, bár esetleg „oroszul" mondják a szent misét, a hazafiság tanúsításában legyőzik a hazafiságra önmaguknál kizárólagos szabadalmat vett — kálvinista celebritásokat !
Emlékezet okáért álljon itt Hlatkovics Bertalan alsó^
vereczkei plébános szónoklata, nem azért, mintha a Fán-kovicsénál lelkesebb volna, hanem csak azért, mert kifej-lettebb :
„Nagy és hires emberek búcsúztak el itt hazájoktól.
Nagy és hires emberek mondták el itt beszédeiket azok-nak, kiktől bussuztak. Beszédet kell mondanom nekem, a kicsiny embernek. Örömest teszem. Hogy ne tenném meg midőn hazám magasztalásáról van szó. Hogy ne tenném meg^ midőn hazám iránt érzett forró szeretetem-nek kegyeletét itt, e nevezetes helyen is leróhatom. A honalapító nagy események szintere e vidék, a hol a rathén nép a magyarok oltalma alatt letelepedvén, mint a magyar haza északi határainak éber őre teljesiti egy évezreden át hazafias föladatát. íme most is e nagy ünnepen együtt örvendünk s örömtől dagadó kebellel hangoztatjuk, hogy Magyarország, közös hazánk, leküzdve az idők során át ért veszedelmeket, virágzik és a müveit államok sorába kiizdvén föl magát, mindnyájunkban erős hitet fakaszt. S ha k u t a t j u k , mi tette Magyarországot nagygvá, hatalmassá és becsültté a világ előtt, e rejtély kulcsát nem lesz nehéz föltalálnunk, ha tekintetbe veszszük, hogy a haza földén gazdag és szegény, a szerb és a ruthén, a román és a tót, mindannyian egy és ugyan-azokat a jogokat élvezik. Kétségtelen, hogy e hazát a a magyar faj vére árán kardjával szerezte meg. De hogy e hazát egy évezreden át képes volt megtartani, azt egyes egyedül erős jogérzetének köszönheti. A mit a gepidák, rómaiak, gótok, hunok, avarok nem voltak képesek elérni, birodalmi állandóságát kivívta a maroknyi magyar. A ruthén népet, mely részint Árpáddal, részint Nagy Lajos király idejében Koriatovics verérlete alatt jött a hazába, ma is testvérként öleli szivéhez a magyart s viszont mi ruthének az igaz szeretet érzelmeit ápoljuk keblünkben a lovagias nemzet iránt, azt minden időben I nem csak szavak, hanem tettek által is bebizonyítottuk ; hogy e rokonérzelmek oly szépen megnyilatkoztak, az első sorban a ruthének hazafias főpásztorainak s általá-ban hivatása magaslatán álló klérusának érdeme. Ok voltak ugyanis mindenha nemcsak a keresztény szeretet, hanem egyszersmind az igazi hazafiság a testvériség eszméjének fáradhatatlan apostolai. így testvérisült a ruthén a magyar-ral. S a mint a múltban is mindig együtt működtek a haza jólétének emelésére, a megpróbáltatások nehéz nap-jaiban együtt tűrtek, szenvedtek, ma is együtt szenvedünk
vagy örvendünk. Es hogy ne volna ünnep a haza minden szülöttére nézve Magyarország ezer éves fönnállásának nagy ünnepe, midőn az ország ezer éves fönnállásával egyszersmind ama szellemi vívmányok diadalát is meg-ünnepelhetjük, melyek az embert a földi tökély magasla-tára helyezik ? Igen, mi Magyarország ezredéves fönnállásá-nak nagy ünnepein nem csak a határok közé szorított főid birtokba vételét, hanem egyszersmind a keresztény vallás, a fölvilágosodás, a czivilizáczió és az ezzel
kar-öltve járó tudományosság, ipar, művészet, a kifejlett agrikultura és kereskedelem diadalának is ünnepet szente-lünk. E határoszlop, melyet ezennel ünnepiesen leleplezünk, nem csak egyszerű, néma határjel, hanem ékesen beszélő kolosszusként van hivatva e magas hegyormon állani, hirdetvén, hogy ezen már ezer év óta fennálló ország fiai minden időben a jog, szabadság és a koronás király iránt való hűség szent érzelmeit ápolták, hogy a kul-tura terjesztésében látták a haza jövőjének egyik leg-főbb biztositékát. Hirdesse is e határoszlop örök időkre e haza nagyságát és fényét, e haza boldogságát és dicső-ségét. Mi ruthének, mint e drága szép haza hü fiai, a mennyi szeretettel ragaszkodtunk a múltban, épp oly tán-toríthatatlan hűséggel ragaszkodunk a jövőben is áldott szép hazánk földjéhez s a határoszlopot mint szent emlék-jelet, mint ereklyét fogjuk tekinteni s ígérjük, hogy azt minden támadással szemben megvédelmezzük. E határosz-lopra megyénk egyik kitűnősége e szavakat vésette : „Szent e hely, oldd meg saruid s ugy lépj ide !" Mi e szavakat allegorice értelmezzük ; ne a saruit dobja le lábairól az, ki e szent helyre közeledik, hanem az ellenség tépje ki szivéből és dobja el magától e szép haza iránt való ellen-szenvét, mert a mint e szép haza földjére ellenséges ér-zülettel lép, itt azonnal találkozni fog hazáját forrón szerető néppel, mely nem fogja nézni a nagy számot, nem az elhíresztelt vitézséget, hanem csak azt, mivel tartozik hazájának, s ha kell vagyon, ha kell vér és élete, azt fogja föláldozni, csakhogy hazáját az ellenségtől megszabadítsa.
A hazának polgára pedig, ha azzal az érzülettel lép e szent helyre, hogy hazájából távozik, tépje ki szivéből és dobja el magától hazája iránt való gyűlöletét és térjen vissza oda, a honnét kiindult, térjen vissza oda, a hol ősei laktak, ne hagyja el azt a földet, mely szülte és ápolta őt, mely kenyeret és jólétet adott őseinek, kenye-ret és jólétet ad neki is. Hiszen ilyen kedves hazát, mint ez a mienk, oly áldott jó földet, mint ez, hol születtünk és élünk, föltalálni nem fog sehol! Itt e kedves hazában a jó Isten csak áldani tudja az embert, ha pedig csapá-saival sújtja őt, azt az ember ne a hazának, azt ne a haza áldott földjének tidajdonitsa, hanem tulajdonítsa önmagá-nak, mivel nem teljesiti kötelességeit ugy, mint azokat teljesíteni kell. Isten tartsa és boldogítsa e drága szép hazát, Isten tartsa és boldogítsa forrón szeretett, dicső királyunkat ! Isten tartsa és boldogítsa királyunk és ha-zánk hű támaszát a kormányt. Isten tartsa és boldogítsa e szép haza minden hű fiát és leányát. Legyen e föld a jólét állandó otthona és az oly sok viharos időt átélt nemzetre derüljön föl a tartós boldogság korszaka. Beszé-demet azzal a kérelemmel fejezem be, hogy mindnyájan egy szívvel és egy lélekkel kérjük jó Istenünket, hogy forrón szeretett dicső királyunkat, drága szép hazánkat
sokáig, sokáig éltesse!" =
Erdélyi egyházmegye. Bucsu Topliczán.
Szent Péter és szent Pál apostolok ünnepe ez évben négyszeres ünnepe volt itt Magyarország erdélyi határa mellett, Toplicza róm. kath. hitközségének. Ezen a napon tartotta ugyanis dicső védőszentjeinek emlékét, templo-mának fölszentelési, — a hitközség megalakulásának és
tíELIGUO. 67 fennállásának, negyedszázados évfordulóját és a curatiának
parochiává t ö r t é n t mostani felemelését. Sokszoros ünnepe lévén e hitközségnek, öröme annál i n k á b b fokozódott, hogy ez örvendetes események — a két utóbbi — éppen a millénáris évben lőn megünnepelve. A buzgó hivek előre figyelmeztetve lévén, a közeledő nagy h á l a ü n n e p r e oly nagyszámú közönség sereglett össze, hogy a t e m p l o m azok befogadására kicsinynek bizonyult, s az a j t a t o s k o d ó k nagy része a templom keritésében h a l l g a t h a t t a a hálaadó isteni tiszteletet. 10 ó r a k o r mozsarak dörgése is h i r d e t t e az ünnepség kezdetét. N a g y s á g o s Both Ferencz k a n o n o k , szárbegyi plébános celebrans ur főtdő Fereoczi Károly gyó-kerületi f. alesperes, Z o m o r a Dániel kerületi jegyző és a helybeli lelkész assistentiája mellett megkezdette a
„Te D e u m " - o t , melyet a nép mély hálaérzettel f o l y t a t o t t . Evangélium után főtdő Zomora Dániel, kerületi jegyző ur a szószékre lépvén, a többszörös ünnepségek okát előadva és megemlékezve a kegyes jótevőkről felolvasta kegyel-mes f ő p á s z t o r u n k n a k leiratát, melyben t u d a t j a , hogy a
topliczai curatia ezen ünneptől fogva plébániává van emelve. Szónok ezután áttérve a kegyelmekre, m e l y e k e t a t e m p l o m b a j á r ó k Istentől nyernek, buzditja a t e m p l o m b a járásra, Isten házának ékitésére, és az elődök p é l d á j á n a k követésére, hitöknek buzgó, állhatatos m e g t a r t á s á r a és annak nyilt megvallására. Az ünnepi hálaadó sz. mise után az egyháztanács a plébánia lakásban diszgy ülést t a r tott, melynek egyik h a t á r o z a t a az, hogy a főpásztori k e gyes leiratot jegyzőkönyvbe i k t a t j á k és ő n a g y m é l t ó s á g á -nak hódoló tiszteletüket táviratilag nyilvánítják ; mi a gyűlés folyama alatt meg is t ö r t é n t . Gyűlés végeztével az U r m á n c z y család vendégszerető asztalához gyülekeztünk, hol nagyváradi H a m z s a zenekara villanyozva a kedélyeket, lelkes pohárköszöntőkben is kifejezést a d t u n k ö r ö m ü n k -nek. A d j a Isten, h o g y a századokon keresztül ünnepel-hesse a késő u t ó k o r is ez örvendetes eseményeknek
év-fordulóját ! — a — e .
London. Protestáns türelmetlenség Irhoriban. — Az angol unionista p á r t főérveinek egyike, melvlyel az ír H o m e - R u l e javaslattal szemben való ellenállásukat t á m o g a t j á k , azon állítólagos a g g o d a l m u k , h o g y a n a g y többségében katholikus I r h o n a m e g a d o t t ö n k o r m á n y z a t t a l vissza fog élni a protestáns kisebbség elnyomására. Ezen elnyomási kisérlet Ulster t a r t o m á n y b a n a protestánsok felkelését idézné elő és Angolországot k ö z b e n j á r á s á r a s I r h o n újólagos elfoglalására kényszerítené. Ezen a g g o -dalom alaptalansága, mely minden t á m p o n t nélkül szűköl-ködik, ismételten találó módon bebizonyíttatott. K i m u t a t t á k , hogy a türelmetlenség és üldözésvágy semmiképen sem a katholikusok jellemvonása és hogy éppen az ír hatholi-kusok a múltban és jelenben azon bizalom által, melylyel protestáns vezérek, mint Swift, Flood, Butt, Parnell s t b . iránt viseltettek, és azáltal, hogy protestánsokat helynökök-nek választottak, az ellenkezőjét tanúsították.
Mégis ismétlik az érvet és bizonyíték g y a n á n t m a g u k n a k , az állítólag fenyegetett protestánsoknak ál-lításaira hivatkoznak, kik természetesen f á r a d h a t a t l a n u l a katholikus ír nép elnyomási szándékairól kiabálnak.
Az alsóház legutóbbi gyűléseinek egyikében Ulster
ír t a r t o m á n y két ü g y é n e k t á r g y a l á s a alkalmával ezen l á r m a alapja a m a g a teljes, utálatos mesztelenségében, valójában n a p f é n y r e került, és következménye, melyek m á r a szavazásnál m u t a t k o z t a k , m e g hatása az angol népre nem f o g n a k elmaradni. A k o r m á n y többsége az egyik esetnél 55re szállott alá, vagyis rendes n a g y s á g á nak h a r m a d á r a , és nagy erkölcsi vereségről tesz t a n ú -ságot.
Két nyilvános b o t r á n y elhárításáról volt szó, melyek L o n d o n d e r r y és Belfast helyi k o r m á n y z ó s á g o k b a n t ö r t é n -tek. Az előbbi városnak 32.200 főnyi lakossága van, kik között 18.340 k a t h o l i k u s . T e h á t 55 százalék a k a t h o l i k u s és 45 százalék a protestáns ; mindazonáltal a katholikus többségnek az égbekiáltóan igazságtalan választási törvény következtében nincsen egyetlen egy képviselője sem a kormányzó testületben, és egyetlen egy katholikus sincsen alkalmazva hivatalban.*) É p igy és hasonló okból Belfast városában a 70.000 katholikusnak nincsen egyetlen egy községi képviselője és csak egy alsórangu tiszt katholikus a városnál a l k a l m a z o t t 89 ember között.
Ezen vérlázító á l l a p o t o k k a l , a k a t h o l i k u s o k n a k tényleges elnyomásával szemben Mr. Knox, Londonderry
országgyűlési képviselője, a L o n d o n d e r r y - j a v a s l a t második olvasásánál, mely egy n a g y t e r ü l e t megszerzésével a protestánsok h a t a l m á t növelte volna, azt az indítványt tette, hogy a törvényjavaslat elvettessék ; a Belfast javaslat tárgyalásánál pedig, mely szintén n a p i r e n d r e volt kitűzve, azon módositványt a j á n l o t t a , h o g y a választási eljárás a k a t h o l i k u s o k r a nézve igazságosabb mód szerint megváltoz-tassák. Az ezen indítványok fölötti viták, mely indítványokat u g y a n mint f e n t e b b emiitettük, a k o r m á n y nagyon is m e g c s a p p a n t többsége elvetett, nagyon tanulságosak és érdekesek voltak. A k o r m á n y először á l l í t t a t o t t ily k e m é n y p r ó b á r a bizányságául annak, h o g y komolyan veszik a
„to kill H o m e - R u l e with kindness" politikáját. (A Home-R u l e - t szívességekkel megölni). A k o r m á n y t. i. a mennyire lehetett, megelőzni igyekezett I r h o n követeléseit a helyi k o r m á n y z a t b a n tett engedmények által, a nevelési ü g y e t a gazdasági helyzet javítása által, h o g y a H o m e - R u l e n a g y o b b követelését elaltassa.
Balfour Gerald, az ír főtitkár, a l e g j o b b a k a -r a t t a l és l e g j o b b szándékokkal ment Dublinban. De a régi tapasztalati tény, melyet minden angol kormányzás-ról Irhonban levontak, őnála is bekövetkezett. Az Orange nagy páholy tanácsaira h a l l g a t o t t , engedett az E s z a k - I r h o n vészes befolyásának és elődjeinek reménytelen ú t j á r a
Balfour Gerald, az ír főtitkár, a l e g j o b b a k a -r a t t a l és l e g j o b b szándékokkal ment Dublinban. De a régi tapasztalati tény, melyet minden angol kormányzás-ról Irhonban levontak, őnála is bekövetkezett. Az Orange nagy páholy tanácsaira h a l l g a t o t t , engedett az E s z a k - I r h o n vészes befolyásának és elődjeinek reménytelen ú t j á r a