A megjelenési formák – szabályozási szint

A szabályozási szinten megnyilvánuló alkotmányos párbeszéd kiváltói a jogalkotást meghatározó tényezők. Általánosságban véve kijelenthető, hogy számos tényező⁷⁸ indíthatja be a jogalkotási döntéshozatali folyamatot („kötelező” törvényhozás esetei, alkotmánybírósági döntések, jogilag nem kötelező jogalkotás esetei, ombudsmanok és NGO-k, illetve nemzetközi szervezetek ajánlásai); illetve rögzíthető, hogy azok a parlamenti szakasz előtt, alatt és után⁷⁹ egyaránt megjelenhetnek.⁸⁰

szupranacionális és a nemzeti jogi alapnormák, amelyek különböző alapvető szabályokat (elveket, feladatokat, alapjogokat, tilalmakat stb.) tartalmaznak. [Ádám Antal ezeket az utóbbiakat, vagyis a nemzeti alapnormákat (alkotmány, alaptörvény) nevezi alkotmányi értékeknek. Vö. Ádám: A 20 éves magyar Alkotmány értékeiről és fejlesztési lehetőségeiről. 74. o.] A(z alkotmányos) jogállam értéktartalmú alapelemei közé tartoznak az alapvető jogok elismerése, a hatalommegosztás és az államhatalmi ágak elválasztásának elve, a törvények meghatározó szerepe, a joghoz kötöttség elve, a jogbiztonság és a jogvédelem elve. (Petrétei: i.m. 147. oldaltól.) A jogalkotás akkor lesz minőségi, ha ezeknek a materiális vagy tartalmi elveknek maradéktalanul megfelel. Az alapvető jogok elismerése területén a minőségi jogalkotás tartalmi ismérve egyrészt eljárási (formális) jellegű: biztosítani kell a megfelelő információáramlást, illetve a konzultáció lehetőségét és a különböző participációs formákat, amelyek az alkotmányos párbeszéd eljárási feltételei. Másrészt a jogalkotás során figyelembe kell venni az alapjogok jelentőségét, a szabályozásukra irányadó előírásokat, illetve a korlátozásukat meghatározó teszteket, amelyek gyakran az alkotmánybírósági gyakorlatban kerültek kimunkálásra. A többi alapelv tekintetében l. Drinóczi Tímea: Minőségi jogalkotás és adminisztratív terhek csökkentése Európában. HVG-Orac Kiadó, Budapest 2010.

18-19. o.

76 A(z alkotmány)bíróságok közötti migrációról l. Halmai Gábor: Összehasonlítás az alkotmányértelmezésben.

Fundamentum 2011. 4. sz. 37-57. o., André Ramos Tavares: The case of the borderless use of constitutional courts decision in human rights. JURA 2012. 2. sz. Ugyanerre és az USA Alkotmánynak hatására l. Louis Henkin – Albert J. Rosenthal (eds.): The Infuence of the United States Constitution Abroad. Columbia University Press, New York 1990.

77 Ezek az interakciók szabályozó kommunikációnak tekinthetőek, azaz olyan kapcsolatnak, amely a szabályozás színterének valamennyi szereplője között zajlik. Julia Black: Regulatory Conversation. 29 Journal of Law and Society 2002. március 163-196. o.

78 L. Drinóczi Tímea – Petrétei József: Jogalkotástan. Dialóg Campus Kiadó, Budapest – Pécs 2004. 87. oldaltól.

79 A jogalkotási eljárás során – a parlamenti és az azt megelőzően – megjelenő „szabályozott” párbeszédet a szakirodalom konzultációnak vagy szűkebb értelemben társadalmi véleményezésnek nevezi. A parlamenti eljárást követő szakaszról l. az alábbi 2.5. pontot, a parlamenti eljárás előtti és alattiról pedig a tizedik fejezetet.

80 A szabályozás szintjén zajló alkotmányos párbeszéd legszélesebb értelmezése a kampányoló szervezet (politikai pártok/politikusok) és a választópolgár közötti interakció. A kampányban tett ígéretek alapján ugyanis

2.1. A „kötelező” törvényalkotás esetei

„Kötelező” törvényalkotásról akkor van szó, amikor valamely nemzetközi vagy nemzetek feletti jogi norma, vagy az alkotmány a jogalkotást megköveteli. Itt az alkotmányos párbeszéd a nemzetközi és a nemzetek feletti törvényhozó hatalmak, az alkotmányozó hatalom, illetve a nemzeti parlamentek között zajlik. Ez utóbbi⁸¹ fontolóra veszi, milyen módon lehet végrehajtani az előbbi szervek által megkívántakat, és a jogalkotása eredményeként adott esetben egyúttal mozgásba hozza saját vagy mások ellenőrző vagy felülvizsgálati mechanizmusát, ideértve a bírói és kvázi-bírói szereplőket is.

2.2. Az alkotmánybírósági döntések hatásai

Jogalkotást eredményezhet, azaz párbeszédet indíthat el valamely jogszabály alkotmánysértő voltát megállapító alkotmánybírósági döntés is,⁸² amihez igazodva a törvényhozó hatalom immár alkotmányos jogszabályt alkot, vagy a szükséges többség birtokában alkotmánymódosító hatalomként eljárva a döntést felülírva – az alkotmányellenesnek nyilvánított rendelkezést alkotmányi szintre emelve – az alkotmányt módosítja. Mivel az egyes alkotmánybíróságok kompetenciája nem azonos, ezek az eltérő hatáskörök eltérő párbeszédmódokat jelenthetnek, de az elv azonos: az alkotmányosság védelme és az alkotmány jelentéséről a lehető legmagasabb fokú olyan konszenzus kialakítása, amelyet minden alkotmányos szereplő komolyan vesz. Hasonló hatást válthatnak ki a rendes, a nemzetközi és a nemzetek fölötti bíróságok döntései is. A(z alkotmány)bíróságok és a jogalkotó közötti párbeszéd esetében a hatásmechanizmus – a szükséges változtatásokkal – tehát a következőképpen jellemezhető: az alkotmányos jelentést vagy a törvényről alkotott véleményt (megsemmisítés, hatályon kívül helyezés, mulasztásos alkotmánysértés megállapítása, más jogszabályok megsértésének megállapítása, alkotmányos követelmények meghatározása stb.) közlik a jogalkotóval, amely eltérő döntéseket eredményezhet (módosítás, hatályon kívül helyezés, jogalkotás, annak mellőzése), amiket a bíróságok újból felülvizsgálhatnak.

Magyarországon az alkotmányos tartalom keresése és az Alkotmánybíróság döntésének megfelelő jogalkotás nyilvánult meg – többek között – az abortuszügyben, az eutanáziával, illetve a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos döntésekben és jogalkotói reakciókban.

Alkotmánybírósági döntések felülbírálatára is van magyar példa annak ellenére, hogy a testület erga omnes döntést hoz. Ez azonban nem akadályozza az alkotmánymódosító hatalmat abban, hogy a döntéssel ellentétes szabályt rögzítsen, azaz magának vindikálja a jogot a „legmegfelelőbb” alkotmányi értelem megtalálásában. Ez természetesen – a közvetett demokrácia és a többségi döntéshozatal elvét figyelembe véve – önmagában nem utasítható el, mivel minden normát alkotó hatalomnak (legyen az alkotmányozó, alkotmánymódosító vagy jogalkotó) joga van ahhoz, hogy elsődlegesen értelmezze az általa meghozni kívánt szabály alkotmányi elvekkel, nemzetközi kötelezettségvállalásokkal stb. való összhangját.

Alkotmányos demokráciában az kérdőjelezhető meg, ha az alkotmánybírósági értelmezés

„felülírása” egyértelműen ellentétes azokkal a demokratikus alkotmányfejlődés során kikristályosodott elvekkel, amelyeket az adott alkotmányos berendezkedés – az

kialakul egyfajta kapcsolat, amelynek a következménye lehet i) a jelölt megválasztása/szavazás egy listára, vagy ennek elmaradása, illetve ii) a megválasztott képviselők, az általuk alkotott parlamenti csoport vagy a kormány által benyújtott törvénytervezetek, amelyek választási ígéreteken és a kormányprogramon alapulnak. A választók reakcióját leginkább a következő választás eredményén lehet lemérni, és természetesen a ciklus közben (pl.

tüntetések, időközi választáson való átszavazások stb.). Ez az alkotmányos párbeszéd azonban nem az alkotmány jelentéstartalmának meghatározására irányul.

81 Az alkotmányozó hatalom az alkotmányozás során e kötöttségeket vagy figyelembe veszi, vagy nem. L. a harmadik és a kilencedik fejezetet.

82 Ahol létezik mulasztásos alkotmánysértés megállapítására irányuló hatáskör, ott ez is elindíthatja a jogalkotási eljárást.

integrációkban való részvételéből is fakadóan – (legalábbis korábban) magáénak vall(ott).

Problematikusnak minősíthető az is, ha ez rendszerszintű gyakorlattá alakul, mivel ilyenkor a hatalmi tényezők – alkotmánymódosító hatalom és az alkotmánybíróság – közötti egyensúly megbomlik.⁸³ A struktúra és a működés miatt az ilyen interakció (azaz az alkotmánybírósági értelmezés figyelmen kívül hagyása) is alkotmányos párbeszédnek minősíthető, és az eredménye kiválóan alkalmas annak jelzésére, hogy a politikai döntéshozó mennyire elkötelezett a demokratikus alapelvek iránt, ami pedig indikátora lehet annak, hogy adott államban milyen a demokrácia és a jogállam minősége, lehet-e egyáltalán az adott államban alkotmányos demokráciáról beszélni. Magyarországon 2010 óta ez csökkenő tendenciát mutat, és e megállapítást többek között a „felülírt” alkotmánybírósági döntések is megalapozzák.⁸⁴

2.3. A „jogilag nem-kötelező” jogalkotás

A „jogilag nem-kötelező” jogalkotás inputjai – azaz azok a megállapítások, vélemények, amelyek „kötelezősége” (állam általi betartása vagy annak erőteljes megfontolása) nem leírt jogi normából, sokkal inkább az intézmény jellegéből, reputációjából, vagy a neki tulajdonított nemzetközi közvélekedésből, illetve a szükségességből ered – is inspirálóak lehetnek. Ilyen a nemzeti, nemzetközi vagy nemzetek feletti ellenőrző csoportok (pl.

ombudsman, Velencei Bizottság, EBESZ), a média, a közvélemény, a tudomány stb. által ösztönzött, illetve a törvényhozó hatalom saját felismerésén alapuló, például a gazdasági, társadalmi, technológiai stb. változás és fejlődés következményeként szükségesnek ítélt jogalkotás. Mindezek egyben jelzik a konzultáció szükségességét a törvényalkotás folyamatában. A konzultáció az érintetteknek és érdekelteknek a bevonása a döntéshozatalba abból a célból, hogy tényleges „társadalmi egyeztetés”, illetve konszenzus jöjjön létre (nemcsak) az alkotmányi fogalmakról. A fogalom ennyiben tehát nem pusztán az előkészítési eljárásban történő (szakmai) egyeztetésre utal, hanem a politikai akaratképzés sajátos megnyilvánulására is, ami a kompromisszumos jogszabályi tartalom kialakítása érdekében érdemben történik. A kompromisszumos jogszabályi tartalom igénylésének indoka a következő: az állami döntéshozókat (politikusokat) az alkotmányos demokráciában nem illeti meg az a privilégium, hogy úgy döntsenek, ahogyan akarnak, hanem annak a velük szemben támasztott jogi követelménynek kell megfelelniük, hogy kellően megindokolt és alátámasztott döntéseket hozzanak az őket meghatározó és befolyásoló politikai koordinátarendszerben.⁸⁵ 2.3.1. Ombudsmanok és NGO-k

2.3.1.1. Az alapjogvédő intézményként működő ombudsmannak lényeges feladatai közé tartozhat, hogy jelezzen a jogalkotónak azzal, ha a vizsgálati hatáskörébe tartozó alapjogsérelmeket a jogalkotásra feljogosított szerv elé tárja. Ez – egy másfajta párbeszédet indítva el – újabb impulzus lehet a jogalkotás számára.

Egy 2008-ben publikált magyar tanulmány szerint a 2008-at megelőző „közel 14 évben eddig átlagosan mintegy évi 100 jogszabály alkotására (módosítására) irányuló javaslatot tettek az ombudsmanok, amelyek közül minden harmadik törvényalkotásra, módosításra, vagy annak hatályon kívül helyezésére irányult. Ezeket túlnyomó többségben a címzettek elfogadták”.⁸⁶

2.3.1.2. Az NGO-k több nemzeti alkotmányos vitába avatkoznak be, és ezzel az alapjogok univerzális értelmezését mozdítják elő. Ez a beavatkozás megnyilvánulhat „alkotmányos

83 L. a harmadik fejezetet.

84 L. az ötödik és a kilencedik fejezetet.

85 L. még a tizedik fejezetet.

86 Hajas Barnabás – Szabó Máté: Az alapvető jogok húsz legutóbbi évéről – Magyarországon (1988-2008) www.obh.hu 10. o. Az ilyen kezdeményezések értékelése nyilván több kutatást igényelne, amely azonban e fejezet kereteit bőven meghaladja, de talán ennyi is elég a párbeszéd jelleg felismerésére.

tanácsadásban”, amikor az NGO-k alkotmányi struktúrákat⁸⁷ és jogokat olyan modellként jelenítenek meg, amelyet elfogadásra érdemesnek tartanak. Néha ez csupán többletinformáció más államok bíróságai által alkalmazott, adott problémára vonatkozó megközelítésekről és megoldásokról. A tényleges cél azonban gyakran az, hogy érvekkel alátámasztva abba az irányba terelje a nemzeti bíróságot, hogy az NGO által preferált megoldást fogadja el. Ebben az értelemben az NGO-k az emberi jogokat érintően olyan egységes megközelítést és nézőpontot mutatnak be, amelynek nemzeti bíróságok előtti gyakori előfordulása egy irányba mutat egészen addig, ameddig más intézmény (jogalkotó) következetesen eltérő nyomást (jogszabályváltozás) nem gyakorol a jogalkalmazásra.⁸⁸

2.3.2. A Velencei Bizottság

A Velencei Bizottságnak⁸⁹ jelentős szerepe van a demokrácia-építésben és a demokratikus alapelvek érvényre juttatásában, amely jellemzően az érintett állam alkotmányozása és jogalkotása értékeléséről adott véleményeiben nyilvánul meg.

2.3.2.1. A létrehozatal alapötlete 1980-ra vezethető vissza, és Antonio La Pergola-tól származik,⁹⁰ de hivatalosan csak a berlini fal leomlása után, 1990-ben intézményesült az Európa Tanács keretein belül,⁹¹ elsődlegesen a közép- és kelet európai országok alkotmányos alapjainak letételét segítő szervként. Mára szilárdan intézményesült és nemzetközi ranggal rendelkező szervként működik, létszáma kibővült, és tagjai között vannak afrikai,⁹² észak- és dél-amerikai, illetve ázsiai államok is.⁹³ A Velencei Bizottság tevékenysége három pilléren alapszik: demokrácia, emberi jogok, jogállamiság. Ezek az elvek tükröződnek működésének három kulcsfontosságú területén is: i) alkotmányos segítség, ii) választások, politikai pártok népszavazás, iii) együttműködés az alkotmánybíróságokkal.⁹⁴ Kialakulása óta meghatározó szerepre tett szert az európai normáknak megfelelő alkotmányok és törvények

87 L. pl. a Transparency International elemzéseit; Petra Burai – Péter Hack (eds.): Corruption Risks in Hungary.

National Integrity System Country Study Hungary 2011. Berlin 2012. Az ajánlásokat l. a 250. oldaltól.

88 L. Tushnet: i.m. 989. o.

89 A Velencei Bizottságot az 1990. január 19-20 között megrendezésre kerülő nemzetközi konferencián hozták létre. Legfőbb célja az európai alkotmányos örökséghez való hozzájárulás, egy egységes értelmezés kialakítása, továbbá az Európa Tanács három fő pillérjének – emberi jogok, demokrácia és jogállamiság – együttes tiszteletben tartása és alkalmazása. A kialakulás összegzését és a fejlődést l. Jean-Charles Engel: La Commission européenne pour la démocratie par le droit, dite „Commission de Venise” cadre et acteur privilégiés de coopération en matière de justice constitutionnelle. In Droite international é coopératione internationale, Hommage en Jean-Andre Touscoz, Frace Europe Editions 2007. 867-868. o., Gianni Buquicchio – Simona Granata-Menghini: The Venice Commission Twenty Years on. Challenge met but Challenges ahead. In Marjolein van Roosmalen – Ben Vermeulen – Fried van Hoof – Merten Oostling (eds.): Fundamental Rights and Principles – Liber amicorum Pieter van Dijk. Intersentia, Cambridge, Antwerp, Portland 2013. 241-242. o. A

Velencei Bizottságra vonatkozó irodalmak elérhetőek innen:

http://www.venice.coe.int/WebForms/pages/?p=01_01_Articles.

90 Akkor: európai ügyekért felelős miniszter, előtte az olasz alkotmánybíróság elnöke.

91 1990 májusában az ET 18 akkori tagállami hozta létre. L. Alessio Pecorario: I vent’anni della Commissione di Venezia del Consiglio d’Europa: storia di uno dei più formidabili successi della diplomazia italiana nelle relazioni giuridiche internazionali. Rivista di Studi Politici - S. Pio V, Anno XXII, Luglio-Settembre 2010.

50. o.

92 L. pl. Gianni Buquicchio – Schnutz Rudolf Dürr: The Venice Commission’s Action in Africa. In Serap Yazici – Kemal Gözler – Ece Göztepe (eds.): Essays in Honour of Ergun Özbudun. Yetkin, Ankara 2008. vol.

II. 165-174. o.

93 Wolfgang Hoffmann-Riem: The Venice Commission of the Council of Europe – Standards and Impact. The European Journal of International Law (2014) Vol. 25 no. 2. 580. o., Rudolf ’Snutz’ Dürr: Chapter 2. The Venice Commission. In Tanja E.J. Kleinsorge (ed.): Council of Europe. Wolters Klower 2010. 151-156. o.

94 Pecorario: i.m. 51. o. Az alkotmányos segítségnyújtásról l. bővebben Sergio Bartole: International Constitutionalism and Conditionality – the Experience of the Venice Commission. Rivista AIC (Associazione Italiana dei Costituzionalisti) 2014. 4. sz. 5-8. o.

elfogadásában.⁹⁵ A Bizottság által készített alkotmányjogi összehasonlítások („vélemények”

és „tanulmányok”), mennyisége és minősége napjainkra olyan mértet öltött, amely páratlan a nemzetközi szervezetek rendszerében. A Velencei Bizottság mérföldkővé vált nemcsak az államok, hanem a nemzetközi szervezetek rendszerében is, köszönhetően az állandó jellegű együttműködéseinek, többek között az Európai Unióval, az EBESZ-szel, az OIF-fel,⁹⁶ az ázsiai alkotmánybíróságok szövetségével stb.⁹⁷

2.3.2.2. A Velencei Bizottság működésének jellemzői, hogy független, pártatlan és semleges szerv, véleményei, állásfoglalásai egyrészt nem politikai, hanem jogi természetűek, tehát döntéseihez a legitimitását e jellemzőiből nyeri, másrészt azok a soft law körébe tartoznak, amely jellemző éppen az állami szuverenitásukat féltő államok esetében engedheti meg a párbeszédhez való csatlakozást.⁹⁸ A Velencei Bizottság a politikai szervek (ET parlamenti közgyűlés, miniszterek tanácsa) ernyője alatt működő szakmai testületként tehát nem hozhat politikai döntést az európai közös alkotmányos örökség értelmezéséről, és az államokkal való kapcsolatában el kell kerülnie minden olyan megnyilvánulást, amely eredménye kizárja az állam döntési szabadságát. A Velencei Bizottság ajánlásai mindig konkrét esetre vonatkoznak, sohasem absztraktak, törekszenek a megvalósíthatóságra, de ennek nem fokmérője a megállapításaik politikai értelemben vett életképessége, vagyis a testület nem a többségi politikai döntéshozó tanácsadójaként működik, hanem tanácsaival az egész állam javát kívánja szolgálni.⁹⁹

2.3.2.3. Az alkotmányos párbeszédben a Velencei Bizottság eddigi szerepe az EJEB-bel, az egyes államokkal összefüggésben figyelhető meg, illetve lehetséges szerepe újabban az Európai Unió új jogállami mechanizmusával¹⁰⁰ kapcsolatban is felmerült.¹⁰¹ Az EU azonban a Velencei Bizottságot egyfajta segítőként is alkalmazza akár annak érdekében is, hogy a kötelezettségszegési eljárás megindítását elkerülje az EU Bírósága előtt,¹⁰² vagy éppen annak érdekében, hogy adott állam jogrendszere a csatlakozáshoz szükséges állapotba kerüljön.¹⁰³ Az EJEB a döntéseiben többször is hivatkozik a Velencei Bizottság véleményére, jelentéseire, legtöbbször a releváns jogszabályok és gyakorlatok részben. Mivel a bizottsági döntések nem kötelezőek, az EJEB információforrásként, normatív vagy empirikus iránymutatásként utal rájuk, illetve arra használja őket, hogy a döntései elfogadottságát erősítse. A jogi érvelésre akkor van nagyobb hatással, ha a Velencei Bizottság az EJEB eljárásában amicus curiae-ként vesz részt. Arra jelenleg nincsen elegendő empirikus bizonyíték, hogy el lehessen dönteni: az EJEB a Velencei Bizottság munkája nélkül is ugyanarra az eredményre jutna-e. Hasonló okok miatt, és a Follow up jelentések ellenére sem lehet igazán még megbecsülni, hogy a Velencei

95 Paczolay Péter: Jelenkori alkotmányozási minták Európában. In Gárdos-Orosz Fruzsina – Szente Zoltán (szerk.): Alkotmányozás és alkotmányjogi változások Európában és Magyarországon. Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó Zrt., Budapest 2014. 81 o.

96 Organisation internationale de la Francophonie, Nemzetközi Frankofon Szervezet.

97 Pecorario: i.m. 53. o.

98 Hoffmann-Riem: i.m. 596. o., Buquicchio – Granata-Menghini: i.m. 243. o., Dürr: i.m. 158. o.

99 Sergio Bartole: Final Remarks: The Role of the Venice Commission. Review of Central and East European Law 2000. 26. 353. o., Gianni Buquicchio – Simona Granata-Menghini: i.m. 246-248. o.

100 COMMUNICATION FROM THE COMMISSION TO THE EUROPEAN PARLIAMENT AND THE COUNCIL A new EU Framework to strengthen the Rule of Law, COM(2014) 158 final, Strasbourg, 11.3.2014

101 Erről l. bővebben Hoffmann-Riem: i.m. 585-591. o.

102 Példa erre a magyar bírák nyugdíjazása ügye. A Velencei Bizottságban mint „közvetítőben” való bizodalom egyáltalán nem jelenti azt, hogy a két szerv – Velencei Bizottság és az EU Bírósága – ugyanolyan jogalapon találja sérelmesnek az adott jogszabályt, de rámutat arra, hogy a közös értékek (közös európai alkotmányos örökség) – jogállamiság (bíróságok függetlensége, Velencei Bizottság), alapjogok védelme (EU Bíróság) – mentén kell a problémákat elintézni. Hoffmann-Riem: i.m. 595. o.

103 Példaként hozható Szerbia jelölti státuszához vezető út. Hoffmann-Riem: i.m. 595. o.

Bizottságnak milyen hatása van az állami jogalkotásra, mivel ezt szisztematikusan ritkán vizsgálják. Ugyanakkor értelemszerűen feltételezhető, hogy adott állam amiatt kéri a tanácsát, mert azt fel szeretné használni.¹⁰⁴ A Velencei Bizottság megállapításainak fogadtatását a következő faktorok befolyásolhatják: i) a véleményeket gyakran figyelmen kívül hagyják, ha az állam a totalitárius rendszerét még nem hagyta maga mögött, és emiatt nem érdekelt a jogállamról és a demokráciáról szóló párbeszédben (Fehéroroszország); ii) a pozitív fogadtatás valószínűbb, ha azt az érdekelt állam maga, és nem egy harmadik fél – pl. az ET – kérte; és akkor is iii) ha az államnak nincsen tapasztalata a demokráciáról és a jogállamról, vagy nincsen ilyen irányú hagyománya; illetve akkor is, ha iv) a jogalkotás előkészítésébe vonják be a Velencei Bizottságot, mert így akarják elejét venni az új jogszabály kritikájának;

vagy ha v) a jelentések, állásfoglalások betartásától nagyobb politikai elkötelezettséget és támogatást remélnek a politikai konfliktusaikban (pl. Grúzia Oroszországgal szemben); illetve vi) az amicus curiae-k esetében, amelyeket az alkotmánybíróságok kérnek.¹⁰⁵

2.3.2.4. Az alkotmányozó hatalmak és a Velencei Bizottság közötti párbeszédben (a

„szuverén”¹⁰⁶ jogalkotási eljáráshoz hasonlóan) e hatalomnak két sajátossága érzékelhető. Az egyik, hogy az alkotmányozó hatalom olyan alkotmányt megelőző, vagyis originális hatalom, amely maga dönt az eljárási szabályairól (l. pl. a Velencei Bizottsággal való együttműködés), amelyek viszont őt csak önkorlátozás formájában kötik, azaz az alkotmányozó hatalom e szabályoktól eltekinthet, de azt be is tarthatja.

Ez mutatkozott meg például akkor, amikor Montenegró által a Velencei Bizottságnak benyújtott¹⁰⁷ Alkotmánytervezettel kapcsolatban a Bizottság kijelentette, hogy az általában tartalmazza az ET által megkövetelt standardokat, de néhány területen (kisebbségek jogai, bírói függetlenség stb.) jelentős változtatásokra van szükség. A Velencei Bizottság előzetes véleményét¹⁰⁸ a végleges szövegváltozat kidolgozásában jellemzően figyelembe vették.¹⁰⁹ Ez azonban nem mondható el ilyen egyértelműen a 2010/2011-ben megvalósuló magyar alkotmányozásról. A Velencei Bizottság a 621/2011. sz. véleményében¹¹⁰ megfogalmazott észrevételek egy részére a kormány¹¹¹ érdemben nem is válaszolt, az alaptörvényi szövegen nem változtatott.¹¹² A törvényhozó hatalom pedig a sarkalatos törvényeket többnyire nem az

Ez mutatkozott meg például akkor, amikor Montenegró által a Velencei Bizottságnak benyújtott¹⁰⁷ Alkotmánytervezettel kapcsolatban a Bizottság kijelentette, hogy az általában tartalmazza az ET által megkövetelt standardokat, de néhány területen (kisebbségek jogai, bírói függetlenség stb.) jelentős változtatásokra van szükség. A Velencei Bizottság előzetes véleményét¹⁰⁸ a végleges szövegváltozat kidolgozásában jellemzően figyelembe vették.¹⁰⁹ Ez azonban nem mondható el ilyen egyértelműen a 2010/2011-ben megvalósuló magyar alkotmányozásról. A Velencei Bizottság a 621/2011. sz. véleményében¹¹⁰ megfogalmazott észrevételek egy részére a kormány¹¹¹ érdemben nem is válaszolt, az alaptörvényi szövegen nem változtatott.¹¹² A törvényhozó hatalom pedig a sarkalatos törvényeket többnyire nem az

In document Többszintű alkotmányosság működésben – alkotmányos párbeszéd Magyarországon Akadémiai doktori értekezés Drinóczi Tímea Pécs 2015 (Pldal 30-39)