A törvénymódosítás és az ötödik módosítás

Az egyes törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CXXXI. törvény viszont 2013. augusztus 1-jétől hatályon kívül helyezte a Bszi.-nek az V. fejezetét (Az eljáró bíróság kijelölése az ügyek ésszerű időn belül való elbírálásának biztosítása érdekében, 62-64. §), az Alaptörvény ötödik módosítása (2013.

szeptember 26) pedig a vonatkozó alaptörvényi szabályt helyezte hatályon kívül 2013.

október 1-jével. A törvény V. fejezetének hatályon kívül helyezése eleinte nem volt a tervek között. A negyedik módosításával összefüggő – 2013. március 29-én benyújtott – törvénymódosító javaslat részletszabályokat kívánt meghatározni az ügyáthelyezés feltételeivel összefüggésben, ahogyan azt a Velencei Bizottság is kérte, és ahogyan azt a Kormány előre is vetítette a negyedik módosításra vonatkozó háttérdokumentumban, amit a Velencei Bizottságnak is megküldött 2013. április 24-én.⁷¹ A 2013. június 11-én benyújtott kapcsolódó módosító javaslat⁷² azonban e szabályokat elhagyni javasolta, és ez is maradt benne a törvény végleges szövegében.

A Velencei Bizottság a negyedik módosítással kapcsolatos 2013. június 14-15-én efogadott véleményében⁷³ egyrészt üdvözölte, hogy az ügyészi többletjogosítvány nem lett része a negyedik módosításnak, másrészt utalt a Kormány 2013. június 7-én megfogalmazott Megjegyzéseire,⁷⁴ amelyben bejelentette, hogy az ügyáthelyezés kikerül mind az alkotmányi, mind a törvényi szabályozából. Az ötödik módosítással tehát úgy tűnt, hogy véget ér a tisztességes eljáráshoz való jog kálváriája, és hasonlóan az ügyészi többletjogosítványt érintő problémához, ez is nyugvópontra jut: az alkotmányi szabályozás visszatér az „»eredeti«, vagy az akotmányos demokráciában kívánatos, vagy legalábbis 2010-ig elfogadott állapothoz, valamint az Egyezmény által minimálisan megkövetelt”⁷⁵ helyzetethez. Mivel azonban a szabályozás az ügyáthelyezést a fentebb leírt kifogásolt keretek között megengedte, az OBH elnöke élt e jogosítványával, amit azonban több érintett személy is kifogásolt a számukra nyitva álló lehetőségek igénybe vételével. Néhány érintett az áthelyezést követően még 2012 tavaszán az Alkotmánybírósághoz fordult.

3. Az Alkotmánybíróság 36/2013. (XII. 5.) AB határozata

Az Alkotmánybíróság a 36/2013. (XII. 5.) AB határozatában ezeknek az alkotmányjogi panaszoknak az alapján járt el.⁷⁶ Az indítványozók szerint az Ár. (akkor még hatályban lévő) 11. cikk (3) bekezdése, a Bszi.-nek a 62-64. §-a, a Be. vonatkozó (20/A. §) rendelkezése, illetve az OBH elnökének 2012. február 16-i ügyáthelyezésre vonatkozó határozatai ütköztek az Alaptörvénybe [XXVIII. cikk (1) bek.] és a nemzetközi szerződésbe (Egyezmény 6. cikk).

Emiatt sérül a tisztességes eljárás követelménye, különösen a törvényes bíróhoz való jog, a

71 L. 28. o.

72 E javaslatot Répássy Róbert jegyezte (T/10593/18). Indokolása kimerül pusztán annak a ténynek a rögzítésében, hogy „[a] módosító javaslat az eljáró bíróság kijelölésére vonatkozó előírásokat kívánja hatályon kívül helyezni”. Szabó Tímea és Szilágyi Péter 2013. április 22-én benyújtott, hasonló tartalmú javaslatáról (T/10593/9) ugyanakkor nem volt szavazás. E javaslat indokolása a következőt tartalmazta: Az egyébként hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság helyett más bíróság kijelölése az eljárásra a törvényjavaslat szerinti megoldás választása esetén is sérti az Európai Emberi Jogi Egyezmény 6. cikkét, mivel az eljáró bíróság kijelölése változatlanul nem normatív szempontokon, hanem az OBH elnökének diszkrécióján múlik.

73 CDL-AD(2013)012 Opinion on the Fourth Amendment to the Fundamental Law of Hungary Adopted by the Venice Commission at its 95th Plenary Session, Venice, 14-15 June 2013. 17. o. 73., 75. pontok.

74 CD-Ref(2013)034 Comments of the Government of Hungary on the Draft Opinion on the Fourth Amendment to the Fundamental Law of Hungary (2013. június 14). 9. o. 44. pont.

75 L. fentebb.

76 36/2013. (XII. 5.) AB határozat, ABH 2013. 1045. Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Lenkovics Barnabás, Pokol Béla alkotmánybírók szerint a panaszok eleve nem voltak befogadhatók.

pártatlanság elve (pártatlanság látszata), a fegyverek egyenlősége, illetve a jogorvoslathoz való jog. Az indítványozók, érvelésük alátámasztása érdekében, többek között hivatkoztak a Velencei Bizottság véleményére (Vélemény2) is.

3.1. Az Alkotmánybíróság elemezte a negyedik módosítással az Alaptörvény részévé tett – és 2013. április 1. és 2013. szeptember 31. között érvényesülő – „tisztességes eljáráshoz való jogot”,⁷⁷ utalt a Bíróság értelmezési gyakorlatára és saját esetjogára,⁷⁸ alkalmazta továbbá a saját 166/2011. (XII. 20.) AB határozatában kifejtett „szabályozási tesztjét”, illetve hivatkozott a Velencei Bizottság véleményeire, valamint az Állandó Nemzetközi Bíróság álláspontjára a nemzetközi kötelezetségvállalás és a nemzeti alkotmányi előírások viszonya tekintetében.

Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 27. cikk (4) bekezdését – mintegy kiegészítő érvként – a következőképpen értelmezte abban az összefüggésben, hogy a támadott szabályozás akkor sem volt alkotmányos, amikor ilyen alaptörvényi alapja volt. Ebből az alábbi megállapítások következnek.

i) Az ésszerű határidőn belüli bírói döntéshez való jog alapjog, és alapjogot nem lehet az alanya akaratától függetlenül gyakorolni (itt helyesebben: gyakoroltatni).

ii) Az ésszerű határidőn belüli bírói döntéshez való alapjog érvényesülése és a bíróságok kiegyensúlyozott ügyterhelése az ügyáthelyezéssel kapcsolatban egyenértékű elemek, annak konjunktív feltételei, ami miatt a kiegyensúlyozott ügyterhelés nem kaphat elsőbbséget.

iii) Az ésszerű határidőn belüli bírói döntéshez való alapjog a tisztességes eljáráshoz való jog integráns eleme, de a tisztességes eljárás további szempontjai felett nem szerezhet uralkodó befolyást, más alapjogot nem sérthet, ez következik a korábbi gyakorlatból.⁷⁹

iv) Az államnak a társadalommal szembeni alkotmányos kötelezettsége ugyanakkor a büntető igény késedelem nélküli érvényesítése.⁸⁰

v) Sarkalatos törvényben kell megállapítani az áthelyezés feltételeit és szempontjait.

Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy a szabályozási minimum-követelményt a 166/2011.

(XII. 20.) AB határozat határozta meg: az általános illetékességi szabályok szerint eljáró bíróság helyett adott ügycsoport ügyeinek egy másik bíróság illetékességébe történő áthelyezése csak akkor egyeztethető össze az Egyezménnyel (és így az Alaptörvénnyel is), ha annak anyagi és eljárási szabályai és előfeltételei olyan transzparens, egyértelmű és objektív kritériumok megfogalmazásával kerülnek szabályozásra, amelyek nem hagynak diszkrecionális döntést (vagy csak mimimálisat hagynak), és ahol a döntést a független és pártatlan bíróság saját intézménye hozza meg.

A testület felhívja a figyelmet arra, hogy mindezek már 2011 decemberétől egyértelművé tették a jogalkotó számára az ügyáthelyezés alkotmányos és nemzetközi jogi korlátait – azt implikálva ezzel, hogy a jogalkotó a vonatkozó jogszabályi rendelkezések megalkotásakor igazodhatott volna ezekhez a keretekhez.

Mivel a támadott jogszabályi rendelkezések nem feleltek meg a „szabályozási”

minimumkövetelményeknek (sarkalatos törvény nem állapította meg az áthelyezés feltételeit és szempontjait sem, sőt, az az OBH elnökének szabad belátásán múlt), az Alkotmánybíróság

77 27. cikk (4) Az ésszerű határidőn belüli bírói döntéshez való alapjog érvényesülése és a bíróságok kiegyensúlyozott ügyterhelése érdekében sarkalatos törvényben meghatározottak szerint az Országos Bírósági Hivatal elnöke sarkalatos törvényben meghatározott ügyek tárgyalására az általános illetékességű bíróságtól eltérő, azonos hatáskörű bíróságot jelölhet ki. XXVIII. (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.

78 Az Alkotmánybíróság alkalmazta a 13/2013. (VI. 17.) AB határozatban kifejtett tesztet a korábbi határozatok alkalmazhatóságára vonatkozóan.

79 Az Alkotmánybíróság hivatkozott a 20/2005. (V. 26.) AB határozatra.

80 Az Alkotmánybíróság hivatkozott a 14/2004. (V. 7.) AB határozatra.

megállapította, hogy az OBH elnökének saját mérlegelésen alapuló kijelölési joga a tisztességes eljáráshoz való jogból következő törvényes bíróhoz való jogot sérti, azaz alaptörvény-ellenes és nemzetközi szerződésbe ütközik. Ennek oka, hogy a jogi szabályozás nem felel meg a pártatlanság objektív tesztjének.

Végeredményként az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott törvényi rendelkezések alaptörvény-ellenesek és nemzetközi szerződésbe⁸¹ is ütköznek.⁸² Az Ár.

vizsgálatára vonatkozóan az eljárást megszüntette,⁸³ az OBH elnöke határozatának vizsgálatát visszautasította.⁸⁴ Ami a jogkövetkezményeket illeti, azt az Alkotmánybíróság maga állapította meg a törvény keretei között: „A Bszi. és a Be. támadott rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítása tehát elvileg a törvény erejénél fogva maga után vonja azok alkalmazása kizárását az alkotmánybírósági eljárás alapjául szolgáló ügyekben, ezért erről az Alkotmánybíróságnak külön nem kellett rendelkeznie.”

3.2. Véleményem szerint 2012. január elsejétől kezdődően a tisztességes eljárához való jog de facto, akkor és ott olyan tartalommal érvényesült egészen 2013. április 1-jéig, ahogyan azt a 2. pont elején a többletjogosítvány elemzésével kapcsolatban kifejtettem. Ezt igazolja az is, hogy az ügyáthelyezések megtörténtek, továbbá a Velencei Bizottság számos kritikát fogalmazott meg, valamint az Alkotmánybíróság nem vette figyelembe az OBH elnökének a magyarázatát abban a tekintetben, hogy milyen elveket alkalmazott az áthelyezésekről való döntése során. Ebben a kontextusban a támadott szabályoknak volt alkotmányi alapjuk (Ár.), amely az Ár. hatályon kívül helyezésével annak kihirdetésére visszaható hatállyal megszűnt.

Mindez természetesen nem változtat azon a tényen, hogy a konkrét ügyben a viszonyítási pontnak az Alaptörvény XXVIII. cikkének és az Egyezménynek kellett lennie, mivel a testület szerint „az Ár. visszamenőlegesen megsemmisített rendelkezéseit úgy kell tekinteni, mintha érvényesen létre sem jöttek volna”.

Az Alkotmánybíróság döntése értelmében tehát az ügyáthelyezés alapjául szolgáló szabályozás ütközött az Alaptörvénybe és a nemzetközi kötelezettségvállalásba, azaz sértette az alkotmányjogi panaszt benyújtók alapvető jogát (tisztességes eljáráshoz való jog, törvényes bíróhoz való jog). Az alkotmányos párbeszéd eredményeképpen kialakított alkotmányi tartalom⁸⁵ gyakorlati következményével kapcsolatban felmerül a kérdés: mennyire hatékonyan orvosolta az Alkotmánybíróság a panaszosok alapjogában esett sérelmet azzal, hogy kimondta, a megsemmisített rendelkezések a törvény erejénél fogva elvileg úgysem alkalmazhatóak a konkrét (áthelyezéssel érintett) ügyben, emiatt erről az Alkotmánybíróságnak külön nem kellett rendelkeznie. Kiss László alkotmánybíró különvéleményében hangsúlyozta, hogy alkotmányos követelmény előírását tartotta volna

81 A nemzetközi szerődésbe ütközést visszautasította indítványozási jog hiányában, majd azt hivatalból lefolytatta, hivatkozva arra, hogy „a pacta sunt servanda elvéből […, Alaptörvény Q) cikk (2)-(3) bekezdés]

következően tehát az Alkotmánybíróságnak akkor is követnie kell a strasbourgi joggyakorlatot, az abban meghatározott alapjogvédelmi szintet, ha saját megelőző »precedens-határozataiból« ez kényszerűen nem következne. {ABH 2011, 290, 321.; lásd: 166/2011 (XII. 20.) AB határozat, ABH 2011, 545.; 43/2012. (XII.

20.) AB határozat”. ABH 2013. 1045, 1055. [26].

82 Alaptörvény-ellenes és nemzetközi szerődésbe ütközik az, hogy az OBH elnökének a határozata ellen nem volt biztosítva a jogorvoslathoz való jog. Az Alkotmánybíróság a korábbi gyakorlata, az Alaptörvény és az Egyezmény alapján megállapította, hogy azok előírásai nem teljesülnek a jogorvoslat hiány miatt, mivel az OBH elnökének döntése az érintettek (tisztességes eljáráshoz kapcsolódó) alapvető jogát sérti.

83 Ennek oka, hogy az Ár. visszamenőlegesen megsemmisített rendelkezéseit úgy kell tekinteni, mintha érvényesen létre sem jöttek volna.

84 Az OBH elnökének határozata igazgatási jellegű lévén, nem felel meg a törvényi feltételeknek.

85 Konkrét ügyben gyakorlatilag: mi (nem) felel meg a tisztességes eljárásra vonatkozó szabályozási követelménynek.

szükségesnek,⁸⁶ bár e javaslata is csak a jövőre nézve jelenthetett volna tényleges jogorvoslatot. A konkrét ügyben az alaptörvény-ellenesség okozta hibát ténylegesen a rendes bírósági rendszernek kell orvosolni a konrétan zajló eljárásokban a hatályos Be. alapján – ennek a hatékonysága pedig kérdéses lehet. Emiatt is érezte volna szükségesnek Lévay Miklós alkotmánybíró „az Alkotmánybíróság jelen esetre vetítve értelmezze az egyéni jogsérelem kiküszöbölésének lehetséges megoldásait és iránymutatásként rögzítse azokat”.⁸⁷

3.3. Az Alkotmánybíróság a döntésében egyrészt visszautalt a korábbi – még 2012 előtti – esetjogára (a törvényes bíróhoz való joggal kapcsolatban), de hangsúlyosan a 166/2011. (XII.

20.) AB határozatban megfogalmazottakra – különösen az ott hivatkozott strasbourgi esetjogra és a „szabályozási tesztre”– támaszkodott, amellett, hogy érvelése alátámasztására felhívta a Velencei Bizottság és nemzetközi bíróságok esetjogát is. Ellentétben tehát a 166/2011. (XII. 20.) AB határozattal, a testület a saját precedensét alkalmazta, amelyet megerősített a Bíróság esetjogával, illetve a Velencei Bizottság véleményével. A 166/2011.

(XII. 20.) AB határozat bemutatásakor fent említett megközelítésbeli probléma tehát itt már nem merült fel, sőt az Állandó Nemzetközi Bíróság esetjogát citálva mintha megerősítette volna azt a gondolatot, miszerint a nemzetközi kötelezettségek elsőbbséget élveznek akár az alkotmánnyal szemben is.⁸⁸ Ezt erősíti az is, hogy az Alkotmánybíróság a nemzetközi szerződésbe ütközéssel kapcsolatos hatáskörének megállapításakor hivatkozott a 61/2011.

(VII. 13.) AB határozatban megfogalmazottakra: „Egyes alapjogok esetében az Alkotmány ugyanúgy fogalmazza meg az alapjog lényegi tartalmát, mint valamely nemzetközi szerződés (például a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya és az Emberi Jogok Európai Egyezménye). Ezekben az esetekben az Alkotmánybíróság által nyújtott alapjogvédelem szintje semmiképpen sem lehet alacsonyabb, mint a nemzetközi (jellemzően a strasbourgi Emberi Jogok Bírósága által kibontott) jogvédelem szintje. A pacta sunt servanda elvéből [Alkotmány 7. § (1) bekezdés, Alaptörvény Q. cikk (2)-(3) bekezdés] következően tehát az Alkotmánybíróságnak akkor is követnie kell a strasbourgi joggyakorlatot, az abban meghatározott alapjogvédelmi szintet, ha saját megelőző, „precedens-határozataiból” ez kényszerűen nem következne.”⁸⁹

Összefüggésében tekintve úgy tűnik, mintha az lenne az Alkotmánybíróság álláspontja, hogy tartalmi szempontból az állam nem hivatkozhat nemzetközi kötelezettség alóli felmentésre a saját alkotmányára hivatkozva, azaz e kötelezettség érvényesítése erősebb, mint az

86 „Alapos okkal tartok attól, mivel a folyamatban levő ügyekben a jogsérelem lehetséges orvoslására nézve a határozat rendelkező része, illetve annak többségi indokolása semmiféle iránymutatást nem tartalmaz, a jelen ügyből könnyen a rendesbírák függetlenségének megsértését megállapító »bírói nyugdíj-korhatár 2.« ügy válhat.

[…] [A]lkotmányos követelmény, hogy a megalkotandó törvény lehetőséget biztosítson az alaptörvény-ellenes ügyáthelyezésekkel érintett indítványozók számára annak eldöntésére, hogy az eljárás az általános hatásköri szabályok szerint illetékes bíróság előtt újrakezdődjön-e.” Kiss László alkotmánybíró különvéleménye, ABH 2013. 1045, 179-180. [106], [109].

87 Lévay Miklós alkotmánybíró párhuzamos indokolása, ABH 2013. 1045, 1069. [68].

88 „Az Állandó Nemzetközi Bíróság a danzigi lengyel állampolgárok ügyében még magasabbra téve a mércét azt is leszögezte, hogy „egy állam sem hivatkozhat egy másik állammal szemben saját alkotmányára avégett, hogy mentesüljön a nemzetközi jogból, vagy hatályos szerződésekből fakadó kötelezettségei alól” (CPJI: A danzigi lengyel állampolgárokkal való bánásmód ügyében adott tanácsadó vélemény, 1932. február 4., Série A/B n° 44., 24. o.). Ezek a tételek kimondásuk óta meghatározó jellegűek: a nemzetközi jog és a nemzeti alkotmányok konfliktusmentes együttélésének alapját jelentik, és immár az Alaptörvényben is tükröződnek. Az Alkotmánybíróság ezért az Alaptörvény Záró és vegyes rendelkezések 8. pontját is figyelembe vette az Alaptörvény XXVIII. cikke (1) bekezdésének és az Egyezmény 6. Cikk 1. pontjának értelmezésekor.” ABH 2013. 1045, 1062. [47]. Az Alaptörvény idézett 8. pontja: Az Alaptörvény hatálybalépése nem érinti a hatálybalépése előtt alkotott jogszabályok, kibocsátott közjogi szervezetszabályozó eszközök és állami irányítás egyéb jogi eszközei, meghozott egyedi döntések, valamint vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek hatályát.

89 ABH 2011. 290, 321.

alaptörvényi előírás. A testület pedig eljárási szempontból megállapítja a hatáskörét a nemzetközi szerződésben való ütközés vizsgálatára akkor is, ha „saját megelőző, »precedens-határozataiból« ez kényszerűen nem következne”, vagyis, az alapul felvő Alkotmány/Alaptörvény alapján arra kényszerítően nem lett volna/lenne szükség. Olyan, mintha az Alkotmánybíróság alkotmányvédő szerepe átformálódott volna emberi jogvédő szereppé, amikoris a viszonyítási pont – érthető módon⁹⁰ – nem feltétlenül az Alaptörvény szövege,⁹¹ hanem a Q) cikken át bejövő nemzetközi kötelezettségvállalás, amely egy meghatározott jogvédelmi szintet garantál, és ez alá az Alkotmánybíróság még az Alaptörvény szövege alaján sem mehet. Természetesen az testület ekkor is az Alaptörvényben meghatározott feladatát látja el, mivel a Q) cikk érdemi alkalmazását érvényesíti, ugyanakkor elválik egymástól az, hogy a magyar vagy a nemzetközi (európa tanácsi; Egyezmény) jogi szabályozást veszi alapul.

Az Alkotmánybíróság a Velencei Bizottság véleményében és saját 2011-es határozatában

„közös nevezőt” is talált, mivel mind az ügyészi prerogatívára vonatkozó határozat, mind a Velencei Bizottság ugyanarra a Coëme ügyre hivatkozott,⁹² amikor az ügyek áthelyezésével kapcsolatban fejtette ki a véleményét. A konkrét ügy elbírálása tekintetében pedig hivatkozott a Velencei Bizottságnak azokra a megállapításaira, amelyek a szabályozási kritikákat fogalmazták meg. Ezek az utalások azonban – ellentétben a különvéleményben megállapítottakkal⁹³ – sem megfogalmazásukban, sem alkalmazási módjukban nem töltenek be⁹⁴ az indokolásban ügydöntő szerepet, sokkal inkább az érvelést támasztják alá, és jelentenek bizonyítékot arra, hogy az Alkotmánybíróság – a fenteikben említetten túl – hogyan keresi annak a lehetőségét, hogy az alkotmányos rendszerben – alkotmányi szinten – meglévő alapjogi deficitet az alkotmányos párbeszéd alkalmazásával a nemzetközi kötelezettségekre hivatkozva (is) orvosolja.

V. Összegzés

1. Az ügyészi többletjogosítvány és az ügyáthelyezés alkotmányjogi problematikájának fentebb történő áttekintése és elemzése során láthatóvá vált az alkotmányos párbeszéd magyar gyakorlata is, amely a konkrét esetekben megnyugtató eredménnyel zárult. Az ezt eredményező folyamat azonban, amely alkotmánybírósági döntésekkel, velencei bizottsági véleményekkel volt kikövezve – figyelemmel a kiindulópontra és a magyar politikai döntéshozó elszántságára – nem volt egyenletes, és az eredeti alkotmányozói/alkotmánymódosítói/jogalkotói elképzelés teljes feladása (ügyáthelyezés) nem teljesen érthető, különös arra tekintettel, hogy a keretek (Velencei Bizottság, AB határozat) rendelkezésre álltak, és még az ezekhez igazodni látszó szövegszerű törvényjavaslat is készült. Mindenesetre e két példát tekintve úgy tűnik, hogy a magyar döntéshozó hagyta

90 Figyelemmel az alkotmánymódosító hatalommal való „visszaélések” gyakorlatára.

91 Alaptv. 24. cikk (1) Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve.

92 Szívós Mária alkotmánybíró a 166/2011. (XII. 20.) AB határozathoz fűzött különvéleményében egyáltalán nem talált összefüggést ezen ügy és a támadott jogszabályok között. ABH 2011. 545. 595.

93 Ügydöntő szerepet tulajdonít neki különvéleményében Dienes-Oehm Egon, illetve a csatlakozó Lenkovics Barnabás: „A magyar Alkotmánybíróság alapjogi döntéseinek indokolásában azonban – megítélésem szerint – a Velencei Bizottság ügydöntő szerepet nem tölthet be.” 36/2013. (XII. 5.) AB határozat, ABH 2013. 1045. 1075.

[91].

94 „Az Alkotmánybíróság megjegyzi továbbá, hogy a Velencei Bizottság a jelen ügyben vizsgált szabályozást illetően lényegében ugyanerre a következtetésre jutott…” [42] „A Velencei Bizottság fentebb hivatkozott egyik dokumentumában [CDL-AD(2012)001 Avis sur la loi CLXII de 2011 sur le statut juridique et la rémunération des juges et la loi CLXI de 2011 sur l’organisation et l’administration des tribunaux de la Hongrie adopté par la Commission de Venise lors de sa 90e session pléni`ere, 25. o, 86. § és kapcsolódó 43. lj.] szintén a Coëme ügyben kimondottakat tekintette irányadónak.” E mondatot ez követi: „Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy…” [50]. 36/2013. (XII. 5.) AB határozat, ABH 2013. 1045. 1061., 1064.

magát meggyőzni, és jelentős mértékben eltávolodott a tisztességes eljáráshoz való jogot relativizáló szándékától. Ez természetesen üdvözlendő és helyeslendő, és azt mutatja, hogy az alkotmányos párbeszéddel „okozott” (törvényhozó-Alkotmánybíróság-alkotmányozó-alkotmánymódosító hatalom) és feltárt (Velencei Bizottság-magyar politikai döntéshozó) problémát az alkotmányos párbeszéd orvosolni tudta. Ehhez azonban a politikai döntéshozó belátására volt szükség, ami azonban más ügyben nem nyilvánult meg ilyen mértékben.⁹⁵ 2. A vonatkozó és itt bemutatott alkotmánybírósági gyakorlatból úgy tűnik, mintha az Alkotmánybíróság hatáskörén belül keresne olyan utat, amellyel meg tudja kerülni az olyan alaptörvényi (alapjogi) szabályok érvényre juttatását, amelyeket a strasbourgi védelmi szintnél alacsonyabbnak ítél meg. Ha ez így van, akkor az, véleményem szerint, a többszintű alkotmányosság létét és jelenlétét példázza, illetve ezzel összefüggésben azt is jelzi, hogy míg az emberi jogi (európai)/alapjogi (magyar) szabályozásban olyan divergencia figyelhető meg, amely (talán) az alkotmányos párbeszéd hatására (is) alakul, addig az alkotmánybírósági/strasbourgi bírósági jogalkalmazásban konvergencia tapasztalható. Ez utóbbi pedig egészen addig igaz lehet, amíg nem következik be további hatásköri módosítás,⁹⁶ vagy nem kerülnek többségbe⁹⁷ az olyan szellemiségű bírák, akik tagadni látszanak az európai szintű alapjogvédelem szükségességét és jellemzőit,⁹⁸ vagy az alkotmánybírósági értelmezés során a precedensek és az abban megfogalmazottak alkalmazását.⁹⁹

95 L. a hetedik és a nyolcadik fejezetet.

95 L. a hetedik és a nyolcadik fejezetet.

In document Többszintű alkotmányosság működésben – alkotmányos párbeszéd Magyarországon Akadémiai doktori értekezés Drinóczi Tímea Pécs 2015 (Pldal 172-178)