A megjelenési formák – bíróságok szintje

Az alkotmányos párbeszéd megjelenhet alkotmánybíróságok között, nem nemzeti (nemzetközi vagy szupranacionális) bíróságok között, vagyis horizontálisan, illetve a nemzetközi és nemzeti bíróságok között. A párbeszéd jellege azonban eltérő. Tavares rámutat arra, hogy az első esetben a döntés a nemzeti kereteken belül marad, annak nem kell semmilyen egyetemes vagy nemzeten felüli célt szolgálnia abban az értelemben, hogy a döntést más államok bíróságai alkalmazni tudják. A nemzetközi és a szupranacionális bíróságok esetében azonban a multinacionális megközelítés „természetesnek” tűnik, mivel az ilyen bíróságoknak az a céljuk, hogy kötelező erővel hassanak nemcsak egy, hanem több államra.¹³⁴ Emiatt a két esetkör külön vizsgálatot kíván.

3.1. Az alkotmányos párbeszéd alkotmánybíróságok közötti megnyilvánulása – amelynek alapja lényegében az alkotmánybíráskodásban alkalmazandó összehasonlító megközelítés igazolhatósága¹³⁵ – több szempontból és okból is vizsgálható, de e jelenség napjainkban

131 Ehhez l. az alábbi 3. pontot.

132 Andrzej Rapaczynski: Bibliographiocal Essay: Influence of the U.S. Constitution. In Louis Henkin – Albert J.

Rosenthal (eds.): The Influence of the United States Constitution Abroad. Columbia University Press, New York 1990. 460., 461. o.

133 Anthony Ogus a tulajdonhoz való jogról és a gazdasági szabadságról írva jutott erre a következtetésre.

Anthony Ogus: Property rights and freedom of economic activity. In Louis Henkin – Albert J. Rosenthal (eds.):

The Influence of the United States Constitution Abroad. Columbia University Press, New York 1990. 146. o.

134 Tavares: i.m. 3-4. o.

135 Az érveket és ellenérveket az amerikai joggyakorlatból l. Halmai: i.m. 38-42. o. Sunstein általi ellenérveket Tavares sorakoztatja fel és kritizálja. L. Tavares: i.m. 181-184. o. További érveket, de inkább ellenérveket fogalmaz meg Kocsis Miklós. Kocsis Miklós: Viszonyítási pont vagy a vizsgálat tárgya – alkotmányellenes

tényként kezelendő. Mark Tushnet a globalizálódó alkotmányjog szemszögéből foglalkozik a témával, amelynek e folyamat és jellemzői¹³⁶ elfogadásán túl az is indoka lehet, hogy az alkotmányok megszövegezésekor is fennállhatott egyfajta cross-fertilizáció.¹³⁷ Emiatt is helytálló lehet Halmai Gábornak az a megállapítása, hogy „az alkotmányos eszmék migrációja egyre kevésbé egyirányú folyamat, amelyben egyes bíróságok kizárólag exportőrként, mások mindig importőrként szerepelnek.”¹³⁸ Ugyanakkor az eszmék áramlása, figyelembe vétele, alkalmazása, a rájuk való hivatkozás vagy annak mellőzése egyrészt közvetlen vagy közvetett lehet, másrészt a szerep – a történetiségében tekintve – változhat: az átvevő államból exportáló válhat. Az „idegen eszmékre” való hivatkozás tekintetében ugyanis az alkotmánybíráskodást folytató bíróságok vagy nem használják a külföldi jogot, vagy azt úgy alkalmazzák, hogy kifejezetten nem hivatkoznak rá, vagy a külföldi jogot gyakran idézik.¹³⁹ A szerepváltozásra pedig példa lehet Németország. Németország – figyelemmel a Grudgesetz keletkezésére¹⁴⁰ – az Egyesült Államok Legfelső Bírósága esetjogából merített,¹⁴¹ majd a későbbiekben már ő vált más államok alkotmánybíráskodásának mintájává. A magyar Alkotmány gazdaságpolitikai semlegességének Alkotmánybíróság által kidolgozott és következetesen alkalmazott elve például a BVerfG-től való (helytelen¹⁴²) átvétel volt. A tulajdon szociális kötöttségének átvétele viszont helyeselhető,¹⁴³ és akkora hatású volt, hogy az – egy másfajta alkotmányos párbeszédet igazolva – megjelent az Alaptörvényben is.¹⁴⁴ A magyar Alkotmánybíróság halálbüntetésre vonatkozó döntését pedig a dél-afrikai alkotmánybíróság hasznosíthatta.¹⁴⁵

3.2. A nemzetek feletti testületek döntései nemzeti alkotmányossági jelentőségűek is lehetnek akár a jog ereje által, akár más, diffúzabb mechanizmus útján, például e szervek reputációja miatt. Azok a nemzeti bíróságok, amelyek e szerveknek a felülvizsgálati hatásköre alatt állnak, elkerülhetetlenül magukévá teszik azok jogalkalmazási gyakorlatát,¹⁴⁶ mivel ez a

alkotmánymódosítások? Új Magyar Közigazgatás 2011. 2. sz. 35. lj. Az összehasonlító vizsgálatról l. a kilencedik fejezetet.

136 A top down és bottom up folyamatot l. Tushnet: i.m. 988-995. o.

137 L. még Halmai: i.m. 38. o. és az ott található 12. lábjegyzetet.

138 L. Halmai: i.m. 40. o. Egyéb említendő tényező még a liberális demokráciák számának bővülése. Uo.

139 Halmai: i.m. 37. o.

140 Manfred Görtemaker: A Német Szövetségi Köztársaság története. Az alapítástól napjainkig. Korona Kiadó, Budapest 2003. 43-49. o., Helmut Steinberger: America and German constitutional development. In Louis Henkin – Albert J. Rosenthal (eds.): The Influence of the United States Constitution Abroad. Columbia University Press, New York 1990. 212. o.

141 Majd e gyakorlata a saját dogmatikai rendszer kidolgozásával párhuzamosan csökkent. L. Halmai: i.m. 40., 42-43. o. Steinberger hozzáteszi, hogy a második világháború után számos német származású amerikai jogtudós publikált Németországban az amerikai alkotmányosság témakörében vagy tanított német egyetemeken, ami jelentősen elősegítette az amerikai alkotmányosság németek általi megismerését. Steinberger: i.m. 215. o.

142 A Grundgesetz és az Alkotmány ugyanis egymással össze nem vethető rendelkezéseket tartalmazott. Ilyen például a Grundgesetz-ben a szociális állam elve, illetve a piacgazdaságra való utalás hiánya, vagy az Alkotmány rendszerváltozás által befolyásolt és meghatározott tartalma, a preambulumban a szociális piacgazdaság kitétele, illetve a (gazdasági) alapjogok elismerésére és garantálására.

143 L. Drinóczi Tímea: Gazdasági alkotmány és gazdasági alapjogok. Dialóg Campus Kiadó, Budapet – Pécs 2007. 68-69., 80., 188-189. o.

144 L. Drinóczi Tímea: A tulajdonhoz való jog az Alaptörvényben. Jogtudományi Közlöny 2012. 5. sz.

145 Halmai: i.m. 42. o.

146 Vannak olyan alkotmánybíróságok, amelyek az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatát kötelezőnek tekintik (spanyol és a belga), mások nem, pusztán figyelembe veszik, inspirációként vagy iránymutatásként követik (lengyel, német), és kifejtik, hogy bár a strasbourgi joggyakorlat alkalmazásának vannak határai, például a nemzeti alkotmány (olasz), ugyanakkor az alkotmányba való ütközést felettébb valószínűtlennek tartják (olasz). L. Catherine van de Heyning: Constitutional courts as guardians of fundamental rights. The constitutionalisation of the Convention through domestic constitutional adjudication. In Patricia

legjobb mód a felülbírálatra, illetve annak elkerülésére, hogy a hazai kormányzatnak pénzügyi szankciót kelljen fizetnie, vagy más módon kelljen mentegetőznie. Ebben az összefüggésben a konvergencia tehát – amelynek szükségszerűen a párbeszéd az alapja – kifejezetten nyilvánvaló. Megjegyzendő továbbá, hogy az ilyen globalizáció nemcsak az alapjogok, hanem az intézményi struktúra tekintetében is felmerülhet. Például a tisztességességre és a bírósági struktúrára vonatkozó EJEB döntés bizonyos tekintetben hatással volt az Legfelső Bíróság kialakítására az Egyesült Királyságban.¹⁴⁷ Az alapjogok tekintetében hazai példa az ügyésznek adott prerogatíva a kiemelt jelentőségű ügyekben, amelyet az Alkotmánybíróság megsemmisített, és a határozatában utalt a releváns EJEB döntésekre,¹⁴⁸ valamit a saját esetjogára,¹⁴⁹ hogy aztán a szabály alkotmányi szinten bukkanjon fel újra, majd kerüljön ki onnan.¹⁵⁰

A nemzeti legfelső bíróságok és alkotmánybíróságok (illetve kisebb részben a rendes bíróságok¹⁵¹) tehát fontos szereplői annak, hogy közös európai alapjogi standardok alakuljanak ki, azaz nem elkülönült alapjogi standardokról van szó, hanem az alapjogoknak az Egyezmény és a Bíróság joggyakorlata fényében történő értelmezéséről.¹⁵²

3.3. A fent leírt jelenséggel kapcsolatban két nézőpontból is kritikákat fogalmaznak meg.

David S. Law és Wen-Chen Chang szerint az alkotmánybíróságok közötti párbeszédet nem lehet az alkotmányos párbeszéd fogalmával leírni, mivel az – szótári értelemben – nem egyeztethető össze a bírák összehasonlító elemzési módszertanával, illetve nem azzal a céllal citálják egymást az egyes alkotmány/legfelső bíróságok, hogy kommunikáljanak. Ha van is bármilyen párbeszéd a bíróságok között, az az alkotmányossági felülvizsgálatban található meg, de az nem alkotmánybíróságok között zajlik. Szerzők a párbeszédet megszorító értelmezésben fogják fel, és nem igazán metaforaként tekintenek rá. Felfogásukban a párbeszéd nyílt, és olyan felek között zajlik, akik elkötelezettek a beszéd és a hallgatás között;

illetve a párbeszéd annak ígéretét rejti, hogy a résztvevők kölcsönösen tanulnak egymástól, és egymást kölcsönösen megértik. Nem tagadják azt, hogy a bírák figyelemmel vannak más alkotmánybíróságok döntéseire, de úgy vélik, hogy ettől még nem állítható az, hogy a bíróságok globális bírói párbeszéd részesei. A dél-afrikai és a kanadai legfelső bíróság közötti eszmék cseréje olyan kiegyenlítetlen, hogy az interakciót inkább lehet monológnak, mint dialógusnak minősíteni. Véleményük szerint tehát valódi, bírák közötti interakció nem is jelenik meg az alkotmánybíróságok/legfelső bíróságok között, és erre az egyesült államokbeli Legfelső Bíróságot és tajvani alkotmánybíróságot vizsgálva, empirikus bizonyítékokat is hoznak.¹⁵³

Law és Chang kritikájára és empirikus vizsgálatra való hivatkozására kétféle válasz adható: az egyik a párbeszéd fogalom szűk értelmezési kereteire vonatkozó kritika, a másik arra való felhívás, hogy a tárgykörbeni több összehasonlító jellegű és empirikus kutatás segíthetne feltárni az egyes interakció monológ vagy dialóg jellegét, illetve azt, hogy a globális alkotmányjog kialakulása az esetleges monológokat a párbeszéd irányába tolja-e. Utóbbi

Popelier – Armen Mazmanyan – Werner Vandenbruwane (eds.): The role of constitutional courts in multilevel governance. Intersentia, Cambridge, Antwerpen, Portland 2013. 33-35. o.

147 Tushnet: i.m. 990. o.

148 Huseyn and others v. Azerbaijan 26 July 2011., Bulut v. Austria case, 22 February 1996. L. még a DMD GROUP a.s. v. Slovakia, Coëme v. Belgium ügyeket.

149 L. a 166/2011 (XII. 20.) AB határozatot.

150 L. a hatodik fejezetet.

151 A lengyel és a cseh rendes bíróságok kevésbé veszik figyelembe a Bíróság joggyakorlatát, illetve hivatkoznak az Egyezményre. L. van de Heyning: i.m. 36-37. o.

152 L. van de Heyning: i.m. 48. o.

153 David S. Law és Wen-Chen Chang: The limits of global judicial dialogue. Washington Law Review 2011.

Vol. 86. 529-534. o.

vizsgálat választ adhat arra, hogy az alkotmányjog az alkotmányértelmezések, jellemzően az alapjogi kérdések ügyében valóban globalizálódik-e, és ha igen, azt milyen mértékben teszi.

Ezzel pedig reagálni lehetne szerzők azon felvetésére, miszerint a bírósági interakció sem nem szükséges, sem nem elégséges vagy elegendő oka az alkotmányos globalizációnak.¹⁵⁴